diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/Makefile b/hu_HU.ISO8859-2/books/Makefile
index 2bf1c5f2d9..136238534b 100644
--- a/hu_HU.ISO8859-2/books/Makefile
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/Makefile
@@ -1,17 +1,18 @@
#
# The FreeBSD Documentation Project
# The FreeBSD Hungarian Documentation Project
#
# $FreeBSD$
# %SOURCE% en_US.ISO8859-1/books/Makefile
# %SRCID% 1.14
#
SUBDIR = faq
+SUBDIR+= fdp-primer
SUBDIR+= handbook
ROOT_SYMLINKS= faq handbook
DOC_PREFIX?= ${.CURDIR}/../..
.include "${DOC_PREFIX}/share/mk/doc.project.mk"
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/Makefile b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/Makefile
new file mode 100644
index 0000000000..6239e2b129
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/Makefile
@@ -0,0 +1,56 @@
+#
+# $FreeBSD$
+#
+# %SOURCE% en_US.ISO8859-1/books/fdp-primer/Makefile
+# %SRCID% 1.14
+#
+# Build the FreeBSD Documentation Project Primer.
+#
+
+NO_TIDY=yes
+
+MAINTAINER=pgj@FreeBSD.org
+
+DOC?= book
+
+FORMATS?= html-split html
+
+INSTALL_COMPRESSED?= gz
+INSTALL_ONLY_COMPRESSED?=
+
+#
+# SRCS lists the individual SGML files that make up the document. Changes
+# to any of these files will force a rebuild
+#
+
+# SGML content
+SRCS= book.sgml
+SRCS+= overview/chapter.sgml
+SRCS+= psgml-mode/chapter.sgml
+SRCS+= see-also/chapter.sgml
+SRCS+= sgml-markup/chapter.sgml
+SRCS+= sgml-primer/chapter.sgml
+SRCS+= stylesheets/chapter.sgml
+SRCS+= structure/chapter.sgml
+SRCS+= doc-build/chapter.sgml
+SRCS+= the-website/chapter.sgml
+SRCS+= tools/chapter.sgml
+SRCS+= translations/chapter.sgml
+SRCS+= writing-style/chapter.sgml
+
+SRCS+= examples/appendix.sgml
+
+# Images from the cross-document image library
+IMAGES_LIB= callouts/1.png
+IMAGES_LIB+= callouts/2.png
+IMAGES_LIB+= callouts/3.png
+IMAGES_LIB+= callouts/4.png
+IMAGES_LIB+= callouts/5.png
+
+# Entities
+SRCS+= chapters.ent
+
+URL_RELPREFIX?= ../../../..
+DOC_PREFIX?= ${.CURDIR}/../../..
+
+.include "${DOC_PREFIX}/share/mk/doc.project.mk"
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/book.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/book.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..f45a6a5e3d
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/book.sgml
@@ -0,0 +1,318 @@
+
+
+
+
+
+%books.ent;
+ %chapters;
+
+
+]>
+
+
+
+ A &os; Dokumentációs Projekt irányelvei
+ kezdõknek
+
+ A &os; Dokumentációs Projekt
+
+
+ 1998
+ 1999
+ 2000
+ 2001
+ 2002
+ 2003
+ 2004
+ 2005
+ 2006
+ 2007
+ 2008
+ DocEng
+
+
+ $FreeBSD$
+
+ $FreeBSD$
+
+ &bookinfo.legalnotice;
+
+
+ Köszönjük a részvételt a &os;
+ Dokumentációs Projektben! Minden
+ segítség nagyon fontos számunkra.
+
+ Ebben az ismertetõben megtalálható a &os;
+ Dokumentációs Projekt munkáját
+ segítõ (kötelezõ és
+ ajánlott) szoftverek és
+ segédeszközök
+ leírásától kezdõdõen a
+ Dokumentációs Projekt mögött
+ álló elképzelések
+ bemutatásáig minden olyan hasznos
+ információ, amelyre szükségünk
+ lehet a munkánk megkezdéséhez.
+
+ A leíráson folyamatosan dolgozunk, nem
+ tekinthetõ még véglegesnek. A befejezetlen
+ szakaszokat a címükben csillaggal jelöltük
+ meg.
+
+ Fordította: &a.hu.pgj;
+
+
+
+
+ Bevezetés
+
+
+ Parancssori promptok
+
+ A következõ táblázatban
+ láthatjuk a rendszer alapértelmezett
+ promptját és a rendszeradminisztrátor
+ promptját. A példákban ilyen elemek
+ segítségével fogjuk jelezni, hogy milyen
+ felhasználóként kell azokat
+ lefuttatni.
+
+
+
+
+
+ Felhasználó
+ Prompt
+
+
+
+
+
+ Egyszerû felhasználó
+ &prompt.user;
+
+
+
+ Rendszeradminisztrátor
+ &prompt.root;
+
+
+
+
+
+
+
+ Szedési szabályok
+
+ Az alábbi táblázatban röviden
+ összefoglaljuk a könyvben alkalmazott szedési
+ irányelveket.
+
+
+
+
+
+ Leírás
+ Példa
+
+
+
+
+
+ Parancsok
+ A ls -l
+ használatával listázzuk ki az
+ összes állományt.
+
+
+
+ Állománynevek
+ Nyissuk meg a .login
+ állományt.
+
+
+
+ Képernyõn megjelenõ
+ üzenetek
+ You have mail.
+
+
+
+ Felhasználói parancsok
+
+ &prompt.user; su
+Password:
+
+
+
+ Hivatkozások man oldalakra
+
+ A &man.su.1; használatával
+ váltsunk felhasználót.
+
+
+
+ Felhasználói- és
+ csoportnevek
+
+ Ezt kizárólag csak a
+ root felhasználó
+ végezheti el.
+
+
+
+ Kiemelések
+
+ Ezt meg kell
+ csinálni.
+
+
+
+ Parancssori változók:
+ helyettesítsük egy valódi névvel
+ vagy változóval
+
+ Az állomány
+ törléséhez adjuk ki az rm
+ állománynév
+ parancsot.
+
+
+
+ Környezeti változók
+
+ A $HOME a saját
+ felhasználói könyvtárunkat
+ tartalmazza.
+
+
+
+
+
+
+
+ Megjegyzések, tanácsok, fontosabb
+ információk, figyelmeztetések és
+ példák
+
+ A szövegben elõfordulhatnak megjegyzések,
+ figyelmeztetések és példák.
+
+
+ Így jelennek meg a megjegyzések és
+ általában ránk hatással levõ
+ információkat tartalmaznak, amelyeket
+ érdemes figyelembe vennünk.
+
+
+
+ Így jelennek meg a gyakorta hasznos
+ tanácsok, amelyek esetenként egy másik,
+ gyakran egyszerûbb megoldást mutatnak be.
+
+
+
+ Így jelennek meg a fontosabb
+ információk. Általában még
+ további elvégzendõ lépéseket
+ adnak meg.
+
+
+
+ Így jelennek meg a figyelmeztetések.
+ Határozottan érdemes rájuk figyelni, mert
+ ha nem követjük pontosan a bennük megadott
+ utasításokat, akkor azzal kárt okozhatunk
+ a rendszerünkben. Ez lehet fizikai, tehát a
+ hardvereszközeink sérülését
+ okozó probléma, vagy nem fizikai, tehát
+ például egy fontos állomány
+ akartlan törlése.
+
+
+
+ Mintapélda
+
+ Így jelennek meg a példák, amelyek
+ jellemzõen valaminek a részletes
+ bemutatását vagy egy konkrét mûvelet
+ eredményét tartalmazzák.
+
+
+
+
+ Köszönetnyilvánítás
+
+ Szeretnénk megköszönni Sue Blake, Patrick
+ Durusau, Jon Hamilton, Peter Flynn és Christopher Maden
+ munkáját, akik kellõ fordítottak
+ idõt arra, hogy átolvassák a könyv
+ kezdeti változatait, majd azt számos
+ értékes megjegyzéssel és javaslattal
+ gazdagítsák.
+
+
+
+ &chap.overview;
+ &chap.tools;
+ &chap.sgml-primer;
+ &chap.sgml-markup;
+ &chap.stylesheets;
+ &chap.structure;
+ &chap.doc-build;
+ &chap.the-website;
+ &chap.translations;
+ &chap.writing-style;
+ &chap.psgml-mode;
+ &chap.see-also;
+
+ &app.examples;
+
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/chapter.decl b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/chapter.decl
new file mode 100644
index 0000000000..95f1304b1e
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/chapter.decl
@@ -0,0 +1,7 @@
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/chapters.ent b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/chapters.ent
new file mode 100644
index 0000000000..e30e16263d
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/chapters.ent
@@ -0,0 +1,30 @@
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/doc-build/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/doc-build/chapter.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..70b08ccdf8
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/doc-build/chapter.sgml
@@ -0,0 +1,684 @@
+
+
+
+
+
+ A dokumentáció
+ elõállításának folyamata
+
+ Ebben a fejezetben szeretnénk pontosan tisztázni
+ hogyan szervezõdik a dokumentáció
+ elõállításának folyamata
+ és hogyan tudunk ebbe
+ beavatkozni.
+
+ A fejezet elolvasása során
+ megismerjük:
+
+
+
+ az SGML eszközeirõl
+ szóló fejezetben említetteken
+ túl a &os; Dokumentációs Projekt keretein
+ belül készített dokumentáció
+ különbözõ változatainak
+ elõállításához mire van
+ még szükségünk;
+
+
+
+ a dokumentumokhoz tartozó
+ Makefile állományokban
+ szereplõ make
+ utasításokat, valamint a hivatkozott
+ doc.project.mk vázlatos
+ felépítését;
+
+
+
+ további make
+ változókon és célokon keresztül
+ miként tudjuk testreszabni a dokumentáció
+ különbözõ változatainak
+ elõállítási folyamatát.
+
+
+
+
+ A &os; dokumentáció
+ elõállításának
+ eszközei
+
+ Munkánk folyamán az itt felsorolt
+ eszközök állnak rendelkezésünkre.
+ Használjuk ki az általuk nyújtott
+ lehetõségeket, amennyire csak tudjuk.
+
+
+
+ Az elsõdleges eszköz maga a
+ make parancs, pontosabban a
+ Berkeley Make.
+
+
+
+ Csomagokat a &os; alaprendszerében
+ megtalálható pkg_create
+ programmal tudunk készíteni. Ha nem &os; alatt
+ dolgozunk, akkor vagy csomagok nélkül kell
+ dolgoznunk, vagy magunknak kell ezeket
+ elkészítenünk.
+
+
+
+ A gzip
+ segítségével lehet az
+ elõállított dokumentumok
+ tömörített változatát
+ elkészíteni. Emellett még a
+ bzip2 és zip
+ típusú tömörítés is
+ támogatott. A tar programot is
+ támogatjuk, a csomagok
+ készítéséhez kell.
+
+
+
+ A dokumentáció
+ telepítésének elfogadott eszköze az
+ install program. Természetesen
+ léteznek egyéb megoldások is.
+
+
+
+
+ Nem valószínû, hogy ez az utolsó
+ két eszközt ne lenne elérhetõ a
+ rendszerünkön, csupán a teljesség
+ kedvéért említettük meg ezeket.
+
+
+
+
+ A dokumentációt tároló
+ könyvtárban található
+ Makefile állományok
+
+ A &os; Dokumentációs Projekt által
+ használt könyvtárakban megtalálható
+ Makefile állományoknak
+ három típusa létezik:
+
+
+
+ Az alkönyvtári
+ Makefile állományok
+ egyszerûen csak továbbadják a parancsokat
+ az alkönyvtáraiknak.
+
+
+
+ A dokumentumokra vonatkozó
+ Makefile állományok
+ írják le, hogy milyen dokumentumokat kellene az
+ adott könyvtárban
+ elõállítani.
+
+
+
+ Az .mk
+ állományok segítik valamilyen
+ formában a dokumentumok
+ elõállítását. Többnyire
+ doc.xxx.mk
+ névvel láthatóak.
+
+
+
+
+ Az alkönyvtári Makefile
+ állományok
+
+ Ezek a típusú Makefile
+ állományok általában a
+ következõ alakúak:
+
+ SUBDIR =articles
+SUBDIR+=books
+
+COMPAT_SYMLINK = en
+
+DOC_PREFIX?= ${.CURDIR}/..
+.include "${DOC_PREFIX}/share/mk/doc.project.mk"
+
+ Röviden összefoglalva: az elsõ négy
+ nem üres sorban ún. make
+ változókat definiálunk. Ezek rendre a
+ SUBDIR, COMPAT_SYMLINK
+ és DOC_PREFIX.
+
+ Az elsõ SUBDIR sornál,
+ illetve a COMPAT_SYMLINK sorában
+ láthatjuk hogyan kell egy új értéket
+ beállítani egy ilyen
+ változónak.
+
+ A második SUBDIR sorban azt
+ láthatjuk, hogyan tudunk a változó
+ aktuális értékéhez
+ továbbiakat hozzáfûzni. Ebben az esetben
+ tehát az utasítás
+ végrehajtása után a
+ SUBDIR értéke articles
+ books lesz.
+
+ A DOC_PREFIX esetében pedig olyan
+ értékadást figyelhetünk meg, amelyik
+ csak akkor hajtódik végre ténylegesen, ha a
+ változónak addig még nem volt
+ értéke. Ez olyankor tud kapóra jönni,
+ amikor a DOC_PREFIX nem pontosan az, amire a
+ Makefile számít — a
+ felhasználó ekkor meg tudja adni a helyes
+ értéket.
+
+ Ez így együttesen tehát mit is jelent? A
+ SUBDIR összefoglalja azokat a
+ könyvtárakat, amelyekben a dokumentumok
+ elõállításának
+ folyamatának folytatódnia kell majd.
+
+ A COMPAT_SYMLINK a kompatibilitás
+ céljából létrehozott szimbolikus
+ linkekre vonatkozik, amelyek (valamilyen csoda folytán)
+ az adott nyelv hivatalos kódolására
+ mutatnak (tehát például a
+ doc/en a
+ en_US.ISO8859-1
+ könyvtárra).
+
+ A DOC_PREFIX a &os;
+ Dokumentációs Projekt
+ fõkönyvtárához vezetõ utat adja
+ meg. Ezt nem mindig egyszerû megtalálni,
+ ezért a rugalmasság kedvéért
+ könnyedén felül is definiálható.
+ A .CURDIR a make egyik
+ saját belsõ változója, amelyben az
+ aktuális könyvtár elérési
+ útját tárolja.
+
+ Végül az utolsó sorban a &os;
+ Dokumentációs Projekt összes
+ Makefile állományára
+ vonatkozó, rendszerszintû
+ doc.project.mk állományra
+ hivatkozunk, amelyen keresztül az iménti
+ változókból épül fel a
+ dokumentumok elõállításának
+ pontos menete.
+
+
+
+ A dokumentumokra vonatkozó
+ Makefile állományok
+
+ Ezekben a Makefile
+ állományokban az adott könyvtárban
+ található dokumentumok
+ elõállítását
+ leíró különbözõ
+ make változók
+ szerepelnek.
+
+ Lássunk erre egy példát:
+
+ MAINTAINER=pgj@FreeBSD.org
+
+DOC?= book
+
+FORMATS?= html-split html
+
+INSTALL_COMPRESSED?= gz
+INSTALL_ONLY_COMPRESSED?=
+
+# Az SGML forrás
+SRCS= book.sgml
+
+DOC_PREFIX?= ${.CURDIR}/../../..
+
+.include "$(DOC_PREFIX)/share/mk/docproj.docbook.mk"
+
+ A MAINTAINER változó nagyon
+ fontos. A &os; Dokumentációs Projekten belül
+ ezen a változón keresztül jelezhetjük a
+ dokumentum birtoklását, vagyis
+ karbantartási kötelezettségünket.
+
+ A DOC hivatkozik (az
+ .sgml kiterjesztés
+ nélkül) az adott könyvtárban
+ található dokumentum fõ
+ forrására. Emellett az SRCS
+ változóban kell összefoglalnunk a
+ dokumentumot alkotó források neveit. Ebben
+ érdemes megadni minden olyan állományt,
+ amelynek megváltozása esetén újra
+ elõ kell állítani az érintett
+ dokumentumot.
+
+ A FORMATS
+ segítségével definiáljuk a dokumentum
+ alapértelmezetten elõállítandó
+ formátumait. A INSTALL_COMPRESSED
+ változóban a dokumentum
+ elkészítésekor felhasználandó
+ tömörítési formákat adhatjuk meg.
+ A INSTALL_ONLY_COMPRESSED
+ változó alapból üres, de ha adunk neki
+ valamilyen egyéb értéket, akkor a
+ dokumentumoknak csak a tömörített
+ változata fog elkészülni.
+
+
+ A változók feltételes
+ értékadásáról már
+ volt szó az elõzõ
+ szakaszban.
+
+
+ A DOC_PREFIX változó
+ és az .include utasítás a
+ korábbiak alapján már ismerõs
+ lehet.
+
+
+
+
+ A &os; Dokumentációs Projekt
+ .mk állományai
+
+ Ezek az állományok legjobban talán
+ önmagukon keresztül mutathatóak be. A
+ következõ rendszerszintû .mk
+ állományokat használjuk a &os;
+ Dokumentációs Projektben:
+
+
+
+ A doc.project.mk a központi
+ .mk állomány, amely
+ szükség szerint hivatkozik az összes
+ többi .mk
+ állományra.
+
+
+
+ Az elõállítás és a
+ telepítés során a
+ doc.subdir.mk felelõs a dokumentumokat
+ tároló könyvtárak
+ bejárásért.
+
+
+
+ A doc.install.mk tartalmazza a
+ karbantartóval és a telepítéssel
+ kapcsolatos változókat.
+
+
+
+ A doc.docbook.mk
+ állomány csak akkor kerül
+ feldolgozásra, ha a DOCFORMAT
+ értéke docbook és a
+ DOC változónak van
+ értéke.
+
+
+
+
+ A doc.project.mk
+ állomány
+
+ Nézzünk bele:
+
+ DOCFORMAT?= docbook
+MAINTAINER?= doc@FreeBSD.org
+
+PREFIX?= /usr/local
+PRI_LANG?= en_US.ISO8859-1
+
+.if defined(DOC)
+.if ${DOCFORMAT} == "docbook"
+.include "doc.docbook.mk"
+.endif
+.endif
+
+.include "doc.subdir.mk"
+.include "doc.install.mk"
+
+
+ Változók
+
+ Ha nem állítjuk be a dokumentum
+ Makefile
+ állományában, akkor a
+ DOCFORMAT és a
+ MAINTAINER változók ezen a
+ helyen kapnak értéket.
+
+ A PREFIX adja azt a
+ könyvtárat, amelyen belül
+ elérhetõek a
+ dokumentáció
+ elõállításához
+ szükséges eszközök.
+ A csomagok és portok átlagos használata
+ esetén ez a /usr/local.
+
+ A PRI_LANG adja meg azt a nyelvet
+ és kódolást, amely a
+ dokumentációt olvasó
+ felhasználó számára
+ elsõdlegesként leginkább elfogadott.
+ Alapértelmezés szerint ez az amerikai
+ angol.
+
+
+ A PRI_LANG változó
+ semmilyen hatással nincs a dokumentumok
+ elõállítására.
+ Egyedül a &os; dokumentáció
+ telepítésekor a leggyakrabban hivatkozott
+ dokumentumokhoz létrehozandó szimbolikus
+ linkek készítésénel van
+ szerepe.
+
+
+
+
+ Elágazások
+
+ A .if defined(DOC) sorban a
+ Makefile állományokban
+ megadható elágazásokra láthatunk
+ példát. Hasonlóan más
+ programokhoz, a Makefile
+ mûködését tudjuk meghatározni
+ egy logikai kifejezés
+ igazságértéktõl függõen.
+ Ebben a kifejezésben a defined
+ függvény, amely megadja, hogy a
+ paramétereként megadott változó
+ definiált-e.
+
+ A következõ elágazásban, vagyis az
+ .if ${DOCFORMAT} == "docbook"
+ utasításban azt vizsgáljuk meg, hogy a
+ DOCFORMAT változó
+ értéke "docbook" vagy sem.
+ Amennyiben a válasz erre igen (vagyis
+ igaz), beemeljük a
+ doc.docbook.mk tartalmát.
+
+ Az elõbb említett két
+ elágazást rendre az .endif
+ kulcsszóval zárjuk le.
+
+
+
+
+ A doc.subdir.mk
+ állomány
+
+ Ez az állomány már
+ túlságosan nagy ahhoz, hogy a fejezeten belül
+ könnyen ki lehessen elemezni. Ezért az
+ elõzõ szakaszok alapján a részleteket a
+ kedves Olvasóra bízzuk, ehhez adunk még itt
+ némi segítséget.
+
+
+ Változók
+
+
+
+ A SUBDIR tartalmazza azokat az
+ alkönyvtárakat, amelyeket a feldolgozás
+ során be kell járnunk.
+
+
+
+ A ROOT_SYMLINKS a
+ dokumentáció
+ fõkönyvtárából
+ szimbolikusan linkelendõ könyvtárak
+ neveit adja meg, amennyiben az adott nyelv (a
+ PRI_LANG változó szerint)
+ az elsõdleges.
+
+
+
+ A COMPAT_SYMLINK
+ változót már korábban bemutattuk
+ az alkönyvtári
+ Makefile
+ állományok címû
+ szakaszban.
+
+
+
+
+
+ Célok és makrók
+
+ A függõségi viszonyokat
+ cél:
+ függõség1
+ függõség2 ...
+ formában írjuk fel, ahol így megmondjuk,
+ hogy a cél
+ létrehozásához elõször milyen
+ elemeknek kell létezniük. Ezeket nevezzük
+ függõségeknek.
+
+ A függõségi viszony megadása alatt
+ lehetõségünk van részletezni a
+ függõségekbõl a cél
+ elõállításához
+ szükséges utasításokat. Ezt akkor
+ kell megtenni, ha a cél és a
+ függõségek közti
+ átalakítást elõzõleg még
+ nem definiáltuk, vagy ha az adott esetben az
+ átalakítás eltér a
+ korábbiaktól.
+
+ A .USE nevû speciális
+ függõség egy makróval
+ egyenértékû eszköz
+ használatára ad lehetõséget.
+
+_SUBDIRUSE: .USE
+.for entry in ${SUBDIR}
+ @${ECHO} "===> ${DIRPRFX}${entry}"
+ @(cd ${.CURDIR}/${entry} && \
+ ${MAKE} ${.TARGET:S/realpackage/package/:S/realinstall/install/} DIRPRFX=${DIRPRFX}${entry}/ )
+.endfor
+
+ A fenti kódrészletben tehát a
+ _SUBDIRUSE most már egy
+ makró lesz, amely ha megjelenik a
+ függõségek között, akkor a
+ törzsében megadott parancsokat hajtja
+ végre.
