diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/boot/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/boot/chapter.sgml index fda582ecc5..941e4943b6 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/boot/chapter.sgml +++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/boot/chapter.sgml @@ -1,1426 +1,1427 @@ A &os; rendszerindítási folyamata Áttekintés rendszerindítás rendszertöltõ A számítógép indulását és a rajta található operációs rendszer betöltõdését rendszerindítási folyamatnak nevezzük, vagy egyszerûen csak bootolásnak. A &os; rendszerindítási folyamata nagymértékû rugalmasságot kínál a rendszer indulását követõ események vezérlését illetõen, legyen az a számítógépre telepített különféle operációs rendszerek egyikének kiválasztása, vagy pedig ugyanazon operációs rendszer valamelyik változatának vagy rendszermagjának kiválasztása. Ez a fejezet részleteiben bemutatja a rendszerindításhoz kapcsolódó konfigurációs opciókat, illetve a &os; bootolásának testreszabhatóságát. Ebbe minden beleértendõ, ami a &os; rendszermag beindulása és az eszközök keresése során történik, majd az &man.init.8; elindításával zárul. Ha nem vagyunk teljesen biztosak benne, ez pontosan mikor is következik be, figyeljük, amikor a szöveg színe fehérrõl szürkére vált. A fejezet elolvasása során megismerjük: milyen elemekbõl áll a &os; rendszertöltõ alrendszere, és ezek miként kapcsolódnak egymáshoz; melyek azok a &os; rendszerindításában résztvevõ elemeknek átadható opciók, amelyekkel vezérelhetõ ez a folyamat; a &man.device.hints.5; alapjait. Csak x86 Ez a fejezet kizárólag csak az &intel; x86 típusú architektúráján futó &os; rendszerindítási folyamatát mutatja be. A rendszerindítás problémája Az operációs rendszer elindítása a számítógép bekapcsolása után egy felettébb érdekes problémát vet fel. Definíció szerint a számítógép ugyanis egy lépést sem tud megtenni az operációs rendszer elindulása nélkül. Például nem tud programokat futtatni a lemezrõl. Eszerint ha a számítógépünk nem képes programokat futtatni a lemezrõl az operációs rendszer segítsége nélkül, viszont az operációs rendszer programjai a lemezen vannak, mégis hogyan képes elindulni maga az operációs rendszer? - Maga a probléma a Münchausen + Maga a probléma a Münchhausen báró kalandjai c. könyvben leírtakhoz hasonló. A történet szerint ugyanis a fõszereplõ egy mocsárban ragadt derék lovával, azonban sikerült kihúznia magát belõle a saját hajánál fogva. Ez a motívum vált a számítógépek hõskorában a rendszerbetöltés alapjává, vagyis ahogyan betöltötték az operációs rendszereket. (Ford.: ezt az angolban bootstrappingnek hívják, mivel a történet angol változata szerint a csizmáján (boot) emelkedett ki. Ebbõl alakult ki késõbb az elterjedt bootolás szó is.) BIOS Alapvetõ be- és kimeneti rendszer BIOS Az x86-os konfigurációkon a BIOS (Basic Input/Output System, avagy alapvetõ be- és kimeneti rendszer) felelõs az operációs rendszer betöltéséért. Ehhez a BIOS - elõször megkeresi a merevlemezen egy speciális + elõször megkeresi a merevlemez egy speciális helyén található Master Boot Record-ot (MBR). A BIOS elegendõ tudással rendelkezik az MBR beolvasásához és lefuttatásához, és feltételezi, hogy az MBR majd elvégzi az operációs rendszer betöltéséhez szükséges további feladatokat, helyenként a BIOS közremûködésével. Master Boot Record (MBR) Boot Manager Boot Loader Az MBR-ben található programkódot hívják általában boot managernek, kiváltképp abban az esetben, amikor az a felhasználóval is kommunikál. Ilyenkor a boot manager többnyire további kódot tartalmaz a lemez elsõ sávján vagy az egyik állományrendszerben. (A boot managereket