diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/linuxemu/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/linuxemu/chapter.sgml index c12400c9d2..cb95baff77 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/linuxemu/chapter.sgml +++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/linuxemu/chapter.sgml @@ -1,4408 +1,4417 @@ Jim Mock Átdolgozta és egyes részeit aktualizálta: Brian N. Handy Eredetileg írta: Rich Murphey Bináris Linux kompatibilitás Áttekintés Bináris Linux kompatibilitás bináris kompatibilitás Linux A &os; számos más &unix;-szerû operációs rendszerhez nyújt bináris kompatibilitást, köztük a Linuxhoz is. Elcsodálkozhatnánk rajta, hogy vajon miért kell tudnia a &os;-nek Linux binárisokat futtatnia? A válasz erre nagyon egyszerû. Rengeteg cég és fejlesztõ kizárólag csak Linuxra fejleszt, hiszen ez mostanság egy nagyon izgalmas téma az informatika világában. Emiatt azonban a &os; közösségnek külön gyõzködnie kell ezeket a cégeket és fejlesztõket, hogy készítsék el a termékeik natív &os;-s változatát. Ezzel az a gond, a legtöbb ilyen cég egyszerûen nem veszi észre, hogy ha létezne a terméküknek &os;-re írt változata, akkor még többen használnák. Így továbbra is csak Linuxra fejlesztenek. Mit tudnak tenni ilyenkor a &os; használói? Nos, ekkor jön jól a &os; bináris szintû kompatibilitása. Dióhéjban úgy tudnánk összefoglalni, hogy ennek köszönhetõen a &os; felhasználók képesek a linuxos alkalmazások közel 90%-át mindenféle további módosítás nélkül futtatni. Így tehát használható a &staroffice;, &netscape; Linux változata, az &adobe; &acrobat;, &realplayer;, VMware, &oracle;, &wordperfect;, Doom, Quake, és még sok minden más. Sõt, egyes tapasztalatok szerint bizonyos helyzetekben a &os; által futtatott Linux binárisok sokkal jobban teljesítenek, mint Linux alatt. Azonban vannak olyan Linuxra jellemzõ, az operációs rendszer szintjén meghúzódó eszközök, amelyek &os; alatt nem használhatóak. &os;-n nem fognak mûködni azok a Linux binárisok, amelyek túlzottan kihasználják az olyan &i386;-os rendszerhívásokat, mint például a virtuális 8086 mód. A fejezet elolvasása során megismerjük: hogyan engedélyezzük rendszerünkön a Linux kompatibilitást; hogyan telepítsünk linuxos osztott könyvtárakat; hogyan telepítsünk linuxos alkalmazásokat a &os; rendszerünkre; a &os; Linux kompatibilitásának implementációs részleteit. A fejezet elolvasásához ajánlott: külsõ szoftverek telepítésének ismerete (). Telepítés KLD (betölthetõ rendszermag objektum) A bináris Linux kompatibilitás alapértelmezés szerint nem engedélyezett. Legkönnyebben úgy tudjuk elérhetõvé tenni, ha betöltjük a linux nevû KLD modult (Kernel LoaDable). Ehhez root felhasználóként a következõket kell begépelni: &prompt.root; kldload linux Ha minden egyes rendszerindítás során engedélyezni szeretnénk a bináris kompatibilitást, akkor tegyük bele az /etc/rc.conf állományba ezt a sort: linux_enable="YES" A modul betöltõdését a &man.kldstat.8; paranccsal tudjuk ellenõrizni: &prompt.user; kldstat Id Refs Address Size Name 1 2 0xc0100000 16bdb8 kernel 7 1 0xc24db000 d000 linux.ko a rendszermag beállításai COMPAT_LINUX Ha valamiért nem akarjuk vagy nem éppen nem tudjuk betölteni a modult, akkor a bináris Linux kompatibilitást az options COMPAT_LINUX beállítással be is tudjuk építeni a rendszermagba. Ennek pontos menetét a ben találjuk meg. Linuxos futtatókönyvtárak telepítése Linux linuxos könyvtárak telepítése A linuxos könyvtárakat két módon is felrakhatjuk: egyrészt a linux_base port telepítésével, másrészt manuálisan. A könyvtárak telepítése a linux_base porttal Portgyûjtemény A futtatókönyvtárakat a lehetõ legegyszerûbben a emulators/linux_base porton keresztül tudjuk telepíteni. Teljesen úgy történik, mint a Portgyûjtemény akármelyik másik portjának telepítése. Csupán ennyit kell beírnunk: - &prompt.root; cd /usr/ports/emulators/linux_base-fc4 + &prompt.root; cd /usr/ports/emulators/linux_base-f10 &prompt.root; make install distclean + + A &os; 8.0 kiadását megelõzõ + változataiban az emulators/linux_base-f10 port + helyett az emulators/linux_base-fc4 portot + használjuk. + + A telepítés végeztével kaptunk is egy mûködõ bináris Linux kompatibilitást, habár egyes programok még panaszkodhatnak a rendszerkönyvtárak alverzióit illetõen. Általánosságban véve ez azonban nem okoz nagyobb gondot. A emulators/linux_base portnak több változata is használható, melyek az egyes Linux disztribúcióknak feleltethetõek meg. Ilyenkor mindig érdemes közülük azt választani, amelyik a leginkább megfelel a telepíteni kívánt linuxos alkalmazás igényeinek. A könyvtárak telepítése manuálisan Ha korábban még nem telepítettük volna a Portgyûjteményt, akkor egyénileg kell felraknunk az egyes könyvtárakat. Közülük azokra lesz szükségünk, amelyeket maga az alkalmazás is használni akar, valamint a futásidejû linkerre. Emellett még a &os; rendszerükön levõ Linux binárisok számára a /compat/linux könyvtárban létre kell hoznunk a gyökér ún. árnyékkönyvtárát is. A &os; alatt elindított Linux programok elõször ebben a könyvtárban fogják keresni a hozzájuk tartozó osztott könyvtárakat. Így tehát, amikor egy linuxos program betölti például a /lib/libc.so függvénykönyvtárat, akkor a &os; elõször a /compat/linux/lib/libc.so állományt próbálja meg megnyitni, majd ha az nem létezik, akkor a /lib/libc.so állományt. Az osztott könyvtárak ezért a /compat/linux/lib árnyékkönyvtárba telepítendõek, és nem oda, ahova a linuxos ld.so mutat. Általánosságban szólva eleinte elég csak azokat az osztott könyvtárakat megkeresni és felrakni, amelyekre a telepítendõ linuxos alkalmazásunknak ténylegesen szüksége van. Egy idõ után úgyis összegyûlnek azok a fontosabb függvénykönyvtárak, amelyek segítségével már minden további ráfordítás nélkül futtatni tudjuk a frissen importált programokat. Hogyan telepítsünk újabb osztott könyvtárakat? osztott könyvtárak Mit tegyünk, ha az emulators/linux_base port telepítése után az alkalmazás még mindig követel néhány hiányzó osztott könyvtárat? Honnan tudhatjuk meg, hogy milyen osztott könyvtárak kellenek majd egy Linux bináris használatához és honnan szerezzük be ezeket? Erre alapvetõn két lehetõségünk van (az utasításokat root felhasználóként kell majd végrehajtanunk). Ha hozzáférünk egy Linux rendszerhez, akkor szedjük össze az alkalmazásunk futtatásához szükséges osztott könyvtárakat és másoljuk ezeket a &os; partíciójára. Például: Tegyük fel, hogy FTP-n keresztül leszedtük a Doom Linux változatát és felraktuk egy általunk elérhetõ Linux rendszerre. Az ldd linuxdoom parancs segítségével ki tudjuk deríteni, milyen osztott könyvtárak kellenek majd nekünk: &prompt.user; ldd linuxdoom libXt.so.3 (DLL Jump 3.1) => /usr/X11/lib/libXt.so.3.1.0 libX11.so.3 (DLL Jump 3.1) => /usr/X11/lib/libX11.so.3.1.0 libc.so.4 (DLL Jump 4.5pl26) => /lib/libc.so.4.6.29 szimbolikus linkek Az utolsó oszlopban levõ állományokat másoljuk át, tegyük ezeket a /compat/linux könyvtárba, és hozzunk létre az elsõ oszlopban szereplõ szimbolikus linkeket. Így tehát a következõ állományok kellenének: /compat/linux/usr/X11/lib/libXt.so.3.1.0 /compat/linux/usr/X11/lib/libXt.so.3 -> libXt.so.3.1.0 /compat/linux/usr/X11/lib/libX11.so.3.1.0 /compat/linux/usr/X11/lib/libX11.so.3 -> libX11.so.3.1.0 /compat/linux/lib/libc.so.4.6.29 /compat/linux/lib/libc.so.4 -> libc.so.4.6.29
Ha már rendelkezünk az ldd kimenetének elsõ oszlopában szereplõ fõverziószámú osztott könyvtár, akkor nem kell átmásolni az utolsó oszlopban levõ állományokat, hiszen így is mûködnie kellene mindennek. Ha viszont egy újabb változattal találkozunk, akkor érdemes mégis inkább átmásolni. Miután a szimbolikus linkeket átirányítottuk az új változatra, a régit akár törölhetjük is. Ha például ezek a könyvtárak elérhetõek a rendszerünkön: /compat/linux/lib/libc.so.4.6.27 /compat/linux/lib/libc.so.4 -> libc.so.4.6.27 Észrevesszük, hogy az ldd kimenetében az új bináris egy újabb változatot igényel: libc.so.4 (DLL Jump 4.5pl26) -> libc.so.4.6.29 Ha csak az utolsó jegyében marad le valamivel a verziószám, akkor nem különösebben aggódnunk a /lib/libc.so.4.6.29 miatt sem, hiszen a programnak egy picivel korábbi verzióval is remekül kellene tudnia mûködnie. Természetesen, ha akarjuk, ettõl függetlnül lecserélhetjük a libc.so állományt, ami ezt eredményezi: /compat/linux/lib/libc.so.4.6.29 /compat/linux/lib/libc.so.4 -> libc.so.4.6.29
A szimbolikus linkek karbantartása csak a Linux binárisok esetén szükséges. A &os; saját futásidejû linkere magától megkeresi a megfelelõ fõverziószámú könyvtárakat, ezért emiatt általában nem kell aggódni.
Linux ELF binárisok telepítése Linux ELF binárisok Az ELF binárisok futtatása elõtt néha még szükség van a megbélyegzés (branding) használatára is. Ha egy bélyegezetlen ELF binárist akarunk elindítani, akkor a következõ hibaüzenetet kapjuk: &prompt.user; ./egy-linux-elf-bináris ELF binary type not known Abort A &os; rendszermagjának a &man.brandelf.1; paranccsal tudunk segíteni a &os; és a Linux binárisainak megkülönböztetésében. &prompt.user; brandelf -t Linux egy-linux-elf-bináris GNU eszköztár A GNU által fejlesztett eszközök manapság már automatikusan elhelyezik az ELF binárisok azonosításához szükséges bélyegeket, ezért ez a lépés a jövõben egyre inkább feleslegessé válik. A névfeloldó beállítása Ha a névfeloldás (DNS) valamiért nem mûködne, vagy egy ehhez hasonló üzenetet kapunk: resolv+: "bind" is an invalid keyword resolv+: "hosts" is an invalid keyword Akkor az /compat/linux/etc/host.conf állományba be kell illesztenünk a következõ sorokat: order hosts, bind multi on Az itt megszabott sorrend szerint elõször a /etc/hosts állományt nézi át, és majd csak ezután próbálja meg feloldani a nevet. Ha a /compat/linux/etc/host.conf állomány nem létezik, akkor a linuxos alkalmazás a &os; /etc/host.conf állományát találja meg, és panaszkodni fog a &os; eltérõ formátumára. Távolítsuk el a bind szócskát, ha nem állítottunk be névszervert az /etc/resolv.conf állományhoz. Boris Hollas A Mathematica 5.X verziójához igazította: A &mathematica; telepítése alkalmazások Mathematica Ebben a szakaszban megismerhetjük, hogyan telepítsük a &mathematica; 5.X Linux változatát &os; rendszerekre. A &mathematica; vagy a &mathematica; for Students linuxos változatai közvetlenül megrendelhetõek a fejlesztõtõl: . A &mathematica; telepítõjének elindítása Elõször is jeleznünk kell a &os;-nek, hogy a &mathematica; binárisai a linuxos ABI-t (Appplication Binary Interface) fogják használni. Itt legkönnyebben úgy járhatunk el, ha egyszerûen beállítjuk, hogy a rendszer a bélyegezetlen ELF binárisokat automatikusan Linux binárisoknak tekintse: &prompt.root; sysctl kern.fallback_elf_brand=3 Ennek köszönhetõen a &os; most már az összes bélyegezetlen ELF bináris esetén a linuxos ABI-t fogja használni, és így a telepítõt akár már közvetlenül a CD-rõl is indíthatjuk. Most másoljuk át a MathInstaller nevû állományt a merevlemezünkre: &prompt.root; mount /cdrom &prompt.root; cp /cdrom/Unix/Installers/Linux/MathInstaller helyi_könyvtár Az állományban cseréljük ki az elsõ sorban található /bin/sh hivatkozást a /compat/linux/bin/sh hivatkozásra. Ezzel biztosíthatjuk be, hogy a telepítõt a linuxos &man.sh.1; fogja elindítani. Ezután a kedvenc szövegszerkesztõnkkel vagy a következõ szakaszban található szkript segítségével helyettesítsük benne a Linux) szöveg összes elõfordulását a FreeBSD) szöveggel. Mivel a &mathematica; telepítõje az uname -s parancsra kapott válaszból állapítja meg az operációs rendszer típusát, ezért ezzel a módosítással a &os;-t is a Linuxhoz hasonló módon fogja kezelni. A MathInstaller elindítása után most már telepíthetõ a &mathematica;. A &mathematica; állományainak módosítása A &mathematica; telepítése során létrejött szkripteket a használatuk elõtt át kell írnunk. Amennyiben a &mathematica;hoz tartozó programokat a /usr/local/bin könyvtárba telepítettük, akkor itt találunk kell a math, mathematica, Mathematica és MathKernel állományokra mutató szimbolikus linkeket. Ezek mindegyikében cseréljük ki a Linux) karakterláncot a FreeBSD) szövegre a kedvenc szövegszerkesztõnkkel vagy az alábbi szkripttel: #!/bin/sh cd /usr/local/bin for i in math mathematica Mathematica MathKernel do sed 's/Linux)/FreeBSD)/g' $i > $i.tmp sed 's/\/bin\/sh/\/compat\/linux\/bin\/sh/g' $i.tmp > $i rm $i.tmp chmod a+x $i done A &mathematica; jelszavának megszerzése Ethernet MAC-cím A &mathematica; elsõ indítása során kérni fog egy jelszót. Ha még nem kértünk volna jelszót a fejlesztõtõl, akkor a számítógépünk azonosítójának (machine ID) megállapításához indítsuk el a telepítés könyvtárában található mathinfo nevû programot. Ez az azonosító lényegében az elsõdleges Ethernet kártyánk MAC-címe lesz, ezért a &mathematica; nem futtatható több számítógépen. Amikor e-mailen, telefonon vagy faxon keresztül regisztráljuk a terméket a Wolframnál, akkor meg kell adnunk nekik ezt az azonosítót machine ID néven, amire õk elküldik a hozzátartozó jelszót. A &mathematica; frontendjének futtatása hálózaton keresztül A &mathematica; a szabványos betûkészletekkel meg nem jeleníthetõ szimbólumokhoz (integráljelek, szummák, görög betûk, matematikai jelölések stb.) használ néhány olyan speciális betûtípust, amelyek nem minden esetben állnak rendelkezésre. A X által használt protokoll miatt ezeket a betûtípusokat helyben kell telepíteni. Ennek értelmében a &mathematica; CD-jén található betûtípusokat telepítenünk kell a számítógépünkre is. A CD-n ezeket általában a /cdrom/Unix/Files/SystemFiles/Fonts könyvtárban találjuk meg, vagy a merevlemezen a /usr/local/mathematica/SystemFiles/Fonts könyvtárban. Ezen belül pedig a Type1 és X alkönyvtárakra van szükségünk. Az alábbiakban leírtak szerint több módon is használhatjuk ezeket. Az egyik ilyen módszer, ha átmásoljuk az imént említett könyvtárakat a többi mellé, vagyis a /usr/X11R6/lib/X11/fonts könyvtárba. Ekkor szükségünk lesz még a fonts.dir állomány átírására is, ahova fel kell vennünk a betûtípusok neveit, majd ennek megfelelõen az elsõ sorban módosítanunk a könyvtárban található betûtípusok számát. De ugyanígy lefuttathatjuk ebben a könyvtárban a &man.mkfontdir.1; parancsot is. Az a másik megoldás, ha a könyvtárakat így másoljuk át a /usr/X11R6/lib/X11/fonts helyre: &prompt.root; cd /usr/X11R6/lib/X11/fonts &prompt.root; mkdir X &prompt.root; mkdir MathType1 &prompt.root; cd /cdrom/Unix/Files/SystemFiles/Fonts &prompt.root; cp X/* /usr/X11R6/lib/X11/fonts/X &prompt.root; cp Type1/* /usr/X11R6/lib/X11/fonts/MathType1 &prompt.root; cd /usr/X11R6/lib/X11/fonts/X &prompt.root; mkfontdir &prompt.root; cd ../MathType1 &prompt.root; mkfontdir Most adjuk hozzá az új könyvtárakat a betûtípusok könyvtáraihoz: &prompt.root; xset fp+ /usr/X11R6/lib/X11/fonts/X &prompt.root; xset fp+ /usr/X11R6/lib/X11/fonts/MathType1 &prompt.root; xset fp rehash Ha az &xorg; szervert használjuk, akkor az xorg.conf állományban megadhatjuk ezen könyvtárak automatikus betöltését is. Az &xfree86; típusú szerverek esetén az XF86Config konfigurációs állományt kell módosítanunk. betûk Ha még nincs /usr/X11R6/lib/X11/fonts/Type1 nevû könyvtárunk, akkor a példában szereplõ MathType1 könyvtárat nyugodtan átnevezhetjük Type1 nevûre. Aaron Kaplan Írta: Robert Getschmann Köszönet: A &maple; telepítése alkalmazások Maple A &maple; egy &mathematica;hoz hasonló kereskedelmi alkalmazás. A használatához elõször meg kell vásárolni a címrõl, majd a licenc megszerzéséhez ugyanott regisztrálni. &os;-re a szoftvert a következõ egyszerû lépéseken keresztül tudjuk telepíteni. Indítsuk el a termékhez mellékelt INSTALL nevû szkriptet. Válasszuk a telepítõprogram által felkínált opciók közül a RedHat címkéjût. A telepítés célkönyvtára legyen a /usr/local/maple. Ha eddig még nem tettük volna meg, rendeljük meg a &maple; licencét a Maple Waterloo Software-tõl () és másoljuk az /usr/local/maple/license/license.dat állományba. Az &maple;-höz mellékelt INSTALL_LIC szkript elindításával telepítsük a FLEXlm licenckezelõt. A szervernek adjuk meg a számítógépünk hálózati nevét. Javítsuk át a /usr/local/maple/bin/maple.system.type állományt a következõ módon: ----- itt kezdõdik a módosítás --------- *** maple.system.type.orig Sun Jul 8 16:35:33 2001 --- maple.system.type Sun Jul 8 16:35:51 2001 *************** *** 72,77 **** --- 72,78 ---- # the IBM RS/6000 AIX case MAPLE_BIN="bin.IBM_RISC_UNIX" ;; + "FreeBSD"|\ "Linux") # the Linux/x86 case # We have two Linux implementations, one