diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/cutting-edge/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/cutting-edge/chapter.sgml index c0590b44d5..1f7c791846 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/cutting-edge/chapter.sgml +++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/cutting-edge/chapter.sgml @@ -1,4604 +1,4607 @@ Jim Mock Átdolgozta, átrendezte és egyes részeit aktualizálta: Jordan Hubbard Eredetileg írta: Poul-Henning Kamp John Polstra Nik Clayton A &os; frissítése és frissen tartása Áttekintés A &os; a kiadások közt is állandó fejlõdésben van. Vannak felhasználók, akik a hivatalosan kiadott változatokat használják, és vannak, akik szeretik folyamatosan nyomonkövetni a fejlesztéseket. Emellett viszont a hivatalos kiadások esetében szükség lehet bizonyos biztonsági frissítések és kritikus javítások alkalmazására. Függetlenül a pillanatnyilag használt változattól, a &os; alaprendszerében megtalálható minden olyan eszköz, amellyel könnyedén frissíteni tudunk a különbözõ verziók között. Ebben a fejezetben segítünk dönteni a fejlesztõi változat és a kiadások használata között. Továbbá megismerhetjük a rendszer frissítéséhez használható alapvetõ eszközöket. A fejezet elolvasása során megismerjük: milyen segédprogramokkal tudjuk frissíteni az alaprendszert és a Portgyûjteményt; hogyan tartsuk naprakészen rendszerünket a freebsd-update, CVSup, CVS vagy CTM használatával; hogyan vessük össze a telepített rendszerünk aktuális állapotát egy ismert eredeti változattal; hogyan frissítsük a dokumentációt CVSup vagy dokumentációs portok segítségével. a két fejlesztõi ág, a &os.stable; és a &os.current; közti különbséget; a make buildworld (stb.) segítségével hogyan fordítsuk és telepítsük újra az egész alaprendszert. A fejezet elolvasásához ajánlott: a hálózati kapcsolatunk helyes beállítása (); a külsõ szoftverek telepítésének ismerete (). A fejezetben a &os; forrásainak frissítését a cvsup parancs segítségével fogjuk elvégezni. Ehhez telepítsük a net/cvsup-without-gui portot vagy - csomagot, vagy ha már a &os; 6.2-RELEASE vagy - késõbbi változatával - rendelkezünk, akkor elegendõ csak az alaprendszer - részeként elérhetõ &man.csup.1; - programot használnunk. + role="package">net/cvsup portot vagy csomagot (ha a + cvsup parancsot nem akarjuk grafikus + felületen keresztül használni, akkor + elegendõ csak a net/cvsup-without-gui + portot). Ha a &os; 6.2-RELEASE vagy késõbbi + változatával rendelkezünk, akkor + elegendõ csak az alaprendszer részeként + elérhetõ &man.csup.1; programot + használnunk. Tom Rhodes Írta: Colin Percival A megíráshoz felhasznált jegyzeteket készítette: A &os; frissítése frissítés és frissen tartás freebsd-update frissítés és frissen tartás A biztonsági javítások telepítése minden számítógépes szoftver, különösen az operációs rendszerek számára lényeges mozzanat. Nagyon hosszú ideig ez a &os; esetében nem volt könnyen megoldható: a javításokat közvetlenül a forráskódon kellett elvégezni, ezekbõl újrafordítani a rendszert, majd telepíteni. Ez a nehézség mostanra viszont már elhárult, mivel a &os; legfrissebb verziói már tartalmaznak egy freebsd-update nevû segédprogramot, amellyel mindez leegyszerûsödik. Ez a program két külön funkciót lát el. Elõször is, lehetõvé teszi, hogy a &os; alaprendszer újrafordítása és -telepítése nélkül javítsunk biztonsági és egyéb apró hibákat, valamint másodsorban támogatja a kisebb és nagyobb verziójú kiadások közti váltást. Ezek a bináris frissítések azonban csak a &os; biztonsági csapata által is felügyelt architektúrák és kiadások esetén érhetõek el. Emellett bizonyos lehetõségek használatához, például a &os; verziói közti átállás támogatásához a &man.freebsd-update.8; legújabb változata szükségeltetik. Ezért ne felejtsük el alaposan átolvasni a legújabb kiadásokról szóló bejelentéseket mielõtt frissítenénk rájuk, mivel ezzel kapcsolatban fontos információkat tartalmazhatnak. Az említett bejelentések a címen érhetõek el. Ha a crontab már hivatkozik a freebsd-update programra, akkor a most következõ mûvelet elkezdése elõtt tiltsuk le. A konfigurációs állományok Ha változtatnénk szeretnénk a frissítési folyamaton, ekkor a programhoz tartozó, /etc/freebsd-update.conf nevû konfigurációs állományt kell módosítanunk. Az opciók részletes ismertetéssel rendelkeznek, habár némelyiknél még további magyarázat kellhet: # Az alaprendszerben frissíteni kívánt komponensek Components src world kernel Ezzel a paraméterrel határozhatjuk meg, hogy a &os; mely részei kerüljenek frissítésre. Alapértelmezés szerint a program frissíti a forrásokat, a teljes alaprendszert és a rendszermagot. Komponensként a telepítésnél választható elemeket adhatjuk meg, például "world/games" hozzáadásakor a games kategória elemei is folyamatosan frissülni fognak. Az "src/bin" megadásakor pedig az src/bin könyvtár tartalma frissül. Ezt a beállítást a legjobb meghagyni az alapértelmezett értéken, mivel a további elemek megadásánál egyenként fel kell sorolni a frissítendõ komponenseket. Ha itt viszont kifelejtünk valamit, akkor könnyen megeshet, hogy a források és a binárisok verziója elcsúszik egymástól. # Az IgnorePaths beállítás után megadott szövegre illeszkedõ összes # bejegyzés frissítése kimarad IgnorePaths Ennél a beállításnál azokat a könyvtárakat kell megadnunk, amelyeket (és tartalmukat) ki szeretnénk hagyni a frissítés során. Ezek lehetnek például a /bin vagy az /sbin. Így meg tudjuk akadályozni, hogy freebsd-update esetleg felülírjon valamilyen helyi változtatást a rendszerünkben. # Az UpdateIfUnmodified beállítás után megadott elérési útvonalakon csak # a felhasználó által még nem módosított állományok fognak frissülni # (hacsak a módosításokat össze nem fésüljük, lásd lentebb) UpdateIfUnmodified /etc/ /var/ /root/ /.cshrc /.profile A megadott könyvtárakban csak azokat a konfigurációs állományokat fogja frissíteni, amelyeket nem változtattuk meg. Amennyiben bármelyikük eltér az eredetileg frissítendõ változattól, azt a program nem módosítja. Létezik egy másik hasonló beállítás, a KeepModifiedMetadata, amely hatására a freebsd-update az összefésülés során elmenti a változtatásokat. # A MergeChanges beállításnál szereplõ állományok helyi módosításait # automatikusan összefésüljük a &os; újabb verziójára frissítése közben MergeChanges /etc/ /var/named/etc/ Itt azokat a könyvtárakat adhatjuk meg, amelyekben a freebsd-update számára engedélyezzük a konfigurációs állományok új verziójának összefésülését a jelenlegi állapottal. Az összefésülés lényegében a &man.mergemaster.8; használatánál már megszokott módon, &man.diff.1; formátumban érkezõ módosítások sorozata alapján történik. Ekkor egy szövegszerkesztõ segítségével felügyelhetjük az összefésülés menetét vagy megállíthatjuk a freebsd-update futását. Ha kétségeink adódnak, akkor egyszerûen mentsük le az /etc könyvtárat és fogadjuk el mindegyik összefésülés eredményét. A mergemaster mûködésérõl a ad részletesebb tájékoztatást. # A &os; frissítésekor ezt a könyvtárat fogja a program használni a # letöltött módosítások és az egyéb ideiglenes állományok tárolására # WorkDir /var/db/freebsd-update Az itt megadott könyvtárba fognak kerülni az elvégzendõ módosítások és az egyéb ideiglenesen keletkezõ állományok. A verziók közti váltás során ebben a könyvtárban ajánlott legalább 1 GB szabad tárterületnek lennie. # A kiadások közti váltás során a Components beállításnál megadott # elemek kerüljenek csak frissítésre (StrictComponents yes), vagy a # program próbálja meg magától kitalálni, hogy milyen komponesek # *lehetnek* fenn a rendszeren és azokat frissítse (StrictComponents # no)? # StrictComponents no Ha ennél a beállításnál a yes értéket adjuk meg, akkor a freebsd-update feltételezni fogja, hogy a Components opciónál felsoroltunk minden frissítendõ komponenst és nem próbál meg mást is megváltoztatni. Ilyenkor tehát a freebsd-update tulajdonképpen egyedül csak a Components által meghatározott elemekhez tartozó állományokat fogja frissíteni. Biztonsági javítások A biztonsági javítások mindig egy távoli gépen tárolódnak, a következõ parancsok használatával tölthetõek le és telepíthetõek: &prompt.root; freebsd-update fetch &prompt.root; freebsd-update install Amennyiben a rendszermagot is érintik javítások, úgy a rendszert a mûvelet befejezõdésével újra kell indítanunk. Ha minden a megfelelõ módon történt, akkor a rendszerünk már tartalmazni fogja a korábban letöltött és telepített javításokat, és a freebsd-update akár beállítható egy naponta végrehajtandó &man.cron.8; feladatnak. Ehhez mindössze a következõ bejegyzést kell elhelyeznünk az /etc/crontab állományban: @daily root freebsd-update cron A bejegyzés szerint naponta egyszer le fog futni a freebsd-update. Ilyenkor, vagyis a paraméter megadásakor a freebsd-update csak ellenõrzi, hogy vannak-e telepítendõ frissítések. Ha talál, akkor automatikusan letölti ezeket a lemezre, de nem telepíti. Helyette levélben értesíti a root felhasználót, aki ezután bármikor manuálisan kérheti a telepítést. Probléma esetén az alábbi paranccsal megkérhetjük a freebsd-update programot a legutóbb telepített módosítások visszavonására: &prompt.root; freebsd-update rollback Ha ez a visszavonás a rendszermagra vagy annak moduljaira is vonatkozott, akkor a rendszert újra kell indítanunk a parancs futásának befejezõdésével. A &os; csak ilyenkor képes betölteni az új binárisokat betölteni a memóriába. A freebsd-update önmagától csak a GENERIC típusú rendszermagokat képes frissíteni. Ha saját rendszermagot használunk, akkor azt a rendszer többi komponensének frissítését követõen újra kell fordítanunk és telepítenünk. A freebsd-update azonban még akkor is érzekelni és frissíteni fogja a GENERIC rendszermagot (amennyiben az létezik), ha az éppen nem az aktuális(an futó) rendszermag. Mindig érdemes tartani egy másolatot a GENERIC rendszermagról a /boot/GENERIC könyvtárban. Rengeteg különbözõ probléma felderítésében tud segíteni, illetve ez a szakaszban leírt freebsd-update programmal végzett frissítéseknél is hasznos lehet. Hacsak nem változtatjuk meg az /etc/freebsd-update.conf állományt, a freebsd-update a rendszermag forrásait is frissíti a többivel együtt. A saját rendszermag újrafordítása és telepítése ezután a már a megszokott módon elvégezhetõ. A freebsd-update által terjesztett frissítések nem mindig érintik a rendszermagot. Ha a rendszermag forrásai nem változnak egy freebsd-update install parancs kiadása során, akkor nem kötelezõ újrafordítani a saját rendszermagot. A freebsd-update viszont mindig módosítani fogja a /usr/src/sys/conf/newvers.sh állományt. Itt az aktuális hibajavítás sorszáma szerepel (amelyet a -p (mint patch level elõtaggal kapcsolnak a rendszer verziójához, és a uname -r paranccsal lehet lekérdezni). Ennek megfelelõen tehát a saját rendszermag újrafordítása után, még ha semmi más nem is változott, a &man.uname.1; képes pontosan jelezni a rendszerhez készült hibajavítás sorszámát. Ez különösen fontos több rendszer karbantartása során, mivel így könnyen és gyorsan tájékozódhatunk azok naprakészségérõl. Váltás kisebb és nagyobb verziók között Verziók közti váltás során a külsõ alkalmazások mûkõdését akadályozó régi tárgykódok és függvénykönyvtárak törlõdni fognak. Ezért javasoljuk, hogy vagy töröljük le az összes portot és telepítsük újra, vagy az alaprendszer frissítése után hozzuk ezeket is naprakész állapotba a ports-mgmt/portupgrade segédprogram segítségével. Elõször minden bizonnyal szeretnék kipróbálni a frissítést, ezt a következõ paranccsal tehetjük meg: &prompt.root; portupgrade -af Ezzel gondoskodunk róla, hogy a minden a megfelelõen telepítõdjön újra. Ha a BATCH környezeti változót a yes értékre állítjuk, akkor a folyamat során megjelenõ összes kérdésre automatikusan a yes választ adjuk, ezáltal önállósítani tudjuk. Ha saját rendszermagot használunk, akkor ennél valamivel azért több feladatunk van. Szükségünk lesz a GENERIC rendszermagot egy példányára, amelyet másoljunk a /boot/GENERIC könyvtárba. Amennyiben nincs GENERIC típusú rendszermag a rendszerünkön, a következõ módok valamelyikén keresztül tudunk szerezni: Ha a saját rendszermagot még csak egyszer fordítottuk, akkor a /boot/kernel.old könyvtárban még megtalálható a GENERIC. Ezt nevezzük át egyszerûen /boot/GENERIC könyvtárra. Ha fizikailag hozzá tudunk férni az érintett géphez, akkor a GENERIC egy példányát akár CD-rõl is átmásolhatjuk. Helyezzük be a telepítõlemezt és adjuk ki a következõ parancsokat: &prompt.root; mount /cdrom &prompt.root; cd /cdrom/X.Y-RELEASE/kernels &prompt.root; ./install.sh GENERIC Itt a X.Y-RELEASE könyvtár nevében értelemszerûen helyettesítsük be az általunk használt változatot. A GENERIC rendszermag ekkor alapértelmezés szerint a /boot/GENERIC könyvtárba kerül. Ha az elõbbiek közül egyik sem lehetséges, akkor a GENERIC rendszermagot közvetlenül akár forrásból is lefordíthatjuk és telepíthetjük: &prompt.root; cd /usr/src &prompt.root; env DESTDIR=/boot/GENERIC make kernel &prompt.root; mv /boot/GENERIC/boot/kernel/* /boot/GENERIC &prompt.root; rm -rf /boot/GENERIC/boot A freebsd-update akkor fogja ezt GENERIC rendszermagként felismerni, ha a hozzátartozó konfigurációs állományt nem módosítjuk. Továbbá javasoljuk, hogy semmilyen speciális beállítást ne alkalmazzunk a fordítás során (érdemes üresen hagyni ehhez az /etc/make.conf állományt). Nem kötelezõ újraindítani a rendszert a GENERIC rendszermaggal. A freebsd-update képes frissíteni rendszerünket egy adott kiadásra. Például a következõ paraméterek megadásával válthatunk a &os; 6.4 használatára: &prompt.root; freebsd-update -r 6.4-RELEASE upgrade A parancs elindulása után nem sokkal, a váltáshoz szükséges információk összegyûjtéséhez a freebsd-update elemzi a konfigurációs állományában megadott beállításokat és a rendszer jelenleg használt verzióját. A képernyõn ekkor sorban megjelennek a program részérõl érzékelt és nem érzékelt komponensek. Mint például ahogy itt látható: Looking up update.FreeBSD.org mirrors... 1 mirrors found. Fetching metadata signature for 6.3-RELEASE from update1.FreeBSD.org... done. Fetching metadata index... done. Inspecting system... done. The following components of FreeBSD seem to be installed: kernel/smp src/base src/bin src/contrib src/crypto src/etc src/games src/gnu src/include src/krb5 src/lib src/libexec src/release src/rescue src/sbin src/secure src/share src/sys src/tools src/ubin src/usbin world/base world/info world/lib32 world/manpages The following components of FreeBSD do not seem to be installed: kernel/generic world/catpages world/dict world/doc world/games world/proflibs Does this look reasonable (y/n)? y Ekkor a freebsd-update megpróbálja letölteni a verziók közti váltáshoz szükséges összes állományt. Bizonyos esetekben kérdésekkel fordul a felhasználó felé arra vonatkozóan, hogy miket telepítsen fel vagy mit csináljon. A saját rendszermag használatakor az iménti lépés valamilyen ehhez hasonló figyelmeztetést fog adni: WARNING: This system is running a "SAJÁT RENDSZERMAG" kernel, which is not a kernel configuration distributed as part of FreeBSD 6.3-RELEASE. This kernel will not be updated: you MUST update the kernel manually before running "/usr/sbin/freebsd-update install" Ez a figyelmeztetés most nyugodtan figyelmen kívül hagyható. A folyamat során a frissített GENERIC rendszermagot fogjuk használni. A javítások letöltését követõen megkezdõdik a telepítésük. A váltás ezen lépése az adott gép aktuális terhelésétõl és sebességétõl függõen változó hosszúságú lehet. Ezután a konfigurációs állományok összefésülése zajlik le — itt általában a emberi felügyeletre is szükség van az állományok összefésülésének irányításához, amelynek folyamatosan láthatóak az eredményei. A meghiúsult vagy kihagyott összefésülések a teljes frissítési folyamat leállását vonják maguk után. Az /etc könyvtárban tárolt fontosabb állományokról, mint például a master.passwd vagy group javasolt elõzetesen biztonsági mentést készíteni és késõbb kézzel hozzájuk adni a változtatásaikat. A rendszerben ekkor még nem lesz jelen semmilyen konkrét változás, az összes említett javítás és összefésülés egy külön könyvtárban történik. A telepített javításokat és az összefésült konfigurációs állományokat a folyamat végén magának a felhasználónak kell véglegesíteni. A frissítési eljárás végén a következõ parancs kiadásával tudjuk ténylegesen érvényesíteni az eddig elvégzett módosításokat: &prompt.root; freebsd-update install Elõször mindig a rendszermag és a hozzátartozó modulok cserélõdnek le. Ahogy ez végrehajtódott, újra kell indítanunk a rendszert. Ha saját rendszermagot használunk, akkor a &man.nextboot.8; parancs segítségével állítsuk be a következõ rendszerindítás során betöltendõ rendszermagot a /boot/GENERIC könyvtárban levõre (ezt frissítettük): &prompt.root; nextboot -k GENERIC Mielõtt újraindítanánk a gépünket a GENERIC rendszermaggal, gyõzõdjünk meg róla, hogy szerepel benne minden olyan meghajtó, amely elengedhetetlen a rendszer hiánytalan indításához (és képes lesz újra csatlakozni a hálózathoz, ha éppen távolról adminisztráljuk). Ez különösen olyan esetben fontos, amikor a saját rendszermagunkban beépítetten szerepeltek bizonyos modulok. Ilyenkor a GENERIC rendszermag használatakor ezeket a /boot/loader.conf állományon keresztül töltethetjük be ideiglenesen. A frissítés befejezéséig érdemes viszont minden nem létfontosságú szolgáltatást leállítani, leválasztani lemezeket és hálózati megosztásokat stb. A rendszerünk most már újraindítható a frissített rendszermaggal: &prompt.root; shutdown -r now A rendszer sikeres újraindulása után ismét el kell indítanunk a freebsd-update programot, amely korábban már elmentette a frissítés állapotát, emiatt a legutóbbi pontról fog folytatódni, illetve törli az osztott könyvtárak és tárgykódok régebbi változatait. Innen az alábbi paranccsal léphetünk tovább: &prompt.root; freebsd-update install A függvénykönyvtárak verziói közti eltérések mértékétõl függõen elképzelhetõ, hogy a telepítés az említett három fázis helyett kettõben történik. Most pedig újra kell fordítanunk vagy telepítenünk az összes általunk korábban használt külsõ alkalmazást. Erre azért van szükségünk, mert bizonyos alkalmazások a verziók közti váltás során törölt programkönyvtáraktól függtek. Ennek automatizálásában a ports-mgmt/portupgrade lesz segítségünkre. Az alkalmazások frissítésének elindításához a következõ parancsokat használjuk: &prompt.root; portupgrade -f ruby &prompt.root; rm /var/db/pkg/pkgdb.db &prompt.root; portupgrade -f ruby18-bdb &prompt.root; rm /var/db/pkg/pkgdb.db /usr/ports/INDEX-*.db &prompt.root; portupgrade -af A parancsok lefutását követõen a freebsd-update utolsó hívásával zárjuk le a frissítést. Ezzel a paranccsal tudunk tehát pontot tenni a frissítési procedúra végére: &prompt.root; freebsd-update install Ha a GENERIC rendszermagot csak átmenetileg használtuk, akkor most már a megszokott módon fordíthatunk és telepíthetünk magunk egy saját rendszermagot. Indítsuk újra a rendszert a &os; frissített változatával. A folyamat ezzel véget ért. Rendszerek állapotainak összehasonlítása A freebsd-update ragyogóan felhasználható a &os; egy telepített változatának és egy általunk garantáltan megbízható példányának összevetésére. Ilyenkor a rendszerhez tartozó segédprogramokat, programkönyvtárakat és konfigurációs állományokat ellenõriztethetjük le. Az összehasonlítást ezzel a paranccsal kezdhetjük meg: &prompt.root; freebsd-update IDS >> eredmeny.idk Habár a parancs neve IDS (intrusion detection system), nem helyettesít semmilyen olyan behatolásjelzõ megoldást, mint amilyen például a security/snort. Mivel a freebsd-update adatokat tárol a lemezen, teljesen kézenfekvõ a hamisítás lehetõsége. Míg ennek eshetõsége adott mértékben visszaszorítható a kern.securelevel csökkentésével és a freebsd-update által használt adatok írásvédett állományrendszerre helyezésével, erre a problémára az ideális megoldást mégis egy teljes biztonságban tudható referencia rendszer jelentheti. Ennek tárolására alkalmas lehet például egy DVD vagy egy külsõ USB-egység. A parancs kiadása után megkezdõdik a rendszer vizsgálata, és az ellenõrzés során folyamatosan jelennek meg az átvizsgált állományok a hozzájuk tartozó ismert és kiszámított &man.sha256.1;-kódjukkal együtt. Mivel a képernyõn túlságosan gyorsan elúsznának az eredmények, ezért ezeket egy eredmeny.idk nevû állományba mentjük a késõbbi elemzésekhez. Az így keletkezõ állomány sorai ugyan meglehetõsen hosszúak, de szerencsére viszonylag könnyen értelmezhetõek. Például az adott kiadásban szereplõ állományoktól eltérõeket ezzel a paranccsal kérdezhetjük le: &prompt.root; cat eredmeny.idk | awk '{ print $1 }' | more /etc/master.passwd /etc/motd /etc/passwd /etc/pf.conf A példában most csak az elsõ néhány állományt hagytuk meg, gyakran tapasztalhatunk viszont ennél többet. Ezek közül bizonyos állományok értelemszerûen eltérnek, mint itt például az /etc/passwd, mert idõközben új felhasználókat adtunk a rendszerhez. Máskor egyéb állományok, például modulok nevei is felbukkanhatnak, mert tegyük fel, hogy a freebsd-update már frissítette ezeket. Ha ki szeretnénk zárni valamilyen állományokat vagy könyvtárakat az ellenõrzésbõl, egyszerûen csak soroljuk fel ezeket az /etc/freebsd-update.conf állományban megjelenõ IDSIgnorePaths beállításnál. A korábban tárgyaltaktól függetlenül ez a rendszer alkalmas bonyolultabb frissítési folyamatok kisegítésére is. Tom Rhodes Írta: Colin Percival A megíráshoz felhasznált jegyzeteket készítette: A Portgyûjtemény frissítése a Portsnap használatával frissítés és frissen tartás Portsnap frissítés és frissen tartás A &os; alaprendszer a Portgyûjtemény frissítéséhez is tartalmaz egy &man.portsnap.8; elnevezésû segédprogramot. Ez a program elindítása után csatlakozik egy távoli géphez, ellenõrzi a biztonsági kulcsát és letölti a portok legfrissebb változatait. A biztonsági kulcs feladata a frissítés közben letöltött állományok sértetlenségének szavatolása, ezzel gondoskodik róla, hogy az adatok átvitelük közben nem változtak meg. A Portgyûjtemény legújabb változatát így érhetjük el: &prompt.root; portsnap fetch Looking up portsnap.FreeBSD.org mirrors... 3 mirrors found. Fetching snapshot tag from portsnap1.FreeBSD.org... done. Fetching snapshot metadata... done. Updating from Wed Aug 6 18:00:22 EDT 2008 to Sat Aug 30 20:24:11 EDT 2008. Fetching 3 metadata patches.. done. Applying metadata patches... done. Fetching 3 metadata files... done. Fetching 90 patches.....10....20....30....40....50....60....70....80....90. done. Applying patches... done. Fetching 133 new ports or files... done. A példában látható, hogy a &man.portsnap.8; eltéréseket talált a helyi és a távoli rendszerekben fellelhetõ portok között, majd azokat ellenõrizte. Emellett az is megfigyelhetõ, hogy korábban már futtatuk a programot, mivel ha most indítottuk volna az elsõ alkalommal, akkor egyszerûen letöltötte volna a teljes Portgyûjteményt. Ahogy a &man.portsnap.8; sikeresen befejezi az imént kiadott fetch mûvelet végrehajtását, a helyi rendszeren már telepítésre készen fognak várakozni a Portgyûjtemény és az hozzátartozó ellenõrzött módosítások. A portsnap elsõ használatakor az extract parancs segítségével telepíthetjük a frissített állományokat: &prompt.root; portsnap extract /usr/ports/.cvsignore /usr/ports/CHANGES /usr/ports/COPYRIGHT /usr/ports/GIDs /usr/ports/KNOBS /usr/ports/LEGAL /usr/ports/MOVED /usr/ports/Makefile /usr/ports/Mk/bsd.apache.mk /usr/ports/Mk/bsd.autotools.mk /usr/ports/Mk/bsd.cmake.mk ... A portsnap fetch késõbbi futtatásakor viszont már az update parancsot kell használnunk: &prompt.root; portsnap update Ezzel lezárult a portok frissítése, innentõl már az aktualizált Portgyûjtemény felhasználásával tetszõlegesen telepíthetõek vagy frissíthetõek az alkalmazások. A fetch, extract vagy update mûveletek egyetlen parancsba is összefûzhetõek, ahogy ezt az alábbi példában is láthatjuk: &prompt.root; portsnap fetch update A dokumentáció frissítése frissítés és frissen tartás dokumentáció frissítés és frissen tartás Az alaprendszer és a Portgyûjtemény mellett a dokumentáció is a &os; operációs rendszer szerves részét képezi. Noha a &os; dokumentációjának legfrissebb változata folyamatosan elérhetõ a &os; honlapjáról, egyes felhasználók ezt csak lassan vagy nem képesek folyamatosan elérni. Szerencsére egy helyi másolat megfelelõ karbantartásával az egyes kiadásokhoz tartozó dokumentáció is frissíthetõ. A dokumentáció frissítése CVSup használatával A &os; telepített dokumentációjának forrásai az alaprendszeréhez hasonlóan (lásd ) a CVSup segítségével frissíthetõek. Ebben a szakaszban megismerhetjük: hogyan telepítsük a dokumentáció elõállításához szükséges eszközöket, amelyekkel a forrásokból újra tudjuk generálni a &os; dokumentációját; hogyan töltsük le a dokumentáció forrását CVSup segítségével a /usr/doc könyvtárba; a dokumentáció elõállításához alkalmazott rendszer milyen beállításokkal rendelkezik, vagyis hogyan korlátozzuk a generálást bizonyos nyelvekre vagy formátumokra. A CVSup és a dokumentációs eszközök telepítése Viszonylag sokféle eszközre lesz szükségünk, ha a &os; dokumentációját a forrásokból akarjuk elõállítani. Ezek az segédprogramok nem részei a &os; alaprendszerének, mivel alapvetõen nagyon sok helyet foglalnak el, és leginkább olyan &os; felhasználók számára fontosak, akik folyamatosan a dokumentációval dolgoznak vagy gyakran frissítik azt forrásból. A feladathoz szükséges összes eszköz elérhetõ a Portgyûjteménybõl. Ebben a &os; Dokumentációs Projekt összeállított egy textproc/docproj nevû portot, amellyel az említett programok telepítését és frissítését igyekezték megkönnyíteni. Ha nem tartunk igényt a dokumentáció &postscript; vagy PDF változatára, akkor ehelyett inkább érdemes megfontolnunk a textproc/docproj-nojadetex port telepítését. Ebben a változatban a teTeX betûszedõ rendszer kivételével az összes segédprogram megtalálható. Mivel a teTeX önmagában nagyon sok segédeszköz telepítését jelenti, ezért amennyiben a PDF változat ténylegesen nem szükséges, érdemes eltekinteni a telepítésétõl. A CVSup telepítésével kapcsolatban pedig részletesebb információkat a CVSup használatával foglalkozó szakaszban olvashatunk. A dokumentáció forrásának frissítése A /usr/share/examples/cvsup/doc-supfile konfigurációs állomány segítségével a CVSup képes letölteni a dokumentáció forrásállományainak legfrissebb példányait. Itt a frissítést alapértelmezés szerint egy nem létezõ géptõl fogjuk kérni (mivel ezt kötelezõ kitölteni), azonban a &man.cvsup.1; programnak egy parancssori paraméter segítségével megadhatjuk melyik CVSup szerverrõl töltse le a forrásokat: &prompt.root; cvsup -h cvsup.FreeBSD.org -g -L 2 /usr/share/examples/cvsup/doc-supfile Ne felejtsük el a cvsup.FreeBSD.org helyére beírni a hozzánk földrajzilag legközelebb elhelyezkedõ CVSup szervert. Ezek teljes listáját a tartalmazza. Egy ideig eltarthat, amíg elõször letöltjük a forrásokat. Várjuk meg türelmesen, amíg befejezõdik a mûvelet. Késõbb a forrásokat ugyanezzel a paranccsal tudjuk frissíteni. A CVSup ugyanis mindig csak a legutóbbi futtatása óta történt változásokat tölti le, ezért késõbb már ez a lépés jelentõsen felgyorsulhat. A források letöltése után a dokumentációt például az ekkor keletkezett /usr/doc könyvtárban található Makefile használatával állíthatjuk elõ. Tehát miután az /etc/make.conf állományban beállítottuk a SUP_UPDATE, SUPHOST és DOCSUPFILE változókat, le tudjuk futtatni a következõ parancsot: &prompt.root; cd /usr/doc &prompt.root; make update Az előbb említett &man.make.1; változók jellemző értékei: SUP_UPDATE= yes SUPHOST?= cvsup.freebsd.org DOCSUPFILE?= /usr/share/examples/cvsup/doc-supfile Mivel a SUPHOST és a DOCSUPFILE változók értékét a ?= szimbólummal állítottuk be, lehetõségünk van a parancssorból ezeknek más értékeket adni. Az /etc/make.conf állományba általában így érdemes felvenni a változókat, így nem kell minden alkalommal módosítani, amikor valamilyen új beállítást akarunk kipróbálni. A dokumentáció különbözõ beállításai A &os; dokumentációjához tartozó, frissítést és elõállítást végzõ rendszernek van néhány olyan beállítása, amelyekkel kérhetjük kizárólag csak a dokumentáció egyes részeinek frissítését vagy bizonyos kimeneti formátumok használatát. Ezek vagy globálisan az /etc/make.conf állományban, vagy pedig a parancssorból, a &man.make.1; program paramétereként adhatóak meg. Ízelítõül néhány közülük: DOC_LANG Az elõállítandó és telepítendõ nyelvû dokumentáció felsorolása, tehát például csak az angol dokumentáció esetén ez en_US.ISO8859-1. FORMATS Az elõállítandó dokumentáció kimeneti formátumainak felsorolása. Itt pillanatnyilag értékként a html, html-split, txt, ps, pdf és rtf jelenhet meg. SUPHOST A frissítéshez használt CVSup szerver hálózati neve. DOCDIR Az elkészült dokumentáció telepítésének helye. Ez alapértelmezés szerint a /usr/share/doc. A folyamathoz kapcsolódóan további rendszerszintû &man.make.1; változókról a &man.make.conf.5; man oldalon olvashatunk. A &os; dokumentációjának elõállításáért felelõs rendszerben használható &man.make.1; további változók bemutatásával kapcsolatban pedig olvassuk el az A &os; Dokumentációs Projekt irányelvei kezdõknek címû könyvet. A &os; dokumentációjának telepítése forrásból Miután sikerült letöltenünk a /usr/doc könyvtárba a dokumentáció legfrissebb forrásait, készen állunk a rendszerünkön telepített példány frissítésére. A DOCLANG értékeként megadott nyelven készült dokumentációkat a következõ paranccsal tudjuk frissíteni: &prompt.root; cd /usr/doc &prompt.root; make install clean Ha a make.conf állományban korábban már megadtuk a DOCSUPFILE, SUPHOST és SUP_UPDATE változók értékeit, akkor a telepítés fázisa könnyedén össze is vonatható a források frissítésével: &prompt.root; cd /usr/doc &prompt.root; make update install clean Ha pedig csak bizonyos nyelvekhez tartozó dokumentációt szeretnénk frissíteni, akkor a &man.make.1; akár a /usr/doc könyvtáron belül az egyes nyelvekhez tartozó alkönyvtárakon belül is meghívható, például: &prompt.root; cd /usr/doc/en_US.ISO8859-1 &prompt.root; make update install clean A dokumentáció formátumát a FORMATS változó felhasználásával tudjuk meghatározni: &prompt.root; cd /usr/doc &prompt.root; make FORMATS='html html-split' install clean Marc Fonvieille A szóbanforgó megoldást fejlesztette: A dokumentációs portok használata frissítés és frissen tartás dokumentáció frissítés és frissen tartás Ez elõzõ szakaszban megmutattuk hogyan lehet a &os; dokumentációját a források felhasználásával frissíteni. A források használatával végzett frissítés azonban nem minden &os; rendszer esetében lehetséges vagy hatékony. Ha ugyanis a dokumentációs forrásból akarjuk elõállítani, viszonylag sok eszköz és segédprogram, az ún. dokumentációs eszközök használatával kell tisztában lennünk, valamint bizonyos mértékig ismernünk kell a CVS használatát, tudunk kell kikérni a legfrissebb változatot és elõállítatattnunk belõle a végleges változatot. Ezért ebben a szakaszban most szót ejtünk egy olyan módszerrõl, ahol a &os; dokumentációját a Portgyûjteményen keresztül tudjuk frissíteni, ezáltal: anélkül le tudjuk tölteni és telepíteni a dokumentáció adott pillanatban generált változatát, hogy a rendszerünkön bármi további teendõre szükség lenne (ennek köszönhetõen nem kell telepítenünk a dokumentációs eszközöket); letölthetjük a dokumentáció forrását és a Portgyûjtemény eszközeivel elõállíthatjuk belõle a megfelelõ változatot (ez a források beszerzésében és feldolgozásában segít valamelyest). A &os; dokumentáció frissítésének fentebb említett módjait támogatják tehát a dokumentációs portok, amelyeket a &a.doceng; havi rendszerességgel tart karban. Ezek a portok a &os; Portgyûjteményén belül a docs nevû virtuális kategóriában találhatóak meg. A dokumentációs portok fordítása és telepítése A dokumentáció könnyebb elõállításához a dokumentációs portok a Portgyûjtemény lehetõségeit veszik igénybe. Segítségükkel automatikussá teszik a dokumentáció forrásának letöltését, a &man.make.1; parancs meghívását a megfelelõ környezetben, beállításokkal és parancssori paraméterekkel. Rajtuk keresztül a dokumentáció eltávolítása ugyanolyan egyszerûen megtehetõ, mint akármelyik másik &os; port vagy csomag esetében. Továbbá, amikor a dokumentációs portokat a saját rendszerünkön fordítjuk, a dokumentációs eszközök függõségként automatikusan települni fognak. A dokumentációs portok a következõ módon szervezõdnek: Létezik egy ún. fõport, a misc/freebsd-doc-en, ahol az összes fontosabb állomány megtalálható. Ez lényegében a dokumentációs portok közös õse. Alapértelmezés szerint kizárólag csak az angol nyelvû dokumentációt állítja elõ. Létezik egy mindenes port, a misc/freebsd-doc-all, amely az összes elérhetõ nyelven és formátumban elõállítja a dokumentációt. Végezetül minden nyelvhez létezik egy-egy alport, ilyen például a magyar dokumentáció esetén a misc/freebsd-doc-hu port. Mindegyikük a fõporttól függ és az adott nyelvû dokumentációt telepítik. Az eddigi összefoglaltaknak megfelelõen a dokumentációs portokat forrásból a következõ paranccsal lehet telepíteni (root felhasználóként): &prompt.root; cd /usr/ports/misc/freebsd-doc-en &prompt.root; make install clean Ennek hatására elõáll és telepítõdik a /usr/local/share/doc/freebsd könyvtárba az angol nyelvû dokumentáció állományokra bontott HTML formátumban (hasonlóan a tartalmához). Gyakori beállítások A dokumentációs portok alapértelmezett viselkedése több különbözõ opció segítségével is befolyásolható. Ezek közül most összefoglalunk néhányat: WITH_HTML Minden dokumentum egyetlen HTML állományba kerüljön. A végeredmény ekkor az adott dokumentum típusának megfelelõen article.html (cikk) vagy book.html (könyv) néven keletkezik (képekkel együtt). WITH_PDF Minden dokumentum &adobe; Portable Document Format típusú állományban jön létre. Ezek az állományok a Ghostscript vagy más egyéb PDF nézegetõkkel nyithatóak meg. Ekkor a dokumentáció konkrét típusától függõen az állományok article.pdf (cikk) vagy book.pdf (könyv) néven állítódnak elõ. DOCBASE A dokumentáció telepítésének helye. Alapértelmezés szerint ez a /usr/local/share/doc/freebsd könyvtár. Ügyeljünk arra, hogy a telepítés alapértelmezett célkönyvtára eltér a CVSup módszerétõl. Ugyanis mivel ilyenkor egy portot telepítünk, a tartalma alapértelmezés szerint a /usr/local könyvtáron belülre kerül. Ez azonban a PREFIX változó átállításával tetszõleges megváltoztatható. Az elõbbieket most egy rövid példán keresztül összefoglaljuk. A következõ paranccsal tudjuk tehát a magyar nyelvû dokumentáció Portable Document Format változatát telepíteni: &prompt.root; cd /usr/ports/misc/freebsd-doc-hu &prompt.root; make -DWITH_PDF DOCBASE=share/doc/freebsd/hu install clean A dokumentációs csomagok használata A dokumentációs portok elõzõ szakaszban bemutatott forrásból telepítésével kapcsolatban már említettük, hogy szükséges hozzá a dokumentációs eszközök telepítése, valamint némi szabad tárterület. Ha a dokumentációs eszközök telepítéséhez nem elengedõek a rendelkezésre álló erõforrásaink vagy a források feldolgozása túlságosan sokat foglalna a rendszerünkön, akkor lehetõségünk van a dokumentációs portok elõre lefordított, csomagolt változatát használni. A &a.doceng; minden hónapban elõkészíti a &os; dokumentációs csomagok legfrissebb változatát. Az így karbantartott bináris csomagok azután tetszõlegesen használhatóak a szabványos csomagkezelõ eszközökkel, mint amilyen például a &man.pkg.add.1;, &man.pkg.delete.1; és így tovább. A bináris csomagok használata esetén a &os; dokumentációja az adott nyelvhez az összes elérhetõ formátumban telepítésre kerül. Például az alábbi paranccsal a magyar nyelvû dokumentációhoz tartozó legfrissebb bináris csomagot tudjuk telepíteni: &prompt.root; pkg_add -r hu-freebsd-doc A csomagok elnevezése eltér a hozzátartozó port nevétõl. Alakja a következõ: nyelv-freebsd-doc, ahol a nyelv az adott nyelv rövid kódja, vagyis a magyar esetén a hu, illetve az egyszerûsített kínai esetén a zh_ch. A dokumentációs portok frissítése Az elõzetesen telepített dokumentációs portok bármilyen portok frissítésére alkalmas eszközzel frissíthetõek. Például a telepített magyar nyelvû dokumentáció a ports-mgmt/portupgrade eszközön keresztül így frissíthetõ csomagok használatával: &prompt.root; portupgrade -PP hu-freebsd-doc Pav Lucistnik A szükséges információkat szolgáltatta: A Docsnap használata frissítés és frissen tartás Docsnap frissítés és frissen tartás A Docsnap a &os; dokumentációjának egy viszonylag gyors és könnyû frissítésére alkalmas &man.rsync.1; repository. Az ún. Docsnap szerver folyamatosan követi a dokumentáció forrásainak változásait, majd minden órában elõállítja a HTML változatukat. A Docsnap használatakor nincs szükségünk a textproc/docproj port telepítésére, mivel mindig csak a már elõállított dokumentációt frissítjük. A módszer használatához mindössze a net/rsync port vagy csomag telepítése szükségeltetik. Ezt a következõ paranccsal tudjuk elvégezni: &prompt.root; pkg_add -r rsync A Docsnap módszerét eredetileg a /usr/share/doc könyvtárban tárolt dokumentáció frissítésére fejlesztették ki, de a bemutatott példák tetszõleges könyvtárra alkalmazhatóak. Felhasználói könyvtárak esetén még rendszergazdai jogosultságokra sincs szükségünk a feladat elvégzéséhez. A dokumentáció így az alábbi paranccsal frissíthetõ: &prompt.root; rsync -rltvz docsnap.sk.FreeBSD.org::docsnap /usr/share/doc Jelenleg csak egyetlen Docsnap szerver érhetõ el, ez a fentebb is látható docsnap.sk.FreeBSD.org. Közvetlenül ne használjuk a paramétert, mert a make installworld parancs futása közben olyan elemeket is telepíthetett a /usr/share/doc könyvtárba, amelyek így törlõdnének. Helyette inkább így használjuk a parancsot: &prompt.root; rsync -rltvz --delete docsnap.sk.FreeBSD.org::docsnap/??