néha boot loadernek is nevezzük, de a &os;-s terminológia ezt a kifejezést a rendszerindítás egy késõbbi fokozatára használja.) Népszerûbb boot managerek: boot0 (avagy Boot Easy, a &os; alapvetõ boot managere), GRUB, GAG és a LILO. (Ezek közül egyedül csak a boot0 fér el az MBR-ben.) Amennyiben merevlemezeinken csupán egyetlen operációs rendszer foglal helyet, akkor egy - szabványos MBR tökéletes megfelelõ. Ez az - MBR megkeresi az elsõ indítható (más + szabványos MBR tökéletesen megfelelõ. Ez + az MBR megkeresi az elsõ indítható (más néven aktív) slice-ot a lemezen, majd lefuttatja a benne található indítókódot az operációs rendszer többi részének felélesztéséhez. Az &man.fdisk.8; által alapértelmezés szerint telepített MBR pontosan ilyen. Ennek alapja a /boot/mbr állomány. Ha viszont több operációs rendszert is telepítettünk a lemezeinkre, akkor egy ettõl eltérõ boot managert érdemes használnunk, olyat, amely képes felsorolni a rendelkezésre álló operációs rendszereket, lehetõvé téve, hogy választani lehessen az indításuk között. Ezek közül kettõrõl esik szó a következõ alfejezetekben. A &os; rendszertöltõ alrendszerének fennmaradó része három fokozatra bontható. Az elsõ fokozatot az MBR indítja el, amely pontosan eleget tud ahhoz, hogy a számítógépet egy elõre megadott - állapotba hozza és lefutassa rajta a második + állapotba hozza és lefuttassa rajta a második fokozatot. A második fokozat ennél már egy kicsivel többre képes, majd ezt követi a harmadik fokozat. Ez a fokozat zárja le végül az operációs rendszer betöltésének feladatát. A munka tehát ezen három fokozat között oszlik meg, mivel a PC-szabványok komoly korlátozásokat tesznek az elsõ, illetve második fokozatban futtatható programok - méretére. Ha egy fûzzük össze a - feladatokat, akkor a &os; számára egy sokkal + méretére. Ha így fûzzük össze + a feladatokat, akkor a &os; számára egy sokkal rugalmasabb betöltõt kapunk. rendszermag init Ezután beindul a rendszermag (más néven kernel), és nekilát a számítógépben rendelkezésre álló hardvereszközök keresésének, majd elõkészíti õket a használatra. Ahogy a rendszermag beindításának folyamata véget ért, az átadja a vezérlést az &man.init.8; nevû felhasználói programnak, amely megbizonyosodik a lemezek használhatóságáról. Az &man.init.8; ezt követõen megkezdi az erõforrások felhasználói szintû - bekonfigurálását: csatlakoztatja az + konfigurálását: csatlakoztatja az állományrendszereket, beállítja a hálózati kártyá(ka)t, és elindítja mindazon programokat, amelyeknek egy &os; rendszer indulásakor futnia kell. A boot manager és az indulás fokozatai Boot Manager A boot manager Master Boot Record (MBR) Az MBR-ben található programkódot, avagy boot managert, sokszor csak a rendszerindítás nulladik fokozataként emlegetik. Ez az alfejezet a korábban említett két boot managert tárgyalja: a boot0-t és a LILO-t. A <application>boot0</application> boot manager: A &os; telepítõje vagy a &man.boot0cfg.8; által kialakított MBR alapértelmezett állapotban a /boot/boot0 állományon alapszik. (A boot0 program nagyon egyszerû, hiszen az MBR-ben elhelyezhetõ kód csak 446 byte hosszúságú lehet, mert a végében még el kell férnie a slice-táblának és az 0x55AA azonosítónak.) Ha telepítettük a boot0-t és a lemezeinken több operációs rendszer is megtalálható, akkor a rendszerindítás során egy hasonló képet kell látnunk: A <filename>boot0</filename> munkában F1 DOS F2 FreeBSD F3 Linux F4 ?? F5 Drive 1 Default: F2 Más operációs rendszerek, különösen a &windows;, telepítésük során felülírják a már meglevõ MBR-t a sajátjukkal. Ha ez történne, vagy egyszerûen csak szeretnénk a meglevõ MBR-t lecserélni a &os; MBR-jével, adjuk ki a következõ parancsot: &prompt.root; fdisk -B -b /boot/boot0 eszköznév ahol az eszköznév annak az eszköznek a neve, ahonnan a rendszert indítani szeretnénk, tehát például ad0 az elsõ IDE-lemez esetén, vagy ad2 a második IDE-vezérlõn található elsõ IDE-lemez esetén, illetve da0 az elsõ SCSI-lemez esetén, és így tovább. Ha testre akarjuk szabni az MBR-t, használjuk a &man.boot0cfg.8;-t. A LILO boot manager: Ezen boot manager telepítéséhez - és beállításához, + és beállításához elsõként indítsuk el a Linuxot és vegyük hozzá az alábbi sort a rendszerünkben található /etc/lilo.conf konfigurációs állományhoz: other=/dev/hdXY table=/dev/hdX loader=/boot/chain.b label=FreeBSD A fenti sablont kiegészítve, a linuxos konvenciók szerint adjuk meg a &os; elsõdleges partícióját és - meghajtóját úgy, hogy a + meghajtóját úgy, hogy az X-et átírjuk a linuxos meghajtó betûjelére és az Y-t átírjuk a &linux; elsõdleges partíciójának számára. Ha SCSI-meghajtót használunk, a /dev/hd részt is át kell írnunk az elõbbiek mellett /dev/sd-re. A sor elhagyható abban az esetben, ha mind a két operációs rendszer ugyanazon a meghajtón található. Ha befejeztük a módosítást, futtassuk le a /sbin/lilo -v parancsot a változtatásaink életbe léptetéséhez. Ezt ellenõrizhetjük is a képernyõn megjelenõ üzenetek alapján. Az elsõ fokozat (<filename>/boot/boot1</filename>) és a második fokozat (<filename>/boot/boot2</filename>) Az elsõ és a második fokozat fogalmilag ugyanannak a programnak a része, a lemezen ugyanott helyezkedik el. A tárbeli megszorítások miatt ugyan el kellett választani õket egymástól, de a telepítésük mindig egy helyre történik. A telepítõ vagy a bsdlabel (lásd lentebb) használata során a /boot/boot nevû kombinált állományból másolódnak ki. Az állományrendszereken kívül találhatóak, az aktív slice elsõ sávjában, annak elsõ szektorától kezdõdõen. Ez az a hely, ahol a boot0, illetve a többi boot manager is keresi a rendszerindítás folytatására alkalmas programot. A felhasznált szektorok száma könnyedén kideríthetõ a /boot/boot méretébõl. Legfeljebb 512 byte-os méreténél fogva a boot1 állomány nagyon egyszerû felépítésû, és éppen csak annyit tud a slice-ra vonatkozó információkat tároló &os; bsdlabel-rõl, hogy megtalálja a boot2-t és elindítsa. A boot2 már egy kicsivel - ügyesebb, és ismeri eléggé a &os; + ügyesebb, és eléggé ismeri a &os; állományrendszerét ahhoz, hogy megtaláljon rajta állományokat, valamint képes egy egyszerû felületet nyújtani a rendszermag vagy a betöltõ megválasztásához. Mivel a betöltõ pedig már ennél is okosabb, és egy könnyen használható rendszerindítási konfigurációt tud a felhasználó számára nyújtani, ezért a boot2 általában ezt indítja el, de elõtte közvetlenül a rendszermag futtatását végzi el. A <filename>boot2</filename> mûködés közben >> FreeBSD/i386 BOOT Default: 0:ad(0,a)/boot/loader boot: Ha le kellene váltani a korábban telepített boot1 és boot2 fokozatokat, használjuk a &man.bsdlabel.8;-t: &prompt.root; bsdlabel -B lemezslice ahol a lemezslice annak a lemeznek és slice-nak a kombinációja, ahonnan indítjuk a rendszerünket, például az elsõ IDE-lemez elsõ slice-a esetén ez az ad0s1. A veszélyesen dedikált mód (Dangerously Dedicated Mode) Amikor a &man.bsdlabel.8; meghívásakor csak a lemez nevét használjuk, például ad0-t, a parancs egy veszélyesen dedikált lemezt hoz létre, slice-ok nélkül! Szinte biztos, hogy nem ez az, amire szükségünk lenne, ezért mindig ellenõrizzük kiadása elõtt a &man.bsdlabel.8; parancsot! A harmadik fokozat (<filename>/boot/loader</filename>) boot-loader A betöltõ a három fokozatú rendszertöltés utolsó állomása. Az