for Red Hat and ----- módosítás vége ------------------- Vigyázzunk, hogy a "FreeBSD"|\ kezdetû sor végén nem szabad semmilyen további whitespace karakternek lennie. Ez a javítás arra utasítja a &maple;-t, hogy FreeBSD-t Linux rendszerként ismerje fel. A bin/maple szkript hívja a bin/maple.system.type szkriptet, ami pedig a uname -a hívással próbálja kideríteni a operációs rendszer nevét. Ettõl függõen választja ki, hogy milyen típusú binárisokat fog futtatni. Indítsuk el a licenckezelõ szervert. A most következõ szkripttel könnyedén el tudjuk indítani az lmgrd programot. A szkriptet /usr/local/etc/rc.d/lmgrd.sh néven hozzuk létre: ----- nyissz ----------- #! /bin/sh PATH=/usr/local/sbin:/usr/local/bin:/sbin:/bin:/usr/sbin:/usr/bin:/usr/X11R6/bin PATH=${PATH}:/usr/local/maple/bin:/usr/local/maple/FLEXlm/UNIX/LINUX export PATH LICENSE_FILE=/usr/local/maple/license/license.dat LOG=/var/log/lmgrd.log case "$1" in start) lmgrd -c ${LICENSE_FILE} 2>> ${LOG} 1>&2 echo -n " lmgrd" ;; stop) lmgrd -c ${LICENSE_FILE} -x lmdown 2>> ${LOG} 1>&2 ;; *) echo "Usage: `basename $0` {start|stop}" 1>&2 exit 64 ;; esac exit 0 ----- nyissz ----------- Próbáljuk meg elindítani a &maple;-t: &prompt.user; cd /usr/local/maple/bin &prompt.user; ./xmaple Szerencsés esetben innentõl kezdve már minden mûködik. És ne felejtsünk el írni a Maplesoftnak, hogy szeretnénk egy natív &os; verziót a termékükbõl! Általános buktatók A FLEXlm licenckezelõvel esetenként nehéz lehet elboldogulni. Errõl témáról bõvebben a címen találunk leírásokat. Az lmgrd nagyon válogatós a licencállományokat illetõen és bármilyen apróságra kiakad. Egy szabályos licencállomány valahogy így néz ki: # ======================================================= # License File for UNIX Installations ("Pointer File") # ======================================================= SERVER chillig ANY #USE_SERVER VENDOR maplelmg FEATURE Maple maplelmg 2000.0831 permanent 1 XXXXXXXXXXXX \ PLATFORMS=i86_r ISSUER="Waterloo Maple Inc." \ ISSUED=11-may-2000 NOTICE=" Technische Universitat Wien" \ SN=XXXXXXXXX A sorozatszámot természetesen eltávolítottuk. Itt a chillig a számítógép neve. Az itt megadott licencállomány remekül használható egészen addig a pontig, amíg békén hagyjuk a FEATURE kezdetû sort (melyet a licenckulcs véd). Dan Pelleg Írta: A &matlab; telepítése alkalmazások MATLAB Ez a leírás azt mutatja be, hogyan telepítsük &os; rendszerekre a &matlab; version 6.5 Linux változatát. A &java.virtual.machine; (lásd ) használatától eltekintve meglepõen jól mûködik. A &matlab; Linux változata közvetlenül megrendelhetõ a The MathWorks-tõl, a címen. Ne felejtsük el beszerezni a licencállományt és az elkészítéséhez szükséges útmutatót. Ha már úgy is arra járunk, jelezzük a fejlesztõknek, hogy igényt tartanánk a termékük natív &os;-s változatára is! A &matlab; telepítése A &matlab; telepítéséhez a következõket kell tennünk: Helyezzük be a telepítõt CD-t és csatlakoztassuk. A telepítõszkript javaslatának megfelelõen váltsuk át a root felhasználóra. A szóbanforgó szkript elindításához gépeljük be a következõt: &prompt.root; /compat/linux/bin/sh /cdrom/install A telepítõ grafikus. Ha a megjelenítõ használatáról szóló hibaüzeneteket kapunk, akkor adjuk ki a setenv HOME ~FELHASZNÁLÓ parancsot, ahol a FELHASZNÁLÓ annak a felhasználónak a neve legyen, amivel az imént meghívtuk a &man.su.1; programot. Amikor a &matlab; könyvtárát kell megadnunk, ezt írjuk be: /compat/linux/usr/local/matlab. A telepítés további részeinek megkönnyítése érdekében írjuk be ezt a parancssorba: set MATLAB=/compat/linux/usr/local/matlab Miután megkaptuk a &matlab; licencét, az útmutatás szerint szerkesszük át. A licencállományt a kedvenc szövegszerkesztõnkkel akár már korábban elõ is készíthetjük, és majd amikor a telepítõnek szüksége lesz rá, másoljuk be $MATLAB/license.dat helyre. Futtassuk le a telepítést. Ezzel befejezõdõtt a &matlab; hagyományos telepítése. Innentõl már csak a &os; rendszer hozzátapasztásán fogunk dolgozni. A licenckezelõ elindítása Hozzunk létre szimbolikus linkeket a licenckezelõ szkriptjeire: &prompt.root; ln -s $MATLAB/etc/lmboot /usr/local/etc/lmboot_TMW &prompt.root; ln -s $MATLAB/etc/lmdown /usr/local/etc/lmdown_TMW Hozzunk létre egy indítószkriptet /usr/local/etc/rc.d/flexlm.sh néven. A lentebb látható minta a &matlab;hoz mellékelt $MATLAB/etc/rc.lm.glnx86 állomány egy módosított változata. Benne az állományok helyét és a licenckezelõ indításának körülményeit változtattuk meg (hogy Linux emuláció alatt fusson). #!/bin/sh case "$1" in start) if [ -f /usr/local/etc/lmboot_TMW ]; then /compat/linux/bin/sh /usr/local/etc/lmboot_TMW -u felhasználó && echo 'MATLAB_lmgrd' fi ;; stop) if [ -f /usr/local/etc/lmdown_TMW ]; then /compat/linux/bin/sh /usr/local/etc/lmdown_TMW > /dev/null 2>&1 fi ;; *) echo "Usage: $0 {start|stop}" exit 1 ;; esac exit 0 Tegyük ezt az állományt végrehajthatóvá: &prompt.root; chmod +x /usr/local/etc/rc.d/flexlm.sh A fenti szkriptben cseréljük ki a felhasználó nevét a rendszerünkben levõ egyik felhasználó nevére (ami persze nem a root). A licenckezelõt az alábbi paranccsal indítsuk el: &prompt.root; /usr/local/etc/rc.d/flexlm.sh start A &java; futtató környezet élesítése A &java; futtató környezet (&java; Runtime Environment, JRE) linkjét irányítsuk át egy &os; alatt mûködõ változatéra: &prompt.root; cd $MATLAB/sys/java/jre/glnx86/ &prompt.root; unlink jre; ln -s ./jre1.1.8 ./jre A &matlab; indítószkriptjének elkészítése Hozzunk létre egy ilyen indítószkriptet a /usr/local/bin/matlab könyvtárban: #!/bin/sh /compat/linux/bin/sh /compat/linux/usr/local/matlab/bin/matlab "$@" Futtassuk le a chmod +x /usr/local/bin/matlab parancsot. A szkript lefutása során a emulators/linux_base verziójától függõen hibákat is kaphatunk. Ha el akarjuk kerülni ezeket, akkor szerkesszük át a /compat/linux/usr/local/matlab/bin/matlab állomány következõ sorát: if [ `expr "$lscmd" : '.*->.*'` -ne 0 ]; then (a 13.0.1 számú verzióban ez 410. sor) erre: if test -L $newbase; then A &matlab; leállító szkriptjének elkészítése A &matlab; szabálytalan kilépéseit az alábbi utasítások nyomán tudjuk megszüntetni. Hozzunk létre egy $MATLAB/toolbox/local/finish.m nevû állományt, majd írjuk bele ezt a sort: ! $MATLAB/bin/finish.sh A $MATLAB szöveget pontosan így írjuk be. Ugyanebben a könyvtárban találjuk a beállításaink kilépés elõtti mentéséért felelõs finishsav.m és finishdlg.m állományokat. Ha ezek valamelyikét módosítjuk, akkor a elõbbi parancsot közvetlenül a save után szúrjuk be. Hozzunk létre egy $MATLAB/bin/finish.sh állományt, amiben szerepeljen a következõ: #!/usr/compat/linux/bin/sh (sleep 5; killall -1 matlab_helper) & exit 0 Tegyük végrehajthatóvá: &prompt.root; chmod +x $MATLAB/bin/finish.sh A &matlab; használata Most már a matlab parancs begépelésével bármikor elindíthatjuk. Marcel Moolenaar Írta: Az &oracle; telepítése alkalmazások Oracle Elõszó Ez a leírás azt mutatja be, hogyan telepítsük &os;-re az &oracle; 8.0.5 és &oracle; 8.0.5.1 Enterprise Edition Linux változatait. A Linux környezet telepítése Telepítsük a emulators/linux_base és devel/linux_devtools portokat a Portgyûjteménybõl. Amennyiben ennek során nehézségekbe ütköznénk, próbálkozzunk a korábbi változataikkal. Fel kell raknunk a Red Hat Tcl csomagját is, ha az alkalmazáshoz tartozó intelligens ügynököt is futtatni szeretnénk. Ez a tcl-8.0.3-20.i386.rpm. A hivatalos RPM port segítségével az alábbi általános parancson keresztül tudunk csomagokat telepíteni: &prompt.root; rpm -i --ignoreos --root /compat/linux --dbpath /var/lib/rpm csomag A csomag telepítésének semmilyen hibát nem kellene okoznia. Az &oracle; környezetének létrehozása Az &oracle; telepítéséhez elõször ki kell alakítanunk a megfelelõ környezetet. Ez a leírás kifejezetten arról szól, hogy &os;-n hogyan futtassuk a linuxos &oracle;-t, nem pedig az &oracle; telepítési útmutatójában bemutatottakat taglalja. A rendszermag hangolása a rendszermag hangolása Ahogy a &oracle; telepítési útmutatójában is olvashatjuk, be kell állítanunk az osztott memória maximális méretét. &os; alatt erre a célra ne használjuk a SHMMAX értéket, mivel az SHMMAX az SHMMAXPGS és PGSIZE értékekbõl számolódik ki. Ezért nekünk itt a SHMMAXPGS értékét kell meghatároznunk. Minden egyéb beállítás történhet az útmutatóban megadottak szerint. Például: options SHMMAXPGS=10000 options SHMMNI=100 options SHMSEG=10 options SEMMNS=200 options SEMMNI=70 options SEMMSL=61 Hangoljuk be ezeket az értékeket a &oracle; tervezett használatához. Emellett a konfigurációs állományban ne feledkezzünk meg az alábbi beállítások megadásáról sem: options SYSVSHM #SysV osztott memória options SYSVSEM #SysV szemaforok options SYSVMSG #SysV folyamatok közti kommunikáció Az &oracle; hozzáférése Egy rendes hozzáféréshez hasonlóan hozzunk létre egy külön oracle hozzáférést is rendszerünkön. Az oracle hozzáférés annyira különleges, hogy csak linuxos parancsértelmezõt társítsunk hozzá. Ehhez vegyük fel /compat/linux/bin/bash sort az /etc/shells állományba, majd állítsuk át az oracle nevû felhasználó parancsértelmezõjét a /compat/linux/bin/bash programra. Környezet A megszokott &oracle; környezeti változók, mint például a ORACLE_HOME és ORACLE_SID mellett még definiálnunk kell a következõket is: Változó Érték LD_LIBRARY_PATH $ORACLE_HOME/lib CLASSPATH $ORACLE_HOME/jdbc/lib/classes111.zip PATH /compat/linux/bin /compat/linux/sbin /compat/linux/usr/bin /compat/linux/usr/sbin /bin /sbin /usr/bin /usr/sbin /usr/local/bin $ORACLE_HOME/bin Javasoljuk, hogy az összes környezeti változót a .profile állományban adjuk meg. Ennek megfelelõen a példa beállításai így fognak kinézni benne: ORACLE_BASE=/oracle; export ORACLE_BASE ORACLE_HOME=/oracle; export ORACLE_HOME LD_LIBRARY_PATH=$ORACLE_HOME/lib export LD_LIBRARY_PATH ORACLE_SID=ORCL; export ORACLE_SID ORACLE_TERM=386x; export ORACLE_TERM CLASSPATH=$ORACLE_HOME/jdbc/lib/classes111.zip export CLASSPATH PATH=/compat/linux/bin:/compat/linux/sbin:/compat/linux/usr/bin PATH=$PATH:/compat/linux/usr/sbin:/bin:/sbin:/usr/bin:/usr/sbin PATH=$PATH:/usr/local/bin:$ORACLE_HOME/bin export PATH Az &oracle; telepítése A Linux emulátorban meghúzódó apró egyenletlenségek miatt a telepítés elõtt létre kell hoznunk egy .oracle nevû alkönyvtárat a /var/tmp könyvtárban. Helyezzük ezt a oracle felhasználó tulajdonába. Ezt követõen minden további gond nélkül képesek leszünk az &oracle; telepítésére. Ha netalán mégis problémákba ütköznénk, elõször mindig az &oracle; telepítési és konfigurációs állományait ellenõrizzük! Az &oracle; telepítése után rakjuk fel a következõ szakaszokban bemutatandó javításokat. Gyakran problémát okoz, ha a TCP protokollt még nem telepítettük. Ennek következményeképpen ugyanis nem tudnak elindulni a TCP alapú szolgáltatások. Az alábbi mûveletek ebben igyekeznek segíteni: &prompt.root; cd $ORACLE_HOME/network/lib &prompt.root; make -f ins_network.mk ntcontab.o &prompt.root; cd $ORACLE_HOME/lib &prompt.root; ar r libnetwork.a ntcontab.o &prompt.root; cd $ORACLE_HOME/network/lib &prompt.root; make -f ins_network.mk install Ne felejtsük el ismét elindítani a root.sh szkriptet! A root.sh javítása Az &oracle; telepítése során root (privilegizált) felhasználóként elvégzendõ mûveleteket a root.sh elnevezésû szkriptben találjuk. Ez a szkript a orainst könyvtárba kerül. A chown parancs helyes lefutásához alkalmazzunk az alább mellékelt javítást, vagy az egész szkriptet egy linuxos parancsértelmezõbõl indítsuk el. *** orainst/root.sh.orig Tue Oct 6 21:57:33 1998 --- orainst/root.sh Mon Dec 28 15:58:53 1998 *************** *** 31,37 **** # This is the default value for CHOWN # It will redefined later in this script for those ports # which have it conditionally defined in ss_install.h ! CHOWN=/bin/chown # # Define variables to be used in this script --- 31,37 ---- # This is the default value for CHOWN # It will redefined later in this script for those ports # which have it conditionally defined in ss_install.h ! CHOWN=/usr/sbin/chown # # Define variables to be used in this script Ha nem CD-rõl telepítjük az &oracle;-t, akkor akár a root.sh forrását is kijavíthatjuk. A neve rthd.sh, és a forrásfa orainst könyvtárában találhatjuk. A genclntsh javítása A genclntsh szkript a kliensek által használt osztott könyvtár létrehozására alkalmazható. Általában demók fordításához van rá szükség. Az alábbi javítás alkalmazásával a PATH változó értéke törölhetõ: *** bin/genclntsh.orig Wed Sep 30 07:37:19 1998 --- bin/genclntsh Tue Dec 22 15:36:49 1998 *************** *** 32,38 **** # # Explicit path to ensure that we're using the correct commands #PATH=/usr/bin:/usr/ccs/bin export PATH ! PATH=/usr/local/bin:/bin:/usr/bin:/usr/X11R6/bin export PATH # # each product MUST provide a $PRODUCT/admin/shrept.lst --- 32,38 ---- # # Explicit path to ensure that we're using the correct commands #PATH=/usr/bin:/usr/ccs/bin export PATH ! #PATH=/usr/local/bin:/bin:/usr/bin:/usr/X11R6/bin export PATH # # each product MUST provide a $PRODUCT/admin/shrept.lst Az &oracle; futtatása Ha rendesen követtük az iménti utasításokat, akkor most már úgy tudjuk futtatni az &oracle;-t, mintha csak Linuxon futna. Holger Kipp Írta: Valentino Vaschetto Az eredeti verziót SGML-re ültette: Az &sap.r3; telepítése alkalmazások SAP R/3 Az &sap; típusú rendszerek telepítéséhez &os;-re hivatalosan nem kaphatunk mûszaki segélynyújtást — csak a minõsített plaformokat támogatják. Elõszó Ez a leírás az &sap.r3; rendszer és &oracle; adatbázis Linux változatainak telepítését mutatja be &os;-n, beleértve a &os; és az &oracle; telepítését. Kétféle konfigurációt írunk le: &sap.r3; 4.6B (IDES) és &oracle; 8.0.5, FreeBSD 4.3-STABLE &sap.r3; 4.6C és &oracle; 8.1.7, FreeBSD 4.5-STABLE Habár ez a dokumentum igyekszik az összes fontos lépést a lehetõ legrészletesebb módon tárgyalni, semmiképpen sem célja az &oracle; és az &sap.r3; alkalmazásokhoz mellékelt telepítési útmutatók kiváltása. A kifejezetten az &sap; vagy az &oracle; Linux változataira vonatkozó kérdések, valamint az &oracle; és az &sap; OSS konkrét használatával kapcsolatos leírások tekintetében a saját dokumentációjukat olvassuk el. A szoftver Az &sap; telepítéséhez az alábbi CD-ket használtuk fel: &sap.r3; 4.6B, &oracle; 8.0.5 Név Szám Leírás KERNEL 51009113 SAP Kernel Oracle / telepítõ / AIX, Linux, Solaris RDBMS 51007558 Oracle / RDBMS 8.0.5.X / Linux EXPORT1 51010208 IDES / DB-Export / 1. lemez EXPORT2 51010209 IDES / DB-Export / 2. lemez EXPORT3 51010210 IDES / DB-Export / 3. lemez EXPORT4 51010211 IDES / DB-Export / 4. lemez EXPORT5 51010212 IDES / DB-Export / 5. lemez EXPORT6 51010213 IDES / DB-Export / 6. (utolsó) lemez Emellett még használtuk az &oracle; 8 Server (az elõzetes 8.0.5 változat a Linux 2.0.33 verziójához) CD-jét is, amely igazából nem feltétlenül szükséges, valamint a &os; (a 4.3 RELEASE kiadása után nem sokkal levõ) 4.3-STABLE változatát. &sap.r3; 4.6C SR2, &oracle; 8.1.7 Név Szám Leírás KERNEL 51014004 SAP Kernel Oracle / SAP Kernel 4.6D változat / DEC, Linux RDBMS 51012930 Oracle 8.1.7/ RDBMS / Linux EXPORT1 51013953 4.6C kiadás SR2 / Export / 1. lemez EXPORT1 51013953 4.6C kiadás SR2 / Export / 2. lemez EXPORT1 51013953 4.6C kiadás SR2 / Export / 3. lemez EXPORT1 51013953 4.6C kiadás SR2 / Export / 4. (utolsó) lemez LANG1 51013954 4.6C kiadás SR2 / Nyelvi támogatás / német, angol, francia / 1. lemez A telepítendõ nyelvtõl függõen egyéb nyelvi támogatást tartalmazó CD használata is szükségessé válhat. Itt most csak a német és angol nyelveket használjuk, ezért elegendõ az elsõ CD. Csendben hozzátesszük, hogy mind a négy EXPORT CD száma megegyezik. Ugyanígy a három nyelvi CD-nek is megegyeznek a számai (ez eltér a 4.6B IDES kiadás CD számozásától). Az írás pillanatában a &os; 4.5-STABLE (2002.03.20-i) változatát használjuk. &sap; füzetek Az &sap.r3; telepítésével kapcsolatban az alábbi füzetek bizonyultak hasznosnak: &sap.r3; 4.6B, &oracle; 8.0.5 Szám Cím 0171356 SAP Software on Linux: Essential Comments 0201147 INST: 4.6C R/3 Inst. on UNIX - Oracle 0373203 Update / Migration Oracle 8.0.5 --> 8.0.6/8.1.6 LINUX 0072984 Release of Digital UNIX 4.0B for Oracle 0130581 R3SETUP step DIPGNTAB terminates 0144978 Your system has not been installed correctly 0162266 Questions and tips for R3SETUP on Windows NT / W2K &sap.r3; 4.6C, &oracle; 8.1.7 Szám Cím 0015023 Initializing table TCPDB (RSXP0004) (EBCDIC) 0045619 R/3 with several languages or typefaces 0171356 SAP Software