_??\.\* /usr/share/doc Ha csak a dokumentáció egy részét akarjuk frissíteni, például csak az angol nyelvû változatát, akkor pedig ezt a parancsot használjuk: &prompt.root; rsync -rltvz docsnap.sk.FreeBSD.org::docsnap/en_US.ISO8859-1 /usr/share/doc ]]> A fejlesztõi ág követése -CURRENT -STABLE A &os;-nek két fejlesztési ága van: a &os;.current és a &os.stable;. Ebben a szakaszban mindegyikükrõl monduk pár szót, és megmutatjuk, miként lehet az adott ághoz igazítani a rendszerünk frissítését. Elõször a &os.current;, majd a &os.stable; változata kerül tárgyalásra. A &os; friss változatának használata Ahogy arról már az imént is szó esett, nem szabad elfelejtenünk, hogy a &os.current; a &os; fejlesztésének frontvonala. Emiatt a &os.current; használóinak szakmailag jólképzetteknek kell lenniük, és sosem szabad visszariadniuk a használat közben felmerülõ rendszerszintû problémák önálló megoldásától. Ha korábban még nem foglalkoztunk &os;-vel, kétszer is gondoljuk meg a telepítését! Mi a &os.current;? pillanatkép A &os.current; a &os; mögött álló legfrissebb forráskódot képviseli. Itt találkozhatunk különféle olyan fejlesztés alatt álló részekkel, kísérletezésekkel és átmeneti megoldásokkal, amelyek nem feltétlenül kerülnek bele a szoftver következõ hivatalos kiadásába. Noha a &os; fejlesztõi a &os.current; forráskódját naponta fordítják, adódhatnak olyan idõszakok, amikor a források mégsem használhatóak maradéktalanul. Az ilyen gondokat általában a lehetõ leggyorsabban igyekeznek megoldani, azonban attól függõen, hogy éppen a forráskód melyik verzióját sikerült kifogni, a &os.current; használata kész katasztrófa vagy akár a fejlõdésben igazi továbblépés is lehet. Kinek van szüksége a &os.current;-re? A &os.current; használata elsõsorban az alábbi 3 csoportot érinti: A &os; közösség azon tagjait, akik aktívan dolgoznak a forrásfa valamelyik részén, és mindazokat, akik számára a legfrissebb verzió használata feltétlen elvárás. A &os; közösség azon tagjait, akik aktívan tesztelnek, és a &os.current; kordában tartásához hajlandóak idõt áldozni a menet közben felbukkanó problémák megoldására. Vannak olyanok is, akik a &os; változásaival és fejlesztési irányával kapcsolatban kívánnak javaslatokat tenni, melyeket javítások és módosítások formájában tesznek közzé. Mindazokat, akik pusztán kíváncsiak a fejlesztésben zajló eseményekre, vagy hivatkozási szándékkal töltik le a legfrissebb forrásokat (például csak nézegetik, de nem futtatják). Az ilyen emberek esetenként megjegyzéseket fûznek a fejlesztéshez vagy kódot küldenek be. Mi <emphasis>nem</emphasis> a &os.current;? Az olyan kiadás elõtt álló funkciók kipróbálásának egyszerû módja, amelyekrõl hallottunk, hogy milyen remek újdonságokat hoznak és mi akarunk lenni az elsõk, akik ezt használni is fogják. Ne feledjük azonban, hogy amikor mindenki elõtt kezdünk el használni egy újítást, mi leszünk egyben az elsõk is, akik szembesülnek a benne rejlõ hibákkal. A gyors hibajavítások eszköze. A &os.current; szinte bármelyik változata pontosan ugyanakkora valószínûséggel hoz magával új hibákat, mint ahogy eltünteti a régieket. Akármilyen értelemben is hivatalosan támogatott. Képességeinktõl függõen õszintén igyekszünk a lehetõ legtöbbet megtenni a 3 törvényes &os.current; csoportba tartozó emberekért, azonban egyszerûen nincs idõnk komolyabb segítségnyújtást adni. Ez viszont nem azt jelenti, hogy komisz és fukar emberek vagyunk, akik utálnak segíteni a másiknak (de máskülönben nem tudna fejlõdni a &os;). Csupán a &os; fejlesztése közben fizikailag képtelenek vagyunk a naponta érkezõ ezernyi üzenetet rendre megválaszolni! A &os; elõremozdítása és a kísérleti stádiumban álló kóddal kapcsolatos kérdések megválaszolása közül a fejlesztõk általában az elsõt részesítik elõnyben. A &os.current; használata -CURRENT használata Iratkozzunk fel az &a.current.name; és &a.svn-src-head.name; listákra. Ez nem egyszerûen hasznos, hanem elengedhetetlen. Ha nem vagyunk a &a.current.name; listán, akkor nem fogjuk látni a rendszer aktuális állapotára vonatkozó megjegyzéseket, és így esetleg feleslegesen öljük az idõnket olyan problémák megoldásába, amelyeket mások már korábban megoldottak. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy így elszalasztjuk a rendszerünk folyamatos életbentartására vonatkozó létfontosságú bejelentéseket. Az &a.svn-src-head.name; listán láthatjuk az a forráskód egyes változtatásaihoz tartozó naplóbejegyzéseket, a hozzájuk tartozó esetleges mellékhatások ismertetésével együtt. A listákra vagy a &a.mailman.lists.link; oldalon található többi lista valamelyikére úgy tudunk feliratkozni, ha rákattintunk a nevére. A további lépésekrõl ezt követõen itt kapunk értesítést. Amennyiben a teljes forrásfa változásai érdekelnek minket, javasoljuk az &a.svn-src-all.name; lista olvasását. A tükrözések egyikérõl töltsük le a &os; forrását. Erre két mód is kínálkozik: cvsup cron -CURRENT frissítés CVSuppal Használjuk a cvsup programot a /usr/share/examples/cvsup könyvtárban található standard-supfile állománnyal. Ez a leginkább ajánlott módszer, hiszen így csak egyszer kell letölteni az egész gyûjteményt, majd ezután már csak a változásokat. Sokan a cvsup parancsot a cron parancson keresztül adják ki, és ezzel mindig automatikusan frissítik a forrásaikat. A cvsup mûködését a fentebb említett minta supfile állomány megfelelõ módosításával tudjuk a saját környezetünkhöz igazítani. Az említett standard-supfile állomány eredetileg nem a &os.current;, hanem inkább a &os; biztonsági problémáit érintõ javítások követésére használatos. A &os.current; forrásainak eléréséhez a következõ sort kell kicserélnünk ebben az állományban: *default release=cvs tag=RELENG_X_Y Erre: *default release=cvs tag=. A tag paramétereként megadható egyéb címkékrõl a kézikönyv CVS címkék szakaszában olvashatunk. -CURRENT frissítés CTM-mel Használjuk a CTM alkalmazás nyújtotta lehetõségeket. Amennyiben nagyon rossz netkapcsolattal rendelkezünk (drága vagy csak levelezésre használható) a CTM megoldást jelenthet számunkra. Legyünk azonban tekintettel arra, hogy helyenként zûrös lehet a használata és néha hibás állományokat gyárt. Emiatt viszont csak ritkán használják, így elõfordulhat, hogy hosszabb ideig nem is mûködik. A 9600 bps vagy annál nagyobb sebességû kapcsolatok esetén ezért inkább a CVSup használatát javasoljuk. Ha nem csak böngészésre, hanem fordításra is szedjük a forrásokat, mindig töltsük le a &os.current; egészét, ne csak egyes részeit. Ez azzal magyarázandó, hogy a forráskód bizonyos részei más helyeken található részektõl is függenek, és ezért az önálló fordításuk szinte garantáltan gondot fog okozni. -CURRENT fordítása A &os.current; lefordítása elõtt figyelmesen olvassuk át a /usr/src könyvtárban található Makefile állományt. A frissítési folyamat részeként elõször mindenképpen érdemes telepíteni egy új rendszermagot és újrafordítani az alaprendszert. Olvassuk el a &a.current; üzeneteit és a /usr/src/UPDATING állományt, ahol megtalálhatjuk az ezzel kapcsolatos legújabb információkat, melyek egy-egy újabb kiadás közeledtével egyre fontosabbá válnak. Foglalkozzunk vele! Ha már a &os.current; változatát használjuk, ne legyünk restek véleményt formálni róla, különösen abban az esetben, ha továbbfejlesztésekrõl vagy hibákra van szó. Leginkább a forráskóddal együtt érkezõ javaslatoknak szoktak örülni a fejlesztõk! A &os; stabil változatának használata Mi a &os.stable;? -STABLE A &os.stable; az a fejlesztési ág, ahonnan az egyes kiadások származnak. Ebbe az ágba már más ütemben kerülnek a változások, mivel általánosan elfogadott, hogy ide a korábban már kipróbált módosítások vándorolnak át a &os.current; ágból. Ez azonban még mindig csak egy fejlesztési ág, ami arra utal, hogy a &os.stable; által adott pillanatban képviselt források nem feltétlenül felelnek meg bizonyos célokra. Ez csupán egy újabb fejlesztési nyomvonal, nem pedig a végfelhasználók kenyere. Kinek van szüksége a &os.stable;-re? Ha szeretnénk figyelemmel kísérni vagy valamilyen módon kiegészíteni a &os; fejlesztési folyamatát, különösen a &os; következõ nagyobb kiadását illetõen, akkor érdemes követnünk a &os.stable; forrásait. Habár a &os.stable; ágba is bekerülnek a biztonsági jellegû javítások, ettõl még nem kell feltétlenül ezt követnünk. A &os;-hez kiadott biztonsági figyelmeztetések mindig leírják, hogyan kell javítani a hibát az érintett kiadásokban Ez azért nem teljesen igaz. A régebbi &os; kiadásokat ugyan nem támogathatjuk a végtelenségig, de általában így is több évig foglalkozunk velük. A &os; régebbi kiadásaival kapcsolatos jelenleg érvényes biztonsági házirend részletes bemutatása a http://www.FreeBSD.org/security/ oldalon olvasható (angolul). , azonban az egész fejlesztési ágat felesleges csak biztonsági okból kifolyólag követni, mivel így olyan változások is kerülhetnek a rendszerbe, amire nincs szükségünk. Habár igyekszünk gondoskodni a &os.stable; ágban található források lefordíthatóságáról és mûködõképességérõl, nem minden esetben szavatolható. Ráadásul mivel a &os.stable; ágba kerülõ kódokat elõször a &os.current; ágban fejlesztik ki, és mivel a &os.stable; felhasználói többen vannak a &os.current; változaténál, ezért szinte elkerülhetetlen, hogy ilyenkor a &os.stable; változatban bizonyos hibák és szélsõséges esetek be ne következzenek, amelyek a &os.current; használata során még nem buktak ki. Ezért a &os.stable; ág vakon követését senkinek sem ajánljuk, és különösen fontos, hogy éles szervereken elõzetes kimerítõ tesztelések nélkül ne futassunk &os.stable; rendszert. Ha ehhez nem rendelkezünk elegendõ erõforrással, akkor egyszerûen használjuk a &os; legfrissebb kiadását, és az egyes kiadások között pedig bináris frissítéssel közlekedjünk. A &os.stable; használata -STABLE használata Iratkozzunk fel a &a.stable.name; listára. Ezen keresztül értesülhetünk a &os.stable; használata során felmerülõ fordítási függõségekrõl vagy más, külön figyelmet igénylõ problémákról. Gyakran ezen a levelezési listán elmélkednek a fejlesztõk a vitatott javításokról vagy frissítésekrõl, amibe a felhasználók is beleszólhatnak, ha a szóbanforgó változtatással kapcsolatban bármilyen problémájuk vagy ötletünk van. Iratkozzunk fel a követni kívánt ághoz tartozó SVN levelezési listára. Például ha a 7-STABLE ág változásait követjük, akkor az &a.svn-src-stable-7.name; listára érdemes feliratkoznunk. Ennek segítségével elolvashatjuk az egyes változtatásokhoz tartozó naplóbejegyzéseket, a rájuk vonatkozó esetleges mellékhatások ismertetésével együtt. Ezekre, valamint a &a.mailman.lists.link; címen elérhetõ listák valamelyikére úgy tudunk feliratkozni, ha a nevükre kattintunk. A további teendõk ezután itt jelennek meg. Amennyiben egy új rendszert akarunk telepíteni és a &os.stable; havonta készült pillanatképeit akarjuk rajta futtatni, akkor errõl bõvebb felvilágosítást a Pillanatképek honlapján találhatunk (angolul). Emellett a legfrissebb &os.stable; kiadást telepíthetjük a tükrözések valamelyikérõl is, majd innen a lentebb található utasítások szerint tudunk hozzáférni a &os.stable; forráskódjának legfrissebb változatához. Ha már fut a gépünkön a &os; egy korábbi kiadása, és ezt akarjuk forráson keresztül frissíteni, akkor ezt a &os; tükrözéseivel könnyedén megtehetjük. Két módon is: cvsup cron -STABLE frissítés CVSuppal Használjuk a cvsup programot a /usr/share/examples/cvsup könyvtárból származó stable-supfile állománnyal. Ez a leginkább ajánlott módszer, mivel így csak egyszer kell letölteni a teljes gyûjteményt, utána már csak a hozzátartozó változtatásokra van szükségünk. A cvsup parancsot sokan a cron segítségével futtatják, és ezzel automatikusan frissülnek a forrásainak. A cvsup mûködését környezetünkhöz az elõbb említett minta supfile megfelelõ módosításával tudjuk behangolni. -STABLE frissítés CTM-mel Használjuk a CTM programot. Ha nincs olcsó vagy gyors internetkapcsolatunk, akkor érdemes ezt a módszert választani. Alapvetõen azonban ha gyorsan szeretnénk hozzájutni a forrásokhoz és a sávszélesség nem meghatározó tényezõ, akkor helyette válasszuk a cvsup vagy az ftp használatát, és csak minden más esetben CTM-et. -STABLE fordítása Mielõtt lefordítanánk a &os.stable; változatát, figyelmesen olvassuk át a /usr/src könyvtárban levõ Makefile állományt. Az átállási folyamat részeként elõször minden bizonnyal telepítenünk kell egy új rendszermagot és újra kell fordítanunk az alaprendszert. A &a.stable; valamint a /usr/src/UPDATING elolvasásából értesülhetünk azokról az egyéb, gyakran nagyon fontos változásokról, melyek elengedhetetlenek lesznek a következõ kiadás használatához. A forrás szinkronizálása Az internet (vagy elektronikus levelek) használatán keresztül számos mód kínálkozik az &os; Projekthez tartozó források frissen tartásához egy adott, vagy éppen az összes területen attól függõen, hogy mik érdekelnek minket. Ehhez elsõsorban az Anonim CVS, CVSup és CTM szolgáltatásokat ajánljuk fel. Habár lehetséges csupán a forrásfa egyes részeit letölteni, a támogatott frissítési eljárás során azonban szükségünk lesz az egész fa szinkronizálására és a rendszerhez tartozó felhasználói programok (vagyis minden olyan program, amely a felhasználói térben fut, ilyeneket találhatunk többek közt a /bin és /sbin könyvtárakban) valamint rendszermag újrafordítására is. Ha csak a felhasználói programok forrásait, vagy csak a rendszermagot, esetleg csupán a forrásfa egyes részeit frissítjük, akkor az gondokat okozhat. Az itt elõforduló problémák fordítási hibáktól kezdve rendszerösszeomlásokon keresztül akár adatvesztésbe is torkollhatnak. CVS anonim Az Anonim CVS és a CVSup alkalmazások ún. lehúzással frissítik a forrásokat. A CVSup használatakor a felhasználó (vagy a cron szkript) meghívja a cvsup programot, amely az állományok aktualizálásához felveszi a kapcsolatot egy máshol megtalálható cvsupd szerverrel. Az így nyert frissítések az adott pillanatig visszemenõleg érkeznek meg, de csak akkor, ha igényeljük ezeket. A frissítést könnyedén le tudjuk szabályozni a számunkra érdekes egyes állományokra és könyvtárakra. A frissítéseket a szerver hozza létre menet közben annak megfelelõen, hogy milyen verziókkal rendelkezünk, és mihez akarunk szinkronizálni. Az Anonim CVS a CVSupnál valamivel egyszerûbb abban a tekintetben, hogy ez a CVS-nek egy olyan kiterjesztése, amely lehetõvé teszi a változtatások közvetlen lehúzását egy távoli CVS tárházból. Miközben a CVSup mindezt sokkal hatékonnyabb valósítja meg, addig az Anonim CVS jóval könnyebben használható. CTM Velük szemben a CTM nem hasonlítja össze interaktívan a saját és a központi szerveren tárolt forrásokat és nem is húzza át ezeket. Ehelyett egy olyan szkriptõl van szó, amely naponta többször megvizsgálja a központi CTM szerveren tárolt állományok a legutóbbi futtatás óta keletkezett változtatásait, majd az észlelt módosulásokat betömöríti, felcímkézi egy sorozatszámmal és (nyomtatható ASCII formátumban) elõkészíti ezeket az e-mailen keresztüli küldésre. Az így létrehozott CTM delták megérkezésük után a &man.ctm.rmail.1; segédprogrammal kerülnek feldolgozásra, amely magától visszaalakítja, ellenõrzi és alkalmazza a változtatásokat a forrásfa felhasználó birtokában levõ másolatára. Ez a megoldás hatékonyabb a CVSup használatánál, mert kisebb terhelést jelent a szerverek számára, hiszen a frissítéshez nem a lehúzást, hanem a küldést alkalmazzák. Természetesen minden említett eljárásnak megvannak a maga kompromisszumai. Ha véletlenül kitöröljük a forrásfánk egyes részeit, a CVSup képes ezt észrevenni és helyreállítani a sérült részeket. A CTM ezzel szemben ezt nem végzi el, szóval ha (biztonsági mentés nélkül) letöröljük a forrásainkat, akkor az egész szinkronizálást az elejérõl kell kezdenünk (pontosabban a legfrissebb CVS-es alapdeltától) és a CTM-mel újraépíteni az egészet, esetleg a Anonim CVS-sel letörölni a hibás adatokat és újraszinkronizálni. Az alaprendszer újrafordítása az alaprendszer újrafordítása Miután sikerült a helyi forrásfánkat a &os; egy nekünk szimpatikus (&os.stable;, &os.current; és így tovább) változatához igazítanunk, elérkezett az idõ, hogy a segítségével újrafordítsuk az egész rendszert. Készítsünk biztonsági mentést Nem tudjuk eléggé nyomatékosítani, hogy mielõtt nekikezdenénk, készítsünk egy biztonsági mentést a rendszerünkrõl. Míg az alaprendszer újrafordítása nem túlságosan bonyolult feladat (egészen addig, amíg a megadott utasításokat követjük), saját magunk vagy mások hibájából fakadóan kialakulhatnak olyan helyzetek, amikor a rendszer nem lesz képes elindulni. Mindenképpen gyõzödjünk meg róla, hogy tisztességesen elvégeztük a mentést és akad a kezünk ügyében egy javításra felhasználható rendszerindító floppy vagy CD. Valószínûleg soha nem lesz ténylegesen szükségünk rájuk, azonban jobb félni, mint megijedni! Iratkozzunk fel a megfelelõ levelezési listákra levelezési lista A &os.stable; és &os.current; ágak természetüknél fogva fejlesztés alatt állnak. A &os; fejlesztését is emberek végzik, ezért elõfordulhatnak benne tévedések. Ezek a tévedések gyakran csak ártalmatlan apróságok, amelyek hatására kapunk például egy ismeretlen diagnosztikai hibát. De ezzel szemben létrejöhetnek pusztító erejû hibák is, amelyek hatására a rendszerünk nem lesz képes elindulni, károsodnak az állományrendszerek (vagy még rosszabb). Ha ilyen történik, akkor egy felszólítást (egy heads up témájú üzenetet) küldenek az érintett változatokhoz tartozó listákra, amelyben igyekeznek kifejteni a probléma természetét és a rendszerre mért hatását. Miután minden rendbejött, a probléma megoldásáról is küldenek egy értesítést. Ha a &a.stable; vagy a &a.current; olvasása nélkül próbáljuk meg használni a &os.stable; és &os.current; verziókat, akkor csak magunknak keressük a bajt. Ne használjuk a <command>make world</command> parancsot Rengeteg régebben készült dokumentáció erre a feladatra a make world parancs kiadását javasolja. Ennek használatával azonban átlépünk olyan fontos lépéseket, amelyek valójában csak akkor lennének kihagyhatóak, ha pontosan tudjuk mit csinálunk. Ezért az esetek döntõ többségében nem a make world használatára van szükségünk, hanem a most bemutatandó eljárásra. A rendszer frissítése dióhéjban A frissítés megkezdése elõtt érdemes elolvasnunk a /usr/src/UPDATING állományt, ahol a letöltött források használatához elvégzendõ elõzetes intézkedésekrõl kaphatunk hírt. Ezután kövessük az alábbiakban körvonalazott módszer egyes lépéseit. Ezek a lépések feltételezik, hogy egy korábbi &os; verziót használunk, tehát a fordító, a rendszermag, az alaprendszer és a konfigurációs állományok valamelyik régebbi változatát. Alaprendszer alatt, amelyet sokszor csak a world néven hivatkozunk, a rendszer számára alapvetõ fontosságú binárisokat, programkönyvtárakat és programfejlesztéshez szükséges egyéb állományokat értjük. Maga a fordítóprogram is része ennek, azonban tartalmaz néhány speciális megszorítást. Mindezek mellett továbbá feltételezzük, hogy elõzetesen már valamilyen módon letöltöttük a friss forrásokat. Ha rendszerünkön ezt még nem tettük volna meg, akkor a segítségével tájékozódhatunk részletesen arról, hogyan tölthetjük le a legfrissebb verziót. A rendszer forráskódon keresztüli frissítése egy kicsivel körülményesebb, mint amennyire elsõre látszik. A &os; fejlesztõk az évek során fontosnak találták, hogy a folyamatosan felszínre bukkanó, elkerülhetetlen függõségek tükrében meglehetõsen drámai módon megváltoztassák az erre javasolt módszert. Ezért a szakasz további részében a pillanatnyilag javasolt frissítési megoldás nyomán fogunk haladni. A sikeres frissítések során az alábbi akadályokkal kell mindenképpen szembenéznünk: A fordító régebbi változata nem feltétlenül lesz képes lefordítani az új rendszermagot. (Illetve a régebbi fordítóprogramok tartalmazhatnak hibákat.) Ezért az új rendszermagot már a fordító új változatával kell elõállítanunk. Ebbõl következik, hogy az új rendszermag elkészítéséhez elõször a fordítóprogram újabb változatát kell lefordítanunk. Ez viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy az új rendszermag fordítása elõtt az új fordítóprogramot telepítenünk is kellene. Az új alaprendszer esetenként bizonyos új funkciókat igényelhet a rendszermagtól. Ezért a frissebb alaprendszer telepítése elõtt telepítenünk kell a frissebb rendszermagot. Ez az elõbb említett két akadály képzi az okát a következõ bekezdésekben bemutatott buildworld, buildkernel, installkernel, installworld sorozatnak. Természetesen léteznek további egyéb indokok is, amiért még érdemes az itt leírtak szerint frissíteni a rendszerünket. Ezek közül most vegyünk néhány kevésbé nyilvánvalóbbat: A régebbi alaprendszer nem minden esetben fog problémamentesen együttmûködni az új rendszermaggal, ezért az alaprendszer újabb változatát szinte azonnal az új rendszermagot követõen kell telepítenünk. Vannak olyan konfigurációs változtatások, amelyeket még az új alaprendszer telepítése elõtt el kell végeznünk, a többi viszont veszélyes lehet a korábbi alaprendszerre. Ezért a konfigurációs állományokat általában két külön lépésben kell frissíteni. A frissítés során nagyrészt csak állományok cserélõdnek el és újabbak érkeznek, a korábbiak nem törlõdnek. Ez bizonyos esetekben azonban gondokat okozhat. Ennek eredményeképpen a frissítés során idõnként elõfordulhat, hogy magunknak kell manuálisan némely megadott állományokat törölnünk. Elképzelhetõ, hogy ezt a jövõben még majd automatizálni fogják. Ezek a megfontolások vezettek tehát az ismertetendõ eljárás kialakításához. Ettõl függetlenül adódhatnak olyan helyzetek, amikor további lépéseket is be kell iktatnunk, viszont az itt bemutatott folyamat egy ideje már viszonylag elfogadottnak tekinthetõ: make buildworld Elõször lefordítja az új fordítóprogramot és néhány hozzátartozó eszközt, majd ennek felhasználásával elkészíti az alaprendszer többi részét. Az eredmény a /usr/obj könyvtárban keletkezik. make buildkernel Eltérõen a &man.config.8; és &man.make.1; programok korábban javasolt alkalmazásától, ezzel a paranccsal már a /usr/obj könyvtárban létrehozott új fordítót használjuk. Ez védelmet nyújt a fordító és rendszermag változatai közti eltérésekbõl fakadó problémák ellen. make installkernel Telepíti a lemezre az új rendszermagot és a hozzátartozó modulokat, ezáltal lehetõvé válik a frissített rendszermag betöltése. Átváltás egyfelhasználós módba. Egyfelhasználós módban a minimálisra csökkenthetjük a futó szoftverek frissítésébõl adódó bonyodalmakat. Ezzel együtt minimálissá válik a régi alaprendszer és az új rendszermag eltéréseibõl eredõ problémák elõfordulása is. mergemaster -p Az új alaprendszer telepítéséhez elvégzi a konfigurációs állományok részérõl szükséges frissítéseket. Például felvesz még nem létezõ csoportokat vagy felhasználókat. Ez gyakran elengedhetetlennek bizonyulhat, mivel ha a rendszer legutóbbi frissítése óta újabb csoportok vagy felhasználók kerültek be az alaprendszerbe, a installworld csak akkor tud hibamentesen lefutni, ha ezek már a futásakor is elérhetõek. make installworld Átmásolja a /usr/obj könyvtárból a korábban elkészített új alaprendszert. Lefutása után már mind az új rendszermag és az új alaprendszer a megfelelõ helyén található. mergemaster Feldolgozzuk a korábbi fázisból fennmaradó konfigurációs állományok frissítését, mivel most már elérhetõ az új alaprendszer. A rendszer újraindítása. Az új rendszermag és az új konfigurációs állományokkal futó alaprendszer használatához teljesen újra kell indítanunk a számítógépünket. Ha a &os; ugyanazon fejlesztési ágán belül frissítjük a rendszerünket, például a 7.0 kiadásról a 7.1 kiadásra, akkor értelemszerûen nem kell az iménti eljárás minden lépését szorosan követni, hiszen nagyon valószínûtlen, hogy komoly eltérések lennének a fordítóprogram, a rendszermag, az alaprendszer és a konfigurációs állományok között. Ilyenkor akár nyugodtan kiadhatjuk a make world parancsot, majd kérhetjük a rendszermag fordítását és telepítését. A fejlesztési ágak közti váltás során azonban könnyen érhetnek minket meglepetések, ha nem a megadottak szerint járunk el. Egyes váltásokhoz (például 4.X és 5.0 között) további lépések megtétele is szükséges lehet (például adott állományok törlése vagy átnevezése még az installworld elõtt). Ilyenkor mindig figyelmesen olvassuk át a /usr/src/UPDATING állományt, különös tekintettel a végére, mivel gyakran ott adják meg a konkrét verzióváltáshoz szükséges teendõket. A szakaszban összefoglalt lépések egyfajta evolúciós folyamat eredményei, melynek során a fejlesztõk felismerték, hogy nem tökéletesen kivédeni az összes frissítéssel járó problémát. A javasolt eljárás remélhetõleg viszont még sokáig érvényes marad. A &os; 3.X vagy annál is korábbi változatok frissítése még ennél is több ügyességet kíván. Ha ilyen verziót akarunk frissíteni, akkor feltétlenül olvassuk el az UPDATING állományt! Röviden tehát a &os; forráskódon keresztüli frissítését így foglalhatjuk össze: &prompt.root; cd /usr/src &prompt.root; make buildworld &prompt.root; make buildkernel &prompt.root; make installkernel &prompt.root; shutdown -r now Néhány ritka esetben a buildworld lépés elõtt szükségünk lehet a mergemaster -p parancs lefuttatására is. Errõl az UPDATING állományból tudakozódhatunk. Általában azonban nyugodt szívvel kihagyhatjuk ezt a lépést, kivéve, ha nem egy vagy több fõbb &os; változatot átívelõ frissítést végzünk. Miután az installkernel sikeresen befejezte a munkáját, indítsuk újra a számítógépet egyfelhasználós módban (a betöltõ parancssorában adjuk ki boot -s parancsot). Itt futtassuk a következõket: &prompt.root; adjkerntz -i &prompt.root; mount -a -t ufs &prompt.root; mergemaster -p &prompt.root; cd /usr/src &prompt.root; make installworld &prompt.root; mergemaster &prompt.root; reboot Olvassuk el a magyarázatokat Az iménti leírt folyamat csupán rövid összefoglalás, amivel némi gyorstalpalást igyekeztünk adni. Az egyes lépések megértéséhez azonban javasolt átolvasni a most következõ szakaszokat is, különösen abban az esetben, ha saját rendszermagot akarunk használni. Nézzük meg a <filename>/usr/src/UPDATING</filename> állományt Mielõtt bármihez is nekifognánk, keressük meg a /usr/src/UPDATING (vagy hasonló, a forráskód másolatunk tényleges helyétõl függõ) állományt. Ebben adják hírül az esetlegesen felmerülõ problémákra vonatkozó fontosabb információkat, vagy határozzák meg az egyes lefuttatandó parancsok pontos sorrendjét. Amennyiben az UPDATING ellentmondana az itt olvasottaknak, az UPDATING tartalma a mérvadó. A korábban tárgyaltak szerint az UPDATING elolvasása nem helyettesíti a megfelelõ levelezési listák figyelemmel kísérését. Ez a két elvárás nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Ellenõrizzük az <filename>/etc/make.conf</filename> állományt make.conf Vizsgáljuk át a /usr/share/examples/etc/make.conf és az /etc/make.conf állományokat. Az elõbbi tartalmaz néhány alapértelmezett beállítást – ezek javarészét megjegyzésbe rakták. Ha használni akarjuk a rendszer lefordítása során, tegyük bele ezeket az /etc/make.conf állományba. Ne felejtsük el azonban, hogy minden, amit megadunk az /etc/make.conf állományba, a make minden egyes elindításakor felhasználásra kerül. Éppen ezért olyanokat érdemes itt beállítani, amik az egész rendszerünket érintik. A legtöbb felhasználó számára az /etc/make.conf állományhoz a /usr/share/examples/etc/make.conf állományban található CFLAGS és NO_PROFILE sorokra lesz szüksége, melyeket kivehetünk a megjegyzésbõl. A többi definíció (COPTFLAGS, NOPORTDOCS és így tovább) használatáról már mindenki maga dönt. Frissítsük az <filename>/etc</filename> tartalmát Az /etc könyvtár tartalmazza a rendszer beállításaival kapcsolatos információk jelentõs részét, valamint a rendszer indítása során lefutó szkripteket. Egyes szkriptek a &os; verzióiról verzióira változnak. Némely konfigurációs állományok a rendszer hétköznapi mûködésében is szerepet játszanak. Ilyen például az /etc/group. Alkalmanként a make installworld parancs futása során igényt tart adott nevû felhasználókra és csoportokra. A frissítéskor azonban ezek a felhasználók vagy csoportok nem feltétlenül állnak rendelkezésre, ami gondokat okozhat. Ezért bizonyos esetekben a make buildworld elõzetesen ellenõrzi az igényelt felhasználók és csoportok meglétét. Erre például szolgálhat a smmsp felhasználó esete. Nélküle a felhasználók nem tudták telepíteni az új rendszert, mert hiányában az &man.mtree.8; nem volt képes létrehozni a /var/spool/clientmqueue könyvtárat. Ezt úgy lehetett megoldani, hogy még az alaprendszer lefordítása (a buildworld) elõtt meg kellett hívni a &man.mergemaster.8; parancsot a paraméterrel. Így csak azokat az állományokat fogja összehasonlítani, amelyek feltétlenül szükségesek a buildworld vagy az installworld sikeres mûködéséhez. Amennyiben a mergemaster egy olyan verziójával rendelkezünk, amely nem ismeri a paramétert, akkor az elsõ indításakor használjuk a forrásfában található újabb verzióját: &prompt.root; cd /usr/src/usr.sbin/mergemaster &prompt.root; ./mergemaster.sh -p Ha különösen paranoiásak vagyunk, akkor a csoport törlése vagy átnevezése elõtt az alábbi paranccsal ellenõrizni tudjuk az általa birtokolt állományokat: &prompt.root; find / -group GID -print Ez megmutatja GID (mely megadható numerikus vagy név formájában is) jelzésû csoporthoz tartozó összes állományt a rendszerünkben. Váltsunk egyfelhasználós módba egyfelhasználós mód A rendszert egyfelhasználós módban érdemes lefordítani. A nyilvánvalóan érezhetõ gyorsaság elõnyei mellett azért is jobban járunk, mert az új rendszer telepítése során számos rendszerszintû állomány is módosításra kerül, beleértve a szabványos rendszerszintû binárisokat, függvénykönyvtárakat, include állományokat és így tovább. Ha üzemelõ rendszeren végezzük el mindezen változtatásokat (különösen amikor rajtunk kívül még további felhasználók is tartózkodnak a rendszerben), az csak a bajt hozza ránk. többfelhasználós mód Másik lehetõség gyanánt a rendszert magát lefordíthatjuk többfelhasználós módban is, majd ezután csak a telepítést hajtjuk végre egyfelhasználós üzemmódban. Ha eszerint cselekszünk, egyszerûen várjunk addig, amíg az összes fordítás be nem fejezõdik, és az egyfelhasználósra váltást halasszuk a installkernel vagy installworld idejére. Egy mûködõ rendszerben rendszeradminisztrátorként az alábbi parancs kiadásával válthatunk át egyfelhasználós módba: &prompt.root; shutdown now Ezt elérhetjük úgy is, ha újraindítjuk a rendszert és a rendszer indításakor a single user pontot választjuk a menübõl. Ekkor a rendszer egyfelhasználós módban indul el. Miután ez megtörtént, adjuk ki a következõ parancsokat: &prompt.root; fsck -p &prompt.root; mount -u / &prompt.root; mount -a -t ufs &prompt.root; swapon -a Ezekkel a parancsokkal elõször ellenõrizzük az állományrendszereket, ezután újracsatlakoztatjuk a / állományrendszert írható módban, csatlakoztatjuk az /etc/fstab állományban megadott összes többi UFS típusú állományrendszert, majd bekapcsoljuk a lapozóállomány használatát. Ha a gépünk óráját nem a greenwich-i, hanem a helyi idõ szerint állítottuk be (ez akkor áll fenn, ha a &man.date.1; parancs nem a helyes idõt és idõzónát jelzi ki), akkor még erre is szükségünk lehet: &prompt.root; adjkerntz -i Ezzel a helyi idõzóna beállításait tudjuk jól beállítani — nélküle késõbb még gondjaink akadhatnak. Töröljük a <filename>/usr/obj</filename> könyvtárat A rendszer egyes részei fordításuk során a /usr/obj könyvtáron belülre kerülnek (alapértelmezés szerint). Az itt található könyvtárak a /usr/src könyvtárszerkezetét követik. Ha mindenestõl töröljük ezt a könyvtárat, akkor növeli tudjuk a make buildworld folyamat sebességét és megmenekülünk néhány függõségekkel kapcsolatos fejfájástól is. Egyes /usr/obj könyvtáron belüli állományoknál szerepelhet a megváltoztathatatlan (immutable) állományjelzõ (lásd &man.chflags.1;), amelyet a mûvelet elvégzéséhez elõször el kell távolítanunk. &prompt.root; cd /usr/obj &prompt.root; chflags -R noschg * &prompt.root; rm -rf * Fordítsuk újra az alaprendszert A kimenet elmentése Jól járunk azzal, ha a &man.make.1; futásának kimenetét elmentjük egy állományba, mivel így a hibák esetén lesz egy másolatunk a hibaüzenetrõl. Ha konkrétan nekünk nem is feltétlenül segít megtalálni a hiba tényleges okát, mások viszont többet tudnak róla mondani, ha beküldjük ezt a &os; egyik levelezési listájára. Ezt egyébként a legegyszerûbben a &man.script.1; parancs segítségével oldhatjuk meg, amelynek paraméteréül azt az állományt kell megadni, ahova menteni akarjuk a kimenetet. Ezt közvetlenül a rendszer újrafordítása elõtt kell kiadnunk, majd miután megállt, a exit paranccsal kiléphetünk belõle. &prompt.root; script /var/tmp/mw.out Script started, output file is /var/tmp/mw.out &prompt.root; make TARGET … fordít, fordít, fordít … &prompt.root; exit Script done, … Ilyenkor soha ne a /tmp könyvtárba mentsük a kimenetet, mert ennek a tartalma a következõ indítás során magától törlõdik. Sokkal jobban tesszük, ha a /var/tmp könyvtárba (ahogy tettük azt az elõbbi példában is) vagy a root felhasználó könyvtárába mentünk. Az alaprendszer fordítása A /usr/src könyvtárban kell állnunk: &prompt.root; cd /usr/src (kivéve természetesen, ha máshol van a forráskód, akkor abba a könyvtárba menjünk). make Az alaprendszert a &man.make.1; paranccsal fordíthatjuk újra. Ez a Makefile nevû állományból olvassa be a &os; programjainak újrafordítását leíró utasításokat, a fordításuk sorrendjét és így tovább. A begépelendõ paranccsor általános alakja tehát a következõképpen néz ki: &prompt.root; make -x -DVÁLTOZÓ target A fenti példában a egy olyan a paraméter, amelyet a &man.make.1; programnak adunk át. A &man.make.1; man oldalán megtalálhatjuk az összes neki átadható ilyen beállítást. A alakú paraméterek közvetlenül a Makefile állománynak adnak át olyan változókat, amelyek segítségével vezérelhetõ a viselkedése. Ezek ugyanazok a változók, mint amelyek az /etc/make.conf állományban is szerepelnek, és itt a beállításuk egy másik módját kapjuk. Így a &prompt.root; make -DNO_PROFILE target paranccsal is megadhatjuk, hogy ne profilozott függkönyvtárak jöjjenek létre, ami pontosan megfelel a NO_PROFILE= true # Avoid compiling profiled libraries sornak az /etc/make.conf állományban. A target árulja el a &man.make.1; programnak, hogy mi a teendõje. Minden egyes Makefile különbözõ targeteket definiál, és a kiválasztott target mondja meg, pontosan mi is fog történni. Egyes targetek ugyan megjelennek a Makefile állományban, azonban nem feltétlenül hivatkozhatunk rájuk közvetlenül. Ehelyett csupán arra valók, hogy a fordítás folyamatának lépéseit felbontsák még kisebb allépésekre. A legtöbb esetben azonban semmilyen paramétert nem kell átadnunk a &man.make.1; parancsnak, ezért a teljes formája így fog kinézni: &prompt.root; make target ahol a target az egyik fordítási lehetõséget képviseli. Az elsõ ilyen targetnek mindig a buildworld-nek kell lennie. Ahogy a neve is mutatja, a buildworld lefordítja az összes forrást a /usr/obj könyvtárba, majd a installworld mint másik target, telepíti az így létrehozott elemeket a számítógépre. A targetek szétválasztása két okból is elõnyös. Elõször is lehetõvé teszi, hogy az új rendszert biztonságban lefordíthassuk, miközben az a jelenleg futó rendszert nem zavarja. A rendszer tehát képes saját magát újrafordítani. Emiatt a buildworld target akár többfelhasználós módban is mindenféle nem kívánatos hatás nélkül használható. Ennek ellenére azonban továbbra is azt javasoljuk, hogy a installworld részt egyfelhasználós módban futtassuk le. Másodrészt ezzel lehetõségünk nyílik NFS állományrendszer alkalmazásával több számítógépre is telepíteni hálózaton keresztül. Ha például három frissítendõ számítógépünk van, az A, B és C, akkor az A gépen elõször adjuk ki a make buildworld, majd a make installworld parancsot. A B és C gépek ezután NFS segítségével csatlakoztatják az A /usr/src és /usr/obj könyvtárait, amelyet követõen a make installworld paranccsal telepíteni tudjuk a fordítás eredményét a B és C gépekre. Noha a world mint target még mindig létezik, használata határozottan ellenjavalt. A &prompt.root; make buildworld parancs kiadásakor a make parancsnak megadható egy paraméter is, amellyel párhuzamosíthatjuk a folyamat egyes részeit. Ez általában többprocesszoros számítógépeken nyer értelmet, azonban mivel a fordítás folyamatának haladását inkább az állománymûveletek mintsem a processzor sebessége korlátozza, ezért alkalmazható akár egyprocesszoros gépeken is. Tehát egy átlagos egyprocesszoros gépen így adható ki a parancs: &prompt.root; make -j4 buildworld Ennek hatására &man.make.1; egyszerre 4 szálon igyekszik mûködni. A levelezési listákra beküldött tapasztalati jellegû bizonyítékok azt igazolják, hogy általában ez a beállítás adja a legjobb teljesítményt. Ha többprocesszoros géppel rendelkezünk és rajta SMP támogatású rendszermagot indítottunk el, akkor érdemes 6 és 10 közötti értékekkel kísérleteznünk. Idõigény az alaprendszer újrafordítása idõigény Számos