állományrendszerben /boot/loader néven találhatjuk meg. A rendszertöltõt az egyszerû konfigurálhatóságot támogató, felhasználóbarát eszköznek tervezték, és könnyen megtanulható, beépített parancsokat használ, melyek mögött egy összetettebb parancsokat ismerõ, erõsebb értelmezõ áll. A rendszertöltõ mûködése Az inicializálás során a rendszertöltõ megpróbálja megkeresni a - konzolt és a lemezek közül igyekszik + konzolt, és a lemezek közül igyekszik megtalálni azt, amelyikrõl elindult a rendszer. A keresések eredményének megfelelõen beállítja a változókat, majd elindul - egy értelmezõ, ahol vagy szkriptbõl olvasva + egy értelmezõ, ahol vagy szkriptbõl olvasva, vagy pedig interaktívan feldolgozásra kerülnek a parancsok. rendszertöltõ a rendszertöltõ konfigurációja A rendszertöltõ ezt követõen beolvassa a /boot/loader.rc állományt, - ami pedig alapértelmezés szerint feldolgozza a + az pedig alapértelmezés szerint feldolgozza a /boot/defaults/loader.conf állományt, ahol a változók értelmes kezdõértéket kapnak, valamint feldolgozza még a /boot/loader.conf állományt is, ahol a változók értékeit változtathatjuk meg. Miután ez lezajlott, a loader.rc a változók értékeinek megfelelõen cselekszik, betöltve az ily módon kiválasztott rendszermagot és a hozzá választott modulokat. Végezetül, a rendszertöltõ beiktat egy, alapértelmezés szerint 10 másodperces várakozási szünetet, majd elindítja a rendszermagot, ha azt meg nem szakítjuk egy billentyû lenyomásával. Ha megszakítjuk ezt a várakozást, a - rendszertöltõ egy parancssort ad, amin keresztül - egyszerû parancsokat adhatunk ki neki: + rendszertöltõ egy parancssort ad, amelyen + keresztül egyszerû parancsokat adhatunk ki neki: állíthatjuk a változók értékeit, modulokat távolíthatunk el a memóriából, modulokat töltethetünk be, elindíthatjuk a rendszert vagy újraindíthatjuk a számítógépet. A rendszertöltõ beépített parancsai Következzenek a leggyakrabban használt parancsok a rendszertöltõben. Az összes itt elérhetõ parancsot a &man.loader.8; man oldalon találjuk meg. autoboot másodperc Megkezdi a rendszermag betöltését, ha nem szakítjuk meg a várakozást másodpercekben megadott idõtartam alatt. Ekkor egy visszaszámlálást láthatunk, ami az alapértelmezés szerint 10 másodperctõl indul. boot -opciók rendszermag Amennyiben léteznek, a megadott opciókkal azonnal megkezdi a megadott rendszermag betöltését. A rendszermag paraméter csak abban az esetben adható meg, ha elõtte kiadtunk egy unload parancsot, máskülönben a korábban betöltött rendszermaggal indul a rendszer. boot-conf Végigmegy a modulok ugyanazon automatikus konfigurációján, ahogy az a normális rendszerindítás során is történik. Ezen parancs használatának csak akkor van értelme, ha elõtte az unload parancsot használjuk, megváltoztatunk egy-két változót, általában a kernel-t. help témakör A /boot/loader.help állományban fellelhetõ súgóüzeneteket mutatja meg. Ha témakörnek indexet adunk meg, akkor az elérhetõ témakörök listáját kapjuk meg. include állománynév … Feldolgozza a megnevezett állományt: - beolvassa, majd sorról-sorra értelmezi. + beolvassa, majd sorról sorra értelmezi. Hiba esetén azonnal megállítja a feldolgozást. load típus állománynév A név alapján betölti a rendszermagot, modult vagy az adott típusú állományt. Az állománynév után megadott további paraméterek az állománynak adódnak át. ls elérési útvonal Kilistázza a megadott elérési útvonalon található állományokat, vagy ennek hiányában a gyökér tartalmát. Ha hozzátesszük a kapcsolót, az állományok mérete is látható válik. lsdev Kilistázza az összes olyan eszközt, ahonnan modulokat tölthetünk be. Amennyiben a kapcsolót is megadjuk, további