diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/boot/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/boot/chapter.sgml index 16fb9dcfe5..fda582ecc5 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/boot/chapter.sgml +++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/boot/chapter.sgml @@ -1,1425 +1,1426 @@ A &os; rendszerindítási folyamata Áttekintés rendszerindítás rendszertöltõ A számítógép indulását és a rajta található operációs rendszer betöltõdését rendszerindítási folyamatnak nevezzük, vagy egyszerûen csak bootolásnak. A &os; rendszerindítási folyamata nagymértékû rugalmasságot kínál a rendszer indulását követõ események vezérlését illetõen, legyen az a számítógépre telepített különféle operációs rendszerek egyikének kiválasztása, vagy pedig ugyanazon operációs rendszer valamelyik változatának vagy rendszermagjának kiválasztása. Ez a fejezet részleteiben bemutatja a rendszerindításhoz kapcsolódó konfigurációs opciókat, illetve a &os; bootolásának testreszabhatóságát. Ebbe minden beleértendõ, ami a &os; rendszermag beindulása és az eszközök keresése során történik, majd az &man.init.8; elindításával zárul. Ha nem vagyunk teljesen biztosak benne, ez pontosan mikor is következik be, figyeljük, amikor a szöveg színe fehérrõl szürkére vált. A fejezet elolvasása során megismerjük: milyen elemekbõl áll a &os; rendszertöltõ alrendszere, és ezek miként kapcsolódnak egymáshoz; melyek azok a &os; rendszerindításában résztvevõ elemeknek átadható opciók, amelyekkel vezérelhetõ ez a folyamat; a &man.device.hints.5; alapjait. Csak x86 Ez a fejezet kizárólag csak az &intel; x86 típusú architektúráján futó &os; rendszerindítási folyamatát mutatja be. A rendszerindítás problémája Az operációs rendszer elindítása a számítógép bekapcsolása után egy felettébb érdekes problémát vet fel. Definíció szerint a számítógép ugyanis egy lépést sem tud megtenni az operációs rendszer elindulása nélkül. Például nem tud programokat futtatni a lemezrõl. Eszerint ha a számítógépünk nem képes programokat futtatni a lemezrõl az operációs rendszer segítsége nélkül, viszont az operációs rendszer programjai a lemezen vannak, mégis hogyan képes elindulni maga az operációs rendszer? Maga a probléma a Münchausen báró kalandjai c. könyvben leírtakhoz hasonló. A történet szerint ugyanis a fõszereplõ egy mocsárban ragadt derék lovával, azonban sikerült kihúznia magát belõle a saját hajánál fogva. Ez a motívum vált a számítógépek hõskorában a rendszerbetöltés alapjává, vagyis ahogyan betöltötték az operációs rendszereket. (Ford.: ezt az angolban bootstrappingnek hívják, mivel a történet angol változata szerint a csizmáján (boot) emelkedett ki. Ebbõl alakult ki késõbb az elterjedt bootolás szó is.) BIOS Alapvetõ be- és kimeneti rendszer BIOS Az x86-os konfigurációkon a BIOS (Basic Input/Output System, avagy alapvetõ be- és kimeneti rendszer) felelõs az operációs rendszer betöltéséért. Ehhez a BIOS elõször megkeresi a merevlemezen egy speciális helyén található Master Boot Record-ot (MBR). A BIOS elegendõ tudással rendelkezik az MBR beolvasásához és lefuttatásához, és feltételezi, hogy az MBR majd elvégzi az operációs rendszer betöltéséhez szükséges további feladatokat, helyenként a BIOS közremûködésével. Master Boot Record (MBR) Boot Manager Boot Loader Az MBR-ben található programkódot hívják általában boot managernek, kiváltképp abban az esetben, amikor az a felhasználóval is kommunikál. Ilyenkor a boot manager többnyire további kódot tartalmaz a lemez elsõ sávján vagy az egyik állományrendszerben. (A boot managereket néha boot loadernek is nevezzük, de a &os;-s terminológia ezt a kifejezést a rendszerindítás egy késõbbi fokozatára használja.) Népszerûbb boot managerek: boot0 (avagy Boot Easy, a &os; alapvetõ boot managere), GRUB, GAG és a LILO. (Ezek közül egyedül csak a boot0 fér el az MBR-ben.) Amennyiben merevlemezeinken csupán egyetlen operációs rendszer foglal helyet, akkor egy szabványos MBR tökéletes megfelelõ. Ez az MBR megkeresi az elsõ indítható (más néven aktív) slice-ot a lemezen, majd lefuttatja a benne található indítókódot az operációs rendszer többi részének felélesztéséhez. Az &man.fdisk.8; által alapértelmezés szerint telepített MBR pontosan ilyen. Ennek alapja a /boot/mbr állomány. Ha viszont több operációs rendszert is telepítettünk a lemezeinkre, akkor egy ettõl eltérõ boot managert érdemes használnunk, olyat, amely képes felsorolni a rendelkezésre álló operációs rendszereket, lehetõvé téve, hogy választani lehessen az indításuk között. Ezek közül kettõrõl esik szó a következõ alfejezetekben. A &os; rendszertöltõ alrendszerének fennmaradó része három fokozatra bontható. Az elsõ fokozatot az MBR indítja el, amely pontosan eleget tud ahhoz, hogy a számítógépet egy elõre megadott állapotba hozza és lefutassa rajta a második fokozatot. A második fokozat ennél már egy kicsivel többre képes, majd ezt követi a harmadik fokozat. Ez a fokozat zárja le végül az operációs rendszer betöltésének feladatát. A munka tehát ezen három fokozat között oszlik meg, mivel a PC-szabványok komoly korlátozásokat tesznek az elsõ, illetve második fokozatban futtatható programok méretére. Ha egy fûzzük össze a feladatokat, akkor a &os; számára egy sokkal rugalmasabb betöltõt kapunk. rendszermag init Ezután beindul a rendszermag (más néven kernel), és nekilát a számítógépben rendelkezésre álló hardvereszközök keresésének, majd elõkészíti õket a használatra. Ahogy a rendszermag beindításának folyamata véget ért, az átadja a vezérlést az &man.init.8; nevû felhasználói programnak, amely megbizonyosodik a lemezek használhatóságáról. Az &man.init.8; ezt követõen megkezdi az erõforrások felhasználói szintû bekonfigurálását: csatlakoztatja az állományrendszereket, beállítja a hálózati kártyá(ka)t, és elindítja mindazon programokat, amelyeknek egy &os; rendszer indulásakor futnia kell. A boot manager és az indulás fokozatai Boot Manager A boot manager Master Boot Record (MBR) Az MBR-ben található programkódot, avagy boot managert, sokszor csak a rendszerindítás nulladik fokozataként emlegetik. Ez az alfejezet a korábban említett két boot managert tárgyalja: a boot0-t és a LILO-t. A <application>boot0</application> boot manager: A &os; telepítõje vagy a &man.boot0cfg.8; által kialakított MBR alapértelmezett állapotban a /boot/boot0 állományon alapszik. (A boot0 program nagyon egyszerû, hiszen az MBR-ben elhelyezhetõ kód csak 446 byte hosszúságú lehet, mert a végében még el kell férnie a slice-táblának és az 0x55AA azonosítónak.) Ha telepítettük a boot0-t és a lemezeinken több operációs rendszer is megtalálható, akkor a rendszerindítás során egy hasonló képet kell látnunk: A <filename>boot0</filename> munkában F1 DOS F2 FreeBSD F3 Linux F4 ?? F5 Drive 1 Default: F2 Más operációs rendszerek, különösen a &windows;, telepítésük során felülírják a már meglevõ MBR-t a sajátjukkal. Ha ez történne, vagy egyszerûen csak szeretnénk a meglevõ MBR-t lecserélni a &os; MBR-jével, adjuk ki a következõ parancsot: &prompt.root; fdisk -B -b /boot/boot0 eszköznév ahol az eszköznév annak az eszköznek a neve, ahonnan a rendszert indítani szeretnénk, tehát például ad0 az elsõ IDE-lemez esetén, vagy ad2 a második IDE-vezérlõn található elsõ IDE-lemez esetén, illetve da0 az elsõ SCSI-lemez esetén, és így tovább. Ha testre akarjuk szabni az MBR-t, használjuk a &man.boot0cfg.8;-t. A LILO boot manager: Ezen boot manager telepítéséhez és beállításához, elsõként indítsuk el a Linuxot és vegyük hozzá az alábbi sort a rendszerünkben található /etc/lilo.conf konfigurációs állományhoz: other=/dev/hdXY table=/dev/hdX loader=/boot/chain.b label=FreeBSD A fenti sablont kiegészítve, a linuxos konvenciók szerint adjuk meg a &os; elsõdleges partícióját és meghajtóját úgy, hogy a X-et átírjuk a linuxos meghajtó betûjelére és az Y-t átírjuk a &linux; elsõdleges partíciójának számára. Ha SCSI-meghajtót használunk, a /dev/hd részt is át kell írnunk az elõbbiek mellett /dev/sd-re. A sor elhagyható abban az esetben, ha mind a két operációs rendszer ugyanazon a meghajtón található. Ha befejeztük a módosítást, futtassuk le a /sbin/lilo -v parancsot a változtatásaink életbe léptetéséhez. Ezt ellenõrizhetjük is a képernyõn megjelenõ üzenetek alapján. Az elsõ fokozat (<filename>/boot/boot1</filename>) és a második fokozat (<filename>/boot/boot2</filename>) Az elsõ és a második fokozat fogalmilag ugyanannak a programnak a része, a lemezen ugyanott helyezkedik el. A tárbeli megszorítások miatt ugyan el kellett választani õket egymástól, de a telepítésük mindig egy helyre történik. A telepítõ vagy a bsdlabel (lásd lentebb) használata során a /boot/boot nevû kombinált állományból másolódnak ki. Az állományrendszereken kívül találhatóak, az aktív slice elsõ sávjában, annak elsõ szektorától kezdõdõen. Ez az a hely, ahol a boot0, illetve a többi boot manager is keresi a rendszerindítás folytatására alkalmas programot. A felhasznált szektorok száma könnyedén kideríthetõ a /boot/boot méretébõl. Legfeljebb 512 byte-os méreténél fogva a boot1 állomány nagyon egyszerû felépítésû, és éppen csak annyit tud a slice-ra vonatkozó információkat tároló &os; bsdlabel-rõl, hogy megtalálja a boot2-t és elindítsa. A boot2 már egy kicsivel ügyesebb, és ismeri eléggé a &os; állományrendszerét ahhoz, hogy megtaláljon rajta állományokat, valamint képes egy egyszerû felületet nyújtani a rendszermag vagy a betöltõ megválasztásához. Mivel a betöltõ pedig már ennél is okosabb, és egy könnyen használható rendszerindítási konfigurációt tud a felhasználó számára nyújtani, ezért a boot2 általában ezt indítja el, de elõtte közvetlenül a rendszermag futtatását végzi el. A <filename>boot2</filename> mûködés közben >> FreeBSD/i386 BOOT Default: 0:ad(0,a)/boot/loader boot: Ha le kellene váltani a korábban telepített boot1 és boot2 fokozatokat, használjuk a &man.bsdlabel.8;-t: &prompt.root; bsdlabel -B lemezslice ahol a lemezslice annak a lemeznek és slice-nak a kombinációja, ahonnan indítjuk a rendszerünket, például az elsõ IDE-lemez elsõ slice-a esetén ez az ad0s1. A veszélyesen dedikált mód (Dangerously Dedicated Mode) Amikor a &man.bsdlabel.8; meghívásakor csak a lemez nevét használjuk, például ad0-t, a parancs egy veszélyesen dedikált lemezt hoz létre, slice-ok nélkül! Szinte biztos, hogy nem ez az, amire szükségünk lenne, ezért mindig ellenõrizzük kiadása elõtt a &man.bsdlabel.8; parancsot! A harmadik fokozat (<filename>/boot/loader</filename>) boot-loader A betöltõ a három fokozatú rendszertöltés utolsó állomása. Az állományrendszerben /boot/loader néven találhatjuk meg. A rendszertöltõt az egyszerû konfigurálhatóságot támogató, felhasználóbarát eszköznek tervezték, és könnyen megtanulható, beépített parancsokat használ, melyek mögött egy összetettebb parancsokat ismerõ, erõsebb értelmezõ áll. A rendszertöltõ mûködése Az inicializálás során a rendszertöltõ megpróbálja megkeresni a konzolt és a lemezek közül igyekszik megtalálni azt, amelyikrõl elindult a rendszer. A keresések eredményének megfelelõen beállítja a változókat, majd elindul egy értelmezõ, ahol vagy szkriptbõl olvasva vagy pedig interaktívan feldolgozásra kerülnek a parancsok. rendszertöltõ a rendszertöltõ konfigurációja A rendszertöltõ ezt követõen beolvassa a /boot/loader.rc állományt, ami pedig alapértelmezés szerint feldolgozza a /boot/defaults/loader.conf állományt, ahol a változók értelmes kezdõértéket kapnak, valamint feldolgozza még a /boot/loader.conf állományt is, ahol a változók értékeit változtathatjuk meg. Miután ez lezajlott, a loader.rc a változók értékeinek megfelelõen cselekszik, betöltve az ily módon kiválasztott rendszermagot és a hozzá választott modulokat. Végezetül, a rendszertöltõ beiktat egy, alapértelmezés szerint 10 másodperces várakozási szünetet, majd elindítja a rendszermagot, ha azt meg nem szakítjuk egy billentyû lenyomásával. Ha megszakítjuk ezt a várakozást, a rendszertöltõ egy parancssort ad, amin keresztül egyszerû parancsokat adhatunk ki neki: állíthatjuk a változók értékeit, modulokat távolíthatunk el a memóriából, modulokat töltethetünk be, elindíthatjuk a rendszert vagy újraindíthatjuk a számítógépet. A rendszertöltõ beépített parancsai Következzenek a leggyakrabban használt parancsok a rendszertöltõben. Az összes itt elérhetõ parancsot a &man.loader.8; man oldalon találjuk meg. autoboot másodperc Megkezdi a rendszermag betöltését, ha nem szakítjuk meg a várakozást másodpercekben megadott idõtartam alatt. Ekkor egy visszaszámlálást láthatunk, ami az alapértelmezés szerint 10 másodperctõl indul. boot -opciók rendszermag Amennyiben léteznek, a megadott opciókkal azonnal megkezdi a megadott rendszermag