tényezõ befolyásolja a fordítás tényleges idõbeli hosszát, de a &os.stable; fa lefordítása mindenféle trükkök és rövidítések nélkül a legtöbb számítógépen olyan egy vagy két órára taksálható. A &os.current; fához ennél valamivel több idõre lesz szükségünk. Fordítsunk és telepítsünk egy új rendszermagot rendszermagot fordítása Az újdonsült rendszerünket csak akkor tudjuk igazán kihasználni, ha egy új rendszermagot is készítünk hozzá. Ez gyakorlati szinten tulajdonképpen elvárás, mivel könnyen elõfordulhat, hogy bizonyos memóriabeli adatszerkezetek felépítése megváltozott, ezért némely programok, mint például a &man.ps.1; és &man.top.1;, egészen addig nem lesznek képesek normálisan mûködni, amíg a rendszer és a rendszermag forráskódja nem illeszkedik egymáshoz. Ennek legegyszerûbb és egyben legbiztonságosabb módja, ha a GENERIC beállításai alapján gyártunk és telepítünk egy rendszermagot. Még ha a GENERIC beállításai nem is tartalmazzák a rendszerünkben fellelhetõ összes eszközt, minden megtalálható bennük ahhoz, hogy a rendszert sikeresen elindíthassuk legalább egyfelhasználós módban. Ez mellesleg remek próbája az új rendszer életképességének. Miután elindítottuk a rendszert a GENERIC típusú rendszermaggal és meggyõzõdtünk róla, hogy a rendszer tényleg mûködõképes, a megszokott rendszermagunk konfigurációs állománya alapján nyugodtan elkészíthetjük ezután azt is. &os; alatt egy új rendszermag építése elõtt fontos újrafordítani az alaprendszert. Ha saját beállításaink szerint akarunk rendszermagot létrehozni és már van is ehhez egy konfigurációs állományunk, akkor erre használhatjuk a KERNCONF=SAJÁTMAG paramétert is, valahogy így: &prompt.root; cd /usr/src &prompt.root; make buildkernel KERNCONF=SAJÁTMAG &prompt.root; make installkernel KERNCONF=SAJÁTMAG Hozzátennénk, hogy ha a kern.securelevel rendszerváltozó értékét 1 felé állítottuk és a rendszermag állományának beállítottunk noschg vagy hozzá hasonló állományjelzõt, akkor az installkernel lefuttatásához mindenképpen egyfelhasználós módba kell váltanunk. Minden más esetben további bonyodalmak nélkül ki tudjuk adni az említett parancsokat. A kern.securelevel részleteirõl az &man.init.8; oldalán, a különbözõ állományjelzõkrõl pedig a &man.chflags.1; oldalán olvashatunk. Indítsuk újra a rendszert egyfelhasználós módban egyfelhasználós mód Az új rendszermag mûködésének leteszteléséhez indítsuk újra a rendszert egyfelhasználós módban. Ennek pontos részleteit lásd . Telepítsük az új rendszer binárisait Ha a &os; friss változatát nemrég fordítottuk le a make buildworld paranccsal, akkor utána az installworld segítségével tudjuk telepíteni a keletkezett programokat. Tehát írjuk be ezeket: &prompt.root; cd /usr/src &prompt.root; make installworld Amennyiben a paranccsorban a make buildworld használata során adtunk meg változókat, akkor ne felejtsük el ugyanazokat megadni a make installworld kiadása során sem. Ez viszont a többi paraméterre már nem feltétlenül érvényes. Például a beállítást szigorúan tilos az installworld targettel együtt használni. Ennek megfelelõen tehát ha korábban ezt írtuk be: &prompt.root; make -DNO_PROFILE buildworld akkor így telepítsünk: &prompt.root; make -DNO_PROFILE installworld Máskülönben azokat a profilozott függvénykönyvtárakat próbáljuk meg telepíteni, amelyek a make buildworld futása során nem jöttek létre. Frissítsük a <command>make installworld</command> által kihagyott állományokat Az alaprendszer újrafordítása nem regisztrálja az új vagy megváltozott állományokat bizonyos könyvtárakban (különösen értendõ ez az /etc, /var és /usr esetén). Az ilyen állományokat a legegyszerûbben a &man.mergemaster.8; használatával tarthatjuk karban, de igény szerint akár kézzel is elvégezhetjük a szükséges aktualizálásokat. Függetlenül attól, hogy mit is választunk, mindenképpen készítsünk biztonsági mentést az /etc könyvtárról arra az esetre, ha bármilyen szörnyûség történne. Tom Rhodes Írta: A <command>mergemaster</command> mergemaster A &man.mergemaster.8; segédprogram valójában egy Bourne szkript, amely segít az /etc könyvtárunkban és a forrásfában levõ /usr/src/etc könyvtárban elhelyezkedõ konfigurációs állományok közti eltérések megállapításában. Ezt a módszert ajánljuk arra, hogy összevessük a konfigurációs állományainkat a forrásfában található változataikkal. A használatának megkezdéséhez egyszerûen írjuk be, hogy mergemaster, majd várjunk egy kicsit, amíg a mergemaster létrehoz magának egy átmeneti környezetet a / könyvtárból elindulva és megtölti azt a különbözõ rendszerszintû beállításokat tartalmazó állományokkal. Ezeket az állományokat aztán összehasonlítja a jelenleg érvényben levõ változataikkal. Ilyenkor a köztük talált eltéréseket a &man.diff.1; formátumának megfelelõen módon mutatja meg, ahol a jelöli a hozzáadott vagy módosított sorokat, a pedig a teljesen eltávolítandó vagy cserélendõ sorokat. Errõl a formátumról bõvebben a &man.diff.1; man oldalán találhatunk felvilágosítást. A &man.mergemaster.8; ezt követõen megmutatja az összes olyan állományt, ahol eltérést tapasztalt, és ezen a ponton van lehetõségünk letörölni (delete) az új állományokat (amelyekre itt most ideiglenes állományként hivatkozik), telepíteni (install) a módosítatlan ideiglenes (új) állományt, valamint összefésülni (merge) az ideiglenes (új) és a jelenlegi állományokat, vagy ismét átnézni (view) a &man.diff.1; által jelzett különbségeket. Ha az ideiglenes állomány törlését választjuk, akkor a &man.mergemaster.8; ezt úgy értelmezi, hogy változatlanul meg akarjuk tartani a jelenlegi változatot és törölni az újat. Ezt alapvetõen nem javasoljuk, hacsak tényleg nem látunk valamilyen okot erre. A &man.mergemaster.8; parancssorában a ? begépelésével bármikor kérhetünk segítséget. Ha az állomány kihagyását (skip) választjuk, akkor majd ismét felajánlja, amikor végeztünk az összes többivel. A módosítatlan ideiglenes állomány telepítésének választásával lecseréljük a jelenleg verziót az újra. Ha az aktuális verziót sem változtattuk meg, akkor számunkra ez a legjobb megoldás. Az állományok összefésülésének kiválasztásakor kapunk egy szövegszerkesztõt, benne a két állomány tartalmával. Ilyenkor tudjuk a képernyõn soronként egyeztetni a két állományt, majd a belõlük a megfelelõ részek összeválogatásával kialakítani az eredményt. Ebben a feldolgozási módban az l (mint left, vagyis bal) billentyû lenyomására a bal oldalon látható részt, az r (mint right, vagyis jobb) lenyomására pedig a jobb oldalon látható részt választjuk ki. Az így keletkezõ eredményt ezután egy állományba kerül, amelyet telepíteni tudunk. Ez a megoldás olyan állományok esetében használható, amikor a felhasználó módosított az alapértelmezett beállításokat. Ha a &man.diff.1; szerinti alakban akarjuk átnézni a különbségeket, akkor a &man.mergemaster.8; ugyanúgy megmutatja ezeket, mint a paranccsor megjelenítése elõtt. Miután a &man.mergemaster.8; végigment a rendszerszintû állományokon, további opciókat mutat. Megkérdezheti, hogy újra létre akarjuk-e hozni a jelszavakat tároló állományt (rebuild), illetve a folyamat végén a megmaradt ideiglenes állományok törlésére (remove) vár választ. Az állományok aktualizálása kézzel Ha inkább manuálisan szeretnénk frissíteni, akkor nem másolhatjuk csak egyszerûen át az állományokat a /usr/src/etc könyvtárból a /etc könyvtárba és nem hagyhatjuk ezeket sorsukra. Egyes állományokat elõször telepíteni kell. Ez azért van így, mert a /usr/src/etc könyvtár nem pusztán az /etc könyvtár egyszerû másolata. Ráadásul az /etc könyvtárban vannak olyan állományok, amelyek a /usr/src/etc könyvtárban nem is találhatóak meg. Ha (az ajánlottak szerint) a &man.mergemaster.8; segítségével dolgozunk, nyugodtan átléphetünk a következõ szakaszra. Saját magunk a legegyszerûbben ezt úgy tudjuk megoldani, ha telepítjük az állományokat egy új könyvtárba és ezután nekiállunk változásokat keresni. Az <filename>/etc</filename> meglevõ tartalmának mentése Habár elméletileg magától semmi sem fogja bántani ezt a könyvtárat, azért ettõl függetlenül mindig érdemes biztosra menni. Ezért másoljuk az /etc könyvtár tartalmát egy megbízható helyre. Például: &prompt.root; cp -Rp /etc /etc.old Az itt a rekurzív másolást jelenti, a pedig a dátumok, az állományok és egyebek tulajdoni viszonyainak megõrzését. Az /etc új változatának telepítéséhez szükségünk lesz még további könyvtárakra is. Erre a feladatra a /var/tmp/root tökéletesen megfelel, ahol még létre kell hoznunk néhány alkönyvtárat. &prompt.root; mkdir /var/tmp/root &prompt.root; cd /usr/src/etc &prompt.root; make DESTDIR=/var/tmp/root distrib-dirs distribution Ezzel létrejön a szükséges könyvtárszerkezet és települnek az állományok. Sok üres alkönyvtár is keletkezik a /var/tmp/root könyvtáron belül, ezeket töröljük. Ezt a legkönnyebben így tehetjük meg: &prompt.root; cd /var/tmp/root &prompt.root; find -d . -type d | xargs rmdir 2>/dev/null Ezzel törlõdnek az üres könyvtárak. (A szabvány hibakimenetet átirányítottuk a /dev/null eszközre, és ezzel elnyomtuk a nem üres könyvtárak esetén keletkezõ hibaüzeneteket.) A /var/tmp/root most már tartalmazza az összes olyan állományt, amelyek normális esetben a / könyvtáron belül foglalnak helyet. Ezt követõen nincs más dolgunk, csak végigmenni az itt található állományokon és megállapítani, miben térnek a meglévõektõl. Vegyük észre, hogy a /var/tmp/root könyvtárba telepített állományok némelyikének neve .-tal kezdõdik. Az írás pillanatában ezek csak a /var/tmp/root/ és /var/tmp/root/root/ könyvtárakban található parancsértelmezõhöz tartozó indító állományok lehetnek, habár adódhatnak még ilyenek (attól függõen, mikor olvassuk ezt). Ezért a feldolgozásukhoz ne felejtsük el a ls -a parancsot használni. A &man.diff.1; alkalmazásával legegyszerûbben így tudunk összehasonlítani két állományt: &prompt.root; diff /etc/shells /var/tmp/root/etc/shells Ennek hatására megjelennek az /etc/shells és az új /var/tmp/root/etc/shells állományok közti különbségek. A segítségével gyorsan el tudjuk dönteni, hogy összefésüljük-e a két állományt, vagy csak egyszerûen írjuk felül a régebbi verziót az újjal. Az új könyvtár (<filename>/var/tmp/root</filename>) nevébe írjuk bele a dátumot is, így könnyedén össze tudunk hasonlítani több verziót is A rendszer gyakori újrafordítása az /etc szintén gyakori aktualizálását is maga után vonja, ami viszont fárasztó lehet. Az iménti folyamatot fel tudjuk gyorsítani, hogy ha az /etc legutoljára összefésült változatát megtartjuk. A most következõ eljárás ennek mikéntjét vázolja fel. A megszokottak szerint fordítsuk le a rendszert. Majd amikor az /etc könyvtárat és a többit is frissíteni akarjuk, a célként megadott könyvtár nevében adjuk meg a dátumot. Ha tehát például 1998. február 14. van, akkor írjuk ezt: &prompt.root; mkdir /var/tmp/root-19980214 &prompt.root; cd /usr/src/etc &prompt.root; make DESTDIR=/var/tmp/root-19980214 \ distrib-dirs distribution Fésüljük össze a könyvtárban található az állományokat a fentiekben körvonalazottak szerint. Befejezés után õrizzük meg a /var/tmp/root-19980214 könyvtárat. Mikor újra letöltjük a legfrissebb forrásokat és megismételjük az elõbbi lépéseket, haladjunk megint az elsõ lépés szerint. Ekkor tehát létrejön egy újabb könyvtár, amelynek a neve ezúttal már /var/tmp/root-19980221 lesz (ha például hetente frissítünk). Most már meg tudjuk vizsgálni a közbeesõ héten született eltéréseket, ha a két könyvtárra kiadunk egy rekurzív &man.diff.1; hívást: &prompt.root; cd /var/tmp &prompt.root; diff -r root-19980214 root-19980221 Általában így kevesebb eltérést kapunk, mint amennyi például a /var/tmp/root-19980221/etc/ és az /etc összehasonlítása során elkerült volna. Mivel kisebb a keletkezett különbségek száma, ezért könnyebb lesz átvinnünk az /etc könyvtárunkba is a módosításokat. Ezután törölhetjük a régebbi /var/tmp/root-* könyvtárat: &prompt.root; rm -rf /var/tmp/root-19980214 Az /etc összefésülésekor mindig ismételjük meg ezeket a lépéseket. A &man.date.1; meghívásával akár automatikussá is tehetjük a könyvtárak névadását: &prompt.root; mkdir /var/tmp/root-`date "+%Y%m%d"` Újraindítás Ezzel készen is vagyunk. Miután ellenõriztük, hogy minden a megfelelõ helyére került, indítsuk újra a rendszert. Ehhez egy egyszerû &man.shutdown.8; is elegendõ: &prompt.root; shutdown -r now Befejeztük! Gratulálunk, sikerült frissítenünk a &os; rendszerünket. Ha mégis valami balul ütne ki, könnyen újra tudjuk fordítani a rendszer egyes részeit. Például, ha véletlenül letöröltük az /etc/magic állományt az /etc frissítése vagy összefésülése során, a &man.file.1; parancs nem fog tudni rendesen mûködni. Ilyenkor a következõket kell tennünk a hiba kijavításához: &prompt.root; cd /usr/src/usr.bin/file &prompt.root; make all install Kérdések Minden egyes változtatásnál újra kell fordítani a rendszert? Nem könnyû választ adni erre a kérdésre, mivel ez alapvetõen a változtatás jellegétõl függ. Például, ha elindítjuk a CVSup programot és csak az alábbi állományok frissülnek: src/games/cribbage/instr.c src/games/sail/pl_main.c src/release/sysinstall/config.c src/release/sysinstall/media.c src/share/mk/bsd.port.mk Ekkor valószínûleg nem éri meg újrafordítani a teljes rendszert. Elegendõ csupán belépni az érintett állományokat tartalmazó alkönyvtárakba és ott rendre kiadni a make all install parancsot. Ha viszont már valami komolyabb, például az src/lib/libc/stdlib változott meg, akkor vagy az egész rendszert, vagy legalább azon részeit fordítsuk újra, amely statikusan linkeltek (és minden más idõközben még hozzáadott statikusan linkelt dolgot). Hogy melyik megoldást választjuk, teljesen rajtunk áll. Újrafordíthatjuk az egész rendszert kéthetente, mondván, hadd gyüljenek fel szépen a módosítások, vagy a függõségek pontos kielemzésével csak azokat az elemeket fordítjuk újra, amelyek tényleg meg is változtak. Természetesen az egész attól függ, hogy milyen gyakran és melyik rendszert, a &os.stable;-t vagy a &os.current;-et frissítjük. A fordító rengeteg 11-es jelzést (signal 11) (vagy másfajta jelzéseket) dob hibával. Mi történhetett? signal 11 Ez általában hardveres meghibásodásra utal. A rendszer újrafordítása alapjaiban véve egy remek módszer számítógépünk alkatrészeinek terhelésére, ezért gyakorta elõhozza a memória már meglevõ hibáit. Ezek többnyire abban fogalmazódnak meg, hogy a fordító rejtélyes módon leáll mindenféle furcsa jelzések hatására. Errõl biztosan úgy tudunk meggyõzõdni, ha újraindítjuk a make programot és az a folyamat egy teljesen másik pontján vérzik el. Ilyenkor nem tudunk mást tenni, mint egymás után kicserélgetjük, kivesszük az alkatrészeket és így próbáljuk megállapítani, pontosan melyikük is okozza a gondokat. A fordítása befejezése után törölhetem a /usr/obj könyvtárat? Röviden: Igen. A /usr/obj tartalmazza a fordítás folyamata során keletkezõ összes tárgykódot. Ennek törlése általában a make buildworld elsõ lépései között szerepel. Ezért tulajdonképpen a /usr/obj megtartásának nincs túlságosan sok értelme, viszont elég sok (jelenleg úgy kb. 340 MB) helyet fel tudunk így szabadítani. Ha azonban értjük a dolgunkat, akkor megadhatjuk a make buildworld parancsnak, hogy hagyja ki ezt a lépést. Ennek hatására a fordítás sokkal hamarabb véget ér, mivel a legtöbb forrást így nem kell újrafordítani. Üröm az örömben, hogy ha netalán aprócska függõségi problémák merülnének fel, akkor az egész fordítás megfeneklik mindenfelé különös módokon. Emiatt gyakran írnak feleslegesen leveleket a &os; levelezési listáira, melyek a rendszer sikertelen újrafordításáról panaszkodnak, miközben kiderül, hogy az maguk az érintettek akarták lerövidíteni a folyamatot. Lehetséges a megszakadt fordítás folytatása? Ez attól függ, hogy a probléma bekövetkezése elõtt mennyire sikerült eljutni a fordításban. Általában (tehát nem feltétlenül minden esetben) a make buildworld lefordítja a fordításhoz szükséges eszközök (például a &man.gcc.1; és &man.make.1;) újabb változatait és a rendszer függvénykönyvtárait, majd ezeket telepíti. Ezután ezekkel az új eszközökkel lefordítattja saját magukat és ismét telepíti. Ezt követõen fordítja újra az új rendszerállományokkal az egész rendszert (így ezúttal már az olyan szokásos felhasználói programokat is, mint például az &man.ls.1; és a &man.grep.1;). Ha tudjuk, hogy az utolsó fázisban álltunk le (mivel megnéztük a fordításhoz tartozó kimenetet), akkor (minden további nélkül) elég ennyi: … kijavítjuk a hibát … &prompt.root; cd /usr/src &prompt.root; make -DNO_CLEAN all Ezzel megmarad a korábbi make buildworld munkájának eredménye. Ha ezt az üzenetet látjuk a make buildworld kimenetében: -------------------------------------------------------------- Building everything.. -------------------------------------------------------------- akkor különösebb gond nélkül megcsinálhatjuk. Amennyiben viszont nem látunk ilyen üzenetet, vagy nem vagyunk benne biztosak, akkor még mindig jobb elõvigyázatosnak lenni, ezért kénytelenek leszünk teljesen elölrõl kezdeni a fordítást. Hogyan tudjuk felgyorsítani a fordítást? Futtassuk egyfelhasználós módban. Tegyük a /usr/src és /usr/obj könyvtárakat külön állományrendszerekre, külön lemezekre. Sõt, ha lehetséges, akkor ezeket a lemezeket tegyük külön lemezvezérlõkre. Még mindig jobb, ha ezeket az állományrendszereket a &man.ccd.4; (lemezek összefûzését vezérlõ meghajtó) segítségével kiterjesztjük több lemezes eszközre. Kapcsoljuk ki a profilozást (az /etc/make.conf állományban a NO_PROFILE=true megadásával). Többnyire úgy sem lesz rá szükségünk. Az /etc/make.conf állományban a CFLAGS változót állítsuk az értékre. Az gyakran sokkal lassabb, az és alig tér el az optimalizálás mértékében. A paraméter hatására pedig a fordítóprogram átmeneti állományok helyett csöveket használ a kommunikációra, és így megtakarít némi lemezhasználatot (a memóriahasználat terhére). Ha a &man.make.1; parancsnak átadjuk a paramétert, akkor képes több mindent párhuzamosan futtatni. Ez sok esetben segít attól függetlenül, hogy egy- vagy többprocesszoros gépünk van. A /usr/src könyvtárat tartalmazó állományrendszert csatlakoztathatjuk (vagy újracsatlakoztathatjuk) a beállítással. Ilyenkor az állományrendszer nem rögzíti a hozzáférés idejét. Erre az információra sincs igazából szükségünk. &prompt.root; mount -u -o noatime /usr/src A fenti példa azt feltételezi, hogy a /usr/src könyvtárnak saját állományrendszere van. Ha ez nem így lenne (tehát például a /usr része), akkor itt azt kell megadnunk, nem pedig a /usr/src nevét. A /usr/obj könyvtárat tartalmazó állományrendszert csatlakoztathatjuk (vagy újracsatlakoztathatjuk) az beállítással. Ennek hatására a lemez írása aszinkron módon történik. Magyarul az írási mûveletek azonnal befejezõdnek, miközben az adat ténylegesen csak pár másodperccel késõbb kerül ki a lemezre. Ezzel az írási kérelmek gyönyörûen összegyûjthetõek, ami nagymértékû növekedést eredményez a teljesítményben. Ne felejtsük el azonban, hogy ezzel együtt az állományrendszerünk is sérülékenyebbé válik. Ezen beállítás használatával megnõ annak az esélye, hogy egy áramkimaradást követõ indításnál az állományrendszer helyreállíthatatlan állapotba kerül. Ha egyedül csak a /usr/obj található ezen az állományrendszeren, akkor ez nem jelent akkora veszélyt. Amikor viszont rajta kívül még értékes adat is található az állományrendszeren, a beállítás érvényesítése elõtt mindenképpen készítsünk róla friss mentéseket. &prompt.root; mount -u -o async /usr/obj Ahogy arról az elõbb is szó esett, ha a /usr/obj nem egy különálló állományrendszeren található, akkor a példában szereplõ csatlakozási pontot cseréljük ki a megfelelõre. Mi tegyünk, ha valami nem megy rendesen? Egyértelmûen bizonyosodjunk meg róla, hogy a korábbi fordításokból nem maradtak vissza semmiféle kóbor állományok. Ennyi sokszor pontosan elég. &prompt.root; chflags -R noschg /usr/obj/usr &prompt.root; rm -rf /usr/obj/usr &prompt.root; cd /usr/src &prompt.root; make cleandir &prompt.root; make cleandir Igen, a make cleandir parancsot tényleg kétszer kell kiadni. Ezután a make buildworld parancstól indulva kezdjük újra a fordítást. Ha még ezek után is fennáll a probléma, küldjük el a hibát tartalmazó kimenetet és a uname -a parancs eredményét a &a.questions; címére. Ne lepõdjünk meg, ha a beállításainkra vonatkozóan még kapunk további kérdéseket is! Mike Meyer Írta: A források követése több géppel NFS több gép telepítése Ha egyszerre több számítógéppel is szeretnénk követni ugyanannak a forrásfának a változásait és ezért mindegyikre letöltjük a forrásokat majd újrafordítjuk ezeket, akkor sok erõforrást, de leginkább lemezterületet, hálózati sávszélességet és processzoridõt, feleslegesen használunk. Ezekkel úgy tudunk spórolni, ha valójában csak egyetlen géppel végeztetjük el a munka legtöbb részét, miközben a többi NFS használatával dolgozik. Ez a szakasz ezt a módszert foglalja össze. Elõkészületek Elõször is szedjük össze az egyezõ binárisokat futtató gépeket, melyekre a továbbiakban csak fordítási csoport néven hivatkozunk. Minden gépnek lehet saját rendszermagja, viszont a felhasználói programok mindegyikõjük esetében ugyanazok. Ebbõl a csoportból válasszuk ki egy fordító gépet. Ez lesz az a gép, amelyen a rendszer és a rendszermag lefordításra kerül. Ideális esetben ez a leggyorsabb gép, amelynek elegendõ a processzorkapacitása arra, hogy lefuttassa a make buildworld és make buildkernel parancsokat. Érdemes még rajta kívül kiválasztanunk egy tesztelõ gépet is, ahol a véglegesítés elõtt kipróbálhatjuk a szoftverfrissítéseket. Ennek egy olyan gépnek kell lennie, amely akár hosszabb ideig is nélkülözhetõ a csoportból. Lehet akár maga a fordítást végzõ gép is, de nem elvárás. A fordítási csoportban levõ összes gépnek ugyanarról a géprõl és ugyanarra a pontra kell csatlakoztatnia a /usr/obj és /usr/src könyvtárakat. Ezek optimális esetben a fordítással foglalkozó gép két külön lemezmeghajtóján vannak, melyek egyaránt elérhetõek NFS-en keresztül. Ha több fordítási csoportunk is van, akkor az /usr/src könyvtárnak elegendõ csak egyetlen fordító gépen meglennie, a többi pedig csatlakoztassa NFS-en keresztül. Végül gyõzödjünk meg róla, hogy az /etc/make.conf és a /etc/src.conf állományok tartalma a fordítási csoport mindegyik gépénél megegyezik a fordító gépével. Ez azt jelenti, hogy a fordító gépnek az alaprendszer ugyanazon részeit és ugyanúgy kell létrehozni, mint amelyet a fordítási csoport akármelyik gépére telepíteni is akarunk. Ezenkívül még a fordítási csoportban levõ minden egyes gép /etc/make.conf állományában a KERNCONF értékének a saját rendszermagjára vonatkozó konfigurációt kell megadni, illetve a fordítással foglakozó gép KERNCONF változójánál pedig az együtt összeset, a sajátjával kezdve. Ennek megfelelõen a fordító gépnek a rendszermagok lefordításához rendelkeznie kell az egyes gépek /usr/src/sys/arch/conf könyvtárában meglevõ állományaival. Az alaprendszer Most, miután mindent megfelelõen elõkészítettünk, készen állunk a munkára. A ban leírtak szerint fordítsuk le a rendszermagokat és az alaprendszert a fordító gépen, de utána még nem telepítsünk semmit se. Ha befejezõdött a fordítás, lépjünk be a tesztelõ gépre és telepítsük a frissen fordított rendszermagot. Ha ez a gép NFS-en keresztül éri a /usr/src és /usr/obj könyvtárakat, akkor az egyfelhasználós módban aktiválni kell a hálózatot, majd csatlakoztatni ezeket. Ezt legkönnyebben úgy tudjuk megcsinálni, ha a gépet elõször elindítjuk többfelhasználós módban, majd a shutdown now paranccsal egyfelhasználós módba váltunk. Ha eljuttunk ide, telepítsünk az új rendszermagot és rendszert, illetve a megszokott módon futtassuk a mergemaster parancsot. Amikor ezt befejeztük, ezen a gépen térjünk vissza a hétköznapi többfelhasználós mûködési módba. Miután a tesztelésre szánt gépen ellenõriztük, hogy minden a megfelelõ módon mûködik, az elõbb tárgyalt eljárással telepítsük fel a fordítási csoportban levõ összes többi gépre is az új szoftvereket. Portok Ugyanezt a gondolatmenet alkalmazható a portfa esetében is. Az elsõ és egyben legfontosabb lépés a /usr/ports csatlakoztatása ugyanarról a géprõl a fordítási csoport minden gépére. Az /etc/make.conf megfelelõ beállításával még a terjesztési állományokat is meg tudjuk osztani. A DISTDIR értékét egy olyan közösen használt könyvtárra állítsuk, amely írható az NFS-en keresztül megosztott állományrendszerünkben a root felhasználóként tevékenykedõk számára. A WRKDIRPREFIX változót minden gépen egy helyi fordítási könyvtárra állítsuk. Zárásképpen még hozzátesszük, hogy ha csomagokat akarunk készíteni és mások számára is elérhetõvé tenni, akkor ne felejtsük el a PACKAGES változót a DISTDIR változóhoz hasonlóan beállítani. diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/install/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/install/chapter.sgml index 9c152c301d..21ab488741 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/install/chapter.sgml +++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/install/chapter.sgml @@ -1,7153 +1,7153 @@ Jim Mock Átszervezte, átrendezte és egyes részeit átdolgozta: Randy Pratt A sysinstall bemutatása, ábrái és bemásolása: A &os; telepítése Áttekintés telepítés A &os; telepítéséhez egy könnyen használható szöveges telepítõprogram, a sysinstall használható. Ez a &os; alapértelmezett telepítõprogramja, habár ezt a különféle gyártók kedvük szerint lecserélhetik. Ebben a fejezetben bemutatjuk a &os; sysinstall segítségével történõ telepítését. A fejezet elolvasása során megismerjük: hogyan készítsünk telepítõlemezeket a &os;-hez; a &os; miként hivatkozza és osztja fel a merevlemezeinket; hogyan indítsuk el a sysinstall programot; milyen kérdéseket tesz fel nekünk a sysinstall, mire gondol, hogyan is kell azokat megválaszolni. A fejezet elolvasásához ajánlott: a telepítendõ &os; verzióhoz tartozó támogatott hardvereket felsoroló lista átolvasása és benne a saját hardvereszközeink megkeresése. Általánosan elmondható, hogy a most következõ telepítési utasítások az &i386; (PC kompatibilis) architektúrájú számítógépekre vonatkoznak. Ahol erre szükség van, ott más platformokra (például Alpha) vonatkozó utasítások is szerepelhetnek. Habár ezt a leírás igyekszünk a lehetõ legjobban naprakészen tartani, elképzelhetõ, hogy felfedezhetünk kisebb eltéréseket a telepítõben és az itt leírtak közt. Ezért ezt a fejezetet inkább egy általános útmutatónak javasoljuk, nem pedig egy szó szerint értelmezendõ kézikönyvként. Hardverkövetelmények Minimális konfiguráció A &os; telepítéséhez szükséges minimális konfiguráció &os; verziónként és architektúránként eltérõ. A minimális konfigurációt a &os; honlapján a kiadásokról szóló oldalon, az Installation Notes részben találhatjuk meg. Ezt a következõ szakaszokban foglaljuk össze. A &os; telepítésének módszerétõl függõen szükségünk lehet egy hajlékonylemezes (floppy) vagy CD-ROM meghajtóra, esetleg egy hálózati kártyára. Ezt a ban tárgyaljuk. &os;/&arch.i386; és &os;/&arch.pc98; A &os;/&arch.i386; és &os;/&arch.pc98; egyaránt egy 486 vagy jobb processzort és legalább 24 MB memóriát igényel. A legkisebb telepítéshez legalább 150 MB szabad lemezterület szükséges. Régebbi konfigurációk esetén nem egy gyorsabb processzor, hanem inkább több memória beszerzése, illetve több lemezterület felszabadítása a fontosabb. &os;/&arch.alpha; Alpha A &os;/&arch.alpha; telepítéséhez egy ismert platformra (lásd: ), valamint a &os;-nek szánt külön lemezre van szükségünk. Pillanatnyilag nem lehetséges más operációs rendszerekkel megosztani a lemezeket. A lemezt egy olyan SCSI-vezérlõre kell csatlakoztatnunk, amelyet támogat az SRM firmware-je, vagy használhatunk IDE-lemezeket is, feltéve, hogy az SRM tud róluk rendszert indítani. ARC Alpha BIOS SRM Szükségünk lesz a platformunkon az SRM konzol firmware-jére. Sok esetben tudunk váltani az AlphaBIOS (vagy ARC) és az SRM firmware-je között. Minden más helyzetben le kell töltenünk egy új firmware-t a gyártó honlapjáról. Az Alpha támogatás a &os; 7.0 beindulásával eltávolításra került. A &os; 6.X sorozat az utolsó, amely valamilyen támogatást ajánl ehhez az architektúrához. &os;/&arch.amd64; Két típusú processzor képes futtatni a &os;/&arch.amd64; verzióját. Az elsõ ezek közül az AMD64 processzorok, beleértve az &amd.athlon;64, &amd.athlon;64-FX, &amd.opteron; vagy újabb processzorokat. A &os;/&arch.amd64; verzióját kihasználni képes processzorok másik csoportja az &intel; EM64T architektúrájára épülõ processzorok. Ilyen processzor például az &intel; &core; 2 Duo, Quad és Extreme processzorcsaládok, valamint az &intel; &xeon; 3000, 5000 és 7000 sorozatszámú processzorai. Ha nVidia nForce3 Pro-150 alapú géppel rendelkezük, ki kell kapcsolnunk a BIOS-ban az IO APIC használatát. Ha nem találnánk ilyen beállítást, akkor helyette magát az ACPI-t kell kikapcsolnunk. A Pro-150 chipsetnek vannak bizonyos hibái, amelyekre eddig még nem sikerült megfelelõ megoldást találnunk. &os;/&arch.sparc64; A &os;/&arch.sparc64; telepítéséhez egy támogatott platformra van szükségünk (lásd: ). A &os;/&arch.sparc64; telepítéséhez egy egész lemezre lesz szükségünk, mivel a rendszer jelenleg nem képes megosztani azt más operációs rendszerekkel. Támogatott hardverek A &os; minden kiadásához mellékelik a támogatott hardverek listáját &os; Hardware Notes címmel. Ezt a dokumentum többnyire a HARDWARE.TXT nevû állomány, amelyet a rendszer CD-n vagy FTP-n keresztül elérhetõ változatának gyökerében vagy a sysinstall dokumentációkat tartalmazó menüjében találhatunk meg. A telepítés elõtt elvégzendõ feladatok Készítsünk leltárt a számítógépünkrõl A &os; telepítése elõtt érdemes összeszedni, pontosan mi minden is található a számítógépünkben. A &os; telepítõrutinjai mutatni fogják a különbözõ komponensek (merevlemezek, hálózati kártyák, CD-meghajtók és a többi) modelljét és gyártóját. A &os; ezenkívü megpróbálja kideríteni a megjelenõ eszközök pontos konfigurációját is, beleértve a használt IRQ és IO portok kiosztását. A PC-s hardverek különféle szeszélyei miatt azonban ez az iménti folyamat nem minden esetben megbízható, ezért elõfordulhat, hogy helyesbíteni kell a &os; által megállapított értékeket. Ha már van a gépünkön egy másik operációs rendszer, például &windows; vagy &linux;, akkor mindenképpen hasznos lehet az általa felkínált eszközökkel lekérdezni a hardvereink beállításait. Ha nem lennénk biztosak benne, hogy az adott bõvítõkártyákat pontosan milyen beállításokkal is használjuk, nézzük meg ezeket magán a kártyán. A népszerû IRQ értékek általában a 3, 5 és 7, valamint az IO portok számát általában tizenhatos számrendszerben szerepeltetik, például 0x330. Javasoljuk, hogy nyomtassuk ki vagy írjuk le ezeket a paramétereket a &os; telepítése elõtt. Ehhez rendezzük ezeket egy táblázatban, valahogy így: Példa egy eszközleltárra Eszköz neve IRQ IO portok Megjegyzés Elsõ merevlemez - - Mérete 40 GB, gyártmánya Seagate, elsõdleges IDE master CD-ROM meghajtó - - Elsõdleges IDE slave Második merevlemez - - Mérete 20 GB, gyártmánya IBM, másodlagos IDE master Elsõ IDE vezérlõ 14 0x1f0 Hálózati kártya - - &intel; 10/100 Modem - - &tm.3com; 56K-s faxmodem, COM1 …
Ahogy elkészítettük a számítógépünk alkatrészeit tartalmazó listát, vessük ezeket össze a telepítendõ &os; kiadás által megkövetelt eszközökkel. Mentsük le az adatainkat Amennyiben a &os; telepítéséhez használt számítógép számunkra értékes adatokat tárol, igyekezzünk lementeni ezeket, és a &os; tényleges telepítése elõtt gyõzõdjünk is meg róla, hogy a mentés sikeres volt. A &os; telepítõrutinjai természetesen megerõsítést fognak kérni bármilyen adat lemezre írása elõtt, azonban ha egyszer már elindítottuk a folyamatot, már semmit sem tudunk visszafordítani. Döntsük el a &os; telepítésének helyét Ha a &os; telepítéséhez az egész merevlemezünket fel akarjuk használni, akkor még nincs miért izgatnunk magunkat — nyugodtan átléphetjük ezt a szakaszt. Amikor viszont a &os;-t más operációs rendszerek mellé szeretnénk telepíteni, ismernünk kell, miként is helyezkednek el az adatok a lemezeken, és hogy ez miként is érint bennünket. A lemezek kiosztása a &os;/&arch.i386; esetén A PC-k által használt lemezek különálló darabokra tagolhatóak. Ezeket a darabokat partícióknak nevezzük. Mivel azonban a &os; maga is tárol partíciókat, ezért ez az elnevezés pillanatok alatt megtévesztõvé válhat, ezért ezeket a lemezdarabokat a &os; lemezslice-oknak vagy egyszerûen csak slice-oknak hívja. Például a PC-s lemezpartíciókkal dolgozó, fdisk nevû &os;-s segédprogram partíciók helyett is slice-okra hivatkozik. A PC lemezenként alapvetõen csak négy partíciót enged meg. Ezeket a partíciókat nevezik elsõdleges partícióknak. Ettõl a korlátozástól egy új típus, a kiterjesztett partíció létrehozásával szabadultak meg, amivel így négynél több partíció is készíthetõ. Lemezenként egyetlen ilyen kiterjesztett partíció található, de ezen belül speciális, ún. logikai partíciók hozhatóak létre. Minden partíciónak van egy partíció-azonosítója, melyet a partíción található adatok típusának megállapítására használnak. A &os; partícióinak azonosítója a 165. Általánosságban véve minden operációs rendszer így azonosítja a partíciókat. Például a DOS és annak leszármazottai, mint például a &windows;, minden elsõdleges és logikai partícióhoz egy C:-tõl induló meghajtó-betûjelet társít. A &os;-t egy elsõdleges partícióra kell telepíteni. A &os; az összes adatát, beleértve minden általunk létrehozott állományt is, ezen az egyetlen partíción fogja elhelyezni. Ha viszont több lemezünk van, többen is, vagy akár mindegyiken létrehozhatunk &os;-s partíciókat. A &os; telepítésekor azonban legalább egy ilyen partíciónak használhatónak kell lennie. Ez lehet elõre megtisztított üres partíciói is, vagy akár egy olyan partíció, amelyen már nem használt adatok vannak. Ha már mindegyik partíciónk betelt, akkor a többi operációs rendszer által felkínált eszközök (például &ms-dos;-ban vagy &windows;-ban az fdisk) valamelyikével elõször fel kell közülük szabadítanunk egyet a &os; számára. Amennyiben akadna egy használható partíció, akkor használjuk azt. Ekkor azonban elõfordulhat, hogy ehhez elõször a meglévõk közül össze kell majd zsugorítanunk valamelyiket. A &os; legkisebb telepíthetõ változata nagyjából 100 MB lemezterületet igényel. Azonban ez egy nagyon kicsi változat és szinte semmi helyet nem hagy a saját állományainknak. Sokkal valósághûbb, ha grafikus felület nélkül nagyjából 250 MB-ot mondunk, és legalább 350 MB-ot a grafikus felület használata esetén. Ha ezeken felül további szoftvereket is telepíteni kívánunk, még több helyre lesz szükségünk. Amikor a &os; számára akarunk helyet csinálni, vagy partíciókat akarunk átméretezni, használjuk például a &partitionmagic; nevû kereskedelmi szoftvert vagy esetleg egy olyan szabad eszközt, mint például a GParted. A telepítõ CD-n megtalálható tools könyvtárban találhatunk erre a feladatra két szabad szoftvert is, név szerint a FIPS és PResizer programokat. Ugyanitt a hozzájuk tartozó dokumentáció is megtalálható. A FIPS, a PResizer és a &partitionmagic; egyaránt képes az &ms-dos; és a &windows; ME által használt FAT16 és FAT32 partíciókat átméretezni. Ismereteink szerint a &partitionmagic; és a GParted is használható az NTFS partíciókkal. A GParted számos Live CD-s linuxos disztribúción megtalálható, ilyen többek közt a SystemRescueCD. Gondok lehetnek azonban a µsoft; Vista által használt partíciókkal. Ezért nem árt, ha az átméretezésekor a kezünk ügyében van a Vista telepítõ CD-je. Természetesen, mint minden lemezkarbantási mûvelet esetén, ilyenkor is határozottan ajánlott biztonsági mentéseket készíteni. Az említett eszközök helytelen használata megsemmisítheti a lemezeinken tárolt adatokat, ezért a használatuk elõtt gondoskodjunk friss, mûködõképes biztonsági mentésekrõl. Meglevõ partíció használata a méret megváltoztatása nélkül Tegyük fel, hogy a számítógépünkben egyetlen 4 GB méretû lemez van, amelyen megtalálható a &windows; valamelyik verziója, és ezt a lemezt korábban két, egyaránt 2 GB méretû meghajtóra osztottuk, a C:-re és D:-re. 1 GB adatunk van a C: meghajtón és fél GB a D:-n. Mindez tehát azt jelenti, hogy a lemezünkön két partíció található, betûjelenként egy. Ha átmásoljuk a D: meghajtón levõ adatainkat a C: meghajtóra, akkor ezzel felszabadíthatjuk a &os; számára a második partíciót. Meglevõ partíció zsugorítása Tegyük fel, hogy a számítógépünkben egyetlen 4 GB méretû lemez van, amelyet teljes egészében a &windows; valamelyik példánya foglal el. A &windows; telepítése során ezért minden bizonnyal egyetlen nagy partíciót hoztunk létre, amely a C: betûjelet kapta és a mérete 4 GB. Jelen pillanatban másfél GB helyet használunk a lemezen, és szeretnénk a &os; számára 2 GB helyet felszabadítani. A &os; telepítéséhez a következõk valamelyikét kell tennünk: Mentsük le a &windows;-os adatainkat, telepítsük újra a &windows;-t úgy, hogy egy 2 GB méretû partíciót választunk neki a telepítése során. A partíció összezsugorítására használjuk az elõbb említett alkalmazásokat, például a &partitionmagic;-et. A lemezek kiosztása Alphán Alpha Alphán egy egész lemezre lesz szükségünk a &os; telepítéséhez, mivel jelen pillanatban nem tud más rendszerekkel osztozni a lemezeken. A gépünkben található lemez rendelkezhet IDE- vagy SCSI-csatolóval is, egyedül az a fontos, hogy el tudjuk róla indítani a rendszert. A Digital, illetve Compaq leírásainak megfelelõen az SRM összes parancsát nagybetûkkel írjuk, habár az SRM nem különbözteti meg a kis- és nagybetûket. A gépünkben