+
+ Mi különbözteti meg ezt a makrót a
+ többi céltól? Két lényeges
+ eltérés: elõször is, a benne megadott
+ utasítások a rá
+ függõségként hivatkozó
+ célhoz társított
+ átalakítást végzõ
+ utasítások után
+ fognak lefutni, másrészt nem befolyásolja
+ a jelenleg feldolgozás alatt álló
+ cél nevét tároló
+ .TARGET változó
+ értékét.
+
+clean: _SUBDIRUSE
+ rm -f ${CLEANFILES}
+
+ Ebben a kódrészletben a tehát
+ clean esetében csak az
+ rm -r ${CLEANFILES} parancs lefutása
+ után fog végrehajtódni a
+ _SUBDIRUSE makró tartalma.
+ Ennek hatására a clean
+ megy egyre lentebb és lentebb a
+ könyvtárszerkezetben,
+ miközben törli a
+ elõzõleg elõállított
+ állományokat.
+
+
+ Definiált célok
+
+
+
+ Az install és a
+ package célok
+ egyaránt folyamatosan haladnak lefelé a
+ könyvtárszerkezetben és az
+ alkönyvtárakban hívják
+ saját maguk tényleges
+ változatát (ezek a
+ realinstall és
+ realpackage).
+
+
+
+ A clean
+ eltávolítja a folyamat során
+ keletkezett állományokat (és az
+ elõbbiekhez hasonlóan lefele halad a
+ könyvtárszerkezetben). A
+ cleandir ugyanezt
+ csinálja, de ha talál a
+ tárgykódokhoz tartozó
+ könyvtárat, akkor azt is törli.
+
+
+
+
+
+
+ Bõvebben a feltételes
+ kifejezésekrőlzekrõl
+
+
+
+ Az exists egy másik logikai
+ függvény, amellyel lekérdezhetjük,
+ hogy a paramétereként megadott
+ állomány létezik-e.
+
+
+
+ Az empty logikai
+ függvény igaz értékû, ha a
+ paramétereként megadott
+ változó értéke
+ üres.
+
+
+
+ A target logikai
+ függvény igaz értékû, ha a
+ paraméterként megadott cél még
+ nem létezik.
+
+
+
+
+
+ Ciklusszerverzési lehetõségek
+ (.for)
+
+ A .for utasítás
+ segítségével adott
+ utasításokat tudunk elvégezni egy
+ változó tartalmaként megadott,
+ szóközökkel határolt elemekre. A
+ ciklus belsejében egy változóból
+ érhetjük el az aktuálisan feldolgozott
+ elemet.
+
+_SUBDIRUSE: .USE
+.for entry in ${SUBDIR}
+ @${ECHO} "===> ${DIRPRFX}${entry}"
+ @(cd ${.CURDIR}/${entry} && \
+ ${MAKE} ${.TARGET:S/realpackage/package/:S/realinstall/install/} DIRPRFX=${DIRPRFX}${entry}/ )
+.endfor
+
+ A fenti kódrészletben ha a
+ SUBDIR üres, akkor nem
+ történik semmi. Ha viszont egy vagy több
+ elemet is tartalmaz, akkor a .for és
+ az .endfor között megadott
+ utasítások megismétlõdnek minden
+ egyes elem esetén. Ezek értékét a
+ ciklus belsejében rendre a entry
+ változóban veszi fel.
+
+
+
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/examples/appendix.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/examples/appendix.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..42cdb579c5
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/examples/appendix.sgml
@@ -0,0 +1,452 @@
+
+
+
+
+
+ Példatár
+
+ Ebben a függelékben bemutatunk néhány
+ minta SGML forrást, illetve azokat a parancsokat, amelyekkel
+ egyik formátumból a másikba lehet ezeket
+ alakítani. Amennyiben sikeresen telepítettük
+ rendszerünkre a Dokumentációs Projektben
+ használt segédprogramokat, akkor az itt megadott minta
+ forrásokat akár közvetlenül is fel tudjuk
+ használni.
+
+ A mintáképp mellékelt források nem
+ fednek le mindent — nem tartalmazzák az összes
+ korábban ismertetett elemet, és
+ egyáltalán nem térnek ki a rövidebb
+ részek, például bevezetés,
+ elõszó,
+ köszönetnyilvánítás stb.
+ jelölésére. Ha konkrét
+ jelölési megoldásokra lenne
+ szükségünk, akkor kérjük le a
+ repositoryból a doc
+ CVSup gyûjteményt, és
+ nézzük át a benne szereplõ SGML
+ forrásokat, vagy böngésszük ezeket
+ közvetlenül a honlapon
+ keresztül.
+
+ A félreértések elkerülése
+ végett ezek a példák a szabvány DocBook
+ 4.1 DTD szerint íródtak, mellõzik a &os;
+ kiterjesztéseit. Ugyanúgy nem
+ építkeznek a &os; Dokumentációs Projekt
+ által módosított stíluslapokra sem,
+ hanem a Norm Walsh eredetileg kiadott stíluslapjait
+ használják. Ennek köszönhetõen
+ általános DocBook mintáknak is
+ tekinthetõek.
+
+
+ DocBook könyv, a book elem
+
+
+ DocBook book
+
+
+
+
+
+ ]]>Könyvminta
+
+
+ ]]>Vezetéknév
+ ]]>Keresztnév
+
+ ]]>ize@minta.hu
+
+
+
+
+ 2008
+ ]]>A copyright szövege
+
+
+
+ ]]>Ha tartozik a könyvhöz rövid tartalmi összefoglaló
+ (absztrakt), akkor azt ide írjuk.
+
+
+
+
+ ]]>Elõszó
+
+ ]]>A könyvhöz tartozhat elõszó is, amelyet itt kell
+ szerepeltetnünk.
+
+
+
+ ]]>Elsõ fejezet
+
+ ]]>Ez a könyv elsõ fejezetének tartalma.
+
+
+ ]]>Az elsõ szakasz
+
+ ]]>Ez a könyv elsõ szakasza.
+
+
+]]>
+
+
+
+
+ DocBook cikk, az article elem
+
+
+ DocBook article
+
+
+
+
+
+ ]]>Cikkminta
+
+
+ ]]>Vezetéknév
+ ]]>Keresztnév
+
+ ize@minta.hu
+
+
+
+
+ 2008
+ ]]>A copyright szövege
+
+
+
+ ]]>Ha tartozik a cikkhez rövid tartalmi összefoglalás
+ (absztrakt), akkor annak ide kell kerülnie.
+
+
+
+
+ ]]>Elsõ szakasz
+
+ ]]>Ez a cikk elsõ szakasza.
+
+
+ ]]>Elsõ alszakasz
+
+ ]]>Ez a cikk elsõ alszakasza.
+
+
+]]>
+
+
+
+
+ A formázott kimenet
+ elõállítása
+
+ Ebben a szakaszban feltételezzük, hogy már
+ vagy kézzel vagy pedig a hozzátartozó port
+ segítségével telepítettük a
+ textproc/docproj portban szereplõ
+ segédeszközöket. Emellett továbbá
+ még feltesszük, hogy az összes eszközt a
+ /usr/local
+ könyvtár alá telepítettük és
+ a binárisok elérési útvonala
+ része a PATH környezeti
+ változónak. Amennyiben ezektõl a
+ feltételezésektõl valamilyen módon
+ eltértünk, akkor a példákat
+ értelemszerûen a saját környezetünkre
+ alkalmazva kell végrehajtani.
+
+
+ A Jade használata
+
+
+ DocBook forrás átalakítása
+ HTML formátumúra (egyetlen nagy
+ állomány)
+
+ &prompt.user; jade -V nochunks \
+ -c /usr/local/share/sgml/docbook/dsssl/modular/catalog \
+ -c /usr/local/share/sgml/docbook/catalog \
+ -c /usr/local/share/sgml/jade/catalog \
+ -d /usr/local/share/sgml/docbook/dsssl/modular/html/docbook.dsl \
+ -t sgml állomány.sgml > állomány.html
+
+
+
+ A nochunks paramétert adja
+ át a stíluslapoknak és az
+ eredményt a szabványos kimenetre
+ irányítattja át (Norm Walsh
+ stíluslapjait használjuk).
+
+
+
+ Megadjuk a Jade
+ által feldolgozandó katalógusokat. Itt
+ három katalógust kell megadni. Az elsõ
+ katalógus a DSSSL stíluslapok, a
+ második a DocBook DTD és a harmadik a
+ Jade számára
+ tartalmaz információkat.
+
+
+
+ A Jade a dokumentum
+ feldolgozásához az itt megadott DSSSL
+ stíluslapot fogja felhasználni.
+
+
+
+ A Jade itt kap
+ utasítást arra, hogy az egyik DTD-ból a
+ másikba alakítsa
+ át a dokumentumot. Ebben a
+ példában most a DocBook DTD-ból
+ alakítunk át a HTML DTD-ba.
+
+
+
+ Megadjuk a feldolgozandó
+ állományt a Jade
+ számára és
+ átirányítjuk a kimenetet egy
+ .html kiterjesztésû
+ állományba.
+
+
+
+
+
+ DocBook forrás átalakítása
+ HTML formátumúra (több kisebb
+ állomány)
+
+ &prompt.user; jade \
+ -c /usr/local/share/sgml/docbook/dsssl/modular/catalog \
+ -c /usr/local/share/sgml/docbook/catalog \
+ -c /usr/local/share/sgml/jade/catalog \
+ -d /usr/local/share/sgml/docbook/dsssl/modular/html/docbook.dsl \
+ -t sgml állomány.sgml
+
+
+
+ Megadjuk a Jade
+ által feldolgozandó katalógusokat. Itt
+ három katalógust kell megadni. Az elsõ
+ katalógus a DSSSL stíluslapok, a
+ második a DocBook DTD és a harmadik a
+ Jade számára
+ tartalmaz információkat.
+
+
+
+ A Jade a dokumentum
+ feldolgozásához az itt megadott DSSSL
+ stíluslapot fogja felhasználni.
+
+
+
+ A Jade itt kap
+ utasítást arra, hogy az egyik DTD-ból a
+ másikba alakítsa
+ át a dokumentumot. Ebben a
+ példában most a DocBook DTD-ból
+ alakítunk át a HTML DTD-ba.
+
+
+
+ Megadjuk a feldolgozandó
+ állományt a Jade
+ számára. A stíluslap fogja majd
+ eldönteni, hogy mi legyen a neve a menet közben
+ keletkezõ egyes HTML állományoknak,
+ illetve a gyökérnek (ez az az
+ állomány, ahonnan a dokumentum
+ kezdõdik).
+
+
+
+ Elõfordulhat, hogy ez a parancs szintén csak
+ egyetlen HTML állományt generál. Ez
+ függ a feldolgozandó dokumentum
+ szerkezetétõl és a stíluslap
+ feldarabolást vezérlõ
+ szabályaitól.
+
+
+
+ DocBook forrás átalakítása
+ Postscript formátumúra
+
+ Az SGML forrást &tex;
+ állománnyá akarjuk alakítani.
+
+ &prompt.user; jade -V tex-backend \
+ -c /usr/local/share/sgml/docbook/dsssl/modular/catalog \
+ -c /usr/local/share/sgml/docbook/catalog \
+ -c /usr/local/share/sgml/jade/catalog \
+ -d /usr/local/share/sgml/docbook/dsssl/modular/print/docbook.dsl \
+ -t tex állomány.sgml
+
+
+
+ Felparaméterezzük a stíluslapot a
+ &tex; formátumú kimenet
+ elõállításához.
+
+
+
+ Megadjuk a Jade
+ által feldolgozandó katalógusokat. Itt
+ három katalógust kell megadni. Az elsõ
+ katalógus a DSSSL stíluslapok, a
+ második a DocBook DTD és a harmadik a
+ Jade számára
+ tartalmaz információkat.
+
+
+
+ A Jade a dokumentum
+ feldolgozásához az itt megadott DSSSL
+ stíluslapot fogja felhasználni.
+
+
+
+ Megadjuk a Jade
+ számára, hogy &tex; formátumú
+ kimenetet készítsen.
+
+
+
+ Az így keletkezõ .tex
+ kiterjesztésû állomány aztán a
+ &jadetex makrócsomaggal
+ együtt átadható bemenetként a
+ tex parancsnak.
+
+ &prompt.user; tex "&jadetex" állomány.tex
+
+ A tex parancsot
+ legalább háromszor le kell
+ futtatni. Elõször feldolgozza a dokumentumot,
+ és szétválogatja az egyes részeit,
+ hogy meg tudja állapítani részeit
+ hivatkoztuk valahonnan máshonnan, hogyan indexelje
+ stb.
+
+ Ha ebben a fázbisban különbözõ
+ figyelmeztetéseket látunk, mint
+ például LaTeX Warning: Reference
+ `136' on page 5 undefined on input line 728.,
+ akkor még ilyenkor ne foglalkozzunk
+ különösebben velük.
+
+ A második futtatás során újra
+ feldolgozza a dokumentumot a korábbi
+ feldolgozásból származó bizonyos
+ elõismeretek (például a dokumentum
+ oldalszámának) alapján. Ekkor az indexek
+ és a kereszthivatkozások már gond
+ nélkül feloldhatóak.
+
+ A harmadik menetben elvégzi az utolsó
+ simításokat, amennyiben szükség van
+ rájuk.
+
+ Ebben a fázisban egy
+ állomány.dvi
+ alakú eredményt kapunk.
+
+ Végezetül az imént kapott
+ .dvi állomány Postscript
+ formátumúra alakításához
+ futtassuk le a dvips parancsot:
+
+ &prompt.user; dvips -o állomány.ps állomány.dvi
+
+
+
+ DocBook forrás átalakítása
+ PDF formátumúra
+
+ A feldolgozási folyamat elsõ része
+ hasonló ahhoz, amikor DocBook forrásból
+ akarunk Postscript formátumú
+ állományt készíteni, tehát
+ elegendõ a jade parancsot az
+ elõbb megadott paraméterekkel meghívni
+ (lásd ).
+
+ Amikor viszont megkaptuk a .tex
+ állományt, akkor a
+ pdfTeX programot futtassuk le
+ rá. Ügyeljünk arra, hogy ekkor már a
+ &pdfjadetex makrócsomagot kell
+ használnunk:
+
+ &prompt.user; pdftex "&pdfjadetex" állomány.tex
+
+ Ebben az esetben is háromszor kell lefuttatnunk a
+ parancsot.
+
+ Ennek eredményeképpen aztán
+ végül elõáll egy további
+ feldolgozást már nem igénylõ
+ állomány.pdf
+ állomány.
+
+
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/overview/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/overview/chapter.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..95a0a69749
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/overview/chapter.sgml
@@ -0,0 +1,378 @@
+
+
+
+
+
+ Áttekintés
+
+ Üdvözöljük a &os;
+ Dokumentációs Projektben! A &os;
+ sikerességéhez elegendhetetlenül fontos a
+ jó minõségû dokumentáció,
+ amelynek jelentõs részét a &os;
+ Dokumentációs Projekt (röviden FDP)
+ állítja elõ. Ez a projekt rendkívül
+ értékesnek tart bármilyen fajta
+ támogatást.
+
+ Ennek a dokumentumnak fõ célja, hogy bemutassa
+ az FDP szervezõdését,
+ hogyan készítsünk és
+ küldjünk az FDP részére
+ dokumentációt, és hogyan
+ használjuk hatékonyan a dokumentációk
+ írásához készített
+ eszközöket.
+
+ tagság
+
+ Az FDP bárkit szívesen fogad. A tagságnak
+ nincs semmiféle elõfeltétele, a tagoknak nem
+ kötelezõ havonta adott mennyiségû
+ dokumentációk írniuk. A
+ belépésnek mindössze annyit kell tennünk,
+ hogy feliratkozunk a &a.doc; tagjai közé.
+
+ A könyv elolvasása során
+ megismerjük:
+
+
+
+ milyen dokumentációkat tart karban az FDP;
+
+
+
+ az FDP által karbantartott
+ dokumentációk megírásához
+ használt SGML nyelvet;
+
+
+
+ hogyan készítsünk
+ módosításokat a
+ dokumentációhoz;
+
+
+
+ hogyan küldjük be és nézessük
+ át a módosításainkat, ezek
+ miként kerülhetnek be a &os; hivatalos
+ dokumentációjába.
+
+
+
+
+ A &os; dokumentációja
+
+ Az FDP a &os;-hez mellékelt dokumentációk
+ négy fajtájáért felelõs:
+
+
+
+ Man oldalak
+
+
+ Az angol nyelvû man oldalakat nem az FDP tagjai
+ készítik, azok az alaprendszer részei.
+ Az FDP viszont az olvashatóság vagy az
+ esetleges pontatlanságok javítása
+ érdekében át tudja fogalmazni
+ ezeket.
+
+ Továbbá a különbözõ
+ fordítói csoportok felelõsek a rendszerhez
+ tartozó egyes man oldalak
+ fordításaiért, amelyek szintén
+ az FDP keretein belül készülnek.
+
+
+
+
+ GYIK
+
+
+ A GYIK célja a &os;-vel foglalkozó
+ különbözõ levelezõ listákon
+ és hírcsoportokon felbukkanó gyakran
+ ismételt kérdések (rövid,
+ lényegretörõ) megválaszolása.
+ Ez a formátum nem teszi lehetõvé hosszabb
+ és minden részletre kiterjedõ
+ válaszok megfogalmazását.
+
+
+
+
+ Kézikönyv
+
+
+ A kézikönyv a &os;
+ felhasználók számára
+ összeállított átfogó,
+ intereten keresztül is olvasható
+ referencia.
+
+
+
+
+ Honlap
+
+
+ A http://www.FreeBSD.org/
+ címen, illetve annak különbözõ
+ tükrözésein keresztül
+ elérhetõ honlapok képviselik a &os;
+ elsõdleges megjelenési formáját a
+ világhálón. Legtöbben ezen az
+ oldalon találkoznak a &os;-vel
+ elõször.
+
+
+
+
+ Az imént felsorolt kategóriák mindegyike
+ megtalálható a &os; repositoryjában,
+ ezért a velük kapcsolatos
+ változtatásokhoz tartozó
+ naplóbejegyzések mindenki számára
+ láthatóak, illetve a
+ CVSup vagy
+ CTM alkalmazások
+ használatával a
+ dokumentációkból létre tudunk hozni
+ egy helyi másolatot.
+
+ Mindezek mellett sokan készítettek
+ további oktatóanyagokat és &os;-hez
+ kapcsolódó honlapokat. Ezek némelyike (a
+ szerzõ elõzetes engedélyével) a
+ repositoryban is megtalálható. A többi esetben
+ a szerzõk úgy döntöttek, hogy a &os;
+ forrásaitól független helyen szeretnék
+ tárolni a leírásaikat. Ilyenkor pedig az FDP
+ törekszik belinkelni ezeket.
+
+
+
+ Mielõtt belekezdenénk
+
+ Az alábbi ismereteket feltételezzük az
+ olvasó részérõl:
+
+
+
+ Képesek vagyunk lekérni és
+ folyamatosan frissíteni a &os; repository egy helyi
+ számítógépen tárolt
+ változatát (például a
+ CVS,
+ CVSup vagy
+ CTM alkalmazások
+ valamelyikének használatával), vagy
+ egyszerûen csak letölteni belõle a
+ CVSup
+ segítségével egy elõre
+ kikért példányt.
+
+
+
+ Tudunk szoftvereket telepíteni a &os;
+ Portgyûjteményébõl vagy a
+ &man.pkg.add.1; használatával.
+
+
+
+
+
+ A legfontosabb tudnivalók
+
+ Ha most csak a legalapvetõbb ismeretekre van
+ szükségünk, és a részletekkel
+ csupán késõbb akarunk majd foglalkozni, akkor
+ az alábbi utasítások alapján javasolt
+ elindulni:
+
+
+
+ Telepítsük a textproc/docproj metaportot:
+
+ &prompt.root; cd /usr/ports/textproc/docproj
+&prompt.root; make JADETEX=no install
+
+
+
+ Készítsünk egy helyi másolatot a
+ &os; forrásának doc
+ könyvtáráról. Erre megfelel a
+ CVSupcheckout
+ módja vagy a repository teljes tartalmának
+ letöltése.
+
+ Egy használható helyi másolathoz
+ legalább a doc/share és
+ doc/en_US.ISO8859-1/share
+ könyvtárakat kell kikérnünk:
+
+ &prompt.user; cvs checkout doc/share
+&prompt.user; cvs checkout doc/en_US.ISO8859-1/share
+
+ Ha viszont sok tárhellyel rendelkezük, akkor
+ akár mindent kikérhetünk:
+
+ &prompt.user; cvs checkout doc
+
+
+
+ Amikor egy korábban felrakott könyvhöz
+ vagy cikkhez készítünk
+ módosításokat, elõtte
+ kérjük ki a repositoryból. Ha egy
+ új könyvet vagy cikket szeretnék
+ beküldeni, akkor építkezzünk a
+ meglevõekbõl.
+
+ Tegyük fel például, hogy írtunk
+ egy cikket a &os; és &windows; 2000 rendszerek közti
+ VPN-hálózatok
+ létrehozásáról:
+
+
+
+ Kérjük ki az articles
+ könyvtár tartalmát.
+
+ &prompt.user; cvs checkout doc/en_US.ISO8859-1/articles
+
+
+
+ Másoljunk le valamelyik cikket és
+ használjuk fel sablonként. Most úgy
+ döntöttük, hogy az új cikket a
+ vpn-w2k könyvtárba
+ helyezzük el:
+
+ &prompt.user; cd doc/en_US.ISO8859-1/articles
+&prompt.user; cp -R committers-guide vpn-w2k
+
+
+
+ Ha viszont egy már létezõ dokumentumot
+ akarunk szerkeszteni, például a GYIK-ot, akkor
+ kérjük ki azt a könyvtárat, amelyikben
+ található. Ez ebben az esetben a
+ doc/en_US.ISO8859-1/books/faq:
+
+ &prompt.user; cvs checkout doc/en_US.ISO8859-1/books/faq
+
+
+
+ A könyvtárban található
+ .sgml állományokat
+ írjuk át a kedvenc
+ szövegszerkesztõnkkel.
+
+
+
+ A forrásban használt jelölõket a
+ lint cél
+ segítségével ellenõrizhetjük.
+ Ilyenkor anélkül tudjuk megtalálni a
+ dokumentum forrásában rejtõzõ
+ hibákat, hogy ténylegesen el kellene
+ végeznünk azok idõigényes
+ átalakítását:
+
+ &prompt.user; make lint
+
+ Amikor viszont valóban le akarjuk
+ generáltatni a dokumentumot, a FORMATS
+ változóban tudjuk felsorolt a kért
+ formátumokat. Itt jelen pillanatban a
+ html, html-split,
+ txt, ps,
+ pdf és rtf
+ értékeket szerepeltethetjük. A
+ támogatott formátumok legfrissebb
+ listáját mellesleg a
+ doc/share/doc.docbook.mk
+ állományban találhatjuk meg. Ha
+ egyszerre több formátumot kértünk,
+ akkor ne felejtsük el idézõjelek
+ közé tenni a felsorolást.