betöltését. A rendszermag paraméter csak abban az esetben adható meg, ha elõtte kiadtunk egy unload parancsot, máskülönben a korábban betöltött rendszermaggal indul a rendszer. boot-conf Végigmegy a modulok ugyanazon automatikus konfigurációján, ahogy az a normális rendszerindítás során is történik. Ezen parancs használatának csak akkor van értelme, ha elõtte az unload parancsot használjuk, megváltoztatunk egy-két változót, általában a kernel-t. help témakör A /boot/loader.help állományban fellelhetõ súgóüzeneteket mutatja meg. Ha témakörnek indexet adunk meg, akkor az elérhetõ témakörök listáját kapjuk meg. include állománynév … Feldolgozza a megnevezett állományt: beolvassa, majd sorról-sorra értelmezi. Hiba esetén azonnal megállítja a feldolgozást. load típus állománynév A név alapján betölti a rendszermagot, modult vagy az adott típusú állományt. Az állománynév után megadott további paraméterek az állománynak adódnak át. ls elérési útvonal Kilistázza a megadott elérési útvonalon található állományokat, vagy ennek hiányában a gyökér tartalmát. Ha hozzátesszük a kapcsolót, az állományok mérete is látható válik. lsdev Kilistázza az összes olyan eszközt, ahonnan modulokat tölthetünk be. Amennyiben a kapcsolót is megadjuk, további részleteket tudhatunk meg róluk. lsmod Kilistázza a betöltött modulokat. Ha többet szeretnénk megtudni róluk, adjuk meg a kapcsolót. more állománynév Megmutatja a megadott állomány tartalmát, minden LINES számú sor után szünetet tartva. reboot Azonnal újraindítja a számítógépet. set változó set változó=érték Beállítja a rendszertöltõ környezeti változójának értékét. unload Eltávolítja a memóriából az összes betöltött modult. Rendszertöltõ példák Íme néhány konkrét példa a rendszertöltõ használatára: egyfelhasználós mód Így indíthatjuk egyfelhasználós módban az általunk használt rendszermagot: boot -s Távolítsuk el a betöltött rendszermagot és a moduljait, és töltsük be helyettük a korábbi (vagy egy másik) rendszermagot: kernel.old unload load kernel.old Itt használhatjuk a kernel.GENERIC nevet is, amely a telepítõlemezen található általános rendszermagra utal, vagy a kernel.old nevet, amely a korábban használt rendszermagot rejti (például amikor rendszermagot frissítettünk vagy készítettünk magunknak). A következõképpen lehet betölteni a szokásos moduljainkat egy másik rendszermaggal: unload set kernel="kernel.old" boot-conf Egy rendszermag-konfigurációs szkript (automatizált szkript, amely ugyanazokat a beállításokat végzi el, amiket mi magunk tennénk akkor, amikor a rendszermagot indítjuk) betöltése: load -t userconfig_script /boot/kernel.conf Joseph J. Barbish Készítette: Rendszerbetöltõ képernyõk A rendszertöltés során megjelenõ rendszerüzenetek megjelenítése helyett egy sokkal megnyerõbb, látványosabb rendszerindítást tudunk elérni betöltõ képernyõk használatával. Egy ilyen képet egészen a konzolos bejelentkezésig vagy az X felett futó valamelyik bejelentkezõ képernyõ megjelenéséig láthatunk. &os; alatt alapvetõen két típusú környezet létezik. Ezek közül az egyik a hagyományos virtuális konzolos parancssoros felület. Ekkor a rendszertöltés befejezõdésekor egy szöveges parancssori bejelentkezõ promptot kapunk. A másik környezet az X11 által felkínált grafikus felület. Miután telepítettük az X11 szervert és valamelyik munkakörnyezetet, tehát például a GNOME, a KDE vagy XFce környezetek valamelyikét, a startx paranccsal indíthatjuk el a grafikus felületet. Némely felhasználók a megszokott szöveges bejelentkezés helyett is inkább valamelyik X11 alapú grafikus bejelentkezést szeretnék használni. A különbözõ bejelentkezõ képernyõk, mint amilyen az &xorg; esetén az XDM, a GNOME esetén a gdm, vagy a KDE esetén a kdm (illetve a Portgyûjteménybõl származó egyéb megoldások) alapvetõen a konzolos bejelentkezés helyett nyújtanak egy grafikus bejelentkezõ felületet. Ilyenkor a sikeres bejelentkezést követõen a felhasználó közvetlenül egy grafikus környezetbe kerül. A parancssoros felület esetén a rendszertöltõ képernyõ elrejti az összes rendszerüzenetet és a rendszer indításakor futtatott programok üzeneteit. Az X11 használata esetén azonban a felhasználók ezzel együtt már a többi, alapértelmezés szerint grafikus felülettel rendelkezõ rendszerhez (µsoft; &windows; vagy más nem-UNIX operációs rendszer) hasonló élményt nyernek. A rendszerbetöltõ képek támogatása A &os; csak BMP (.bmp) vagy ZSoft PCX formátumú, 256 színû rendszerbetöltõ képek megjelenítését támogatja. Emellett szabványos VGA kártyákon csak akkor fog mûködni, ha a kép 320x200 vagy annál kisebb felbontású. Nagyobb méretû képek esetén, egészen az 1024x768-as felbontásig, a &os; VESA támogatására lesz szükségünk. Ezt vagy a rendszer indításakor a VESA modul betöltésével engedélyezhetjük, vagy ha a rendszermag konfigurációs állományában megadjuk a VESA sort és készítünk egy saját rendszermagot (lásd ). A VESA támogatáson keresztül a felhasználók a teljes képernyõt betöltõ rendszerbetöltõ képeket is meg tudnak így jeleníteni. A rendszerbetöltõ képernyõ a rendszer indítása közben bármikor tetszõlegesen kikapcsolható egy tetszõleges billentyû lenyomásával. A megadott betöltõképernyõ alapértelmezés szerint a képernyõvédõ szerepét is betölti az X11 felületén kívül. Ha tehát egy ideig nem használjuk a számítógépünket, akkor a képernyõ átvált a betöltõképre és folyamatosan változtatni kezdi az intenzitását, a nagyon világosból a nagyon sötétbe, majd újrakezdi. Az alapértelmezett képernyõvédõ az /etc/rc.conf állományban a saver= sor megadásával állítható át. Ehhez a beállításhoz több különbözõ beépített képernyõvédõ tartozik, ezek teljes listáját a &man.splash.4; man oldalon olvashatjuk. Ezek közül az alapértelmezett a warp. Az /etc/rc.conf állományban megadható saver= csak a virtuális konzolokra vonatkozik, az X11 bejelentkezõ képernyõire semmilyen hatással sincs. A rendszerbetöltõ néhány üzenete, valamint a rendszerindítási opciókat tartalmazó menü és a hozzátartozó visszaszámlálás még a rendszerbetöltõ képernyõ használata során is meg fog jelenni. - A + A http://artwork.freebsdgr.org címen találhatunk néhány ilyen betöltõképernyõt. A sysutils/bsd-splash-changer port telepítésével pedig a rendszer egyes indításakor egy elõre megadott gyûjteménybõl tudunk véletlenszerûen választani egyet. A rendszerbetöltõ képek használata