található lemezek neveit és típusát a az SRM konzolban kiadott SHOW DEVICE paranccsal kérdezhetjük le: >>>SHOW DEVICE dka0.0.0.4.0 DKA0 TOSHIBA CD-ROM XM-57 3476 dkc0.0.0.1009.0 DKC0 RZ1BB-BS 0658 dkc100.1.0.1009.0 DKC100 SEAGATE ST34501W 0015 dva0.0.0.0.1 DVA0 ewa0.0.0.3.0 EWA0 00-00-F8-75-6D-01 pkc0.7.0.1009.0 PKC0 SCSI Bus ID 7 5.27 pqa0.0.0.4.0 PQA0 PCI EIDE pqb0.0.1.4.0 PQB0 PCI EIDE Ebben a példában egy Digital Personal Workstation 433au szerepel, és láthatjuk, hogy három meghajtót csatlakoztattunk hozzá. Ezek közül az elsõ a DKA0 nevet viselõ CD-ROM meghajtó, valamint van még két további lemezünk, DKC0 és DKC100 néven. A DKx alakú névvel rendelkezõ eszközök a SCSI-lemezek. Ennek megfelelõen például a DKA100 név az elsõ (A) SCSI-buszon található 1 célazonosítóval (target ID) ellátott SCSI-lemezre, miközben a DKC300 a harmadik (C) SCSI-buszon levõ 3 célazonosítóval ellátott SCSI-lemezre hivatkozik. A PKx alakú eszköznév magára a SCSI-vezérlõre vonatkozik. Ahogy az a SHOW DEVICE kimenetében is látszik, a SCSI csatolón keresztül csatlakoztatott CD-ROM meghajtókat a többi SCSI-merevlemezhez hasonlónak tekinti. Az IDE-lemezek nevei ehhez hasonlóan DQx alakúak, ahol a PQx a hozzájuk tartozó IDE-vezérlõt jelöli. Szedjük össze a hálózati beállításainkat Amennyiben a &os; telepítésének részeként hálózatra is szándékozunk csatlakozni (például egy FTP vagy NFS szerverrõl akarunk telepíteni), ismernünk kell a hálózatra vonatkozó beállításainkat is. A telepítõ rá fog kérdezni ezekre az információkra, amelyek megadása után a &os; a telepítés befejezéséhez csatlakozni tud majd a hálózatra. Csatlakozás Ethernet-hálózaton, kábel- vagy DSL-modemen keresztül Ha egy Ethernet-hálózathoz, vagy magához az internethez csatlakozunk egy DSL- vagy kábelmodemen keresztül, akkor az alábbi adatokra lesz szükségünk: IP-cím Az alapértelmezett átjáró IP-címe A gépünk neve DNS (névfeloldó) szerverek IP-címei Hálózati maszk Ha nem ismerjük ezeket, érdeklõdjünk a rendszergazdától vagy a szolgáltatónktól. Elképzelhetõ az is, hogy mindezen információkat DHCP segítségével, automatikusan kapjuk meg. Ezt is mindenképpen jegyezzük fel. Kapcsolódás modemmel Ha az internet-szolgáltatónkhoz hagyományos modemen keresztül csatlakozunk, akkor is tudjuk telepíteni a &os;-t interneten keresztül, azonban ez nagyon sokáig tarthat. Ehhez tudnunk kell: Az internet-szolgáltatónk behívószámát A soros (COM) port számát, amelyen keresztül a modem kapcsolódik a gépünkhöz Az internet-szolgáltatónktól kapott felhasználói nevet és jelszót Olvassuk el &os; hibajegyzékét Habár a &os; Projekt igyekszik a &os; minden egyes kiadását a lehetõ legmegbízhatóbban felkészíteni, hibák óhatatlanul is maradnak bennük. Nagyon ritka esetekben ezek a hibák magára a telepítés folyamatára is kihathatnak. Amint ezeket a problémákat sikerül felderíteni és javítani, rögvest megjelennek a &os; honlapján található hibajegyzékben (angolul). A telepítés elõtt ezért mindig ajánlott átolvasni ezt a dokumentumot, így megbizonyosodunk róla, hogy semmilyen utólag felmerült probléma nem akadályozza munkánkat. Az összes kiadáshoz tartozó információ, beleértve az egyes kiadások hibajegyzékeit is, a &os; honlapjáról a kiadásokra vonatkozó információkat tartalmazó részen érhetõ el (angolul). Szerezzük be a &os; telepítéséhez szükséges állományokat A &os; telepítése az alábbi helyek bármelyikén megtalálható állományok felhasználásával történik: Lokálisan: CD vagy DVD Ugyanazon a számítógépen levõ &ms-dos; partíció SCSI- vagy QIC-szalag Floppylemezek Hálózaton keresztül: FTP oldalról, tûzfalon keresztül vagy szükség szerint HTTP proxy használatával NFS szerverrõl Párhuzamos vagy soros vonali kapcsolaton keresztül Ha megvásároltuk a &os; telepítõ CD-jét vagy DVD-jét, akkor már mindennel rendelkezünk a telepítéshez. Lépjünk bátran tovább a következõ szakaszra ()! Ha eddig még nem szereztük volna be a &os; telepítéséhez szükséges állományokat, ugorjunk a hoz, ahol megtudhatjuk, hogyan készítsük elõ a &os; telepítését az imént felsorolt helyzetekben. A szakasz elolvasása után pedig jöjjünk vissza ide, majd folytassuk az olvasást a ban. Készítsünk egy rendszerindító lemezt A &os; telepítése úgy kezdõdik, hogy a számítógépünkkel a &os; telepítõjét indítjuk el — ez viszont nem egy olyan program, amit más operációs rendszerben el tudunk indítani. A számítógépünk általában a merevlemezünkre telepített operációs rendszert indítja el, azonban beállítható úgy is, hogy az indulásához egy ún. rendszerindító (bootolható) floppy lemezt használjon. Napjaink számítógépei azonban a CD-meghajtóban levõ CD-krõl is el tudnak indulni. Ha CD-n vagy DVD-n megvan a &os; telepítõje (akár megvettük, akár éppen magunk készítettük) és a számítógépünk tud CD-rõl vagy DVD-rõl rendszert indítani (a BIOS-ban van egy Boot Order vagy hozzá hasonló nevû beállítás), akkor kihagyhatjuk ezt a szakaszt. A &os; CD- és DVD image-ek kiírásával egy rendszerindításra alkalmas lemezt kapunk, amirõl minden további elõkészület nélkül telepíthetünk. A rendszerindító floppy lemezt az alábbi lépések mentén haladva tudjuk elkészíteni: A rendszerindító lemezek image-einek beszerzése A rendszerindító lemezek a telepítõeszköz floppies/ könyvtárában találhatóak, illetve letölthetõek az ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/releases/<architektúra>/<változat>-RELEASE/floppies/ helyrõl. Az <architektúra> és <változat> helyére természtesen írjuk be a telepíteni kívánt architektúrát és verziót. Így például a &os;/&arch.i386; &rel.current;-RELEASE rendszerindító lemezei az címrõl érhetõek el. A floppyk image-ei .flp kiterjesztésûek. A floppies/ könyvtár számos különféle image-et tartalmaz, ezek közül leginkább a telepítendõ &os; változat, valamint emellett olykor konkrétan a hardver határozza meg a használandót. Az esetek túlnyomó részében négy floppyra lesz szükségünk: boot.flp, kern1.flp, kern2.flp és kern3.flp. A lemezek image-eit illetõ legfrissebb információkat ugyanazon a könyvtáron belül szereplõ README.TXT állományban olvashatjuk (angolul). Az FTP-hez használt programunkat az image-ek letöltése során ne felejtsük el bináris (binary) átviteli módban használni. Egyes böngészõk hajlamosak ugyanis szöveges (text vagy ASCII) átviteli módot használni, ami viszont csak abból vehetõ észre, hogy nem tudjuk a lemezekrõl elindítani a rendszert. A floppyk elõkészítése Mindegyik letöltendõ image-hez elõ kell készíteni egy-egy hajlékonylemezt. Nagyon fontos, hogy ezek a lemezek teljesen hibátlanok legyenek. Errõl a legkönnyebben úgy gyõzõdhetünk meg, ha a lemezeket magunk formázzuk, és nem bízunk a különféle elõreformázott (preformatted) floppykban. A &windows;-ban található formázó segédprogram sem árul el nekünk semmit a lemezeken található hibás részekrõl, egyszerûen csak rossznak (bad) jelöli meg és figyelmen kívül hagyja ezeket. Határozottan ajánljuk, hogy amennyiben a telepítésnek ezt a módját választjuk, mindig használjunk teljesen új floppykat. Ha megpróbáljuk telepíteni a &os;-t, és a telepítõprogram összeomlik, lefagy vagy bármilyen furcsaságot mûvel, elsõként mindenképpen a floppykra gyanakodhatunk. Ilyenkor írjuk ki az image-eket új lemezekre és próbálkozzunk újra a telepítéssel. Az image-ek kiírása a floppykra Az .flp kiterjesztésû állományok nem a lemezre másolható hagyományos állományok, hanem a lemezek teljes tartalmának képei, ezért ezeket egyszerûen nem másolhatjuk egyik lemezrõl a másikra. Az image-ek közvetlen lemezreírásához ehelyett kifejezetten erre a célra alkalmas eszközöket kell használnunk. DOS Azok számára, akik a floppykat &ms-dos;/&windows; rendszerû számítógépeken kívánják elkészíteni, mellékeltünk egy fdimage nevû segédprogramot. Ha a CD-meghajtónk betûjele például E: és a telepítõ CD-n található image-eket szeretnénk kiírni vele, akkor ezt a parancsot kell kiadnunk: E:\> tools\fdimage floppies\boot.flp A: Ezután ismételten adjuk ki az iménti parancsot minden egyes használni kívánt .flp állományra, azonban elõtte mindig tegyünk be egy újabb floppyt, és a ráírt image-ek neveivel folyamatosan címkézzük fel a lemezeket. A megadott parancsot természetesen mindig írjuk át a konkrét .flp állományok tényleges elérési útvonalainak megfelelõen. Ha nincs CD-nk, akkor az fdimage programot az &os; FTP oldalán található tools könyvtárból is letölthetjük. Amikor a lemezeket egy &unix; rendszeren készítenénk el (például egy másik &os; rendszeren), akkor a &man.dd.1; parancs is használható az image-ek közvetlen lemezreírásához. &os; alatt így néz ki a paraméterezése: &prompt.root; dd if=boot.flp of=/dev/fd0 &os;-n a /dev/fd0 az elsõ hajlékonylemezes meghajtóra hivatkozik (tehát az A: betûjelû meghajtóra). Ennek megfelelõen a /dev/fd1 jelenti a B: meghajtót és így tovább. Más &unix; változatok esetleg más neveket használhatnak a hajlékonylemezes meghajtók megnevezésére, ezért errõl érdemes ilyenkor tájékozódni az adott rendszerhez tartozó dokumentációban. Most már készen állunk a &os; telepítésére! A telepítés megkezdése Alapértelmezés szerint a telepítés egészen addig nem fog semmit sem írni a lemezekre, amíg a következõ üzenet fel nem bukkan: Last Chance: Are you SURE you want continue the installation? If you're running this on a disk with data you wish to save then WE STRONGLY ENCOURAGE YOU TO MAKE PROPER BACKUPS before proceeding! We can take no responsibility for lost disk contents! A szöveg fordítása: Utolsó esély: BIZTOSAN folytatni kívánja a telepítést? Ha olyan lemezre szeretne telepíteni, amelyen fontos adatok találhatóak, HATÁROZOTTAN JAVASOLJUK, hogy a továbblépés elõtt KÉSZÍTSEN RÓLUK MEGBÍZHATÓ BIZTONSÁGI MÁSOLATOT! Nem vállalunk semmilyen felelõsséget az elveszett adatokért! A telepítõbõl tehát a fenti, végsõ figyelmeztetés elõtt bármikor ki lehet lépni anélkül, hogy a merevlemezünkön levõ adatokat veszélyeztetnénk. Ha úgy érezzük, hogy valamit véletlenül rosszul állítottunk volna be a telepítés során, ekkor még minden komolyabb kár okozása nélkül kikapcsolhatjuk a számítógépünket. A rendszer indítása Rendszerindítás &i386;-on Kezdjünk egy kikapcsolt számítógéppel. Kapcsoljuk be a számítógépet. Az indulása során látnunk kell egy olyan opciót, amivel be tudunk lépni a rendszer beállításait tartalmazó menübe, avagy a BIOS-ba. Ezt többnyire a F2, F10, Del vagy a AltS lenyomásával érhetjük el. Ezek közül használjuk a képernyõn megjelenõ billentyûket. Elõfordulhat, hogy induláskor a számítógépünk semmilyen szöveget, csak egy képet mutat. Ilyenkor általában a Esc billentyû megnyomására eltûnik a kép és láthatóvá válnak a számunkra fontos üzenetek. Miután beléptünk a menübe, keressük meg azt a beállítást, amely a rendszerindításhoz használt eszközt határozza meg. Ennek a neve sokszor Boot Order (rendszerindítási sorrend) vagy valami hozzá hasonló. Itt mindenféle eszköz felsorolását találjuk: Floppy, CDROM, First Hard Disk (elsõ merevlemezes meghajtó) és így tovább. Ha a rendszerindításhoz korábban floppykat készítettünk elõ, gondoskodjunk róla, hogy itt a floppyra vonatkozó beállítást válasszuk ki. Amennyiben viszont CD-rõl akarjuk a telepítést elindítani, akkor helyette azt válasszuk. Ha bármilyen kétség merülne fel bennünk, keressük meg ezt a beállítást a számítógéphez és/vagy az alaplaphoz kapott kézikönyvben. Igényeink szerint végezzük el a beállítást, majd mentsük el és lépjünk ki. Most indítsuk újra a számítógépet. Ha a ban leírtak szerint rendszerindító lemezeket készítettünk, akkor ezek valamelyike lesz az elsõ rendszerindító lemez, valószínûleg az, amelyikre a boot.flp image tartalmát írtuk ki. Ezt a lemezt tegyük a meghajtóba. Ha CD-rõl indítjuk a telepítést, akkor kapcsoljuk be a számítógépet és az elindulása után igyekezzünk minél hamarabb betenni a lemezt a meghajtóba. Ha minden próbálkozásunk ellenére a számítógépünk a megszokott módon indul és a meglevõ operációs rendszert tölti be, akkor a következõkkel lehet a gond: A lemezeket nem raktuk be eléggé korán. Hagyjuk benn ezeket és próbáljuk meg ismét újraindítani a számítógépet. Nem állítottuk be jól a BIOS-t. Próbáljuk meg egészen addig újra végrehajtani az elõzõ lépést, amíg a megfelelõ beállítást el nem találjuk. A BIOS nem támogatja a kiválasztott eszközrõl történõ rendszerindítást. A &os; megkezdi az indulását. Ha CD-rõl indítjuk, akkor valami ehhez hasonlót fogunk látni (a konkrét verzióra vonatkozó adatokat itt most kihagytuk): Booting from CD-Rom... CD Loader 1.2 Building the boot loader arguments Looking up /BOOT/LOADER... Found Relocating the loader and the BTX Starting the BTX loader BTX loader 1.00 BTX version is 1.01 Console: internal video/keyboard BIOS CD is cd0 BIOS drive C: is disk0 BIOS drive D: is disk1 BIOS 639kB/261120kB available memory FreeBSD/i386 bootstrap loader, Revision 1.1 Loading /boot/defaults/loader.conf /boot/kernel/kernel text=0x64daa0 data=0xa4e80+0xa9e40 syms=[0x4+0x6cac0+0x4+0x88e9d] \ Amikor floppyról indítjuk a rendszert, ehhez hasonlóval találkozhatunk (itt sem szerepelnek most verzióadatok): Booting from Floppy... Uncompressing ... done BTX loader 1.00 BTX version is 1.01 Console: internal video/keyboard BIOS drive A: is disk0 BIOS drive C: is disk1 BIOS 639kB/261120kB available memory FreeBSD/i386 bootstrap loader, Revision 1.1 Loading /boot/defaults/loader.conf /kernel text=0x277391 data=0x3268c+0x332a8 | Insert disk labelled "Kernel floppy 1" and press any key... Kövessük a képernyõn megjelenõ utasítást (Helyezze be a "Kernel floppy 1" címkéjû lemezt és nyomjon meg egy billentyût...), tehát vegyük ki a boot.flp image-hez tartozó lemezt és tegyük be helyette a kern1.flp image-hez tartozó lemezt, majd nyomjuk le az Enter billentyût. Várjuk meg amíg a rendszer megkezdi az indulást az elsõ lemezrõl, majd az utasításoknak megfelelõen folyamatosan tegyük be a soron következõ lemezeket. Miután elindítottuk a rendszert floppyról vagy CD-rõl, a rendszerindítási folyamat be fogja hozni a &os; rendszertöltõjének menüjét:
&os; rendszerbetöltõ menüje
Várjuk ki a tíz másodperces szünetet vagy egybõl nyomjuk le az Enter billentyût. Rendszerindítás Alphán Alpha Kezdjünk egy kikapcsolt számítógéppel. Kapcsoljuk be a számítógépet és várjuk meg rendszerindító monitor parancssorát. Ha a ban leírtak szerint készítettünk rendszerindító lemezeket, akkor ezek valamelyike lesz majd a rendszer indításához használt elsõ lemez, valószínûleg az, amelyik a boot.flp image-et tartalmazza. Helyezzük ezt a lemezt a hajlékonylemezes meghajtóba és a rendszer indításához írjuk be a következõ parancsot (amennyiben szükséges, a DVA0-ról írjuk át benne a saját lemezes meghajtónk hivatkozását): >>>BOOT DVA0 -FLAGS '' -FILE '' Ha CD-rõl telepítünk, akkor tegyük a CD-t a meghajtójába és a telepítéshez megkezdéséhez írjuk be az alábbi parancsot (ha szükség lenne rá, írjuk át DKA0-t a saját CD-meghajtónk hivatkozására): >>>BOOT DKA0 -FLAGS '' -FILE '' A &os; megkezdi az indulását. Amennyiben floppyról indítjuk, hamarosan fel fog jönni a következõ üzenet: Insert disk labelled "Kernel floppy 1" and press any key... Kövessük az utasítást (Helyezze be a "Kernel floppy 1" címkéjû lemezt és nyomjon le egy billentyût...), tehát vegyük ki a boot.flp image-et tartalmazó lemezt és tegyük be helyette a kern1.flp image-et tartalmazó lemezt, majd zárjuk le a folyamatot az Enter lenyomásával. Akár floppyról, akár CD-rõl indítottuk a rendszert, a rendszerindítás folyamata elõbb-utóbb eljut ehhez a részhez: Hit [Enter] to boot immediately, or any other key for command prompt. Booting [kernel] in 9 seconds... _ Az üzenet fordítása: A közvetlen indításhoz nyomja le az [Enter] billentyût, vagy egy másik billentyût a paranccsor felhozásához. A [kernel] indítása 9 másodpercen belül... _ Várjunk tíz másodpercet vagy egyszerûen nyomjuk le az Enter billentyût. Ezzel elindul a rendszermag beállításait tartalmazó menü. Rendszerindítás &sparc64;-en A legtöbb &sparc64; alapú rendszert úgy állították be, hogy automatikusan lemezrõl induljon. A &os; telepítéséhez azonban hálózaton keresztül vagy CD-rõl kell indítanunk a rendszert, ezért módosítanunk kell a PROM (az OpenFirmware) beállításait. Mindehhez indítsuk újra a rendszert és várjuk meg, amíg feltûnik a rendszerindító üzenet. A konkrét üzenet nagyban függ a számítógép típusától, azonban valami ilyesmi lesz: Sun Blade 100 (UltraSPARC-IIe), Keyboard Present Copyright 1998-2001 Sun Microsystems, Inc. All rights reserved. OpenBoot 4.2, 128 MB memory installed, Serial #51090132. Ethernet address 0:3:ba:b:92:d4, Host ID: 830b92d4. Amikor megpróbálja a rendszert elindítani a lemezrõl, a PROM parancssorának bekéréshez nyomjuk le a billentyûzeten az L1 A vagy a StopA billentyûket, esetleg a soros konzolon keresztül küldjünk egy BREAK parancsot (például a &man.tip.1; vagy &man.cu.1; man oldalakon szereplõ ~# parancs használatával). Körülbelül így néz ki: ok ok {0} Ez a fajta parancssor csak az egy processzorral rendelkezõ rendszereken jelenik meg. Ez a fajta parancssor többprocesszoros (SMP) rendszereken jelenik meg, ahol a szám az éppen aktív processzor sorszámát jelöli. Most helyezzük a CD-t a meghajtóba, és a PROM parancssorában pedig gépeljük be boot cdrom parancsot. Az eszközkeresés eredményeinek vizsgálata A képernyõn megjelenõ utolsó pár száz sor mindig eltárolódik, késõbb tetszõlegesen átvizsgálhatóak. A puffer tartalmának átnézéséhez nyomjuk le a Scroll Lock billentyût, amivel bekapcsoljuk a korábban megjelent üzenetek közti visszalépést. Itt a nyílbillentyûk, vagy a PageUp és PageDown billentyûk használhatóak a kiírások átböngészéséhez. A Scroll Lock ismételt lenyomásával kiléphetünk ebbõl a módból. Tegyük most mi is ezt, és nézzük az összes olyan üzenetet, amely a rendszermag indulása során keletkezett. A ban látható szövegekhez hasonlóakat fogunk találni, habár ez a számítógépben található konkrét eszközöktõl függõen eltérõ lehet.
Példa az eszközkeresés eredményeire avail memory = 253050880 (247120K bytes) Preloaded elf kernel "kernel" at 0xc0817000. Preloaded mfs_root "/mfsroot" at 0xc0817084. md0: Preloaded image </mfsroot> 4423680 bytes at 0xc03ddcd4 md1: Malloc disk Using $PIR table, 4 entries at 0xc00fde60 npx0: <math processor> on motherboard npx0: INT 16 interface pcib0: <Host to PCI bridge> on motherboard pci0: <PCI bus> on pcib0 pcib1:<VIA 82C598MVP (Apollo MVP3) PCI-PCI (AGP) bridge> at device 1.0 on pci0 pci1: <PCI bus> on pcib1 pci1: <Matrox MGA G200 AGP graphics accelerator> at 0.0 irq 11 isab0: <VIA 82C586 PCI-ISA bridge> at device 7.0 on pci0 isa0: <iSA bus> on isab0 atapci0: <VIA 82C586 ATA33 controller> port 0xe000-0xe00f at device 7.1 on pci0 ata0: at 0x1f0 irq 14 on atapci0 ata1: at 0x170 irq 15 on atapci0 uhci0 <VIA 83C572 USB controller> port 0xe400-0xe41f irq 10 at device 7.2 on pci 0 usb0: <VIA 83572 USB controller> on uhci0 usb0: USB revision 1.0 uhub0: VIA UHCI root hub, class 9/0, rev 1.00/1.00, addr1 uhub0: 2 ports with 2 removable, self powered pci0: <unknown card> (vendor=0x1106, dev=0x3040) at 7.3 dc0: <ADMtek AN985 10/100BaseTX> port 0xe800-0xe8ff mem 0xdb000000-0xeb0003ff ir q 11 at device 8.0 on pci0 dc0: Ethernet address: 00:04:5a:74:6b:b5 miibus0: <MII bus> on dc0 ukphy0: <Generic IEEE 802.3u media interface> on miibus0 ukphy0: 10baseT, 10baseT-FDX, 100baseTX, 100baseTX-FDX, auto ed0: <NE2000 PCI Ethernet (RealTek 8029)> port 0xec00-0xec1f irq 9 at device 10. 0 on pci0 ed0 address 52:54:05:de:73:1b, type NE2000 (16 bit) isa0: too many dependant configs (8) isa0: unexpected small tag 14 orm0: <Option ROM> at iomem 0xc0000-0xc7fff on isa0 fdc0: <NEC 72065B or clone> at port 0x3f0-0x3f5,0x3f7 irq 6 drq2 on isa0 fdc0: FIFO enabled, 8 bytes threshold fd0: <1440-KB 3.5” drive> on fdc0 drive 0 atkbdc0: <Keyboard controller (i8042)> at port 0x60,0x64 on isa0 atkbd0: <AT Keyboard> flags 0x1 irq1 on atkbdc0 kbd0 at atkbd0 psm0: <PS/2 Mouse> irq 12 on atkbdc0 psm0: model Generic PS/@ mouse, device ID 0 vga0: <Generic ISA VGA> at port 0x3c0-0x3df iomem 0xa0000-0xbffff on isa0 sc0: <System console> at flags 0x100 on isa0 sc0: VGA <16 virtual consoles, flags=0x300> sio0 at port 0x3f8-0x3ff irq 4 flags 0x10 on isa0 sio0: type 16550A sio1 at port 0x2f8-0x2ff irq 3 on isa0 sio1: type 16550A ppc0: <Parallel port> at port 0x378-0x37f irq 7 on isa0 pppc0: SMC-like chipset (ECP/EPP/PS2/NIBBLE) in COMPATIBLE mode ppc0: FIFO with 16/16/15 bytes threshold plip0: <PLIP network interface> on ppbus0 ad0: 8063MB <IBM-DHEA-38451> [16383/16/63] at ata0-master UDMA33 acd0: CD-RW <LITE-ON LTR-1210B> at ata1-slave PIO4 Mounting root from ufs:/dev/md0c /stand/sysinstall running as init on vty0
Figyelmesen olvassuk át az üzeneteket, és bizonyosodjuk meg róla, hogy a &os; minden számunkra fontos eszközt felismert. Ha nem látunk egy eszközt, akkor azt valószínûleg nem találta meg. Egy saját rendszermag létrehozásával azonban fel tudunk ismertetni olyan eszközöket is, amelyek támogatása eredetileg nem szerepel a GENERIC rendszermagban. Ilyenek például a hangkártyák. A &os; 6.2 vagy késõbbi változataiban az eszközök felkutatása után a ban láthatóak következnek. Itt a nyílbillentyûk segítségével választhatjuk ki az országot (country), térséget (region) vagy csoportot (group). Az Enter lenyomása után pillanatok alatt beállítódik az országunknak és billentyûzetünknek megfelelõ kiosztás. Ha meg akarjuk ismételni az iménti beállítást, pillanatok alatt ki tudunk lépni a sysinstall programból.
Az ország kiválasztása
Kilépés a <application>sysinstall</application> programból
A telepítõprogram fõképernyõjén válasszuk ki a nyílbillentyûkkel az Exit Install (Kilépés a telepítésbõl) menüpontot. Erre a következõ üzenet fog megjelenni: User Confirmation Requested Are you sure you wish to exit? The system will reboot (be sure to remove any floppies/CDs/DVDs from the drives). [ Yes ] No Az üzenet fordítása: Felhasználói megerõsítés szükséges Valóban ki akar lépni? A rendszer ezt követõen újra fog indulni (ezért ne felejtsük el eltávolítani az összes floppyt, CD-t és DVD-t a meghajtókból)! [ Igen ] Nem Ha a CD-t bennhagyjuk a meghajtóban és a &gui.yes; választ adjuk, akkor a telepítõprogram még egyszer el fog indulni. Ha floppyról indítottuk volna a rendszert, az újraindítás elõtt vegyük ki a boot.flp image-et tartalmazó lemezt. A <application>sysinstall</application> bemutatása A sysinstall a &os; Projekt által fejlesztett telepítõprogram. Konzol alapú, menükre és képernyõkre oszlik, amelyeken a beállításokat és a telepítési folyamat irányítását tudjuk elvégezni. A sysinstall menürendszerét több más billentyû mellett legfõképpen a nyílbillentyûkkel, az Enter, Tab és a Szóköz billentyûkkel kezelhetjük. Ezek és az általuk elvégezhetõ feladatok részletes leírása a sysinstall használatáról szóló információk között található. Ennek megtekintéséhez elõször gyõzõdjünk meg róla, hogy a által illusztrált helyzetnek megfelelõen kiválasztottuk a Usage (Használat) menüpontot és a [Select] (Kiválaszt) feliratú gombon állunk, majd nyomjuk le az Enter billentyût. Ezt követõen megjelenik a menürendszer használatát bemutató leírás. Miután végigolvastuk, a fõmenübe az Enter billentyû lenyomásával tudunk visszajutni.
A <quote>Usage</quote> kiválasztása a <application>sysinstall</application> fõmenüjében
A dokumentációs menü kiválasztása A fõmenüben a nyílbillentyûkkel válasszuk a Doc feliratú menüpontot és nyomjuk meg az Enter billentyût.
A dokumentációs menü kiválasztása
Ezzel megjelenik a dokumentációs menü.
A <application>sysinstall</application> dokumentációs menüje
Feltétlenül olvassuk el az itt található leírásokat. A dokumentumok elolvasásához elõször válasszunk közülük a nyílbillentyûkkel, majd nyomjuk meg az Enter billentyût. A dokumentum elolvasása után az Enter lenyomásával tudunk visszatérni a dokumentációs menübe. A dokumentációs menübõl a fõmenübe úgy tudunk kilépni, ha a nyílbillentyûkkel kiválasztjuk az Exit (Kilépés) menüpontot és megnyomjuk az Enter billentyût. A billentyûkiosztás menüjének kiválasztása A billentyûzetkiosztás megváltoztatásához válasszuk ki a nyílbillentyûk segítségével a Keymap menüpontot a menübõl és nyomjuk meg az Enter billentyût. Erre természetesen csak akkor lesz szükségünk, ha nem szabványos vagy nem angol billentyûzetet használunk.
A <application>sysinstall</application> fõmenüje
A különbözõ billentyûkiosztásoknak megfelelõ menüpontok a fel/le nyílak és a Szóköz billentyû segítségével választhatóak ki. A Szóköz ismételt lenyomásával töröljük a választásunkat. A befejezéshez válasszuk ki a nyilakkal a &gui.ok; gombot és nyomjuk le az Enter billentyût. A mellékelt képen a lista egy része látható csupán. Ha a Tab billentyûvel a &gui.cancel; gombot választjuk, akkor az alapértelmezett billentyûkiosztást kapjuk és visszakerülünk a fõmenübe.
A <application>sysinstall</application> billentyûkiosztást beállító menüje
A telepítés beállításai tartalmazó képernyõ Válasszuk az Options (Beállítások) menüpontot, majd nyomjuk le az Enter billentyût.
A <application>sysinstall</application> fõmenüje
A <application>sysinstall</application> beállításai
Az itt szereplõ alapértelmezett értékek a legtöbb felhasználó számára minden további nélkül megfelelnek, nem szükséges a megváltoztatásuk. A kiadás neve (release name) mezõ értéke a telepítendõ verziótól függõen változhat. A kiválasztott mezõ rövid leírása a képernyõ alján, kékkel kiemelten jelenik meg. A Use Defaults (Az alapértelmezések használata) beállítás az alapértelmezésére állítja vissza az összes értéket. Az F1 lenyomásával elolvashatjuk a különbözõ beállításokhoz tartozó súgót. A Q billentyûvel visszatérhetünk a fõmenübe. Egy szabványos telepítés megkezdése A Standard (Szabványos) elnevezésû menüpont által felkínált telepítési módszer ajánlott a &unix;-szal vagy a &os;-vel most ismerkedõk számára. A telepítés megkezdéséhez a nyilakkal válasszuk ki a Standard menüpontot, majd nyomjuk meg az Enter billentyût.
Egy szabványos telepítés megkezdése
Lemezterület lefoglalása Elsõ feladatunk lemezterületet foglalni a &os; számára, majd megcímkézni azt, hogy a sysinstall elõ tudja készíteni. Ehhez tisztában kell lennünk azzal, hogy a &os; milyen formában is keresi az adatokat a lemezünkön. A BIOS meghajtószámozása Egy témára különösen tekintettel kell lennünk mielõtt telepítenénk és beállítanánk a &os;-t a rendszerünkön, fõleg abban az esetben, ha több merevlemezünk is van. DOS Microsoft Windows Egy BIOS-függõ operációs rendszert, például &ms-dos;-t vagy &windows;-t futattó PC esetén a BIOS az operációs rendszer beleegyezésével képes elvonatkoztatni a lemezek megszokott sorrendjétõl. Ennek köszönhetõen a felhasználó nem csak az ún. primary master (elsõdleges master) merevlemezes meghajtótól tudja elindítani a rendszert. Ez kifejezetten kényelmes megoldás az olyan felhasználók számára, akik az elsõvel teljesen megegyezõ második merevlemez megvásárlásával kialakították a rendszerük egyszerû és egyben a legolcsóbb biztonsági mentését, amire a Ghost vagy XCOPY programokkal tudnak rendszeres másolatokat készíteni. Így, ha az elsõdleges meghajtó tönkremegy vagy vírus támadja meg, esetleg az operációs rendszer egy hiba miatt használhatatlanná teszi, akkor a BIOS-t utasíthatjuk a meghajtók logikai cseréjére és ezzel könnyen helyre tudjuk állítani. Olyan, mintha a ház felnyitása nélkül felcseréltük volna a lemezeket bekötõ kábeleket. SCSI BIOS A SCSI-vezérlõkkel szerelt drágább rendszerek gyakran tartalmaznak olyan BIOS-bõvítéseket, amelyeken keresztül a SCSI-lemezek ugyanígy tetszõlegesen átrendezhetõek, egészen hét meghajtóig. Az ilyen lehetõségek használatához szokott felhasználókat azonban könnyen csalódás érheti, amikor a &os; nem az elvárásaiknak megfelelõen cselekszik. A &os; ugyanis nem használja a BIOS-t és nem ismeri a BIOS logikai meghajtókiosztását. Ez meghökkentõ eredményekre vezethet, fõleg akkor, amikor paramétereiket tekintve a meghajtók fizikailag teljesen megegyeznek és ráadásul egymás másolatait tartalmazzák. A &os; telepítése elõtt mindig állítsuk vissza a BIOS-ban a meghajtók eredeti sorrendjét, és a használatához hagyjuk is így ezt a beállítást. Ha valamiért mégis meg kellene cserélnünk a meghajtókat, akkor ezentúl válasszuk a nehezebb utat: nyissuk ki a gépházat és kössük át a kábeleket, tegyük át a jumpereket mi magunk. Részlet Frédi és Vili különleges kalandjaiból: Vili fogott egy öreg Winteles számítógépet, hogy készítsen belõle egy &os;-s rendszert Frédinek. Vili ehhez beszerel egy SCSI-meghajtót, ami így nullás SCSI-egység lesz, majd telepíti rá a &os;-t. Frédi nekilát használni a rendszert, azonban pár nap elteltével tapasztalja, hogy az öregecske SCSI-meghajtó számos apróbb hibát jelez, és ezért szól Vilinek. Néhány nappal késõbb Vili eldönti, ideje pontot tenni az ügy végére, ezért a raktárban levõ SCSI-lemezek köztül elhoz az eredetivel egy teljesen megegyezõt. Az elõzetes felületellenõrzés eredményei szerint a meghajtó tökéletesen mûködik, ezért Vili beszerelni ezt a meghajtót a négyes SCSI-egységként, majd lemásolja a nullás meghajtó tartalmát a négyesre. Miután beszerelte a tökéletesen üzemelõ új meghajtót, Vili úgy határoz, ideje megkezdeni a használatát, ezért beállítja a SCSI BIOS-át, hogy a rendszer a nullás helyett ezentúl a négyes egységrõl induljon. A &os; elindul és mindenki örül. Frédi ezután folytatja megszokott munkáját, majd Vili és Frédi úgy gondolják, itt az ideje az újabb izgalmaknak — frissítsünk a &os; egy újabb változatára. Vili ekkor eltávolítja a nullás SCSI-egységet, mivel már egyébként is kezdett tönkremenni, és kicseréli egy másik teljesen azonos lemezes meghajtóra. Vili ezt követõen Frédi internetrõl letöltött varázslatos floppyjainak segítségével feltelepíti a &os; új verzióját az új nullás SCSI-egységre. A telepítés minden gond nélkül lezajlik. Frédi próbálgatja is a &os; új változatát néhány napig, és számára ez elegendõ bizonyíték ahhoz, hogy a munkahelyén is használja. Ideje hát átmásolni a régi munkáit, ezért Frédi csatlakoztatja a (korábbi &os; változat legfrissebb változatát tartalmazó) négyes SCSI-egységet. Frédin azonban hirtelen aggodalom tör ki, hiszen a négyes SCSI-egységen sehol sem találja munkája féltett eredményeit. Hova tûntek azok a komisz adatok? Amikor Vili másolatot készített az eredeti nullás SCSI-egységrõl a négyes SCSI-egységre, a négyes egység egy új klón lett. Amikor a rendszerindításhoz Vili átrendezte a meghajtókat a SCSI BIOS-ban, azzal csak magát csapta be, ugyanis a &os; továbbra is a nullás SCSI-egységrõl indult el! A BIOS által kiválasztott meghajtóról az effajta beállítások hatására ugyan behozható a rendszerindító és -betöltõ programok egy része, de amikor a &os; rendszermagja átveszi a vezérlést, a BIOS által meghatározott sorrendiség figyelmen kívül marad és a &os; visszatér a meghajtók eredeti rendezéséhez. Tehát ebben az esetben a rendszer továbbra is az eredeti nullás SCSI-egységrõl folytatja a mûködést, és Frédi összes adata itt található, nem pedig a négyes SCSI-egységen. A négyes SCSI-egységrõl futó rendszer illuziója így mindössze az emberi elvárások szüleménye. Örömmel említjük meg, hogy egyetlen byte-nyi adat sem sérült meg vagy pusztult el a jelenség felfedezése során. A korábbi nullás SCSI-egységet még sikerült megmenteni a szemétdombról és Frédi összes munkája visszakerült (és Vili most már el tud számolni nulláig). Habár a tanmesénkben SCSI-meghajtókról esett szó, ugyanez fennáll az IDE-meghajtókra is. Slice-ok létrehozása az FDisk használatával Itt még semmilyen változtatás nem kerül lemezre. Ha úgy érezzük, hogy valamit rosszul csináltunk és újra el akarjuk kezdeni a telepítést, a menük segítségével büntetlenül távozhatunk a sysinstallból és újra próbálkozhatunk, vagy az U billentyû lenyomásával aktiválhatjuk az Undo (Visszacsinál) funkciót. Ha véletlenül összezavarodtunk volna és nem találunk kilépési lehetõséget, akkor bármikor ki tudjuk kapcsolni a számítógépet. A sysinstallban a szabványos telepítés megkezdésekor az alábbi üzenet jelenik meg: Message In the next menu, you will need to set up a DOS-style ("fdisk") partitioning scheme for your hard disk. If you simply wish to devote all disk space to FreeBSD (overwriting anything else that might be on the disk(s) selected) then use the (A)ll command to select the default partitioning scheme followed by a (Q)uit. If you wish to allocate only free space to FreeBSD, move to a partition marked "unused" and use the (C)reate command. [ OK ] [ Press enter or space ] Az üzenet fordítása: Üzenet A most következõ menüben össze kell állítanunk a merevlemezünk DOS-szerû ("fdiskes") partícióit. Amennyiben egyszerûen csak át akarjuk adni az összes lemezterületet a FreeBSD számára (ezzel felülírva mindent, ami a kiválasztott lemezeken található), akkor az alapértelmezett partíció-kiosztás kiválasztásához használjuk az (A)ll (Mind), majd utána a (Q)uit (Kilépés) parancsokat. Ha viszont csak az éppen szabad területet szánjuk a FreeBSD-nek, lépjünk egy "unused" ("üres") feliratú partícióra és használjuk a (C)reate (Létrehozás) parancsot. [ OK ] [ Nyomja le az Enter vagy a Szóköz billentyût ] Az utasításnak megfelelõen nyomjuk le az Enter billentyût. Ezután a rendszermag által az eszközök felkutatása során megtalált összes merevlemezes meghajtót láthatjuk. A egy két IDE-lemezzel rendelkezõ rendszert mutat be, amelyeknek nevei rendre ad0 és ad2.
A meghajtó kiválasztása az FDisk számára
Feltûnhet, hogy itt nem szerepel az ad1. Vajon miért maradt ki? Képzeljük el, mi történne, ha két IDE-csatolós merevlemezünk lenne: az egyik az elsõ IDE-vezérlõn, a másik pedig a második IDE-vezérlõn lenne master. Ha a &os; a megtalálásuk szerint ad0 és ad1 nevekkel számozná ezeket, attól még minden remekül mûködhetne. Ha azonban beszerelnénk egy harmadik lemezt, például egy slave eszközt kapcsolnánk az elsõ IDE-vezérlõre, akkor már ez lenne a ad1, és ennek megfelelõen a korábban ad1 megnevezésû meghajtó pedig az ad2. Mivel az állományrendszerek felkutatására általában az eszközneveket (mint amilyen a ad1s1a) használják, ezért ilyenkor azt tapasztalhatnánk, hogy bizonyos állományrendszerek helytelenül jelennek meg, ezért meg kell változtatnunk a &os; ezeket érintõ beállításait. A probléma megoldására a rendszermag beállítható úgy, hogy az IDE-lemezeket a kapcsolódásuk szerint azonosítsa, ne pedig a megtalálásuk sorrendje szerint. Ezzel a kialakítással a második IDE-vezérlõn található master lemez mindig az ad2 eszköz lesz, tehát még olyankor is, amikor egyáltalán nincs a rendszerünkben ad0 vagy ad1 eszköz. Ez a beállítás alapértelmezés a &os; rendszermagjában, és ez magyarázza, hogy az iménti ábra miért csak ad0 és ad2 eszközöket mutat. Tehát a képen szereplõ számítógép mind a két IDE-vezérlõjének master csatornáján található egy-egy IDE-lemez, a slave csatornákon pedig nincs egy sem. Itt válasszuk ki azt a lemezt, amelyre a &os;-t telepíteni kívánjuk, majd nyomjuk meg a &gui.ok; gombot. Erre az által bemutatott képernyõvel elindul az FDisk. Az FDisk képernyõje három részre osztható. Az elsõ részben, amely a képernyõ felsõ két sorát foglalja össze, láthatjuk az éppen kiválasztott lemez adatait: a &os; szerinti nevét, a paramétereit és az összméretét. A második részben láthatjuk a lemezen megtalálható slice-okat: hol kezdõdnek (Offset) és hol érnek véget (End); mekkorák (Size); a &os; milyen névvel hivatkozik rájuk (Name); milyen leírás (Description) és altípus (Subtype) tartozik hozzájuk. A példában két kicsi üres slice-ot láthatunk, ami a PC-k lemezkiosztására jellemzõ. Ezenkívül felfedezhetünk egy nagyobb méretû FAT típusú slice-ot is, amely az &ms-dos; / &windows; világban szinte minden bizonnyal a C: betûjelet viseli, valamint egy kiterjesztett slice-ot is, amely az &ms-dos; / &windows; számára további meghajtókat is tartalmazhat. A harmadik részben az FDisk mûködtetésére használható parancsok láthatóak.
Átlagos Fdisk partíciók szerkesztés elõtt
A most következõ teendõink attól függenek, hogy miként is akarjuk felosztani a lemezünket. Ha az egész lemezt a &os; használatára áldozzuk (és amikor majd megerõsítjük a sysinstall számára a továbblépést, a lemezen így minden más adat törlõdni fog), akkor nyomjuk le az A billentyût, amely megfelel a Use Entire Disk (Az egész lemez használata) menüpontnak. A létezõ slice-ok eltávolításra kerülnek és helyettük megjelenik egy unused (üres) jelzésû kis méretû terület (elvégre PC-rõl beszélünk), valamint egy nagyobb slice a &os; számára. Ha így jártunk el, akkor válasszuk ki nyilakkal a frissen létrejött &os; slice-ot és az S billentyû lenyomásával jelöljük be indíthatónak (bootable). A képernyõ ekkor a által mutatotthoz fog erõsen hasonlítani. A Flags (Beállítások) oszlopban láthatjuk az A jelzést, amelybõl kiderül, hogy az adott slice aktív, tehát róla tud indulni a rendszer. Ha a &os; számára egy meglevõ slice törlésével szeretnénk helyet csinálni, akkor ehhez válasszuk ki nyílbillentyûkkel a használni kivánt slice-ot és nyomjuk le a D billentyût. Ezután nyomjuk le a C billentyût is, amire felbukkan a létrehozandó slice méretét kérdezõ ablak. Adjuk meg a számunkra megfelelõ méretet a számunkra megfelelõ formában, majd zárjuk le az Enter lenyomásával. Az ablakban szereplõ alapértelmezett érték a létrehozható lehetõ legnagyobb méretû slice-ot adja meg, ami vagy a legnagyobb összefüggõ üres terület, vagy pedig az egész merevlemez összterülete lehet. Ha már korábban készítettünk elõ helyet a &os;-nek (például egy &partitionmagic; vagy egy hozzá hasonló alkalmazás segítségével), akkor csak elegendõ az új slice létrehozásához megnyomnunk a C billentyût. Ekkor szintén megkérdezésre kerül a létrehozandó slice mérete.