részleteket tudhatunk meg róluk. lsmod Kilistázza a betöltött modulokat. Ha többet szeretnénk megtudni róluk, adjuk meg a kapcsolót. more állománynév Megmutatja a megadott állomány tartalmát, minden LINES számú sor után szünetet tartva. reboot Azonnal újraindítja a számítógépet. set változó set változó=érték Beállítja a rendszertöltõ környezeti változójának értékét. unload Eltávolítja a memóriából az összes betöltött modult. Rendszertöltõ példák Íme néhány konkrét példa a rendszertöltõ használatára: egyfelhasználós mód Így indíthatjuk egyfelhasználós módban az általunk használt rendszermagot: boot -s Távolítsuk el a betöltött rendszermagot és a moduljait, és töltsük be helyettük a korábbi (vagy egy másik) rendszermagot: kernel.old unload load kernel.old Itt használhatjuk a kernel.GENERIC nevet is, amely a telepítõlemezen található általános rendszermagra utal, vagy a kernel.old nevet, amely a korábban használt rendszermagot rejti (például amikor rendszermagot frissítettünk vagy készítettünk magunknak). A következõképpen lehet betölteni a szokásos moduljainkat egy másik rendszermaggal: unload set kernel="kernel.old" boot-conf Egy rendszermag-konfigurációs szkript (automatizált szkript, amely ugyanazokat a - beállításokat végzi el, amiket - mi magunk tennénk akkor, amikor a rendszermagot - indítjuk) betöltése: + beállításokat végzi el, + amelyeket mi magunk tennénk akkor, amikor a + rendszermagot indítjuk) betöltése: load -t userconfig_script /boot/kernel.conf Joseph J. Barbish Készítette: Rendszerbetöltõ képernyõk A rendszertöltés során megjelenõ rendszerüzenetek megjelenítése helyett egy sokkal megnyerõbb, látványosabb rendszerindítást tudunk elérni betöltõ képernyõk használatával. Egy ilyen képet - egészen a konzolos bejelentkezésig vagy az X + egészen a konzolos bejelentkezésig, vagy az X felett futó valamelyik bejelentkezõ képernyõ megjelenéséig láthatunk. &os; alatt alapvetõen két típusú környezet létezik. Ezek közül az egyik a hagyományos virtuális konzolos parancssoros felület. Ekkor a rendszertöltés befejezõdésekor egy szöveges parancssori bejelentkezõ promptot kapunk. A másik környezet az X11 által felkínált grafikus felület. Miután telepítettük az X11 szervert és valamelyik munkakörnyezetet, tehát például a GNOME, a - KDE vagy + KDE vagy az XFce környezetek valamelyikét, a startx paranccsal indíthatjuk el a grafikus felületet. Némely felhasználók a megszokott szöveges bejelentkezés helyett is inkább valamelyik X11 alapú grafikus bejelentkezést szeretnék használni. A különbözõ bejelentkezõ képernyõk, mint amilyen az &xorg; esetén az XDM, a GNOME esetén a gdm, vagy a KDE esetén a kdm (illetve a Portgyûjteménybõl származó egyéb megoldások) alapvetõen a konzolos bejelentkezés helyett nyújtanak egy grafikus bejelentkezõ felületet. Ilyenkor a sikeres bejelentkezést követõen a felhasználó közvetlenül egy grafikus környezetbe kerül. A parancssoros felület esetén a rendszertöltõ képernyõ elrejti az összes rendszerüzenetet és a rendszer indításakor futtatott programok üzeneteit. Az X11 használata esetén azonban a felhasználók ezzel együtt már a többi, alapértelmezés szerint grafikus felülettel rendelkezõ rendszerhez (µsoft; &windows; vagy más nem-UNIX operációs rendszer) hasonló élményt nyernek. A rendszerbetöltõ képek támogatása A &os; csak BMP (.bmp) vagy ZSoft PCX formátumú, 256 színû rendszerbetöltõ képek megjelenítését támogatja. Emellett szabványos VGA kártyákon csak akkor fog mûködni, ha a kép 320x200 vagy annál kisebb felbontású. Nagyobb méretû képek esetén, egészen az 1024x768-as felbontásig, a &os; VESA támogatására lesz szükségünk. Ezt vagy a rendszer indításakor a