A betöltõképet tartalmazó (.bmp vagy .pcx kiterjesztésû) állományt a rendszerindító partícióra, például a /boot könyvtárba kell tennünk. A normál (256 szín, legfeljebb 320x200-as felbontású) képek esetén a következõ sorokat adjuk hozzá a /boot/loader.conf állományhoz: splash_bmp_load="YES" bitmap_load="YES" bitmap_name="/boot/betöltõkép.bmp" Nagyobb felbontás esetén (legfeljebb 1024x768-as méretig) pedig a /boot/loader.conf állománynak a következõket kell tartalmaznia: vesa_load="YES" splash_bmp_load="YES" bitmap_load="YES" bitmap_name="/boot/betöltõkép.bmp" Az iménti példában feltételeztük, hogy a /boot/betöltõkép.bmp állományt használt betöltõképként. Amikor azonban PCX állományokat akarunk használni, a következõ sorokat kell megadnunk, a felbontástól függõen a vesa_load="YES" sorral kiegészítve: splash_pcx_load="YES" bitmap_load="YES" bitmap_name="/boot/betöltõkép.pcx" Természetesen a kép neve sem csak betöltõkép lehet. Tetszõlegesen elnevezhetjük, egyedül csak arra kell ügyelünk, hogy BMP vagy PCX formátumú legyen: splash_640x400.bmp vagy például blue_wave.pcx. További érdekes beállítások a loader.conf állományból: beastie_disable="YES" Ennek megadásakor nem jelenik meg a rendszerindítási lehetõségeket felkínáló menü, de a visszaszámlálás megmarad. Hiába tiltjuk le a menüt, ilyenkor továbbra is választanunk kell a lehetõségek közül. loader_logo="beastie" Ezzel a beállítással a menüben látható &os; feliratot cserélhetjük le a korábbi kiadásokban szereplõ színes démonos emblémára. Kapcsolat a rendszermaggal a rendszerindítás folyamán rendszermag kapcsolat a rendszerindítással Ahogy sikerült betölteni (a szokásos módon) a rendszertöltõvel vagy (a rendszertöltõ átugrásával) a boot2 segítségével, a rendszermag megvizsgálja az esetlegesen átvett rendszerindítási paramétereket, és azoknak megfelelõen viselkedik. rendszermag rendszerindítási paraméter A rendszermag paraméterei A rendszermag leginkább használt paraméterei: a rendszermag inicializálása során rákérdez a gyökér állományrendszerként csatlakoztatandó eszközre. a rendszer indítása CD-rõl. a UserConfig, a rendszerindítás során használt rendszermag-beállító, futtatása. a rendszer indítása egyfelhasználós módban. részletesebb információk megjelenítése a rendszermag indítása során. Ezeken kívül még számos paraméter létezik, a teljes listát a &man.boot.8; man oldalon találhatjuk meg. Tom Rhodes Írta: device.hints Eszköz útmutatók (device.hints) Ez a lehetõség csak a &os; 5.0 vagy annál késõbbi verzióiban jelenik meg. A rendszerindítás kezdeti szakaszában a &man.loader.8; beolvassa a &man.device.hints.5; állományt. Ebben az állományban tárolódnak a gyakran csak eszköz útmutatóknak nevezett változók, amelyek a rendszermag számára nyújtanak hasznos információkat az indulás során. Ezeket az útmutatókat az eszközmeghajtók hasznosítják az általuk ismert eszközök beállítása során. Az eszközökre vonatkozó ilyen jellegû útmutatások a harmadik fázisban megjelenõ parancssorban is megadhatóak. A változókat a set (beállít) parancs segítségével tudunk felvenni, míg az unset (eltávolít) parancs tudunk törölni, valamint a show (megmutat) paranccsal megjeleníteni az értéküket. Sõt, ezen a ponton a /boot/device.hints állománnyal már beállított változókat is felülbírálhatjuk. A rendszerindító parancssorában elvégzett módosítások viszont nem fognak megmaradni, és a következõ rendszerindítás alkalmával elvesznek. Ahogy a rendszerünk használatra kész állapotba került, a &man.kenv.1; parancs használható a változók értékeinek listázásához. A /boot/device.hints állományban soronként egy-egy változót tudunk megadni, illetve a kettõskereszttel (#) bevezetve megjegyzéseket illeszthetünk bele. A sorok szerkezete az alábbi: útmutató.meghajtó.egység.kulcsszó="érték" A harmadik fázisban pedig így adhatjuk meg: set útmutató.meghajtó.egység.kulcsszó=érték Itt a meghajtó az eszközmeghajtó neve, az egység az eszközmeghajtó által kezelt egyik egység sorszáma, a kulcsszó pedig az útmutatáshoz tartozó kulcsszó. Ez a következõk egyike lehet: at: az útmutatás az eszköz által használt buszra vonatkozik. port: az útmutatás az eszköz által használt I/O-címre vonatkozik. irq: az útmutatás az eszköz által használt megszakítás sorszámára vonatkozik. drq: az útmutatás az eszköz által használt DMA-csatorna sorszámára vonatkozik. maddr: az útmutatás az eszköz által használt fizikai memóriaterület kezdõcímére vonatkozik. flags: az eszközhöz tartozó bitek beállítása. disabled: ha az értéke 1, akkor az adott eszköz használatát letiltjuk. Az eszközmeghajtók elfogadhatnak (vagy várhatnak) olyan útmutatásokat is, amelyek itt nem szerepelnek, ezért mindegyik esetében érdemes áttekinteni a hozzájuk tartozó man oldalt. Bõvebben információért lásd a &man.device.hints.5;, &man.kenv.1;, &man.loader.conf.5; és &man.loader.8; man oldalakat. init Init: A folyamatirányítás elindítása Miután a rendszermag sikeresen elindult, átadja a vezérlést a &man.init.8; felhasználói folyamatnak, amely vagy az /sbin/init, vagy pedig a rendszerindítóban megadott init_path változó által mutatott program. Az automatikus újraindulási folyamat Az automatikus újraindulási folyamat gondoskodik róla, hogy az indulást követõen rendelkezésre álló állományrendszerek ne legyenek sérültek. Amennyiben mégis sérültek és a &man.fsck.8; nem tudja megjavítani õket, az &man.init.8; a rendszert egyfelhasználós módba állítja, ahol a rendszergazdának kell közvetlenül megoldania a fennálló problémákat. Egyfelhasználós mód egyfelhasználós mód konzol Ezt a módot az automatikus újraindítási folyamat során érhetjük el, vagy akkor, ha a rendszert a kapcsolóval indítjuk, esetleg a rendszerindítóban beállítjuk a boot_single változót. Ezt a módot többfelhasználós módban, a &man.shutdown.8; hívásával is aktiválhatjuk, ha nem adjuk meg az újraindítást () vagy leállítást () kérõ opciók egyikét sem. Ha az /etc/ttys állományban a console értékét insecure (nem biztonságos)ra állítjuk, a rendszer az egyfelhasználós módba lépés elõtt kérni fogja a root felhasználó jelszavát. Nem biztonságos konzol megadása az <filename>/etc/ttys</filename>-ben # name getty type status comments # # If console is marked "insecure", then init will ask for the root password # when going to single-user mode. console none unknown off insecure Az insecure (nem biztonságos) konzol