Particionálás az Fdisk <quote>Using Entire Disk</quote> funkciójával
Amikor befejeztük, nyomjuk le a Q billentyût. Ekkor a sysinstall elmenti a beállított értékeket, azonban a lemezre ekkor még nem kerülnek ki. A rendszerválasztó telepítése Mindezek után lehetõségünk nyílik telepíteni egy rendszerválasztót (boot manager). Általában véve akkor van szükségünk a &os; rendszerválasztójának telepítésére, ha: Egynél több meghajtónk van, és közülük nem az elsõ meghajtóra telepítjük a &os;-t. A &os;-t ugyanazon a lemezen más operációs rendszerek mellé telepítjük, és szeretnénk választhatóvá tenni, hogy a számítógép indításakor a &os; vagy a többi operációs rendszer induljon-e el. Amennyiben a &os; lesz az egyetlen operációs rendszer a gépünkön és az elsõ merevlemezes meghajtóra telepítjük, akkor a Standard (Szabványos) rendszerválasztó tökéletesen megteszi. Ha viszont a &os; indításához egy másik rendszerválasztót szeretnénk használni, válasszuk a None (Nincs) opciót. Válasszunk, majd nyomjuk le az Enter billentyût!
A <application>sysinstall</application> rendszerválasztókat tartalmazó menüje
Az F1 billentyû lenyomásán keresztül elérhetõ súgóképernyõn olvashatunk az egy merevlemezen több operációs rendszer használatával kapcsolatos problémákról. Slice-ok létrehozása egy másik meghajtón Ha egynél több meghajtónk van, a program a rendszerválasztó képernyõje után ismét visszatér a meghajtók kiválasztásához. Amennyiben a &os;-t egy másik meghajtóra is telepíteni szeretnénk, itt válasszuk ki azt és ismételjük meg vele az imént az FDisk programmal végzett felosztási folyamatot. Amikor a &os;-t nem az elsõ meghajtóra telepítjük, akkor a &os; rendszerválasztóját mind a két meghajtóra telepíteni kell.
Kilépés a meghajtóválasztó menübõl
A Tab billentyûvel tudunk váltani a legutoljára kiválasztott meghajtó, a &gui.ok; és a &gui.cancel; gombok között. Az &gui.ok; gombra álláshoz nyomjuk le egyszer a Tabot, majd a telepítés folytatásához nyomjuk le az Enter billentyût. Partíciók létrehozása a <application>Disklabel</application> segítségével A következõ lépésként létre kell hoznunk partíciókat a frissen létrehozott slice-okban. Ne felejtsük el, hogy minden partíció rendelkezik egy a-tól h-ig terjedõ betûjellel, amelyek közül a b, c és d jelzésûeknek külön szerepe van, amire tekintettel kell lennünk. Bizonyos alkalmazások kedvelnek egyes partíciókiosztási sémákat, különösen az egynél több lemezen elhelyezkedõ partíciókat. Azonban az elsõ &os; telepítésünk során még nem annyira fontos koncentrálnunk a lemezünk hatékony felosztására. Sokkal inkább fontosabb, hogy elõször egyszerûen csak telepítsük a &os;-t és tanuljuk meg a használatát. Amikor már jobban ismerni fogjuk az operációs rendszert, a partíciók kiosztásának megváltoztatásához mindig újra tudjuk telepíteni a &os;-t. Ebben a sémában négy partíció szerepel — egy a lapozóállománynak és három az állományrendszereknek. Az elsõ lemez partícióinak kiosztása Partíció Állományrendszer Méret Leírás a / - 512 MB + 1 GB Ez a rendszerindításhoz használt, más néven a gyökér állományrendszer (root filesystem). Minden további állományrendszer ehhez csatlakozik valahol. Ennek az állományrendszernek - 512 MB méret elfogadható, mivel nem + 1 GB méret elfogadható, mivel nem fogunk túlságosan sok adatot tárolni rajta, a &os; telepítõje is - csak kb. 128 MB adatot fog ide pakolni. Az + csak nagyjából 128 MB adatot fog ide tenni. Az így fennmaradó lemezterület felhasználható átmeneti adatok tárolására, illetve a / könyvtárban helyet ad a &os; késõbbi változatainak terjeszkedéséhez is. b - RAM mérete x 2-3 A rendszer lapozóállománya a b partíción tárolódik. Itt a megfelelõ méret megválasztása egyfajta mûvészet, azonban minden esetben hasznosnak bizonyulhat, ha tudjuk, hogy méretnek mindig érdemes a fizikai avagy központi memória (RAM) méretének két, esetleg háromszorosát választani. Legyen mindig legalább 64 MB-nyi méretû lapozóállományunk, és ha 32 MB RAM-nál kevesebb van a számítógépünkben, akkor is legalább 64 MB-ra állítsuk be. Ha egynél több lemezünk van, mindegyikre rakhatunk lapozóállományt, ezzel a &os; mindegyikõjüket fel tudja használni lapozásra, amivel pedig gyakorlatilag felgyorsítja a folyamatot. Ilyenkor számoljunk úgy, hogy elõször meghatározzuk a teljes lapozóállomány méretét (például 128 MB), majd ezt elosztjuk a rendelkezésünkre álló lemezek számával (például kettõ). Ebbõl kiszámítható az egyes lemezeken elhelyezendõ lapozóállomány mérete, ami most a példánk szerint 64 MB lesz. e /var - 256 MB-tl 1024 MB-ig + 512 MB-tl 4096 MB-ig A /var könyvtár foglalja magában az állandó változó naplóállományokat, valamint a többi, adminisztrációhoz használt állományt. Ezek többsége a &os; mindennapos mûködése közben folyamatosan íródnak vagy olvasódnak. Ha ezeket az állományokat egy külön állományrendszerre rakjuk, akkor ezzel segítünk a &os;-nek optimalizálni az ilyen állományok elérését anélkül, hogy ez hatással lenne a többi, más hozzáférési gyakorisággal bíró állományra. f /usr A lemez többi része (legalább - 2 GB) + 8 GB) Az összes többi állomány többnyire a /usr könyvtárban és annak alkönyvtáraiban helyezkedik el.
Az imént megadott értékeket csak példaként adtuk meg és csak a tapasztalt felhasználók számára ajánljuk. A többi felhasználónak inkább a partíciók automatikus kiosztását javasoljuk a &os; partíciószerkesztõjében található Auto Defaults opció használatával. Ha a &os;-t egynél több lemezre telepítjük, akkor a korábban megadott többi slice-ban is létre kell hoznunk partíciókat. Ezt legegyszerûbben úgy tehetjük meg, ha minden lemezen létrehozunk két partíciót: egyet a lapozóállománynak, egyet pedig az állományrendszernek. Több lemez partícióinak kiosztása Partíció Állományrendszer Méret Leírás b - Lásd a leírást Ahogy már korábban is említettük, szét tudjuk osztani a lapozóállományt a lemezek között. Habár az a partíció szabad, a hagyományok mégis azt diktálják, hogy a lapozáshoz használt terület maradjon a b partíción. e /diskn A lemez többi része A lemez fennmaradó része egyetlen nagy partícióval fedhetõ le. Ez az e partíció helyett lehetne minden további nélkül az a partíció, azonban a hagyományok szerint az a partíciónak a rendszer gyökér állományrendszerét (/) kell tartalmaznia. Nekünk ugyan nem kellene ezt a megszokást követnünk, azonban a sysinstall viszont így tesz, ezért ezzel a választással csak magunkkal teszünk jót. Az állományrendszer bárhová csatlakoztatható — ebben a példában a lemezeket rendre a /diskn könyvtárakhoz csatoltuk, ahol az n az adott lemez sorszáma. De itt természetesen más rendszert is követhetünk.
A partíciók elrendezésének kigondolása után most már létre is hozathatjuk ezeket a sysinstall segítségével. Ekkor a következõ üzenetet fogjuk látni: Message Now, you need to create BSD partitions inside of the fdisk partition(s) just created. If you have a reasonable amount of disk space (200MB or more) and don't have any special requirements, simply use the (A)uto command to allocate space automatically. If you have more specific needs or just don't care for the layout chosen by (A)uto, press F1 for more information on manual layout. [ OK ] [ Press enter or space ] Az üzenet fordítása: Üzenet Most létre kell hoznunk az fdiskkel nemrég elkészített partíciókban a BSD-s partíciókat. Ha van hozzá elegendõ helyünk (200 MB vagy több) és nincs semmilyen különleges elvárásunk, akkor egyszerûen csak osszuk fel automatikusan az (A)uto paranccsal. Amennyiben azonban ennél többre lenne szükségünk, vagy csak nincs szükségünk az (A)uto által felkínált sémára, az F1 lenyomására bõvebb információkat is kaphatunk a kézi kiosztás lehetõségeirõl. [ OK ] [ Nyomja le az Enter vagy a Szóköz billentyût ] Nyomjuk le a Enter billentyût a &os; partíciószerkesztõjének, avagy a Disklabel elindításához. A mutatja a Disklabel elsõ elindulásakor megjelenõ képet. A képernyõ három részre tagolható. A felsõ pár sorban a jelenleg használt lemez nevét láthatjuk, valamint azt a slice-ot, ami az általunk létrehozott partíciókat tartalmazza (itt a Disklabel a Partition name megnevezéssel hivatkozik a slice-ra). A képernyõn továbbá láthatjuk a slice-ban levõ szabad helyet is, vagyis azt a helyet, amely ugyan a slice-hoz tartozik, viszont még nem rendeltünk hozzá partíciót. A képernyõ közepén találhatóak az eddig már létrehozott partíciók, az általuk tartalmazott állományrendszerek, azok mérete és az állományrendszerek létrehozására vonatkozó különbözõ beállítások. A képernyõ alsó harmadában a Disklabel programban használható billentyûk felsorolása szerepel.
A <application>sysinstall</application> Disklabel partíciószerkesztõje
A Disklabel képes magától partíciókat készíteni a nekik megfelelõ alapértelmezett méretekkel. A partíciók automatikus méretét egy belsõ partícióméretezõ algoritmus számítja ki a lemez összmérete alapján. Próbáljuk most mi is ezt ki, és nyomjuk le az A billentyût. Ekkor a szerint illusztráltaknak megfelelõ képernyõt tapasztalhatunk. A használt lemez méretétõl függõen az alapértelmezett értékek megfelelõek lesznek vagy sem. Ez igazából nem számít, hiszen nem kell feltétlenül elfogadnunk az alapértelmezetten megállapított értékeket. Az alapértelmezett partícionálási sémában a /tmp könyvtár nem a / könyvtár része lesz, hanem saját partíciót kapott. Ezzel igyekszünk elkerülni, hogy a / partíció átmenetileg tárolt állományokkal teljen be.
A <application>sysinstall</application> Disklabel partíciószerkesztõje, alapértelmezett értékekkel
Ha nem az alapértelmezett partíciókat szeretnénk használni, és le akarjuk váltani ezeket a saját magunk által megadottakra, akkor a nyílbillentyûkkel válasszuk ki az elsõ partíciót és a törléséhez nyomjuk meg a D billentyût. Hasonlóan járjunk el az összes többi javasolt partíció törléséhez. Az elsõ (a, vagyis a / könyvtárként, azaz a gyökérként csatolt) partíció elkészítéséhez elõször gyõzõdjünk arról, hogy a felsõ sorban a megfelelõ slice van kiválasztva, majd nyomjuk meg a C billentyût. Ekkor az új partíció méretét kérdezõ párbeszédablak jelenik meg (lásd: ). Itt a méret a lemez blokkjainak számában adható meg, amit viszont M-mel lezárva megabyte-ban, G-vel gigabyte-ban vagy C-vel cilinderben is kifejezhetünk.
Szabad hely a gyökérpartíción
Az alapértelmezés szerint felkínált méret az egész slice-ot lefoglaló partíciót hoz létre. Amennyiben a korábbi példában tárgyalt partícióméreteket kívánjuk használni, akkor a Backspace billentyû használatával töröljük ki az így megadott értéket, és helyette gépeljük be, hogy 512M, ahogy ez a segítségével is látható. A bevitelt zárjuk a &gui.ok; gomb lenyomásával.
A gyökérpartíció méretének szerkesztése
Miután meghatároztuk a partíció méretét, a telepítõ megkérdezi, hogy a létrehozandó partícióban állományrendszer vagy lapozóállomány foglaljon-e helyet. Ennek a párbeszédablakját a mutatja. Mivel az elsõ partíciónk állományrendszert fog tartalmazni, ezért mindenképpen az FS paramétert válasszuk ki, majd nyomjuk meg az Enter billentyût.
A gyökérpartíció típusának kiválasztása
Végezetül, mivel egy állományrendszert hoztunk létre, meg kell mondanunk a Disklabelnek, hova csatlakoztassa. A hozzátartozó párbeszédablak a n látható. A gyökér állományrendszer csatlakozási pontja a /, ezért itt csak annyit adjunk meg, hogy / és zárjuk az Enter billentyû lenyomásával.
A gyökér csatlakozási pontjának megadása
A képernyõn látható lista ezután az újonnan létrehozott partíciónak megfelelõen frissül. A többi partícióra ugyanígy meg kell ismételnünk ezt a mûveletsort. Arra azonban figyeljünk, hogy a lapozásra használt partíciót létrehozásánál a szerkesztõ nem fogja megkérdezni a csatlakozási pontot, hiszen az ilyen típusú partíciókat sosem csatlakoztatjuk. A /usr, vagyis az utolsó partíció készítése során a slice fennmaradó részének lefoglalásához már nyugodtan meghagyhatjuk a felajánlott értéket. A &os; partíciószerkesztõjének utolsó képernyõje a n hasonlóhoz, habár az általunk választott értékek minden bizonnyal eltérnek. A mûvelet befejezéséhez nyomjuk le a Q billentyût.
A Disklabel partíciószerkesztõ
A telepítendõ összetevõk kiválasztása A terjesztések típusának kiválasztása A telepítendõ terjesztések típusa nagyban függ attól, hogy a rendszerünket mire szándékozzuk majd használni és mennyi szabad hely áll rendelkezésünkre. Az elõre megadott beállítások a lehetõ legkisebb konfiguráció telepítésétõl egészen a komplett rendszer telepítéséig terjednek. A &unix; és/vagy &os; világában még az új felhasználók számára szinte tökéletesen megfelelõnek bizonyulhat az egyik ilyen elõkészített beállítás kiválasztása. A terjesztések kiválogatása pedig általában a tapasztaltabb felhasználók számára lehet hasznos. Az F1 billentyûvel többet is megtudhatunk a terjesztések különbözõ típusairól és bennük található összetevõkrõl. Miután befejeztük a súgó áttanulmányozását, nyomjuk le az Enter billentyût, és ezzel visszatérünk a terjesztések kiválasztását tartalmazó menübe. Általános alapelv, hogy ha grafikus felületet szeretnénk használni, akkor az X-szel kezdõdõ terjesztési típusok közül válasszunk. Az X szerver és az alapértelmezett munkakörnyezet beállítását a &os; telepítése után tudjuk majd megtenni. Az X szerver beállításáról részletesebben a ban olvashatunk. Az X11 alapértelmezett változataként az &xorg; kerül fel. Ha egy saját rendszermag építését is fontolgatjuk, akkor olyan terjesztést válasszuk, amiben a forráskód (kernel source) is megtalálható. A saját rendszermag építésének hátterérõl és mikéntjérõl lásd a et. Értelemszerûen a legsokoldalúbb rendszer az, amiben minden megtalálató. Így aztán, ha a lemezünk is megengedi, a nyilak és az Enter használatával válasszuk a All (Minden) opciót, ahogy azt az is mutatja. Ha viszont úgy érezzük, hogy ehhez nem eléggé nagy a lemezünk, akkor válasszuk az igényeinkhez jobban illeszkedõ típust. Sokat azonban ne üljünk a tökéletes megoldás kiötlésén, hiszen ezek a terjesztések még a telepítés befejezése után is hozzáadhatóak a rendszerünkhöz.
A terjesztések kiválasztása
A Portgyûjtemény telepítése Miután kiválasztottuk a nekünk megfelelõ terjesztést, a telepítõprogram felajánlja a &os; Portgyûjteményének (Ports Collection) telepítésének lehetõségét. A portok gyûjteménye a szoftverek telepítésének egyszerû és kényelmes módja. A Portgyûjtemény önmaga nem tartalmazza a szoftverek lefordításához szükséges forráskódot, hanem helyette csupán azokat az állományokat, amelyek a különbözõ külsõs programok letöltéséhez, fordításához és telepítéséhez kellenek. A ben megtalálhatjuk, miként is kell használni ezt a gyûjteményt. A telepítõprogram nem fogja ellenõrizni a kibontásához szükséges helyet, ezért csak abban az esetben válasszuk ezt a lehetõséget, ha mindenképpen elfér a merevlemezünkön. A &os; jelenlegi, &rel.current; változatában a Portgyûjtemény nagyjából &ports.size; helyet foglal el a lemezen. A &os; frissebb verzióiban nyugodtan feltételezhetünk ennél valamivel nagyobb értéket is. User Confirmation Requested Would you like to install the FreeBSD ports collection? This will give you ready access to over &os.numports; ported software packages, at a cost of around &ports.size; of disk space when "clean" and possibly much more than that if a lot of the distribution tarballs are loaded (unless you have the extra CDs from a FreeBSD CD/DVD distribution available and can mount it on /cdrom, in which case this is far less of a problem). The Ports Collection is a very valuable resource and well worth having on your /usr partition, so it is advisable to say Yes to this option. For more information on the Ports Collection & the latest ports, visit: http://www.FreeBSD.org/ports [ Yes ] No Az üzenet fordítása: Felhasználói megerõsítés szükséges Szeretné telepíteni a FreeBSD portjainak gyûjteményét? Ezen keresztül közel &os.numports; portolt szoftvercsomaghoz tudunk könnyedén hozzáférni, amelyek "tiszta" állapotukban nagyjából &ports.size; lemezterületünkbe kerülnek, ami a késõbbiekben valószínûleg majd növekedni fog, ahogy letöltjük a különbözõ szoftverekhez tartozó állományokat (hacsak nincs meg a FreeBSD valamelyik CD- vagy DVD alapú terjesztésének az összes lemeze, amelyeket a /cdrom könyvtárba csatlakoztatva el tudjuk ezeket érni, mert ekkor kevesebb gondunk lesz vele). A Portgyûjtemény egy nagyon értékes erõforrás, amelynek megéri helyet szentelni a /usr partíciónkon, ezért javasoljuk, hogy válassza az "Igen" opciót. A Portgyûjteményrõl és annak legújabb portjairól a http://www.FreeBSD.org/ports oldalon olvashat részletesebben. [ Igen ] Nem A Portgyûjtemény telepítéséhez a &gui.yes; gombot, ennek kihagyásához pedig a &gui.no; gombot válasszuk ki a nyilakkal, majd az Enter lenyomásával mehetünk tovább. Ekkor a kiválasztott terjesztések menüje fog újra megjelenni.
A terjesztések telepítésének megerõsítése
Ha elégedettek vagyunk a beállításokkal, válasszuk ki a nyilakkal az Exit menüpontot, gyõzõdjünk meg róla, hogy a &gui.ok; gombon állunk, majd nyomjuk le az Enter billentyût a folytatáshoz. A telepítés eszközének kiválasztása Ha CD-rõl vagy DVD-rõl telepítünk, akkor a következõ képernyõn a nyílbillentyûkkel válasszuk ki a Install from a CDROM or DVD (Telepítés CD-rõl vagy DVD-rõl) menüpontot. Ügyeljünk a &gui.ok; gomb kiválasztására is, majd a telepítés megkezdéséhez nyomjuk meg az Enter billenyût. A telepítés másfajta módszereinek alkalmazásához válasszuk ki a menüpontok közül a nekünk megfelelõt és kövessük a megjelenõ utasításokat. Az F1 billentyû lenyomására megjelenik az adott telepítõeszközhöz tartozó súgó. Innen az Enter lenyomása után térhetünk vissza a menühöz.
A telepítési eszköz kiválasztása
Telepítés FTP szerverrõl telepítés hálózat FTP Három FTP-s telepítési mód közül választhatunk: aktív, passzív vagy HTTP proxyn keresztül. Aktív FTP: Install from an FTP server (Telepítés FTP szerverrõl) Ezzel a beállítással az összes FTP-n keresztüli átvitel aktív módban történik. Ez tûzfalak esetén nem mûködik, de gyakran alkalmazható olyan régebbi FTP szerverek esetén, amelyek nem ismerik az passzív adatátvitelt. Ha (az alapértelmezett) passzív módban megakadna a kapcsolat, próbáljunk meg helyette az aktívat. Passzív FTP: Install from an FTP server through a firewall (Telepítés tûzfalon keresztül FTP szerverrõl) FTP passzív mód Ezzel a beállítással a sysinstall programot az FTP mûvelet végrehajtásakor a passzív mód használatára utasítjuk. Így át tudunk menni olyan tûzfalakon is, amelyek nem engedik a véletlenszerû TCP portokon érkezõ kapcsolatokat. FTP HTTP proxyn keresztül: Install from an FTP server through a http proxy (Telepítés HTTP proxyn keresztül FTP szerverrõl) FTP HTTP proxyn keresztül Ezzel a beállítással megmondhatjuk a sysinstall programnak, hogy (egy böngészõhöz hasonlóan) a HTTP protokollon keresztül használja az FTP mûveletek elvégzéséhez használt proxyt. Ennek a proxynak lesz a feladata az átadott kérések lefordítása és elküldése az FTP szervernek. Ennek köszönhetõen át tudunk menni olyan tûzfalakon is, amelyek egyáltalán nem engednek semmilyen FTP mûveletet, azonban tartozik hozzájuk egy HTTP proxy. Ilyenkor az FTP szerver beállításai mellett meg kell adnunk ezt a HTTP proxyt is. Az FTP szervert proxyn keresztül általában úgy érjük el, hogy a felhasználói név részeként egy @ jellel elválasztva megadjuk a ténylegesen elérni kívánt szerver nevét. A proxy szerver ezután helyettesíti a valódi szervert. Például tegyük fel, hogy a ftp.FreeBSD.org szerverrõl akarunk telepíteni az 1234 porton várakozó ize.minta.com proxy használatával. Ehhez lépjünk be a beállításokat tartalmazó menübe, állítsuk az FTP kapcsolathoz használt felhasználói nevet az ftp@ftp.FreeBSD.org értékre, majd jelszónak adjuk meg az e-mail címünket. Telepítési eszközként adjuk meg az FTP-t (vagy a passzív FTP-t, amennyiben a proxy ismeri) és a ftp://ize.minta.com:1234/pub/FreeBSD címet. Mivel az ftp.FreeBSD.org címrõl származó /pub/FreeBSD könyvtár a ize.minta.com szerveren keresztül érhetõ el számunkra, ezért lényegében arról a géprõl fogunk telepíteni (amely pedig a telepítõ kéréseire elhozza a ftp.FreeBSD.org szervertõl az állományokat). A telepítés véglegesítése Ezután ha óhajtjuk, megkezdhetjük a telepítést. Ez egyben az utolsó lehetõségünk a telepítés megszakítására és merevlemezünket érintõ változtatások érvénytelenítésére. User Confirmation Requested Last Chance! Are you SURE you want to continue the installation? If you're running this on a disk with data you wish to save then WE STRONGLY ENCOURAGE YOU TO MAKE PROPER BACKUPS before proceeding! We can take no responsibility for lost disk contents! [ Yes ] No Az üzenet fordítása: Felhasználói megerõsítés szükséges Utolsó esély: BIZTOSAN folytatni kívánja a telepítést? Ha olyan lemezre szeretne telepíteni, amelyen fontos adatok találhatóak, HATÁROZOTTAN JAVASOLJUK, hogy a továbblépés elõtt KÉSZÍTSEN RÓLUK MEGBÍZHATÓ BIZTONSÁGI MÁSOLATOT! Nem vállalunk semmilyen felelõsséget az elvesztett adatokért! [ Igen ] Nem A továbblépéshez válasszuk a &gui.yes; gombot és nyomjuk meg az Enter billentyût. A telepítés idõtartama a kiválasztott terjesztéstõl, a telepítésre használt eszköztõl és számítógépünk sebességétõl függ. A folyamat elõrehaladásáról üzenetek sorozata tájékoztat minket. A telepítés befejezése után a következõ üzenet jelenik meg: Message Congratulations! You now have FreeBSD installed on your system. We will now move on to the final configuration questions. For any option you do not wish to configure, simply select No. If you wish to re-enter this utility after the system is up, you may do so by typing: /usr/sbin/sysinstall. [ OK ] [ Press enter or space ] A szöveg fordítása: Üzenet Gratulálunk, sikeresen telepítette a FreeBSD rendszert a számítógépére! Most rátérünk az utolsó néhány kérdésre. A "Nem" választásával egyszerûen átugorhatjuk mindazt, amit nem szeretnénk beállítani. Ezt a segédprogramot a rendszer újbóli elindítása után a "/usr/sbin/sysinstall" parancs begépelésével tudjuk elérni. [ OK ] [ Nyomja le az Enter vagy a Szóköz billentyût ] Az Enter billentyû lenyomásával megkezdhetjük a telepítés utáni beállításokat. A &gui.no; gomb kiválasztásával és az Enter lenyomásával megszakíthatjuk a telepítést, így a rendszerünkön semmilyen változtatás nem történik. Ilyenkor a következõ üzenet jelenik meg: Message Installation complete with some errors. You may wish to scroll through the debugging messages on VTY1 with the scroll-lock feature. You can also choose "No" at the next prompt and go back into the installation menus to retry whichever operations have failed. [ OK ] Az üzenet fordítása: Üzenet A telepítés során hiba történt. A Scroll Lock használatával érdemes átnézni a VTY1 terminál megjelenõ üzeneteket. A következõ ablakban a "Nem" választásával vissza tudunk menni a telepítõmenühöz és megpróbálkozhatunk ismét a sikertelen mûveletek végrehajtásával. [ OK ] Ez az üzenet azért jelent meg, mert semmit sem sikerült telepíteni. Innen az Enter megnyomásával térhetünk vissza a fõmenübe, majd onnan tudunk kilépni a telepítõbõl. A telepítés után A sikeres telepítést különféle beállítások követik. Közülük az új &os; rendszer indítása elõtt bármelyik megismételhetõ a beállítások opcióit tartalmazó menü újbóli használatával, vagy pedig a telepítés után a sysinstall parancs kiadásával, majd a Configure (Beállítások) menüpont kiválasztásával. A hálózati eszközök beállítása A következõ képernyõ már nem jelenik meg, ha az FTP szerveren keresztüli telepítéshez korábban már beállítottuk a PPP kapcsolatot. Ez a korábbiakban említettek szerint állítható be. Ha többet szeretnénk megtudni a helyi hálózatokról (LAN), vagy a &os;-t átjáróként, illetve útválasztóként kívánjuk beállítani, olvassuk el az Egyéb haladó hálózati témák címû fejezetet. User Confirmation Requested Would you like to configure any Ethernet or SLIP/PPP network devices? [ Yes ] No Fordítása: Felhasználói megerõsítés szükséges Szeretnénk beállítani valamilyen Ethernet- vagy SLIP/PPP hálózati eszközt? [ Igen ] Nem A hálózati eszközeink beállításához válasszuk a &gui.yes; gombot, majd nyomjuk meg az Enter billentyût. Ellenkezõ esetben a &gui.no; gombbal mehetünk tovább.
Az Ethernet-eszköz kiválasztása
A beállítandó csatoló kiválasztásához használjuk a nyílbillentyûket és utána nyomjuk meg az Enter billentyût. User Confirmation Requested Do you want to try IPv6 configuration of the interface? Yes [ No ] Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Megpróbálkozik az IPv6 beállításával a csatolón? Igen [ Nem ] A példánkban szereplõ helyi hálózatban az aktuális internetes protokoll (IPv4) egyelõre megfelelõ, ezért válasszuk a &gui.no; gombot és nyomjuk meg az Enter billentyût. Amennyiben RA-szerveren keresztül egy már létezõ IPv6 hálózathoz csatlakozunk, akkor válasszuk a &gui.yes; gombot és nyomjuk meg az Enter billentyût. Ezt követõen az RA-szerverek felderítése kezdõdik meg, ami néhány másodpercig eltarthat. User Confirmation Requested Do you want to try DHCP configuration of the interface? Yes [ No ] Az üzenet fordítása: Felhasználói megerõsítés szükséges Megpróbálkozik a DHCP használatával a csatolón? Igen [ Nem ] Ha nincs szükségünk a DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol, azaz a Dinamikus állomáskonfigurációs protokoll) használatára, akkor a &gui.no; gomb kiválasztásával majd az Enter lenyomásával továbbléphetünk. A &gui.yes; gomb kiválasztására elindul a dhclient nevû program, és amennyiben sikerrel jár, magától kitölti a hálózati beállításokra vonatkozó adatokat. Ennek részleteit a ben találhatjuk meg. Az alábbi hálózati beállító képernyõ mutatja a helyi hálózat átjárójaként használni kívánt Ethernet-eszköz konfigurációját.
Az ed0 hálózati beállítása
A Tab billentyûvel tudunk navigálni az adatlap mezõi között és kitölteni ezeket a megfelelõ információkkal: Host (Számítógépnév) A számítógépünk teljes neve, amely a példában most k6-2.example.com. Domain (Tartomány) Annak a tartománynak a neve, amelyben a számítógépünk a található. Ez itt konkrétan a example.com. IPv4 Gateway (IPv4-átjáró) A helyben nem elérhetõ célok megközelítésére használt gép IP-címe. Ezt a mezõt mindenképpen töltsük ki akkor, ha a számítógépünk valamilyen hálózatba van kötve. Azonban hagyjuk üresen, ha a számítógép a hálózat átjárója az internet felé. Az IPv4 átjárót más néven default gateway-nek (alapértelmezett átjárónak) vagy default route-nak (alapértelmezett útvonalnak) is nevezik. Name server (Névszerver) A helyi DNS (névfeloldó) szerverünk IP-címe. Ha nem található ilyen a helyi hálózatunkon, akkor az internet-szolgáltató DNS szerverének címét (a példában ez a 208.163.10.2) adjuk meg. IPv4 address (IPv4-cím) A csatoló IP-címe, amely az ábrán a 192.168.0.1. Netmask (Hálózati maszk) A helyi hálózatban használt címtartomány a 192.168.0.0 - 192.168.0.255, amihez a 255.255.255.0 hálózati maszk tartozik. Extra options to ifconfig (Az ifconfig további beállításai) Az ifconfig parancs adott csatolóra vonatkozó egyéb beállításai. Jelen esetünkben itt semmi sem szerepel. Miután végeztünk, a Tab billentyû lenyomásával válasszuk ki a &gui.ok; gombot és nyomjuk le az Enter billentyût. User Confirmation Requested Would you like to Bring Up the ed0 interface right now? [ Yes ] No A fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Aktiválja most az ed0 csatolót? [ Igen ] Nem A &gui.yes; gomb kiválasztásával, majd az Enter lenyomásával csatlakoztatjuk a számítógépet a hálózathoz, ami ezután használhatóvá válik. Ez azonban a telepítés számára nem jelent túlságosan sokat, hiszen ettõl függetlenül a számítógépet egyébként is újra kell majd indítanunk. Az átjáró beállítása User Confirmation Requested Do you want this machine to function as a network gateway? [ Yes ] No A fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Ezt a számítógépet hálózati átjáróként is használni akarja? [ Igen ] Nem Ha a számítógépet a helyi hálózat átjárójaként használni akarjuk gépek közti csomagok továbbítására, akkor válasszuk a &gui.yes; gombot és nyomjuk meg hozzá az Enter billentyût. Ha viszont ez a gép csupán a hálózat egy tagja, akkor válasszuk a &gui.no; gombot és a folytatáshoz nyomjuk meg az Enter billentyût. A hálózati szolgáltatások beállítása User Confirmation Requested Do you want to configure inetd and the network services that it provides? Yes [ No ] Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Beállítja az inetd démont és az általa felkínált hálózati szolgáltatásokat? Igen [ Nem ] Ha itt a &gui.no; gombot választjuk, akkor ezzel kikapcsoljuk a különbözõ szolgáltatásokat, például a telnetd démont. Ez azt jelenti, hogy a távoli felhasználók nem lesznek képesek a telnet program használatával belépni erre a számítógépre. A helyi felhasználók viszont továbbra is képesek lesznek távoli számítógépeket elérni a telnet segítségével. Az /etc/inetd.conf átírásával azonban ezek a szolgáltatások késõbb természetesen engedélyezhetõek. A foglalkozik a téma részleteivel. A &gui.yes; gomb választásával már a telepítés során beállíthatjuk a szolgáltatásokat. Ekkor egy további párbeszédablak is felbukkan: User Confirmation Requested The Internet Super Server (inetd) allows a number of simple Internet services to be enabled, including finger, ftp and telnetd. Enabling these services may increase risk of security problems by increasing the exposure of your system. With this in mind, do you wish to enable inetd? [ Yes ] No Fordítása: Felhasználói megerõsítés szükséges A fõ internetes kiszolgáló (az inetd) számos egyszerû internetes szolgáltatás, többek közt a finger, ftp és telnet elérését teszi lehetõvé. Ezen szolgáltatások engedélyezése azonban a felmerülõ biztonsági problémák kockázatát, mivel ezzel rendszerünket jobban kitesszük támadásoknak. Mindezek tudatában használni kívánja az inetd démont? [ Igen ] Nem A folytatáshoz válasszuk a &gui.yes; gombot. User Confirmation Requested inetd(8) relies on its configuration file, /etc/inetd.conf, to determine which of its Internet services will be available. The default FreeBSD inetd.conf(5) leaves all services disabled by default, so they must be specifically enabled in the configuration file before they will function, even once inetd(8) is enabled. Note that services for IPv6 must be separately enabled from IPv4 services. Select [Yes] now to invoke an editor on /etc/inetd.conf, or [No] to use the current settings. [ Yes ] No Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Az inetd(8) démonnak az elérhetõ internetes szolgáltatások megállapításához szüksége van a beállításait tartalmazó /etc/inetd.conf állományra. A FreeBSD-hez tartozó inetd.conf(5) állomány alapértelmezés szerint az összes szolgáltatást letiltja, ezért a mûködéséhez minden egyes szolgáltatást külön kell engedélyezni az említett állományban, még abban az esetben is, ha az inetd(8) démont korábban már engedélyeztük. Az IPv6 szolgáltatások az IPv4 szolgáltatásoktól külön engedélyezendõek. Az [ Igen ] választásával behívjuk az /etc/inetd.conf szerkesztését, míg a [ Nem ] választásával pedig az imént felvázolt beállításokat fogadjuk el. [ Igen ] Nem A &gui.yes; gomb kiválasztásával lehetõségünk nyílik szolgáltatásokat engedélyezni a sorok elején található # jel törlésével.
Az <filename>inetd.conf</filename> módosítása
Miután felvettük az összes használni kívánt szolgáltatást, az Esc billentyû lenyomásával elõhozhatjuk azt a menüt, ahol elmenthetjük a módosításainkat és kiléphetünk. Az SSH-n keresztüli bejelentkezés engedélyezése SSH sshd User Confirmation Requested Would you like to enable SSH login? Yes [ No ] Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Engedélyezi az SSH-n keresztüli bejelentkezést? Igen [ Nem ] A &gui.yes; gomb kiválasztása engedélyezi az OpenSSH-hoz tartozó &man.sshd.8; démont, aminek segítségével a számítógépünkre biztonságosan be tudunk jelentkezni távolról. Az OpenSSH részleteirõl lásd a t. Anonim FTP FTP anonim User Confirmation Requested Do you want to have anonymous FTP access to this machine? Yes [ No ] Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Hozzáférhetõ legyen ez a számítógép anonim FTP használatán keresztül? Igen [ Nem ] Az anonim FTP tiltása Az alapértelmezett &gui.no; gomb kiválasztásával és az Enter billentyû lenyomásával a jelszóval védett FTP hozzáféréssel rendelkezõ felhasználók továbbra is elérhetik a számítógépünket. Az anonim FTP engedélyezése Ha ezt választjuk, akkor anonim FTP kapcsolaton keresztül bárki hozzáférhet a számítógépünkhöz. Ebben az esetben azonban alaposan meg kell fontolnunk néhány biztonsági következményt. A beállítással járó kockázatokról az ben olvashatunk többet. Az anonim FTP bekapcsolásához a nyílbillentyûkkel válasszuk ki a &gui.yes; feliratú gombot és nyomjuk meg az Enter billentyût. Ekkor egy további párbeszédablak is megjelenik: User Confirmation Requested Anonymous FTP permits un-authenticated users to connect to the system FTP server, if FTP service is enabled. Anonymous users are restricted to a specific subset of the file system, and the default configuration provides a drop-box incoming directory to which uploads are permitted. You must separately enable both inetd(8), and enable ftpd(8) in inetd.conf(5) for FTP services to be available. If you did not do so earlier, you will have the opportunity to enable inetd(8) again later. If you want the server to be read-only you should leave the upload directory option empty and add the -r command-line option to ftpd(8) in inetd.conf(5) Do you wish to continue configuring anonymous FTP? [ Yes ] No Az üzenet fordítása: Felhasználói megerõsítés szükséges Az anonim FTP használatával a rendszer FTP szolgáltatásához hitelesítetlen felhasználók is hozzáférhetnek, amennyiben az aktív. A névtelen felhasználók az állományrendszernek csak egy részét érhetik el, valamint az alapbeállítások szerint a feltöltést egy külön erre a célra fenntartott könyvtárba végezhetik el. Az FTP szolgáltatás használatát külön engedélyeznünk kell az inetd(8) démon részérõl és az inetd.conf(5) állományban található ftpd(8) démon aktiválásával. Ha eddig még nem tettük volna meg, akkor az inetd(8) használatát késõbb még újra engedélyezhetjük. Ha csak letöltést kívánunk engedni, akkor hagyjuk a feltöltési könyvtárra vonatkozó paramétert üresen és az inetd.conf(5) állományban az ftpd(8) parancssorához adjuk hozzá az -r kapcsolót. Folytatja az anonim FTP beállítását? [ Igen ] Nem Az üzenet értesít minket arról, hogy az anonim FTP kapcsolatok engedélyezéséhez az FTP szolgáltatást az /etc/inetd.conf állományban is be kell majd kapcsolni, lásd . Válasszuk a &gui.yes; gombot és a folytatáshoz nyomjuk meg az Enter billentyût. Ekkor a következõ képernyõ jön elõ:
Az anonim FTP alapbeállításai
A beállítások kitöltése során a Tab billentyûvel mozoghatunk az adatmezõk között: UID (felhasználói azonosító) A névtelen FTP felhasználókhoz társított felhasználói azonosító. A feltöltött állomány tulajdonosa ez az azonosító lesz. Group (csoport) A névtelen FTP felhasználók csoportja. Comment (megjegyzés) Ez a szöveg szerepel a felhasználónál az /etc/passwd állományban. FTP Root Directory (az FTP gyökere) Itt találhatóak az anonim FTP-n keresztül elérhetõ állományok. Upload Subdirectory (feltöltési könyvtár) A névtelen FTP felhasználók által feltöltött állományok ide kerülnek. Az FTP gyökere alapból a /var könyvtár lesz. Ha a becsült FTP-forgalom lebonyolításához itt nem rendelkezünk elegendõ hellyel, akkor az /usr könyvtárban található /usr/ftp alkönyvtár is beállítható az FTP gyökerének. Ha elfogadhatónak találjuk az értékeket, nyomjuk le az Enter billentyût a folytatáshoz. User Confirmation Requested Create a welcome message file for anonymous FTP users? [ Yes ] No Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Létre kíván hozni egy köszöntõ üzenetet tartalmazó állományt az anonim FTP felhasználók számára? [ Igen ] Nem A &gui.yes; választásával és az Enter megnyomásával az üzenet szerkesztéséhez egy szövegszerkesztõ fog elindulni.
Az FTP köszöntõ üzenetének szerkesztése
Ez az ee szövegszerkesztõ. Az üzenet átírásához használjuk a megadott utasításokat, de akár késõbb is módosíthatjuk ezt a kedvenc szövegszerkesztõnkkel. Ehhez a módosítandó állomány neve és helye a szerkesztõ képernyõjének alján olvasható. A kilépéshez az Esc lenyomására felbukkanó menüben alapból az a) leave editor (kilépés a szerkesztõbõl) menüpont érhetõ el, ezért itt az Enter lenyomásával léphetünk tovább. Az Enter ismételt lenyomásával elmenthetjük a módosításainkat. A hálózati állományrendszer beállítása A hálózati állományrendszer (Network File System, NFS) állományok közzétételét teszi lehetõvé hálózaton keresztül. Használata során egy számítógép beállítható szervernek, kliensnek vagy akár mindkettõnek. Ezzel kapcsolatban a ajánlott elolvasásra. Az NFS szerver User Confirmation Requested Do you want to configure this machine as an NFS server? Yes [ No ] A fordítása: Felhasználói megerõsítés szükséges Be akarja állítani NFS szervernek ezt a számítógépet? Igen [ Nem ] Ha nincs szükségünk a hálózati állományrendszer szerver részére, akkor válasszuk a &gui.no; gombot és nyomjuk le az Enter billentyût. Amennyiben a &gui.yes; gombot választjuk, egy üzenet fogja közölni velünk, hogy létre kell hoznunk az exports állományt. Message Operating as an NFS server means that you must first configure an /etc/exports file to indicate which hosts are allowed certain kinds of access to your local filesystems. Press [Enter] now to invoke an editor on /etc/exports [ OK ] Az üzenet fordítása: Üzenet Az NFS szerver mûködtetéséhez elõször az /etc/exports állomány összeállításán keresztül meg kell adnunk, hogy milyen gépek milyen típusú hozzáféréssel rendelkezzenek a helyi állományrendszereinken. Az [Enter] lenyomására megkezdõdik az /etc/exports állomány szerkesztése. [ OK ] Az Enter billentyû lenyomásával továbbléphetünk. Ekkor az exports állomány létrehozására és szerkesztésére egy szövegszerkesztõ indul el.