+
+ Például így lehet egy dokumentumot
+ csak html formátumra
+ alakítani:
+
+ &prompt.user; make FORMATS=html
+
+ Ha viszont egyszerre szeretnénk a
+ dokumentumból html és
+ txt formátumot létrehozatni,
+ akkor megtehetjük azt két külön
+ &man.make.1; paranccsal:
+
+ &prompt.user; make FORMATS=html
+&prompt.user; make FORMATS=txt
+
+ Vagy egyetlen paranccsal:
+
+ &prompt.user; make FORMATS="html txt"
+
+
+
+ Küldjük be a
+ módosításainkat a &man.send-pr.1;
+ használatával.
+
+
+
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/psgml-mode/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/psgml-mode/chapter.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..18a197292c
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/psgml-mode/chapter.sgml
@@ -0,0 +1,242 @@
+
+
+
+
+
+ Az sgml-mode használata az
+ Emacs
+ szövegszerkesztõben
+
+ Az Emacs és
+ XEmacs újabb változataihoz
+ tartozik egy psgml nevû, nagyon hasznos
+ csomag (a Portgyûjteménybõl a editors/psgml portból
+ telepíthetjük fel). Ez a
+ kiegészítés vagy az .sgml
+ állományok megnyitásakor töltõdik be
+ automatikusan, vagy pedig az M-x sgml-mode
+ parancs begépelésével.
+ Általánosságban véve ez az SGML
+ állományok és a bennük
+ található elemek és tulajdonságok
+ szerkesztésére alkalmas mód.
+
+ Az alábbiakban bemutatunk néhány olyan
+ alapvetõ parancsot ebben a módban, amelyekkel
+ könnyebbé válik a különbözõ
+ SGML dokumentumok, többek közt a kézikönyv
+ szerkesztése.
+
+
+
+ C-c C-e
+
+
+ Meghívja az
+ sgml-insert-element függvényt.
+ Ekkor meg kell adnunk az adott pontra beillesztendõ elem
+ nevét. Itt a Tab
+ lenyomásával kérhetjük a név
+ kiegészítését, az adott ponton
+ érvénytelen elemek neveit ilyenkor nem
+ érhetjük el.
+
+ A szövegbe ekkor bekerülnek az elemhez
+ tartozó kezdõ- és
+ zárócímkék. Amennyiben az elemhez
+ még tartoznak más egyéb
+ kötelezõ elemek is, akkor egyúttal ezek is
+ beszúródnak.
+
+
+
+
+ C-c =
+
+
+ Meghívja az
+ sgml-change-element-name
+ függvényt. A parancs használatához
+ álljunk a módosítandó elembe. A
+ végrehajtáshoz meg kell még adnunk azt
+ is, hogy mire akarjuk átírni az elem
+ nevét. Ezután az érintett elem
+ kezdõ- és zárócímkéi
+ lecserélõdnek.
+
+
+
+
+ C-c C-r
+
+
+ Meghívja az sgml-tag-region
+ függvényt. A használatához
+ elõször jelöljük ki a szöveg egy
+ részét (vigyük a kurzort a
+ kijelölés kezdetéhez, adjuk ki a
+ C-space billentyûparancsot, vigyük a kurzort a
+ kijelölés végéhez és
+ ismét adjuk ki a C-space parancsot).
+ Ezután meg kell adnunk még a bejelölt
+ rész jelöléséhez használni
+ kívánt elemet. Ennek
+ eredményeképpen végül a
+ kijelölt szakasz elejére és
+ végére bekerül az adott elem kezdõ-
+ és zárócímkéje.
+
+
+
+
+ C-c -
+
+
+ Meghívja az sgml-untag-element
+ függvényt. Álljunk a kurzorral az
+ eltávolítani kívánt elem
+ kezdõ- vagy
+ zárócímkéjére és
+ adjuk ki a parancsot. Ekkor az elem kezdõ- és
+ zárócímkéi törlésre
+ kerülnek.
+
+
+
+
+ C-c C-q
+
+
+ Meghívja az sgml-fill-element
+ függvényt. Ennek hatására az elem,
+ amelyben állunk a kurzorral rekurzívan
+ feldolgozásra kerül (például
+ újraformázódik). Ez a
+ változtatás a tördelést is
+ érinteni fogja, tehát
+ például még
+ programlisting elemek esetében is.
+ Ezért mindig csak körültekintéssel
+ alkalmazzuk!
+
+
+
+
+ C-c C-a
+
+
+ Meghívja az
+ sgml-edit-attributes függvényt.
+ Ekkor a legközelebbi befoglaló elemhez
+ megnyílik egy másik szerkesztési
+ pufferben az összes hozzátartozó
+ tulajdonság, értékekkel együtt. Itt
+ a Tab lenyomásával tudunk
+ lépkedni az egyes elemek között, a
+ C-k paranccsal lecserélni egy
+ meglevõ értéket egy újra, illetve a
+ C-c C-c paranccsal bezárni a puffert
+ és visszatérni az eredeti dokumentum
+ szerkesztéséhez.
+
+
+
+
+ C-c C-v
+
+
+ Meghívja az sgml-validate
+ függvényt. Felajánlja a jelenleg megnyitott
+ dokumentum mentését (amennyiben
+ szükséges) és ellenõrzi az SGML
+ szabvány szerinti
+ érvényességét. A vizsgálat
+ eredménye egy új pufferbe kerül, ahol
+ szépen sorban végig tudjuk nézni az
+ összes hibát és javítani ezeket
+ menet közben.
+
+
+
+
+ C-c /
+
+
+ Meghívja az
+ sgml-insert-end-tag
+ függvényt. Bezárja a kurzor elõtt
+ megkezdett elemet.
+
+
+
+
+ Nyilvánvalóan ebben a módban még
+ vannak további hasznos funkciók, de az
+ említetteket használják a leggyakrabban.
+
+ A Dokumentációs Projekten belüli
+ munkához az .emacs
+ állományban a következõ bejegyzéseket
+ érdemes megadni a megfelelõ tördeléshez,
+ elrendezéshez és sorszélességhez:
+
+
+ (defun local-sgml-mode-hook
+ (setq fill-column 70
+ indent-tabs-mode nil
+ next-line-add-newlines nil
+ standard-indent 4
+ sgml-indent-data t)
+ (auto-fill-mode t)
+ (setq sgml-catalog-files '("/usr/local/share/sgml/catalog")))
+ (add-hook 'psgml-mode-hook
+ '(lambda () (local-psgml-mode-hook)))
+
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/see-also/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/see-also/chapter.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..8b6316ae04
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/see-also/chapter.sgml
@@ -0,0 +1,148 @@
+
+
+
+
+
+ Lásd még...
+
+ Ez a dokumentum szándékosan nem törekszik az
+ SGML és az említett DTD-k, valamint a &os;
+ Dokumentációs Projekt részletes
+ bemutatására. Ezekrõl részletesebb
+ információkat az ebben a fejezetben
+ összegyûjtött hivatkozások mentén
+ kaphatunk.
+
+
+ &os; Dokumentációs Projekt
+
+
+
+ A &os;
+ Dokumentációs Projekt honlapja
+
+
+
+ A &os;
+ kézikönyv
+
+
+
+
+
+ SGML
+
+
+
+ Az SGML/XML
+ honlapja, minden, ami SGML
+
+
+
+ Könnyed
+ bevezetés az SGML használatába
+ (angolul)
+
+
+
+
+
+ HTML
+
+
+
+ A World Wide Web
+ Consortium honlapja
+
+
+
+ A HTML 4.0
+ specifikációja
+
+
+
+
+
+ DocBook
+
+
+
+ DocBook
+ Mûszaki Bizottság, a DocBook DTD
+ karbantartói
+
+
+
+ DocBook: The
+ Definitive Guide, a DocBook DTD interneten
+ olvasható dokumentációja
+
+
+
+ Nyílt
+ DocBook Repository, különbözõ
+ DSSSL stíluslapok és egyéb
+ források a DocBook felhasználók
+ számára
+
+
+
+
+
+ Linux Dokumentációs Projekt
+
+
+
+ A Linux
+ Dokumentációs Projekt honlapja
+
+
+
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/sgml-markup/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/sgml-markup/chapter.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..cc53fc2c5b
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/sgml-markup/chapter.sgml
@@ -0,0 +1,3425 @@
+
+
+
+
+
+ Az SGML alkalmazása
+
+ Ebben a fejezetben a &os; Dokumentációs Projekt
+ keretein belül két leggyakrabban elõforduló
+ jelölõnyelvet ismerhetjük meg. Az egyes szakaszokban
+ ezen nyelvek bemutatására, illetve jelenleg
+ alkalmazott vagy alkalmazandó jelölési
+ sajátosságaira térünk ki.
+
+ Az itt tárgyalt jelölõnyelvek nagy
+ számú elemet tartalmaznak, és ezért
+ gyakorta zavarba ejtõ lehet az adott helyzetnek
+ leginkább megfelelõ elemek kiválasztása a
+ rengeteg kínálkozó alternatíva
+ közül. Ebben a szakaszban ezért igyekezük
+ érinteni az összes fontosabb elemet, valamint
+ példákat mutatni a megfelelõ
+ használatukra.
+
+ Ez az összefoglalás természetesen
+ nem tartalmazza mindegyik elemet, mivel ezzel
+ lényegében a nyelv saját
+ dokumentációját írnánk le
+ ismételten. Ebben a szakaszban elsõsorban inkább
+ azon elemek ismertetését tûztük ki
+ célul, amelyek a munkánk során
+ valószínûleg a leghasznosabbaknak fognak
+ bizonyulni. A további különbözõ
+ jelölési megoldásokra vonatkozóan
+ bátran kérhetünk tanácsot a &a.doc;
+ tagjaitól!
+
+
+ Belsõ elemek kontra blokkok
+
+ A leírás további részeiben
+ belsõnek nevezzük azokat az elemeket,
+ amelyek szerepelhetnek blokkelemekben és nem okoznak
+ sortörést. Ezzel szemben viszont a
+ blokk formátumú elemek
+ feldolgozása sortörést (vagy egyéb
+ feldolgozási lépéseket)
+ eredményez.
+
+
+
+ HTML
+
+ A HTML, más néven HyperText Markup Language, a
+ Világháló jelölõnyelve. Ezzel
+ kapcsolatban részlesebb leírásokat a címen
+ találhatunk.
+
+ A HTML használata a &os; honlapján
+ található oldalak
+ készítésénél jelenik meg.
+ Más dokumentációkhoz azonban
+ (általánosságban) nem szokták
+ alkalmazni, mivel a DocBook ennél sokkal
+ bõségesebb eszközöket kínál
+ fel. Ennek következményeképpen tehát
+ többnyire csak a honlap fejlesztése során
+ fogunk HTML oldalakkal találkozni.
+
+ A HTML létrejötte óta több
+ verzióváltáson is keresztülment
+ már, az 1, 2, 3.0, 3.2 verziókat követõen
+ egészen a legfrissebb 4.0 változatáig (amely
+ egyaránt elérhetõ
+ szigorú (strict) és
+ enyhébb (loose) formáiban
+ is).
+
+ A HTML DTD-k a Portgyûjteménybõl a textproc/html porton keresztül
+ érhetõek el. A textproc/docproj port ezt automatikusan
+ telepíti.
+
+
+ Formális publikus azonosító
+
+ A HTML megfelelni kívánt verziójától (amelyet sokszor szintnek is szoktak
+ nevezni) függően különböző formális publikus azonosító (FPI)
+ áll rendelkezésünkre.
+
+ A &os; honlapján található
+ HTML dokumentumok többsége a HTML 4.0 enyhébb
+ változatának felel meg:
+
+ PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN"
+
+
+
+ A dokumentum részei
+
+ A HTML dokumentumok általános esetben
+ két részre oszthatóak. Az elsõ,
+ fejnek nevezett rész tartalmazza a
+ dokumentumhoz tartozó metainformációkat,
+ például a címét, a szerzõ
+ nevét, a szülõdokumentumot és így
+ tovább. A második,
+ törzsnek hívott rész
+ pedig a felhasználó részére
+ megjelenített tartalmat foglalja magában.
+
+ A dokumentum ezen részeit rendre a
+ head (mint angolul a fej)
+ és a body (mint angolul a
+ törzs) elemekkel jelöljük. Ezeket
+ az elemeket végül a legfelsõbb szinten
+ álló html elem
+ tartalmazza.
+
+
+ Egy átlagos HTML dokumentum
+ felépítése
+
+ <html>
+ <head>
+ <title>A dokumentum címe</title>
+ </head>
+
+ <body>
+
+ …
+
+ </body>
+</html>
+
+
+
+
+ Blokkok
+
+
+ Fejlécek
+
+ A HTML lehetõvé teszi fejlécek
+ jelölését egészen hat
+ különbözõ szintig.
+
+ A legnagyobb és legkiemelkedõbb fejléc
+ a h1, majd ezt követi a
+ h2, egészen a h6
+ címkéig.
+
+ Az elem tartalma a fejléc szövege lesz.
+
+
+ A h1, h2, stb.
+ elmek
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Elsõ szakasz
+
+
+
+
]]>Ez az elsõ szakasz fejléce
+
+
+
+
]]>Ez az elsõ alszakasz fejléce
+
+
+
+
]]>Ez a második szakasz fejléce
+
+]]>
+
+
+ A HTML oldalaknak általában
+ rendelkezniük kell elsõ szintû fejléccel
+ (h1). Ez tetszõleges
+ számú második szintû fejlécet
+ (h2) tartalmazhat, amelyek szintén
+ tetszõleges mennyiségû harmadik szintû
+ fejlécet. Ügyeljünk arra, hogy minden
+ hn elem mindig a
+ nála eggyel nagyobb szintû elemet tartalmazza, a
+ sorszámozásban tehát nem javasolt
+ közöket hagyni.
+
+
+ A hn
+ elemek helytelen sorrendje
+
+ A használati módja:
+
+ ]]>Elsõ szakasz
+
+
+
+
]]>Alszakasz
+
+]]>
+
+
+
+
+ Bekezdések
+
+ A HTML egyetlen bekezdésfajtát ismer, ez a
+ p.
+
+
+ A p elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Ez egy bekezdés. Szinte bármilyen más elemet tartalmazhat.]]>
+
+
+
+
+ Idézetblokkok
+
+ Az idézetblokkok más dokumentumok nagyobb
+ részeinek idézésére
+ használhatóak az aktuális
+ bekezdésen túl.
+
+
+ A blockquote elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Részlet a Szózatból:
+
+
]]>Hazádnak rendületlenûl
+ Légy híve, oh magyar,
+ Bölcsõd az 's majdan sírod is,
+ Melly ápol 's eltakar.
+
+ A' nagy világon e' kivûl
+ Nincsen számodra hely,
+ Áldjon vagy verjen sors' keze,
+ Itt élned, halnod kell.
+
+ Ez a' föld, mellyen annyiszor
+ Apáid' vére folyt;
+ Ez, mellyhez minden szent nevet
+ Egy ezredév csatolt.
+
+ Itt küzdtenek honért a' hõs
+ Árpádnak hadai,
+ Itt törtek össze rabigát
+ Hunyadnak karjai.
+
+ Szabadság! Itten hordozák
+ Véres zászlóidat,
+ 'S elhulltanak legjobbjaink
+ A' hosszu harcz alatt.]]>
+
+
+
+
+ Felsorolások
+
+ A dokumentumokban háromféle
+ felsorolást használhatunk: sorszámozott,
+ sorszámozás nélkül és
+ definíciós.
+
+ Röviden úgy mutathatnánk be ezeket a
+ formátumokat, hogy a sorszámozott
+ felsorolásban az elemek elé számok
+ kerülnek, a sorszámozás nélküli
+ esetben pontok, a definíciós
+ felsorolásban pedig a bejegyzések két
+ részébõl jönnek létre az
+ elemek. Ezek közül az elsõ részben a
+ meghatározandó fogalom található,
+ míg a második részben annak
+ meghatározása.
+
+ A sorszámozott felsorolásokat az
+ ol elem jelzi, a sorszámozás
+ nélküli felsorolásokat az
+ ul elem, végül a
+ definíciós felsorolásokat a
+ dl elem.
+
+ A sorszámozott és sorszámozás
+ nélküli felsorolások a felsorolás
+ elemeit tartalmazzák, amelyeket a li
+ elemekkel vezetünk be. A felsorolások elemeinek
+ szöveges tartalma lehet, vagy ha ezeket becsomagoljuk egy
+ vagy több p elembe, további
+ elemeket tartalmazhatnak.
+
+ A definíciós felsorolások
+ meghatározandó fogalmakat (dt)
+ és meghatározásokat
+ (dd) tartalmazhatnak. A
+ meghatározandó fogalmat tartalmazó
+ részben csak belsõ elemek szerepelhetnek. A
+ meghatározásokban viszont további blokkok
+ is megjelenhetnek.
+
+
+ Az ul és
+ ol elemek
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Egy sorszámozás nélkül felsorolás. A felsorolás elemei elõtt minden
+ bizonnyal pontok fognak megjelenni.
+
+
+
]]>Elsõ elem
+
+
]]>Második elem
+
+
]]>Harmadik elem
+
+
+
]]>Egy sorszámozott lista, ahol az elemek több bekezdésbõl állnak.
+ Mindegyik elem (figyelem: nem mindegyik bekezdés) elõtt egy sorszámnak kell
+ szerepelnie.
+
+
+
+
]]>Ez az elsõ elem. Ennek csak egy bekezdése van.
+
+
+
+
]]>Ez a második elem elsõ bekezdése.
+
+
]]>Ez a második elem második bekezdése.
+
+
+
+
]]>Ez az elsõ és egyetlen bekezdés a harmadik elemben.
+
+]]>
+
+
+
+ Definíciós felsorolások a
+ dl elemmel
+
+ A használat módja:
+
+
+
]]>Az elsõ fogalom meghatározásának második bekezdése.
+
+
+
]]>Második fogalom
+
+
+
]]>A második fogalom meghatározásának elsõ bekezdése.
+
+
+
]]>Harmadik fogalom
+
+
+
]]>A harmadik fogalom meghatározásának elsõ bekezdése.
+
+]]>
+
+
+
+
+ Formázott szöveg
+
+ Megadhatjuk, hogy a szöveg egyes részei
+ pontosan abban a formában kerüljenek a
+ felhasználó elé, ahogy az eredetileg
+ szerepel. Ilyenkor általában a szöveg
+ rögzített szélességû
+ betûtípussal jelenik meg, az egymás mellett
+ levõ szóközök nem vonódnak
+ össze, a sortörések hatása
+ fontossá válik.
+
+ Mindezt a pre elemen keresztül
+ érhetjük el.
+
+
+ A pre elem
+
+ A pre elem például
+ remekül alkalmas e-mailek
+ jelölésére:
+
+ From: Gabor PALI <pgj@FreeBSD.org>
+ To: bsd@hu.FreeBSD.org
+ Subject: Uj FreeBSD-cikk forditas: Naplozo UFS hasznalata asztali szamitogepeken
+
+ Kedves listatagok!
+
+
+ Nemreg elkeszitettem az ``Implementing UFS Journaling on a Desktop
+ PC'' neven szerepelo [1] FreeBSD-cikk magyar forditasat [2].
+ Szeretnek megkerni mindenkit, akit erdekel a honositott valtozat,
+ hogy olvassa el, nezze at, betatesztelje es mondjon rola velemenyt.
+ Egyelore meg csak a sajat Perforce repositorynkbol erheto el, de a
+ megadott linken naponta egyszer automatikusan frissul a HTML valtozat
+ a feltoltott valtoztatasok (peldaul hibajavitasok) fuggvenyeben.
+ Elore is nagyon szepen koszonom mindenkinek a segitseget!
+
+ :g
+
+ [1] http://www.freebsd.org/doc/en/articles/gjournal-desktop/
+ [2] http://people.freebsd.org/~pgj/gjournal-desktop_hu/]]>
+
+ Hasznos azonban tudnunk, hogy a <
+ és & jelek a formázott
+ szövegben továbbra is speciális
+ jelentéssel bírnak. A példában
+ ezért is használtunk
+ < egyedeket a
+ < jelek helyett. Ugyanezért a
+ > a >
+ helyén is látható. Ezért mindig
+ körültekintõen bánjunk a nyers
+ szövegbõl, például e-mailbõl
+ vagy forráskódból bemásolt
+ részletekkel, és ne felejtsük el
+ átalakítani a bennük
+ található speciális
+ karaktereket.
+
+
+
+
+
+ Táblázatok
+
+
+ A legtöbb (Lynx-hez hasonló) szöveges
+ módban futó böngészõ
+ kifejezetten ügyetlen módon jeleníti meg
+ a táblázatokat. Ha az oldalon a
+ táblázatos felépítést
+ választjuk, akkor a problémák
+ elkerüléséhez érdemes egy
+ alternatív jelölési módszert
+ alkalmazni.
+
+
+ A táblázatos formában
+ megjeleníteni kívánt
+ információt jelöljük a
+ table elemmel. A táblázatok
+ egy több sorból (tr mint
+ table row) állnak, amelyek egy vagy
+ több adatcellát (td mint
+ table data) tartalmaznak. Mindegyik cella
+ tartalmazhat további blokkokat, például
+ bekezdéseket vagy listákat, de akár
+ táblázatokat (ez a beágyazás
+ tetszõleges mélységig folytatható).
+ Ha a cella tartalma csak egyetlen bekezdés, akkor
+ nincs szükség a p elem
+ használatára.
+
+
+ A table egyszerû
+ használata
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Ez egy 2x2-es táblázat.
+
+
+
+
]]>Bal felsõ cella
+
+
]]>Jobb felsõ cella
+
+
+
+
]]>Bal alsó cella
+
+
]]>Jobb alsó cella
+
+
]]>
+
+ Egy cella több sorra vagy oszlopra is
+ átnyúlhat. Ennek jelzéséhez a
+ kiterjesztendõ sorokhoz a rowspan
+ és/vagy oszlopokhoz a colspan
+ tulajdonságot adjuk meg a megfelelõ
+ értékkel.
+
+
+ A rowspan tulajdonság
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Egy magas keskeny cella a bal oldalon, mellette jobbra
+ két rövid cella.
+
+
+
+
]]>Hosszú és keskeny
+
+
+
+
]]>Felsõ cella
+
+
]]>Alsó cella
+
+
]]>
+
+
+
+ A colspan tulajdonság
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Felül egy hosszú cella, alatt két rövidebb cella.