VESA modul betöltésével engedélyezhetjük, vagy ha a rendszermag konfigurációs állományában megadjuk a VESA sort és készítünk egy saját rendszermagot (lásd ). A VESA támogatáson keresztül a felhasználók a teljes képernyõt betöltõ rendszerbetöltõ képeket is meg tudnak így jeleníteni. A rendszerbetöltõ képernyõ a rendszer indítása közben bármikor tetszõlegesen kikapcsolható egy tetszõleges billentyû lenyomásával. A megadott betöltõképernyõ alapértelmezés szerint a képernyõvédõ szerepét is betölti az X11 felületén kívül. Ha tehát egy ideig nem használjuk a számítógépünket, akkor a képernyõ átvált a betöltõképre és folyamatosan változtatni kezdi az intenzitását, a nagyon világosból a nagyon sötétbe, majd újrakezdi. Az alapértelmezett képernyõvédõ az /etc/rc.conf állományban a saver= sor megadásával állítható át. Ehhez a beállításhoz több különbözõ beépített képernyõvédõ tartozik, ezek teljes listáját a &man.splash.4; man oldalon olvashatjuk. Ezek közül az alapértelmezett a warp. Az /etc/rc.conf állományban megadható saver= csak a virtuális konzolokra vonatkozik, az X11 bejelentkezõ képernyõire semmilyen hatással sincs. A rendszerbetöltõ néhány üzenete, valamint a rendszerindítási opciókat tartalmazó menü és a - hozzátartozó + hozzá tartozó visszaszámlálás még a rendszerbetöltõ képernyõ használata során is meg fog jelenni. A http://artwork.freebsdgr.org címen találhatunk néhány ilyen betöltõképernyõt. A sysutils/bsd-splash-changer port telepítésével pedig a rendszer egyes indításakor egy elõre megadott gyûjteménybõl tudunk véletlenszerûen választani egyet. A rendszerbetöltõ képek használata A betöltõképet tartalmazó (.bmp vagy .pcx kiterjesztésû) állományt a rendszerindító partícióra, például a /boot könyvtárba kell tennünk. A normál (256 szín, legfeljebb 320x200-as felbontású) képek esetén a következõ sorokat adjuk hozzá a /boot/loader.conf állományhoz: splash_bmp_load="YES" bitmap_load="YES" bitmap_name="/boot/betöltõkép.bmp" Nagyobb felbontás esetén (legfeljebb 1024x768-as méretig) pedig a /boot/loader.conf állománynak a következõket kell tartalmaznia: vesa_load="YES" splash_bmp_load="YES" bitmap_load="YES" bitmap_name="/boot/betöltõkép.bmp" Az iménti példában feltételeztük, hogy a /boot/betöltõkép.bmp - állományt használt + állományt használjuk betöltõképként. Amikor azonban PCX állományokat akarunk használni, a következõ sorokat kell megadnunk, a felbontástól függõen a vesa_load="YES" sorral kiegészítve: splash_pcx_load="YES" bitmap_load="YES" bitmap_name="/boot/betöltõkép.pcx" Természetesen a kép neve sem csak betöltõkép lehet. Tetszõlegesen elnevezhetjük, egyedül csak arra kell ügyelünk, hogy BMP vagy PCX formátumú legyen: splash_640x400.bmp vagy például blue_wave.pcx. További érdekes beállítások a loader.conf állományból: beastie_disable="YES" Ennek megadásakor nem jelenik meg a rendszerindítási lehetõségeket felkínáló menü, de a visszaszámlálás megmarad. Hiába tiltjuk le a menüt, ilyenkor továbbra is választanunk kell a lehetõségek közül. loader_logo="beastie" Ezzel a beállítással a menüben látható &os; feliratot cserélhetjük le a korábbi kiadásokban szereplõ színes démonos emblémára. Kapcsolat a rendszermaggal a rendszerindítás folyamán rendszermag kapcsolat a rendszerindítással Ahogy sikerült betölteni (a szokásos módon) a rendszertöltõvel vagy (a rendszertöltõ átugrásával) a boot2 segítségével, a rendszermag megvizsgálja az esetlegesen átvett rendszerindítási paramétereket, és azoknak megfelelõen viselkedik. rendszermag rendszerindítási paraméter A rendszermag paraméterei A rendszermag leginkább használt paraméterei: a rendszermag inicializálása során rákérdez a gyökér