Az <filename>exports</filename> szerkesztése
A exportálni kívánt állományrendszerek felsorolásához használjuk képernyõn a megadott utasításokat, vagy tegyük meg ezt késõbb az általunk választott szövegszerkesztõ segítségével. Ilyenkor ne felejtsük el megjegyezni az állomány képernyõ alján látható nevét és helyét. Amikor végeztünk, az Esc billentyûvel felhozható menüben alapból az a) leave editor (kilépés a szövegszerkesztõbõl) menüpont aktív, ezért itt a folytatáshoz egyszerûen nyomjuk le az Enter billentyût. Az NFS kliens Az NFS kliens beállításával NFS szerverekhez tudunk hozzáférni. User Confirmation Requested Do you want to configure this machine as an NFS client? Yes [ No ] Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Beállítja NFS kliensnek ezt a számítógépet? Igen [ Nem ] A nyílbillentyûkkel igényeinknek megfelelõen válasszuk a &gui.yes; vagy &gui.no; gombokat és utána nyomjuk meg az Enter billentyût. A rendszerkonzol beállításai Számos beállítás kapcsolódik a rendszerben található konzolok testreszabásához. User Confirmation Requested Would you like to customize your system console settings? [ Yes ] No Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Testreszabja a rendszerkonzol beállításait? [ Igen ] Nem A beállítások megtekintéséhez és megváltoztatásához válasszuk a &gui.yes; gombot és nyomjuk le az Enter billentyût.
A rendszerkonzol beállításai
A képernyõkímélõ beállítása egy gyakori opció. A nyilak használatával álljunk a Saver menüpontra, majd nyomjuk le az Enter billentyût.
A képernyõkímélõ beállításai
A nyilakkal válasszuk ki a használni kívánt képernyõkímélõt és nyomjuk meg hozzá az Enter billentyût. Ekkor a rendszerkonzol beállításait tartalmazó menü jelenik meg ismét. Az aktivizálódás ideje alapbeállítás szerint 300 másodperc. Ennek megváltoztatásához válasszuk ismét a Saver menüpontot. A képernyõkímélõ beállításait tartalmazó menüben a nyílbillentyûkkel válasszuk a Timeout (Idõkorlát) menüpontot és nyomjuk meg az Enter billentyût. Ekkor egy párbeszédablak jelenik meg:
A képernyõkímélõhöz tartozó idõkorlát beállítása
Miután megváltoztattuk az értéket, a rendszerkonzol beállításához a &gui.ok; gomb kiválasztásával, majd az Enter billentyû lenyomásával térhetünk vissza.
Kilépés a rendszerkonzol beállító menüjébõl
A Exit (Kilépés) választásával és az Enter lenyomásával folytathatjuk tovább a telepítés utólagos beállításait. Az idõzóna beállítása Ha kiválasztjuk számítógépünk számára a megfelelõ idõzónát, akkor lehetõvé tesszük, hogy magától elvégezze a helyi idõhöz kapcsolódó összes szükséges korrekciót és helyesen kezelje az idõzónákhoz kapcsolódó többi funkciót. A példában az Egyesült Államok keleti idõzónájában elhelyezkedõ számítógépet láthatunk. A mi beállításaink természetesen a saját földrajzi helyzetünktõl függenek. User Confirmation Requested Would you like to set this machine's time zone now? [ Yes ] No Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Beállítja most a számítógép idõzónáját? [ Igen ] Nem A &gui.yes; gomb és az Enter billentyû segítségével kiválaszthatjuk az idõzóna beállítását. User Confirmation Requested Is this machine's CMOS clock set to UTC? If it is set to local time or you don't know, please choose NO here! Yes [ No ] Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges A számítógép órája az egységes világidõhöz (UTC) van beállítva? Ha a helyi idõhöz vagy nem tudjuk, akkor itt válasszuk a NEM gombot! Igen [ Nem ] A számítógépünk órájának beállításának megfelelõen válasszuk a &gui.yes; vagy &gui.no; gombot, és nyomjuk meg az Enter billentyût.
A térség kiválasztása
A nyilakkal kiválasztható a megfelelõ térség, amit aztán az Enter billentyûvel tudunk lezárni.
Az ország kiválasztása
A megfelelõ ország a nyílbillentyûkkel, valamint az Enter billentyûvel választható ki.
Az idõzóna kiválasztása
A nekünk megfelelõ idõzóna a nyilakkal választható meg, amit ezután az Enter billentyûvel tudunk jóváhagyni. Confirmation Does the abbreviation 'EDT' look reasonable? [ Yes ] No Az üzenet fordítása: Megerõsítés Ezek szerint az 'EDT' elfogadható? [ Igen ] Nem Erõsítsük meg, hogy az idõzóna helyes-e. Ha rendbenlevõnek látszik, nyomjuk meg az Enter billentyût a folytatáshoz. Linux binárisok használata User Confirmation Requested Would you like to enable Linux binary compatibility? [ Yes ] No A fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Engedélyezi a Linux binárisok futtatását? [ Igen ] Nem A &gui.yes; gomb kiválasztásával és az Enter lenyomásával megengedjük, hogy a Linuxra készült szoftvereket futtassunk &os;-n. A telepítõ ennek biztosításához még további csomagokat is fel fog rakni. Ha FTP-n keresztül telepítünk, akkor a számítógépnek csatlakoznia kell az internetre. Ilyenkor elõfordulhat, hogy az FTP szerveren nem találhatóak meg a &linux; kompatibilitással kapcsolatos csomagok. Ezeket azonban késõbb is telepíthetjük. Az egér beállításai Ezen beállítás használatával egy háromgombos egérrel lehetõségünk adódik a konzol és a felhasználói programok között kivágni és bemásolni szövegeket. Kétgombos egér használata esetén nézzük meg a &man.moused.8; man oldalán, miként tudjuk emulálni a háromgombos mûködést. A következõ példa egy nem USB-s (tehát PS/2-es vagy soros portra csatlakozó) egér beállítását illusztrálja: User Confirmation Requested Does this system have a PS/2, serial, or bus mouse? [ Yes ] No Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Csatlakozik a rendszeréhez PS/2-es, soros vagy buszos egér? [ Igen ] Nem A PS/2, soros vagy buszos egér használatához válasszuk a &gui.yes; gombot, illetve az USB-s egérhez pedig a &gui.no; gombot, majd nyomjuk meg az Enter billentyût.
Az egér által használt protokoll típusának beállítása
A nyílbillentyûk használatával keressük ki a Type (Típus) menüpontot és nyomjuk le az Enter billentyût.
Az egér protokolljának beállítása
A példában használt egér típusa PS/2, ezért itt a alapértelmezés szerint felkínált Auto megfelelõ. A protokoll megváltoztatásához a nyilakkal válasszunk ki egy másikat. Ezután gondoskodjunk róla, hogy az &gui.ok; gombot választottuk ki és a kilépéshez nyomjuk meg az Enter billentyût.
Az egér portjának beállítása
A nyílbillentyûkkel válasszuk ki a Port menüpontot és nyomjuk meg az Enter billentyût.
Az egér portjának kiválasztása
Mivel a példában szereplõ rendszerhez egy PS/2 egér csatlakozik, ezért az alapértelmezett PS/2 menüpont megfelelõnek tûnik. A port megváltoztatásához használjuk a nyilakat, majd nyomjuk le az Enter billentyût.
Az egérdémon engedélyezése
Befejezésül a egérhez tartozó démon aktiválásához és kipróbálásához válasszuk ki a nyilakkal az Enable (Engedélyezés) menüpontot.
Az egérdémon kipróbálása
Próbáljuk mozgatni a képernyõn megjelenõ egérkurzort, és ellenõrizzük, hogy a kurzor a mozdulatainknak megfelelõen reagál-e. Ha mindent rendben találunk, akkor válasszuk a &gui.yes; gombot és nyomjuk le az Enter billentyût. Ellenkezõ esetben az egeret nem jól állítottuk be — válasszuk a &gui.no; gombot és kísérletezzünk tovább más beállításokkal. Az utólagos beállítások folytatásához válasszuk elõször az Exit (Kilépés) menüpontot, majd nyomjuk meg az Enter billentyût. Csomagok telepítése A csomagok elõre lefordított binárisokat tartalmaznak, és használatukkal igen kényelmesen tudunk szoftvereket telepíteni. Szemléltetés céljából most bemutatjuk az egyik ilyen csomag telepítését. Természetesen igény szerint más csomagokat is hozzávehetünk. A telepítés után a sysinstall parancs használható további csomagok telepítésére. User Confirmation Requested The FreeBSD package collection is a collection of hundreds of ready-to-run applications, from text editors to games to WEB servers and more. Would you like to browse the collection now? [ Yes ] No Az üzenet fordítása: Felhasználói megerõsítés szükséges A FreeBSD csomaggyûjteménye többezernyi azonnal használható alkalmazást tartalmaz, a szövegszerkesztõktõl a játékokon keresztül a WEBszervereken át szinte mindent. Át kívánja lapozni most ezt a gyûjteményt? [ Igen ] Nem A &gui.yes; kiválasztása és az Enter lenyomása után a csomagválasztó képernyõ következik:
A csomagok kategóriájának kiválasztása
Ekkor csak az adott telepítõeszközön elérhetõ csomagok fognak megjelenni. Az összes csomagot az All (Mind) menüpont kiválasztásával láthatjuk, vagy leszûkíthetjük ezt egy adott kategóriára is. Álljunk a kiválasztott kategóriához tartozó menüpontra és nyomjuk meg az Enter billentyût. Ezután egy menü fogja felsorolni az adott kategórián belül telepíthetõ csomagokat:
Csomag kiválasztása
A példában a bash parancsértelmezõt választottuk ki. Válogassunk kedvünkre a csomagok között, és álljunk a telepíteni kívántakra, majd a Szóköz billentyû lenyomásával jelöljük be ezeket. Minden egyes csomag rövid leírása a képernyõ bal alsó sarkában olvasható. A Tab billentyû segítségével mozoghatunk az utoljára kiválasztott csomag, az &gui.ok; és &gui.cancel; gombok között. Miután bejelöltük az összes telepítésre szánt csomagot, a csomagválasztó menübe úgy tudunk visszatérni, ha a Tab billentyûvel átváltunk az &gui.ok; gombra és nyomjuk meg az Enter billentyût. Ezeken felül a bal és jobb nyilak használhatóak az &gui.ok; és &gui.cancel; gombok közti váltásra. Ugyanezzel a módszerrel választható ki az &gui.ok; gomb is, ami után az Enter billentyû megnyomásával visszajutunk a csomagválasztó menübe.
Csomagok telepítése
A nyilakkal és a Tab billentyûvel válasszuk ki az [ Install ] (Telepítés) gombot és nyomjuk meg az Enter billentyût. Ekkor meg kell erõsítenünk a csomagok telepítését:
Csomagok telepítésének megerõsítése
Az &gui.ok; kiválasztása majd az Enter billentyû lenyomása indítja el a csomagok telepítését. A telepítés befejezéséig különbözõ üzenetek fognak megjelenni. Figyeljünk az ilyenkor felbukkanó hibaüzenetekre! A beállítások véglegesítése a csomagok telepítése után folytatódik. Amennyiben egyetlen csomagot sem választottunk és szeretnénk továbblépni, akkor is az Install (Telepítés) gombot válasszuk. Felhasználók és csoportok felvétele A telepítés során legalább egy felhasználót érdemes hozzáadnunk a rendszerhez, mivel a rendszer használatához így nem kell root felhasználóként bejelentkezni. Általánosságban véve ahhoz egyébként is kicsi a gyökérpartíció, hogy root felhasználóként (rendszeradminisztrátorként) futtassunk rajta programokat, és gyorsan be is telik. A nagyobb veszélyt azonban itt olvashatjuk: User Confirmation Requested Would you like to add any initial user accounts to the system? Adding at least one account for yourself at this stage is suggested since working as the "root" user is dangerous (it is easy to do things which adversely affect the entire system). [ Yes ] No Felhasználói megerõsítés szükséges Szeretnénk mosta rendszerbe felvenni felhasználói fiókokat? Ebben a lépésben legalább egy felhasználó felvétele javasolt, hiszen "root" felhasználóként veszélyes dolgozni (mivel így könnyen tehetünk olyan dolgokat, amelyek káros hatással lehetnek rendszerünkre). [ Igen ] Nem Ezért válasszuk a &gui.yes; gombot és az Enter billentyû lenyomásával lépjünk tovább a felhasználók felvételéhez.
Felhasználók kiválasztása
A nyílbillentyûkkel válasszuk ki a User (Felhasználó) menüpontot és nyomjuk meg az Enter billentyût.
A felhasználó adatainak megadása
Amikor a Tab billentyûvel lépkedünk a kitöltendõ mezõk között, a képernyõ alsó részén az alábbi leírások magyarázzák az egyes mezõk tartalmát: Login ID (Bejelentkezési azonosító) Az új felhasználó bejelentkezési neve (kötelezõ). UID (Felhasználói azonosító) A felhasználó számszerû azonosítója (automatikusan létrejön, ha üresen hagyjuk). Group (Csoport) A felhasználó bejelentkezési csoportjának neve (automatikusan létrejön, ha üresen hagyjuk). Password (Jelszó) A felhasználó jelszava (óvatosan bánjunk ezzel a mezõvel!) Full name (Teljes név) A felhasználó teljes neve (megjegyzés). Member groups (További csoportok) A felhasználó ezen csoportoknak is tagja (tehát rendelkezik az engedélyeikkel). Home directory (Felhasználói könyvtár) A felhasználó saját könyvtára (ha üresen hagyjuk, az alapértelmezés szerint töltõdik ki). Login shell (Parancsértelmezõl) A felhasználó által használt parancsértelmezõ (ha üresen hagyjuk, az alapértelmezés szerint töltõdik, mint például /bin/sh). Az ábrán a bejelentkezés után használt parancsértelmezõt a /bin/sh parancsértelmezõrõl a /usr/local/bin/bash parancsértelmezõre változtattuk, így most a korábban telepített bash parancsértelmezõt fogjuk használni. Itt ne is próbáljunk nem létezõ parancsértelmezõt kiválasztani, hiszen ekkor nem tudunk majd bejelentkezni. A BSD világban egyébként a C shell a leggyakrabban használt, amelyet a /bin/tcsh megadásával választhatjuk ki. Az ábrán szereplõ felhasználót ezenkívül még a wheel csoportba is felvettük, aminek köszönhetõen képes lesz a rendszerünkben a root felhasználói jogaival rendelkezõ rendszeradminisztrátorrá válni. Amikor mindent megfelelõnek találunk, nyomjunk az &gui.ok; gombra és ekkor ismét a felhasználók és csoportok karbantartását tartalmazó menü jelenik meg:
Kilépés a felhasználók és csoportok menüjébõl
Csoportokat is létre tudunk hozni, amennyiben erre szükségünk lenne. Ez a rész a telepítés befejezése után továbbra is elérhetõ a sysinstall parancs segítségével. Amikor befejeztük a felhasználók hozzáadását, a nyilakkal válasszuk ki az Exit (Kilépés) menüpontot és a telepítés folytatásához nyomjuk meg az Enter billentyût. A <username>root</username> felhasználó jelszavának megadása Message Now you must set the system manager's password. This is the password you'll use to log in as "root". [ OK ] [ Press enter or space ] Fordítása: Üzenet Most meg kell adnia a rendszergazda jelszavát. Ezt a jelszót kell a "root" felhasználó bejelentkezésekor használni. [ OK ] [ Nyomja le az Enter vagy a Szóköz billentyût ] A root felhasználó jelszavának beállításához nyomjuk meg az Enter billentyût. A jelszót kétszer kell megadnunk. Felesleges megemlíteni, hogy gondoskodjunk arról az esetrõl is, ha véletlenül elfelejtenénk ezt a jelszót. Megemlítjük, hogy az itt begépelt jelszó nem lesz látható és a betûk helyett sem jelennek meg csillagok. New password: Retype new password : A jelszó sikeres megadása után a telepítés folytatódik. Kilépés a telepítõbõl Ha be szeretnénk még állítani egyéb hálózati szolgáltatást vagy valamilyen más konfigurációs lépést kívánunk még elvégezni, ezen a ponton megtehetjük vagy a telepítés után a sysinstall parancs kiadásával. User Confirmation Requested Visit the general configuration menu for a chance to set any last options? Yes [ No ] Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Végignézi még utoljára a beállításokat arra az esetre, ha véletlenül kihagytunk volna valamit? Igen [ Nem ] Ha a nyilakkal a &gui.no; gombot választjuk, majd megnyomjuk rajta az Enter billentyût, akkor visszatérünk a telepítõ fõmenüjébe.
Kilépés a telepítõbõl
Válasszuk ki a nyílbillentyûkkel a [X Exit Install] (Kilépés a telepítõbõl) gombot és nyomjuk meg az Enter billentyût. Ezután meg kell erõsítenünk kilépési szándékunkat: User Confirmation Requested Are you sure you wish to exit? The system will reboot (be sure to remove any floppies/CDs/DVDs from the drives). [ Yes ] No Fordítás: Felhasználói megerõsítés szükséges Valóban ki akar lépni? A rendszer ezt követõen újra fog indulni (ezért ne felejtsük el eltávolítani az összes floppyt, CD-t és DVD-t a meghajtókból)! [ Igen ] Nem Válasszuk a &gui.yes; gombot és ha floppyról indítottuk a rendszert, akkor azt vegyük ki a meghajtóból. A CD-meghajtó egészen az újraindítás megkezdéséig zárolt lesz, ezért csak ekkor tudjuk (gyorsan) kivenni a meghajtóból a lemezt. A rendszer újraindul, legyünk résen és figyeljük a megjelenõ hibaüzeneteket, errõl bõvebben lásd a ban. Tom Rhodes Írta: További hálózati szolgálatások beállítása A hálózati szolgáltatások terén csekély tapasztalattal rendelkezõ kezdõ felhasználók számára ijesztõ lehet ezek beállítása. A hálózatok és többek közt az internet kezelése napjaink modern operációs rendszereink, így a &os;-nek is az egyik fontos területe. Ezért nagyon hasznos ismernünk valamennyire a &os; által felkínált hálózati lehetõségeket. A telepítés közben ezért a felhasználónak tisztában kell lennie a rendelkezésére álló szolgáltatásokkal. A hálózati szolgáltatások olyan programok, amelyek a hálózat minden részérõl fogadnak adatokat. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy ezek a programok ne tehessenek semmilyen kárt. Sajnos a programozók sem tökéletesek, és az idõk során már elõfordult párszor, hogy a hálózati szolgáltatásokban maradtak hibák, amelyek kihasználásával a támadók rossz dolgokat tudtak csinálni. Ezért fontos, hogy csak is azokat a szolgáltatásokat engedélyezzük, amelyekre ténylegesen szükségünk van. Ha nem tudjuk eldönteni, akkor az a legjobb, ha egészen addig egyiket sem engedélyezzük, amíg valóban szükségünk nem lesz rájuk. A sysinstall újbóli elindításával vagy az /etc/rc.conf megfelelõ beállításával mindig tudunk új szolgáltatásokat aktiválni. A Networking (Hálózatok) menüpont kiválasztása után valami ilyesmit láthatunk:
A hálózati beállítások menüjének felsõ szintje
Ezek közül a Interfaces (Csatolók), vagyis az elsõ menüpontról korábban már szó esett a ban, ezért ez most nyugodtan kihagyható. Az AMD menüpont kiválasztásával engedélyezzük a BSD automatikus csatlakoztatásokért felelõs segédeszközét (AMD, az AutoMounter Daemon). Ezt általában az NFS protokollal (lásd lentebb) együtt szokás használni a távoli állományrendszerek automatikus csatlakoztatásához. Itt nincs szükség semmilyen különleges beállításra. A következõ sorban az AMD Flags (Az AMD beállításai) menüpont szerepel. Kiválasztása után az AMD beállításait bekérõ ablak fog felbukkani. Ez már számos alapértelmezett beállítást tartalmaz: -a /.amd_mnt -l syslog /host /etc/amd.map /net /etc/amd.map A kapcsolóval adjuk meg a csatlakozási pontok alapértelmezett helyét, amely ebben az esetben az /.amd_mnt. A kapcsolóval adjuk meg az alapértelmezett log (napló) állományt, habár a syslogd használata során az összes naplózási tevékenység a rendszer naplózó démonján fut majd keresztül. A /host könyvtárba fognak csatlakozni a távoli gépek exportált állományrendszerei, míg a /net könyvtárba a különbözõ IP-címekrõl exportált állományrendszerek kerülnek csatlakoztatásra. Az /etc/amd.map állomány tartalmazza az AMD exportjainak alapértelmezett beállításait. FTP anonim Az Anon FTP menüponton keresztül engedélyezhetjük az anonim FTP kapcsolatokat. A menüpont kiválasztásával számítógépünket egy anonim FTP szerverré tehetjük, azonban legyünk tekintettel a beállításhoz tartozó biztonsági veszélyekre! A kiválasztásakor egy ablak tájékoztat minket a beállítás részleteirõl és felmerülõ biztonsági kockázatokról. A Gateway (Átjáró) menüpont használatával a korábbiakban tárgyaltak szerint állíthatjuk be számítógépünket hálózati átjárónak. Ugyanekkor a Gateway menüben nyílik lehetõségük kikapcsolni ezt a beállítást, amennyiben a telepítési folyamat korábbi lépései során véletlenül engedélyeztük volna. Az Inetd menüpont segítségével beállíthatjuk, vagy akár teljesen ki is kapcsolhatjuk a korábban tárgyalt &man.inetd.8; démont. A Mail (Levelezés) menüpontban beállíthatjuk a rendszer alapértelmezett MTA avagy levéltovábbító ügynökét (Mail Transfer Agent). Ennek hatására a következõ menü jelenik meg:
Az alapértelmezett MTA kiválasztása
Itt válaszhatunk, hogy a különbözõ levélküldõ rendszerek közül melyiket telepítsük alapértelmezettként. Egy ilyen alkalmazás lényegében nem több, mint egy levélküldésre használt szerver, amely továbbítja a rendszerben vagy az interneten található felhasználók számára a leveleket. A Sendmail választásával a &os; alapból felkínált megoldását, a népszerû sendmail szervert telepíthetjük. A Sendmail local (Helyi Sendmail) menüpont kiválasztásával szintén a sendmail lesz a telepítendõ levélküldõ szerver, azonban nem lesz képes az internetrõl érkezõ leveleket fogadni. Az itt felsorolt többi beállítás, tehát a Postfix és Exim, a Sendmail beállításához hasonlóan zajlik. Mind a kettõ elektronikus levelek kézbesítésére használható, azonban bizonyos felhasználók a sendmail helyett inkább ezek valamelyikét használják. Valamelyik vagy éppen semelyik levéltovábbító szerver kiválasztása után az NFS client (NFS kliens) beállítására vonatkozó menü jelentkezik. Az NFS client beállításával a rendszerünk NFS szerverekkel lesz képes kapcsolatba lépni. Egy ilyen NFS szerver az NFS protokoll segítségével a hálózaton keresztül elérhetõvé tesz állományrendszereket. Ha gépünk független, akkor nem fontos kiválasztanunk ezt a menüpontot. A rendszernek késõbb további beállításokra is szüksége lehet, amelyekrõl az ban olvashatunk részletesebben. Az NFS server (NFS szerver) menüpont kiválasztásával hozzájárulunk, hogy rendszerünk NFS szerverként üzemeljen. Ehhez meg kell adnunk az RPC, vagyis a távoli eljáráshívások kiszolgálásának elindításához szükséges adatokat is. Az RPC használatával a különbözõ kiszolgálók és programok között tudjuk vezérelni a kapcsolatot. A sorban az Ntpdate beállítása következik, ahol az idõszinkronizációhoz kapcsolódó opciókat találjuk. Kiválasztásakor az ábrán szereplõhöz hasonló menü fog megjelenni:
Az Ntpdate beállítása
Ebbõl a menübõl válasszuk ki a hozzánk legközelebb levõ szevert. Egy közeli szerver megadásával az idõszinkronizáció sokkalta pontosabbá válik, mivel a tõlünk távolabbi szerverek kapcsolatának késleltetése nagyobb lehet. A következõ beállítás az PCNFSD. Ennek kiválasztása során a Portgyûjteménybõl telepítésre kerül a net/pcnfsd csomag. Ez lényegében egy hasznos segédprogram, amellyel olyan operációs rendszerek számára tudunk hitelesítést szolgáltatni az NFS használata során, amelyek maguktól erre nem képesek, mint például a µsoft; &ms-dos; rendszere. A többi beállítás megtekintéséhez egy kicsit lejjebb kell haladnunk a listában:
A hálózati beállítások menüjének alsó szintje
Az &man.rpcbind.8; és &man.rpc.statd.8;, valamint az &man.rpc.lockd.8; segédprogramok mind a távoli eljáráshívásokhoz (Remote Procedure Call, RPC) használhatóak. Az rpcbind segédprogram az NFS szerverei és kliensei között felügyeli a kapcsolatot, ezért a használata az NFS szerverek és kliensek mûködéséhez elengedhetetlen. Az állapot figyeléséhez az rpc.statd démon felveszi a kapcsolatot a többi gépen futó rpc.statd démonokkal. A jelentett állapotok általában a /var/db/statd.status állományban találhatóak. Itt a következõként felsorolt elem az rpc.lockd, amelynek kiválasztásával állományzárolási szolgáltatásokat érhetünk el. Ezt többnyire az rpc.statd démonnal együtt alkalmazzák a zárolásokat kérõ gépek és a kérések gyakoriságának nyilvántartására. Míg ezekkel a beállításokkal gyönyörûen nyomon lehet követni a mûködést, az NFS szerverek és kliensek megfelelõ mûködéséhez nem kötelezõ a használatuk. Ahogy haladunk tovább a listában, a következõ elem a Routed, vagyis az útválasztásért felelõs démon lesz. A &man.routed.8; segédprogram a hálózati útválasztó táblázatokat tartja karban, felderíti az elérhetõ útválasztókat és kérésre bármelyik hozzá fizikailag csatlakozó gép számára átadja az általa nyilvántartott útválasztási adatokat. Ezt leginkább a helyi hálózat átjárójaként mûködõ számítógépek használják. Kiválasztásakor egy ablak fog rákérdezni a segédprogram helyére. Az itt alapból felkínált érték általában megfelelõ, ezért nyugtázhatjuk az Enter billentyû lenyomásával. Ezt követõen egy másik menü jelenik meg, ahol a routed beállításait adhatjuk meg. Itt alapértelmezés szerint a kapcsoló szerepel. A következõ sor az Rwhod beállításé, aminek kiválasztásával el tudjuk indíttatni az &man.rwhod.8; démont a rendszer elindítása során. Az rwhod segédprogram a rendszerüzeneteket a hálózaton idõközönként szétküldi vagy figyelõ (consumer) módban összegyûjti ezeket. Ennek pontosabb részleteit az &man.ruptime.1; és &man.rwho.1; man oldalakon találhatjuk meg. Az &man.sshd.8; démoné az utolsó elõtti beállítás. Ez az OpenSSH biztonságos shell szervere, melyet a szabványos telnet és FTP szerverek helyett ajánlanak. Az sshd szerver tehát két gép közti biztonságos, titkosított kapcsolatok létrehozására használható. A lista végén a TCP Extensions (TCP kiterjesztések) menüpontot találhatjuk. Segítségével a TCP RFC 1323 és RFC 1644 dokumentumokban leírt kiterjesztéseinek használatát engedélyezhetjük. Ezzel egyes gépek esetén felgyorsulhat a kapcsolat, azonban más esetekben pedig eldobódhat. Ez szerverek használatánál nem ajánlott, viszont független gépeknél kifizetõdõ lehet. Most, miután beállítottuk a hálózati szolgáltatásokat, lépjünk vissza a lista elején található X Exit (Kilépés) menüpontra és folytassuk a beállítást a következõ opcióval, vagy egyszerûen az X Exit kétszeri kiválasztásával, majd a [X Exit Install] (Kilépés a telepítõbõl) gomb lenyomásával lépjünk ki a sysinstall programból. A &os; indulása A &os;/&arch.i386; indulása Ha minden remekült ment, a képernyõn lentrõl felfelé gördülõ üzeneteket fogunk látni, majd a rendszer várni fog tõlünk egy bejelentkezési nevet. A kiírt üzeneteket között a Scroll Lock lenyomása után a PgUp és PgDn billentyûk használatával tudunk lapozni. A Scroll Lock ismételt lenyomásával visszatérünk a bejelentkezéshez. Nem minden esetben lesz látható az összes üzenet (a puffer végessége miatt), de miután bejelentkeztünk, ezeket a dmesg parancs kiadásával is megnézhetjük. Bejelentkezni a telepítéskor megadott felhasználói név/jelszó párossal tudunk (a példában ez most rpratt). Lehetõleg ne jelentkezzünk be root felhasználóként! A rendszer indításakor jellemzõen elõforduló üzenetek (a verzióra vonatkozó adatokat kihagytuk): Copyright (c) 1992-2002 The FreeBSD Project. Copyright (c) 1979, 1980, 1983, 1986, 1988, 1989, 1991, 1992, 1993, 1994 The Regents of the University of California. All rights reserved. Timecounter "i8254" frequency 1193182 Hz CPU: AMD-K6(tm) 3D processor (300.68-MHz 586-class CPU) Origin = "AuthenticAMD" Id = 0x580 Stepping = 0 Features=0x8001bf<FPU,VME,DE,PSE,TSC,MSR,MCE,CX8,MMX> AMD Features=0x80000800<SYSCALL,3DNow!> real memory = 268435456 (262144K bytes) config> di sn0 config> di lnc0 config> di le0 config> di ie0 config> di fe0 config> di cs0 config> di bt0 config> di aic0 config> di aha0 config> di adv0 config> q avail memory = 256311296 (250304K bytes) Preloaded elf kernel "kernel" at 0xc0491000. Preloaded userconfig_script "/boot/kernel.conf" at 0xc049109c. md0: Malloc disk Using $PIR table, 4 entries at 0xc00fde60 npx0: <math processor> on motherboard npx0: INT 16 interface pcib0: <Host to PCI bridge> on motherboard pci0: <PCI bus> on pcib0 pcib1: <VIA 82C598MVP (Apollo MVP3) PCI-PCI (AGP) bridge> at device 1.0 on pci0 pci1: <PCI bus> on pcib1 pci1: <Matrox MGA G200 AGP graphics accelerator> at 0.0 irq 11 isab0: <VIA 82C586 PCI-ISA bridge> at device 7.0 on pci0 isa0: <ISA bus> on isab0 atapci0: <VIA 82C586 ATA33 controller> port 0xe000-0xe00f at device 7.1 on pci0 ata0: at 0x1f0 irq 14 on atapci0 ata1: at 0x170 irq 15 on atapci0 uhci0: <VIA 83C572 USB controller> port 0xe400-0xe41f irq 10 at device 7.2 on pci0 usb0: <VIA 83C572 USB controller> on uhci0 usb0: USB revision 1.0 uhub0: VIA UHCI root hub, class 9/0, rev 1.00/1.00, addr 1 uhub0: 2 ports with 2 removable, self powered chip1: <VIA 82C586B ACPI interface> at device 7.3 on pci0 ed0: <NE2000 PCI Ethernet (RealTek 8029)> port 0xe800-0xe81f irq 9 at device 10.0 on pci0 ed0: address 52:54:05:de:73:1b, type NE2000 (16 bit) isa0: too many dependant configs (8) isa0: unexpected small tag 14 fdc0: <NEC 72065B or clone> at port 0x3f0-0x3f5,0x3f7 irq 6 drq 2 on isa0 fdc0: FIFO enabled, 8 bytes threshold fd0: <1440-KB 3.5" drive> on fdc0 drive 0 atkbdc0: <keyboard controller (i8042)> at port 0x60-0x64 on isa0 atkbd0: <AT Keyboard> flags 0x1 irq 1 on atkbdc0 kbd0 at atkbd0 psm0: <PS/2 Mouse> irq 12 on atkbdc0 psm0: model Generic PS/2 mouse, device ID 0 vga0: <Generic ISA VGA> at port 0x3c0-0x3df iomem 0xa0000-0xbffff on isa0 sc0: <System console> at flags 0x1 on isa0 sc0: VGA <16 virtual consoles, flags=0x300> sio0 at port 0x3f8-0x3ff irq 4 flags 0x10 on isa0 sio0: type 16550A sio1 at port 0x2f8-0x2ff irq 3 on isa0 sio1: type 16550A ppc0: <Parallel port> at port 0x378-0x37f irq 7 on isa0 ppc0: SMC-like chipset (ECP/EPP/PS2/NIBBLE) in COMPATIBLE mode ppc0: FIFO with 16/16/15 bytes threshold ppbus0: IEEE1284 device found /NIBBLE Probing for PnP devices on ppbus0: plip0: <PLIP network interface> on ppbus0 lpt0: <Printer> on ppbus0 lpt0: Interrupt-driven port ppi0: <Parallel I/O> on ppbus0 ad0: 8063MB <IBM-DHEA-38451> [16383/16/63] at ata0-master using UDMA33 ad2: 8063MB <IBM-DHEA-38451> [16383/16/63] at ata1-master using UDMA33 acd0: CDROM <DELTA OTC-H101/ST3 F/W by OIPD> at ata0-slave using PIO4 Mounting root from ufs:/dev/ad0s1a swapon: adding /dev/ad0s1b as swap device Automatic boot in progress... /dev/ad0s1a: FILESYSTEM CLEAN; SKIPPING CHECKS /dev/ad0s1a: clean, 48752 free (552 frags, 6025 blocks, 0.9% fragmentation) /dev/ad0s1f: FILESYSTEM CLEAN; SKIPPING CHECKS /dev/ad0s1f: clean, 128997 free (21 frags, 16122 blocks, 0.0% fragmentation) /dev/ad0s1g: FILESYSTEM CLEAN; SKIPPING CHECKS /dev/ad0s1g: clean, 3036299 free (43175 frags, 374073 blocks, 1.3% fragmentation) /dev/ad0s1e: filesystem CLEAN; SKIPPING CHECKS /dev/ad0s1e: clean, 128193 free (17 frags, 16022 blocks, 0.0% fragmentation) Doing initial network setup: hostname. ed0: flags=8843<UP,BROADCAST,RUNNING,SIMPLEX,MULTICAST> mtu 1500 inet 192.168.0.1 netmask 0xffffff00 broadcast 192.168.0.255 inet6 fe80::5054::5ff::fede:731b%ed0 prefixlen 64 tentative scopeid 0x1 ether 52:54:05:de:73:1b lo0: flags=8049<UP,LOOPBACK,RUNNING,MULTICAST> mtu 16384 inet6 fe80::1%lo0 prefixlen 64 scopeid 0x8 inet6 ::1 prefixlen 128 inet 127.0.0.1 netmask 0xff000000 Additional routing options: IP gateway=YES TCP keepalive=YES routing daemons:. additional daemons: syslogd. Doing additional network setup:. Starting final network daemons: creating ssh RSA host key Generating public/private rsa1 key pair. Your identification has been saved in /etc/ssh/ssh_host_key. Your public key has been saved in /etc/ssh/ssh_host_key.pub. The key fingerprint is: cd:76:89:16:69:0e:d0:6e:f8:66:d0:07:26:3c:7e:2d root@k6-2.example.com creating ssh DSA host key Generating public/private dsa key pair. Your identification has been saved in /etc/ssh/ssh_host_dsa_key. Your public key has been saved in /etc/ssh/ssh_host_dsa_key.pub. The key fingerprint is: f9:a1:a9:47:c4:ad:f9:8d:52:b8:b8:ff:8c:ad:2d:e6 root@k6-2.example.com. setting ELF ldconfig path: /usr/lib /usr/lib/compat /usr/X11R6/lib /usr/local/lib a.out ldconfig path: /usr/lib/aout /usr/lib/compat/aout /usr/X11R6/lib/aout starting standard daemons: inetd cron sshd usbd sendmail. Initial rc.i386 initialization:. rc.i386 configuring syscons: blank_time screensaver moused. Additional ABI support: linux. Local package initialization:. Additional TCP options:. FreeBSD/i386 (k6-2.example.com) (ttyv0) login: rpratt Password: Az RSA és DSA kulcsok generálása a lassabb gépeken sokág is eltarthat, habár ez mindig csak a friss telepítések utáni elsõ indításkor történik meg. A rendszer késõbbi indulásai ettõl már gyorsabbak lesznek. Ha X szervert is beállítottunk és választottunk hozzá egy alapértelmezett munkakörnyezetet, akkor ezt a parancssorból a startx kiadásával elindíthatjuk el. A &os;/&arch.alpha; indulása Alpha Ahogy a telepítés befejezõdõtt, az SRM konzolból valami ilyesmi begépelésével tudjuk elindítani a &os;-t: >>>BOOT DKC0 Ezzel utasítjuk a firmware-t, hogy indítsa el a rendszert a megadott lemezrõl. A &os; jövõbeni automatikus indításához használjuk az alábbi parancsokat: >>> SET BOOT_OSFLAGS A >>> SET BOOT_FILE '' >>> SET BOOTDEF_DEV DKC0 >>> SET AUTO_ACTION BOOT A rendszer indításakor megjelenõ üzenetek hasonló (de nem teljesen azonosak) lesznek az &i386; architektúrán induló &os; esetéhez. A &os; leállítása Fontos, hogy mindig szabályosan állítsuk le az operációs rendszert, ne kapcsoljuk ki csak úgy egyszerûen a számítógépünket! A leállításhoz elõször a su parancs kiadásával, majd itt a root jelszavának megadásával vegyük fel az ehhez szükséges rendszeradminisztrátori jogosultságokat. Ez viszont csak abban az esetben fog mûködni, ha a felhasználónk tagja a wheel csoportnak. Minden más esetben egyszerûen jelentkezzünk be root felhasználóként és használjuk a shutdown -h now parancsot. The operating system has halted. Please press any key to reboot. A fenti üzenet jelzi, hogy a leállító parancs kiadása után már kikapcsolhatjuk a számítógépet, vagy ha ehelyett egy billentyût nyomunk le, akkor a gép újraindul. A Ctrl Alt Del billentyûkombináció használatával is újra tudjuk indítani a rendszert, azonban ez normál mûködés közben nem ajánlott. Hibakeresés telepítés hibakeresés A most következõ szakaszban azokra a telepítés során felmerülõ problémákra próbálunk meg megoldásokat adni, amelyeket eddig már sokan jeleztek nekünk. Ezek mellett szerepel néhány kérdés és válasz is a &os; és az &ms-dos; vagy &windows; közös használatáról. Mit tegyünk ha valami nem mûködik A PC architektúra különféle korlátozásai miatt szinte lehetetlen 100%-ban megbízhatóvá tenni az eszközök felderítését, azonban ennek hibája kapcsán néhány dolgot még tenni tudunk. Ellenõrizzük a Hardware Notes (Hardverjegyzék) címû dokumentumban, hogy az adott hardvert a &os; valóban ismeri. Amennyiben a hardvereszközünket a rendszer ismeri, azonban még mindig jelentkeznek fagyások vagy egyéb gondok, készítenünk kell egy saját rendszermagot. Ezzel olyan eszközök támogatását is beépíthetjük a rendszermagba, amelyek eredetileg nem szerepelnek a GENERIC rendszermagban. A telepítéshez készített rendszerindító lemezeken található rendszermag a legtöbb eszközt a gyári IRQ, IO-cím és DMA csatorna beállításaik mentén próbálja felkutatni. Ha viszont a hardverünket átállítottuk, ennek megfelelõen módosítanunk kell a rendszermag beállításait és újra kell fordítanunk, hogy a &os; tudja, hol is keresse az eszközt. Olyan is adódhat, hogy egy nem létezõ eszköz keresése egy utána keresendõ másik, jelenlevõ eszköz felkutatását akadályozza meg. Ilyenkor az ütközõ meghajtókat le kell tiltani. Egyes problémák elkerülhetõek vagy csillapíthatóak a különbözõ hardverösszetevõk, különösen az alaplapi firmware frissítésével. Az alaplap firmware-jére sokszor csak BIOS-ként hivatkoznak, és a legtöbb alaplap- vagy számítógépgyártó honlapján találhatjuk meg ezeket, valamint a rájuk vonatkozó utasításokat. A legtöbb gyártó azonban erõsen tiltakozik az alaplapi BIOS-frissítések ellen, és csak indokolt esetekben, például kritikus javításoknál javasolják. A frissítés kimenetele lehet rossz is, aminek következménye a BIOS tartós károsodása. Az &ms-dos; és &windows; állományrendszereinek használata A &os; jelenleg nem támogatja a Double Space™ alkalmazással tömörített állományrendszereket, ezért a &os; csak úgy tud az adataihoz hozzáférni, ha elõtte kitömörítjük ezeket. Ezt a Start menü Programs (Programok) > System Tools (Rendszereszközök) menüjében található Compression Agent (Lemeztömörítés) elindításával tehetjük meg. A &os; támogatja az &ms-dos; alapú (gyakran csak FAT típusúnak nevezett) állományrendszereket. A &man.mount.msdosfs.8; parancs segítségével az ilyen rendszerek könnyedén becsatlakoztathatók a már létezõ könyvtárszerkezetbe, amivel így el tudjuk érni a tartalmát. A &man.mount.msdosfs.8; programot általában nem közvetlenül hívjuk meg, hanem az /etc/fstab vagy a &man.mount.8; segédprogram megfelelõ paraméterezésével. Az /etc/fstab állományban általában így néz ki egy ilyen sor: /dev/ad0sN /dos msdosfs rw 0 0 A mûvelet végrehajtásához a /dos könyvtárnak már léteznie kell. Az /etc/fstab pontos formátumával kapcsolatban a &man.fstab.5; man oldalt olvassuk el. Az &ms-dos; állományrendszerek esetében a &man.mount.8; parancsot többnyire így adjuk ki: &prompt.root; mount -t msdosfs /dev/ad0s1 /mnt Ebben a példában a &ms-dos; állományrendszer az elsõdleges merevlemez elsõ partícióján helyezkedik el. A mi helyzetünk ettõl eltérõ lehet, ezért ehhez vizsgáljuk meg a dmesg és mount parancsok kimeneteit. Segítségükkel elegendõ információt tudunk összeszedni a gépünkön található partíciók kiosztásáról. Elõfordulhat, hogy a &os; a többi operációs rendszertõl eltérõ módon számozza a slice-okat (vagyis az &ms-dos; partíciókat). Konkrétan: a kiterjesztett &ms-dos; partíciók általában nagyobb sorszámot kapnak, mint az elsõdleges &ms-dos; partíciók. Az &man.fdisk.8; segédprogram segíthet megállapítani, hogy mely slice-ok tartoznak a &os;-hez és melyek más operációs rendszerekhez. A &man.mount.ntfs.8; parancs használatával az NTFS partíciók hasonló módon csatlakoztathatóak. Kérdések és válaszok A rendszerem teljesen leáll amikor az indítás során eszközöket próbál megtalálni, vagy furcsán viselkedik a telepítés során, esetleg a floppy meghajtót nem is keresi. A &os; az i386, amd64 és ia64 platformokon az indítás közben az eszközök felderítésében erõsen építkeznek a rendszeren elérhetõ ACPI szolgáltatásra. Sajnos még mindig vannak hibák az ACPI meghajtóban, az alaplapokban és a BIOS-okban. A rendszerbetöltõ harmadik fokozatában viszont az hint.acpi.0.disabled megadásával kikapcsolható az ACPI használata: set hint.acpi.0.disabled="1" Ez a beállítás a rendszer minden egyes indításakor törlõdik, ezért a hint.acpi.0.disabled="1" bejegyzést fel kell vennünk a /boot/loader.conf állományba. A rendszerbetöltõ mûködésérõl részletesebben a ban olvashatunk. A &os; telepítése után elõször indítom el a merevlemezrõl a rendszert, a rendszermag betöltõdik és nekilát felkutatni a hardvereszközöket, azonban megáll a következõ üzenettel: changing root device to ad1s1a panic: cannot mount root Mi lehet a gond? Mit tegyek? Mit jelent a bios_drive:interface(unit,partition)kernel_name a rendszerindítás során megjelenõ súgóban? Ez egy régóta fennálló probléma olyan rendszerek esetén, ahol a rendszerindításhoz használt lemez nem az elsõ. A BIOS a &os;-tõl eltérõ sorszámozást használ, és az általa alkalmazott megfeleltetések megfejtése nehézkes. Amikor a rendszer indítására használt lemez nem az elsõ lemez a rendszerünkben, segítenünk kell a &os;-nek a megtalálásában. Két gyakori helyzet alakulhat ki, és mind a kettõben el kell árulnunk a &os;-nek, hogy hol található a rendszer indításához használható gyökér állományrendszer. Ezt a lemez BIOS-ban nyilvántartott sorszámának, típusának és a neki megfelelõ &os; szerinti lemezszám megadásával tehetjük meg. Az elsõ szituációban két IDE-lemezünk van, mind a kettõt masterként állítottuk be a hozzájuk tartozó IDE-buszokon, és a közülük a másodikról akarjuk indítani a &os;-t. A BIOS ezeket 0. és 1. lemezként látja, miközben a &os; pedig ad0 és ad2 eszközként. A &os; 1. BIOS-számozású lemezen van, amelynek a típusa ad és a &os; szerinti a 2 sorszámot viseli. Ezért ezt kell használnunk: 1:ad(2,a)kernel Ha az elsõdleges buszon van egy slave meghajtónk, akkor mindez nem szükséges (és valószínûleg rossz is). A második szituációban egy SCSI-lemezrõl akarjuk indítani a rendszert, miközben egy vagy több IDE-lemez is található a gépünkben. Ebben az esetben a &os; szerinti sorszám kisebb lesz, mint a BIOS szerinti. Ha tehát a két IDE-lemezünk mellett van még egy SCSI-lemez is, akkor annak a BIOS szerinti sorszáma 2, a típusa da és a &os; szerinti sorszáma pedig 0. Ennek megfelelõen a 2:da(0,a)kernel sorral tudjuk elárulni a &os;-nek, hogy a BIOS szerint 2. lemezrõl akarjuk indítani, amely a rendszerben található elsõ SCSI-lemeznek felel meg. Ha csak egy IDE-lemezünk van, akkor a sort kezdjük az 1: beírásával. Miután megtaláltuk a megfelelõ értékeket, a hozzá tartozó sort egy szövegszerkesztõ segítségével tegyük közvetlenül a /boot.config állományba. A &os; ezen állomány tartalmát fogja alapból felhasználni a boot: bekérésénél, hacsak másképpen nem utasítjuk. A telepítés után elõször próbálom meg elindítani a merevlemezrõl a &os;-t, azonban a rendszerválasztó mindig csak F? opciókat kínál fel, és a rendszer indítása sem halad tovább. A &os; telepítése során rosszul adtunk meg a partíciószerkesztõben a merevlemezhez tartozó geometriát. Menjünk vissza a partíciószerkesztõhöz és adjuk meg újra a merevlemezünk helyes geometriáját. Ennek használatához pedig a &os;-t is újra kell telepítenünk. Ha egyáltalán képtelenek vagyunk megállapítani a merevlemezhez tartozó geometriát, akkor próbáljuk meg ezt: a lemez elején hozzunk létre egy kis méretû DOS partíciót és rakjuk utána a &os;-t. Amikor a telepítõprogram észreveszi a DOS partíciót, megpróbálja magától kikövetkeztetni belõle a helyes geometriát, ami általában mûködik is. Ez a tanács ugyan már nem érvényes, de álljon itt felvilágosításként:
Ha teljesen egy &os; alapú szerver vagy munkaállomás kialakítására szánjuk a számítógépünket, és nem törõdünk a DOS-szal, Linuxszal és a többi operációs rendszerrel történõ (jövõbeli) kompatibilitással, használhatjuk akár az egész lemezt is (a partíciószerkesztõben ez az A opció). Ezzel egy olyan nem szabványos beállítást engedélyezünk, amivel a &os; elfoglalja a lemezt annak legelsõ szektorától a legutolsó szektoráig. Ilyenkor ugyan el tudunk tekinteni a geometriával kapcsolatos beállításoktól, azonban így a &os;-n kívül semmilyen más operációs rendszert nem tudunk majd futtatni a gépen.