az, ahol nem tekintjük megbízhatónak a rendszerkonzol fizikai biztonságát, és biztosak akarunk lenni benne, hogy csak az képes használni a rendszert egyfelhasználós módban, aki ismeri a root felhasználó jelszavát. Ez tehát nem arra utal, hogy magát a konzolt akarjuk nem biztonságos módban mûködtetni. Szóval, ha biztonságot akarunk, az insecure-t válasszuk, ne pedig a secure-t. Többfelhasználós mód többfelhasználós mód Ha az &man.init.8; mindent rendben talál, vagy ha a felhasználó kilépett az egyfelhasználós módból, a rendszer többfelhasználós módba lép át, ahol megkezdi az erõforrások konfigurálását. rc-állományok Az erõforrások konfigurációja (rc) Az erõforrások konfiguráló alrendszer beolvassa a folyamathoz kapcsolódó változók alapértelmezett értékeit az /etc/defaults/rc.conf állományból, majd módosítja õket a rendszer egyéni beállításai szerint, amit a /etc/rc.conf állományból olvas ki. Ezután elvégzi meg az /etc/fstab alapján az állományrendszerek csatlakoztatását, elindítja a hálózati szolgáltatásokat, egyéb rendszerdaemonokat, és végezetül lefuttatja a telepített csomagok indítószkriptjeit. Az erõforrásokat konfiguráló alrendszerrõl magáról az &man.rc.8; man oldalon, valamint az érintett szkriptek tanulmányozásával tudhatunk meg többet. A leállítási folyamat leállítás A &man.shutdown.8; paranccsal vezérelt leállítás során az &man.init.8; megpróbálja lefuttatni az /etc/rc.shutdown szkriptet, majd ezt követõen TERM (befejeztetés) jelzést küld az aktuálisan futó folyamatoknak, és kis idõ múlva pedig KILL (leállítás) jelzést azokat, amelyek még nem álltak le addig a pillanatig. Azokon az architektúrákon és rendszereken, ahol elérhetõ a fejlett energiagazdálkodás támogatása, a &os;-t a shutdown -p now paranccsal állíthatjuk le, amit közvetlenül a számítógép automatikus kikapcsolása követ. A &os;-s rendszer újraindításához egyszerûen csak adjuk ki a shutdown -r now parancsot. Fontos tudni, hogy alapértelmezés szerint a &man.shutdown.8; használatához root felhasználónak, vagy legalább az operator csoport tagjának kell lennünk. Erre feladatokra egyébként a &man.halt.8; és &man.reboot.8; parancsok is használhatóak. Alkalmazásukról bõvebben a hozzájuk, valamint a &man.shutdown.8;-hoz tartozó man oldalakon találhatunk bõvebben információkat. Az energiagazdálkodás használatához a rendszermagnak beépítve vagy a megfelelõ modul betöltésével bizosítania kell az &man.acpi.4; támogatást. diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/l10n/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/l10n/chapter.sgml index f0ae06e378..888804dca9 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/l10n/chapter.sgml +++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/l10n/chapter.sgml @@ -1,1354 +1,1357 @@ Andrey Chernov Írta: Michael C. Wu Átdolgozta: Honosítás: Az I18N/L10N használata és beállítása Áttekintés A &os; felhasználói földrajzi elhelyezkedésüket tekintve mindenhol megtalálhatóak a világon. Ebben a fejezetben ismertetjük a &os; honosításához és idegennyelvre fordításához alkalmazható eszközöket, amelyek segítségével az angolt nem, vagy csak kevésbé ismerõ felhasználók is képesek lesznek komolyabban használni. Az i18n megvalósítása rengeteg szemszögbõl megközelíthetõ rendszer és alkalmazás szintjén egyaránt, ezért ahol szükséges, hivatkozni fogunk az odaillõ forrásokra. A fejezet elolvasása során megismerjük: milyen nyelveket és nyelvi beállításokat találhatunk napjaink operációs rendszereiben; hogyan használjuk a nyelvi beállításokat a saját parancsértelmezõnkben; hogyan állítsuk be a konzolt az angolon kívül más nyelvekhez; hogyan használjuk ténylegesen az X Window Systemet a különbözõ nyelvekkel; hol olvashatunk többet az I18N-kompatibilis alkalmazások fejlesztésérõl. A fejezet elolvasásához ajánlott: külsõ alkalmazáok telepítésének ismerete (). Az alapok Mi az I18N/L10N? idegennyelvûség honosítás honosítás A fejlesztõk az I18N elnevezést az angol internationalization (idegennyelvûség) szóból származtatják, amiben a szám az elsõ és utolsó betû (az I és N) közt állók mennyiségére utal. Ehhez hasonlóan keletkezett az L10N a localization (honosítás) kifejezésbõl. Ezek házasságából jöttek létre az I18N/L10N módszerei, protokolljai és mindazon alkalmazásai, melyekkel a felhasználók a választott nyelvüket használni tudják. Az I18N alkalmazások céljak eléréséhez függvénykönyvtárakban implementált I18N készleteket használnak. Ezzel lehetõvé válik a fejlesztõik számára, hogy összegyûjtsék a programukban megjelenõ összes szöveget egyetlen állományba, majd azt külön lefordítsák a különbözõ nyelvekre. Mi is ezen konvenció követésére szeretnénk bíztatni minden programozót. Miért használjuk az I18N/L10N-t? Az I18N/L10N mindenhol jól jöhet, ahol idegennyelvû adatot akarunk megjeleníteni, bekérni vagy feldolgozni. Milyen nyelveket támogat az I18N? Az I18N és L10N nem korlátozódik a &os; tudására. Jelenleg a világban beszélt legelterjedtebb nyelvek mindegyikét használhatjuk bennük. Csak hogy néhányat említsünk közülük: kínai, német, japán, koreai, francia, orosz, vietnámi és még sok más. A honosítás használata Az I18N minden adottságával együtt független a &os;-tõl, egy egyezményes rendszer. Mindenkit bátorítunk arra, hogy segítse a &os;-t ennek az egyezménynek a betartásában. nyelvi beállítások A honosítás beállításai három fõbb részre tagolhatóak: a nyelv kódja, az ország kódja és a kódolás. A nyelvi beállítások nevei is ezekbõl állnak össze, az alábbi séma szerint: NyelviKód_OrszágKód.Kódolás A nyelv és az ország kódja nyelvi kódok országkódok Ha a &os; (vagy bármilyen más, az I18N-t ismerõ) rendszert honosítani akarunk az adott nyelvre, akkor a felhasználónak ismernie kell az adott országra és nyelvre vonatkozó kódokat (az országkód fogja elárulni az alkalmazásnak, hogy a nyelv melyik változatát használja). Ezenkívül a böngészõk, SMTP/POP szerverek és webszerverek stb. is ennek alapján fognak döntéseket hozni. Íme néhány nyelv/ország kódja: Nyelv/ország kódja Leírás en_US Angol - Egyesült Államok ru_RU Orosz - Oroszország zh_TW Hagyományos kínai - Tajvan Kódolások kódolások ASCII Bizonyos nyelvek 8 bites, széles vagy több byte-os, nem ASCII kódolású karaktereket használnak, melyekrõl a &man.multibyte.3; man oldalán olvashatunk részletesebben. Ezeket régebbi alkalmazások egyáltalán nem ismerik