állományrendszerként csatlakoztatandó eszközre. a rendszer indítása CD-rõl. a UserConfig, a rendszerindítás során használt rendszermag-beállító, futtatása. a rendszer indítása egyfelhasználós módban. részletesebb információk megjelenítése a rendszermag indítása során. Ezeken kívül még számos paraméter létezik, a teljes listát a &man.boot.8; man oldalon találhatjuk meg. Tom Rhodes Írta: device.hints Eszköz útmutatók (device.hints) Ez a lehetõség csak a &os; 5.0 vagy annál késõbbi verzióiban jelenik meg. A rendszerindítás kezdeti szakaszában a &man.loader.8; beolvassa a &man.device.hints.5; állományt. Ebben az állományban tárolódnak a gyakran csak eszköz útmutatóknak nevezett változók, amelyek a rendszermag számára nyújtanak hasznos információkat az indulás során. Ezeket az útmutatókat az eszközmeghajtók hasznosítják az általuk ismert eszközök beállítása során. Az eszközökre vonatkozó ilyen jellegû útmutatások a harmadik fázisban megjelenõ parancssorban is megadhatóak. A változókat a set (beállít) parancs - segítségével tudunk felvenni, míg az - unset (eltávolít) parancs tudunk - törölni, valamint a show (megmutat) - paranccsal megjeleníteni az értéküket. - Sõt, ezen a ponton a /boot/device.hints - állománnyal már beállított - változókat is felülbírálhatjuk. - A rendszerindító parancssorában + segítségével tudjuk felvenni, míg az + unset (eltávolít) paranccsal + tudunk törölni, valamint a show + (megmutat) paranccsal megjeleníteni az + értéküket. Sõt, ezen a ponton a + /boot/device.hints állománnyal + már beállított változókat is + felülbírálhatjuk. A + rendszerindító parancssorában elvégzett módosítások viszont nem fognak megmaradni, és a következõ rendszerindítás alkalmával elvesznek. Ahogy a rendszerünk használatra kész állapotba került, a &man.kenv.1; parancs használható a változók értékeinek listázásához. A /boot/device.hints állományban soronként egy-egy változót tudunk megadni, illetve a kettõskereszttel (#) bevezetve megjegyzéseket illeszthetünk bele. A sorok szerkezete az alábbi: útmutató.meghajtó.egység.kulcsszó="érték" A harmadik fázisban pedig így adhatjuk meg: set útmutató.meghajtó.egység.kulcsszó=érték Itt a meghajtó az eszközmeghajtó neve, az egység az eszközmeghajtó által kezelt egyik egység sorszáma, a kulcsszó pedig az útmutatáshoz tartozó kulcsszó. Ez a következõk egyike lehet: at: az útmutatás az eszköz által használt buszra vonatkozik. port: az útmutatás az eszköz által használt I/O-címre vonatkozik. irq: az útmutatás az eszköz által használt megszakítás sorszámára vonatkozik. drq: az útmutatás az eszköz által használt DMA-csatorna sorszámára vonatkozik. maddr: az útmutatás az eszköz által használt fizikai memóriaterület kezdõcímére vonatkozik. flags: az eszközhöz tartozó bitek beállítása. disabled: ha az értéke 1, akkor az adott eszköz használatát letiltjuk. Az eszközmeghajtók elfogadhatnak (vagy várhatnak) olyan útmutatásokat is, amelyek itt nem szerepelnek, ezért mindegyik esetében érdemes áttekinteni a hozzájuk tartozó - man oldalt. Bõvebben információért + man oldalt. Bõvebb információért lásd a &man.device.hints.5;, &man.kenv.1;, &man.loader.conf.5; és &man.loader.8; man oldalakat. init Init: A folyamatirányítás elindítása Miután a rendszermag sikeresen elindult, átadja - a vezérlést a &man.init.8; + a vezérlést az &man.init.8; felhasználói folyamatnak, amely vagy az /sbin/init, vagy pedig a rendszerindítóban megadott init_path változó által mutatott program. Az automatikus újraindulási folyamat Az automatikus újraindulási folyamat gondoskodik róla, hogy az indulást követõen rendelkezésre álló állományrendszerek ne legyenek sérültek. Amennyiben mégis sérültek és