on Linux: Essential Comments 0195603 RedHat 6.1 Enterprise version: Known problems 0212876 The new archiving tool SAPCAR 0300900 Linux: Released DELL Hardware 0377187 RedHat 6.2: important remarks 0387074 INST: R/3 4.6C SR2 Installation on UNIX 0387077 INST: R/3 4.6C SR2 Inst. on UNIX - Oracle 0387078 SAP Software on UNIX: OS Dependencies 4.6C SR2 Hardverkövetelmények Az alábbi hardvereszközök szükségesek az &sap.r3; rendszer telepítéséhez. Az éles használathoz ennél természetesen valamivel több kell majd: Változat 4.6B 4.6C Processzor Két &pentium; III 800MHz Két &pentium; III 800MHz Memória 1GB ECC 2GB ECC Szabad hely a merevlemezen 50 - 60GB (IDES) 50 - 60GB (IDES) Éles használatra nagyobb gyorsítótárral rendelkezõ &xeon; processzorokat, nagysebességû háttértárakat (SCSI, hardveres RAID vezérlõvel), USV és ECC memória modulok ajánlottak. A nagy tárigényt egyébként az elõre beállított IDES rendszer indokolja, ami egy 27 GB méretû adatbázist hoz létre a telepítés során. Ez a terület általában elegendõ egy frissen induló rendszer és hozzátartozó alkalmazásadatok tárolására. &sap.r3; 4.6B, &oracle; 8.0.5 A következõ hardverkonfigurációt használtuk: két 800 MHz-es &pentium; III processzor és a hozzájuk tartozó alaplap, egy &adaptec; 29160 Ultra160 SCSI-vezérlõ (a 40/80 GB méretû DLT szalagos meghajtó és CD-meghajtó használatához) és egy &mylex; &acceleraid; RAID-vezérlõ (2 csatorna, 6.00-1-00 verziójú firmware és 32 MB memória), amihez két 17 GB-os (tükrözött) merevlemez és négy 36 GB-os merevlemez (RAID 5) csatlakozik. &sap.r3; 4.6C, &oracle; 8.1.7 Itt a hardver egy &dell; &poweredge; 2500 volt: kétprocesszoros alaplap, két darab 1000 MHz-es &pentium; III processzorral (fejenként 256 KB gyorsítótárral), 2 GB PC133-as ECC SDRAM memóriával, PERC/3 DC PCI RAID-vezérlõvel (128 MB memória), valamint egy EIDE DVD-meghajtóval. A RAID-vezérlõre két, egyenként 18 GB méretû merevlemezt (tükrözve) és négy 36 GB méretû merevlemezt csatlakoztattunk (RAID 5-ben). A &os; telepítése Elõször is telepítenünk kell a &os;-t. Ez több módon is lehetséges, ezekrõl a ban olvashatunk bõvebben. A lemezek felosztása Az egyszerûség kedvéért az &sap.r3; 46B és &sap.r3; 46C SR2 telepítése során is ugyanazt a felosztást használtuk. Egyedül az eszközök nevei változtak, mivel a telepítés eltérõ hardvereken történt (/dev/da) és /dev/amr, tehát ha az AMI &megaraid; esetén a /dev/da0s1a helyett a /dev/amr0s1a eszközt láthatjuk): Állományrendszer Méret (1 KB-os blokkokban) Méret (GB-ban) Csatlakozási pont /dev/da0s1a 1.016.303 1 / /dev/da0s1b 6 lapozóállomány /dev/da0s1e 2.032.623 2 /var /dev/da0s1f 8.205.339 8 /usr /dev/da1s1e 45.734.361 45 /compat/linux/oracle /dev/da1s1f 2.032.623 2 /compat/linux/sapmnt /dev/da1s1g 2.032.623 2 /compat/linux/usr/sap Elõre állítsuk be és inicializáljuk a két logikai meghajtót a &mylex; és a PERC/3 RAID-vezérlõkön. A hozzátartozó szoftver a BIOS indításának fázisában hívható be. A lemezek felosztása némileg eltér az &sap; által javasoltaktól, mivel az &sap; szerint az &oracle; könyvtárait (néhány másikkal együtt) külön-külön érdemes csatlakoztatni — mi most az egyszerûsítés kedvéért csak létrehoztuk ezeket. A <command>make world</command> és egy új rendszermag Töltsük le a legfrissebb -STABLE forrásokat. Fordítsuk újra az összes forrást (make world) és a beállításainak elvégzése után a saját rendszermagunkat is. Itt ne felejtsük el megadni az &sap.r3; és az &oracle; mûködéséhez szükséges paramétereket. A Linux környezet telepítése Az linuxos alaprendszer telepítése Elsõként a linux_base portot kell felraknunk (root felhasználóként): &prompt.root; cd /usr/ports/emulators/linux_base-fc4 &prompt.root; make install distclean A linuxos fejlesztõi környezet telepítése Ha az &oracle;-t &os;-re a ban leírtak szerint akarjuk telepíteni, akkor szükségünk lesz a linuxos fejlesztõeszközökre is: &prompt.root; cd /usr/ports/devel/linux_devtools &prompt.root; make install distclean A linuxos fejlesztõkörnyezetet csak az &sap.r3; 46B IDES telepítésénél raktuk fel. Nincs rá szükségünk, ha a &os; rendszeren nem akarjuk újralinkelni az &oracle; adatbázist. Pontosan ez a helyezet, amikor egy Linux rendszerhez gyártott &oracle; készletet használunk. A szükséges RPM csomagok telepítése RPM Az R3SETUP elindításához PAM támogatásra is szükségünk lesz. Amikor elõször próbáltuk meg telepíteni a &os; 4.3-STABLE változatára az &sap;-t, felraktuk PAM-et és az összes hozzátartozó csomagot, majd végül úgy bírtuk mûködésre, hogy kényszerítettük a PAM telepítését is. Az &sap.r3; 4.6C SR2 esetén szintén sikerült önmagában felrakni a PAM RPM csomagját is, tehát úgy néz ki, hogy a függõségeit már nem kell telepíteni: &prompt.root; rpm -i --ignoreos --nodeps --root /compat/linux --dbpath /var/lib/rpm \ pam-0.68-7.i386.rpm Az &oracle; 8.0.5 verziójához mellékelt intelligens ügynök futtatásához fel kell rakni a RedHat tcl-8.0.5-30.i386.rpm nevû Tcl csomagját is (máskülönben a az &oracle; telepítése közben szükséges újralinkelés nem fog mûködni). Vannak ugyan egyébként is gondok az &oracle; újralinkelésével, azonban ez linuxos probléma, nem pedig &os;-s. Néhány további tipp Hasznos lehet, ha felvesszük a linprocfs bejegyzést az /etc/fstab állományba. Ennek pontos részleteit a &man.linprocfs.5; man oldalon találjuk meg. Másik fontos paraméter a kern.fallback_elf_brand=3, amelyet az /etc/sysctl.conf állományba kell beszúrnunk. Az &sap.r3; környezetének létrehozása A szükséges állományrendszerek és csatlakozási pontok létrehozása Egy egyszerûbb telepítéshez elég csupán a következõ állományrendszereket elkészíteni: csatlakozási pont méret GB-ban /compat/linux/oracle 45 GB /compat/linux/sapmnt 2 GB /compat/linux/usr/sap 2 GB Készítenünk kell még néhány linket is, különben az &sap; telepítõje panaszkodni fogni az ellenõrzésük során: &prompt.root; ln -s /compat/linux/oracle /oracle &prompt.root; ln -s /compat/linux/sapmnt /sapmnt &prompt.root; ln -s /compat/linux/usr/sap /usr/sap Az egyik ilyen telepítés közben megjelenõ hibaüzenet (a PRD rendszer és az &sap.r3; 4.6C SR2 telepítése esetén): INFO 2002-03-19 16:45:36 R3LINKS_IND_IND SyLinkCreate:200 Checking existence of symbolic link /usr/sap/PRD/SYS/exe/dbg to /sapmnt/PRD/exe. Creating if it does not exist... WARNING 2002-03-19 16:45:36 R3LINKS_IND_IND SyLinkCreate:400 Link /usr/sap/PRD/SYS/exe/dbg exists but it points to file /compat/linux/sapmnt/PRD/exe instead of /sapmnt/PRD/exe. The program cannot go on as long as this link exists at this location. Move the link to another location. ERROR 2002-03-19 16:45:36 R3LINKS_IND_IND Ins_SetupLinks:0 can not setup link '/usr/sap/PRD/SYS/exe/dbg' with content '/sapmnt/PRD/exe' A felhasználók és könyvtárak létrehozása Az &sap.r3; rendszernek két felhasználóra és három csoportra van szüksége. Az igényelt felhasználók nevei az &sap; rendszer azonosítójától (System ID, SID) függenek, amely három betûbõl áll. Egyes ilyen rendszerazonosítók az &sap; számára vannak fenntartva. (Például a SAP és a NIX. Ezek teljes listáját az &sap; dokumentációjában találjuk meg.) Erre az IDES telepítéséhez az IDS, a 4.6C SR2 telepítésénél a PRD neveket adtuk, mivel ezeket a rendszereket éles használatra szánták. Ennélfogva a következõ csoportokat hoztuk létre hozzájuk (a csoportok azonosítói ugyan eltérhetnek az általunk használtaktól): csoport azonosítója csoport neve leírás 100 dba Adatbázis adminisztrátor 101 sapsys &sap; rendszer 102 oper Adatbázis operátor Az &oracle; alapértelmezett telepítésénél csak a dba csoport jön létre. A dba csoportot oper csoportként is használhatjuk (bõvebb információkért lásd az &oracle; és az &sap; dokumentációját). Ezenkívül az alábbi felhasználókra van még szükségünk: felhasználói azonosító felhasználói név általános név csoport egyéb csoportok leírás 1000 idsadm/prdadm sidadm sapsys oper &sap; adminisztrátor 1002 oraids/oraprd orasid dba oper &oracle; adminisztrátor Az &man.adduser.8; parancs használata során a következõkre lesz szükségünk egy &sap; Administrator létrehozásához (figyeljük a parancsértelmezõt (shell) és a felhasználói könyvtárat (home directory)): Name: sidadm Password: ****** Fullname: SAP Administrator SID Uid: 1000 Gid: 101 (sapsys) Class: Groups: sapsys dba HOME: /home/sidadm Shell: bash (/compat/linux/bin/bash) Ugyanígy az &oracle; Administrator esetében: Name: orasid Password: ****** Fullname: Oracle Administrator SID Uid: 1002 Gid: 100 (dba) Class: Groups: dba HOME: /oracle/sid Shell: bash (/compat/linux/bin/bash) A dba és oper csoportok használata során ne felejtsük el megadni az oper csoportot sem. Könyvtárak létrehozása A könyvtárakat általában külön állományrendszerekként hozzák létre, de ez teljesen az igényeinken múlik. Mi most egyszerû könyvtárakként alakítottuk ki ezeket, ezért tulajdonképpen ugyanazon a RAID 5 tömbön találhatóak meg: Ehhez elõször beállítjuk az egyes könyvtárak tulajdonosait és engedélyeit (root felhasználóként): &prompt.root; chmod 775 /oracle &prompt.root; chmod 777 /sapmnt &prompt.root; chown root:dba /oracle &prompt.root; chown sidadm:sapsys /compat/linux/usr/sap &prompt.root; chmod 775 /compat/linux/usr/sap Másodsorban orasid felhasználóként hozzuk létre az /oracle/SID alkönyvtárait: &prompt.root; su - orasid &prompt.root; cd /oracle/SID &prompt.root; mkdir mirrlogA mirrlogB origlogA origlogB &prompt.root; mkdir sapdata1 sapdata2 sapdata3 sapdata4 sapdata5 sapdata6 &prompt.root; mkdir saparch sapreorg &prompt.root; exit Az &oracle; 8.1.7 telepítésénél még további könyvtárakra is szükségünk lesz: &prompt.root; su - orasid &prompt.root; cd /oracle &prompt.root; mkdir 805_32 &prompt.root; mkdir client stage &prompt.root; mkdir client/80x_32 &prompt.root; mkdir stage/817_32 &prompt.root; cd /oracle/SID &prompt.root; mkdir 817_32 A client/80x_32 könyvtárnak pontosan ilyen névvel kell rendelkeznie. Ne cseréljük ki a benne szereplõ x-et semmire se! A harmadik lépésben létrehozzuk a sidadm felhasználóhoz tartozó könyvtárakat: &prompt.root; su - sidadm &prompt.root; cd /usr/sap &prompt.root; mkdir SID &prompt.root; mkdir trans &prompt.root; exit Az <filename>/etc/services</filename> A &sap.r3; mûködéséhez fel kell vennünk néhány olyan bejegyzést is az /etc/services állományba, amelyek a &os; telepítése során nem jönnek létre. Így tehát írjuk be az alábbi sorokat (legalább a használni kívánt példány számához illõ sorokat adjuk meg — ez jelen esetünkben most a 00. Természetesen az sem okoz gond, ha a dp, gw, sp és ms esetén beírjuk az összes példánynak megfelelõ portot 00-tól 99-ig). Amennyiben a SAProuter vagy az &sap; OSS használatára lenne szükségünk, akkor adjuk meg a SAProuter által lefoglalt 99-es példánynak megfelelõ 3299-es portot a rendszerünkön: sapdp00 3200/tcp # SAP menetirányító 3200 + a példány száma sapgw00 3300/tcp # SAP átjáró 3300 + a példány száma sapsp00 3400/tcp # 3400 + a példány száma sapms00 3500/tcp # 3500 + a példány száma sapmsSID 3600/tcp # SAP üzenetkezelõ szerver 3600 + a példány száma sapgw00s 4800/tcp # biztonságos SAP átjáró 4800 + a példány száma A szükséges nyelvi beállítások nyelvi beállítás Az &sap;-nek legalább két olyan nyelvre van szüksége, amely nem részei az alap RedHat telepítéseknek. Az &sap; a saját FTP szervereirõl elérhetõvé tette az ehhez szükséges RPM csomagokat (amelyek viszont csak OSS típusú hozzáférés birtokában tölthetõek le). A 0171356 számú jegyzet tartalmazza a beszerzendõ RPM-ek listáját. Megcsinálhatjuk úgy is, hogy egyszerûen csak linkeket hozunk létre (például az de_DE és en_US könyvtárakra), habár ezt egy éles rendszer esetében semmiképpen sem ajánljuk (az IDES rendszerrel tapasztalataink szerint eddig még remekül mûködött). Az alábbi nyelvi beállítások fognak tehát nekünk kelleni: de_DE.ISO-8859-1 en_US.ISO-8859-1 Így hozzuk létre hozzájuk a linkeket: &prompt.root; cd /compat/linux/usr/share/locale &prompt.root; ln -s de_DE de_DE.ISO-8859-1 &prompt.root; ln -s en_US en_US.ISO-8859-1 A telepítés során az iméntiek hiánya gondokat okozhat. Ha folyamatosan figyelmen kívül hagyjuk az ezekbõl fakadó hibákat (vagyis a CENTRDB.R3S állományban a gondot okozó lépések STATUS értékét OK-ra állítjuk), akkor komolyabb erõfeszítések megtétele nélkül majd képtelenek leszünk bejelentkezni a frissen telepített &sap; rendszerünkbe. A rendszermag finomhangolása a rendszermag finomhangolása Az &sap.r3; rendszerek temérdek mennyiségû erõforrást igényelnek. Ennek kielégítésére az alábbi paramétereket adjuk hozzá a rendszermag beállításait tartalmazó állományhoz: # Adjunk a memóriazabálóknak (SAP és Oracle): options MAXDSIZ="(1024*1024*1024)" options DFLDSIZ="(1024*1024*1024)" # Kell néhány System V beállítás is: options SYSVSHM # SYSV típusú osztott memória be options SHMMAXPGS=262144 # a megosztható memória maximális mérete lapokban #options SHMMAXPGS=393216 # a 46C telepítésekor ezt használjuk options SHMMNI=256 # az osztott memóriákhoz tartozó azonosítók maximális száma options SHMSEG=100 # a futó programonként megosztható szegmensek maximuma options SYSVMSG # SYSV típusú üzenetsorok options MSGSEG=32767 # a rendszerben keringõ üzenetszegmensek maximális száma options MSGSSZ=32 # az üzenetszegmensek mérete. 2 hatványa LEGYEN options MSGMNB=65535 # maximális karakter üzenetsoronként options MSGTQL=2046 # a rendszerben levõ üzenetek maximuma options SYSVSEM # SYSV típusú szemaforok options SEMMNU=256 # a szemaforok UNDO struktúráinak száma options SEMMNS=1024 # a rendszerben levõ szemaforok száma options SEMMNI=520 # a szemaforok azonosítóinak mennyisége options SEMUME=100 # az UNDO kulcsok száma Az itt megadott minimum értékek az &sap; által kiadott dokumentációkból származnak. Mivel a Linux változathoz errõl nincs külön leírás, ezért a (32 bites) HP-UX változat dokumentációi között érdemes ennek utánanézni. Mivel a 4.6C SR2 telepítéséhez használt rendszeren valamivel több fizikai memória állt rendelkezésünkre, ezért az osztott szegmensek méretét nagyobbra tudtuk megválasztani mind az &sap; és mind az &oracle; esetében, ami magyarázza a megosztható lapok nagyobb számát. Az &os; &i386; változatának telepítése során hagyjuk meg a MAXDSIZ és DFLDSIZ értékek alapértelmezett 1 GB-os maximumát. Ellenkezõ esetben ezekhez hasonló furcsa hibaüzeneteket láthatunk: ORA-27102: out of memory vagy Linux Error: 12: Cannot allocate memory. Az &sap.r3; telepítése Az &sap; CD-k elõkészítése Sok CD-t kell a telepítés során mozgatni, tehát csatlakoztatni és leválasztani. Ha viszont elegendõ meghajtóval rendelkezünk, akkor akár csatlakoztathatjuk egyszerre is az összeset. Vagy felmásolhatjuk a CD-t tartalmát a nekik megfelelõ könyvtárakba: /oracle/SID/sapreorg/cd-neve ahol a cd-neve a következõk valamelyike: KERNEL, RDBMS, EXPORT1, EXPORT2, EXPORT3, EXPORT4, EXPORT5 és EXPORT6 (4.6B/IDES), valamint KERNEL, RDBMS, DISK1, DISK2, DISK3, DISK4 és LANG (4.6C SR2). A csatlakoztatott CD-ken található állományok neveinek nagybetûseknek kell lenniük. Ha nem így lenne, akkor a csatlakoztatásnál adjuk meg a opciót. Így tehát a következõ parancsokat kell kiadnunk: &prompt.root; mount_cd9660 -g /dev/cd0a /mnt &prompt.root; cp -R /mnt/* /oracle/SID/sapreorg/cd-neve &prompt.root; umount /mnt A telepítõszkript futtatása Elsõként egy install nevû könyvtárat kell elõkészítenünk: &prompt.root; cd /oracle/SID/sapreorg &prompt.root; mkdir install &prompt.root; cd install Ezután futtassuk le a telepítõszkriptet, ami pedig bemásolja az install könyvtárba szinte az összes fontos állományt: &prompt.root; /oracle/SID/sapreorg/KERNEL/UNIX/INSTTOOL.SH Az IDES (4.6B) változathoz egy teljes &sap.r3; bemutató rendszer is tartozik, ezért a megszokott három CD helyett hat EXPORT típusú CD-bõl áll. Itt a CENTRDB.R3S telepítõsablon csak a szabvány központi példányt hozza létre (&r3; és az adatbázis), az IDES központi példányát már nem. Ezért az EXPORT1 könyvtárból ki kell másolnunk a CENTRDB.R3S állományt, különben az R3SETUP csak három EXPORT CD-t fog kérni. Az újabb &sap; 4.6 SR2 kiadáshoz négy EXPORT CD tartozik. A telepítés folyamatát a CENTRAL.R3S állományban levõ paraméterek vezérlik. A korábbi kiadásokkal ellentétben nincsenek külön sablonok az adatbázissal és a nélküle telepítendõ központi példányok számára. Az &sap; az adatbázisok telepítésére külön sablont használ. Újrakezdéskor a telepítést ettõl függetlenül elegendõ az eredeti állománnyal újraindítani. A telepítés közben és után az &sap;-nek a hostname paranccsal csak a gép saját nevét, nem pedig a teljes hálózati nevét kell megadnunk. Ilyenkor