A rendszer megtalálja a &man.ed.4; hálózati kártyámat, azonban folyamatosan hibát ad idõtúllépésre hivatkozva. Az említett kártya valószínûleg a /boot/device.hints állományban beállítottaktól eltérõ IRQ-t használ. A &man.ed.4; meghajtó alapértelmezés szerint nem használ szoftveres beállításokat (amiket DOS-ban az EZSETUP használatával adunk meg), viszont engedélyezhetjük, ha a kártyánál megadjuk az -l beállítást. Hardveresen ezt a kártyán levõ jumperek segítségével állíthatjuk be (ehhez változtassuk meg a rendszermag beállításait is, amennyiben szükséges), vagy a -l kapcsolón keresztül a hint.ed.0.irq="-l" megadásával utasíthatjuk a rendszermagot az IRQ szoftveres beállítására. Másik lehetõség, amikor a kártyánk a 9-es IRQ-t használja, amelyet általában megosztanak a 2-es IRQ-val, ami gyakori problémák forrása (különösen abban az esetben, amikor a VGA kártya a 2-es IRQ-t használja!) lehet. Lehetõleg ne használjuk a 2-es és 9-es IRQ-kat. színek kontraszt Amikor a sysinstall programot egy X11 terminálban futtatom, a sárga színû betûket viszonylag nehéz olvasni a világosszürke háttérrel. Esetleg lehet valahogy növelni a kontrasztot az alkalmazás használatakor? Ha az X11 telepítése után a sysinstall által választott színekkel nem olvasható a szöveg &man.xterm.1; vagy &man.rxvt.1; terminálokban, akkor vegyük fel a következõ sort a felhasználói könyvtárunkban levõ .Xdefaults konfigurációs állományunkba: XTerm*color7:#c0c0c0. Ezzel majd egy sötétebb szürke hátteret kapunk. Valentino Vaschetto Írta: Telepítési útmutató haladóknak Ebben a szakaszban megtudhatjuk, hogyan telepítsük a &os;-t speciális esetekben. A &os; telepítése billentyûzet vagy monitor nélkül telepítés fej nélküli (soros konzol) soros konzol A telepítés ezen fajtáját fej nélküli telepítésnek (headless install) hívják, mivel a gép, amire a &os;-t telepíteni akarjuk, nem rendelkezik monitorral vagy éppen még VGA kimenettel sem. Felmerülhet a kérdés: hogyan lehetséges mindez? A soros vonali konzol használatával! A soros konzol segítségével lényegében egy másik számítógép monitorját és billentyûzetét használjuk. Ennek megvalósításához elsõként kövessük a rendszerindító lemezek készítésének ban leírt lépéseit. Az így létrehozott lemezeket pedig az alábbi lépésekkel tehetjük képessé a soros konzolon keresztüli rendszerindításra: A rendszerindító lemezek átállítása soros konzolra mount Ha a létrehozott lemezekkel most csak egyszerûen elindítanánk a &os;-t, akkor a megszokott telepítési módban indulna el. Mi viszont azt akarjuk, hogy a telepítéshez a &os; a soros konzolon keresztül induljon el. Ehhez tegyük be és a &man.mount.8; paranccsal csatlakoztassuk &os; rendszerünkhöz a boot.flp image-et tartalmazó lemezt. &prompt.root; mount /dev/fd0 /mnt Most, miután csatlakoztattuk a lemezt, váltsunk az /mnt könyvtárra: &prompt.root; cd /mnt Itt fogjuk beállítani a lemezt a soros konzolon keresztüli indulásra. Létre kell hoznunk egy boot.config nevû állományt, amelybe a /boot/loader -h sor fog kerülni. Ezzel jelezzük a rendszerbetöltõnek, hogy a rendszerindítás során a soros konzolt akarjuk használni. &prompt.root; echo "/boot/loader -h" > boot.config Miután a lemezen sikeresen elvégeztük a szükséges beállítást, válasszuk le a &man.umount.8; parancs kiadásával: &prompt.root; cd / &prompt.root; umount /mnt Most már kivehetjük a lemezt a meghajtóból. A null-modem kábel csatlakoztatása null-modem kábel Össze kell kötnünk a két számítógépet egy null-modem kábellel. Nincs más teendõnk, mit összekapcsolni a két gép soros portjait. Itt a szokásos soros kábel nem mûködik, konkrétan null-modem kábelre van szükség, mivel benne néhány vezetéket máshogy kötöttek be. A telepítés indítása Most már ideje elkezdeni a telepítést. Tegyük a boot.flp image-et tartalmazó lemezt a fej nélkül telepítendõ gép meghajtójába és kapcsoljuk be. Kapcsolódás a fej nélküli gépre cu Ezután a &man.cu.1; parancs felhasználásával kapcsolódjunk rá a gépre: &prompt.root; cu -l /dev/cuad0 Ezzel készen is vagyunk! Innentõl a cu által megnyitott kapcsolaton keresztül tudjuk vezérelni a fej nélküli számítógépet. Hamarosan megkér minket a kern1.flp image-et tartalmazó lemez behelyezésére, majd megkérdezi a használt terminál típusát. Itt válasszuk ki a színes &os; konzolt (&os; color console) és folytassuk a telepítést a megszokott módon. Saját telepítõeszköz elkészítése Az ismétlések elkerülése végett a továbbiakban a &os; lemez a megvásárolható vagy a magunk által készített &os; CD-re vagy DVD-re vonatkozik. Adódhatnak olyan esetek, amikor létre kell hoznunk a &os; telepítésére használt saját eszközünket és/vagy forrásunkat. Ez lehet egy tetszõleges fizikai eszköz, például szalag, vagy bármilyen olyan forrás, ahonnan a sysinstall képes állományokat elérni, például egy FTP oldal vagy egy &ms-dos; partíció. Például: Egy &os; lemezünk van és több hálózaton kapcsolódó számítógépünk. Készíteni akarunk egy helyi FTP oldalt a &os; lemez felhasználásával, és így a hálózaton levõ gépre az internet helyett innen telepítjük a rendszert. Van egy &os; lemezünk, azonban a &os;-nek nem sikerült felismernie a CD/DVD-meghajtónkat, viszont az &ms-dos;/&windows;-nak igen. Felmásoljuk a &os; telepítéséhez használt állományokat ugyanazon a számítógépen található egyik DOS partícióra, majd a &os;-t ezekkel telepítjük. A gépben, amelyre telepíteni akarunk, nincs CD/DVD-meghajtó vagy hálózati kártya, viszont Laplink stílusú soros vagy párhuzamos kábellel hozzá tudunk kapcsolódni egy olyan számítógéprõl, amelyben viszont van. Készíteni akarunk a &os; telepítésére használható szalagot. Telepítõ CD készítése A &os; Projekt minden kiadás részeként architektúránként elérhetõvé tesz legalább két CD image-et (ISO image-et). Ha rendelkezünk CD-íróval, ezeket az image-eket fel-, illetve ki tudjuk írni (égetni) CD-re, és a &os; telepítésére tudjuk használni. Tehát ha van a kezünk ügyében CD-író és olcsón jutunk nagyobb sebességû interneteléréshez, akkor a &os; telepítésének ez a legkönnyebb módja. A megfelelõ ISO image-ek letöltése Az egyes kiadások ISO image-ei letölthetõek a ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/ISO-IMAGES-architektúra/változat címrõl vagy annak legközelebbi tükrözésérõl. Az architektúra és változat részeket igényeinknek megfelelõen helyettesítsük. Az említett könyvtár általában a következõ lemezek image-eit tartalmazza: FreeBSD 6.<replaceable>X</replaceable> és 7.<replaceable>X</replaceable> ISO image-ek nevei és jelentései Állománynév Tartalma változat-RELEASE-architektúra-bootonly.iso Minden, ami ahhoz kell, hogy el tudjuk indítani a &os; rendszermagot és megkapjuk a telepítéshez szükséges alapokat. A telepítendõ állományokat ezután FTP-rõl vagy más ismert forrásból érjük el. változat-RELEASE-architektúra-disc1.iso Minden, ami a &os; telepítéséhez kellhet, valamint egy élõ állományrendszer (Live Filesystem), amelyet a sysinstall Repair (Helyreállítás) funkciójához tudunk használni. változat-RELEASE-architektúra-disc2.iso Annyi csomag, ami a lemezre csak felfér. változat-RELEASE-architektúra-docs.iso A &os; dokumentációja.
Le kell töltenünk az elsõ lemez vagy (ha elérhetõ) a bootonly lemez ISO image-einek egyikét. Akkor használjuk a bootonly jelzésû image-et, ha szélessávú interneteléréssel rendelkezünk. Segítségével el tudjuk kezdeni a &os; telepítését, és szükség szerint a port/csomagrendszer (lásd ) használatával csomagokat tudunk letölteni és telepíteni. Az elsõ lemez image-ét akkor érdemes használni, ha a &os; adott kiadásának telepítése mellett igényt tartunk valamennyi csomagra is. A további lemezek image-ei is hasznosak lehetnek, de nem feltétlenül kellenek a telepítéshez, fõleg abban az esetben, amikor gyors interneteléréssel rendelkezünk. A CD-k írása Ezután lemezekre kell írnunk a letöltött image-eket. Amennyiben ezt egy másik &os; rendszeren végezzük, ennek részleteirõl a számol be (különösen a és a leírása). Ha másik platformon végezzük ezt a mûveletet, akkor az adott platformon felkínált CD-író szoftverekkel kell dolgoznunk. Az image-ek szabványos ISO formátumúak, amelyet szinte az összes CD-író alkalmazás ismer. Ha kíváncsiak vagyunk egy saját &os; kiadás elkészítésére, olvassuk el a kiadások szervezésérõl szóló cikket (angolul). Helyi FTP oldal létrehozása &os; lemezzel telepítés hálózat FTP A &os; lemezeken az FTP oldalakéhoz hasonló elrendezést találunk. Ez megkönnyíti a hálózatunkban található számítógépekhez a &os; telepítésére használható helyi FTP oldal létrehozását. Az FTP oldalnak otthont adó &os; számítógépen tegyük a CD-t a meghajtóba, majd csatlakoztassuk a /cdrom könyvtárba. &prompt.root; mount /cdrom Hozzunk létre egy anonim FTP hozzáférést az /etc/passwd állományban. A &man.vipw.8; segítségével tehát illesszük be a következõ sort az /etc/passwd állományba: ftp:*:99:99::0:0:FTP:/cdrom:/nonexistent Gondoskodjuk róla, hogy az FTP szolgáltatás engedélyezve legyen az /etc/inetd.conf állományban. Most már bárki, aki képes csatlakozni ehhez a számítógéphez, a telepítés típusának ki tudja választani az FTP-t. Az FTP oldalak menüjében válassza az Other (Egyéb) pontot, majd adja meg az ftp://gépnév címet. Ha az FTP-n csatlakozó kliensek rendszerindításhoz használt eszköze (általában a floppy) verziója nem egyezik meg tökéletesen a helyi FTP oldalon találhatóval, akkor a sysinstall nem engedi a telepítést. Ha a változatok nem hasonlóak és ezt felül akarjuk bírálni, akkor be kell lépnünk az Options (Beállítások) menübe, ahol át kell állítanunk a terjesztés nevét (distribution name) any (bármelyik)-re. A fenti megközelítés kizárólag csak egy tûzfallal védett helyi hálózaton javasolt. FTP szolgáltatás létrehozása az interneten (és nem a helyi hálózatunkban) levõ számítógépek számára különbözõ támadásoknak és egyéb kellemetlenségeknek teszi ki a számítógépünket. Határozottan javasoljuk, hogy ebben az esetben különösen ügyeljünk a biztonságra. Telepítõfloppyk létrehozása telepítés floppy Ha floppylemezrõl kellene telepítenünk (amit viszont semmiképpen sem ajánlanánk) egy nem támogatott hardvereszköz miatt, vagy mert egyszerûen szeretjük a dolgok nehezebbik oldalát megfogni, akkor ehhez elõször elõ kell készítenünk pár lemezt. Legalább annyi 1,44 MB-os lemezre van szükségünk, mint amennyire ráférnek a base (alapterjesztés) könyvtárban található állományok. Ha DOS-ban hozzuk létre ezeket a lemezeket, akkor a használatukhoz meg kell formázni ezeket az &ms-dos; FORMAT parancsával. &windows; használata esetén az Windows Explorerben (Intézõben) tudjuk megformázni a lemezeket (kattintsunk a jobb gombbal az A: meghajtóra, majd válasszuk a Format (Formázás) menüpontot). Ne bízzunk a gyárilag formázott (pre-formatted jelzésû) lemezekben! Menjünk biztosra és formázzuk meg mi magunk is lemezeket. A felhasználóinktól régebben számtalan olyan panasz érkezett, amely a helytelenül megformázott lemezbõl fakadt, ezért erre most kiemelten felhívjuk a figyelmet. A formázás abban az esetben sem bizonyul rossz ötletnek, ha egy másik &os; gépen gyártjuk le a lemezeket, habár nem kell mindegyik lemezre DOS állományrendszert tennünk. Helyette a bsdlabel és newfs parancsok használatával UFS állományrendszert is tehetünk rájuk, ahogy (1,44 MB méretû lemezek esetén) ezt az alábbi parancsok mutatják: &prompt.root; fdformat -f 1440 fd0.1440 &prompt.root; bsdlabel -w fd0.1440 floppy3 &prompt.root; newfs -t 2 -u 18 -l 1 -i 65536 /dev/fd0 Ezután a többi állományrendszerhez hasonlóan a lemezeket tudjuk csatlakoztatni és írni. Miután megformáztuk a lemezeket, rájuk kell másolnunk az állományokat. A terjesztésekhez tartozó állományokat adott méretû darabokra szeleteltük, így kényelmesen ráférnek egy hagyományos 1,44 MB méretû floppyra. Menjünk végig az összes floppyn és mindegyikre pakoljuk fel a lehetõ legtöbb állományt egészen addig, amíg így az összes szükséges terjesztést össze nem szedtük. A floppykon minden terjesztés kerüljön egy hozzátartozó alkönyvtárba, például: a:\base\base.aa, a:\base\base.ab és így tovább. Az elsõ lemezre rá kell másolnunk a base.inf nevû állományt is, mivel ennek beolvasásával lesz képes kitalálni a telepítõ, hogy a terjesztések összeszedése és összefûzése során mennyi darabot keressen. Ahogy elérkezünk a telepítõeszköz kiválasztásához a telepítés folyamatában, ott válasszuk a Floppy menüpontot, majd utána kövessük a felbukkanó üzeneteket. Telepítés &ms-dos; partícióról telepítés MS-DOS partícióról Amikor egy &ms-dos; partícióról akarunk telepíteni, elõkészítés gyanánt másoljuk a terjesztésekhez tartozó állományokat a partícióra egy freebsd könyvtárba. Ez lesz például a c:\freebsd. Ebben a könyvtárban igyekezzük minél jobban megtartani a CD vagy az FTP oldal könyvtárszerkezetét, ezért erre a CD-rõl történõ átmásolásra a DOS xcopy parancsát javasoljuk. Például így tudjuk elõkészíteni a &os; legegyszerûbb változatának telepítését: C:\> md c:\freebsd C:\> xcopy e:\bin c:\freebsd\bin\ /s C:\> xcopy e:\manpages c:\freebsd\manpages\ /s A fentiekben feltételeztük, hogy ehhez a C: meghajtón elég szabad helyünk van, valamint az E: meghajtón érjük el a CD-t. Ha nincs CD-meghajtónk, az ftp.FreeBSD.org címrõl letölthetjük a terjesztésket. Minden egyes terjesztés külön könyvtárban található, tehát például a base (alap) terjesztés az &rel.current;/base/ könyvtárban található. Mindegyik telepítendõ terjesztést (ami még elfér) másoljuk át az &ms-dos; partíció c:\freebsd könyvtárába — a telepítéshez egyébként egyedül a BIN terjesztés szükséges. Telepítõszalag létrehozása telepítés QIC/SCSI-szalagról Valószínûleg a szalagos módszer a legegyszerûbb, egyfajta élõ FTP-s vagy CD-s telepítés. A telepítõprogram arra számít, hogy a szalagon az állományok egymás után helyezkednek el. Tehát miután beszereztük a nekünk kellõ terjesztésekhez tartozó összes állományt, egyszerûen vegyük fel ezeket a szalagra: &prompt.root; cd /freebsd/distdir &prompt.root; tar cvf /dev/rwt0 dist1 ... dist2 Mielõtt telepítenénk, ellenõrizzük, hogy legyen elég helyünk valamelyik (a telepítés során majd kiválasztható átmeneti) könyvtárban ahhoz, hogy az itt létrehozott szalag teljes tartalma elférjen benne. Mivel a szalagok csak szekvenciálisan érhetõek el, ezért ennél a módszernél jó sok ideiglenes tárhelyre lesz szükségünk. A telepítés megkezdése után a szalagnak már azelõtt a meghajtóban kell lennie, hogy rendszerindító floppyról elindítanánk a rendszert, máskülönben nem találja meg. Mielõtt hálózatról telepítenénk telepítés hálózat soros (SLIP vagy PPP) telepítés hálózat párhuzamos (PLIP) telepítés hálózat Ethernet Háromféle hálózati telepítési mód létezik: Ethernet (szabványos Ethernet-vezérlõvel), soros port (SLIP vagy PPP) vagy párhuzamos port (PLIP (laplink kábel)). Valószínûleg az Ethernet-csatlakozó választásával érjük el a leggyorsabb hálózati telepítést. A &os; ismeri a legtöbb PC-s Ethernet kártyát. Az ismert kártyák (és a hozzájuk tartozó beállítások) a &os; egyes kiadásának hardverjegyzékében (Hardware Notes) találhatóak meg. Amennyiben egy támogatott PCMCIA Ethernet kártyát használunk, mindig a laptop bekapcsolása elõtt helyezzük be! A &os; telepítés közben sajnos nem támogatja a PCMCIA kártyák menetközbeni behelyezését. Ezenkívül még ismernünk kell a hálózaton kapott IP-címünket, az általa használt címosztály hálózati maszkját, a gépünk nevét. Ha PPP kapcsolaton keresztül telepítünk és nincs statikus IP-címünk, akkor minden bizonnyal az internet-szolgáltatónktól kaptunk egyet dinamikusan. A konkrét hálózati beállításokat a hálózatunk rendszergazdájától is érdemes megkérdezni. Ha a hálózaton levõ többi gépre névvel és nem IP-címmel hivatkozunk, akkor szükségünk lesz még egy név(feloldó) szerverre és az internet eléréséhez egy átjáró címére is (ha PPP-t használunk, ez a szolgáltatónk IP-címe lesz). Ha FTP-rõl HTTP proxy használatával telepítünk, akkor a proxy címe is kelleni fog. Ha magunktól nem vagyunk képesek ezekre a kérdésekre válaszolni, akkor az ilyen típusú telepítés megkezdése elõtt tényleg segítséget kell kérnünk egy rendszergazdától vagy az internet-szolgáltatónktól. A SLIP támogatás inkább primitív, és elsõsorban csak kötött kapcsolatokra korlátozódik, mint például egy laptop és egy másik számítógép közti soros összekötettetés. A kapcsolatnak annyiban kell kötöttnek lennie, hogy a SLIP-en keresztüli telepítés pillanatnyilag nem ismeri a betárcsázást. Ezt a PPP segítségével tudjuk megvalósítani, ezért ha tehetjük, mindig ezt válasszuk a SLIP helyett. Ha modemet használunk, akkor a PPP szinte biztosan megfelel nekünk. Gondoskodjunk róla, hogy már a telepítés korai szakaszában rendelkezésünkre áll az internet-szolgáltatónkkal kapcsolatosan minden hasznos információ. Ha PAP vagy CHAP használatával kapcsolódunk a szolgáltatónkhoz (másképp szólva &windows;-ban így tudunk szkriptek nélkül csatlakozni), mindössze a dial parancsot kell kiadnunk a ppp parancssorában. Minden más esetben tudnunk kell a modemünk saját AT parancsaival tárcsázni az internet-szolgáltatónkat, hiszen ehhez a PPP tárcsázó csak egy nagyon kezdetleges terminálemulációt nyújt. Ezzel kapcsolatban olvassuk el a kézikönyv és a GYIK idevágó részeit. Ha gondjaink akadnának, a naplózás a set log local ... parancs kiadásával átirányítható közvetlenül a képernyõre. Ha kötött módon tudunk csatlakozni egy másik (2.0-R vagy késõbbi verziójú) &os; géphez, akkor megpróbálkozhatunk a párhuzamos laplink kábellel. A párhuzamos porton keresztüli adatátvitel sebessége a soros vonalénál jóval nagyobb (egészen 50 kbyte/mp), ezért vele a telepítés is gyorsabb. Mielõtt NFS-rõl telepítenénk telepítés hálózat NFS A telepítés NFS-en keresztül szinte magától értetõdik. Egyszerûen csak másoljuk a &os; terjesztéseihez tartozó állományokat az NFS szerverre és állítsuk be rá az NFS telepítõeszközt. Ha a szerver csak privilegizált portokat ismer (ami általában alapértelmezett a Sun munkaállomásoknál), a telepítés megkezdése elõtt az Options (Beállítások) menüben be kell állítani az NFS Secure (Biztonságos NFS) opciót. Ha egy gyenge minõségû és kis adatátviteli sebességû Ethernet kártyánk van, akkor emellett még hasznos lehet beállítani az NFS Slow (Lassú NFS) opciót is. Az NFS-en keresztüli telepítés mûködéséhez a szervernek támogatnia kell az alkönyvtárak csatlakoztatását is, tehát például ha a &os; &rel.current; terjesztésünk a ziggy:/usr/archive/stuff/FreeBSD könyvtárban található, akkor ziggy nevû gépnek lehetõvé kell tennie a /usr/archive/stuff/FreeBSD könyvtár közvetlen csatlakoztatását is, nem csak a /usr vagy /usr/archive/stuff könyvtárakét. A &os; /etc/exports állományában ezt az beállítással vezérelhetjük. Más NFS szervereken esetleg más megszokásokat kell követnünk. Amennyiben a szervertõl permission denied (hozzáférés megtagadva) üzeneteket kapjuk, valószínû, hogy ezt nem állítottuk be megfelelõen. diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/x11/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/x11/chapter.sgml index 8d598abcae..5431189bd9 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/x11/chapter.sgml +++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/x11/chapter.sgml @@ -1,2430 +1,2435 @@ Ken Tom Az X.Org X11 szerveréhez igazította: Marc Fonvieille Az X Window System Áttekintés A &os; az X11-en keresztül nyújt a felhasználók számára hatékony grafikus felhasználói felületet. Az X11 az X Window System szabadon elérhetõ változata, melyet az &xorg; és az &xfree86; egyaránt implementál (valamint más egyéb programcsomagok is, amelyeket itt viszont nem tárgyalunk). A &os; verziói a &os; 5.2.1-RELEASE kiadással bezárólag a The &xfree86; Project, Inc. által kiadott X11 szervert, az &xfree86;-ot tartalmazzák alapértelmezés szerint. A &os; 5.3-RELEASE kiadástól kezdve az X11 alapértelmezett és hivatalos változata az &xorg;, melyet az X.Org alapítvány a &os;-éhez nagyon hasonló licenc alatt fejleszt. A &os;-hez kereskedelmi X szerverek is elérhetõek. Ebben a fejezetben az X11 telepítését és beállítását járjuk végig, miközben a hangsúlyt az &xorg; &xorg.version; kiadására helyezzük. Az &xfree86; (vagyis a &os; olyan régebbi változata, ahol az &xfree86; az alapértelmezett X11 rendszer) vagy az &xorg; korábbi kiadásainak beállításával kapcsolatban mindig találhatunk információkat a &os; kézikönyv címen található archivált változataiban. Az X11 által támogatott megjelenítõkrõl bõvebben az &xorg; honlapján olvashatunk. A fejezet elolvasása során megismerjük: az X Window System különbözõ alkotóelemeit, és hogy ezek miként mûködnek együtt; hogyan telepítsük és állítsuk be az X11-et; hogyan telepítsük és használjuk a különféle ablakkezelõket; hogyan használjunk &truetype; betûtípusokat az X11-ben; hogyan állítsuk be rendszerünkön a grafikus bejelentkezést (XDM). A fejezet elolvasásához ajánlott: külsõ programok telepítésének ismerete (). Az X áttekintése Az X használata elsõre megdöbbentõ lehet azok számára, akik olyan más grafikus környezetekben járatosak, mint például a µsoft.windows; vagy a &macos;. Míg az X minden komponensének részleteit és azok kapcsolatát nem szükséges megérteni a használatukhoz, néhány alapvetõ ismeret velük kapcsolatban elõsegíti kiaknázni az X erõsségeit. Miért X? Az X ugyan nem az elsõ &unix;-ra íródott ablakozó rendszer, de fajtáját tekintve a legnépszerûbb. Az X eredeti fejlesztõcsapata az X elõtt egy másik ablakozó rendszeren dolgozott, aminek a neve W (mint Window, azaz ablak) volt. Az X pedig az arab ábécében pontosan ezt a betût követi. Az X-et hívhatjuk X-nek, X Window System-nek, és még sok más néven. Elõfordulhat azonban, hogy az X Windows elnevezés sértõ lehet egyes emberek számára. Errõl többet a &man.X.7; man oldalon tudhatunk meg többet. Az X kliens-szerver modellje Az X-et már az elejétõl kezdve hálózatközpontúnak tervezték, és ezért az ún. kliens-szerver modellt használja. Az X modelljében az X szerver egy olyan számítógépen fut, amelyhez billentyûzetet, monitort és egeret csatlakoztattunk. A szerver feladatai között találjuk a megjelenítés irányítását az egérrõl és a billentyûzetrõl, valamint a többi bemeneti és kimeneti eszközrõl érkezõ adatok feldolgozását és így tovább (például a digitális táblák is használhatóak beviteli eszközként, illetve egy projektor is lehet megjelenítõ). Mindegyik X alkalmazás (mint például az XTerm vagy a &netscape;) egy kliens. A kliens üzeneteket küld a szervernek, például Kérlek, rajzolj egy ablakot ezekre a koordinátákra, és a szerver pedig olyan üzeneteket küld, mint például A felhasználó az OK gombra kattintott. Az otthoni vagy a kisebb irodai környezetben az X szerver és az X kliensek általában ugyanazon a számítógépen futnak. Emellett azonban nagyon is lehetséges, hogy az X szerver egy kevésbé erõs gépen fusson, miközben az X alkalmazások (a kliensek) az irodát kiszolgáló erõsebb és drágább gépen fussanak. Egy ilyen konfigurációban az X kliensei és szerverei közti kommunikáció a hálózaton keresztül zajlik. Jegyezzük meg, hogy az X szerver az a számítógép, ahol a monitor és a billentyûzet található, az X kliensek pedig azok a programok, amelyek az ablakokat jelenítik meg. A protokollban semmi sem várja el, hogy a kliens és a szerver ugyanazon az operációs rendszeren vagy éppen ugyanolyan típusú számítógépen fusson. Ezért akár µsoft.windows;-on vagy &apple; &macos;-en is indíthatunk X szervert, és számos különbözõ szabad valamint kereskedelmi alkalmazás képes pontosan erre. Az ablakkezelõ Az X kialakításának filozófiája leginkább a &unix; kialakításának filozófiájához hasonlítható, vagyis eszközöket, ne szabályokat. Ez tehát azt jelenti, hogy az X nem köti meg, miként oldjuk meg vele a feladatokat. Helyette különféle eszközöket ad a felhasználó kezébe, és onnantól a saját felelõssége eldönteni, hogyan használja ki ezeket. Ez a filozófia az X-ben egészen addig terjed, hogy nem rögzíti, hogyan nézzenek ki a képernyõn megjelenõ ablakok, miként kell ezeket mozgatni az egérrel, milyen billentyûk lenyomásával közlekedhetünk az ablakok között (ami a µsoft.windows; esetén az AltTab), hogyan nézzen ki az ablakok címsora, a bezárás funkciónak legyen-e rajtuk gombja és így tovább. Ehelyett az X az összes ezzel járó felelõsséget átadja az ablakkezelõ (window manager) részére. Tucatnyi ilyen ablakkezelõt találhatunk az X-hez: AfterStep, Blackbox, ctwm, Enlightenment, fvwm, Sawfish, twm, Window Maker és még sok más. Ezen ablakkezelõk mindegyike más és más kinézetet és hangulatot kínál fel: némelyikük támogatja a virtuális munkaasztalok (virtual desktop) létrehozását; néhányuk pedig megengedi, hogy mi magunk állítsuk be az asztal irányításához használt gombkombinációkat; köztük találhatunk olyat is, amelynek van Start gombja vagy ehhez hasonló eszköze; némelyek közülük ismerik a témákat, aminek révén a kinézetük és hangulatuk teljesen megváltoztatható. Az említett ablakkezelõk és társaik a Portgyûjtemény x11-wm kategóriájában érhetõek el. Ráadásul a KDE és a GNOME munkakörnyezetek mindegyikének van saját integrált ablakkezelõje. Az egyes ablakkezelõk mellesleg eltérõ beállítási módszerrel rendelkeznek. Némelyikük kézzel összeállított konfigurációs állományt vár, mások pedig külön grafikus eszközöket tartalmaznak erre a feladatra is. Az egyikük (a Sawfish) konfigurációs állományát például a Lisp programozási nyelv egyik dialektuásban kell megírni. Az irányítás átadása Az ablakkezelõ másik fontos feladata lekezelni, hogy az egérrel miként tudjuk átadni az ablakok között az irányítást, vagyis a fókuszt (focus policy). Minden ablakkezelõ rendszerben el kell tudnunk valahogy dönteni, hogy a beérkezõ billentyûleütések melyik ablakhoz vándoroljanak, valamint az ilyen értelemben aktív ablakot valamilyen módon jeleznünk is kell. Ennek egyik ismert módszere a fókusz kattintásra megoldás, amely modellt a µsoft.windows; rendszerekben találhatjuk meg. Itt az ablakok akkor válnak aktívvá, amikor rájuk kattintunk az egérrel. Az X viszont nem kötelezi el magát egyik vezérlésátadási módszer mellett sem, helyette az ablakkezelõ fogja majd eldönteni, melyik ablak birtokolja a fókuszt az adott pillanatban. A különbözõ ablakkezelõk különbözõ fókuszvezérlési technikákat ismernek. Mindegyikük ismeri a kattintásos fókuszt, azonban a többségük emellett még sok más megoldást is felkínál. A legnépszerûbb fókuszvezérlési elvek: A fókusz az egeret követi (focus-follows-mouse) Az egérmutató alatt található ablak kapja meg fókuszt. Az érintett ablaknak nem kell feltétlenül az összes többi felett elhelyezkednie. Ilyenkor a fókuszt egyszerûen úgy vihetjük át egy másik ablakra, ha rámutatunk az egérrel, amihez még kattintanunk sem kell. Hanyag fókusz (sloppy-focus) Ez az elv az elõbbi apró kibõvítése. Amikor a fókusz az egérmutatót követi, és az egeret a leghátsó ablakra (vagy a háttérre) visszük, akkor valójában egyik ablak sem birtokolja az irányítást, ezért a leütött billentyûk elvesznek. A hanyag fókusz használatával azonban az irányítás csak abban az esetben kerül át máshová, amikor egy másik ablakba lépünk be, nem pedig akkor, amikor a jelenlegibõl lépünk ki. Fókusz kattintásra (click-to-focus) Az aktív ablakot egy egérkattintással választjuk ki. Ilyenkor a kiválasztott ablak felemelkedhet és a többi elõtt jelenhet meg. Ezt követõen az összes irányítás ebbe az ablakba vándorol, még abban az esetben is, amikor egy másik ablakra visszük az egérmutatót. Sok ablakkezelõ ismer ezekbõl különbözõ variációikat, valamint rajtuk kívül más egyéb vezérlési elvet is. Ezzel kapcsolatban az adott ablakkezelõ dokumentációjából deríthetünk ki a legtöbbet. Widgetek Az X megközelítése, vagyis az eszközök és nem a szabályok felsorakoztatása, kiterjed az egyes alkalmazásokban látható különféle widgetekre is. A widget (window gadget, vagyis widget, de magyarul sok helyen a mütyürke) elnevezést azokra a felhasználói felületen megjelenõ elemekre használjuk, amelyekkel valamilyen módon kapcsolatba léphetünk: kattinthatunk rájuk, piszkálhatjuk ezeket. Ilyenek többek közt a gombok, jelölõnégyzetek, rádiógombok, ikonok, listák és a többi. A µsoft.windows; nyelvén ezeket vezérlõknek (control) nevezzük. A µsoft.windows; és az &apple; &macos; ezen a téren nagyon merev. Az alkalmazások fejlesztõinek gondoskodniuk kell róla, hogy a programjaik az elterjedt kinézetet és kialakítást kövessék. Az X viszont nem várja az egységes vezérlõeszközök vagy grafikai stílus használatát. Ennek eredményeképpen az X cseppet sem kívánja meg az alkalmazásoktól, hogy közös kinézetben vagy viselkedésben osztozzanak. Természetesen léteznek népszerû eszközrendszerek és azoknak számos variációja is kialakult, beleértve az MIT Athenaját, a &motif;ot (amirõl a µsoft.windows; eszközeit is mintázták, az összes ferde élet és a három szürkeárnyalatot), az OpenLookot és társaikat. Napjaink X alkalmazásai a KDE fejlesztéséhez használt Qt, esetleg a GNOME-hoz használt GTK+ könyvtárból származó, korszerû kinézetû widgeteket tartalmaznak. Ebbõl a szempontból megfigyelhetõ egyfajta tendencia a grafikus &unix;-alkalmazások felépítésében, ami minden bizonnyal megkönnyíti a kezdõ felhasználók tájékozódását. Az X11 telepítése Az X11 &os;-n alapértelmezett implementációja az &xorg;. Az &xorg; az X.Org alapítvány által kiadott, az X Window Systemet megvalósító nyílt forráskódú X szerver. Az &xorg; az &xfree86; 4.4RC2 és X11R6.6 kódja alapján készült. A &os; Portgyûjteményében jelenleg az &xorg; &xorg.version; változata érhetõ el. Az &xorg;-ot a Portgyûjteménybõl így tudjuk lefordítani, majd telepíteni: &prompt.root; cd /usr/ports/x11/xorg &prompt.root; make install clean Az egész &xorg; lefordításához legalább 4 GB szabad helyre van szükségünk. Az X11-et természetesen telepíthetjük közvetlenül csomagok segítségével is. A &man.pkg.add.1; használatával telepíthetõ bináris csomagok is elérhetõek az X11-hez. Amikor a &man.pkg.add.1; programra bízzuk a csomag letöltését, ne adjunk meg verziószámot, a &man.pkg.add.1; ugyanis mindig automatikusan az alkalmazás legfrissebb verzióját tölti le. Az &xorg; csomagjának letöltéséhez és telepítéséhez egyszerûen csak ennyit írjunk be: &prompt.root; pkg_add -r xorg A fentebb megadott példák a teljes X11 rendszert telepíteni fogják, beleértve a szervereket, klienseket, betûtípusokat stb. Az X11 egyes részeihez külön találhatunk csomagokat és portokat. + + Ha csak az X11 legszükségesebb elemeit + szeretnénk telepíteni, akkor + alternatívaként választhatjuk az x11/xorg-minimal portot. A fejezet további részében szót ejtünk az X11, valamint egy irodai használatra alkalmas munkakörnyezet beállításáról. Christopher Shunway Írta: Az X11 beállítása &xorg; X11 Mielõtt nekilátnánk Az X11 beállítása elõtt a célrendszer következõ adataira lesz szükségünk: A monitor jellemzõi A videokártya chipkészlete A videokártya memóriájának mérete függõleges frissítési frekvencia vízszintes frissítési frekvencia Az X11 a monitor jellemzõibõl állapítja meg, hogy milyen felbontásban és frissítési frekvenciával mûködtesse azt. Ezek általában a monitorhoz tartozó dokumentációból vagy a gyártó honlapjáról deríthetõek ki. Igazából két értékre van szükségünk: a függõleges és a vízszintes frissítési frekvenciára. A videokártya chipkészlete határozza meg, hogy az X11 melyik meghajtóján keresztül kommunikál a grafikus hardverrel. Ez a legtöbb chipkészlet esetén magától megállapítható, de ennek ellenére mégis jó tisztában lenni ezzel arra az esetre, ha az automatikus felismerés mégsem mûködne. A grafikus kártya memóriájának mérete határozza meg a rendszer által kihasználható felbontást és színmélységet. Ezt fontos tudunk ahhoz, hogy ismerjük a rendszerünk korlátait. Az X11 beállítása Az &xorg; 7.3-as változatában gyakran mindenféle konfigurációs állomány használata nélkül egyszerûen csak adjuk ki a következõ parancsot: &prompt.user; startx A &xorg; 7.4 verziójától kezdõdõen a számítógépünkhöz csatlakoztatott egerek és billentyûzetek HAL segítségével automatikusan felismerhetõek. Ennek megfelelõen a x11/xorg port függõségeként telepítõdni fognak a sysutils/hal és devel/dbus portok, viszont az /etc/rc.conf állományban a következõ sorok hozzáadásával külön engedélyeznünk kell még ezeket: hald_enable="YES" dbus_enable="YES" Ezeket a szolgáltatásokat még az &xorg; beállítása elõtt el kell indítanunk (a parancssorból manuálisan vagy a rendszer újraindításával). Bizonyos hardvereszközök esetén az automatikus felismerés még nem mûködik megbízhatóan vagy nem jól állítja be az értékeket. Ilyen esetekben kézzel kell megadnunk a szükséges beállításokat. A különbözõ munkakörnyezetek, mint például a GNOME, a KDE vagy éppen az Xfce általában tartalmaznak olyan segédprogramokat, amelyekkel a felhasználó könnyedén be tudja állítani a megjelenítés paramétereit, többek közt a képernyõ felbontását. Tehát ha az alapértelmezések nem megfelelõek, viszont használni akarunk majd valamilyen munkakörnyezetet is, akkor egyszerûen csak telepítsük az adott környezetet és a hozzátartozó eszközön keresztül állítsuk be a megjelenítést. Az X11 beállítása egy többlépcsõs folyamat. Elsõ lépésünk egy alap konfigurációs állomány összeállítása lesz. Rendszeradminisztrátorként adjuk ki az alábbi parancsot: &prompt.root; Xorg -configure Ennek segítségével az X11 xorg.conf.new néven létrehozza a konfigurációs állomány vázát a /root könyvtárban (akár a &man.su.1; parancsot használjuk, akár közvetlenül így jelentkezünk be, az így örökölt rendszeradminisztrátori szerepkör maga után vonja a $HOME könyvtár átállítását is). Az X11 megpróbálja megkeresni a célrendszerben elérhetõ grafikus eszközöket, és létrehozni egy olyan konfigurációs állományt, amely az észlelt eszközökhöz tartozó meghajtókat tölti be. A következõ lépésünk legyen az imént létrehozott beállítás kipróbálása, amin keresztül ellenõrizhetjük, hogy az &xorg; tényleg képes mûködni a célrendszer grafikus eszközén. Az &xorg; 7.3 és azt megelõzõ változataiban ezt így tehetjük meg: &prompt.root; Xorg -config xorg.conf.new A &xorg; 7.4 és késõbbi változataiban a próba eredménye egy fekete képernyõ lesz, amely meglehetõsen megnehezítheti az X11 helyes mûködésének megállapítását. A kapcsoló használatával azonban továbbra is elérhetjük a korábbi verziókban megszokott viselkedési módot: &prompt.root; Xorg -config xorg.conf.new -retro Ha ezután a képernyõn egy fekete-fehér rácsot látunk egy X alakú egérmutatóval a közepén, akkor jó a beállítás. A próbát úgy szakíthatjuk meg, ha elõször a CtrlAltFn billentyûk együttes lenyomásával átváltunk valamelyik virtuális konzolra (például az F1 esetén az elsõre), majd megnyomjuk a CtrlC gombokat. Az &xorg; korábbi változataiban a 7.3 verzióig bezárólag a CtrlAltBackspace billentyûkombinációval tudjuk leállítani a mûködését. Amennyiben erre továbbra is szükségünk lenne, a 7.4 és késõbbi változatokban ezt úgy tudjuk engedélyezni, ha a begépeljük a következõ parancsot egy X terminálablakban: &prompt.user; setxkbmap -option terminate:ctrl_alt_bksp Egy másik lehetséges megoldás, ha a billenytûzet beállításához létrehozunk a /usr/local/etc/hal/fdi/policy könyvtárban egy konfigurációs állományt x11-input.fdi néven a hald számára. Ebben az állományban a következõknek kell szerepelnie: <?xml version="1.0" encoding="ISO-8859-2"?