+
+
+
+
]]>Felsõ cella
+
+
+
+
]]>Bal alsó cella
+
+
]]>Jobb alsó cella
+
+
]]>
+
+
+
+ A rowspan és
+ colspan tulajdonságok
+ együttes használata
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Egy 3x3-as rácson a bal felsõ blokk 2x2 egymásba olvasztott
+ cellából áll. A többi cella normális.
+
+
+
+
]]>Bal felsõ nagy cella
+
+
]]>Jobb felsõ cella
+
+
+
+
+
+
]]>Jobb középsõ cella
+
+
+
+
]]>Bal alsó cella
+
+
]]>Bal középsõ cella
+
+
]]>Jobb alsó cella
+
+
]]>
+
+
+
+
+
+ Belsõ elemek
+
+
+ Az információ kiemelése
+
+ A HTML esetén a kiemelésnek két
+ szintje létezik, az em és a
+ strong. Ezek közül az
+ em jelenti a hagyományos
+ kiemelést és a strong az
+ erõsebbet.
+
+ Az em elem tartalma
+ általában dõlt betûvel jelenik meg,
+ miközben a strong elem tartalma
+ félkövéren. Ez a
+ megállapítás azonban nem minden esetben
+ igaz, ezért nem szabad semmi ilyesmit
+ feltételeznünk a használatukkor.
+
+
+ A em és
+ strong elemek
+
+ A használat módja:
+
+ ]]><em>Ezt</em> a részt kiemeltük, miközben <strong>ezt</strong> részt
+ erõsebben kiemeltük.]]>
+
+
+
+
+ Félkövér és dõlt
+ formázás
+
+ Mivel a HTML tartalmaz konkrétan a
+ megjelenítésre vonatkozó
+ jelölõket is, ezért külön jelezni
+ tudjuk a forrásban, hogy a szöveg melyik
+ részét szeretnénk
+ félkövéren vagy dõlten látni.
+ Ezeket a funkciókat a b, illetve az
+ i elemekkel érhetjük el.
+
+
+ A b és i
+ elemek
+
+ ]]><b>Ez</b> félkövér, <i>ez</i> pedig dõlt.]]>
+
+
+
+
+ Írógépszerû
+ formázás
+
+ Az írógépszerûen
+ (rögzített szélességû
+ karakterekkel) írt szövegek
+ formázásához a tt
+ (mint teletype) elemet
+ használhatjuk.
+
+
+ A tt elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Ezt a dokumentumot eredetileg Páli Gábor fordította,
+ és a következõ címen érhetõ el: <tt>pgj@FreeBSD.org</tt>.]]>
+
+
+
+
+ Méretezés
+
+ Elõfordulhat, hogy szeretnénk növelni
+ vagy csökkenteni a szöveg
+ megjelenítéséhez használt
+ betûtípus méretét. Erre
+ alapvetõen három lehetõség
+ kínálkozik.
+
+
+
+ Ágyazzuk az átméterezendõ
+ szöveget big és
+ small elemekbe. Ezeket a
+ címkéket tetszõleges
+ mélységig egymásba tudjuk
+ ágyazni, tehát írható olyan,
+ hogy <big><big>Ez már sokkal
+ nagyobb!</big></big>.
+
+
+
+ Használjuk a font elemet,
+ és a size
+ tulajdonságát állítsuk a
+ +1 vagy -1
+ értékre. Ez hatása szerint
+ megegyezik a big és a
+ small elemek
+ használatával, azonban ez a
+ típusú megoldás már
+ elavult.
+
+
+
+ A fontsize
+ tulajdonsága 1 és
+ 7 között
+ állítható. A betû
+ alapértelmezett mérete 3.
+ Ez a megközelítés már
+ elavult.
+
+
+
+
+ A big, small
+ és a font elemek
+
+ A következõ kódrészleteknek
+ ugyanaz a hatása.
+
+ ]]>Ez a szöveg <small>valamivel kisebb</small>. Ez a
+ a szöveg viszont <big>valamivel nagyobb</big>.
+
+
]]>Ez a szöveg <font size="-1">valamivel kisebb</font>. Ez a
+ szöveg viszont <font size="+1">valamivel nagyobb</font>.
+
+
]]>Ez a szöveg <font size="2">valamivel kisebb</font>. Ez a
+ szöveg viszont <font size="4">valamivel nagyobb</font>.]]>
+
+
+
+
+
+ Hivatkozások
+
+
+ A hivatkozások is belsõ elemek.
+
+
+
+ Hivatkozás más dokumentumokra a
+ Világhálón
+
+ A Világhálón elhelyezkedõ
+ dokumentumokat úgy tudjuk hivatkozni, ha ismerjük a
+ helyüket.
+
+ A hivatkozást az a elemmel
+ adhatjuk meg, amelynek a href
+ tulajdonsága tartalmazza a hivatkozott dokumentum
+ helyét. Az elem tartalma ekkor egy
+ hivatkozássá változik, és a
+ felhasználó számára is jól
+ látható módon jelenik meg
+ (aláhúzással, más színnel,
+ más egérmutatóval és így
+ tovább).
+
+
+ Az <a href="..."> elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Erre vonatkozóan részletesebb információkat a
+ <a href="http://www.FreeBSD.org/">&os; honlapján</a> találhatunk.]]>
+
+
+ Ezeket a hivatkozások a felhasználót
+ az adott dokumentum elejére
+ irányítják.
+
+
+
+ A dokumentumok más részeinek
+ hivatkozása
+
+ A dokumentumok egyéb részeire (akár
+ ugyanazon a dokumentumon belül) csak akkor tudunk
+ hivatkozni, ha a szerzõ elõzetesen
+ hivatkozási pontokat helyeztünk el
+ bennük.
+
+ Hivatkozási pontokat szintén
+ a elemekkel adhatunk meg, azonban a
+ href tulajdonság helyett a
+ name használatával.
+
+
+ Az <a name="..."> elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Ez]]> a bekezdés a hivatkozásokban a ]]>bekezd1]]>
+ névvel érhetõ el.]]>
+
+
+ A dokumentum így megnevezett részét
+ egy egyszerû hivatkozás
+ készítésével tudjuk elérni,
+ azonban a hivatkozási pont neve elé tennünk
+ kell egy # jelet.
+
+
+ Egy másik dokumentum nevesített
+ részének elérése
+
+ Tételezzük fel, hogy a
+ bekezd1 példánk az
+ ize.html állományban
+ található.
+
+ ]]>A témáról további információkat az ]]>ize.html]]>
+ ]]>elsõ bekezdésében]]> találhatunk.]]>
+
+
+ Ha egy hivatkozási pontra ugyanazon a dokumentumon
+ belül szeretnénk hivatkozni, akkor nyugodtan
+ elhagyhatjuk a dokumentum nevét, elegendõ
+ egyszerûen magát a hivatkozási pontot
+ megadnunk (természetesen a hozzátartozó
+ # jellel együtt).
+
+
+ Ugyanazon dokumentum nevesített
+ részének elérése
+
+ Tételezzük fel, hogy a
+ bekezd1 példa ugyanezen a
+ dokumentumon belül helyezkedik el:
+
+ ]]>A témáról további információkat az
+ ]]>elsõ bekezdésben]]> találhatunk.]]>
+
+
+
+
+
+
+ DocBook
+
+ A DocBook jelölõnyelvet eredetileg a HaL Computer
+ Systems és az O'Reilly & Associates dolgozta ki a
+ mûszaki jellegû dokumentációk
+ írásához
+ Ennek rövid története a
+ címen olvasható., illetve
+ 1998 óta a
+ DocBook Mûszaki Bizottság tartja karban. Mint
+ ilyen nyelv, eltérõen a LinuxDoc és a HTML
+ megoldásaitól, a DocBook erõsen olyan
+ jelölések irányába
+ orientálódik, amelyek nem azt írják le
+ hogyan, hanem mit
+ jelenítsünk meg.
+
+
+ Formális kontra
+ informális
+
+ Bizonyos elemeknek létezik ún.
+ formális és
+ informális változata. A
+ formális változat általában egy
+ címbõl és az adott elem informális
+ változatából áll. Az
+ informális változat nem tartalmaz
+ címet.
+
+
+ A DocBook használatához szükséges
+ DTD a Portgyûjteménybõl a textproc/docbook porton keresztül
+ érhetõ el. Ez a textproc/docproj port
+ részeként automatikusan
+ telepítõdik.
+
+
+ A &os; kiterjesztései
+
+ A &os; Dokumentációs Projekt kiterjesztette a
+ hivatalos DocBook DTD-t további elemekkel.
+ Segítségükkel bizonyos jelölések
+ sokkal pontosabbá tehetõek.
+
+ A kizárólag a &os; esetén alkalmazott
+ elemeket egyértelmûen jelezni fogjuk a
+ felsorolásban.
+
+ A dokumentum további részében a
+ DocBook kifejezés a DocBook DTD &os;
+ kiterjesztéseivel együtt értendõ.
+
+
+ Szeretnénk megemlíteni, hogy a
+ hozzáadott kiegészítésekben azonban
+ semmi olyan nincs, ami kizárólag a &os;-re
+ vonatkozna, egyszerûen csak a Projektben felmerült
+ igények mentén szeretne alkalmazni
+ néhány javítást. Ha más
+ &unix; jellegû rendszerek (NetBSD, OpenBSD, Linux, stb.)
+ fejlesztõit esetleg érdekelné a DocBook
+ további fejlesztése, kérjük,
+ vegyék fel velünk a kapcsolatot a &a.doceng;
+ címén.
+
+
+ A &os; kapcsán alkalmazott kiterjesztések
+ (jelenleg) nem érhetõek el a
+ Portgyûjteménybõl, hanem a &os; repositoryban
+ találjuk meg a doc/share/sgml/freebsd.dtd
+ helyen.
+
+
+
+ Formális publikus azonosító
+
+ A DocBook a testreszabott változatok formális
+ publikus azonosítóira vonatkozó
+ irányelvei szerint a &os; kiterjesztéseivel
+ bõvített DocBook DTD formális publikus
+ azonosítója a következõ lesz:
+
+ PUBLIC "-//FreeBSD//DTD DocBook V4.1-Based Extension//EN"
+
+
+
+ A dokumentum szerkezete
+
+ A DocBook többféle módon
+ kínál lehetõségeket a dokumentumok
+ szerkezetének kialakítására. A &os;
+ Dokumentációs Projektben a DocBook dokumentumok
+ két alapvetõ fajtáját
+ használjuk, a könyvet és a cikket.
+
+ A könyvek fejezetekbõl
+ (chapter) állnak, amelyek
+ használata kötelezõ. A könyv és a
+ fejezetek közé még további
+ szervezési rétegként beilleszhetõek
+ részek (part) is. Például a &os;
+ kézikönyv szerkezetét is ennek
+ megfelelõen alakítottuk ki.
+
+ A fejezetek tartalmazhatnak (vagy sem) egy vagy több
+ szakaszt, amelyeket sect1 elemekkel
+ jelezhetünk. Amennyiben egy szakasz újabb szakaszt
+ tartalmaz, akkor használjuk a sect2
+ elemet, és így tovább egészen a
+ sect5 szintig.
+
+ A fejezetek és a szakaszok tartalmazzák a
+ dokumentum tartalmának fennmaradó
+ részét.
+
+ Egy cikk egy könyvnél egyszerûbb
+ felépítésû, és nem tartalmaz
+ fejezeteket. Helyette a cikkek tartalmát egy vagy
+ több szakaszba szervezzük, a könyvnél
+ már említett sect1
+ (sect2 és így tovább)
+ elemek segítségével.
+
+ A készítendõ
+ dokumentációról értelemszerûen
+ jellegének mérlegelésével tudjuk
+ eldönteni, hogy könyvként esetleg
+ cikk-ként érdemesebb jelölni. A cikk
+ formátum választása leginkább olyan
+ információk esetén célszerû,
+ ahol nincs szükségünk külön
+ fejezetekre. Röviden szólva tehát egy
+ viszonylag rövid, legfeljebb 20-25 oldalas
+ írást takar. A könyv formátum ezzel
+ szemben leginkább olyan esetekben alkalmazható,
+ amikor az információ fejezetekre bontható,
+ amelyhez függelékek és hasonlók is
+ társulhatnak.
+
+ A &os;-hez készített cikkek
+ mindegyikét cikk-ként jelöltük,
+ miközben például ez a dokumentum, a &os; GYIK, és
+ a &os; kézikönyv
+ könyvként került jelölésre.
+
+
+ Könyv írása
+
+ A könyvek tartalmát egy
+ book elemben adjuk meg. Ez a
+ jelölõ amellett, hogy magában foglalja a
+ könyv teljes felépítését,
+ tovább információkat tud tárolni
+ magáról a könyvrõl. Ez lehet
+ akár hivatkozási célokat
+ szolgáló metainformáció, vagy
+ éppen a címlap
+ elkészítéséhez
+ szükséges egyéb
+ leírás.
+
+ A könyvre vonatkozó további
+ információkat egy bookinfo
+ elemen belül adhatjuk meg.
+
+
+ Egy book és
+ bookinfo elemek
+ segítségével definiált
+ könyvsablon
+
+ <book>
+ <bookinfo>
+ <title>Ide írjuk a címet</title>
+
+ <author>
+ <surname>Vezetéknév</surname>
+ <firstname>Keresztnév</firstname>
+ <affiliation>
+ <address><email>E-mail cím</email></address>
+ </affiliation>
+ </author>
+
+ <copyright>
+ <year>2008</year>
+ <holder role="mailto:E-mail cím">Név</holder>
+ </copyright>
+
+ <releaseinfo>$&os;$</releaseinfo>
+
+ <abstract>
+ <para>Ide kerüljön a könyv tartalmának rövid összefoglalása.</para>
+ </abstract>
+ </bookinfo>
+
+ …
+
+</book>
+
+
+
+
+ Cikk írása
+
+ A cikk tartalma az article elembe
+ kerül. A dokumentum szervezésén
+ kívül ennek az elemnek feladata
+ lehetõséget kínálni további
+ információk elhelyezésére. Ez
+ lehet hivatkozási célokra alkalmas
+ metainformáció, vagy például a
+ címlap elõállításához
+ szükséges egyéb adatok.
+
+ A cikk-kel kapcsolatos további
+ információk egy articleinfo
+ elemben adhatóak meg.
+
+
+ Egy article és
+ articleinfo elemek
+ segítségével definiált
+ cikksablon
+
+ <article>
+ <articleinfo>
+ <title>Ide írjuk a címet</title>
+
+ <author>
+ <surname>Vezetéknév</surname>
+ <firstname>Keresztnév</firstname>
+ <affiliation>
+ <address><email>E-mail cím</email></address>
+ </affiliation>
+ </author>
+
+ <copyright>
+ <year>2008</year>
+ <holder role="mailto:E-mail cím">Név</holder>
+ </copyright>
+
+ <releaseinfo>$&os;$</releaseinfo>
+
+ <abstract>
+ <para>Ide kerüljön a cikk tartalmának rövid összefoglalása.</para>
+ </abstract>
+ </articleinfo>
+
+ …
+
+</article>
+
+
+
+
+ Fejezetek készítése
+
+ A chapter elem
+ használatával tudunk fejezeteket jelölni.
+ Minden fejezetnek kötelezõen rendelkeznie kell egy
+ címmel, vagyis egy title elemmel. A
+ cikkek nem tartalmazhatnak fejezeteket,
+ kizárólag könyvek számára
+ tartják fenn.
+
+
+ Egy egyszerû fejezet
+
+
+ ]]>Fejezetcím
+
+ ...
+]]>
+
+
+ A fejezetek nem lehetnek üresek, a
+ title elem mellett még tartalmazniuk
+ kell valamilyen másik elemet is. Az üres
+ fejezetek készítéséhez
+ használjunk egy üres bekezdést.
+
+
+ Üres fejezetek
+
+
+ ]]>Ez egy üres fejezet
+
+
+]]>
+
+
+
+
+ Szakaszok fejezetek alatt
+
+ A könyvekben a fejezetek további szakaszokra,
+ alszakaszokra stb. bonthatóak (de nem
+ kötelezõ). A cikkekben azonban a szakaszok az
+ alapvetõ szervezõelemek, ezért minden cikknek
+ legalább egy szakaszt tartalmaznia kell. A szakaszok
+ létrehozására a
+ sectn elemet
+ használhatjuk, ahol az n
+ szám adja meg a szakasz szintjét.
+
+ Az elsõ ilyen
+ sectn elem a
+ sect1, amelybõl egy fejezetben egy
+ vagy több is szerepelhet. Ezek egy vagy több
+ sect2 elemet tartalmazhatnak, és
+ így tovább egészen az
+ sect5 szintjéig.
+
+
+ Szakaszok fejezetekben
+
+
+ ]]>Minta fejezet
+
+ ]]>Egy kis fejezetbeli szöveg.
+
+
+ ]]>Elsõ szakasz (1.1)
+
+ …
+
+
+
+ ]]>Második szakasz (1.2)
+
+
+ ]]>Elsõ alszakasz (1.2.1)
+
+
+ ]]>Elsõ al-alszakasz (1.2.1.1)
+
+ …
+
+
+
+
+ ]]>Második alszakasz (1.2.2)
+
+ …
+
+
+]]>
+
+
+
+ Láthatjuk, hogy ebben a példában a
+ szakaszok neveiben megjelenik a szakaszok
+ számozása. Ezt azonban ne írjuk bele a
+ dokumentumainkba! A szakaszok
+ számozását a stíluslapok
+ végzik (errõl még késõbb
+ szó lesz), ezekkel egyáltalán nem kell
+ foglalkoznunk.
+
+
+
+
+ A dokumentum felosztása part
+ elemek használatával
+
+ A book és
+ chapter elemek részérõl
+ felkínált szervezési szintek
+ közé a part elemek
+ alkalmazásával egy újabbat tudunk
+ illeszteni. Erre a cikkek esetében nincs
+ lehetõségünk.
+
+
+ ]]>Bevezetés
+
+
+ ]]>Áttekintés
+
+ ...
+
+
+
+ ]]>Mi a &os;?
+
+ ...
+
+
+
+ ]]>Történet
+
+ ...
+
+]]>
+
+
+
+
+ Blokkok
+
+
+ Bekezdések
+
+ A DocBookban a bekezdések háromféle
+ típusát találhatjuk meg:
+ formalpara, para
+ és simpara.
+
+ Az iméntiek közül a legtöbb esetben
+ az para elemre lesz
+ szükségünk. A formalpara
+ tartalmaz még egy title elemet,
+ illetve a simpara nem engedélyezi
+ bizonyos elemek használatát a
+ bekezdésben. Érdemes tehát inkább
+ következetesen a para
+ használatánál maradni.
+
+
+ A para elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Ez egy bekezdés. Tetszõleges egyéb elem megjelenhet benne.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ Ez egy bekezdés. Tetszõleges egyéb
+ elem megjelenhet benne.
+
+
+
+
+ Idézetblokkok
+
+ Az idézetblokkok egy másik
+ dokumentumból származó, kiterjedtebb
+ hosszúságú idézetet jelölnek,
+ amelyeknek az aktuális bekezdéstõl
+ függetlenül kell megjelenniük. Erre
+ valószínûleg csak nagyon ritkán lesz
+ ténylegesen szükségünk.
+
+ Az idézetblokkok opcionálisan címeket
+ és szerzõt is tartalmazhatnak (de akár
+ szerepelhetnek cím vagy szerzõ
+ nélkül).
+
+
+ A blockquote elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Részlet Szerb Antal <quote>A Pendragon legenda</quote> címû
+ mûvébõl:
+
+
+ ]]>A Pendragon legenda
+
+ ]]>Szerb Antal
+
+ ]]>Minden nõben azt élveztem, hogy a szimbóluma volt valaminek. Volt
+ nõ, akit azért szerettem, mert õ volt Svédország, volt nõ, akit azért,
+ mert a XVIII. századra emlékeztetett törékeny Sèvres-mivolta.
+ Volt, akiben Jeanne d'Arc-ot álmodtam, volt, akiben az ezermellû
+ ephesusi Dianát. Cynthiát, ha megcsókoltam, úgy éreztem, most az
+ angol szonetekkel flörtölök, ötödfeles jambusokban. Volt, akinek édes
+ tehénszerûségében svájci, alpesi réteket élveztem.
+
]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ Részlet Szerb Antal A Pendragon
+ legenda címû
+ mûvébõl:
+
+
+ A Pendragon legenda
+
+ Szerb Antal
+
+ Minden nõben azt élveztem, hogy a
+ szimbóluma volt valaminek. Volt nõ, akit
+ azért szerettem, mert õ volt
+ Svédország, volt nõ, akit azért,
+ mert a XVIII. századra emlékeztetett
+ törékeny Sèvres-mivolta. Volt, akiben
+ Jeanne d'Arc-ot álmodtam, volt, akiben az
+ ezermellû ephesusi Dianát. Cynthiát,
+ ha megcsókoltam, úgy éreztem, most az
+ angol szonetekkel flörtölök,
+ ötödfeles jambusokban. Volt, akinek édes
+ tehénszerûségében svájci,
+ alpesi réteket élveztem.
+
+
+
+
+
+ Tanácsok, megjegyzések,
+ felhívások, figyelmeztetések, fontos
+ és mellékes információk
+
+ Esetenként szükségünk lehet arra,
+ hogy bizonyos többletinformációt
+ közöljünk az olvasóval a
+ szövegtõl elkülöníthetõ
+ módon. Ez többnyire olyan
+ metainformáció, amelyre a
+ felhasználónak tekintettel érdemes
+ lennie.
+
+ Az adott információ jellegétõl
+ függõen erre a célra a tip
+ (tanács), note (megjegyzés),
+ warning (felhívás),
+ caution (figyelmeztetés) és
+ important (fontos információ)
+ elemek valamelyikét tudjuk használni.
+ Amennyiben a közölni kívánt
+ információ kötõdik ugyan a
+ szöveghez, azonban az elõbbiek közül egyik
+ kategóriába sem sorolható be, akkor
+ használhatjuk a sidebar
+ (mellékinformáció) elemet is.
+
+ Nem teljesen tisztázott, hogy az imént
+ felsorolt elemek közül pontosan mikor melyiket kell
+ alkalmazni. A DocBook dokumentációja ezzel
+ kapcsolatban a következõket javasolja:
+
+
+
+ A note elemek olyan
+ információkat jelölnek, amelyek az
+ olvasó részérõl
+ megszivlelendõek.
+
+
+
+ Az important elemek a
+ note elemek egyik
+ változata.
+
+
+
+ A caution elemmel olyan
+ információt jelölnek, amelyek
+ ismeretének hiányában
+ adatvesztés vagy szoftveres károdás
+ következhet be.