ezt vagy egyenként begépeljük, vagy létrehozunk rá egy álnevet az orasid és sidadm (valamint a megfelelõ lépésekben a root) felhasználóknak: alias hostname='hostname -s'. Ezenkívül még az &sap; telepítésekor létrehozott mindkét felhasználó .profile és .login állományait is beállíthatjuk ennek megfelelõen. Az <command>R3SETUP</command> 4.6B verziójának indítása Ne felejtsük el jól beállítani az LD_LIBRARY_PATH környezeti változót: &prompt.root; export LD_LIBRARY_PATH=/oracle/IDS/lib:/sapmnt/IDS/exe:/oracle/805_32/lib A telepítés könyvtárában root felhasználóként indítsuk el az R3SETUP programot: &prompt.root; cd /oracle/IDS/sapreorg/install &prompt.root; ./R3SETUP -f CENTRDB.R3S A szkript ezek után feltesz néhány kérdést (az alapértelmezett válaszok zárójelben, közvetlenül a megadottak után): Kérdés Alapértelmezés Válasz Enter SAP System ID [C11] IDSEnter Enter SAP Instance Number [00] Enter Enter SAPMOUNT Directory [/sapmnt] Enter Enter name of SAP central host [troubadix.domain.de] Enter Enter name of SAP db host [troubadix] Enter Select character set [1] (WE8DEC) Enter Enter Oracle server version (1) Oracle 8.0.5, (2) Oracle 8.0.6, (3) Oracle 8.1.5, (4) Oracle 8.1.6 1Enter Extract Oracle Client archive [1] (Yes, extract) Enter Enter path to KERNEL CD [/sapcd] /oracle/IDS/sapreorg/KERNEL Enter path to RDBMS CD [/sapcd] /oracle/IDS/sapreorg/RDBMS Enter path to EXPORT1 CD [/sapcd] /oracle/IDS/sapreorg/EXPORT1 Directory to copy EXPORT1 CD [/oracle/IDS/sapreorg/CD4_DIR] Enter Enter path to EXPORT2 CD [/sapcd] /oracle/IDS/sapreorg/EXPORT2 Directory to copy EXPORT2 CD [/oracle/IDS/sapreorg/CD5_DIR] Enter Enter path to EXPORT3 CD [/sapcd] /oracle/IDS/sapreorg/EXPORT3 Directory to copy EXPORT3 CD [/oracle/IDS/sapreorg/CD6_DIR] Enter Enter path to EXPORT4 CD [/sapcd] /oracle/IDS/sapreorg/EXPORT4 Directory to copy EXPORT4 CD [/oracle/IDS/sapreorg/CD7_DIR] Enter Enter path to EXPORT5 CD [/sapcd] /oracle/IDS/sapreorg/EXPORT5 Directory to copy EXPORT5 CD [/oracle/IDS/sapreorg/CD8_DIR] Enter Enter path to EXPORT6 CD [/sapcd] /oracle/IDS/sapreorg/EXPORT6 Directory to copy EXPORT6 CD [/oracle/IDS/sapreorg/CD9_DIR] Enter Enter amount of RAM for SAP + DB 850Enter (megabyte) Service Entry Message Server [3600] Enter Enter Group-ID of sapsys [101] Enter Enter Group-ID of oper [102] Enter Enter Group-ID of dba [100] Enter Enter User-ID of sidadm [1000] Enter Enter User-ID of orasid [1002] Enter Number of parallel procs [2] Enter Ha a CD-ket nem különbözõ helyekre másoltuk, akkor az &sap; telepítõje nem fogja megtalálni a ezeket (a rajtuk levõ LABEL.ASC segít neki az azonosításban) és kérni fogja a CD csatlakoztatását, illetve a csatlakozási pontjának megadását. A CENTRDB.R3S sem minden esetben mentes a hibáktól. A tapasztalataink szerint az EXPORT4 címkéjû CD-t kérte újra, miközben a helyes kulcsokat jelezte ki (6_LOCATION, majd 7_LOCATION stb.), így egyszerûen csak lépjünk tovább az értékek meghagyásával. Függetlenül az iménti megemlített problémáktól, egészen az &oracle; adatbáziskezelõ telepítéséig mindennek mûködnie kellene. Az <command>R3SETUP</command> 4.6C SR2 elindítása Állítsuk be jól az LD_LIBRARY_PATH környezeti változó értékét. Ez némileg eltér a 4.6B és az &oracle; 8.0.5 párosának beállításától: &prompt.root; export LD_LIBRARY_PATH=/sapmnt/PRD/exe:/oracle/PRD/817_32/lib A telepítés könyvtárából root felhasználóként indítsuk el az R3SETUP programot: &prompt.root; cd /oracle/PRD/sapreorg/install &prompt.root; ./R3SETUP -f CENTRAL.R3S A szkript ezek után feltesz néhány kérdést (az alapértelmezett válaszok zárójelben, közvetlenül a megadottak után): Kérdés Alapértelmezés Válasz Enter SAP System ID [C11] PRDEnter Enter SAP Instance Number [00] Enter Enter SAPMOUNT Directory [/sapmnt] Enter Enter name of SAP central host [majestix] Enter Enter Database System ID [PRD] PRDEnter Enter name of SAP db host [majestix] Enter Select character set [1] (WE8DEC) Enter Enter Oracle server version (2) Oracle 8.1.7 2Enter Extract Oracle Client archive [1] (Yes, extract) Enter Enter path to KERNEL CD [/sapcd] /oracle/PRD/sapreorg/KERNEL Enter amount of RAM for SAP + DB 2044 1800Enter (megabyte) Service Entry Message Server [3600] Enter Enter Group-ID of sapsys [100] Enter Enter Group-ID of oper [101] Enter Enter Group-ID of dba [102] Enter Enter User-ID of oraprd [1002] Enter Enter User-ID of prdadm [1000] Enter LDAP support 3Enter (nincs támogatás) Installation step completed [1] (continue) Enter Choose installation service [1] (DB inst,file) Enter Az OSUSERDBSID_IND_ORA és OSUSERIDADM_IND_ORA lépésekben az orasid és sidadm) felhasználók létrehozása hibákra futhat. Függetlenül az említett problémáktól, az &oracle; adatbáziskezelõ telepítéséig mindennek remekül kell mûködnie. Az &oracle; 8.0.5 telepítése Az &oracle; Linux változatának telepítése során felmerülõ problémák tekintetében keressük fel az &sap; füzeteket és az &oracle; Readme állományait. A legtöbb, ha nem is az összes gondot az egymással nem kompatibilis függvénykönyvtárak okozzák. Az &oracle; telepítésének részleteit a Az &oracle; telepítése címû szakaszban találjuk. Az &oracle; 8.0.5 telepítése az <command>orainst</command> segítségével Az &oracle; 8.0.5 verziójának használata esetén néhány további függvénykönyvtár újralinkelésére is szükség lesz, mivel az &oracle; 8.0.5 még a régi glibc könyvtárral lett fordítva (RedHat 6.0), viszont a RedHat 6.1 már a glibc újabb verzióját használja. A linkelés mûködéséhez az alábbi csomagokat kell még telepítenünk: compat-libs-5.2-2.i386.rpm compat-glibc-5.2-2.0.7.2.i386.rpm compat-egcs-5.2-1.0.3a.1.i386.rpm compat-egcs-c++-5.2-1.0.3a.1.i386.rpm compat-binutils-5.2-2.9.1.0.23.1.i386.rpm A részleteket lásd az &sap; füzeteiben vagy az &oracle; Readme állományaiban. Amennyiben ez nem oldható meg, akkor az eredeti binárisok, esetleg az eredeti RedHat rendszerbõl származó újralinkelt binárisok is használhatóak (habár a telepítés pillanatában személyesen ezt nem tudtuk ellenõrizni). Az intelligens ügynök lefordításához fel kell raknunk a RedHat saját Tcl csomagját. Ha ehhez nem tudjuk beszerezni a tcl-8.0.3-20.i386.rpm csomagot, akkor a RedHat 6.1 változatához készült tcl-8.0.5-30.i386.rpm is megteszi. Az újralinkeléstõl eltekintve a telepítés többi része szinte adja magát: &prompt.root; su - oraids &prompt.root; export TERM=xterm &prompt.root; export ORACLE_TERM=xterm &prompt.root; export ORACLE_HOME=/oracle/IDS &prompt.root; cd $ORACLE_HOME/orainst_sap &prompt.root; ./orainst Az &oracle; On-Line Text Viewer kikapcsolásán (mivel az jelenleg nem Linux alatt sem érhetõ el) kívül mindegyik képernyõt hagyjuk jóvá az Enter billentyû lenyomásával. Az &oracle; ezután a rendelkezésre álló gcc, egcs vagy i386-redhat-linux-gcc helyett a i386-glibc20-linux-gcc használatával újra akarjuk linkelni magát. Idõ hiányában az &oracle; 8.0.5 PreProduction kiadásából emeltünk ki binárisokat, de az adatbáziskezelõ rendszer felélesztésére tett elsõ kísérleteink kudarcba fulladtak, és ezután a megfelelõ RPM-ek összeszedése valódi rémálomnak bizonyult. Az &oracle; 8.0.5 Pre-production Release for Linux (Kernel 2.0.33) telepítése A telepítés nagyon könnyû. Csatlakoztassuk a CD-t, majd indítsuk el a telepítõt. Ezután meg kell adnunk az &oracle; felhasználói könyvtárát és a telepítõ odamásolja az összes binárist. Habár a telepítés megkezdése elõtt a korábbi kísérleteink nyomát nem tüntettük el. Ezt követõen az &oracle; adatbázisrendszer minden további gond nélkül elindítható. Az &oracle; 8.1.7 Linux változatának telepítése Szedjük le az oracle8172.tgz állományt a Linux rendszeren létrehozott könyvtárából, és bontsuk ki a /oracle/SID/817_32/ könyvtárba. Az &sap.r3; telepítésének folytatása Elõször is ellenõrizzük az isamd (sidadm) és oraids (orasid) felhasználók környezeti beállításait. A .profile, .login és .cshrc állományaikban a korábbi beállítások szerint kell szerepelnie a hostname parancsnak. Ha még mindig a teljes hálózati név lenne meg bennünk, akkor a hostname parancsot át kell írni mind a három állományban a hostname -s parancsra. Az adatbázis feltöltése Ezután az R3SETUP folytatható vagy újraindítható (attól függõen, hogy a kilépés választottuk-e vagy sem). Az R3SETUP ekkor létrehozza az adatbázisban a táblákat és az R3load meghívásával feltölti ezeket adatokkal (a 46B IDES változat esetében az EXPORT1 - EXPORT6, a 46C esetében pedig a DISK1 - DISK4 lemezekrõl). Amikor a feltöltés befejezõdõtt (ami akár órákig is eltarthat), szükség lesz még néhány jelszó megadására is. A próbatelepítéseknél nyugodtan használhatjuk a jól ismert alapértelmezett jelszavakat (azonban mindenképpen változtassuk meg ezeket, ha egy kicsit is számít a biztonság!): Kérdés Válasz Enter Password for sapr3 sapEnter Confirum Password for sapr3 sapEnter Enter Password for sys change_on_installEnter Confirm Password for sys change_on_installEnter Enter Password for system managerEnter Confirm Password for system managerEnter A 4.6B telepítése során még gondjaink akadtak a dipgntab használatával. Az &oracle; Listener elindítása Így kell elindítani az orasid felhasználóval az &oracle; Listenert: &prompt.user; umask 0; lsnrctl start Ha máshogy próbálkozunk, akkor az ORA-12546 kódú hibát fogjuk kapni, mert a hálózati portok socketei nem rendelkeznek a szükséges engedélyekkel. Lásd a 072984-es &sap; füzet. Az MNLS táblák frissítése Ha nem Latin 1 kódolású nyelveket akarunk importálni az &sap; rendszerbe, akkor frissítenünk kell a többnyelvû nyelvi támogatáshoz (Multi National Language Support, MNLS) tartozó táblázatokat. Ezek bemutatását a 15023 és 45619 számú &sap; OSS füzetekben olvashatjuk. Minden más esetben az &sap; telepítésekor nyugodtan kihagyhatjuk. Ha még nincs is konkrétan szükségünk az MNLS-re, akkor is ellenõriznünk és inicializálnunk kell a TCPDB táblát. A 0015023 és 0045619 számú &sap; füzetekben tudhatunk meg errõl többet. Telepítés utáni teendõk Az &sap.r3; licenckulcsának megszerzése Az &sap.r3; licenckulcsát külön kell kérni. Fontos, mert a telepítéshez használatos ideiglenes licenc csak négy hétig érvényes. Elõször szerezzük meg a hardverkulcsot. Jelentkezzünk be az idsadm felhasználóval és adjuk ki a saplicense parancsot: &prompt.root; /sapmnt/IDS/exe/saplicense -get Ha a saplicense paraméter nélkül meghívására válaszul opciókat listáz ki. A licenckulcsot megérkezése után így tudjuk élesíteni: &prompt.root; /sapmnt/IDS/exe/saplicense -install Ezután a következõ értékeket kell megadni: SAP SYSTEM ID = SID, 3 karakter CUSTOMER KEY = hardverkulcs, 11 karakter INSTALLATION NO = telepítés száma, 10 számjegy EXPIRATION DATE = ééééhhnn, tehát "99991231" LICENSE KEY = licenckulcs, 24 karakter A felhasználók létrehozása Hozzunk létre egy felhasználót a 000 kliensen belül (a csak rajta belül elvégezhetõ feladatokhoz, aki különbözik a sap* és ddic felhasználóktól). Felhasználónévként általában a wartung nevet választottuk (ami angolul a service névnek, avagy szolgáltatásnak felel meg). A sap_new és sap_all nevû profilok is kellenek. A biztonságosság kedvéért a kliens összes alapértelmezett felhasználójának (beleértve a sap* és ddic felhasználókat is) változtassuk meg a jelszavát. A szállítási rendszer, a profilok, mûködési módok stb. beállítása A ddic és sap* felhasználóktól eltérõ nevû felhasználóval a 000 kliensen belül legalább a következõket végezzük el: Feladat Tranzakció A szállítási rendszer (Transport System) beállítása, például a Stand-Alone Transport Domain Entity értékre STMS A rendszer profiljának létrehozása és szerkesztése RZ10 A mûködési módok és példányok karbantartása RZ04 Az iménti és az összes többi telepítés utáni lépések leírása teljes egészében megtalálható az &sap; telepítési útmutatóiban. Az <filename>init<replaceable>sid</replaceable>.sap</filename> (<filename>initIDS.sap</filename>) szerkesztése Az /oracle/IDS/dbs/initIDS.sap állomány tartalmazza a &sap; tartalék profilját. Itt többek közt a használni kívánt szalag méretét, a tömörítés típusát és hasonló paramétereket kell definiálni. A sapdba / brbackup futtatásához a következõ értékeket változtattuk meg: compress = hardware archive_function = copy_delete_save cpio_flags = "-ov --format=newc --block-size=128 --quiet" cpio_in_flags = "-iuv --block-size=128 --quiet" tape_size = 38000M tape_address = /dev/nsa0 tape_address_rew = /dev/sa0 Magyarázat: compress (tömörítés): HP DLT1 típusú szalagot használtunk, ami tud hardveres tömörítést. archive_function (archiválási házirend): Ez adja meg, hogy alapértelmezés szerint mi történjen az &oracle; archívált naplóival: az új naplóállományok elõször a szalagra mentõdnek, majd a már lementett naplók ismét mentésre kerülnek és végül törlõdnek. Ezzel sok fejfájástól menekülünk meg, mivel ilyenkor az archiváló szalagok esetleges sérülése esetén is valószínûleg képesek leszünk visszaállítani az adatbázist. cpio_flags (a cpio beállítása): A használata alapértelmezés, amivel a blokkok mérete 5120 byte-ra állítódik. A DLT típusú szalagokhoz a HP legalább 32 KB-os blokkméretet javasolt, ezért a beállítással ezt 64 KB-ra növeltük. Szükségünk volt a beállításra is, mivel 65535-nél több inode számunk van. Az utolsó beállítás a , amivel megakadályozzuk, hogy a cpio lementett blokkokat összefoglaló kijelzésére begerjedjen a brbackup. cpio_in_flags (a cpio bemeneti beállításai): A szalagok visszatöltésénél használt beállítások. A formátumot automatikusan felismeri. tape_size (szalagméret): Ezzel adjuk meg általában a szalag nyers kapacitását. Biztonsági okokból (hardveres tömörítést használunk) ez az érték a ténylegesnél valamivel kisebb. tape_address (szalagos eszköz): a cpio által használható nem visszatekerhetõ eszköz. tape_address_rew (visszatekerhetõ szalagos eszköz): A cpio által használható visszatekerhetõ eszköz. Telepítés utáni beállítások Az &sap; alábbi paramétereit kell beállítani a telepítés után (IDES 46B, 1 GB memóriával): Név Érték ztta/roll_extension 250000000 abap/heap_area_dia 300000000 abap/heap_area_nondia 400000000 em/initial_size_MB 256 em/blocksize_kB 1024 ipc/shm_psize_40 70000000 0013026 &sap; füzet: Név Érték ztta/dynpro_area 2500000 0157246 &sap; füzet: Név Érték rdisp/ROLL_MAXFS 16000 rdisp/PG_MAXFS 30000 A fenti paraméterek használatával egy 1 gigabyte fizikai memóriával rendelkezõ rendszer esetén nagyjából így alakul a memóriahasználat: Mem: 547M Active, 305M Inact, 109M Wired, 40M Cache, 112M Buf, 3492K Free (547 MB aktív, 305 MB inaktív, 109 MB rögzített, 40 MB gyorsítótár, 112 MB puffer, 3492 KB szabad) A telepítés során adódó problémák Az <command>R3SETUP</command> újraindítása egy probléma kijavítása után Az R3SETUP hiba esetén leáll. Miután átnéztük a hibára utaló naplókat és elhárítottuk a hiba okát, újra el kell indítanunk az R3SETUP programot, majd a REPEAT opció kiválasztásával próbáljuk megismételni az R3SETUP által kifogásolt legutóbbi mûveletet. Az R3SETUP újraindításához egyszerûen adjuk meg a megfelelõ R3S állományt: &prompt.root; ./R3SETUP -f CENTRDB.R3S a 4.6B verzió esetén, vagy a &prompt.root; ./R3SETUP -f CENTRAL.R3S a 4.6C verzió esetén, függetlenül attól, hogy a hiba a CENTRAL.R3S vagy DATABASE.R3S állományoknál keletkezett. Egyes lépéseknél az R3SETUP úgy véli, hogy az &sap; programjai mûködnek (mivel a hozzájuk tartozó lépéseket már megtettük), így a hibák miatt az adatbázist esetleg korábban nem tudta elindítani. Ezért a hibák kijavításának végeztével az R3SETUP ismételt indítása elõtt nekünk kell beindítani mind az adatbázist, mind pedig az &sap; rendszert. Ne felejtsük el újra elindítani az &oracle; Listener segédprogramját sem (az orasid felhasználóval adjuk ki a umask 0; lsnrctl start parancsot), ha az idõközben leállt volna (például a rendszer kényszerû újraindítása miatt). OSUSERSIDADM_IND_ORA az <command>R3SETUP</command> közben Ha az R3SETUP panaszkodik ebben a lépésben, akkor írjuk át az általa ekkor használt sablont (a 4.6B esetén ez a CENTRDB.R3S, illetve a 4.6C esetén ez a CENTRAL.R3S vagy a DATABASE.R3S). Keressük a [OSUSERSIDADM_IND_ORA] szöveget, vagy csak a STATUS=ERROR bejegyzést, majd írjuk be a következõ értékeket: HOME=/home/sidadm (üres volt) STATUS=OK (ERROR státusza volt) Ezután indítsuk újra az R3SETUP programot. OSUSERDBSID_IND_ORA az <command>R3SETUP</command> közben Az R3SETUP ebben a lépésben is hajlamos panaszkodni. Az itt felbukkanó hiba hasonló az OSUSERSIDADM_IND_ORA lépésben jelentkezõhöz. Szerkesszük át az R3SETUP által ilyenkor használt sablont (4.6B verzió esetén ez a CENTRDB.R3S, illetve 4.6C verziónál a CENTRAL.R3S vagy DATABASE.R3S). Keressük meg a [OSUSERDBSID_IND_ORA] részt, vagy csak a STATUS=ERROR bejegyzést, majd írjuk át az ebben a szakaszban szereplõ értéket így: STATUS=OK Indítsuk újra az R3SETUP programot. <errorname>oraview.vrf FILE NOT FOUND</errorname> hiba az &oracle; telepítése közben A telepítés megkezdése elõtt nem tiltottuk le az &oracle; On-Line Text Viewer felrakását. Habár Linux esetén ez nem használható, alapértelmezés szerint mégis ki van választva. Az &oracle; telepítõ menüjében tiltsuk le ezt és nélküle kezdjük újra a telepítést. <errorname>TEXTENV_INVALID</errorname> hiba az <command>R3SETUP</command>, RFC vagy SAPgui Start programokban Ha ilyen hibával kerülünk szembe, akkor hiányoznak a megfelelõ nyelvi állományok. A 0171356 &sap; füzet tartalmazza a telepítendõ RPM csomagok felsorolását (például a RedHat 6.1 esetén a saplocales-1.0-3 és saposcheck-1.0-1). Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk az ilyen hibákat, és az R3SETUP minden kiakadásánál átírjuk (a CENTRDB.R3S állományban) az STATUS értékét az ERROR értékrõl az OK értékre és újraindítjuk, az &sap; nem állítódik be jól és nem tudunk a SAPgui alkalmazással rácsatlakozni a frissen telepített rendszerre még akkor sem, ha el tudtuk indítani. Amikor a régebbi linuxos SAPgui alkalmazással csatlakozunk, a következõ üzeneteket kapjuk: Sat May 5 14:23:14 2001 *** ERROR => no valid userarea given [trgmsgo. 0401] Sat May 5 14:23:22 2001 *** ERROR => ERROR NR 24 occured [trgmsgi. 0410] *** ERROR => Error when generating text environment. [trgmsgi. 0435] *** ERROR => function failed [trgmsgi. 0447] *** ERROR => no socket operation allowed [trxio.c 3363] Speicherzugriffsfehler Ez a viselkedés annak köszönhetõ, hogy az &sap.r3; nem képes jól összerendelni a nyelvi beállításokat, sõt, magát sem képes jól beállítani (hiányoznak némely bejegyzések az adatbázis egyes tábláiban). Az &sap;-hez úgy tudunk ilyenkor csatlakozni, ha a DEFAULT.PFL állományba felvesszük a következõ bejegyzéseket (lásd 0043288 füzet): abap/set_etct_env_at_new_mode = 0 install/collate/active = 0 rscp/TCP0B = TCP0B Majd indítsuk újra az egész &sap; rendszert. Ezután már tudunk csatlakozni hozzá, még ha az országra jellemzõ nyelvi beállítások nem is mûködnek tökéletesen. Miután korrigáltuk az ország beállításait (és felraktuk a megfelelõ nyelvi állományokat), távolítsuk el az iménti bejegyzéseket a DEFAULT.PFL állományból és indítsuk újra az &sap; rendszert. Az <errorcode>ORA-00001</errorcode> hiba Ez a hiba &os; alatt az &oracle; 8.1.7 használata során következhet be. Akkor történik, amikor az &oracle; adatbázis nem volt képes rendesen inicializálni magát és összeomlott, aminek révén szemaforokat és memóriát hagyott megosztva a rendszerben. Így az adatbázis következõ indításakor kapunk egy kövér ORA-00001 hibát. Az ipcs -a paranccsal keressük meg ezeket, majd az ipcrm segítségével pedig számoljuk fel. Az <errorcode>ORA-00445</errorcode> (a PMON háttérprogram nem indult el) hiba Ez a hiba az &oracle; 8.1.7 használatakor következhet be. Akkor kapjuk ezt a hibát, amikor prdadm felhasználóként a elindítjuk startsap szkriptet (például startsap_majestix_00). Erre gyógyír lehet, ha ehelyette az adatbázis elindításához az oraprd felhasználóval adjuk ki az svrmgrl parancsot: &prompt.user; svrmgrl SVRMGR> connect internal; SVRMGR> startup; SVRMGR> exit Az <errorcode>ORA-12546</errorcode> (A Listener indítása megfelelõ engedélyekkel) hiba Az &oracle; Listener alkalmazását oraids felhasználóként az alábbi paranccsal indítsuk el: &prompt.root; umask 0; lsnrctl start Máskülönben ORA-12546 hibát kapunk, mivel a hálózati portokhoz tartozó socketek nem rendelkeznek a megfelelõ engedélyekkel. Lásd 0072984 &sap; füzet. Az <errorcode>ORA-27102</errorcode> (Nincs elég memória) hiba Akkor fordul elõ ilyen hiba, amikor a MAXDSIZ és DFLDSIZ értékeit 1 GB-nál (1024 x 1024 x 1024-nél) nagyobbra állítottuk. Mellé még kapunk egy Linux Error 12: Cannot allocate memory hibát is. [DIPGNTAB_IND_IND] az <command>R3SETUP</command> közben Errõl alapvetõen a 0130581 számú &sap; füzet ad tájékoztatást (az R3SETUP DIPGNTAB lépése hibára fut). Az IDES telepítése során az &sap; rendszer valamiért az IDS név helyett egy üres karakterláncot használ. Ez a könyvtárak elérésében kisebb gondokat okoz, mivel az elérési útvonaluk a SID-bõl generálódik (ami ebben az esetben az IDS). Tehát a /usr/sap/IDS/SYS/... /usr/sap/IDS/DVMGS00 helyett a következõt próbálja meg elérni: /usr/sap//SYS/... /usr/sap/D00 A telepítés folytatásához létrehoztunk egy linket és egy másik könyvtárat: &prompt.root; pwd /compat/linux/usr/sap &prompt.root; ls -l total 4 drwxr-xr-x 3 idsadm sapsys 512 May 5 11:20 D00 drwxr-x--x 5 idsadm sapsys 512 May 5 11:35 IDS lrwxr-xr-x 1 root sapsys 7 May 5 11:35 SYS -> IDS/SYS drwxrwxr-x 2 idsadm sapsys 512 May 5 13:00 tmp drwxrwxr-x 11 idsadm sapsys 512 May 4 14:20 trans Észrevettük, hogy a &sap; füzetekben (0029227 és 0008401) ugyanezt a viselkedést írják le. Az &sap; 4.6C telepítésénél azonban ilyen hibával nem találkoztunk. [RFCRSWBOINI_IND_IND] az <command>R3SETUP</command> közben Az &sap; 4.6C telepítése folyamán ez a hiba csupán egy korábban bekövetkezett másik hiba utóhatása volt. Itt át kell néznünk az összes érintett naplót és ki kell javítanunk a tényleges problémát. Amennyiben a naplók átvizsgálása után csak ezt találjuk egyedüli hibának (lásd &sap; füzetek), állítsuk át (a CENTRDB.R3S állományban) a STATUS értékét az OK értékre, majd indítsuk újra az R3SETUP programot. A telepítés befejezése után hajtsuk végre az SE38 tranzakcióból az RSWBOINS riportot. A további RFCRSWBOINI és RFCRADDBDIF lépésekkel kapcsolatban lásd a 0162266 &sap; füzetet. [RFCRADDBDIF_IND_IND] az <command>R3SETUP</command> közben Itt az elõbbihez hasonló feltételek élnek: mindenképpen ellenõrizzük a naplókban, hogy a hibát nem egy korábban keletkezett hiba okozta. Ha tényleg csak az 0162266 &sap; füzetben leírtak érvényesek, akkor (a CENTRDB.R3S állományban) állítsuk a gondot okozó lépés STATUS értékét az ERROR értékrõl az OK értékre, és indítsuk újra az R3SETUP programot. A telepítés után pedig hajtsuk végre az SE38 tranzakciból az RADDBDIF riportot. A <errorcode>sigaction sig31: File size limit exceeded</errorcode> hiba Ez a disp és work &sap; programok indítása során történhet meg. Az &sap; rendszert indító startsap szkriptrõl leválva indulnak el a többi &sap; program elindításáért felelõs alfolyamatok. Ennek eredményeképpen a szkript maga nem fogja észrevenni a hibát. Az &sap; programok elindulását az ps ax | grep SID paranccsal tudjuk ellenõrizni. Az eredményül kapott listában az összes aktív &oracle; és &sap; programnak szerepelnie kell. Ha ebbõl az tûnik ki, hogy bizonyos programok hiányoznak, vagy nem képesek kapcsolódni az &sap; rendszerhez, akkor az /usr/sap/SID/DVEBMGSnr/work/ könyvtárban nézzük át a hozzájuk tartozó naplóállományokat. Elsõsorban a dev_ms és a dev_disp állományok fontosak számunkra. A 31-es jelzés akkor keletkezik, ha az &oracle; és az &sap; által használt osztott memória mértéke meghaladja a rendszermag beállításai közt megadott értéket. Ezt tehát ennek növelésével lehet orvosolni: # az éles 46C rendszereknek több kell: options SHMMAXPGS=393216 # a 46B beéri kevesebbel is: #options SHMMAXPGS=262144 A <command>saposcol</command> nem indul A saposcol (4.6D verzió) programmal akad néhány probléma. Az &sap; rendszer az saposcol segítségével próbál adatokat gyûjteni a rendszer teljesítményérõl. Mivel ez a program nem feltétlenül szükséges az &sap; rendszer mûködéséhez, ez a probléma nem tekinthetõ komolynak. A korábbi (4.6B) verziókban ugyan mûködik, de semmilyen adatot nem képes begyûjteni (mivel a legtöbb hívás, például a processzorhasználat függvénye, egyszerûen csak nullát ad vissza). Témák haladóknak Ha kíváncsiak vagyunk a Linux emuláció mûködésére, olvassuk el ezt a szakaszt. Az itt ismertettek leginkább Terry Lambert (tlambert@primenet.com) &a.chat; címére írt levele nyomán kerülnek bemutatásra (Az üzenet azonosítója: <199906020108.SAA07001@usr09.primenet.com>). Hogyan mûködik? végrehajtási osztály betöltõ A &os; rendelkezik egy ún. végrehajtási osztály betöltõvel (execution class loader). Ez lényegében a &man.execve.2; rendszerhívás alatt meghúzódó absztrakciós réteg. A &os;-nek a #! karaktersorozat hatására parancsértelmezõk vagy a hozzájuk tartozó szkriptek betöltésére utasító biztonsági betöltõ helyett van egy listája az alkalmas betöltõkrõl. A &unix; rendszerek a hagyományok szerint egyetlen betöltõvel rendelkeznek, ami elõször megvizsgálja a betölteni kívánt állomány bûvös számát (ami általában az elsõ 4 vagy 8 byte) és ez alapján eldönti, hogy az adott formátum támogatott-e. Amennyiben ez így van, meghívja a betöltõt. Ha a bináris típusa nem ismert a rendszer számára, akkor az &man.execve.2; hívás hibával tér vissza, és a parancsértelmezõ próbálja meg a saját parancsaiként értelmezni. Eddig ez volt az alapértelmezés, akármilyen parancsértelmezõnk is volt. Késõbb az &man.sh.1; kódjába bekerült egy aprócska okosítás, amivel megnézte az állomány elsõ két karakterét, és ha az :\n volt, akkor a futtatáshoz maga helyett a &man.csh.1; parancsértelmezõt hívta meg (ezt állítólag elõször a SCO csinálta). A &os; viszont végignézi a betöltõk teljes listáját, amiben a sor végén szerepel egy általános #! formátumú betöltõ. Ez az állomány futtatásához használatos értelmezõk kódját keresi, és ha egyet sem sikerül azonosítania, akkor a /bin/sh programot indítja el. ELF A Linux ABI támogatását a &os; úgy oldja meg, hogy elõször észleli az ELF bináris bûvös számát (ekkor még nem tesz különbséget a &os;, &solaris;, Linux vagy más ELF típusú binárisokat használó operációs rendszerek közt). Solaris Ezután az ELF formátum betöltõje az ELF állomány megjegyzéseket tároló szakaszában bélyegek (brand) után kutat, ami SVR4 és &solaris; ELF binárisok esetén nem létezik. A Linux binárisokat mûködésükhöz a &man.brandelf.1; segítségével Linux típusúnak kell megbélyegezni: &prompt.root; brandelf -t Linux állomány Miután ezt megcsináltuk, az ELF betöltõ észre fogja venni az állomány Linux típusát. ELF megbélyegzés Mikor az ELF betöltõ észleli, hogy az állomány Linux típusú, kicseréli egy mutató értékét a proc struktúrában. Minden rendszerhívás ezen a mutatón keresztül érhetõ el (a hagyományos &unix; rendszerekben ez a rendszerhívásokat tartalmazó sysent[] struktúratömb). Emellett a frissen elindított program szoftveres megszakításait tartalmazó tömbjéhez beállítja a speciális jelzések kezelését, valamint a Linux modul által végzett néhány további (kisebb) javítást. A Linux rendszerhívásokat tartalmazó tömb többek közt tartalmazza a sysent[] bejegyzések egy listáját, amelyek címei a rendszermag Linux moduljára mutatnak. Amikor a Linux bináris hív egy rendszerhívást, a hozzátartozó szoftveres megszakítás kódja a proc struktúrából a neki megfelelõ rendszerhívás kódját hivatkozza, így &os; rendszerhívás belépési pontja helyett a Linuxét kapja meg. Ráadásul Linux módban a különbözõ állományok hivatkozásai is átirányítódnak. Ez lényegében olyan, mint amit az állományrendszerek csatlakoztatásánál a beállítás csinál (ami nem egyezik meg az unionfs állományrendszerrel!). Ilyenkor az állományokat elõször a /compat/linux/eredeti-hely könyvtárában keresi, és majd ha ott nem találja, csak akkor kezdi el keresni az /eredeti-hely ponton. Ezzel oldhatjuk meg, hogy más binárisok futtatását igénylõ binárisok is képesek legyenek rendesen mûködni (például így az egész linuxos eszköztár tud futni a Linux ABI-n keresztül). Egyúttal arra is utal, hogy ha a Linux binárisok számára nem áll rendelkezésre a megfelelõ bináris, akkor &os; binárisokat is el tudnak indítani. Ha a &man.uname.1; programot pedig bemásoljuk a /compat/linux könyvtáron belülre, akkor a Linux binárisok képtelenek lesznek megmondani, hogy nem Linux alatt futnak. Így lényegében egy Linux magot találunk a &os; rendszermagjában. A benne megtalálható különbözõ szolgáltatásokat megvalósító függvények: az állománymûveletek, a virtuális memória kezelése, a jelzések küldése és System V típusú folyamatok közti kommunikáció stb. megegyeznek a &os; és a Linux hívásai esetén egyaránt. Egyetlen eltérés, hogy a &os; binárisok a &os; segédfüggvényein (glue function), a Linux binárisok pedig a Linux segédfüggvényein keresztül férnek hozzájuk (a legelsõ operációs rendszerek tulajdonképpen csak a saját segédfüggvényeiket tartalmazták: a hívást kezdeményezõ program proc struktúrájában a függvények dinamikusan beállított címe helyett egy globális sysent[] struktúratömbben tárolták a meghívható függvényeket). Melyik közülük a &os; natív ABI-ja? Ez teljesen lényegtelen. Alapvetõen az egyetlen különbség csupán annyi (pillanatnyilag, de ez a jövõben még változhat, valószínûleg hamarosan), hogy a &os; segédfüggvényei statikusan megtalálhatóak a rendszermagban, míg a Linux segédfüggvényei egyaránt elérhetõek modulból vagy statikus linkeléssel. Na igen, de akkor ez most emuláció? Nem. Ez egy ABI, nem emuláció. Itt szó sincs emulátorról (ahogy szimulátorról sincs). De akkor mégis miért hívják ezt sokszor Linux emulációnak? Hát hogy nehezebb legyen eladni a &os;-t! Komolyra fordítva a szót: ennek a kezdeti változata akkoriban született meg, amikor erre még nem volt rendes szó. Nem mondhattuk, hogy a &os; befordítás vagy egy modul betöltése nélkül képes lett volna Linux binárisokat futtatni, ezért valamilyen módon meg kellett neveznünk az ilyenkor betöltött kódot — ebbõl lett a Linux emulátor. diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/x11/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/x11/chapter.sgml index 193bb8aac6..794180dcd8 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/x11/chapter.sgml +++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/x11/chapter.sgml @@ -1,2425 +1,2509 @@ Ken Tom Az X.Org X11 szerveréhez igazította: Marc Fonvieille Az X Window System Áttekintés A &os; az X11-en keresztül nyújt a felhasználók számára hatékony grafikus felhasználói felületet. Az X11 az X Window System szabadon elérhetõ változata, melyet az &xorg; és az &xfree86; egyaránt implementál (valamint más egyéb programcsomagok is, amelyeket itt viszont nem tárgyalunk). A &os; verziói a &os; 5.2.1-RELEASE kiadással bezárólag a The &xfree86; Project, Inc. által kiadott X11 szervert, az &xfree86;-ot tartalmazzák alapértelmezés szerint. A &os; 5.3-RELEASE kiadástól kezdve az X11 alapértelmezett és hivatalos változata az &xorg;, melyet az X.Org alapítvány a &os;-éhez nagyon hasonló licenc alatt fejleszt. A &os;-hez kereskedelmi X szerverek is elérhetõek. Ebben a fejezetben az X11 telepítését és beállítását járjuk végig, miközben a hangsúlyt az &xorg; &xorg.version; kiadására helyezzük. Az &xfree86; (vagyis a &os; olyan régebbi változata, ahol az &xfree86; az alapértelmezett X11 rendszer) vagy az &xorg; korábbi kiadásainak beállításával kapcsolatban mindig találhatunk információkat a &os; kézikönyv címen található archivált változataiban. Az X11 által támogatott megjelenítõkrõl bõvebben az &xorg; honlapján olvashatunk. A fejezet elolvasása során megismerjük: az X Window System különbözõ alkotóelemeit, és hogy ezek miként mûködnek együtt; hogyan telepítsük és állítsuk be az X11-et; hogyan telepítsük és használjuk a különféle ablakkezelõket; hogyan használjunk &truetype; betûtípusokat az X11-ben; hogyan állítsuk be rendszerünkön a grafikus bejelentkezést (XDM). A fejezet elolvasásához ajánlott: külsõ programok telepítésének ismerete (). Az X áttekintése Az X használata elsõre megdöbbentõ lehet azok számára, akik olyan más grafikus környezetekben járatosak, mint például a µsoft.windows; vagy a &macos;. Míg az X minden komponensének részleteit és azok kapcsolatát nem szükséges megérteni a használatukhoz, néhány alapvetõ ismeret velük kapcsolatban elõsegíti kiaknázni az X erõsségeit. Miért X? Az X ugyan nem az elsõ &unix;-ra íródott ablakozó rendszer, de fajtáját tekintve a legnépszerûbb. Az X eredeti fejlesztõcsapata az X elõtt egy másik ablakozó rendszeren dolgozott, aminek a neve W (mint Window, azaz ablak) volt. Az X pedig az arab ábécében pontosan ezt a betût követi. Az X-et hívhatjuk X-nek, X Window System-nek, és még sok más néven. Elõfordulhat azonban, hogy az X Windows elnevezés sértõ lehet egyes emberek számára. Errõl többet a &man.X.7; man oldalon tudhatunk meg többet. Az X kliens-szerver modellje Az X-et már az elejétõl