fel, és hibásan vezérlõkaraktereknek tulajdonítják. Az újabbak általában már felismerik a 8 bites karaktereket. A felhasználóknak az alkalmazásokat a széles vagy a több byte-os karakterek használatához vagy újra kell fordítaniuk, vagy pedig megfelelõen be kell állítaniuk, az implementációtól függõen. A széles vagy több byte-os karakterek beolvasásához és feldolgozásához a &os; Portgyûjtemény nyelvenként tartalmaz különféle programokat. A konkrét részletek megértéséhez olvassuk el az érintett &os; portok I18N dokumentációját. Vagyis a felhasználóknak át kell nézniük az alkalmazáshoz tartozó dokumentációt, mivel ebbõl tudhatják meg, hogyan állítsák be ezeket megfelelõen vagy milyen értékeket adjanak át a configure/Makefile/fordító hármasnak. Amiket esetleg érdemes lehet ezzel kapcsolatban észben tartanunk: A nyelvfüggõ egyszerû karakteres készletek (lásd &man.multibyte.3;), például ISO8859-1, ISO8859-15, KOI8-R, CP437. A széles vagy több byte-os kódolások, például az EUC, Big5. A karakterkészletek jelenleg elérhetõ listáját meg tudjuk tekinteni az IANA adatbázisában. A &os; helyettük X11-kompatibilis nyelvi kódolásokat használ. I18N alkalmazások A &os; port- és csomagrendszerében az I18N alkalmazások a könnyebb felismerhetõség érdekében a nevükben tartalmazzák az I18N megnevezést. Nem minden esetben támogatják a szükséges nyelvet. A nyelvi beállítások megadása Általában elegendõ annyi, hogy a kívánt nyelvi beállítás nevét exportáljuk az általunk használt parancsértelmezõ LANG környezeti változójába. Ez megtehetõ a felhasználói könyvtárunkban található ~/.login_conf, vagy a felhasználói parancsértelmezõ indító állományában (~/.profile, ~/.bashrc, ~/.cshrc). Nem szükséges a nyelvi beállítások részleteit, mint például az LC_CTYPE, LC_CTIME változókat, megadni. A pontosabb részleteket a &os; adott nyelvre vonatkozó dokumentációjában találjuk meg. A következõ két környezeti változót kell megadnunk az említett konfigurációs állományokban: POSIX A LANG változót a &posix; &man.setlocale.3; családjának MIME A MM_CHARSET változót az alkalmazás MIME karakterkészletéhez Ez magában foglalja a felhasználói parancsértelmezõ, az adott alkalmazás és az X11 beállítását. A nyelvi beállítások megadásának módszerei nyelvi beállítások bejelentkezési osztály Két módszer létezik a nyelvi beállítások megadására, ezen kettõrõl fogunk a továbbiakban beszélni. Az elsõ (és egyben ajánlott) ezek közül a bejelentkezési osztályban levõ környezeti változók beállítása, a második pedig környezeti változók hozzáadása a parancsértelmezõ rendszerszintû indító állományához. Beállítás a bejelentkezési osztályokkal Ezzel a módszerrel a nyelvi beállítás nevéhez és a MIME karakterkészlethez kötõdõ környezeti változókat az összes létezõ parancsértelmezõ számára csak egyszer kell megadnunk ahelyett, hogy külön mindegyikük indítóállományában szerepeltetnénk. A felhasználó a saját részét maga is elvégezheti, míg a rendszer szintjén adminisztrátori jogosultságokat igényel. Felhasználói szintû beállítás Íme példa gyanánt a felhasználó könyvtárában egy egyszerû .login_conf állomány, amiben mind a két változót Latin-1 kódolásra állítottuk: me:\ :charset=ISO-8859-1:\ :lang=de_DE.ISO8859-1: hagyományos kínaiBIG-5 kódolás Ebben a .login_conf példában a változókat BIG-5 kódolású hagyomános kínai nyelvre állítjuk. Észrevehetjük, hogy itt sokkal több változó beállítására van szükségünk, mivel egyes szoftverek nem kezelik megfelelõen a nyelvi beállításokat kínai, japán és koreai nyelvek esetén. # Azok a felhasználók, akik nem kívánnak tajvani pénz- vagy idõ formátumot # használni, egyenként írják át a változókat me:\ :lang=zh_TW.Big5:\ :setenv=LC_ALL=zh_TW.Big:\ :setenv=LC_COLLATE=zh_TW.Big5:\ :setenv=LC_CTYPE=zh_TW.Big5:\ :setenv=LC_MESSAGES=zh_TW.Big5:\ :setenv=LC_MONETARY=zh_TW.Big5:\ :setenv=LC_NUMERIC=zh_TW.Big5:\ :setenv=LC_TIME=zh_TW.Big5:\ :charset=big5:\ :xmodifiers="@im=gcin": # a gcin beállítása XIM szerverként A többit lásd a Rendszergazdai szintû beállítások résznél és a &man.login.conf.5; man oldalon. Rendszergazdai szintû beállítás Ellenõrizzük, hogy a felhasználó /etc/login.conf állományban szereplõ bejelentkezési osztálya a megfelelõ nyelvet állítja be. Gyõzõdjünk meg róla, hogy az alábbi beállítások helyet kapnak az /etc/login.conf állományban: nyelv_neve:hozzáférés_megnevezése:\ :charset=MIME_karakterkészlet:\ :lang=nyelvi_beállítás_neve:\ :tc=default: Folytassuk tovább az elõbbi Latin-1-es példánk szerint: nemet:Nemet felhasznalok hozzaferesei:\ :charset=ISO-8859-1:\ :lang=de_DE.ISO8859-1:\ :tc=default: Mielõtt megváltoztatnánk a felhasználók bejelentkezési osztályait, adjuk ki a következõ parancsot: &prompt.root; cap_mkdb /etc/login.conf Ezzel a /etc/login.conf új tartalma láthatóvá válik a rendszer számára. A bejelentkezési osztály megváltoztatása a &man.vipw.8; programmal vipw A vipw segédprogramot új felhasználók hozzáadására használjuk, aminek eredményeképpen egy ehhez hasonló bejegyzést tudunk létrehozni: felhasznalo:jelszo:1111:11:nyelv:0:0:Felhasznalo neve:/home/felhasznalo:/bin/sh A bejelentkezési osztály megváltoztatása az &man.adduser.8;-rel adduser bejelentkezési osztály Az adduser-rel az alábbiak szerint tudunk új felhasználókat felvenni a rendszerbe: Adjuk hozzá a defaultclass = nyelv sort az /etc/adduser.conf-hoz. Ne felejtsük el, hogy ezután minden olyan felhasználónál a default bejelentkezési osztályt meg kell adni, akik nem ezt a nyelvet használják. Egy másik megoldás lehet, hogy a &man.adduser.8; használata során minden felhasználó esetén külön megadjuk a nyelvet az Enter login class: default []: rész megjelenésekor. Vagy használhatjuk az alábbit az egyes eltérõ nyelvû felhasználók hozzáadásánál: &prompt.root; adduser -class nyelv A bejelentkezési osztály megváltoztatása a &man.pw.8;-vel pw Amennyiben a &man.pw.8;-t használjuk új felhasználók hozzáadására, így érdemes meghívnunk: &prompt.root; pw useradd felhasználó_neve -L nyelv Beállítás a parancsértelmezõ indító állományával Ezt a módszert nem javasoljuk, mivel parancsértelmezõnként eltérõ beállítást kíván. Használjuk helyette a bejelentkezési osztályokkal megvalósított módszert. MIME nyelvi beállítás A nyelvi beállítás nevének és a MIME karakterkészlet beállításához egyszerûen csak adjuk meg a lenti /etc/profile és/vagy /etc/csh.login parancsértelmezõ indító