a &man.fsck.8; nem tudja megjavítani õket, az &man.init.8; a rendszert egyfelhasználós módba állítja, ahol a rendszergazdának kell közvetlenül megoldania a fennálló problémákat. Egyfelhasználós mód egyfelhasználós mód konzol Ezt a módot az automatikus újraindítási folyamat során érhetjük el, vagy akkor, ha a rendszert a kapcsolóval indítjuk, esetleg a rendszerindítóban beállítjuk a boot_single változót. Ezt a módot többfelhasználós módban, a &man.shutdown.8; hívásával is aktiválhatjuk, ha nem adjuk meg az újraindítást () vagy leállítást () kérõ opciók egyikét sem. Ha az /etc/ttys állományban a console értékét insecure (nem biztonságos)ra állítjuk, a rendszer az egyfelhasználós módba lépés elõtt kérni fogja a root felhasználó jelszavát. Nem biztonságos konzol megadása az <filename>/etc/ttys</filename>-ben # name getty type status comments # # If console is marked "insecure", then init will ask for the root password # when going to single-user mode. console none unknown off insecure Az insecure (nem biztonságos) konzol az, ahol nem tekintjük megbízhatónak a rendszerkonzol fizikai biztonságát, és biztosak akarunk lenni benne, hogy csak az képes használni a rendszert egyfelhasználós módban, aki ismeri a root felhasználó jelszavát. Ez tehát nem arra utal, hogy magát a konzolt akarjuk nem biztonságos módban mûködtetni. Szóval, ha biztonságot akarunk, az insecure-t válasszuk, ne pedig a secure-t. Többfelhasználós mód többfelhasználós mód Ha az &man.init.8; mindent rendben talál, vagy ha a felhasználó kilépett az egyfelhasználós módból, a rendszer többfelhasználós módba lép át, ahol megkezdi az erõforrások konfigurálását. rc-állományok Az erõforrások konfigurációja (rc) - Az erõforrások konfiguráló + Az erõforrásokat konfiguráló alrendszer beolvassa a folyamathoz kapcsolódó változók alapértelmezett értékeit az /etc/defaults/rc.conf állományból, majd módosítja õket a rendszer egyéni beállításai szerint, amit a /etc/rc.conf állományból olvas ki. Ezután - elvégzi meg az /etc/fstab + elvégzi az /etc/fstab alapján az állományrendszerek csatlakoztatását, elindítja a hálózati szolgáltatásokat, egyéb rendszerdaemonokat, és végezetül lefuttatja a telepített csomagok indítószkriptjeit. Az erõforrásokat konfiguráló alrendszerrõl magáról az &man.rc.8; man oldalon, valamint az érintett szkriptek tanulmányozásával tudhatunk meg többet. A leállítási folyamat leállítás A &man.shutdown.8; paranccsal vezérelt leállítás során az &man.init.8; megpróbálja lefuttatni az /etc/rc.shutdown szkriptet, majd ezt követõen TERM (befejeztetés) jelzést küld az aktuálisan futó - folyamatoknak, és kis idõ múlva pedig + folyamatoknak, kis idõ múlva pedig KILL (leállítás) - jelzést azokat, amelyek még nem álltak le + jelzést azoknak, amelyek még nem álltak le addig a pillanatig. Azokon az architektúrákon és rendszereken, ahol elérhetõ a fejlett energiagazdálkodás támogatása, a &os;-t a shutdown -p now paranccsal állíthatjuk le, amit közvetlenül a számítógép automatikus kikapcsolása követ. A &os;-s rendszer újraindításához egyszerûen csak adjuk ki a shutdown -r now parancsot. Fontos tudni, hogy alapértelmezés szerint a &man.shutdown.8; használatához root felhasználónak, vagy legalább az operator csoport - tagjának kell lennünk. Erre feladatokra + tagjának kell lennünk. Ezekre a feladatokra egyébként a &man.halt.8; és &man.reboot.8; parancsok is használhatóak. Alkalmazásukról bõvebben a hozzájuk, valamint a &man.shutdown.8;-hoz tartozó man oldalakon találhatunk bõvebben információkat. Az energiagazdálkodás használatához a rendszermagnak beépítve vagy a megfelelõ modul betöltésével bizosítania kell az &man.acpi.4; támogatást.