+
+
+
+ A warning elemek olyan
+ információkat jelölnek, amelyek
+ ismeretének hiánya hardver
+ károsodását,
+ életveszélyt vagy a végtagok
+ sérülését
+ eredményezheti.
+
+
+
+
+ A warning elem
+
+ A használat módja:
+
+
+ ]]>A &os; telepítése után könnyen elõfordulhat, hogy a Windowst
+ teljesen le akarjuk törölni a merevlemezünkrõl.
+]]>
+
+
+ Így jelenik meg:
+
+
+ A &os; telepítése után könnyen
+ elõfordulhat, hogy a Windowst teljesen le akarjuk
+ törölni a merevlemezünkrõl.
+
+
+
+
+ Felsorolások és
+ eljárások
+
+ Gyakran adódhatnak olyan helyzetek, amikor az
+ olvasó felé fel kell sorolnunk valamilyen
+ információkat, vagy egy adott cél
+ elérése érdekében be kell
+ mutatnunk neki egy sorszámozott, egyenként
+ végrehajtandó
+ lépéssorozatot.
+
+ Erre a célra rendelkezésünkre
+ állnak az itemizedlist, az
+ orderedlist, illetve a
+ procedure elemek
+ A felsorolások megadására a
+ DocBook további lehetõségeket is
+ felkínál, azonban ezekkel itt most nem
+ foglalkozunk..
+
+ Az itemizedlist és az
+ orderedlist elemek hasonlóak az HTML
+ esetén már megismert megfelelõikhez, az
+ ul és ol
+ elemekhez. Egy vagy több listitem
+ elembõl állnak és mindegyik
+ listitem egy vagy több blokkot
+ tartalmaz. A listitem elemek a HTML
+ li elemeihez hasonlóak, azonban
+ ebben az esetben kötelezõ megadni ezeket.
+
+ A procedure elem ettõl
+ némileg eltér. Itt step
+ elemekbõl épül fel, amelyek további
+ step vagy substep
+ típusú elemeket foglalhatnak magukban. A
+ step elemek mindegyike blokkokat
+ tartalmaz.
+
+
+ Az itemizedlist,
+ orderedlist és
+ procedure elemek
+
+ A használat módja:
+
+
+
+ ]]>Ez a felsorolás elsõ eleme.
+
+
+
+ ]]>A a felsorolás második eleme.
+
+
+
+
+
+ ]]>Ez az elsõ sorszámozott elem.
+
+
+
+ ]]>Ez a második sorszámozott elem.
+
+
+
+
+
+ ]]>Csináljuk ezt.
+
+
+
+ ]]>Majd csináljuk azt.
+
+
+
+ ]]>Most pedig csináljuk így.
+
+]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+
+
+ Ez a felsorolás elsõ eleme.
+
+
+
+ Ez a felsorolás második eleme.
+
+
+
+
+
+ Ez az elsõ sorszámozott elem.
+
+
+
+ Ez a második sorszámozott elem.
+
+
+
+
+
+ Csináljuk ezt.
+
+
+
+ Majd csináljuk azt.
+
+
+
+ Most pedig csináljuk így.
+
+
+
+
+
+
+ Példák állományokra
+
+ Ha állományrészeket (vagy akár
+ teljes állományokat) akarunk bemutatni az
+ olvasónak, akkor érdemes ezeket egy
+ programlisting elembe illeszteni.
+
+ A programlisting elemeken belül
+ alkalmazott tördelés és a
+ sortörések helye jelentéssel
+ bír. Ennek egyik fontos
+ következménye, hogy a
+ nyitócímkének az állomány
+ tartalmának elsõ sorával együtt kell
+ megjelennie, illetve a
+ zárócímkének pedig az
+ utolsó sorban, ellenkezõ esetben üres sorok
+ fognak keletkezni a kimenetben.
+
+
+ A programlisting elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Miután befejeztük a feladatot, a programunknak valahogy így kell
+ majd kinéznie:
+
+#include <stdio.h>
+
+int
+main(void)
+{
+ printf("]]>Halló mindenki!]]>
+
+ Láthatjuk, hogy az #include
+ után a relációs jeleket nem
+ közvetlenül adtuk meg, hanem a nekik
+ megfelelõ egyedekkel.
+
+ Így jelenik meg:
+
+ Miután befejeztük a feladatot, a
+ programunknak valahogy így kell majd
+ kinéznie:
+
+ #include <stdio.h>
+
+int
+main(void)
+{
+ printf("Halló mindenki!\n");
+}
+
+
+
+
+ Magyarázó szövegek
+
+ A magyarázó szövegek
+ használatával a szöveg egy korábbi
+ részére vagy egy korábbi példa
+ adott helyére tudunk visszahivatkozni
+ anélkül, hogy a szövegen magán
+ belül hivatkoznánk rá.
+
+ Ehhez a co elem
+ használatával jelöljük be a példa
+ (programlisting,
+ literallayout vagy bármi más)
+ fontosabb részeit. Mindegyik elemhez egy egyedi
+ azonosítót kell társítanunk. A
+ példa után helyezzünk el egy
+ calloutlist elemet, amelyben a
+ megfelelõ további magyarázat
+ megadásával együtt visszahivatkozunk a
+ példa egyes részeire.
+
+
+ A co és
+ calloutlist elemek
+
+ ]]>Miután befejeztük a feladatot, a programunknak valahogy így kell
+ majd kinéznie:
+
+#include <stdio.h>
+
+int
+main(void)
+{
+ printf("]]>Halló mindenki!
+}
+
+
+
+ ]]>A szabványos állománymûveleteket tartalmazó header
+ állomány.
+
+
+
+ ]]>Megadjuk, hogy a <function>main()</function> függvény egy
+ <literal>int</literal> típusú értékkel térjen vissza.
+
+
+
+ ]]>A <function>printf()</function> hívással egy
+ <literal>Halló mindenki!</literal> szöveget írunk ki a szabványos
+ kimenetre.
+
+]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ Miután befejeztük a feladatot, a
+ programunknak valahogy így kell majd
+ kinéznie:
+
+ #include <stdio.h>
+
+int
+main(void)
+{
+ printf("Halló mindenki!\n");
+}
+
+
+
+ A szabványos
+ állománymûveleteket tartalmazó
+ header állomány.
+
+
+
+ Megadjuk, hogy a main()
+ függvény egy int
+ típusú értékkel
+ térjen vissza.
+
+
+
+ A printf()
+ hívással egy Halló
+ mindenki! szöveget írunk ki a
+ szabványos kimenetre.
+
+
+
+
+
+
+ Táblázatok
+
+ A HTML kapcsán megismertektõl
+ eltérõen a szöveg elrendezésének
+ befolyásolásához nem kell
+ táblázatokat használnunk, mivel
+ errõl majd a stíluslapok gondoskodnak
+ helyettünk. Ehelyett egyszerûen csak akkor
+ használjunk táblázatokat, amikor
+ táblázatosan akarunk adatokat megadni.
+
+ Általános értelemben véve
+ (ennek további részleteit lásd a DocBook
+ leírásában) a táblázatok
+ (amelyek lehetnek formálisak vagy informálisak)
+ egy table elembõl állnak.
+ Ennek magában kell foglalnia legalább egy
+ csoportot jelölõ tgroup elemet,
+ amely (tulajdonságként) megadja, hogy benne
+ mennyi oszlop található. Ezekben a csoportokban
+ aztán a thead elemmel
+ fejlécet adhatunk meg az egyes oszlopoknak, illetve
+ azok törzseit pedig tbody elemek
+ specifikálják.
+
+ A tgroup és
+ thead elemek egyaránt tartalmaznak
+ row elemeket, amelyek pedig
+ entry elemekre bonthatóak
+ tovább. Mindegyik ilyen entry elem
+ a táblázat egy celláját
+ jelöli.
+
+
+ Az informaltable elem
+
+ A használat módja:
+
+
+
+
+
+ ]]>Ez az elsõ oszlop fejléce
+ ]]>Ez a második oszlop fejléce
+
+
+
+
+
+ ]]>Elsõ oszlop, elsõ sor
+ ]]>Második oszlop, elsõ sor
+
+
+
+ ]]>Elsõ oszlop, második sor
+ ]]>Második oszlop, második sor
+
+
+
+]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+
+
+
+
+ Ez az elsõ oszlop fejléce
+ Ez a második oszlop fejléce
+
+
+
+
+
+ Elsõ oszlop, elsõ sor
+ Második oszlop, elsõ sor
+
+
+
+ Elsõ oszlop, második sor
+ Második oszlop, második sor
+
+
+
+
+
+
+ Az informaltable elemek esetén a
+ pgwide tulajdonságot mindig az
+ 1 értékkel használjuk,
+ ellenkezõ esetben az Internet Explorer egyik
+ hibája miatt a táblázat nem fog rendesen
+ megjelenni.
+
+ Amennyiben nem szeretnénk keretet a
+ táblázathoz, állítsuk az
+ informaltable elem frame
+ tulajdonságát a none
+ értékre (vagyis <informaltable
+ frame="none">).
+
+
+ A frame="none" típusú
+ táblázat
+
+ Így jelenik meg:
+
+
+
+
+
+ Ez az elsõ oszlop fejléce
+ Ez a második oszlop fejléce
+
+
+
+
+
+ Elsõ oszlop, elsõ sor
+ Második oszlop, elsõ sor
+
+
+
+ Elsõ oszlop, második sor
+ Második oszlop, második sor
+
+
+
+
+
+
+
+
+ Példák mûveletekre
+
+ Rengetegszer elõfordulhat, hogy az olvasónak
+ valamilyen módon be kell mutatnunk miként kell egy
+ bizonyos feladatot megoldania a rendszerben. Ezek a
+ példák általában valamilyen
+ párbeszédet jelentek a
+ számítógéppel: az olvasó
+ begépel egy parancsot, amelyre kap egy választ,
+ majd begépel egy újabb parancsot és
+ így tovább.
+
+ Ilyen helyzetek több különbözõ
+ elem és egyed alkalmazható.
+
+
+
+ A screen elem
+
+
+ Az olvasó a példával
+ kapcsolatos információkat a elsõsorban
+ képernyõrõl kapja, ennek
+ jelölésére használjuk a
+ screen elemet.
+
+ A screen elemeken belül
+ számít a szöveg
+ tördelése.
+
+
+
+
+ A prompt elem,
+ &prompt.root; és
+ &prompt.user; egyedek
+
+
+ Az olvasó a képernyõn mindig
+ valamilyen promptot is látni fog (ez lehet az
+ operációs rendszer, a
+ parancsértelmezõ vagy az adott
+ alkalmazás). Ezt a prompt
+ elemmel tudjuk jelölni.
+
+ Az egyszerû felhasználó és
+ a rendszergazda számára két
+ külön egyed létezik a parancssori
+ promptok jelölésére. Amikor
+ tehát az olvasónak egy paranccsorban kell
+ tevékenykednie, akkor a
+ &prompt.root; vagy a
+ &prompt.user; egyedek
+ valamelyikét használjuk. Ezeket nem kell
+ prompt elembe tenni.
+
+
+ A &prompt.root; és
+ &prompt.user; egyedek nem
+ részei az eredeti DocBook DTD-nek,
+ csupán a &os; kiterjesztései.
+
+
+
+
+
+ A userinput elem
+
+
+ A példában az olvasó
+ által begépelendõ részeket
+ tegyük userinput elemekbe. Ez
+ az olvasó felé
+ valószínûleg majd
+ másképpen jelenik meg.
+
+
+
+
+
+ A screen, prompt
+ és userinput elemek
+
+ A használat módja:
+
+ &prompt.user; ls -1
+ize1
+ize2
+ize3
+&prompt.user; ls -1 | grep ize2
+ize2
+&prompt.user; su
+Password:
+&prompt.root; cat ize2
+]]>Ez lenne az 'ize2' nevû állomány.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ &prompt.user; ls -1
+ize1
+ize2
+ize3
+&prompt.user; ls -1 | grep ize2
+ize2
+&prompt.user; su
+Password:
+&prompt.root; cat ize2
+Ez lenne az 'ize2' nevû állomány.
+
+
+
+ Annak ellenére, hogy a példában
+ szerepeltettük az ize2
+ állomány tartalmát,
+ nem a programlisting
+ elemmel jelöltük. A
+ programlisting elemeket inkább
+ állományrészletek
+ jelölésében alkalmazzuk,
+ függetlenül az olvasó
+ részérõl várt
+ mûveletektõl.
+
+
+
+
+
+ Belsõ elemek
+
+
+ Az információ kiemelése
+
+ Az egyes szavak vagy kifejezések
+ kiemeléséhez alkalmazzuk az
+ emphasis elemet. Ennek
+ hatására a kiemelt szövegrész
+ dõlten, esetleg félkövéren jelenik
+ meg, illetve a különbözõ felolvasó
+ szoftverek más hangsúlyozással
+ mondják el.
+
+ A kiemelt szövegrészek tényleges
+ megjelenését nem tudjuk befolyásolni, nem
+ tekinthetõ egyenlõnek a HTML b
+ és i elemeivel. Ha fontos
+ információt kívánunk
+ közölni, akkor az emphasis
+ helyett érdemesebb inkább az
+ important elem használatát
+ megfontolni.
+
+
+ Az emphasis elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>A &os; az Intel architektúrán kétség kívül
+ <emphasis>a</emphasis> legjobb UNIX-szerû operációs rendszer.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ A &os; az Intel architektúrán
+ kétség kívül a
+ legjobb UNIX-szerû operációs
+ rendszer.
+
+
+
+
+ Idézetek
+
+ Ha más dokumentumokból vagy
+ forrásból akarunk idézni a szövegben,
+ esetleg valamire csak képletesen szeretnénk
+ utalni, akkor használjuk a quote
+ elemet. A quote elemen belül a
+ legtöbb jelölõ elérhetõ a
+ szövegben.
+
+
+ Idézetek
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Arra viszont ügyeljünk, hogy hogy a keresési rend ne lépje át a
+ <quote>helyi és nyilvános adminisztráció között meghúzódó
+ határt</quote>, ahogy azt az RFC 1535 nevezi.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ Arra viszont ügyeljünk, hogy hogy a
+ keresési rend ne lépje át a helyi
+ és nyilvános adminisztráció
+ között meghúzódó
+ határt, ahogy azt az RFC 1535 nevezi.
+
+
+
+
+ Billentyûk, egérgombok és azok
+ kombinációja
+
+ A billentyûzeten egy adott billentyûre a
+ keycap elem
+ segítségével tudunk hivatkozni. Ugyanezt
+ a lehetõséget az egér gombjaira
+ vonatkozóan a mousebutton elem
+ nyújta. A billentyûk és egérgombok
+ együttes használatát pedig a
+ keycombo elemmel tudjuk
+ jelölni.
+
+ A keycombo elemnek van egy
+ action (tevékenység)
+ nevû tulajdonsága, amely lehet
+ click (kattintás),
+ double-click (kettõs
+ kattintás), other (egyéb),
+ press (nyomva tartás),
+ seq (egymás utáni), illetve
+ simul (együttes használat). Az
+ utóbbi két értékkel
+ jelölhetjük, hogy a megadott billentyûket vagy
+ gombokat egymás után esetleg egyszerre kell
+ lenyomnunk.
+
+ Az elemben felsorolt billentyûk és gombok
+ nevei közé a stíluslapok automatikusan
+ beillesztik a megfelelõ összekapcsoló
+ szimbólumot, például a
+ + jelet.
+
+
+ Billentyûk, egérgombok és azok
+ kombinációja
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>A második virtuális terminálra az <keycombo
+ action="simul"><keycap>Alt</keycap><keycap>F1</keycap></keycombo>
+ billentyûkombinációval tudunk
+ átváltani.
+
+]]>A <command>vi</command> programból úgy tudunk mentés nélkül kilépni, ha begépeljük a <keycombo
+ action="seq"><keycap>Esc</keycap><keycap>:</keycap>
+ <keycap>q</keycap><keycap>!</keycap></keycombo> sorozatot.
+
+]]>Az ablakkezelõt most úgy állítottuk be, hogy az <keycombo
+ action="simul"><keycap>Alt</keycap>
+ <mousebutton>jobb</mousebutton></keycombo> egérgomb segítségével
+ tudjuk mozgatni az ablakokat.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ A második virtuális terminálra az
+ AltF1
+ billentyûkombinációval tudunk
+ átváltani.
+
+ A vi programból úgy
+ tudunk mentés nélkül kilépni, ha
+ begépeljük az Esc:q!
+ sorozatot.
+
+ Az ablakkezelõt most úgy
+ állítottuk be, hogy az Altjobb
+ egyérgomb segítségével tudjuk
+ mozgatni az ablakokat.
+
+
+
+
+ Alkalmazások, parancsok, kapcsolók
+ és man hivatkozások
+
+ Nem szokatlan az igény, hogy a
+ dokumentáció írása során
+ gyakran szeretnénk hivatkozni alkalmazásokra
+ és parancsokra egyaránt. A két fajta
+ elem közti különbség egyszerû: az
+ alkalmazás az adott feladatot
+ megvalósító programcsomag (vagy program)
+ neve, miközben a parancs konkrétan annak a
+ programnak a neve, amelyet az olvasó futtatni
+ tud.
+
+ Mindezek mellett alkalmanként
+ szükségünk lehet arra, hogy a parancs
+ által várt egy vagy több paramétert
+ valamilyen módon felsoroljuk.
+
+ Végül hozzátesszük, hogy sokszor
+ szükségünk lehet a parancsokat a
+ hozzájuk tartozó man oldalakkal együtt
+ hivatkozni, a UNIX típusú
+ kézikönyvek megszokott
+ parancs(szám)
+ jelölésben.
+
+ Az alkalmazások neveit az
+ application elemmel tudjuk
+ jelölni.
+
+ Ha egy parancsot a hozzátartozó man oldallal
+ együtt akarunk hivatkozni (amire
+ valószínûleg az esetek nagy
+ többségében szükségünk is
+ lesz), akkor az ennek megfelelõ Docbook elem a
+ citerefentry lesz. Ez további
+ két elemet tartalmaz, ezek a
+ refentrytitle és a
+ manvolnum. A
+ refentrytitle tartalma a parancs neve,
+ illetve a manvolnum lesz a
+ hozzátartozó man oldal megfelelõ
+ szekciója.
+
+ Az iménti jelölések írása
+ esetenként nehézkesnek bizonyulhat, ezért
+ ennek megkönnyítésére
+ létrehoztunk általános egyedeket.
+ Az egyedek
+ &man.man-oldal.man-szekció;
+ alakban érhetõek el.
+
+ Ezeket az egyedeket a
+ doc/share/sgml/man-refs.ent
+ állományban találjuk meg, amelyre a
+ következõ formális publikus
+ azonosító segítségével
+ tudunk hivatkozni:
+
+ PUBLIC "-//FreeBSD//ENTITIES DocBook Manual Page Entities//EN"
+
+ Ezért tehát a dokumentumunk elején
+ minden bizonnyal szerepelni fog egy ilyen sor:
+
+ <!DOCTYPE book PUBLIC "-//FreeBSD//DTD DocBook V4.1-Based Extension//EN" [
+
+<!ENTITY % man PUBLIC "-//FreeBSD//ENTITIES DocBook Manual Page Entities//EN">
+%man;
+
+…
+
+]>
+
+ A command elemmel a parancsok neveit
+ tudjuk a szövegben hivatkozni közvetlenül, az
+ olvasó által begépelendõ
+ formában.
+
+ Az option elem
+ segítségével a parancsok
+ számára megadható kapcsolókat
+ jelölhetjük.
+
+ Amikor többször ugyanarra a parancsra
+ hivatkozunk egymáshoz viszonylag közel, a
+ &man.parancs.szekció;
+ típusú jelölést érdemes csak
+ az elsõ hivatkozásnál alkalmazni, a
+ többi inkább legyen egyszerûen csak
+ command elemben. Az ebbõl
+ készített kimenet, különösen a
+ HTML esetében így kinézetében
+ sokkal olvashatóbb.
+
+ A jelölési megoldások közti
+ választás ettõl függetlenül
+ idõnként nem mindig egyértelmû, de
+ remélhetõleg a következõ példa
+ segít ebben.
+
+
+ Alkalmazások, parancsok és
+ kapcsolók
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>A <application>sendmail</application> az egyik legelterjedtebb
+ levelezõ alkalmazás UNIX rendszereken.
+
+]]>A <application>sendmail</application> alkalmazás részei a
+ <citerefentry>
+ <refentrytitle>sendmail</refentrytitle>
+ <manvolnum>8</manvolnum>
+ </citerefentry>, &man.mailq.1; és &man.newaliases.1;
+ programok.
+
+]]>A <citerefentry>
+ <refentrytitle>sendmail</refentrytitle>
+ <manvolnum>8</manvolnum>
+ </citerefentry> egyik kapcsolója a <option>-bp</option>, amellyel a
+ levelezési sorban található üzenetek aktuális állapotát kérdezhetjük
+ le. Ezt a <command>sendmail -bp</command> parancs kiadásával tehetjük
+ meg.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ A sendmail az egyik
+ legelterjedtebb levelezõ alkalmazás UNIX
+ rendszereken.
+
+ A sendmail alkalmazás
+ részei a
+ sendmail
+ 8
+ , &man.mailq.1; és &man.newaliases.1;
+ programok.
+
+ A
+ sendmail
+ 8
+ egyik kapcsolója a
+ , amellyel a levelezési sorban
+ található üzenetek aktuális
+ állapotát kérdezhetjük le. Ezt a
+ sendmail -bp parancs
+ kiadásával tehetjük meg.
+
+
+
+ Figyeljük meg, hogy a
+ &man.parancs.szekció;
+ jelölés mennyivel könnyebben
+ olvasható.
+
+
+
+
+ Állományok, könyvtárak,
+ kiterjesztések
+
+ Amikor állományok neveire,
+ könyvtárakra, esetleg kiterjesztésekre
+ akarunk hivatkozni, használjunk a
+ filename elemeket.
+
+
+ A filename elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>A kézikönyv magyar változatának SGML forrása a <filename
+ class="directory">/usr/doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/</filename>
+ könyvtárban található. Ebben a könyvtárban a
+ <filename>book.sgml</filename> lesz a fõ forrásállomány. Mellette
+ láthatunk még egy <filename>Makefile</filename> állományt és több
+ <filename>.ent</filename> kiterjesztéssel rendelkezõ
+ állományt.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ A kézikönyv magyar
+ változatának SGML forrása a /usr/doc/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook
+ könyvtárban található. Ebben a
+ könyvtárban a book.sgml lesz
+ a fõ forrásállomány. Mellette
+ találhatunk még egy
+ Makefile állományt
+ és több .ent
+ kiterjesztéssel rendelkezõ
+ állományt.
+
+
+
+
+ A portok nevei
+
+
+ A &os; kiterjesztése
+
+ Ezek az elemek a &os; DocBookhoz készített
+ kiterjesztéseinek részei, az eredeti DocBook
+ DTD-ben nem szerepelnek.