állományokban bemutatott környezeti változót. Továbbra is a német nyelvet használjuk a példánkban: Az /etc/profile esetén: LANG=de_DE.ISO8859-1; export LANG MM_CHARSET=ISO-8859-1; export MM_CHARSET Vagy a /etc/csh.login esetén: setenv LANG de_DE.ISO8859-1 setenv MM_CHARSET ISO-8859-1 Úgy is megoldhatjuk ezt a feladatot, ha fenti utasításokat a /usr/share/skel/dot.profile (hasonló a fentebb említett /etc/profile állományhoz) vagy /usr/share/skel/dot.login (hasonló a fentebb említett /etc/csh.login állományhoz) esetén hajtjuk végre. X11 esetén: Adjuk meg a $HOME/.xinitrc állományban: LANG=de_DE.ISO8859-1; export LANG Vagy: setenv LANG de_DE.ISO8859-1 Attól függõen, milyen parancsértelmezõt használunk (lásd fentebb). A konzol beállítása Az összes egyszerû karakteres készlet esetén a kérdéses nyelvhez megfelelõ konzolos betûtípust az /etc/rc.conf állományban tudjuk beállítani: font8x16=betûtípus_neve font8x14=betûtípus_neve font8x8=betûtípus_neve Itt a betûtípus_neve az .fnt kiterjesztés elhagyásával a /usr/share/syscons/fonts könyvtárban található állományok nevébõl adható meg. sysinstall billentyûkiosztás betûkiosztás Mindezek mellett állítsuk be a megfelelõ billentyû- és betûkiosztást is a sysinstall (vagy /stand/sysinstall a &os; 5.2-nél régebbi változataiban) segítségével. Ahogy sikerült elindítanunk a sysinstallt, válasszuk a Configure (Beállítások) pontot, majd a Console (Konzol)-t! Vagy ehelyett beírhatjuk az alábbi sorokat a /etc/rc.conf állományba: scrnmap=betûkiosztás_neve keymap=billentyûkiosztás_neve keychange="funkcióbillentyû_sorszáma szekvencia" Itt a betûkiosztás_neve a /usr/share/syscons/scrnmaps könyvtárban található állományok nevébõl származtatható az .scm kiterjesztés elhagyásával. A betûkiosztásokat általában a 9 bites karaktermátrixszal rendelkezõ VGA megjelenítõk problémáinak megoldására lehet használni, mivel így az eredetileg 8 bittel ábrázolt betûket ki lehet tolni az ilyen típusú kártyák pszeudografikus területérõl. Ha aktiváltuk a moused egérkezelõ démont az /etc/rc.conf állományban az alábbi sor megadásával: moused_enable="YES" akkor a következõ bekezdésben rá is térhetünk az egérmutató adatainak vizsgálatára. moused A &man.syscons.4; meghajtóban található egérmutató alapértelmezés szerint a 0xd0 - 0xd3 karaktereket foglalja el a karakterkészletben. Ha a nyelv ezeket használja, arrébb kell költöztetnünk ezt az egérmutató által elfoglalt sávot. A &os;-ben az /etc/rc.conf állományon keresztül érhetjük el: mousechar_start=3 A billentyûkiosztás_neve a /usr/share/syscons/keymaps könyvtárból, a .kbd kiterjesztés elhagyásával keletkezik. Ha nem vagyunk benne biztosak, melyik kiosztást is kellene használnunk, a &man.kbdmap.1; segítségével a rendszer újraindítása nélkül kipróbálhatjuk a rendelkezésre álló billentyûkiosztásokat. A keychange használatára többnyire a funkcióbillentyûk adott termináltípushoz egyeztetéséhez van szükség, mert a funkcióbillentyûk szekvenciái nem adhatóak meg a billentyûkiosztásban. Ezeken felül érdemes megbizonyosodnunk róla, hogy a /etc/ttys állományban jól állítjuk be a terminál típusát minden ttyv* bejegyzés esetén. Az aktuálisan elõre beállított kapcsolatok a következõk: Karakterkészlet Termináltípus ISO8859-1 vagy ISO8859-15 cons25l1 ISO8859-2 cons25l2 ISO8859-7 cons25l7 KOI8-R cons25r KOI8-U cons25u CP437 (alapértelmezett VGA) cons25 US-ASCII cons25w A széles és több byte-os karaktereket használó nyelvek esetén használjuk a /usr/ports/nyelv könyvtárban megfelelõ &os; portot. Egyes portok konzolosként jelennek meg, miközben a rendszer soros virtuális terminálként látja ezeket, ezért fenn kell tartanunk elegendõ virtuális terminált mind az X11, mind pedig pszeudo-soros konzol számára. Itt látható a konzolon más nyelvet használó alkalmazások részleges listája: Nyelv Hely Hagyományos kínai (BIG-5) chinese/big5con Japán japanese/kon2-16dot vagy japanese/mule-freewnn Koreai korean/han Az X11 beállítása Habár az X11 nem része a &os; projektnek, megemlítünk vele kapcsolatban néhány hasznos információt a &os; felhasználók számára is. Még több részletet a &xorg; honlapjáról vagy az általunk használt X11 szerver dokumentációjából tudhatunk meg. Az ~/.Xresources állományban további I18N beállításokat finomíthatunk alkalmazásonként (például betûtípusok, menük stb.). Betûtípusok megjelenítése X11 True Type betûtípus szerver Telepítsük fel az &xorg; (x11-servers/xorg-server) vagy az &xfree86; (x11-servers/XFree86-4-Server) szerverek valamelyikét, majd telepítsük a nyelvhez tartozó &truetype; betûtípusokat. Ezután a megfelelõ nyelvi beállítása megadása révén már látni fogjuk a kiválasztott nyelven megjelenõ menüket és egyéb szövegeket. Idegennyelvû karakterek bevitele X11 Input Method (XIM) Az X11 beviteli módszerének (X11 Input Method, XIM) protokollja egy új szabvány az összes X11 klienshez. Minden X11 alkalmazást olyan XIM-kliensként kell elkészíteni, amelyek a bemenõ adatokat az XIM beviteli szerverektõl kapják. Különbözõ XIM szerverek érhetõek el az eltérõ nyelvekhez. Nyomtatók beállítása Egyes egyszerû karakteres készletek általában hardveresen beépítve megtalálhatóak a nyomtatókban. A széles és több byte-os karakterkészletek azonban külön beállítást igényelnek, amire az apsfilter használatát javasoljuk. A megfelelõ nyelvhez szabott eszközökkel át is lehet konvertálni &postscript; vagy PDF formátumba a nyomtatni kívánt dokumentumot. A rendszermag és az állományrendszerek A &os; gyors állományrendszere (Fast File System, FFS) szabályosan kezeli a 8 bites karaktereket, tehát tetszõleges egyszerû karakteres készlet (lásd &man.multibyte.3;) használható vele, viszont a karakterkészlet nevét nem tárolja el az állományrendszerben. Emiatt a neveket nyersen kezeli, semmit sem tud a kódolásukról. Az FFS hivatalosan még nem támogat semmilyen fajta széles vagy több byte-os karakterkészletet. Léteznek azonban független javítások az FFS-hez, amelyek lehetõvé teszik ilyen széles vagy több byte-os karakterek használatát. Ezek csak átmeneti és nem hordozható megoldások, olyan módosítások, amelyekrõl úgy döntöttünk, nem vesszük fel ezeket a forrásfába. Az érintett nyelvek honlapjain elérhetjük ezeket a javításokat és többet megtudhatunk róluk. DOS Unicode A &os; &ms-dos; állományrendszere konfigurálható úgy, hogy képes legyen konvertálni az &ms-dos; Unicode és a