kezdve hálózatközpontúnak tervezték, és ezért az ún. kliens-szerver modellt használja. Az X modelljében az X szerver egy olyan számítógépen fut, amelyhez billentyûzetet, monitort és egeret csatlakoztattunk. A szerver feladatai között találjuk a megjelenítés irányítását az egérrõl és a billentyûzetrõl, valamint a többi bemeneti és kimeneti eszközrõl érkezõ adatok felfeldolgozását és így tovább (például a digitális táblák is használhatóak beviteli eszközként, illetve egy projektor is lehet megjelenítõ). Mindegyik X alkalmazás (mint például az XTerm vagy a &netscape;) egy kliens. A kliens üzeneteket küld a szervernek, például Kérlek, rajzolj egy ablakot ezekre a koordinátákra, és a szerver pedig olyan üzeneteket küld, mint például A felhasználó az OK gombra kattintott. Az otthoni vagy a kisebb irodai környezetben az X szerver és az X kliensek általában ugyanazon a számítógépen futnak. Emellett azonban nagyon is lehetséges, hogy az X szerver egy kevésbé erõs gépen fusson, miközben az X alkalmazások (a kliensek) az irodát kiszolgáló erõsebb és drágább gépen fussanak. Egy ilyen konfigurációban az X kliensei és szerverei közti kommunikáció a hálózaton keresztül zajlik. Jegyezzük meg, hogy az X szerver az a számítógép, ahol a monitor és a billentyûzet található, az X kliensek pedig azok a programok, amelyek az ablakokat jelenítik meg. A protokollban semmi sem várja el, hogy a kliens és a szerver ugyanazon az operációs rendszeren vagy éppen ugyanolyan típusú számítógépen fusson. Ezért akár µsoft.windows;-on vagy &apple; &macos;-en is indíthatunk X szervert, és számos különbözõ szabad valamint kereskedelmi alkalmazás képes pontosan erre. Az ablakkezelõ Az X kialakításának filozófiája leginkább a &unix; kialakításának filozófiájához hasonlítható, vagyis eszközöket, ne szabályokat. Ez tehát azt jelenti, hogy az X nem köti meg miként oldjuk meg vele a feladatokat. Helyette különféle eszközeket ad a felhasználó kezébe, és onnantól a saját felelõssége eldönteni, hogyan használja ki ezeket. Ez a filozófia az X-ben egészen addig terjed, hogy nem rögzíti, hogyan nézzenek ki a képernyõn megjelenõ ablakok, miként kell ezeket mozgatni az egérrel, milyen billentyûk lenyomásával közlekedhetünk az ablakok között (ami a µsoft.windows; esetén az AltTab), hogyan nézzen ki az ablakok címsora, a bezárás funkciónak legyen-e rajtuk gombja és így tovább. Ehelyett az X az összes ezzel járó felelõsséget átadja az ablakkezelõ (window manager) részére. Tucatnyi ilyen ablakkezelõt találhatunk az X-hez: AfterStep, Blackbox, ctwm, Enlightement, fvwm, Sawfish, twm, Window Maker és még sok más. Ezen ablakkezelõk mindegyike más és más kinézetet és hangulatot kínál fel: némelyikük támogatja a virtuális munkaasztalok (virtual desktop) létrehozását; néhányuk pedig megengedi, hogy mi magunk állítsuk be az asztal irányításához használt gombkombinációkat; köztük találhatunk olyat is, amelynek van Start gombja vagy ehhez hasonló eszköze; némelyek közülük ismerik a témákat, aminek révén a kinézetük és hangulatuk teljesen megváltoztatható. Az említett ablakkezelõk és társaik a Portgyûjtemény x11-wm kategóriájában érhetõek el. Ráadásul a KDE és a GNOME munkakörnyezetek mindegyikének van saját integrált ablakkezelõje. Az egyes ablakkezelõk mellesleg eltérõ beállítási módszerrel rendelkeznek. Némelyikük kézzel összeállított konfigurációs állományt vár, mások pedig külön grafikus eszközöket tartalmaznak erre a feladatra is. Az egyikük (a Sawfish) konfigurációs állományát például a Lisp programozási nyelv egyik dialektuásban kell megírni. Az irányítás átadása Az ablakkezelõ másik fontos feladata lekezelni, hogy az egérrel miként tudjuk átadni az ablakok között az irányítást, vagyis a fókuszt (focus policy). Minden ablakkezelõ rendszerben el kell tudnunk valahogy dönteni, hogy a beérkezõ billentyûleütések melyik ablakhoz vándoroljanak, valamint az ilyen értelemben aktív ablakot valamilyen módon jeleznünk is kell. Ennek egyik ismert módszere a fókusz kattintásra megoldás, amely modellt a µsoft.windows; rendszerekben találhatjuk meg. Itt az ablakok akkor válnak aktívvá, amikor rájuk kattintunk az egérrel. Az X viszont nem kötelezi el magát egyik vezérlésátadási módszer mellett sem, helyette az ablakkezelõ fogja majd eldönteni, melyik ablak birtokolja a fókuszt az adott pillanatban. A különbözõ ablakkezelõk különbözõ fókuszvezérlési technikákat ismernek. Mindegyikük ismeri a kattintásos fókuszt, azonban a többségük emellett még sok más megoldást is felkínál. A legnépszerûbb fókuszvezérlési elvek: A fókusz az egeret követi (focus-follows-mouse) Az egérmutató alatt található ablak kapja meg fókuszt. Az érintett ablaknak nem kell feltétlenül az összes többi felett elhelyezkednie. Ilyenkor a fókuszt egyszerûen úgy vihetjük át egy másik ablakra, ha rámutatunk az egérrel, amihez még kattintanunk sem kell. Hanyag fókusz (sloppy-focus) Ez az elv az elõbbi apró kibõvítése. Amikor a fókusz az egérmutatót követi, és az egeret a leghátsó ablakra (vagy a háttérre) visszük, akkor valójában egyik ablak sem birtokolja az irányítást, ezért a leütött billentyûk elvesznek. A hanyag fókusz használatával azonban az irányítás csak abban az esetben kerül át máshová, amikor egy másik ablakba lépünk be, nem pedig akkor, amikor a jelenlegibõl lépünk ki. Fókusz kattintásra (click-to-focus) Az aktív ablakot egy egérkattintással választjuk ki. Ilyenkor a kiválasztott ablak felemelkedhet és a többi elõtt jelenhet meg. Ezt követõen az összes irányítás ebbe az ablakba vándorol, még abban az esetben is, amikor egy másik ablakra visszük az egérmutatót. Sok ablakkezelõ ismer ezekbõl különbözõ variációikat, valamint rajtuk kívül más egyéb vezérlési elvet is. Ezzel kapcsolatban az adott ablakkezelõ dokumentációjából deríthetünk ki a legtöbbet. Widgetek Az X megközelítése, vagyis az eszközök és nem a szabályok felsorakoztatása, kiterjed az egyes alkalmazásokban látható különféle widgetekre is. A widget (window gadget, vagyis widget, de magyarul sok helyen a mütyürke) elnevezést azokra a felhasználói felületen megjelenõ elemekre használjuk, amelyekkel valamilyen módon kapcsolatba léphetünk: kattinthatunk rájuk, piszkálhatjuk ezeket. Ilyenek többek közt a gombok, jelölõnégyzetek, rádiógombok, ikonok, listák és a többi. A µsoft.windows; nyelvén ezeket vezérlõknek (control) nevezzük. A µsoft.windows; és az &apple; &macos; ezen a téren nagyon merev. Az alkalmazások fejlesztõinek gondoskodniuk kell róla, hogy a programjaik az elterjedt kinézetet és kialakítást kövessék. Az X viszont nem várja az egységes vezérlõeszközök vagy grafikai stílus használatát. Ennek eredményeképpen az X cseppet sem kívánja meg az alkalmazásoktól, hogy közös kinézetben vagy viselkedésben osztozzanak. Természetesen léteznek népszerû eszközrendszerek és azoknak számos variációja is kialakult, beleértve az MIT Athenaját, a &motif;ot (amirõl a µsoft.windows; eszközeit is mintázták, az összes ferde élet és a három szürkeárnyalatot), az OpenLookot és társaikat. Napjaink X alkalmazásai a KDE fejlesztéséhez használt Qt, esetleg a GNOME-hoz használt GTK+ könyvtárból származó, korszerû kinézetû widgeteket tartalmaznak. Ebbõl a szempontból megfigyelhetõ egyfajta tendencia a grafikus &unix;-alkalmazások felépítésében, ami minden bizonnyal megkönnyíti a kezdõ felhasználók tájékozódását. Az X11 telepítése Az X11 &os;-n alapértelmezett implementációja az &xorg;. Az &xorg; az X.Org alapítvány által kiadott, az X Window Systemet megvalósító nyílt forráskódú X szerver. Az &xorg; az &xfree86; 4.4RC2 és X11R6.6 kódja alapján készült. A &os; Portgyûjteményében jelenleg az &xorg; &xorg.version; változata érhetõ el. Az &xorg;-ot a Portgyûjteménybõl így tudjuk lefordítani, majd telepíteni: &prompt.root; cd /usr/ports/x11/xorg &prompt.root; make install clean Az egész &xorg; lefordításához legalább 4 GB szabad helyre van szükségünk. Az X11-et természetesen telepíthetjük közvetlenül csomagok segítségével is. A &man.pkg.add.1; használatával telepíthetõ bináris csomagok is elérhetõek az X11-hez. Amikor a &man.pkg.add.1; programra bízzuk a csomag letöltését, ne adjunk meg verziószámot, a &man.pkg.add.1; ugyanis mindig automatikusan az alkalmazás legfrissebb verzióját tölti le. Az &xorg; csomagjának letöltéséhez és telepítéséhez egyszerûen csak ennyit írjunk be: &prompt.root; pkg_add -r xorg A fentebb megadott példák a teljes X11 rendszert telepíteni fogják, beleértve a szervereket, klienseket, betûtípusokat stb. Az X11 egyes részeihez külön találhatunk csomagokat és portokat. A fejezet további részében szót ejtünk az X11, valamint egy irodai használatra alkalmas munkakörnyezet beállításáról. Christopher Shunway Írta: Az X11 beállítása &xorg; X11 Mielõtt nekilátnánk Az X11 beállítása elõtt a célrendszer következõ adataira lesz szükségünk: A monitor jellemzõi A videokártya chipkészlete A videokártya memóriájának mérete függõleges frissítési frekvencia vízszintes frissítési frekvencia Az X11 a monitor jellemzõibõl állapítja meg, hogy milyen felbontásban és frissítési frekvenciával mûködtesse azt. Ezek általában a monitorhoz tartozó dokumentációból vagy a gyártó honlapjáról deríthetõek ki. Igazából két értékre van szükségünk: a függõleges és a vízszintes frissítési frekvenciára. A videokártya chipkészlete határozza meg, hogy az X11 melyik meghajtóján keresztül kommunikál a grafikus hardverrel. Ez a legtöbb chipkészlet esetén magától megállapítható, de ennek ellenére mégis jó tisztában lenni ezzel arra az esetre, ha az automatikus felismerés mégsem mûködne. A grafikus kártya memóriájának mérete határozza meg a rendszer által kihasználható felbontást és színmélységet. Ezt fontos tudunk ahhoz, hogy ismerjük a rendszerünk korlátait. Az X11 beállítása Az &xorg; 7.3-as változatában gyakran mindenféle konfigurációs állomány használata nélkül egyszerûen csak adjuk ki a következõ parancsot: &prompt.user; startx A &xorg; 7.4 verziójától kezdõdõen a számítógépünkhöz csatlakoztatott egerek és billentyûzetek HAL segítségével automatikusan felismerhetõek. Ennek megfelelõen a x11/xorg port függõségeként telepítõdni fognak a sysutils/hal és devel/dbus portok, viszont az /etc/rc.conf állományban a következõ sorok hozzáadásával külön engedélyeznünk kell még ezeket: hald_enable="YES" dbus_enable="YES" Ezeket a szolgáltatásokat még az &xorg; beállítása elõtt el kell indítanunk (a parancssorból manuálisan vagy a rendszer újraindításával). Bizonyos hardvereszközök esetén az automatikus felismerés még nem mûködik megbízhatóan vagy nem jól állítja be az értékeket. Ilyen esetekben kézzel kell megadnunk a szükséges beállításokat. A különbözõ munkakörnyezetek, mint például a GNOME, a KDE vagy éppen az Xfce általában tartalmaznak olyan segédprogramokat, amelyekkel a felhasználó könnyedén be tudja állítani a megjelenítés paramétereit, többek közt a képernyõ felbontását. Tehát ha az alapértelmezések nem megfelelõek, viszont használni akarunk majd valamilyen munkakörnyezetet is, akkor egyszerûen csak telepítsük az adott környezetet és a hozzátartozó eszközön keresztül állítsuk be a megjelenítést. Az X11 beállítása egy többlépcsõs folyamat. Elsõ lépésünk egy alap konfigurációs állomány összeállítása lesz. Rendszeradminisztrátorként adjuk ki az alábbi parancsot: &prompt.root; Xorg -configure Ennek segítségével az X11 xorg.conf.new néven létrehozza a konfigurációs állomány vázát a /root könyvtárban (akár a &man.su.1; parancsot használjuk, akár közvetlenül így jelentkezünk be, az így örökölt rendszeradminisztrátori szerepkör maga után vonja a $HOME könyvtár átállítását is). Az X11 megpróbálja megkeresni a célrendszerben elérhetõ grafikus eszközöket, és létrehozni egy olyan konfigurációs állományt, amely az észlelt eszközökhöz tartozó meghajtókat tölti be. A következõ lépésünk legyen az imént létrehozott beállítás kipróbálása, amin keresztül ellenõrizhetjük, hogy az &xorg; tényleg képes mûködni a célrendszer grafikus eszközén. Az &xorg; 7.3 és azt megelõzõ változataiban ezt így tehetjük meg: &prompt.root; Xorg -config xorg.conf.new A &xorg; 7.4 és késõbbi változataiban a próba eredménye egy fekete képernyõ lesz, amely meglehetõsen megnehezítheti az X11 helyes mûködésének megállapítását. A kapcsoló használatával azonban továbbra is elérhetjük a korábbi verziókban megszokott viselkedési módot: &prompt.root; Xorg -config xorg.conf.new -retro Ha ezután a képernyõn egy fekete-fehér rácsot látunk egy X alakú egérmutatóval a közepén, akkor jó a beállítás. A próbát a CtrlAltBackspace billentyûk együttes lenyomásával szakíthatjuk meg. Az &xorg; 7.3 és korábbi változataiban ez a billentyûkombináció alapértelmezés szerint engedélyezett. Amennyiben továbbra is szükségünk lenne rá, a 7.4 és késõbbi változatokban ezt úgy tudjuk - engedélyezni, ha a konfigurációs - állomány ServerLayout vagy - ServerFlags szekciójába - felvesszük a következõ sort: - - Option "DontZap" "Off" + engedélyezni, ha a begépeljük a + következõ parancsot egy X + terminálablakban: + + &prompt.user; setxkbmap -option terminate:ctrl_alt_bksp + + Egy másik lehetséges megoldás, ha a + billenytûzet beállításához + létrehozunk a /usr/local/etc/hal/fdi/policy + könyvtárban egy konfigurációs + állományt x11-input.fdi + néven a hald + számára. Ebben az állományban a + következõknek kell szerepelnie: + + <?xml version="1.0" encoding="ISO-8859-2"?> +<deviceinfo version="0.2"> + <device> + <match key="info.capabilities" contains="input.keyboard"> + <merge key="input.x11_options.XkbOptions" type="string">terminate:ctrl_alt_bksp</merge> + </match> +</deviceinfo> + + A hald a + számítógép + újraindításával fogja majd + beolvasni ezt az állományt. Ha az egér még nem mûködne, mindenképpen be kell állítanunk a továbblépés elõtt. Ezzel kapcsolatban a &os; telepítésérõl szóló fejezetben levõ t ajánljuk elolvasásra. Fontos megemlíteni, hogy az &xorg; 7.4 változatától kezdõdõen az xorg.conf InputDevice szekcióit az eszközök automatikusan észlelt beállításai felülbírálják. A régebbi változatok viselkedését úgy tudjuk visszanyerni, ha a ServerLayout és ServerFlags szekciók valamelyikéhez hozzáadjuk az alábbi sort: Option "AutoAddDevices" "false" Ezt követõen a beviteli eszközök a lehetséges beállítási opciók (például a billentyûzet-kiosztás váltása) mentén a korábbiakban megszokott módon konfigurálhatóak. + + Ahogy arról korábban szó esett, a 7.4 + verziótól kezdõdõen a + hald magától + érzékelni fogja a + számítógépre csatlakoztatott + billentyûzetet. Elõfordulhat, hogy a + billentyûzet típusa vagy éppen + kiosztása nem lesz megfelelõ. Ennek + beállítására többnyire a + népszerûbb munkakörnyezetek, mint + például a GNOME, + KDE vagy + Xfce tartalmaznak külön + segédprogramot. A &man.setxkbmap.1; vagy a + hald konfigurációs + szabályával azonban akár + közvetlenül is meg tudjuk változtatni a + billentyûzhez társított + tulajdonságokat. + + Például ha egy 102 gombos + billentyûzetet szeretnénk használni francia + kiosztással, akkor ehhez a /usr/local/etc/hal/fdi/policy + könyvtárban kell létrehoznunk egy + x11-input.fdi nevû + állományt a hald + részére. Ebben az állományban + szerepeljenek az alábbi sorok: + + <?xml version="1.0" encoding="ISO-8859-2"?