+
+
+ Esetenként szükségünk lehet a &os;
+ Portgyûjteményében található
+ bizonyos programok nevének
+ megemlítésére a
+ dokumentációban. Ezt a
+ filename elem role
+ tulajdonságának a package
+ értékre állításával
+ tehetjük meg. Mivel a Portgyûjtemény
+ tetszõleges helyre telepíthetõ, ezért
+ mindig csak a port kategóriáját és
+ nevét adjuk meg, a /usr/ports
+ rész elhagyásával.
+
+
+ A filename elem és a
+ package role együttes
+ használata
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>A hálózati forgalom figyeléséhez telepítsük a <filename
+ role="package">net/ethereal</filename> portot.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ A hálózati forgalom
+ figyeléséhez telepítsük a net/ethereal portot.
+
+
+
+
+ Eszközök
+
+
+ A &os; kiterjesztése
+
+ Ezek az elemek a &os; DocBookhoz készített
+ kiterjesztéseinek részei, az eredeti DocBook
+ DTD-ben nem szerepelnek.
+
+
+ Az eszközök hivatkozását
+ két módon jelölhetjük. Az eszközre
+ hivatkozhatunk a /dev
+ könyvtárban megjelenõ neve szerint, vagy
+ pedig a rendszermagbeli neve szerint. Ez utóbbi
+ esetben használjuk a devicename
+ jelölést.
+
+ Néha elõfordulhat, hogy nincs
+ választási lehetõségünk.
+ Bizonyos eszközök, például a
+ hálózati kártyákhoz nem tartozik
+ semmilyen bejegyzés a /dev
+ könyvtárban, esetleg az ott megjelenõ
+ nevük teljesen eltér.
+
+
+ A devicename elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>A &os; rendszermagjában a <devicename>sio</devicename>
+ eszközöket a soros vonali kommunikációra használjuk. A
+ <devicename>sio</devicename> eszközök az idõk során több különbözõ
+ alakban jelentek meg a <filename>/dev</filename> könyvtárban, például
+ <filename>/dev/ttyd0</filename> és <filename>/dev/cuaa0</filename>
+ néven.
+
+]]>Ezzel szemben a hálózati eszközök, mint például az
+ <devicename>ed0</devicename> nem jelennek meg a
+ <filename>/dev</filename> könyvtárban.
+
+]]>Az MS-DOS rendszerekben az elsõdleges hajlékonylemezes meghajtót
+ az <devicename>a:</devicename> néven érhetjük el, miközben &os;
+ alatt ennek a neve <filename>/dev/fd0</filename>.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ A &os; rendszermagjában a
+ sio eszközöket a soros
+ vonali kommunikációra használjuk. A
+ sio eszközök az idõk
+ során több különbözõ alakban
+ jelentek meg a /dev
+ könyvtárban, például
+ /dev/ttyd0 és
+ /dev/cuaa0 néven.
+
+ Ezzel szemben a hálózati
+ eszközök, mint például az
+ ed0 nem jelennek meg a
+ /dev könyvtárban.
+
+ Az MS-DOS rendszerekben az elsõdleges
+ hajlékonylemezes meghajtót az
+ a: néven
+ érhetjük el, miközben &os; alatt ennek a
+ neve /dev/fd0.
+
+
+
+
+ Hálózati nevek, tartományok,
+ IP-címek és így tovább
+
+
+ A &os; kiterjesztése
+
+ Ezek az elemek a &os; DocBookhoz készített
+ kiterjesztéseinek részei, az eredeti DocBook
+ DTD-ben nem szerepelnek.
+
+
+ A vonatkozó információ
+ jellegétõl függõen a
+ hálózatba kapcsolt
+ számítógépek
+ azonosítására szolgáló
+ adatatokat többféle módon is jelölni
+ tudjuk. Minden esetben a hostid elemre
+ fogunk támaszkodni, amely role
+ tulajdonságával tudjuk megválasztani a
+ jelölt információ
+ típusát.
+
+
+
+ Nem szerepel a role
+ tulajdonság vagy
+ role="hostname"
+
+
+ A role tulajdonság
+ megadása nélkül (vagyis az elem
+ hostid…/hostid
+ alakú) a jelölt információ egy
+ hálózati név, mint
+ például freefall vagy
+ disznohal. Ugyanezt explicit
+ módon a role="hostname"
+ hozzáadásával tudjuk
+ jelölni.
+
+
+
+
+ role="domainname"
+
+
+ Az elem tartalma egy tartomány nevét
+ jelöli, mint például
+ FreeBSD.org vagy
+ inf.elte.hu. Ekkor nincs benne
+ konkrét hálózati név.
+
+
+
+
+ role="fqdn"
+
+
+ Az elem tartalma egy teljes hálózati
+ név, amely már tartalmaz
+ tartománynevet és hálózati
+ nevet.
+
+
+
+
+ role="ipaddr"
+
+
+ Az elem egy IP-címet jelöl, négy,
+ pontokkal tagolt szám
+ formájában.
+
+
+
+
+ role="ip6addr"
+
+
+ Az elem egy IPv6 formátumú
+ IP-címet jelöl.
+
+
+
+
+ role="netmask"
+
+
+ Az elem tartalma egy hálózati maszk,
+ amelyet megadhatunk pontokkal elválasztott
+ számokkal, hexadecimális
+ számjegyekkel vagy a /
+ szimbólumot követõen egy
+ számmal.
+
+
+
+
+ role="mac"
+
+
+ Az elemben egy Ethernet MAC-címet adtunk meg,
+ kétjegyû hexadecimális számok
+ kettõspontokkal tagolt sorozataként.
+
+
+
+
+
+ A hostid elem és a
+ különbözõ role
+ értékek
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>A gépünk mindig elérhetõ <hostid>localhost</hostid> néven,
+ amelyhez a <hostid role="ipaddr">127.0.0.1</hostid> IP-cím
+ tartozik.
+
+]]>A <hostid role="domainname">FreeBSD.org</hostid> tartomány több
+ különbözõ gépet foglal magában, többek közt a <hostid
+ role="fqdn">freefall.FreeBSD.org</hostid> és <hostid
+ role="fqdn">pointyhat.FreeBSD.org</hostid> címeket.
+
+]]>Amikor egy interfészhez IP-álnéveket társítunk (az
+ <command>ifconfig</command> paranccsal), akkor ehhez
+ <emphasis>mindig</emphasis> a <hostid
+ role="netmask">255.255.255.255</hostid> hálózati maszkot adjuk meg
+ (amelyet <hostid role="netmask">0xffffffff</hostid> formában is
+ írhatunk).
+
+]]>A MAC-cím az összes létezõ hálózati eszközt egyértelmûen
+ azonosítja. A MAC-címek általában a <hostid
+ role="mac">08:00:20:87:ef:d0</hostid> címhez hasonlóak.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ A gépünk mindig elérhetõ
+ localhost néven, amelyhez a 127.0.0.1 IP-cím tartozik.
+
+ A FreeBSD.org
+ tartomány több különbözõ
+ gépet foglal magában, többek közt a
+ freefall.FreeBSD.org és
+ pointyhat.FreeBSD.org
+ címeket.
+
+ Amikor egy interfészhez
+ IP-álnéveket társítunk (az
+ ifconfig paranccsal), akkor ehhez
+ mindig a 255.255.255.255
+ hálózati maszkot adjuk meg (amelyet 0xffffffff formában is
+ írhatunk).
+
+ A MAC-cím az összes létezõ
+ hálózati eszközt egyértelmûen
+ azonosítja. A MAC-címek
+ általában a 08:00:20:87:ef:d0 címhez
+ hasonlóak.
+
+
+
+
+ Felhasználói nevek
+
+
+ A &os; kiterjesztése
+
+ Ezek az elemek a &os; DocBookhoz készített
+ kiterjesztéseinek részei, az eredeti DocBook
+ DTD-ben nem szerepelnek.
+
+
+ Ha felhasználókra (például
+ root vagy bin) kell
+ hivatkoznunk a szövegben, használjuk a
+ username elemet.
+
+
+ A username elem
+
+ A felhasználás módja:
+
+ ]]>A rendszerünk karbantartásával kapcsolatos legtöbb feladatot
+ kizárólag csak a <username>root</username> felhasználóval tudjuk
+ elvégezni.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ A rendszerünk karbantartásával
+ kapcsolatos legtöbb feladatot kizárólag
+ csak a root
+ felhasználóval tudjuk elvégezni.
+
+
+
+
+ A Makefile
+ állományokkal kapcsolatos
+ jelölések
+
+
+ A &os; kiterjesztése
+
+ Ezek az elemek a &os; DocBookhoz készített
+ kiterjesztéseinek részei, az eredeti DocBook
+ DTD-ben nem szerepelnek.
+
+
+ A Makefile állományok
+ egyes részeinek jelöléséhez a
+ maketarget és
+ makevar elemeket tudjuk
+ használni.
+
+ A maketarget azokat a
+ Makefile állományokban
+ megadott fordítási célokat
+ azonosítja, amelyeket a make
+ paramétereként lehet használni. A
+ makevar pedig azokat a (környezetben,
+ a make hívásakor vagy a
+ Makefile állományon
+ belül definiált) változókat
+ azonosítja, amelyekkel a fordítás
+ folyamát lehet szabályozni.
+
+
+ A maketarget és a
+ makevar elemek
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>A <filename>Makefile</filename> állományokban két igen gyakori cél
+ az <maketarget>all</maketarget> és a
+ <maketarget>clean</maketarget>.
+
+]]>Az <maketarget>all</maketarget> megadásakor általában
+ újrafordítjuk az alkalmazást, a <maketarget>clean</maketarget>
+ megadásakor pedig eltávolítjuk a fordítás közben keletkezett
+ ideiglenes állományokat (például az <filename>.o</filename>
+ állományokat).
+
+]]>A <maketarget>clean</maketarget> viselkedését számos változó
+ befolyásolja, többek közt a <makevar>CLOBBER</makevar> és a
+ <makevar>RECURSE</makevar>.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ A Makefile
+ állományokban két igen gyakori
+ cél az all és a
+ clean.
+
+ Az all megadásakor
+ általában újrafordítjuk az
+ alkalmazást, a clean
+ megadásakor pedig eltávolítjuk a
+ fordítás közben keletkezett ideiglenes
+ állományokat (például az
+ .o állományokat).
+
+ A clean
+ viselkedését számos változó
+ befolyásolja, többek közt a
+ CLOBBER és a
+ RECURSE.
+
+
+
+
+ Formázatlan szöveg
+
+ Sokszor lehet szükségünk
+ formázatlan szövegekre a
+ dokumentáció írása közben.
+ Ilyen szöveg jellemzõ módon egy valamelyik
+ másik állományból átvett
+ részlet, vagy amelyet magából a
+ dokumentációból kell szó szerint
+ átmásolni egy állományba.
+
+ Néhány esetben a korábban már
+ bemutatott programlisting pontosan
+ elegendõ ehhez a feladathoz. Azonban ez a
+ jelölési módszer nem minden esetben
+ megfelelõ, különösen olyan helyzetekben,
+ amikor az állomány egy részét
+ magába a bekezdésbe akarjuk tenni.
+
+ Ilyen alkalmakkor használjuk a
+ literal elemet.
+
+
+ A literal elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>A rendszermag konfigurációs állományában a
+ <literal>maxusers 10</literal> sor határozza meg különbözõ
+ rendszerszintû táblázatok méretét, és ezáltal ad egy durva becslést
+ arra, hogy a rendszerünk mennyi bejelentkezést lesz képes egyszerre
+ kezelni.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ A rendszermag konfigurációs
+ állományában a maxusers 10
+ sor határozza meg különbözõ
+ rendszerszintû táblázatok
+ méretét, és ezáltal ad egy durva
+ becslést arra, hogy a rendszerünk mennyi
+ bejelentkezést lesz képes egyszerre
+ kezelni.
+
+
+
+
+ Az olvasó által
+ kötelezõen kitöltendõ
+ részek jelölése
+
+ Minden bizonnyal lesznek olyan részek a
+ dokumentációban, ahol meg szeretnénk
+ mutatni az olvasónak mit kell csinálnia, esetleg
+ hivatkozni akarunk egy állomány nevére
+ vagy egy parancsra stb., viszont nem közvetlenül a
+ megadott nevet kell bemásolnia, hanem
+ önmagától kell kipótolnia egy
+ sémát.
+
+ Pontosan ilyen eshetõségekre
+ találták ki a replaceable
+ elemet. Más elemeken belül
+ használva olyan részeket tudunk vele
+ megjelölni, amelyeket az olvasónak kell
+ kitöltenie.
+
+
+ A replaceable elem
+
+ A használat módja:
+
+ &prompt.user; man ]]>parancs]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+
+ &prompt.user; man parancs
+
+
+ A replaceable több
+ különbözõ elemen belül is
+ alkalmazható, egyik ilyen a
+ literal. Ebben a példában
+ azt is megmutatjuk, hogy a replaceable
+ elembe ténylegesen csak azt a részt kell
+ tennünk, amelyet az
+ olvasónak kell hozzátennie, rajta
+ kívül semmi mást nem kell
+ megváltoztatnia.
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>A rendszermag konfigurációs állományában a <literal>maxusers <replaceable>n</replaceable></literal> sor határozza
+ meg különbözõ rendszerszintû táblázatok méretét, és ezáltal ad egy
+ durva becslést arra, hogy a rendszerünk mennyi bejelentkezést
+ lesz képes egyszerre kezelni.
+
+]]>Asztali munkaállomások esetén az n helyére írhatjuk például a <literal>32</literal>
+ értéket.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ A rendszermag konfigurációs
+ állományában a maxusers
+ n
+ sor határozza meg különbözõ
+ rendszerszintû táblázatok
+ méretét, és ezáltal ad egy durva
+ becslést arra, hogy a rendszerünk mennyi
+ bejelentkezést lesz képes egyszerre
+ kezelni.
+
+ Asztali munkaállomások esetén az
+ n helyére írhatjuk
+ például a 32
+ értéket.
+
+
+
+
+ Hibaüzenetek idézése
+
+ Olykor szükségünk lehet a &os;
+ által jelzett hibák jelölésére.
+ A hibák során keletkezõ pontos
+ hibaüzeneteket tegyük errorname
+ elemekbe.
+
+
+ Az errorname elem
+
+ A használat módja:
+
+ Panic: cannot mount root]]>
+
+
+ Így jelenik meg:
+
+
+ Panic: cannot mount root
+
+
+
+
+
+
+ Képek
+
+
+ A dokumentációban a képek
+ használatának támogatása jelen
+ pillanatban még csak kísérleti
+ jellegû. Az itt leírt ismeretek
+ valószínûleg nem fognak változni, de
+ nem szavatoljuk.
+
+ A különféle képformátumok
+ közti átalakításokhoz még
+ telepítenünk kell a graphics/ImageMagick portot. Ez egy
+ nagy méretû port és a legtöbb
+ részére nincs is konkrétan
+ szükségünk, viszont jelentõsen meg tudja
+ könnyíteni a dolgunkat, amikor
+ Makefile állományokkal
+ és egyéb infrastrukturális elemekkel
+ dolgozunk. Ez a port nem része a
+ textproc/docproj
+ metaportnak, külön kell egyedileg
+ telepítenünk.
+
+ A képek használatára talán a
+ legjobb példát a
+ doc/en_US.ISO8859-1/articles/vm-design
+ szolgáltatja. Ha tehát nem
+ értenénk teljesen a szakaszban leírtakat,
+ nézzük meg ezt az állományt
+ és a gyakorlatban is látni fogjuk hogyan
+ kapcsolódnak össze az felhasznált elemek.
+ Ne restelljünk kísérletezgetni a
+ különbözõ formázási
+ stílusokkal, így láthatjuk miként
+ jelennek meg a jelölt képek a formázott
+ kimenetben.
+
+
+
+ Képformátumok
+
+ Jelenleg kétféle képformátum
+ támogatott. A beillesztendõ kép
+ jellegétõl függ, hogy ezek közül
+ ténylegesen melyiket kell majd használnunk a
+ dokumentumban.
+
+ Az alapvetõen vektoros szerkezetû
+ képeket, mint például a
+ hálózati kapcsolatokat bemutató
+ diagramokat, idõvonalakat és ehhez
+ hasonlókat Encapsulated Postscript formátumban
+ érdemes ábrázolnunk. Gondoskodjunk
+ róla, hogy ezek a képek
+ .eps kiterjesztéssel
+ rendelkezzenek.
+
+ A raszteres képeket, mint például a
+ képernyõ elmentett tartalmát Portable Network
+ Graphic formátumban készítsük el.
+ Figyeljünk rá, hogy az ilyen típusú
+ képek kiterjesztése mindig
+ .png legyen.
+
+ Ezek tehát
+ kizárólagosan azok a
+ formátumok, amelyek bekerülhetnek a
+ repositoryba.
+
+ A képekhez mindig válasszuk a megfelelõ
+ formátumot, teljesen elfogadott a
+ dokumentációban az EPS és PNG
+ formátumú képek vegyes
+ alkalmazása. A Makefile
+ állományok gondoskodni fognak a képek
+ formátumuknak megfelelõ szabályos
+ feldolgozásáról. Ugyanazt a
+ képet a repositoryban ne tároljuk el mind a
+ két formátumban!
+
+
+ A Dokumentációs Projekt
+ elõreláthatólag a jövõben majd a
+ vektoros képek
+ ábrázolására a Scalable Vector
+ Graphic (SVG) formátumot fogja használni,
+ azonban jelenleg még nem állnak
+ rendelkezésre olyan SVG szerkesztõk, amelyek ezt
+ a gyakorlatban is hatékonnyá
+ tennék.
+
+
+
+
+ Jelölések
+
+ A képek jelölése viszonylag
+ egyszerû. Elõször is
+ készítsünk egy
+ mediaobject elemet. A
+ mediaobject elembe ezután
+ további, pontosabban specifikáló
+ objektumokat helyezhetünk el. Most két ilyen
+ elemmel foglakozunk, ezek az imageobject
+ és a textobject.
+
+Egy imageobject és két
+ textobject elemet kell megadnunk. Az
+ imageobject a beilleszteni
+ kívánt kép nevére fog hivatkozni
+ (kiterjesztés nélkül). A
+ textobject elemekben olyan
+ információ szerepel, amelyet az olvasó a
+ kép mellett vagy éppen helyett fog látni
+ a dokumentumban.
+
+ Ilyen két esetben fordulat elõ:
+
+
+
+ A dokumentum HTML változatát olvassuk.
+ Ekkor minden képhez szükség van
+ még egy helyettesítõ szövegre,
+ amelyet a kép betöltõdésekor
+ láthatunk, vagy amikor az egérmutatót
+ a kép felé visszük.
+
+
+
+ A dokumentumot nyers szöveges formátumban
+ olvassuk. Ekkor a kép ASCII karakterekbõl
+ kirakott változatát kellene látnia az
+ olvasónak.
+
+
+
+ Egy példán keresztül mindez
+ valószínûleg sokkal könnyebben
+ érthetõvé válik. Tegyük
+ tehát most fel, hogy van egy abra1
+ nevû képünk, amelyet szeretnénk
+ betenni a dokumentumba. Ez a kép egy A betût
+ ábrázol egy téglalapban. A
+ hozzátartozó jelölés a
+ következõ lesz:
+
+ <mediaobject>
+ <imageobject>
+ <imagedata fileref="abra1">
+ </imageobject>
+
+ <textobject>
+ <literallayout class="monospaced">+---------------+
+| A |
++---------------+</literallayout>
+ </textobject>
+
+ <textobject>
+ <phrase>Egy kép</phrase>
+ </textobject>
+</mediaobject>
+
+
+
+ Helyezzünk el egy imagedata
+ elemet az imageobject elembe. A
+ fileref tulajdonságban kell
+ megadnunk kiterjesztés nélkül a
+ képhez tartozó állomány
+ nevét. A stíluslapok maguktól
+ megállapítják a neki megfelelõ
+ kiterjesztést.
+
+
+
+ Az elsõ textobject elemben
+ szerepelnie kell egy literallayout
+ elemnek, ahol a class
+ tulajdonság értéke
+ monospaced legyen. Itt tudjuk
+ megmutatni milyen jól tudunk ASCII karakterekkel
+ rajzolni. Ezt a dokumentum nyers szöveges
+ változatának
+ elõállításakor fogjuk
+ felhasználni.
+
+ A literallayout elem
+ belsejének elsõ és utolsó
+ sorában megfigyelhetjük, hogy
+ közvetlenül a szöveges ábra mellett
+ kezdõdnek, így garantálhatjuk, hogy
+ semmilyen további felesleges szóköz nem
+ jelenik meg a generált változatban.
+
+
+
+ A második textobject elemben
+ egy phrase elemnek kell lennie. Ennek
+ tartalma lesz a HTML változatban a képhez
+ tartozó alt tulajdonság
+ értéke.
+
+
+
+
+
+ A Makefile
+ felépítése
+
+ A Makefile
+ állományokban az IMAGES
+ változóban kell felsorolnunk a dokumentumhoz
+ tartozó képeket. Ebben a
+ változóban kell megadnunk a képek
+ forrását. Tehát
+ például, ha van három
+ ábránk, név szerint az
+ abra1.eps, abra2.png
+ és abra3.png, akkor ennek
+ megfelelõen a Makefile
+ állománynak a következõ sorokat
+ kellene tartalmaznia:
+
+ …
+IMAGES= abra1.eps abra2.png abra3.png
+…
+
+ vagy
+
+ …
+IMAGES= abra1.eps
+IMAGES+= abra2.png
+IMAGES+= abra3.png
+…
+
+ A Makefile magától el
+ fogja készíteni a dokumentum
+ lefordításához szükséges
+ képek teljes listáját, nekünk
+ egyedül tehát csak azokat a képeket kell
+ megadnunk, amelyeket mi
+ készítettünk.
+
+
+
+ Képek és fejezetek
+ alkönyvtárakban
+
+ Nem árt óvatosnak lennünk, amikor a
+ dokumentumunkat kisebb állományokra bontjuk
+ szét (lásd ) több
+ különbözõ
+ alkönyvtárban.
+
+ Tegyük fel, hogy van egy három fejezetbõl
+ álló könyvünk, ahol az egyes fejezeteket
+ a saját könyvtáraikban tároljuk:
+ fejezet1/fejezet.sgml,
+ fejezet2/fejezet.sgml és
+ fejezet3/fejezet.sgml. Ha az egyes
+ fejezetekhez képeket akartunk társítani,
+ akkor javasolt ezeket a fejezetek
+ alkönyvtárába
+ (fejezet1, fejezet2,
+ fejezet3) tennünk.