> <deviceinfo version="0.2"> <device> <match key="info.capabilities" contains="input.keyboard"> <merge key="input.x11_options.XkbOptions" type="string">terminate:ctrl_alt_bksp</merge> </match> </deviceinfo> A hald a számítógép újraindításával fogja majd beolvasni ezt az állományt. Ilyenkor az xorg.conf.new állomány ServerLayout vagy ServerFlags szekciójához vegyük még hozzá az alábbi sort: Option "DontZap" "off" Ha az egér még nem mûködne, mindenképpen be kell állítanunk a továbblépés elõtt. Ezzel kapcsolatban a &os; telepítésérõl szóló fejezetben levõ t ajánljuk elolvasásra. Fontos megemlíteni, hogy az &xorg; 7.4 változatától kezdõdõen az xorg.conf InputDevice szekcióit az eszközök automatikusan észlelt beállításai felülbírálják. A régebbi változatok viselkedését úgy tudjuk visszanyerni, ha a ServerLayout és ServerFlags szekciók valamelyikéhez hozzáadjuk az alábbi sort: Option "AutoAddDevices" "false" Ezt követõen a beviteli eszközök a lehetséges beállítási opciók (például a billentyûzet-kiosztás váltása) mentén a korábbiakban megszokott módon konfigurálhatóak. Ahogy arról korábban szó esett, a 7.4 verziótól kezdõdõen a hald magától érzékelni fogja a számítógépre csatlakoztatott billentyûzetet. Elõfordulhat, hogy a billentyûzet típusa vagy éppen kiosztása nem lesz megfelelõ. Ennek beállítására többnyire a népszerûbb munkakörnyezetek, mint például a GNOME, KDE vagy Xfce tartalmaznak külön segédprogramot. A &man.setxkbmap.1; vagy a hald konfigurációs szabályával azonban akár közvetlenül is meg tudjuk változtatni a billentyûzethez társított tulajdonságokat. Például ha egy 102 gombos billentyûzetet szeretnénk használni francia kiosztással, akkor ehhez a /usr/local/etc/hal/fdi/policy könyvtárban kell létrehoznunk egy x11-input.fdi nevû állományt a hald részére. Ebben az állományban szerepeljenek az alábbi sorok: <?xml version="1.0" encoding="ISO-8859-2"?> <deviceinfo version="0.2"> <device> <match key="info.capabilities" contains="input.keyboard"> <merge key="input.x11_options.XkbModel" type="string">pc102</merge> <merge key="input.x11_options.XkbLayout" type="string">fr</merge> </match> </device> </deviceinfo> Ha létezik már ilyen állományunk, akkor a billentyûzet megfelelõ beállításához egyszerûen csak másoljuk ki a fenti sorokat és adjuk hozzá. Indítsuk újra a számítógépet, hogy a hald beolvassa az állományt. Ugyanezt egy X terminálból is kényelmesen el tudjuk végezni: &prompt.user; setxkbmap -model pc102 -layout fr A paraméterként megadható billentyûzettípusokat és -kiosztásokat a /usr/local/share/X11/xkb/rules/base.lst állományban találhatjuk meg. Az X11 finomhangolása Ezután az ízlésünknek megfelelõen hangoljuk be az xorg.conf.new állományt, nyissuk meg egy szövegszerkesztõben, például az &man.emacs.1;-ben vagy az &man.ee.1;-ben. Elsõként adjuk meg a célrendszerhez csatlakoztatott monitor frekvenciájára vonatkozó adatokat. Ezek általában a függõleges és a vízszintes frissítés értékei, melyeket az xorg.conf.new állomány "Monitor" szakaszában (Section) kell feltüntetni: Section "Monitor" Identifier "Monitor0" VendorName "A monitor gyártója" ModelName "A monitor típusa" HorizSync 30-107 VertRefresh 48-120 EndSection A konfigurációs állományból valószínûleg csak a HorizSync és VertRefresh kulcsszavak fognak hiányozni. Amennyiben ez tényleg így lenne, a megfelelõ vízszintes frissítés értékét a HorizSync kulcsszó után, a hozzátartozó függõleges frissítés értékét pedig a VertRefresh kulcsszó után kell hozzátennünk a szakaszhoz. Az iménti példában már megadtuk a célrendszer monitorának frissítési értékeit. Az X megengedi, hogy DPMS (Energy Star) energiagazdálkodási szabványt ismerõ monitorok lehetõséget is kihasználjuk. A &man.xset.1; program vezérli a monitorok ki- és bekapcsolását, és segítségével készenléti vagy energiatakarékos üzemmódba tudjuk helyezni azokat. Ha engedélyezni kívánjuk a monitorunk DPMS lehetõségeit, egyszerûen csak tegyük hozzá az alábbi sort a monitorunkat leíró szakaszhoz: Option "DPMS" xorg.conf Ha már a xorg.conf.new konfigurációs állomány szerkesztésével vagyunk elfoglalva, válasszuk ki számunkra kedvezõ alapértelmezett felbontást és színmélységet is. Ezt a "Screen" (Képernyõ) nevû szakaszban tehetjük meg: Section "Screen" Identifier "Screen0" Device "Card0" Monitor "Monitor0" DefaultDepth 24 SubSection "Display" Viewport 0 0 Depth 24 Modes "1024x768" EndSubSection EndSection A DefaultDepth kulcsszó után adjuk meg a rendszer alapértelmezett színmélységét. Ezt késõbb az &man.Xorg.1; paraméterével bírálhatjuk felül a parancssorból. A Modes kulcsszó után jelennek meg azok a felbontások, amelyekben az adott színmélység elérhetõ. Itt csak olyan VESA szabványú módok jelenhetnek meg, amelyet a célrendszer grafikus eszköze is támogat. A fenti példában az alapértelmezett színmélység képpontonként huszonnégy bit, és ebben a színmélységben az elfogadott felbontás 1024-szer 768 pixel. Végezetül mentsük el a szerkesztett konfigurációs állományt és próbáljuk ki a korábban leírt módszer szerint. A hibakeresés során maguk az X11 naplóállományai is hasznos eszköznek bizonyulhatnak, mivel ezek minden olyan eszközrõl tartalmaznak információt, amelyekhez az X11 szervernek sikerült csatlakoznia. Az &xorg; naplóit a /var/log/Xorg.0.log elnevezést követõ állományokban találjuk meg. A konkrét naplók nevei Xorg.0.log-tól Xorg.8.log-ig és így tovább terjedhetnek. Ha minden a legnagyobb rendben haladt eddig, a konfigurációs állományt el kell tennünk egy olyan központi helyre, ahol az &man.Xorg.1; képes lesz majd megtalálni. Ez a hely általában az /etc/X11/xorg.conf vagy a /usr/local/etc/X11/xorg.conf. &prompt.root; cp xorg.conf.new /etc/X11/xorg.conf Az X11 beállítását ezzel befejeztük. Az &xorg; innentõl elindítható a &man.startx.1; segédprogram vagy az &man.xdm.1; használatával. Témák idõsebbeknek és haladóknak Az i810 grafikus chipkészlet beállítása Intel i810 grafikus chipkészlet Az &intel; i810 integrált chipkészletének meghajtásához szükségünk lesz az agpart nevû AGP programozási felületre az X11-ben. Errõl az &man.agp.4; meghajtó man oldalán olvashatuk többet. Ennek segítségével ezt a hardvert is a többi grafikus kártyához hasonlóan állíthatjuk be. Vegyük figyelembe azonban, hogy az &man.agp.4; meghajtót beépítve nem tartalmazó rendszermaggal futó rendszerekben a &man.kldload.8; paranccsal utólag már nem tudjuk betölteni! Ezt a meghajtót már a rendszerindítás során be kell tudnunk tölteni: vagy a rendszermagba fordítjuk, vagy pedig a /boot/loader.conf állományban hivatkozunk rá. Widescreen Flat Panel monitorok használata widescreen flat panel beállítása Ebben a részben feltételezünk némi tapasztalatot a beállítások terén. Amennyiben a szabványos konfigurációs eszközök csõdöt mondtak a beállítás során, magukból a naplóállományokból is kinyerhetünk elegendõ információt ahhoz, hogy mûködésre bírjuk rendszerünket. Ehhez mindenképpen legyen kéznél egy szövegszerkesztõ! A jelenlegi szélesvásznú (WSXGA, WSXGA+, WUXGA, WXGA, WXGA+ és társai) formátumok a 16:10-es és 10:9-es képarányokat ismerik, amik néha gondot okozhatnak. Például a 16:10-es képarány felbontásai: 2560x1600 1920x1200 1680x1050 1440x900 1280x800 Bizonyos szempontból egyszerûen csak a fenti felbontások valamelyikét kell felvenni a "Screen" szakasz Mode sorába, valahogy így: Section "Screen" Identifier "Screen0" Device "Card0" Monitor "Monitor0" DefaultDepth 24 SubSection "Display" Viewport 0 0 Depth 24 Modes "1680x1050" EndSubSection EndSection Az &xorg; elég intelligens ahhoz, hogy a szélesvásznú megjelenítéssel kapcsolatos információkat lekérje a monitor I2C/DDC adatai közül, ezért meg tudja állapítani, hogy az eszköz milyen frissítési frekvenciákat és felbontásokat bír el. Ha az alábbi ModeLine értékek nem szerepelnének a meghajtókban, akkor velük kapcsolatban egy kicsit súgnunk kell az &xorg;-nak. A /var/log/Xorg.0.log átrágásával elegendõ információt tudunk gyûjteni ahhoz, hogy manuálisan vegyünk fel használható ModeLine értékeket. Nem kell mást tennünk, mint ehhez hasonló sorokat keresnünk: (II) MGA(0): Supported additional Video Mode: (II) MGA(0): clock: 146.2 MHz Image Size: 433 x 271 mm (II) MGA(0): h_active: 1680 h_sync: 1784 h_sync_end 1960 h_blank_end 2240 h_border: 0 (II) MGA(0): v_active: 1050 v_sync: 1053 v_sync_end 1059 v_blanking: 1089 v_border: 0 (II) MGA(0): Ranges: V min: 48 V max: 85 Hz, H min: 30 H max: 94 kHz, PixClock max 170 MHz Ezeket nevezik EDID-adatoknak (Extended display identification data, vagyis bõvített megjelenítési azonosító adatoknak). Belõlük a megfelelõ ModeLine sor létrehozása csupán annyiból áll, hogy a számértékeket a megfelelõ sorrendbe tesszük: ModeLine <name> <clock> <4 horiz. timings> <4 vert. timings> Ezáltal a példában látott "Monitor" szakasz ModeLine sora így fog kinézni: Section "Monitor" Identifier "Monitor1" VendorName "Bigname" ModelName "BestModel" ModeLine "1680x1050" 146.2 1680 1784 1960 2240 1050 1053 1059 1089 Option "DPMS" EndSection Miután végrehajtottuk ezeket az egyszerû beállítási lépéseket, az X most már valószínûleg el fog indulni az új szélesvásznú monitorunkon. Murray Stokely Írta: Betûtípusok használata az X11-ben Type1 betûtípusok Az X11-hez tartozó alap betûtípusok nem mondhatóak kifejezetten ideálisnak például egy átlagos asztali kiadványszerkesztõ alkalmazás számára. A nagyobb méretû bemutatókon a betûi szögletesen és idétlenül néznek ki, a &netscape;ben megjelenõ kisebb betûk pedig szinte teljességgel olvashatatlanok. Viszont manapság már rengeteg szabad, nagyon jó minõségû és könnyen használható Type1 (&postscript;) betûtípus érhetõ el az X11-hez. Például az URW betûtípus-gyûjtemény (x11-fonts/urwfonts) a szabványos Type1 betûtípusok (Times Roman, Helvetica, Palatino és még sok más) jó minõségû változatait tartalmazza. A Freefonts nevû gyûjtemény (x11-fonts/freefonts) is tartalmaz sok más betûtípust, de a legtöbbjüket inkább csak a Gimpben és a hozzá hasonló grafikai alkalmazásokban tudjuk használni, illetve nincsenek is még kellõ mértékben befejezve a hétköznapi munkákhoz. Ezeken felül az X11 minimális ügyeskedéssel beállítható a &truetype; betûtípusok használatára is. Errõl részleteket a &man.X.7; man oldalon, illetve a &truetype; betûtípusokról szóló szakaszban olvashatunk. A Portgyûjteménybõl az imént említett Type1 betûtípusokat az alábbi parancsok segítségével telepíthetjük: &prompt.root; cd /usr/ports/x11-fonts/urwfonts &prompt.root; make install clean Ugyanígy járjunk el a freefont és a többi gyûjtemény esetén is. Az X szerver akkor fogja észlelni ezeket a betûtípusokat, ha hozzáadjuk a következõ sort a konfigurációs állományához (/etc/X11/xorg.conf): FontPath "/usr/local/lib/X11/fonts/URW/" Vagy megtehetjük mindezt az X futtatása során is: &prompt.user; xset fp+ /usr/local/lib/X11/fonts/URW &prompt.user; xset fp rehash Ez utóbbi beállítás viszont el fog veszni az X leállításával, hacsak nem vesszük hozzá az indítószkriptjéhez (ez az ~/.xinitrc a startx használata esetén, illetve az ~/.xsession, amikor egy XDM-szerû grafikus bejelentkezést használunk). Ezek mellett használhatjuk a /usr/local/etc/fonts/local.conf állományt is: errõl az élsimítással foglalkozó szakaszban szólunk részletesebben. &truetype; betûtípusok TrueType betûtípusok betûtípusok TrueType Az &xorg; beépített támogatást tartalmaz a &truetype; betûtípusok rendereléséhez. Két különbözõ modul valósítja meg ezt a feladatot. Ebben példában a freetype nevû modult használjuk, mivel sokkal jobban illeszkedik a többi betûrenderelõhöz. A freetype modul használatához mindössze az /etc/X11/xorg.conf állomány "Module" szakaszába kell beírnunk a következõ sort: Load "freetype" Most pedig hozzunk létre egy könyvtárat a &truetype; betûtípusok számára (ez legyen például a /usr/local/lib/X11/fonts/TrueType), majd másoljuk az összes &truetype; betûtípusunkat ide. Vigyázzunk rá, hogy &macintosh;-ról &truetype; betûtípusok közvetlenül nem hozhatóak át, az X11 számára &unix;/&ms-dos;/&windows; formátumban kell lenniük. Miután sikerült átmásolnunk az állományokat ebbe a könyvtárba, használjuk a ttmkfdir parancsot a fonts.dir állomány létrehozására, aminek révén az X betûrenderelõje tudni fogja, hogy új állományokat telepítettünk. A ttmkfdir x11-fonts/ttmkfdir néven elérhetõ a &os; Portgyûjteményébõl. &prompt.root; cd /usr/local/lib/X11/fonts/TrueType &prompt.root; ttmkfdir -o fonts.dir Ezután adjuk hozzá a &truetype; könyvtárat a betûtípusok könyvtáraihoz. Itt is a Type1 betûtípusoknál leírtak szerint kell eljárnunk, vagyis használjunk a &prompt.user; xset fp+ /usr/local/lib/X11/fonts/TrueType &prompt.user; xset fp rehash parancsot, vagy adjunk hozzá a xorg.conf állományhoz egy további FontPath sort. Ezzel végeztünk is. Innentõl kezdve a &netscape;, Gimp, a &staroffice; és mindegyik X alkalmazás fel fogja ismerni a frissen telepített &truetype; betûtípusokat. A nagyon kicsi betûk (egy honlap megtekintése során, nagyfelbontásban) és a nagyon nagy betûk (a &staroffice; használatakor) most már sokkal jobban fognak mutatni. Joe Marcus Clarke Frissítette: A betûk élsimítása élsimított betûk betûk élsimított Az X11 által használt, a /usr/local/lib/X11/fonts/ és a ~/.fonts/ könyvtárakban található összes betûtípus élsimítása automatikusan elérhetõ az Xft-re felkészített alkalmazások számára. A mostanság megjelenõ legtöbb alkalmazás, mint például a KDE, GNOME és Firefox, ismeri az Xft-t. A betûtípusok élsimításának be- és kikapcsolásához, valamint élsimítási jellemzõinek beállításához hozzuk létre (vagy ha már létezne, módosítsuk) a /usr/local/etc/fonts/local.conf állományt. Az Xft betûrendszer számos kifinomult lehetõsége hangolható ezzel az állománnyal, amelyekbõl ebben a szakaszban csupán rövidke ízelítõt fogunk adni. A pontosabb részletekrõl a &man.fonts-conf.5; man oldalon tájékozódhatunk. XML Az állománynak XML formátumúnak kell lennie. Különösen ügyeljünk a kis- és nagybetûkre, illetve gyõzõdjünk meg mindig róla, hogy lezártuk-e az összes taget. Az állomány a szokásos XML-fejléccel kezdõdik, amelyet egy DOCTYPE definíció követ, majd a <fontconfig> tag: <?xml version="1.0"?> <!DOCTYPE fontconfig SYSTEM "fonts.dtd"> <fontconfig> Ahogy azt már korábban is említettük, a /usr/local/lib/X11/fonts és a ~/.fonts/ könyvtárakban található összes betûtípus élsimítása elérhetõ az Xft-re felkészített alkalmazások számára. Amennyiben ezeken túl még további könyvtárakat is fel kívánunk venni, írjuk bele a /usr/local/etc/fonts/local.conf állományba, nagyjából ilyen alakban: <dir>/az/en/betu/tipusaim</dir> Az új betûtípusok, de legfõképpen az új betûtípusokat tartalmazó könyvtárak hozzáadása után a betûkkel kapcsolatos gyorsítótárak frissítéséhez mindenképpen javasolt lefuttatni az alábbi parancsot: &prompt.root; fc-cache -f Az élsimítás hatására a betûk kontúrjai egy kissé elmosódnak, aminek köszönhetõen a nagyon kis méretû szövegek sokkal olvashatóbbá válnak és eltûnnek a nagy méretû betûkrõl a lépcsõk, azonban a normál méretû betûknél megfájdulhat tõle a szemünk. A 14 pontnál kisebb méretû betûk esetén az alábbi sorok hozzáadásával tudjuk kikapcsolni az élsimítást: <match target="font"> <test name="size" compare="less"> <double>14</double> </test> <edit name="antialias" mode="assign"> <bool>false</bool> </edit> </match> <match target="font"> <test name="pixelsize" compare="less" qual="any"> <double>14</double> </test> <edit mode="assign" name="antialias"> <bool>false</bool> </edit> </match> betûk térköz Bizonyos egyenszélességû (monospaced) betûtípusok élsimítása esetén a betûk távolsága nem megfelelõ. Ez leginkább a KDE használata esetén merül fel. Ezt a problémát úgy is orvosolhatjuk, ha az ilyen betûtípusok térközét kézzel 100-ra állítjuk. Ehhez írjuk be a következõ sorokat: <match target="pattern" name="family"> <test qual="any" name="family"> <string>fixed</string> </test> <edit name="family" mode="assign"> <string>mono</string> </edit> </match> <match target="pattern" name="family"> <test qual="any" name="family"> <string>console</string> </test> <edit name="family" mode="assign"> <string>mono</string> </edit> </match> (ezzel lefedjük összes rögzített méretû (fixed) betûtípust "mono"-ként), majd vegyük hozzá ezt is: <match target="pattern" name="family"> <test qual="any" name="family"> <string>mono</string> </test> <edit name="spacing" mode="assign"> <int>100</int> </edit> </match> Egyes betûtípusoknál, mint például a Helveticánál, gondok akadhatnak az élsimítással. Ez általában egy függõlegesen kettévágottnak látszó betû képében jelenik meg. De ami a legrosszabb, hogy emiatt némely alkalmazás képes összeomlani. Ennek elkerülésére tegyük hozzá még az alábbi sorokat a local.conf állományhoz: <match target="pattern" name="family"> <test qual="any" name="family"> <string>Helvetica</string> </test> <edit name="family" mode="assign"> <string>sans-serif</string> </edit> </match> Miután befejeztük a local.conf szerkesztését, ellenõrizzük, hogy szerepel-e az állomány végén a </fontconfig> tag. Ha ugyanis nem zárjuk le rendesen, akkor a változtatásaink érvénytelenné válnak. Végezetül a felhasználók is megadhatják a saját beállításaikat a saját .fonts.conf állományuk segítségével. Ehhez nem kell mást tenni, mindössze létrehozni egy ~/.fonts.conf XML-állományt. LCD képernyõ betûk LCD képernyõ Még egy utolsó ötlet: LCD képernyõk esetén szükségünk lehet az ún. sub-pixel sampling (részképpont mintavételezési) technikára. Ezzel lényegében a (vízszintesen elválasztott) vörös, zöld és kék összetevõket külön-külön kezeljük a horizontális felbontás javítására. Bámulatos eredményeket lehet elérni a segítségével! A bekapcsolásához a következõ sorokat kell beszúrnunk valahova a local.conf állományba: <match target="font"> <test qual="all" name="rgba"> <const>unknown</const> </test> <edit name="rgba" mode="assign"> <const>rgb</const> </edit> </match> A megjelenítõ fajtájától függõen lehet, hogy az rgb értéket bgr-re, vrgb-re vagy vbgr-re kell cserélnünk. Próbálgassuk és kiderül, hogy melyikkel mûködik jobban. Seth Kingsley Írta: Az X bejelentkeztetõ képernyõje Összefoglalás X Display Manager Az X bejelentkeztetõ képernyõje (az X Display Manager vagy röviden csak XDM) az X Window System egyik kiegészítõ eleme, melyet a bejelentkezések lebonyolítására használunk. Számtalan helyzetben hasznosnak bizonyulhat, beleértve a legkisebb X terminálokat és a legnagyobb hálózati szervereket is. Mivel az X Window System független hálózattól és protokolltól, a hálózaton összekapcsolt, X klienseket és szervereket futtató különbözõ számítógépek széles kombinációja elõfordulhat. Az XDM egy grafikus felületen keresztül segít választani az elérhetõ szerverek között, valamint a felhasználók, például felhasználónév és jelszón keresztüli, hitelesítésében. Az XDM tulajdonképpen a felhasználó számára ugyanazokat a funkciókat nyújtja, mint a &man.getty.8; program (errõl bõvebben lásd ). Tehát: belépteti a felhasználót a szerverre, ahova csatlakozott, illetve elindítja helyette a hozzátartozó munkamenet kezelõjét (ami általában egy X-es ablakkezelõ). Az XDM megvárja ennek a programnak a befejezõdését, ami egyben jelzi számára, hogy a felhasználó elvégezte a dolgát, és kilépteti a szerverrõl. Ezután az XDM újra várakozni kezd a következõ felhasználóra, miközben a bejelentkezéshez és a szerver kiválasztásához szükséges képernyõket jeleníti meg. Az XDM használata A XDM használatához elõször telepítenünk kell rendszerünkre a x11/xdm portot (mivel az &xorg; újabb változatai ezt alapértelmezés szerint már nem telepítik). Ezt követõen az XDM démon a /usr/local/bin/xdm helyen található meg. A programot root felhasználóként bármikor tudjuk futtatni, és ez veszi kezelésbe a helyi gépen futó X szervert. Amennyiben az XDM-et a számítógép minden egyes indulása során el akarjuk indítani, egyszerûen csak adjuk hozzá a megfelelõ bejegyzést az /etc/ttys állományhoz. Ennek a formai szabályairól és használatáról bõvebben lásd . Az /etc/ttys alapértelmezett változatában az XDM démont ebben a formában találjuk meg a virtuális terminálok között: ttyv8 "/usr/local/bin/xdm -nodaemon" xterm off secure Ez a bejegyzés alapból nem aktív. Az engedélyezéséhez írjuk át az ötödik mezõben szereplõ off (kikapcsolva) értéket on (bekapcsolvá)-ra, majd indítsuk újra az &man.init.8; programot a ban leírtak szerint. Az elsõ mezõben találhatjuk a program által kezelt terminált, ez jelen esetünkben a ttyv8. Ennek megfelelõen az XDM a 9. virtuális terminálon kezdi meg a futását. Az XDM beállítása Az XDM beállításait tartalmazó könyvtár a /usr/local/lib/X11/xdm. Itt találhatjuk meg azokat az állományokat, amelyek megváltoztatásával befolyásolhatjuk az XDM megjelenését és viselkedését. Általában a következõ állományok bukkannak fel ezen a helyen: Állomány Leírás Xaccess A kliens hitelesítésének szabályrendszere. Xresources Az X erõforrásainak alapértelmezett értékei. Xservers Az ismert távoli és helyi X szerverek listája. Xsession A bejelentkezések során lefutó alapértelmezett szkript. Xsetup_* A bejelentkezõ felület indítása elõtt indítandó alkalmazásokkal kapcsolatos szkript. xdm-config A gépen futó összes X szerver globális beállításai. xdm-errors A szerver által jelentett hibák. xdm-pid A jelenleg futó XDM-hez tartozó azonosító. Ebben a könyvtárban találunk még néhány olyan programot és szkriptet, amelyekkel be tudjuk állítani a munkaasztalunkat az XDM futása alatt. Ezen állományok céljait egyenként ismertetni fogjuk. A felépítésükrõl és használatukról az &man.xdm.1; man oldala árul el többet. Az alapértelmezett beállítás egy téglalap alakú bejelentkezõ ablak, aminek tetején nagy betûkkel a gép neve olvasható, valamint alatta a Login: (felhasználói név) és Password: (jelszó) mezõk várnak kitöltésre. Ez egy remek kiindulási alap az XDM-képernyõ kinézetének megváltoztatásához. Xaccess Az XDM-mel szabályozott X szerverek által használt protokoll az X Display Manager Connection Protocol (XDMCP). Ez az állomány tartalmazza a távoli számítógépekrõl érkezõ XDMCP-kapcsolatok vezérlésére vonatkozó szabályokat. Ezt a rendszer általában figyelmen kívül hagyja, hacsak az xdm-config állományban be nem állítottuk a távoli számítógépek csatlakoztathatóságát. Alapértelmezés szerint viszont semmilyen klienst nem enged csatlakozni. Xresources Ez tartalmazza a szerverválasztó és bejelentkezõ képernyõ alapértelmezéseit. Segítségével a bejelentkeztetést végzõ program kinézetét változtathatjuk meg. Formátuma hasonló az X11 dokumentációjában leírt app-defaults állományhoz. Xservers A szerverválasztó által felkínálandó távoli X szerverek felsorolását tartalmazza. Xsession A felhasználó bejelentkezése után ez az XDM-szkript fog lefutni. Általában minden felhasználóhoz tartozik egy saját ~/.xsession szkript, ami ezt felülbírálja. Xsetup_* Ezek fognak automatikusan lefutni a szerverválasztó vagy bejelentkeztetõ felületek megjelenése elõtt. Minden általunk használt X szerverhez tartozik egy ilyen szkript, amelyek neve Xsetup_-al kezdõdik és a helyi X szerver sorszámával folytatódik (például Xsetup_0). Ezek a szkriptek általában egy-két programot, mint például az xconsole, indítanak el a háttérben. xdm-config Az app-defaults nevû állományéhoz hasonló alakban tartalmaz beállításokat a program által kezelt minden egyes X szerverhez. xdm-errors Ebben található meg az XDM által futtatni próbált X szerverek kimenete. Itt érdemes hibaüzenetek után kutatni, ha az XDM által indított X szerver valamiért megállna. Ezek az üzenetek egyébként a felhasználó ~/.xsession-errors állományába is beíródnak. Hálózati X szerver futtatása Az X szerverünkhöz csak akkor tudnak kívülrõl más felhasználók is kapcsolódni, ha átírjuk a hozzáférésre vonatkozó szabályokat és engedélyezzük rajta a kapcsolódást. Az alapértelmezett szabályok nagyon óvatosak. Ha tehát engedélyezni akarjuk a kívülrõl érkezõ kapcsolódásokat, akkor ahhoz elõször az xdm-config állományból vegyük ki az alábbi sort: ! SECURITY: do not listen for XDMCP or Chooser requests ! Comment out this line if you want to manage X terminals with xdm DisplayManager.requestPort: 0 Ezután indítsuk újra az XDM-et. Ne felejtsük el, hogy az app-defaults állományokban a megjegyzések ! (felkiáltó)jellel kezdõdnek, nem pedig a megszokott # (kettõskereszt)tel. A fentieknél természetesen szigorúbb hozzáférési szabályok is szükségesek lehetnek — ezzel kapcsolatban nézzük meg Xaccess állományban szereplõ példákat, illetve lapozzuk fel az &man.xdm.1; man oldalt. Az XDM helyett Az alapértelmezett XDM feladatát számos más program is képes ellátni. Ezek közül az egyik a kdm (a KDE része), amire ebben a fejezetben még vissza fogunk térni. A kdm különféle vizuális effekteket és egyéb kozmetikázást ígér, valamint lehetõvé teszi a felhasználók számára, hogy a bejelentkezés elõtt kiválaszthassák a használni kívánt ablakkezelõt. Valentino Vaschetto Írta: Munkakörnyezetek Ebben a szakaszban a &os;-n futó X-hez elérhetõ különbözõ munkakörnyezetekrõl (desktop environment) lesz szó. Maga a munkakörnyezet elnevezés sok mindenre utalhat egy mezei ablakkezelõtõl kezdve az asztali alkalmazások teljes garmadájáig, ahogy igaz ez a KDE vagy a GNOME esetében is. A GNOME Röviden a GNOME-ról GNOME A GNOME egy felhasználóbarát munkakörnyezet, aminek segítségével a felhasználók számára gyerekjáték a számítógép használata és beállítása. A GNOME-ban találhatunk egy panelt (az alkalmazások indítására és különféle állapotjelzõk megjelenítéséhez), egy asztalt (ahova az alkalmazások és az adatok kerülnek), szabványos asztali eszközöket és alkalmazásokat, valamint számos konvenciót, aminek mentén az alkalmazások könnyen együtt tudnak mûködni és tartani egymással az összhangot. Más operációs rendszerek vagy környezetek ismerõi otthon érezhetik magukat ebben a GNOME által nyújtott vizuális környezetben. A &os; és a GNOME kapcsolatáról bõvebb információkat a &os; GNOME Projekt honlapján találhatunk. Ezen az oldalon a GNOME telepítésérõl, beállításáról és karbantartásáról egy meglehetõsen átfogó leírást olvashatunk. A GNOME telepítése A programot könnyen fel tudjuk telepíteni csomagból vagy a Portgyûjtemény segítségével: A hálózatról a GNOME csomagját mindössze ennek a sornak a beírásával fel tudjuk telepíteni: &prompt.root; pkg_add -r gnome2 A portfa felhasználásával pedig a GNOME-ot így tudjuk forrásból telepíteni: &prompt.root; cd /usr/ports/x11/gnome2 &prompt.root; make install clean Miután a GNOME-ot sikerült feltelepítenünk, meg kell mondanunk az X szervernek, hogy az alapértelmezett ablakkezelõ helyett a GNOME-ot indítsa el. A GNOME-ot legkönnyebben a GDM, vagyis a GNOME Display Manager használatával indíthatjuk el. A GDM a GNOME részeként települ (habár alapból nincs bekapcsolva), és úgy tudjuk aktiválni, ha /etc/rc.conf állományba beírjuk a gdm_enable="YES" sort. Újraindítás után a GDM automatikusan elindul. Ha a GDM mellett az összes GNOME szolgáltatást is el akarjuk indítani, vegyük fel a gnome_enable="YES" sort az /etc/rc.conf állományba. A GNOME-ot parancssorból is elindíthatjuk, ha hozzá megfelelõen beállítjuk az .xinitrc nevû állományt. Ha már van egy saját .xinitrc állományunk, akkor nincs más teendõnk, mint átírni az aktuális ablakkezelõnket hívó sort a /usr/local/bin/gnome-session sorra. Ha nem csináltunk elõtte semmilyen különleges dolgot az említett konfigurációs állománnyal, akkor elegendõ csak ennyit beírnunk: &prompt.user; echo "/usr/local/bin/gnome-session" > ~/.xinitrc Ezt követõen írjuk be a startx parancsot, és a GNOME munkakörnyezete fog elindulni. Ha az XDM-hoz hasonló régebbi bejelentkeztetõ képernyõt használunk, ez a módszer nem fog mûködni. Helyette hozzunk létre egy .xsession nevû futtatható állományt, amely ezt a parancsot tartalmazza. Ehhez nyissuk meg és cseréljük ki benne a korábbi ablakkezelõnk hívását a /usr/local/bin/gnome-session utasításra: &prompt.user; echo "#!/bin/sh" > ~/.xsession &prompt.user; echo "/usr/local/bin/gnome-session" >> ~/.xsession &prompt.user; chmod +x ~/.xsession Megcsinálhatjuk azt is, hogy a bejelentkezéskor választható legyen az ablakkezelõ. A KDE-rõl bõvebben címû szakaszban látni fogjuk, hogyan tudjuk ezt a a KDE bejelentkeztetõ képernyõje, a kdm esetén beállítani. A KDE KDE Röviden a KDE-rõl A KDE egy könnyen használható modern munkakörnyezet. Ízelítõül a KDE felhasználók számára felkínált lehetõségei közül: Gyönyörû, korszerû munkafelület Az asztal hálózaton keresztüli transzparens kezelése A KDE asztal és alkalmazásainak használatában egy beépített súgórendszer segíti a kényelmes és összefüggõ közlekedést A KDE alkalmazásainak összehangolt kinézete és hangulata Szabványosított menük és eszköztárak, billentyû-hozzárendelések, színsémák stb. Honosítás: a KDE több, mint 40 nyelven elérhetõ Központosított, összehangolt, párbeszédablak alapú asztalbeállítás Számos hasznos KDE-alkalmazás A KDE-hez egy Konqueror nevû böngészõ is tartozik, mely a többi &unix;-os böngészõ komoly ellenfelének bizonyul. A KDE-rõl többet a KDE honlapján olvashatunk. A KDE &os;-re vonatkozó tudnivalóiról és a hozzátartozó anyagokról a &os; KDE csapat honlapján találhatunk információkat. &os; alatt a KDE két verziója érhetõ el: a harmadik változat már régóta használható, nagyon megbízható, amely mellett viszont a következõ generációt képviselõ negyedik változat is megtalálható a Portgyûjteményben. Akár egymás mellé is telepíthetõek. A KDE telepítése Ahogy a GNOME és a többi más munkakörnyezet esetében is, maga a program könnyen telepíthetõ csomagból vagy a Portgyûjtemény segítségével is: A KDE3 csomagját hálózaton keresztül így tudjuk telepíteni: &prompt.root; pkg_add -r kde A KDE4 csomagját pedig hálózaton keresztül így tudjuk telepíteni: &prompt.root; pkg_add -r kde4 A &man.pkg.add.1; magától letölti az alkalmazás legfrissebb verzióját. Ha a KDE3 környezetet forrásból akarjuk telepíteni, használjuk a portfát: &prompt.root; cd /usr/ports/x11/kde3 &prompt.root; make install clean Ha viszont a KDE4 környezetet akarjuk inkább a portfa felhasználásával forrásból telepíteni, akkor ezeket a parancsokat adjuk ki: &prompt.root; cd /usr/ports/x11/kde4 &prompt.root; make install clean Miután a KDE-t sikeresen telepítettük, tudatnunk kell az X szerverrel, hogy az alapértelmezett ablakkezelõ helyett ezt indítsa el. Ezt az .xinitrc állomány módosításával érhetjük el. KDE3 esetén: &prompt.user; echo "exec startkde" > ~/.xinitrc KDE4 esetén: &prompt.user; echo "exec /usr/local/kde4/bin/startkde" > ~/.xinitrc Mostantól pedig mindig KDE lesz az asztalunk, amikor az X Window Systemet elindítjuk a startx paranccsal. Ha az XDM-et használjuk bejelentkeztetõ képernyõként, a beállítást némileg máshogyan kell elvégeznünk. Ekkor az iménti helyett az .xsession állományt kell szerkesztenünk. A kdm-re vonatkozó utasítások a fejezet késõbbi részében találhatóak meg. A KDE-rõl bõvebben Most, miután telepítettük a KDE-t a rendszerünkre, a dolgok többsége felfedezhetõ a különféle súgók segítségével vagy egyszerûen a menükre történõ kattintással. A &windows;-hoz vagy &mac;-hez szokott felhasználók itt most már egészen otthonosan érezhetik magukat. A KDE-hez a legtöbb segítséget a saját internetes dokumentációjából nyerhetjük. A KDE a saját böngészõjét, a Konquerort tartalmazza, valamint tucatnyi ügyes alkalmazást és temérdek mennyiségû dokumentációt. A szakasz további részeiben ezért inkább olyan problémákkal foglalkozunk, amelyek megoldásai céltalan kóborlással már nem fedezhetõek fel olyan egyszerûen. A KDE bejelentkeztetõ képernyõje KDE bejelentkeztetõ képernyõ Egy többfelhasználós rendszer karbantartója minden bizonnyal szeretné üdvözölni rendszere felhasználóit egy grafikus bejelentkezõ képernyõn keresztül. A korábbiakban erre a célra az XDM-et javasoltuk. Azonban a KDE erre ajánl egy alternatívát, a kdm-et, amely jóval látványosabb és sokoldalúbb. Ez különösen abban merül ki, hogy a felhasználók (egy menün keresztül) ki tudják választani a bejelentkezés után használni kívánt munkakörnyezetet (legyen az KDE, GNOME vagy bármi más). A kdm használatához az /etc/ttys állományban található ttyv8 bejegyzést kell némileg átalakítanunk. KDE3 esetén: ttyv8 "/usr/local/bin/kdm -nodaemon" xterm on secure KDE4 esetén: ttyv8 "/usr/local/kde4/bin/kdm -nodaemon" xterm on secure Az Xfce Röviden az Xfce-rõl Az Xfce a GNOME által használt GTK+-ra épülõ munkakörnyezet, amely azonban sokkal könnyedebb és azoknak készült, akik egy szimpla, hatékony, mindazonáltal könnyen használható és beállítható munkafelületre vágynak. Látvány szempontjából leginkább a kereskedelmi rendszereken megtalálható CDE-hez hasonlítható. Íme az Xfce néhány jellemzõje: Egyszerû, könnyen kezelhetõ munkaasztal Tökéletesen konfigurálható egérrel, drag-and-droppal (vonszolás) stb. A menükkel, kisalkalmazásokkal és alkalmazásindítókkal tarkított fõpanelje hasonló a CDE paneljéhez Beépített ablak-, állomány- és hangkezelõvel, GNOME kompatibilitási modullal és még sok minden mással rendelkezik Használhatunk témákat (mivel GTK+-ra épül) Gyors, könnyû és hatékony: ideális régebbi vagy lassabb, esetleg kevés memóriával rendelkezõ számítógépekhez Az Xfce-rõl részletesebben az Xfce honlapján olvashatunk. Az Xfce telepítése Az Xfce-hez tartozik bináris csomag (legalábbis az leírás készítésének pillanatában). Ezt a következõ módon tudjuk telepíteni: &prompt.root; pkg_add -r xfce4 Vagy a portgyûjtemény használatával forrásból is felrakhatjuk: &prompt.root; cd /usr/ports/x11-wm/xfce4 &prompt.root; make install clean Ezután világosítsuk fel az X szervert, hogy a következõ indulása során mi már az Xfce-t kívánjuk használni. Ehhez csak ennyit kell tennünk: &prompt.user; echo "/usr/local/bin/startxfce4" > ~/.xinitrc Így az X következõ indításakor már az Xfce lesz a munkakörnyezetünk. Ahogy azt már korábban is jeleztük, az XDM használata során a GNOMEban leírtak szerint létre kell hoznunk az .xsession állományt, azonban ezúttal a /usr/local/bin/startxfce4 parancs használatával. Vagy a kdm-rõl szóló szakaszban tárgyaltak mentén beállíthatjuk úgy a bejelentkeztetõ képernyõt, hogy a bejelentkezés elõtt válasszuk ki a munkakörnyezetet.