> +<deviceinfo version="0.2"> + <device> + <match key="info.capabilities" contains="input.keyboard"> + <merge key="input.x11_options.XkbModel" type="string">pc102</merge> + <merge key="input.x11_options.XkbLayout" type="string">fr</merge> + </device> +</deviceinfo> + + Ha létezik már ilyen + állományunk, akkor a billentyûzet + megfelelõ beállításához + egyszerûen csak másoljuk ki a fenti sorokat + és adjuk hozzá. + + Indítsuk újra a + számítógépet, hogy a + hald beolvassa az + állományt. + + Ugyanezt egy X terminálból is + kényelmesen el tudjuk végezni: + + &prompt.user; setxkbmap -model pc102 -layout fr + + A paraméterként megadható + billentyûzettípusokat és -kiosztásokat + a /usr/local/share/X11/xkb/rules/base.lst + állományban találhatjuk meg. + + Az X11 finomhangolása Ezután az ízlésünknek megfelelõen hangoljuk be az xorg.conf.new állományt, nyissuk meg egy szövegszerkesztõben, például az &man.emacs.1;-ben vagy az &man.ee.1;-ben. Elsõként adjuk meg a célrendszerhez csatlakoztatott monitor frekvenciájára vonatkozó adatokat. Ezek általában a függõleges és a vízszintes frissítés értékei, melyeket az xorg.conf.new állomány "Monitor" szakaszában (Section) kell feltüntetni: Section "Monitor" Identifier "Monitor0" VendorName "A monitor gyártója" ModelName "A monitor típusa" HorizSync 30-107 VertRefresh 48-120 EndSection A konfigurációs állományból valószínûleg csak a HorizSync és VertRefresh kulcsszavak fognak hiányozni. Amennyiben ez tényleg így lenne, a megfelelõ vízszintes frissítés értékét a HorizSync kulcsszó után, a hozzátartozó függõleges frissítés értékét pedig a VertRefresh kulcsszó után kell hozzátennünk a szakaszhoz. Az iménti példában már megadtuk a célrendszer monitorának frissítési értékeit. Az X megengedi, hogy DPMS (Energy Star) energiagazdálkodási szabványt ismerõ monitorok lehetõséget is kihasználjuk. A &man.xset.1; program vezérli a monitorok ki- és bekapcsolását, és segítségével készenléti vagy energiatakarékos üzemmódba tudjuk helyezni azokat. Ha engedélyezni kívánjuk a monitorunk DPMS lehetõségeit, egyszerûen csak tegyük hozzá az alábbi sort a monitorunkat leíró szakaszhoz: Option "DPMS" xorg.conf Ha már a xorg.conf.new konfigurációs állomány szerkesztésével vagyunk elfoglalva, válasszuk ki számunkra kedvezõ alapértelmezett felbontást és színmélységet is. Ezt a "Screen" (Képernyõ) nevû szakaszban tehetjük meg: Section "Screen" Identifier "Screen0" Device "Card0" Monitor "Monitor0" DefaultDepth 24 SubSection "Display" Viewport 0 0 Depth 24 Modes "1024x768" EndSubSection EndSection A DefaultDepth kulcsszó után adjuk meg a rendszer alapértelmezett színmélységét. Ezt késõbb az &man.Xorg.1; paraméterével bírálhatjuk felül a parancssorból. A Modes kulcsszó után jelennek meg azok a felbontások, amelyekben az adott színmélység elérhetõ. Itt csak olyan VESA szabványú módok jelenhetnek meg, amelyet a célrendszer grafikus eszköze is támogat. A fenti példában az alapértelmezett színmélység képpontonként huszonnégy bit, és ebben a színmélységben az elfogadott felbontás 1024-szer 768 pixel. Végezetül mentsük el a szerkesztett konfigurációs állományt és próbáljuk ki a korábban leírt módszer szerint. A hibakeresés során maguk az X11 naplóállományai is hasznos eszköznek bizonyulhatnak, mivel ezek minden olyan eszközrõl tartalmaznak információt, amelyekhez az X11 szervernek sikerült csatlakoznia. Az &xorg; naplóit a /var/log/Xorg.0.log elnevezést követõ állományokban találjuk meg. A konkrét naplók nevei Xorg.0.log-tól Xorg.8.log-ig és így tovább terjedhetnek. Ha minden a legnagyobb rendben haladt eddig, a konfigurációs állományt el kell tennünk egy olyan központi helyre, ahol az &man.Xorg.1; képes lesz majd megtalálni. Ez a hely általában az /etc/X11/xorg.conf vagy a /usr/local/etc/X11/xorg.conf. &prompt.root; cp xorg.conf.new /etc/X11/xorg.conf Az X11 beállítását ezzel befejeztük. Az &xorg; innentõl elindítható a &man.startx.1; segédprogram vagy az &man.xdm.1; használatával. Témák idõsebbeknek és haladóknak Az i810 grafikus chipkészlet beállítása Intel i810 grafikus chipkészlet Az &intel; i810 integrált chipkészletének meghajtásához szükségünk lesz az agpart nevû AGP programozási felületre az X11-ben. Errõl az &man.agp.4; meghajtó man oldalán olvashatuk többet. Ennek segítségével ezt a hardvert is a többi grafikus kártyához hasonlóan állíthatjuk be. Vegyük figyelmbe azonban, hogy az &man.agp.4; meghajtót beépítve nem tartalmazó rendszermaggal futó rendszerekben a &man.kldload.8; paranccsal utólag már nem tudjuk betölteni! Ezt a meghajtót már a rendszerindítás során be kell tudnunk tölteni: vagy a rendszermagba fordítjuk, vagy pedig a /boot/loader.conf állományban hivatkozunk rá. Widescreen Flat Panel monitorok használata widescreen flat panel beállítása Ebben a részben feltételezünk némi tapasztalatot a beállítások terén. Amennyiben a szabványos konfigurációs eszközök csõdöt mondtak a beállítás során, magukból a naplóállományokból is kinyerhetünk elegendõ információt ahhoz, hogy mûködésre bírjuk rendszerünket. Ehhez mindenképpen legyen kéznél egy szövegszerkesztõ! A jelenlegi szélesvásznú (WSXGA, WSXGA+, WUXGA, WXGA, WXGA+ és társai) formátumok a 16:10-es és 10:9-es képarányokat ismerik, amik néha gondot okozhatnak. Például a 16:10-es képarány felbontásai: 2560x1600 1920x1200 1680x1050 1440x900 1280x800 Bizonyos szempontból egyszerûen csak a fenti felbontások valamelyikét kell felvenni a "Screen" szakasz Mode sorába, valahogy így: Section "Screen" Identifier "Screen0" Device "Card0" Monitor "Monitor0" DefaultDepth 24 SubSection "Display" Viewport 0 0 Depth 24 Modes "1680x1050" EndSubSection EndSection Az &xorg; elég intelligens ahhoz, hogy a szélesvásznú megjelenítéssel kapcsolatos információkat lekérje a monitor I2C/DDC adatai közül, ezért meg tudja állapítani, hogy az eszköz milyen frissítési frekvenciákat és felbontásokat bír el. Ha az alábbi ModeLine értékek nem szerepelnének a meghajtókban, akkor velük kapcsolatban egy kicsit súgnunk kell az &xorg;-nak. A /var/log/Xorg.0.log átrágásával elegendõ információt tudunk gyûjteni ahhoz, hogy manuálisan vegyünk fel használható ModeLine értékeket. Nem kell mást tennünk, mint ehhez hasonló sorokat keresnünk: (II) MGA(0): Supported additional Video Mode: (II) MGA(0): clock: 146.2 MHz Image Size: 433 x 271 mm (II) MGA(0): h_active: 1680 h_sync: 1784 h_sync_end 1960 h_blank_end 2240 h_border: 0 (II) MGA(0): v_active: 1050 v_sync: 1053 v_sync_end 1059 v_blanking: 1089 v_border: 0 (II) MGA(0): Ranges: V min: 48 V max: 85 Hz, H min: 30 H max: 94 kHz, PixClock max 170 MHz Ezeket nevezik EDID-adatoknak (Extended display identification data, vagyis bõvített megjelenítési azonosító adatoknak). Belõlük a megfelelõ ModeLine sor létrehozása csupán annyiból áll, hogy a számértékeket a megfelelõ sorrendbe tesszük: ModeLine <name> <clock> <4 horiz. timings> <4 vert. timings> Ezáltal a példában látott "Monitor" szakasz ModeLine sora így fog kinézni: Section "Monitor" Identifier "Monitor1" VendorName "Bigname" ModelName "BestModel" ModeLine "1680x1050" 146.2 1680 1784 1960 2240 1050 1053 1059 1089 Option "DPMS" EndSection Miután végrehajtottuk ezeket az egyszerû beállítási lépéseket, az X most már valószínûleg el fog indulni az új szélesvásznú monitorunkon. Murray Stokely Írta: Betûtípusok használata az X11-ben Type1 betûtípusok Az X11-hez tartozó alap betûtípusok nem mondhatóak kifejezetten ideálisnak például egy átlagos asztali kiadványszerkesztõ alkalmazás számára. A nagyobb méretû bemutatókon a betûi szögletesen és idétlenül néznek ki, a &netscape;ben megjelenõ kisebb betûk pedig szinte teljességgel olvashatatlanok. Viszont manapság már rengeteg szabad, nagyon jó minõségû és könnyen használható Type1 (&postscript;) betûtípus érhetõ el az X11-hez. Például az URW betûtípus-gyûjtemény (x11-fonts/urwfonts) a szabványos Type1 betûtípusok (Times Roman, Helvetice, Palatino és még sok más) jó minõségû változatait tartalmazza. A Freefonts nevû gyûjtemény (x11-fonts/freefonts) is tartalmaz sok más betûtípust, de a legtöbbjüket inkább csak a Gimpben és a hozzá hasonló grafikai alkalmazásokban tudjuk használni, illetve nincsenek is még kellõ mértékben befejezve a hétköznapi munkákhoz. Ezeken felül az X11 minimális ügyeskedéssel beállítható a &truetype; betûtípusok használatára is. Errõl részleteket a &man.X.7; man oldalon, illetve a &truetype; betûtípusokról szóló szakaszban olvashatunk. A Portgyûjteménybõl az imént említett Type1 betûtípusokat az alábbi parancsok segítségével telepíthetjük: &prompt.root; cd /usr/ports/x11-fonts/urwfonts &prompt.root; make install clean Ugyanígy járjunk el a freefont és a többi gyûjtemény esetén is. Az X szerver akkor fogja észlelni ezeket a betûtípusokat, ha hozzáadjuk a következõ sort a konfigurációs állományához (/etc/X11/xorg.conf): FontPath "/usr/local/lib/X11/fonts/URW/" Vagy megtehetjük mindezt az X futtatása során is: &prompt.user; xset fp+ /usr/local/lib/X11/fonts/URW &prompt.user; xset fp rehash Ez utóbbi beállítás viszont el fog veszni az X leállításával, hacsak nem vesszük hozzá a indítószkriptjéhez (ez az ~/.xinitrc a startx használata esetén, illetve az ~/.xsession, amikor egy XDM-szerû grafikus bejelentkezést használunk). Ezek mellett használhatjuk a /usr/local/etc/fonts/local.conf állományt is: errõl az élsimítással foglalkozó szakaszban szólunk részletesebben. &truetype; betûtípusok TrueType betûtípusok betûtípusok TrueType Az &xorg; beépített támogatást tartalmaz a &truetype; betûtípusok rendereléséhez. Két különbözõ modul valósítja meg ezt a feladatot. Ebben példában a freetype nevû modult használjuk, mivel sokkal jobban illeszkedik a többi betûrenderelõhöz. A freetype modul használatához mindössze az /etc/X11/xorg.conf állomány "Module" szakaszába kell beírnunk a következõ sort: Load "freetype" Most pedig hozzunk létre egy könyvtárat a &truetype; betûtípusok számára (ez legyen például a /usr/local/lib/X11/fonts/TrueType), majd másoljuk az összes &truetype; betûtípusunkat ide. Vigyázzunk rá, hogy &macintosh;-ról &truetype; betûtípusok közvetlenül nem hozhatóak át, az X11 számára &unix;/&ms-dos;/&windows; formátumban kell lenniük. Miután sikerült átmásolnunk az állományokat ebbe a könyvtárba, használjuk a ttmkfdir parancsot a fonts.dir állomány létrehozására, aminek révén az X betûrenderelõje tudnia fogja, hogy új állományokat telepítettünk. A ttmkfdir x11-fonts/ttmkfdir néven elérhetõ a &os; Portgyûjteményébõl. &prompt.root; cd /usr/local/lib/X11/fonts/TrueType &prompt.root; ttmkfdir -o fonts.dir Ezután adjuk hozzá a &truetype; könyvtárat a betûtípusok könyvtáraihoz. Itt is a Type1 betûtípusoknál leírtak szerint kell eljárnunk, vagyis használjunk a &prompt.user; xset fp+ /usr/local/lib/X11/fonts/TrueType &prompt.user; xset fp rehash parancsot, vagy adjunk hozzá a xorg.conf állományhoz egy további FontPath sort. Ezzel végeztünk is. Innentõl kezdve a &netscape;, Gimp, a &staroffice; és mindegyik X alkalmazás fel fogja ismerni a frissen telepített &truetype; betûtípusokat. A nagyon kicsi betûk (egy honlap megtekintése során, nagyfelbontásban) és a nagyon nagy betûk (a &staroffice; használatakor) most már sokkal jobban fognak mutatni. Joe Marcus Clarke Frissítette: A betûk élsimítása élsimított betûk betûk élsimított Az X11-ben az &xfree86; 4.0.2-es változata óta érhetõ el az élsimítás, azonban az &xfree86; 4.3.0-at megelõzõen a betûk beállítása meglehetõsen körülményes volt. Az &xfree86; 4.3.0-as verziójával kezdõdõen az X11 által használt, a /usr/local/lib/X11/fonts/ és a ~/.fonts/ könyvtárakban található összes betûtípus élsimítása automatikusan elérhetõ az Xft-re felkészített alkalmazások számára. Nem mindegyik alkalmazás használja ki az Xft-t, de sokan kaptak hozzá támogatást. Ilyen Xft-alkalmazások a (KDE fejlesztéséhez használt) Qt 2.3 és késõbbi változatai, a (GNOME fejlesztéséhez használt) GTK+ 2.0 és késõbbi változatai, valamint a Mozilla 1.2 és késõbbi változatai. A betûtípusok élsimításának be- és kikapcsolásához, valamint élsimítási jellemzõinek beállításához hozzuk létre (vagy ha már létezne, módosítsuk) a /usr/local/etc/fonts/local.conf állományt. Az Xft betûrendszer számos kifinomult lehetõsége hangolható ezzel az állománnyal, amelyekbõl ebben a szakaszban csupán rövidke ízelítõt fogunk adni. A pontosabb részletekrõl a &man.fonts-conf.5; man oldalon tájékozódhatunk. XML Az állománynak XML formátumúnak kell lennie. Különösen ügyeljünk a kis- és nagybetûkre, illetve gyõzödjünk meg mindig róla, hogy lezártuk-e az összes taget. Az állomány a szokásos XML-fejléccel kezdõdik, amelyet egy DOCTYPE definíció követ, majd a <fontconfig> tag: <?xml version="1.0"?> <!DOCTYPE fontconfig SYSTEM "fonts.dtd"> <fontconfig> Ahogy azt már korábban is említettük, a /usr/local/lib/X11/fonts és a ~/.fonts/ könyvtárakban található összes betûtípus élsimítása elérhetõ az Xft-re felkészített alkalmazások számára. Amennyiben ezeken túl még további könyvtárakat is fel kívánunk venni, írjuk bele a /usr/local/etc/fonts/local.conf állományba, nagyjából ilyen alakban: <dir>/az/en/betu/tipusaim</dir> Az új betûtípusok, de legfõképpen az új betûtípusokat tartalmazó könyvtárak hozzáadása után a betûkkel kapcsolatos gyorsítótárak frissítéséhez mindenképpen javasolt lefuttatni az alábbi parancsot: &prompt.root; fc-cache -f Az élsimítás hatására a betûk kontúrjai egy kissé elmosódnak, aminek köszönhetõen a nagyon kis méretû szövegek sokkal olvashatóbbá válnak és eltûnnek a nagy méretû betûkrõl a lépcsõk, azonban a normál méretû betûknél megfájdulhat tõle a szemünk. A 14 pontnál kisebb méretû betûk esetén az alábbi sorok hozzáadásával tudjuk kikapcsolni az élsimítást: <match target="font"> <test name="size" compare="less"> <double>14</double> </test> <edit name="antialias" mode="assign"> <bool>false</bool> </edit> </match> <match target="font"> <test name="pixelsize" compare="less" qual="any"> <double>14</double> </test> <edit mode="assign" name="antialias"> <bool>false</bool> </edit> </match> betûk térköz Bizonyos egyenszélességû (monospaced) betûtípusok élsimítása esetén a betûk távolsága nem megfelelõ. Ez leginkább a KDE használata esetén merül fel. Ezt a problémát úgy is orvosolhatjuk, ha az ilyen betûtípusok térközét kézzel 100-ra állítjuk. Ehhez írjuk be a következõ sorokat: <match target="pattern" name="family"> <test qual="any" name="family"> <string>fixed</string> </test> <edit name="family" mode="assign"> <string>mono</string> </edit> </match> <match target="pattern" name="family"> <test qual="any" name="family"> <string>console</string> </test> <edit name="family" mode="assign"> <string>mono</string> </edit> </match> (ezzel lefedjük összes rögzített méretû (fixed) betûtípust "mono"-ként), majd vegyük hozzá ezt is: <match target="pattern" name="family"> <test qual="any" name="family"> <string>mono</string> </test> <edit name="spacing" mode="assign"> <int>100</int> </edit> </match> Egyes betûtípusoknál, mint például a Helveticánál, gondok akadhatnak az élsimítással. Ez általában egy függõlegesen kettévágottnak látszó betû képében jelenik meg. De ami a legrosszabb, hogy emiatt némely alkalmazás, mint például a Mozilla képes összeomlani. Ennek elkerülésére tegyük hozzá még az alábbi sorokat a local.conf állományhoz: <match target="pattern" name="family"> <test qual="any" name="family"> <string>Helvetica</string> </test> <edit name="family" mode="assign"> <string>sans-serif</string> </edit> </match> Miután befejeztük a local.conf szerkesztését, ellenõrizzük, hogy szerepel-e az állomány végén a </fontconfig> tag. Ha ugyanis nem zárjuk le rendesen, akkor a változtatásaink érvénytelenné válnak. Az X11-hez tartozó alap betûtípus nem éppen mutatós élsimított alakjában. Erre a célra sokkal jobb alap betûtípusok is találhatóak a x11-fonts/bitstream-vera portban. Ha még nem létezne /usr/local/etc/fonts/local.conf állományunk, akkor ezt a port létrehozza. Ellenkezõ esetben a port készít egy /usr/local/etc/fonts/local.conf-vera nevû állományt. Fésüljük össze ennek az állománynak a tartalmát a /usr/local/etc/fonts/local.conf tartalmával, és a Bitstream betûtípusok maguktól felváltják az X11 alapértelmezett talpas (serif), talpatlan (sans serif) és egyenszélességû (monospaced) betûtípusait. Végezetül a felhasználók is megadhatják a saját beállításaikat a saját .fonts.conf állományuk segítségével. Ehhez nem kell mást tenni, mindössze létrehozni egy ~/.fonts.conf XML-állományt. LCD képernyõ betûk LCD képernyõ Még egy utolsó ötlet: LCD képernyõk esetén szükségünk lehet az ún. sub-pixel sampling (részképpont mintavételezési) technikára. Ezzel lényegében a (vízszintesen elválasztott) vörös, zöld és kék összetevõket külön-külön kezeljük a horizontális felbontás javítására. Bámulatos eredményeket lehet elérni a segítségével! A bekapcsolásához a következõ sorokat kell beszúrnunk valahova a local.conf állományba: <match target="font"> <test qual="all" name="rgba"> <const>unknown</const> </test> <edit name="rgba" mode="assign"> <const>rgb</const> </edit> </match> A megjelenítõ fajtájától függõen lehet, hogy az rgb értéket bgr-re, vrgb-re vagy vbgr-re kell cserélnünk. Próbálgassuk és kiderül, hogy melyikkel mûködik jobban. Mozilla az élsimítás kikapcsolása Az élsimítás hatása az X következõ indításakor fog látszódni. Azonban a programoknak tudniuk is kell élni az általa felkínált elõnyökkel. A Qt pillanatnyilag képes erre, ezért az összes KDE-elem ki tudja használni a betûtípusok élsimítását. A GTK+ és a GNOME is használja az élsimítást a Font cappleten keresztül (errõl bõvebben ld. a t). A Mozilla 1.2 és késõbbi változatai már alapértelmezés szerint használják az élsimítást. Ennek kikapcsolásához a Mozillat a -DWITHOUT_XFT kapcsolóval fordítsuk újra. Seth Kingsley Írta: Az X bejelentkeztetõ képernyõje Összefoglalás X Display Manager Az X bejelentkeztetõ képernyõje (az X Display Manager vagy röviden csak XDM) az X Window System egyik kiegészítõ eleme, melyet a bejelentkezések lebonyolítására használunk. Számtalan helyzetben hasznosnak bizonyulhat, beleértve a legkisebb X terminálokat és a legnagyobb hálózati szervereket is. Mivel az X Window System független hálózattól és protokolltól, a hálózaton összekapcsolt, X klienseket és szervereket futtató különbözõ számítógépek széles kombinációja elõfordulhat. Az XDM egy grafikus felületen keresztül segít választani az elérhetõ szerverek között, valamint a felhasználók, például felhasználónév és jelszón keresztüli, hitelesítésében. Az XDM tulajdonképpen a felhasználó számára ugyanazokat a funkciókat nyújtja, mint a &man.getty.8; program (errõl bõvebben lásd ). Tehát: belépteti a felhasználót a szerverre, ahova csatlakozott, illetve elindítja helyette a hozzátartozó munkamenet kezelõjét (ami általában egy X-es ablakkezelõ). Az XDM megvárja ennek a programnak a befejezõdését, ami egyben jelzi számára, hogy a felhasználó elvégezte a dolgát, és kilépteti a szerverrõl. Ezután az XDM újra várakozni kezd a következõ felhasználóra, miközben a bejelentkezéshez és a szerver kiválasztásához szükséges képernyõket jeleníti meg. Az XDM használata Az XDM-hez tartozó démon a /usr/local/bin/xdm állomány. Ezt programot root felhasználóként bármikor tudjuk futtatni, és ez veszi kezelésbe a helyi gépen futó X szervert. Amennyiben az XDM-et a számítógép minden egyes indulása során el akarjuk indítani, egyszerûen csak adjuk hozzá a megfelelõ bejegyzést az /etc/ttys állományhoz. Ennek a formai szabályairól és használatáról bõvebben lásd . Az /etc/ttys alapértelmezett változatában az XDM démont ebben a formában találjuk meg a virtuális terminálok között: ttyv8 "/usr/local/bin/xdm -nodaemon" xterm off secure Ez a bejegyzés alapból nem aktív. Az engedélyezéséhez írjuk át az ötödik mezõben szereplõ off (kikapcsolva) értéket on (bekapcsolvá)-ra, majd indítsuk újra az &man.init.8; programot a ban leírtak szerint. Az elsõ mezõben találhatjuk a program által kezelt terminált, ez jelen esetünkben a ttyv8. Ennek megfelelõen az XDM a 9. virtuális terminálon kezdi meg a futását. Az XDM beállítása Az XDM beállításait tartalmazó könyvtár a /usr/local/lib/X11/xdm. Itt találhatjuk meg azokat az állományokat, amelyek megváltoztatásával befolyásolhatjuk az XDM megjelenését és viselkedését. Általában a következõ állományok bukkannak fel ezen a helyen: Állomány Leírás Xaccess A kliens hitelesítésének szabályrendszere. Xresources Az X erõforrásainak alapértelmezett értékei. Xservers Az ismert távoli és helyi X szerverek listája. Xsession A bejelentkezések során lefutó alapértelmezett szkript. Xsetup_* A bejelentkezõ felület indítása elõtt indítandó alkalmazásokkal kapcsolatos szkript. xdm-config A gépen futó összes X szerver globális beállításai. xdm-errors A szerver által jelentett hibák. xdm-pid A jelenleg futó XDM-hez tartozó azonosító. Ebben a könyvtárban találunk még néhány olyan programot és szkriptet, amelyekkel be tudjuk állítani a munkaasztalunkat az XDM futása alatt. Ezen állományok céljait egyenként ismertetni fogjuk. A felépítésükrõl és használatukról az &man.xdm.1; man oldala árul el többet. Az alapértelmezett beállítás egy téglalap alakú bejelentkezõ ablak, aminek tetején nagy betûkkel a gép neve olvasható, valamint alatta a Login: (felhasználói név) és Password: (jelszó) mezõk várnak kitöltésre. Ez egy remek kiindulási alap az XDM-képernyõ kinézetének megváltoztatásához. Xaccess Az XDM-mel szabályozott X szerverek által használt protokoll az X Display Manager Connection Protocol (XDMCP). Ez az állomány tartalmazza a távoli számítógépekrõl érkezõ XDMCP-kapcsolatok vezérlésére vonatkozó szabályokat. Ezt a rendszer általában figyelmen kívül hagyja, hacsak az xdm-config állományban be nem állítottuk a távoli számítógépek csatlakoztathatóságát. Alapértelmezés szerint viszont semmilyen klienst nem enged csatlakozni. Xresources Ez tartalmazza a szerverválasztó és bejelentkezõ képernyõ alapértelmezéseit. Segítségével a bejelentkeztetést végzõ program kinézetét változtathatjuk meg. Formátuma hasonló az X11 dokumentációjában leírt app-defaults állományhoz. Xservers A szerverválasztó által felkínálandó távoli X szerverek felsorolását tartalmazza. Xsession A felhasználó bejelentkezése után ez az XDM-szkript fog lefutni. Általában minden felhasználóhoz tartozik egy saját ~/.xsession szkript, ami ezt felülbírálja. Xsetup_* Ezek fognak automatikusan lefutni a szerverválasztó vagy bejelentkeztetõ felületek megjelenése elõtt. Minden általunk használt X szerverhez tartozik egy ilyen szkript, amelyek neve Xsetup_-al kezdõdik és a helyi X szerver sorszámával folytatódik (például Xsetup_0). Ezek a szkriptek általában egy-két programot, mint például az xconsole, indítanak el a háttérben. xdm-config Az app-defaults nevû állományéhoz hasonló alakban tartalmaz beállításokat a program által kezelt minden egyes X szerverhez. xdm-errors Ebben található meg az XDM által futtatni próbált X szerverek kimenete. Itt érdemes hibaüzenetek után kutatni, ha az XDM által indított X szerver valamiért megállna. Ezek az üzenetek egyébként a felhasználó ~/.xsession-errors állományába is beíródnak. Hálózati X szerver futtatása Az X szerverünkhöz csak akkor tudnak kívülrõl más felhasználók is kapcsolódni, ha átírjuk a hozzáférésre vonatkozó szabályokat és engedélyezzük rajta a kapcsolódást. Az alapértelmezett szabályok nagyon óvatosak. Ha tehát engedélyezni akarjuk a kívülrõl érkezõ kapcsolódásokat, akkor ahhoz elõször az xdm-config állományból vegyük ki az alábbi sort: ! SECURITY: do not listen for XDMCP or Chooser requests ! Comment out this line if you want to manage X terminals with xdm DisplayManager.requestPort: 0 Ezután indítsuk újra az XDM-et. Ne felejtsük el, hogy az app-defaults állományokban a megjegyzések ! (felkiáltó)jellel kezdõdnek, nem pedig a megszokott # (kettõskereszt)tel. A fentieknél természetesen szigorúbb hozzáférési szabályok is szükségesek lehetnek — ezzel kapcsolatban nézzük meg Xaccess állományban szereplõ példákat, illetve lapozzuk fel az &man.xdm.1; man oldalt. Az XDM helyett Az alapértelmezett XDM feladatát számos más program is képes ellátni. Ezek közül az egyik a kdm (a KDE része), amire ebben a fejezetben még vissza fogunk térni. A kdm különféle vizuális effekteket és egyéb kozmetikázást ígér, valamint lehetõvé teszi a felhasználók számára, hogy a bejelentkezés elõtt kiválaszthassák a használni kívánt ablakkezelõt. Valentino Vaschetto Írta: Munkakörnyezetek Ebben a szakaszban a &os;-n futó X-hez elérhetõ különbözõ munkakörnyezetekrõl (desktop environment) lesz szó. Maga a munkakörnyezet elnevezés sok mindenre utalhat egy mezei ablakkezelõtõl kezdve az asztali alkalmazások teljes garmadájáig, ahogy igaz ez a KDE vagy a GNOME esetében is. A GNOME Röviden a GNOME-ról GNOME A GNOME egy felhasználóbarát munkakörnyezet, aminek segítségével a felhasználók számára gyerekjáték a számítógép használata és beállítása. A GNOME-ban találhatunk egy panelt (az alkalmazások indítására és különféle állapotjelzõk megjelenítéséhez), egy asztalt (ahova az alkalmazások és az adatok kerülnek), szabványos asztali eszközöket és alkalmazásokat, valamint számos konvenciót, aminek mentén az alkalmazások könnyen együtt tudnak mûködni és tartani egymással az összhangot. Más operációs rendszerek vagy környezetek ismerõi otthon érezhetik magukat ebben a GNOME által nyújtott vizuális környezetben. A &os; és a GNOME kapcsolatáról bõvebb információkat a &os; GNOME Projekt honlapján találhatunk. Ezen az oldalon a GNOME telepítésérõl, beállításáról és karbantartásáról egy meglehetõsen átfogó leírást olvashatunk. A GNOME telepítése A programot könnyen fel tudjuk telepíteni csomagból vagy a Portgyûjtemény segítségével: A hálózatról a GNOME csomagját mindössze ennek a sornak a beírásával fel tudjuk telepíteni: &prompt.root; pkg_add -r gnome2 A portfa felhasználásával pedig a GNOME-ot így tudjuk forrásból telepíteni: &prompt.root; cd /usr/ports/x11/gnome2 &prompt.root; make install clean Miután a GNOME-ot sikerült feltelepítenünk, meg kell mondanunk az X szervernek, hogy az alapértelmezett ablakkezelõ helyett a GNOME-ot indítsa el. A GNOME-ot legkönnyebben a GDM, vagyis a GNOME Display Manager használatával indíthatjuk el. A GDM a GNOME részeként települ (habár alapból nincs bekapcsolva), és úgy tudjuk aktiválni, ha /etc/rc.conf állományba beírjuk a gdm_enable="YES" sort. Újraindítás után a GNOME automatikusan elindul bejelentkezéskor — nincs szükség további beállításra. A GNOME-ot parancssorból is elindíthatjuk, ha hozzá megfelelõen beállítjuk az .xinitrc nevû állományt. Ha már van egy saját .xinitrc állományunk, akkor nincs más teendõnk, mint átírni az aktuális ablakkezelõnket hívó sort a /usr/local/bin/gnome-session sorra. Ha nem csináltunk elõtte semmilyen különleges dolgot az említett konfigurációs állománnyal, akkor elegendõ csak ennyit beírnunk: &prompt.user; echo "/usr/local/bin/gnome-session" > ~/.xinitrc Ezt követõen írjuk be a startx parancsot, és a GNOME munkakörnyezete fog elindulni. Ha az XDM-hoz hasonló régebbi bejelentkeztetõ képernyõt használunk, ez a módszer nem fog mûködni. Helyette hozzunk létre egy .xsession nevû futtatható állományt, amely ezt a parancsot tartalmazza. Ehhez nyissuk meg és cseréljük ki benne a korábbi ablakkezelõnk hívását a /usr/local/bin/gnome-session utasításra: &prompt.user; echo "#!/bin/sh" > ~/.xsession &prompt.user; echo "/usr/local/bin/gnome-session" >> ~/.xsession &prompt.user; chmod +x ~/.xsession Megcsinálhatjuk azt is, hogy a bejelentkezéskor választható legyen az ablakkezelõ. A KDE-rõl bõvebben címû szakaszban látni fogjuk, hogyan tudjuk ezt a a KDE bejelentkeztetõ képernyõje, a kdm esetén beállítani. Élsimított betûtípusok a GNOME-mal GNOME élsimított betûk Az X11 a RENDER kiterjesztésén keresztül ismeri az élsimítást. A (GNOME által használt) GTK+ 2.0 és késõbbi változatai is képesek ezt a lehetõséget kihasználni. Az élsimítás beállítása a ban olvasható. Így tehát a GNOME legfrissebb verzióiban már használhatjuk az élsimítást. Ehhez menjünk az Applications Desktop Preferences Font (a magyar változatban ez az Alkalmazások A munkaasztal beállításai Betûk ) menübe, majd válasszuk vagy a Best shapes (A legszebb betûforma), Best contrast (A legjobb kontraszt) vagy a Subpixel smoothing (LCDs) (Simítás a képponton belül (LCD)) menüpontot. A GTK+-ot használó, de közvetlenül a GNOME-hoz nem tartozó alkalmazások esetén pedig állítsuk be a GDK_USE_XFT környezeti változót 1 a program indítása elõtt. A KDE KDE Röviden a KDE-rõl A KDE egy könnyen használható modern munkakörnyezet. Ízelítõül a KDE felhasználók számára felkínált lehetõségei közül: Gyönyörû, korszerû munkafelület Az asztal hálózaton keresztüli transzparens kezelése A KDE asztal és alkalmazásainak használatában egy beépített súgórendszer segíti a kényelmes és összefüggõ közlekedést A KDE alkalmazásainak összehangolt kinézete és hangulata Szabványosított menük és eszköztárak, billentyû-hozzárendelések, színsémák stb. Honosítás: a KDE több, mint 40 nyelven elérhetõ Központosított, összehangolt, párbeszédablak alapú asztalbeállítás Számos hasznos KDE-alkalmazás A KDE-hez egy Konqueror nevû böngészõ is tartozik, mely a többi &unix;-os böngészõ komoly ellenfelének bizonyul. A KDE-rõl többet a KDE honlapján olvashatunk. A KDE &os;-re vonatkozó tudnivalóiról és a hozzátartozó anyagokról a &os; KDE csapat honlapján találhatunk információkat. &os; alatt a KDE két verziója érhetõ el: a harmadik változat már régóta használható, nagyon megbízható, amely mellett viszont a következõ generációt képviselõ negyedik változat is megtalálható a Portgyûjteményben. Akár egymás mellé is telepíthetõek. A KDE telepítése Ahogy a GNOME és a többi más munkakörnyezet esetében is, maga a program könnyen telepíthetõ csomagból vagy a Portgyûjtemény segítségével is: A KDE3 csomagját hálózaton keresztül így tudjuk telepíteni: &prompt.root; pkg_add -r kde A KDE4 csomagját pedig hálózaton keresztül így tudjuk telepíteni: &prompt.root; pkg_add -r kde4 A &man.pkg.add.1; magától letölti az alkalmazás legfrissebb verzióját. Ha a KDE3 környezetet forrásból akarjuk telepíteni, használjuk a portfát: &prompt.root; cd /usr/ports/x11/kde3 &prompt.root; make install clean Ha viszont a KDE4 környezetet akarjuk inkább a portfa felhasználásával forrásból telepíteni, akkor ezeket a parancsokat adjuk ki: &prompt.root; cd /usr/ports/x11/kde4 &prompt.root; make install clean Miután a KDE-t sikeresen telepítettük, tudatnunk kell az X szerverrel, hogy az alapértelmezett ablakkezelõ helyett ezt indítsa el. Ezt az .xinitrc állomány módosításával érhetjük el. KDE3 esetén: &prompt.user; echo "exec startkde" > ~/.xinitrc KDE4 esetén: &prompt.user; echo "exec /usr/local/kde4/bin/startkde" > ~/.xinitrc Mostantól pedig mindig KDE lesz az asztalunk, amikor az X Window Systemet elindítjuk a startx paranccsal. Ha az XDM-et használjuk bejelentkeztetõ képernyõként, a beállítást némileg máshogyan kell elvégeznünk. Ekkor az iménti helyett az .xsession állományt kell szerkesztenünk. A kdm-re vonatkozó utasítások a fejezet késõbbi részében találhatóak meg. A KDE-rõl bõvebben Most, miután telepítettük a KDE-t a rendszerünkre, a dolgok többsége felfedezhetõ a különféle súgók segítségével vagy egyszerûen a menükre történõ kattintással. A &windows;-hoz vagy &mac;-hez szokott felhasználók itt most már egészen otthonosan érezhetik magukat. A KDE-hez a legtöbb segítséget a saját internetes dokumentációjából nyerhetjük. A KDE a saját böngészõjét, a Konquerort tartalmazza, valamint tucatnyi ügyes alkalmazást és temérdek mennyiségû dokumentációt. A szakasz további részeiben ezért inkább olyan problémákkal foglalkozunk, amelyek megoldásai céltalan kóborlással már nem fedezhetõek fel olyan egyszerûen. A KDE bejelentkeztetõ képernyõje KDE bejelentkeztetõ képernyõ Egy többfelhasználós rendszer karbantartója minden bizonnyal szeretné üdvözölni rendszere felhasználóit egy grafikus bejelentkezõ képernyõn keresztül. A korábbiakban erre a célra az XDM-et javasoltuk. Azonban a KDE erre ajánl egy alternatívát, a kdm-et, amely jóval látványosabb és sokoldalúbb. Ez különösen abban merül ki, hogy a felhasználók (egy menün keresztül) ki tudják választani a bejelentkezés után használni kívánt munkakörnyezetet (legyen az KDE, GNOME vagy bármi más). A kdm használatához az /etc/ttys állományban található ttyv8 bejegyzést kell némileg átalakítanunk. KDE3 esetén: ttyv8 "/usr/local/bin/kdm -nodaemon" xterm on secure KDE4 esetén: ttyv8 "/usr/local/kde4/bin/kdm -nodaemon" xterm on secure Az Xfce Röviden az Xfce-rõl Az Xfce a GNOME által használt GTK+-ra épülõ munkakörnyezet, amely azonban sokkal könnyedebb és azoknak készült, akik egy szimpla, hatékony, mindazonáltal könnyen használható és beállítható munkafelületre vágynak. Látvány szempontjából leginkább a kereskedelmi rendszereken megtalálható CDE-hez hasonlítható. Íme az Xfce néhány jellemzõje: Egyszerû, könnyen kezelhetõ munkaasztal Tökéletesen konfigurálható egérrel, drag-and-droppal (vonszolás) stb. A menükkel, kisalkalmazásokkal és alkalmazásindítókkal tarkított fõpanelje hasonló a CDE paneljéhez Beépített ablak-, állomány- és hangkezelõvel, GNOME kompatibilitási modullal és még sok minden mással rendelkezik Használhatunk témákat (mivel GTK+-ra épül) Gyors, könnyû és hatékony: ideális régebbi vagy lassabb, esetleg kevés memóriával rendelkezõ számítógépekhez Az Xfce-rõl részletesebben az Xfce honlapján olvashatunk. Az Xfce telepítése Az Xfce-hez tartozik bináris csomag (legalább is az leírás készítésének pillanatában). Ezt a következõ módon tudjuk telepíteni: &prompt.root; pkg_add -r xfce4 Vagy a portgyûjtemény használatával forrásból is felrakhatjuk: &prompt.root; cd /usr/ports/x11-wm/xfce4 &prompt.root; make install clean Ezután világosítsuk fel az X szervert, hogy a következõ indulása során mi már az Xfce-t kívánjuk használni. Ehhez csak ennyit kell tennünk: &prompt.user; echo "/usr/local/bin/startxfce4" > ~/.xinitrc Így az X következõ indításakor már az Xfce lesz a munkakörnyezetünk. Ahogy azt már korábban is jeleztük, az XDM használata során a GNOMEban leírtak szerint létre kell hoznunk az .xsession állományt, azonban ezúttal a /usr/local/bin/startxfce4 parancs használatával. Vagy a kdm-rõl szóló szakaszban tárgyaltak mentén beállíthatjuk úgy a bejelentkeztetõ képernyõt, hogy a bejelentkezés elõtt válasszuk ki a munkakörnyezetet.