+
+ Ekkor azonban ne felejtsük el, hogy a
+ Makefile állomány
+ IMAGES változójában
+ és az imagedata
+ elemekben is a könyvtárak neveivel együtt
+ kell hivatkoznunk a képekre.
+
+ Például a
+ fejezet1/abra.png kép
+ esetében a fejezet1/fejezet.sgml
+ állományban a következõt kell
+ megadnunk:
+
+ <mediaobject>
+ <imageobject>
+ <imagedata fileref="fejezet1/abra1">
+ </imageobject>
+
+ …
+
+</mediaobject>
+
+
+
+ A könyvtár nevét is meg kell adnunk
+ a fileref tulajdonságban.
+
+
+
+ Az ennek megfelelõ Makefile
+ állomány tartalma:
+
+ …
+IMAGES= fejezet1/fejezet1.png
+…
+
+ Ezzel már minden remekül
+ mûködik.
+
+
+
+
+ Hivatkozások
+
+
+ A hivatkozások is belsõ elemek.
+
+
+
+ Hivatkozás ugyazon a dokumentumon
+ belül
+
+ A dokumentum belül úgy tudunk
+ hivatkozásokat készíteni, ha
+ egyrészt megadjuk honnan hivatkozunk (tehát
+ szükségünk lesz egy olyan elemre, amelyre az
+ olvasó kattinthat vagy megjelölhetõ a
+ hivatkozás forrásaként),
+ másrészt megadjuk hova hivatkozunk (tehát
+ a célt).
+
+ A DocBook összes eleme rendelkezik egy
+ id tulajdonsággal, amelyben az adott
+ elem adott példányához tudunk kapcsolni
+ egy egyedi azonosítót.
+
+ Ezt az értéket kell megadnunk a
+ hivatkozás forrásának
+ megjelölésekor.
+
+ Általában tehát amikor fejezeteket
+ vagy szakaszokat hivatkozunk, érdemes felvennünk
+ hozzájuk egy id
+ tulajdonságot.
+
+
+ Az id tulajdonság
+ fejezeteknél és szakaszoknál
+
+
+ ]]>Bevezetés
+
+ ]]>Ez a bevezetés. Ebben szerepel egy szintén azonosítóval
+ rendelkezõ alszakasz.
+
+
+ ]]>Elsõ alszakasz
+
+ ]]>Ez az alszakasz.
+
+]]>
+
+
+ A dokumentáció írásakor
+ nyilván ennél beszédesebb
+ azonosítókat lesz majd érdemes
+ kitalálnunk. Mindig ügyeljünk arra, hogy az
+ azonosítóknak egyedieknek kell lenniük a
+ dokumentumban (tehát nem csak az adott
+ állományon, hanem a teljes dokumentum
+ belül). Figyeljük meg hogyan képeztük a
+ példában az alszakasz id
+ tulajdonságát a fejezet id
+ tulajdonságának
+ értékébõl. Ezzel szavatoltuk az
+ azonosító egyediségét.
+
+ Ha a dokumentum valamelyik közbensõ
+ elemére (jellemzõen egy bekezdés vagy egy
+ példa közepére) akarunk hivatkozni, akkor
+ használjuk az anchor elemet. Ennek
+ az elemnek nincs tartalma, azonban rendelkezik
+ id tulajdonsággal.
+
+
+ Az anchor elem
+
+ ]]>Ebben a bekezdésben elrejtettünk egy <anchor
+ id="bekezd">hivatkozás forrását. Ez a dokumentumban nem fog
+ látszani.]]>
+
+
+ Ha a dokumentum egy id
+ tulajdonsággal rendelkezõ részére
+ szeretnénk létrehozni egy hivatkozást
+ (amelyet például kattintással el lehet
+ érni), akkor használjuk az
+ xref vagy link
+ elemeket.
+
+ Mind a két imént említett elemnek van
+ egy linkend tulajdonsága. Ennek az
+ értéke lényegében ugyanaz lesz,
+ amelyet a hivatkozás forrásában az
+ id tulajdonság
+ értékének megadtunk (nem
+ számít, hogy ez szerepelt-e már a
+ dokumentumban a hivatkozás helye elõtt, mert
+ elõre és visszafele is lehet hivatkozni).
+
+ Az xref elem használatakor a
+ hivatkozás szövege magától jön
+ létre, nem tudjuk befolyásolni.
+
+
+ Az xref elem
+
+ Tegyük fel, hogy felbukkan a következõ
+ szövegrészlet valahol a dokumentumban, amely
+ hivatkozik a korábbi id
+ tulajdonságot bemutató példánk
+ azonosítóira:
+
+ ]]>A témával kapcsolatos részleteket az
+ <xref linkend="fejezet1"> foglalja össze.
+
+]]>További részleteket pedig a <xref linkend="fejezet1-szakasz1"> tár
+ fel.]]>
+
+ Ekkor tehát a hivatkozás szövege
+ magától létrejön, így a
+ következõ szöveget kapjuk (a
+ kiemelt rész jelzi a
+ hivatkozás szövegét):
+
+
+ A témával kapcsolatos részleteket
+ az Elsõ fejezet foglalja
+ össze.
+
+ További részleteket pedig az
+ Elsõ alszakasz tár
+ fel.
+
+
+
+ Figyeljük meg hogyan képezõdött a
+ fejezet számából vagy a szakasz
+ címébõl a megfelelõ
+ hivatkozás.
+
+
+ Az iméntiekbõl következik, hogy az
+ xref elemmel nem
+ lehetanchor elemek
+ id tulajdonságaira hivatkozni. Az
+ anchor elemben nincs semmi, ezért
+ az xref nem képes
+ magától létrehozni hozzá a
+ hivatkozás szövegét.
+
+
+ Ha szeretnénk kézzel megadni a
+ hivatkozások szövegét, akkor
+ használjuk a link elemet, amelynek a
+ tartalmában szerepeltethetjük ezt.
+
+
+ A link elem
+
+ Tegyük fel, hogy a következõ
+ szövegrészlet jelenik meg valahol a
+ dokumentumnkban, és az id
+ tulajdonságot bemutató példában
+ definiált azonosítókra
+ hivatkozik.
+
+ ]]>Errõl bõvebb tájékoztatást <link linkend="fejezet1">az elsõ
+ fejezetben</link> kapunk.
+
+]]>Errõl a részrõl pedig <link linkend="fejezet1-szakasz1">ebben</link> a szakaszban olvashatunk
+ többet.]]>
+
+ Ez a következõképpen jelenik meg (ahol
+ a kiemelt szövegek jelzik a
+ hivatkozásokat magukat):
+
+
+ Errõl bõvebb
+ tájékoztatást az elsõ
+ fejezetben kapunk.
+
+ Errõl a részrõl pedig
+ ebben a szakaszban olvashatunk
+ többet.
+
+
+
+
+ Ez utóbbi nem teljesen egy jó
+ példa. Lehetõleg ne ebben vagy
+ itt néven hivatkozzunk, mert az
+ olvasó így nem fogja közvetlenül
+ látni, hogy az adott hivatkozás pontosan hova
+ is viszi.
+
+
+
+ A link elemmel már
+ tudunk hivatkozni
+ anchor elemek id
+ tulajdonságaira, hiszen a link
+ elemben már megadható a hivatkozás
+ szövege.
+
+
+
+
+ A Világhálón található
+ dokumentumok hivatkozása
+
+ A külsõ dokumentumok hivatkozása
+ valamennyivel könnyebb a belsõ hivatkozások
+ használatánál, mivel ehhez csak annyit
+ kell tudunk, milyen címre akarunk mutatni. Erre az
+ ulink elem alkalmas. Rendelkezik egy
+ url tulajdonsággal, amelyben a
+ hivatkozni kívánt oldal címét kell
+ megadnunk. Az elem belsejében pedig a
+ hivatkozás olvasó felé megjelenõ
+ szövegét adhatjuk meg.
+
+
+ Az ulink elem
+
+ A használat módja:
+
+ ]]>Természetesen már most felhagyhatunk a dokumentum olvasásával és
+ helyette megnézhetjük a <ulink
+ url="&url.base;/index.html">&os; honlapját</ulink>.]]>
+
+ Így jelenik meg:
+
+ Természetesen már most felhagyhatunk a
+ dokumentum olvasásával és helyette
+ megnézhetjük a &os; honlapját.
+
+
+
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/sgml-primer/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/sgml-primer/chapter.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..0b0f9b72fb
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/sgml-primer/chapter.sgml
@@ -0,0 +1,2126 @@
+
+
+
+
+
+ SGML alapismeretek
+
+ Az FDP keretében készített
+ dokumentációk többsége az SGML valamilyen
+ alkalmazásában íródik. Ebben a
+ fejezetben részletesebben kifejtjük a mögötte
+ álló fogalmakat, a dokumentumok alapjául
+ szolgáló források
+ megértését és
+ írását, illetve a dokumentáció
+ forrásainak tanulmányozása során
+ elõkerülõ különféle
+ SGML-trükköket.
+
+ A bemutatás alapjául szolgáltak Mark
+ Galassi Get Going With DocBook
+ címû írásának egyes
+ részei.
+
+
+ Áttekintés
+
+ A kezdeti idõkben még viszonylag könnyen el
+ lehetett boldogulni az elektronikus formában tárolt
+ szövegekkel. Elegendõ volt csupán annyit tudni.,
+ hogy az adott írást milyen
+ karakterkódolással készítették
+ (ez lehetett ASCII, EBCDIC vagy éppen valami más).
+ A szöveg nem volt több mint egyszerû szöveg,
+ és közvetlenül a végleges
+ formáját adta. Semmi csel, semmi
+ formázás, semmi hozzáadott
+ értelem.
+
+ Ezen a fokon aztán elkerülhetetlen módon
+ tovább kellett lépni. Hiszen ha egyszer a
+ szöveges információkat egy
+ számítógép által kezelhetõ
+ alakban tároljuk, akkor jogosan elvárhatjuk, hogy az
+ képes legyen felhasználni és
+ értelmesen feldolgozni. Szeretnénk a szöveg
+ bizonyos részeit például kiemelni, felvenni
+ egy szójegyzékbe, vagy éppen
+ hivatkozással ellátni. Az állományok
+ neveit a képernyõn
+ írógépszerû, a
+ nyomtatásban viszont már
+ dõltbetûs stílusban
+ szeretnénk látni, nem is beszélve a
+ szöveg megjelenésének számtalan
+ egyéb módjáról.
+
+ Egy idõben a Mesterséges Intelligencia (MI)
+ megjelenésétõl várták a
+ megváltást ezen a területen. A
+ számítógépünk majd szépen
+ beolvassa az általunk írt dokumentumot és
+ magától felismeri a fontosabb kulcsszavakat,
+ állományneveket, a felhasználó
+ által begépelendõ szövegeket, a
+ példákat és így tovább.
+ Sajnálatosan azonban a valóságban ez
+ még egyáltalán nem valósult meg, a
+ számítógépeknek ezért
+ szükségünk van némi
+ segítségre a szöveges adatok értelmes
+ feldolgozásában.
+
+ Pontosabban úgy fogalmazhatnánk, hogy
+ segítenünk kell nekik az egyes elemek
+ beazonosításában. Nézzük meg
+ például ezt a szöveget:
+
+
+ Az &man.rm.1; parancs használatával
+ töröljük a /tmp/ize
+ állományt:
+
+ &prompt.user; rm /tmp/ize
+
+
+ Emberi szemmel könnyedén fel tudjuk ismerni benne
+ az állományneveket, a parancsokat, a man oldalak
+ hivatkozásait és így tovább, azonban a
+ számítógép erre
+ önállóan nem képes. Ezért lesz
+ szükségünk jelölõkre.
+
+ A jelölõ szó eredetijét
+ (markup) gyakran olyan értelemben használják
+ mint haszonkulcs vagy kockázati
+ pótlék. Kevés
+ elvonatkoztatással ugyanez lényegében
+ alkalmazható a szövegek esetében is. A
+ jelölõk a dokumentumban szereplõ
+ kiegészítõ, hasznos, az
+ azonosítás kockázatát
+ csökkentõ, a szöveg többi
+ részétõl egyértelmûen
+ megkülönböztethetõ további
+ szöveges információkat jelentik. Ezek
+ alapján a programok a dokumentumok feldolgozása
+ során képesek önállóan meghozni
+ bizonyos döntéseket. A szövegszerkesztõk el
+ tudják rejteni ezeket a
+ többletinformációkat az olvasók
+ elõl, így azok egyáltalán nem
+ zavarják õket.
+
+ A jelölõkben tárolt adatok tehát
+ növelik a dokumentumok hasznát. A
+ jelölõk hozzáadását, a szöveg
+ bejelölését értelemszerûen emberek
+ végzik, hiszen ha erre a
+ számítógépek is képesek
+ lennének, akkor nem is lenne rájuk
+ egyáltalán szükség. Ezzel azonban
+ pótlékot kell nyújtanunk
+ (vagyis további költségeket
+ ráfordítanunk) a dokumentumok
+ megírásához.
+
+ Az elõzõ példában szereplõ
+ szöveget ennek megfelelõen a következõ
+ módon írjuk meg:
+
+ Az &man.rm.1; parancs használatával
+ töröljük a /tmp/ize
+ állományt:
+
+&prompt.user; rm /tmp/ize]]>
+
+ Láthatjuk, hogy a jelölõk nagyon jól
+ elkülöníthetõek a szöveg
+ tartalmától.
+
+ A jelölõk használatához
+ nyilvánvalóan valamilyen módon meg kell
+ határoznunk, hogy az adott jelölõk mit jelentenek
+ és hogyan kell azokat értelmezni. A
+ jelölõk összefogásához tehát
+ szükségünk van egy ún.
+ jelölõnyelvre, amely alapján aztán
+ jelölni fogjuk a dokumentumainkat.
+
+ Ehhez természetesen egyetlen jelölõnyelv
+ önmagában még nem feltétlenül lesz
+ elég. A szaknyelven íródott
+ dokumentációkhoz igazított
+ jelölõnyelvvel szemben teljesen másak az
+ elvárásaink, mint például a receptek
+ leírásához használt nyelv
+ esetében, ez pedig megint más, mint amivel verseket
+ tudunk jelölni. Elõször tehát egy olyan
+ nyelvet kell megfogalmaznunk, amely ilyen jelölõnyelvek
+ elõírására használható.
+ Ezt nevezzük a jelölõnyelvek
+ jelölõnyelvének, vagyis a
+ meta-jelölõnyelvnek.
+
+ Az SGML, avagy Standard Generalized Markup
+ Language (Szabványos
+ Általánosított Jelölõnyelv)
+ pontosan egy ilyen nyelv. Számos jelölõnyelv
+ készült az SGML segítségével,
+ többek közt az FDP által leginkább
+ használt HTML és DocBook.
+
+ Az egyes nyelvek részletes
+ leírását hivatalosan
+ dokumetumtípus-definíciónak
+ (Documentum Type Definition,
+ DTD) nevezik. A DTD
+ felhasználásával adhatjuk meg a
+ szövegben jelölõként alkalmazható
+ elemeket, azok sorrendjét (vagy éppen
+ egymásba ágyazhatóságának
+ mikéntjét) és a hozzájuk
+ kapcsolódó egyéb információkat.
+ A DTD-ket gyakran csak úgy említik mint az SGML
+ alkalmazásait.
+
+ A DTD tartalmazza az
+ összes felhasználható elem
+ leírását, azok használatának
+ sorrendjét, megadja, hogy ezek közül melyeknek
+ kell szerepelniük, illetve melyek hagyhatóak el
+ és így tovább. Ennek
+ köszönhetõen készíthetõ egy
+ olyan SGML alapján mûködõ
+ elemzõ, amely a DTD és egy
+ dokumentum birtokában képes
+ megállapítani, hogy az adott dokumentum megfelel-e a
+ DTD által meghatározott szabályoknak: a benne
+ szereplõ elemek a megfelelõ sorrendben vannak, esetleg
+ tartalmaznak hibákat. Ezt a lépést nevezik
+ általában a dokumentum
+ érvényesítésének.
+
+
+ Az ellenõrzés folyamán egyszerûen
+ annyi történik, hogy az elemzõ a megadott DTD
+ alapján jóváhagyja a dokumentumban
+ feltüntetett elemeket, azok rendezettségét
+ és a többit. A jelölõk
+ helyes használatát azonban
+ nem vizsgálja. Ha éppen
+ függvénynévként jelöljük be
+ a szövegben megjelenõ állományok neveit,
+ akkor az elemezõ ezt nem fogja hibának tekinteni
+ (ekkor természetesen feltételezzük, hogy a
+ DTD definiálja az állomány- és
+ függvénynevek jelölésére alkalmas
+ elemeket, illetve ezek ugyanazokon a helyeken
+ szerepelhetnek).
+
+
+ A Dokumentációs Projekt számára
+ beküldött munkáinkban jó eséllyel a
+ HTML vagy a DocBook nyelvek valamelyike szerint kell
+ dokumentumokat megjelölnünk, és nem kell a DTD
+ módosításával foglalkoznunk.
+ Ennélfogva ez a leírás sem tér ki a
+ DTD írásának részleteire.
+
+
+
+ Elemek, címkék és
+ tulajdonságok
+
+ Az SGML használatával készített
+ dokumentumtípus-definíciók mindegyikének
+ vannak közös jellemzõi. Ez viszont aligha lesz
+ számunkra meglepõ, ahogy majd fokozatosan
+ megismerkedünk az SGML kialakítása
+ mögött álló alapvetõ gondolatokkal.
+ Ezek közül a legkézenfekvõbbek a
+ tartalom és az
+ elem.
+
+ A dokumentáció minden esetben (legyen az most
+ egy normál honlap vagy éppen egy vaskos könyv)
+ rendelkezik valamilyen tartalommal, amelyet aztán
+ tovább (esetleg még tovább) osztunk elemekre.
+ A jelölõk elhelyezésének ezen elemek
+ határainak kijelölésében és
+ elnevezésében van szerepe a feldolgozás
+ késõbbi szakaszaiban.
+
+ Ehhez példaként tekintsünk egy
+ hagyományos könyvet. A legfelsõ szinten ez a
+ könyv önmagában egy elemet képvisel. Ez a
+ könyv elem aztán magától
+ értetõdõ módon tartalmaz fejezeteket,
+ amelyek szintén önálló elemeknek
+ tekinthetõek. Minden ilyen fejezet további elemeket
+ foglal magában, például bekezdéseket,
+ idézeteket és lábjegyzeteket. Minden egyes
+ bekezdésben találhatunk újabb elemeket,
+ amelyek elárulják nekünk, hogy a bennük
+ szereplõ szövegben melyik részében
+ beszélnek egymással a szereplõk, vagy
+ éppen hogy hívják az egyes
+ karaktereket.
+
+ Az egészet úgy képzelhetjük el mint
+ a tartalom feldarabolását. A
+ legfelsõ szinten adott egy darab, maga a könyv. Ahogy
+ haladunk kicsivel lentebb, újabb darabokat találunk,
+ a fejezeteket. Ezeket aztán tovább bomlanak
+ bekezdésekre, lábjegyzetekre, a karakterek neveire
+ és a többi.
+
+ Meglepõ, hogy az SGML lehetõségeinek
+ igénybevétele nélkül milyen könnyen
+ különbséget tudunk tenni az egyes elemek
+ közt. Ehhez valójában elegendõ a
+ könyv nyomtatott változata, néhány
+ különbözõ színû kiemelõ,
+ amelyekkel aztán bejelöljük a tartalom egyes
+ részeit.
+
+ Sajnos a kiemelõknek nem létezik elektronikus
+ változata, ezért találnunk kell valamilyen
+ egyéb módot a tartalom egyes részeinek
+ megjelölésére. Az SGML-ben megfogalmazott
+ nyelvek (HTML, DocBook és társaik) ezt
+ címkékkel oldják
+ meg.
+
+ A címkékkel mondhatjuk meg hol kezdõdnek
+ és hol fejezõdnek be az egyes elemek. A
+ címke nem az elem része. Mivel a DTD
+ általában azért készül, hogy a
+ szövegben adott típusú
+ információkat tudjunk jelölni, adott
+ típusú elemeket fog elfogadni, ezért ezeknek
+ megfelelõen kell címkéket
+ létrehoznunk.
+
+ Egy elem elemhez tartozó
+ kezdõcímke általános alakja az
+ elem. Az
+ hozzátartozó zárócímke pedig az
+ /elem.
+
+
+ Elem (kezdõ- és
+ zárócímkék) használata
+
+ A HTML-ben a bekezdéseket a p
+ (mint paragrafus) elemmel jelölhetjük. Ehhez az elemhez
+ tartozik kezdõ- és
+ zárócímke.
+
+ ]]>Ez egy bekezdés. A 'p' elem kezdõcímkéjétõl indul és a 'p'
+ zárócímkéjénél fejezdõdik be.
+
+
]]>Ez meg egy másik bekezdés. Ez viszont már rövidebb.]]>
+
+
+ Nem mindegyik elemnél kell
+ zárócímkét használnunk, egyes
+ elemekhez ugyanis nem járul semmilyen tartalom.
+ Például egy HTML állományban
+ jelölhetjük, hogy legyen a dokumentumban egy
+ vízszintes elválasztó. Ehhez a vonalhoz
+ értelemszerûen nem kapcsolódik tartalom,
+ ezért elég egy kezdõcímkét
+ beszúrni.
+
+
+ Elem (csak kezdõcímke)
+ használata
+
+ A HTML-ben van egy hr nevû elem,
+ amellyel vízszintes elválasztókat (horizontal
+ rule) jelölhetünk. Ennek az elemnek nincs tartalma,
+ ezért csak kezdõcímkével
+ rendelkezik.
+
+ ]]>Ez itt egy bekezdés.
+
+
+
+
]]>Ez pedig egy másik bekezdés. Az elõzõ bekezdéstõl egy vízszintes
+ vonal választja el.]]>
+
+
+ Ha eddig még nem sejtettük volna,
+ megemlítjük, hogy az elemek természetesen
+ elemeket is tartalmazhatnak. A korábbi könyves
+ példánkban a könyv elem magában foglalta
+ az összes fejezet elemet, amelyek pedig a bekezdés
+ elemeket és így tovább.
+
+
+ Elemek elemekben, az em elem
+
+ ]]>Ez egy egyszerû ]]>bekezdés]]>, amelyben néhány ]]>szót]]>
+ szépen ]]>kiemeltünk.
]]>
+
+
+ A DTD pontosan tartalmazza mely elemek tartalmazhatnak
+ további elemeket, valamint az elemek egymásba
+ ágyazhatóságának
+ szabályait.
+
+
+ Az emberek gyakran összetévesztik a
+ címkéket az általuk jelölt elemekkel,
+ és egymás szinonímájaként
+ használják ezeket a kifejezéseket. Ez
+ viszont helytelen.