kiválasztott &os; állományrendszerének karakterkészlete között. Errõl bõvebben a &man.mount.msdosfs.8; man oldalon olvashatunk. I18N programok fordítása Számos &os; port rendelkezik I18N támogatással. Ezek egy részének nevében szerepel az -I18N jelzés. Az ilyen és sok más hasonló program beépítetten ismeri az I18N-t, így nem igényelnek külön beállításokat. MySQL Néhány alkalmazás azonban, mint például a MySQL, esetén az adott karakterkészletnek megfelelõ módon kell beállítani a Makefile állományt. Ezt általában magában a Makefile állományban tudjuk megtenni, vagy pedig a configure megfelelõ paraméterezésével. A &os; honosítása adott nyelvekre Andrey Chernov Eredetileg írta: Az orosz nyelv (KOI8-R kódolás) honosítás orosz A KOI8-R kódolásról bõvebben a KOI8-R oldalán (orosz hálózati karakterkészlet) tájékozódhatunk. A nyelvi beállítások megadása Írjuk a következõ sorokat a ~/.login_conf állományunkba: me:Az en hozzaferesem:\ :charset=KOI8-R:\ :lang=ru_RU.KOI8-R: Valamint lásd a fejezet korábbi részeiben említett példákat a nyelvi beállítások megadására. A konzol beállítása Tegyük hozzá a következõ sort az /etc/rc.conf állományunkhoz: mousechar_start=3 Illetve használjuk az /etc/rc.conf állományban még a következõ beállításokat is: keymap="ru.koi8-r" scrnmap="koi8-r2cp866" font8x16="cp866b-8x16" font8x14="cp866-8x14" font8x8="cp866-8x8" A /etc/ttys állományban szereplõ mindegyik ttyv* bejegyzésnél adjuk meg termináltípusnak a cons25r-t. Valamint lásd a fejezet korábbi részében bemutatott példákat a konzol beállítására. A nyomtatás beállítása nyomtatók Mivel a legtöbb nyomtató hardveresen tartalmazza a CP866 kódlapot az orosz karakterek támogatásához, használnunk kell egy kimeneti szûrõt a KOI8-R kódolású karakterek CP866 kódolásúra konvertálásához. Egy ilyen szûrõ alapértelmezés szerint telepítésre kerül a /usr/libexec/lpr/ru/koi2alt állományba. Az orosz nyomtatóhoz tartozó bejegyzés valahogy így néz ki az /etc/printcap állományban: lp|Orosz helyi sornyomtato:\ :sh:of=/usr/libexec/lpr/ru/koi2alt:\ :lp=/dev/lpt0:sd=/var/spool/output/lpd:lf=/var/log/lpd-errs: A bõvebben magyarázathoz lásd a &man.printcap.5; man oldalt. Az &ms-dos; állományrendszere és az orosz állománynevek A most következõ példa &man.fstab.5; bejegyzés azt mutatja meg, hogy lehet bekapcsolni az orosz állománynevek támogatását a csatlakoztatandó &ms-dos; állományrendszereken: /dev/ad0s2 /dos/c msdos rw,-Wkoi2dos,-Lru_RU.KOI8-R 0 0 Az kapcsolóval kiválasztjuk a használni kívánt nyelvi beállítás nevét, és a kapcsolóval megadjuk a karakterek átváltásához szükséges táblázatot. A kapcsoló használata során mindenképpen csatlakoztassuk a /usr állományrendszert még az &ms-dos; partíció elõtt, mivel az átváltáshoz használt táblázatok a /usr/libdata/msdosfs könyvtárban találhatóak meg! A részleteket a &man.mount.msdosfs.8; man oldalon találhatjuk meg. Az X11 beállítása Adjuk meg elõször a leírtak szerint a nem X-es nyelvi beállításokat. Ha &xorg;-ot használunk, telepítsük a x11-fonts/xorg-fonts-cyrillic csomagot. Ellenõrizzük a /etc/X11/xorg.conf állományban a "Files" szakaszt. Az alábbi sorokat mindegyik más FontPath bejegyzés elõtt kell szerepeltetnünk: FontPath "/usr/X11R6/lib/X11/fonts/cyrillic/misc" FontPath "/usr/X11R6/lib/X11/fonts/cyrillic/75dpi" FontPath "/usr/X11R6/lib/X11/fonts/cyrillic/100dpi" Ha nagy felbontású megjelenítést használunk, cseréljük meg a 75 és a 100 dpi-s sorokat. A portok között találhatunk még további cirill betûtípusokat. Az orosz billentyûzet életre keltéséhez írjuk be a következõket az xorg.conf állomány "Keyboard" szakaszába: Option "XkbLayout" "us,ru" Option "XkbOptions" "grp:toggle" Ellenõrizzük, hogy a XkbDisable ki van kapcsolva (ki van kommentezve) ebben a szakaszban. - A grp:caps_toggle + A grp:toggle beállítás esetén az orosz/latin (RUS/LAT) átkapcsolás gombja a jobb Alt lesz, míg a grp:ctrl_shift_toggle beállításnál a CtrlShift. - A megszokott CapsLock funkció - továbbra is elréhetõ a grp:caps_toggle esetén az + orosz/latin váltás a + CapsLock billentyûvel + történik. Ilyenkor (de csak latin + módban) a megszokott CapsLock + funkció továbbra is elérhetõ a + ShiftCapsLock - kombinációval (csak latin módban). A - grp:toggle esetén az orosz/latin - átkapcsolás gombja a jobb - Alt lesz. A grp:caps_toggle - valamiért nem mûködik az + kombinációval. A + grp:caps_toggle valamiért nem + mûködik az &xorg;ban. Ha van &windows; billentyûnk a billentyûzeten és azt tapasztaljuk, hogy egyes nem-alfabetikus billentyûk rosszul kerülnek kiosztásra orosz módban, adjuk hozzá a következõ sort az xorg.conf állományhoz: Option "XkbVariant" ",winkeys" Az orosz XKB billentyûzet egyes nem honosított alkalmazások esetén nem mûködik. A kis mértékben honosított alkalmazások esetén javasolt meghívni a XtSetLanuageProc(NULL, NULL, NULL); függvényt valahol a program elején. Az X11 alkalmazások honosításához további útmutatásokat a KOI8-R X Window-ra címû leírásban találhatunk. Hagyományos kínai honosítás tajvaniak számára honosítás hagyományos kínai A &os;-Taiwan projekt készített a &os;-hez egy kínainak szóló hogyant, amely elérhetõ a címen és számos kínai portot használ. A &os; kínai hogyan jelenlegi szerkesztõje Shen Chuan-Hsing (statue@freebsd.sinica.edu.tw). Chuan-Hsing Shen (statue@freebsd.sinica.edu.tw) létrehozta a Kínai &os; gyûjteményt (Chinese &os; Collection, CFC) a &os;-Taiwan zh-L10N-tut munkáját felhasználva. A hozzátartozó csomagok és szkriptek elérhetõek a címen. Honosítás német (és minden más ISO 8859-1 kódolású) nyelvre honosítás német Slaven Rezic (eserte@cs.tu-berlin.de) készített egy írást, amely elmagyarázza, hogyan használjunk német nemzeti karaktereket a &os; alatt. Ez a leírás németül készült és a címen érhetõ el. Honosítás görög nyelvre honosítás görög Nikos Kokkalis nickkokkalis@gmail.com egy teljes cikket írt a &os; görög nyelvi támogatásáról. Ez elérhetõ a &os; hivatalos görög nyelvû dokumentációjában, a címen. Felhívjuk a figyelmet, hogy az csak görög nyelven érhetõ el. Honosítás japán és koreai nyelvekre honosítás japán honosítás koreai A japán honosításhoz lásd , a koreaihoz pedig lásd . Idegennyelvû &os; dokumentáció Néhány &os; felhasználó lefordította a &os; dokumentációjának egyes részeit más nyelvekre is. Munkájuk elérhetõ a fõoldalon található linkeken keresztül vagy a /usr/share/doc könyvtárban.