+
+ A dokumentumokat elemekbõl építjük
+ fel. Minden elem elõre meghatározott módon
+ kezdõdik és fejezõdik be. Az elemek
+ kezdetét és végét
+ címkék jelölik.
+
+ Amikor ez a dokumentum (vagy bárki, az SGML
+ használatában járatos személy)
+ a p címkére
+ hivatkozik, akkor ez alatt a <,
+ p, > karakterekbõl
+ álló sorozatot érti. Ezzel szemben viszont
+ a p a teljes elemre
+ vonatkozik.
+
+ Ez egy nagyon kicsi
+ eltérés, de mindig tartsuk észben!
+
+
+ Az elemeknek lehetnek tulajdonságaik. A
+ tulajdonságokat nevek és értékek
+ párosai alkotják, segítségükkel
+ az elemhez fejthetünk ki további
+ információkat. Ez lehet az adott elem által
+ jelölt tartalom megjelenítésére
+ vonatkozó utasítás, esetleg az elem
+ valamilyen azonosítója vagy valami
+ más.
+
+ Az elemek tulajdonságait mindig az adott elem kezdőcímkéjén
+ belül soroljuk fel,
+ tulajdonság="érték"
+ alakban.
+
+ A HTML újabb változataiban például
+ a p elemnek van egy align
+ tulajdonsága, amely a HTML megjelenítése
+ során javasolja, hogy az általa jelölt
+ bekezdést merre igazítsuk.
+
+ Ez az align tulajdonság négy
+ elõre meghatározott érték
+ valamelyikét kaphatja meg: left (balra
+ zárt), center (középre
+ zárt), right (jobbra zárt)
+ és justify (sorkizárt). Ha nem
+ adjuk meg a tulajdonság értékét a
+ kezdõcímkében, akkor
+ alapértelmezés szerint left
+ lesz.
+
+
+ Tulajdonság használata elemben
+
+ ]]>Az 'align' tulajdonság ebben a bekezdésben igazából
+ teljesen felesleges, hiszen alapértelmezés szerint is balra zárt
+ lenne.]]>
+
+]]>Ennek viszont már középre kellene kerülnie.]]>
+
+
+ Egyes tulajdonságok csak adott értékeket
+ vehetnek fel, mint például left
+ vagy justify, másoknál viszont
+ lényegében bármit megadhatunk. Ha a
+ tulajdonság értékének
+ megfogalmazása során idézõjeleket
+ (") is használni akarunk, akkor az
+ egész kifejezést tegyük egyszeres
+ idézõjelbe.
+
+
+ A tulajdonságok értékének
+ megadása egyszeres idézõjellel
+
+ ]]>Jobbra zárt!]]>
+
+
+ Elõfordulhat, hogy az érték
+ megadásakor egyáltalán nem kell semmilyen
+ idézõjelet használni. Ennek szabályai
+ viszont nagyon halványak, ezért sokkal
+ egyszerûbb mindig idézõjelbe
+ tenni a tulajdonságok értékeit.
+
+ Az elemekhez, címkékhez és
+ tulajdonságokhoz tartozó információk
+ SGML katalógusokban kerülnek tárolásra.
+ A Dokumentációs Projektben használt
+ eszközök ilyen katalógusok mentén
+ nézik át a munkánkat. A textproc/docproj csomagban a
+ segédprogramok mellett rengeteg ilyen
+ SGML-katalógust találhatunk. A &os;
+ Dokumentációs Projektnek is vannak saját
+ katalógusai. Az alkalmazott eszközöknek mind a
+ két fajta katalógusokat ismerniük kell.
+
+
+ Egy kis gyakorlás…
+
+ A szakaszban szereplõ példák
+ kipróbálásához
+ telepítenünk kell bizonyos szoftvereket, illetve
+ beállítani egy környezeti
+ változó értékét.
+
+
+
+ Töltsük le és telepítsük a
+ textproc/docproj portot a
+ &os; Portgyûjteményébõl. Ez
+ portoknak a portja, tehát egy
+ metaport, így a
+ Dokumentációs Projektben használt
+ összes eszköz rajta keresztül
+ letöltõdik és
+ telepítõdik.
+
+
+
+ A parancssorunk konfigurációs
+ állományában állítsuk be az
+ SGML_CATALOG_FILES környezeti
+ változó értékét.
+ (Amennyiben nem az angol nyelvû
+ dokumentációval dolgozunk, itt érdemes
+ a nyelvünknek megfelelõ könyvtárakat
+ megadni.)
+
+
+ Minta .profile
+ állomány &man.sh.1; és &man.bash.1;
+ parancssorokhoz
+
+ SGML_ROOT=/usr/local/share/sgml
+SGML_CATALOG_FILES=${SGML_ROOT}/jade/catalog
+SGML_CATALOG_FILES=${SGML_ROOT}/docbook/4.1/catalog:$SGML_CATALOG_FILES
+SGML_CATALOG_FILES=${SGML_ROOT}/html/catalog:$SGML_CATALOG_FILES
+SGML_CATALOG_FILES=${SGML_ROOT}/iso8879/catalog:$SGML_CATALOG_FILES
+SGML_CATALOG_FILES=/usr/doc/share/sgml/catalog:$SGML_CATALOG_FILES
+SGML_CATALOG_FILES=/usr/doc/en_US.ISO8859-1/share/sgml/catalog:$SGML_CATALOG_FILES
+export SGML_CATALOG_FILES
+
+
+
+ Minta .cshrc
+ állomány &man.csh.1; és &man.tcsh.1;
+ parancssorokhoz
+
+ setenv SGML_ROOT /usr/local/share/sgml
+setenv SGML_CATALOG_FILES ${SGML_ROOT}/jade/catalog
+setenv SGML_CATALOG_FILES ${SGML_ROOT}/docbook/4.1/catalog:$SGML_CATALOG_FILES
+setenv SGML_CATALOG_FILES ${SGML_ROOT}/html/catalog:$SGML_CATALOG_FILES
+setenv SGML_CATALOG_FILES ${SGML_ROOT}/iso8879/catalog:$SGML_CATALOG_FILES
+setenv SGML_CATALOG_FILES /usr/doc/share/sgml/catalog:$SGML_CATALOG_FILES
+setenv SGML_CATALOG_FILES /usr/doc/en_US.ISO8859-1/share/sgml/catalog:$SGML_CATALOG_FILES
+
+
+ A módosítások
+ elvégzése után vagy jelentkezzük ki
+ majd be, vagy pedig adjuk ki a közvetlenül
+ parancssorban az adott parancsokat.
+
+
+
+
+
+ Hozzunk létre egy
+ próba.sgml nevû
+ állományt, és írjuk bele az
+ alábbi szöveget:
+
+
+
+
+
+ ]]>Próba HTML állomány
+
+
+
+
]]>Ebben a bekezdésben legyen valamennyi szöveg.
+
+
]]>Az utána következõ bekezdésbe is rakjunk még valamennyi szöveget.
+
+
]]>Ennek a bekezdésnek jobbra zártnak kellene lennie.
+
+]]>
+
+
+
+ Próbáljuk meg az állományt
+ érvényesíteni valamelyik SGML
+ elemezõvel.
+
+ A textproc/docproj
+ csomagnak része az nsgmls
+ nevû érvényesítést végzõ elemezõ.
+ Az nsgmls beolvas egy tetszõleges
+ SGML DTD szerint definiált elemekkel jelölt
+ dokumentumot és ebbõl elkészíti a
+ hozzátartozó
+ elemstruktúra-információs halmazt
+ (Element Structure Information Set, ESIS, de ezzel itt most
+ nem foglalkozunk).
+
+ Ha viszont az nsgmls parancsnak
+ megadjuk a paramétert, akkor nem
+ generál tényleges eredményt,
+ csupán a hibaüzenetek jeleníti meg.
+ Ennek köszönhetõen könnyen
+ ellenõrizni tudjuk, hogy az általunk
+ készített dokumentum érvényes
+ vagy sem.
+
+ Az nsgmls parancs
+ használatával tehát
+ ellenõrizzük az imént létrehozott
+ dokumentumunk
+ érvényességét:
+
+ &prompt.user; nsgmls -s próba.sgml
+
+ Láthatjuk, hogy az nsgmls nem
+ jelez semmiféle hibát, ami azt jelenti, hogy a
+ dokumentumunk valóban érvényes.
+
+
+
+ Nézzük meg mi történik akkor, ha
+ kihagyjuk a kötelezõ elemeket.
+ Töröljük például a
+ title és /title
+ címkéket, majd próbáljuk meg
+ újra az
+ érvényesítést.
+
+ &prompt.user; nsgmls -s próba.sgml
+nsgmls:próba.sgml:5:4:E: character data is not allowed here
+nsgmls:próba.sgml:6:8:E: end tag for "HEAD" which is not finished
+
+ Az nsgmls által
+ generált hibaüzenetek kettõspontokkal
+ tagolt csoportokba vagy oszlopokba
+ sorolhatóak.
+
+
+
+
+
+ Oszlop
+ Jelentés
+
+
+
+
+
+ 1
+ A hibát jelzõ program neve. Ez
+ minden esetben az nsgmls.
+
+
+
+ 2
+ A hibát tartalmazó
+ állomány neve.
+
+
+
+ 3
+ A hibát tartalmazó sor
+ száma.
+
+
+
+ 4
+ A hibát tartalmazó oszlop
+ száma.
+
+
+
+ 5
+ A generált üzenet jellegét
+ megadó egybetûs kód. Az
+ I információt, a
+ W figyelmeztetést, az
+ E hibát
+
+ Ez nem minden esetben az ötödik
+ oszlopban szerepel. Az nsgmls
+ -sv például az
+ nsgmls:I: SP version "1.3"
+ üzenetet adja vissza (a tényleges
+ verziójától
+ függõen). Ez például
+ egy információs
+ üzenet.
+ , végül pedig az
+ X a kereszthivatkozást
+ jelez. Ebbõl
+ megállapítható, hogy az
+ iménti üzenetek hibákra
+ vonatkoznak.
+
+
+
+ 6
+ Az üzenet szövege.
+
+
+
+
+
+ Egyedül a title címke
+ elhagyásával két
+ különbözõ hibát kaptunk.
+
+ Ezek közül az elsõ jelzi, hogy az SGML
+ elemzõ olyan helyen találkozott tartalommal (amely
+ ebben esetben konkrétan karaktereket jelent és
+ nem az elemet bevezetõ kezdõcímkét),
+ ahol valami másra számított. Az
+ elemzõ itt ugyanis valamelyik, a
+ head elemen belül szabályosan
+ elhelyezhetõ elem
+ kezdõcímkéjét várja
+ (amilyen például a
+ title).
+
+ A második hibát pedig azért kaptuk,
+ mert a head elemeknek tartalmazniuk
+ kelltitle elemet.
+ Az nsgmls ezt azonban nem ebben a
+ formában közli: mivel az elemet még a
+ befejezõdése (tehát a
+ title megemlítése)
+ elõtt lezártuk, szerinte egyszerûen csak
+ nem ért véget rendesen.
+
+
+
+ Tegyük vissza a title
+ elemet.
+
+
+
+
+
+
+ A DOCTYPE deklarációk
+
+ A dokumentumok elején mindig meg kell adni annak a
+ dokumentípus-deklarációnak a nevét,
+ amely alapján készítjük. Ennek
+ köszönhetõen az SGML elemzõk elõ
+ tudják keresni a dokumentum
+ érvényesítéséhez kellõ
+ DTD-t.
+
+ Ezt az információt általában
+ egyetlen sorban, a DOCTYPE deklarációban adjuk
+ meg.
+
+ A HTML DTD 4.0 változatának megfelelõ
+ dokumentumokat tehát például így
+ vezetjük be:
+
+ ]]>
+
+ Ebben a sorban több különbözõ
+ típusú alkotórészt fedezhetünk
+ fel.
+
+
+
+ <!
+
+
+ Ez egy jelzés, amellyel
+ jelezzük egy SGML-beli deklaráció
+ kezdetét. Ez a sor a dokumentum
+ típusát határozza meg.
+
+
+
+
+ DOCTYPE
+
+
+ A dokumentumtípus SGML-beli
+ deklarációját vezeti be.
+
+
+
+
+ html
+
+
+ A dokumentumban elsõként megjelenõ
+ elemet
+ nevezi meg.
+
+
+
+
+ PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0//EN"
+
+
+ formális publikus
+ azonosító
+
+
+
+ Megadja a dokumentum DTD-jéhez tartozó
+ formális publikus azonosítót
+ (Formal Public Identifier,
+ FPI). Az SGML elemzõ ennek
+ alapján találja meg a dokumentum
+ feldolgozása során szükséges
+ DTD-t.
+
+ A PUBLIC nem része az
+ azonosítónak, azonban segít az SGML
+ elemzõnek megtalálni a benne megfogalmazott
+ DTD-t. Késõbb
+ további módszereket is láthatunk majd
+ erre.
+
+
+
+
+ >
+
+
+ A deklaráció
+ lezárása.
+
+
+
+
+
+ Formális publikus azonosítók
+
+
+ formális publikus
+ azonosító
+
+
+
+ Ebben a szakaszban csupán
+ kiegészítõ ismeretek szerepelnek. Ezek
+ viszont hasznos hátteret adhatnak például
+ olyan esetekben, amikor ki akarjuk deríteni, hogy az
+ SGML feldolgozó miért nem éri el a
+ megadott DTD állományokat.
+
+
+ A formális publikus azonosítók (FPI)
+ egy speciális felírással rendelkeznek, amely
+ a következõ:
+
+ "Tulajdonos//KulcsszóLeírás//Nyelv"
+
+
+
+ Tulajdonos
+
+
+ Ez határozza meg kihez tartozik az FPI.
+
+ Ha az értéke az ISO
+ részlettel kezdõdik, akkor az FPI az ISO
+ tulajdona. Például a "ISO
+ 8879:1986//ENTITIES Greek Symbols//EN"
+ esetén a görög szimbólumokat
+ tartalmazó egyedkészlet tulajdonosa. Az ISO
+ 8879:1986 az SGML szabvány ISO száma.
+
+ Minden más esetben az értéke a
+ következõ alakú lesz:
+ -//Tulajdonos
+ vagy
+ +//Tulajdonos
+ (vegyük észre, hogy a két
+ változat csak a sor elején levõ
+ + és -
+ jelekben tér el).
+
+ Ha az érték a -
+ jellel kezdõdik, akkor a tulajdonos adatai nem
+ regisztráltak, a +
+ esetében pedig regisztráltak.
+
+ Az ISO 9070:1991 szabvány definiálja a
+ regisztrált nevek
+ elõállítását, amelynek
+ értelmében egy ISO publikáció,
+ egy ISBN kód vagy az adott szervezet ISO 6523
+ szabványnak megfelelõ kódjának
+ számából kell származtatni,
+ illetve a nevek kiosztását egy erre
+ felhatalmazott szerv végzi. Ezt a feladatot az
+ Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézetre
+ (ANSI) bízta az ISO tanácsa.
+
+ Mivel a &os; Projekt nem regisztrálta
+ magát, a hozzátartozó
+ érték tehát a
+ -//&os; lesz. Látható
+ egyébként, hogy a W3C sem
+ regisztrálta még magát.
+
+
+
+
+ Kulcsszó
+
+
+ Az állományban található
+ információ típusának
+ megadására különbözõ
+ kulcsszavak használhatóak. Ezek
+ általában a DTD,
+ ELEMENT, ENTITIES
+ és TEXT. A
+ DTD csak DTD
+ állományokhoz használatos, az
+ ELEMENT pedig olyan DTD
+ részletekhez, amelyekeben csak egyedek vagy elemek
+ leírásai találhatóak. A
+ TEXT SGML tartalmat jelent
+ (szövegeket és jelölõket).
+
+
+
+
+ Leírás
+
+
+ Minden egyéb adat, amit az
+ állomány tartalmáról még
+ meg akarunk adni. Tartalmazhat
+ verziószámokat, vagy bármilyen
+ számunkra értelmes és az SGML
+ rendszer számára egyedien
+ azonosítható rövid
+ szöveget.
+
+
+
+
+ Nyelv
+
+
+ Kétkarakteres, ISO szabvány szerint
+ megadott kód, amellyel az állomány
+ natív nyelvét adjuk meg. Az angol
+ esetében ez az EN.
+
+
+
+
+
+ Katalógusok
+
+ Az SGML feldolgozónak a dokumentum
+ feldolgozása során valamilyen módon az
+ így megadott formális publikus
+ azonosítóból vissza kell tudnia fejtenie
+ a DTD-t tartalmazó állomány
+ nevét.
+
+ Mindehhez egy katalógusra lesz
+ szükségünk. Ezek (amelyeket
+ általában catalog
+ néven találhatunk meg) tartalmazzák az
+ azonosítók és a hozzájuk
+ tartozó állománynevek
+ összerendeléseit. Például, ha egy
+ katalógusban a következõ sor
+ található:
+
+ PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0//EN" "4.0/strict.dtd"
+
+ Az SGML feldolgozó a catalog
+ állományt tartalmazó könyvtár
+ 4.0 alkönyvtárában
+ levõ strict.dtd
+ állományban fogja keresni az adott DTD-t.
+
+ Nézzünk szét kicsit a
+ /usr/local/share/sgml/html/catalog
+ állományban. Ez tartalmazza a textproc/docproj portból
+ telepített HTML DTD-kre vonatkozó
+ állományinformációkat.
+
+
+
+ Az SGML_CATALOG_FILES környezeti
+ változó
+
+ Az SGML feldolgozónak valahogy tudnia kell hol
+ keresse a katalógusokat. Számos
+ implementációjuk parancssori
+ paramétereken keresztül teszi lehetõvé
+ a feldolgozás során használni
+ kívánt katalógus vagy katalógusok
+ felsorolását.
+
+ Emellett az SGML_CATALOG_FILES
+ környezeti változó
+ segítségével is megadhatóak ezek
+ az állományok. A változó
+ értékének a (teljes elérési
+ útvonallal kifejtett) katalógusok vesszõvel
+ tagolt felsorolását kell
+ beállítani.
+
+ Az esetek döntõ többségében a
+ következõ állományokat kell ilyen
+ módon felvennünk:
+
+
+
+ /usr/local/share/sgml/docbook/4.1/catalog
+
+
+
+ /usr/local/share/sgml/html/catalog
+
+
+
+ /usr/local/share/sgml/iso8879/catalog
+
+
+
+ /usr/local/share/sgml/jade/catalog
+
+
+
+ Ezt egyébként korábban már elvégeztük.
+
+
+
+
+ Azonosítók helyett
+
+ A formális publikus azonosítók
+ használata helyett akár közvetlenül meg is
+ adhatjuk a dokumentum érvényességét
+ definiáló DTD-t tartalmazó konkrét
+ állomány nevét.
+
+ Ennek felírása némileg
+ eltér:
+
+ /az/elérési/út/állomány.dtd]]>
+
+ A SYSTEM kulcsszóval
+ jelezzük, hogy az SGML feldolgozó a DTD
+ leírását rendszerszinten keresse. Ez
+ általában (de nem mindig) azt jelenti, hogy a DTD
+ elérhetõségét
+ állománynév formájában adjuk
+ meg.
+
+ Az FPI használata leginkább a
+ hordozhatóság támogatása miatt
+ ajánlott. Ilyenkor nem kell ugyanis a dokumentumokhoz
+ mellékelni a DTD egy példányát,
+ illetve ha a SYSTEM kulcsszóval
+ adnánk meg, akkor mindig az adott helyre kellene tenni a
+ DTD állományokat.
+
+
+
+
+ Visszaváltás az SGML
+ használatára
+
+ Az alapismeretek tárgyalása során
+ már korábban szóba került, hogy az SGML
+ csak a dokumentumtípus-deklaráció
+ leírásához használatos. Ez azonban
+ nem tökéletesen igaz, mivel léteznek olyan
+ SGML-beli szerkezetek, amelyeket magukban a dokumentumokban is fel
+ tudunk használni. Például a dokumentumokba
+ beszúrhatóak az elemzõ
+ részérõl figyelmen kívül
+ hagyandó megjegyzések. Ezeket az SGML
+ szabályai szerint adjuk meg. A többi szerkezet
+ használatára kicsivel késõbb mutatunk
+ még példákat.
+
+ Nyilvánvalóan valamilyen módon
+ jeleznünk kell az SGML feldolgozónak, hogy a soron
+ következõ elem tartalmát hagyja figyelmen
+ kívül, de az elemzõ ezt alapvetõen az SGML
+ alapján észleli.
+
+ Az ilyen részeket <! …
+ > formában jelöljük. Az
+ elhatárolók között szabályos SGML
+ szerkezetek szerepelhetnek, pontosan olyanok, amelyeket az DTD-k
+ készítésénél is
+ alkalmaznak.
+
+ Az elõbb bemutatott DOCTYPE deklaráció
+ erre éppen remek példaként
+ szolgálhat.
+
+
+
+ Megjegyzések
+
+ A megjegyzések tehát SGML-beli
+ konstrukciók, és általában csak a
+ DTD-ben érvényes a használatuk. A ban viszont láthattuk,
+ hogy az SGML szerkezetei akár a dokumentumokban is
+ használhatóak.
+
+ Az SGML megjegyzéseket
+ -- szimbólumok
+ használatával határolhatjuk el. A
+ szimbólum elsõ elõfordulásával
+ kezdjük a megjegyzést és a másodikkal
+ zárjuk le.
+
+
+ Általános SGML megjegyzés
+
+ <!-- próba megjegyzés -->
+
+ Most a megjegyzés belsejében vagyunk
+
+
+
+
+
+]]>
+
+
+
+ A két kötõjel használata
+
+ A Postscript és PDF változatok esetén
+ kisebb problémák jelentkeznek ennél a
+ példánál, ugyanis bennük csak egyetlen
+ kötõjel fog látszani a <!
+ és > szimbólumok
+ mellett.
+
+ A forráskódban azonban két
+ - (kötõjel) szimbólumot
+ kell használnunk,
+ nem pedig egyet. A Postscript és
+ PDF változatokban az eredetileg két
+ kötõjelet összevonják egyetlen hosszabb
+ kötõjellé, ezáltal elrontják az
+ iménti példát.
+
+ A dokumentum HTML, szöveges és RTF
+ változatait ez nem érinti.
+
+ ]]>
+
+ Ha dolgoztunk már korábban HTML kóddal,
+ akkor elõfordulhat, hogy más meghatározást
+ láttunk a megjegyzésekre. Ezért
+ tévesen azt gondolhattuk, hogy a megjegyzéseket a
+ <!-- karaktersorozat vezeti be, és
+ csak a --> zárhatja le.
+
+ Valójában viszont nem
+ így van. Sok böngészõ hibás HTML
+ elemzõt tartalmaz, ezért ezt érvényesnek
+ fogadják el. A Dokumentációs Projektben
+ használt SGML elemzõk azonban ennél sokkal
+ szigorúbbak és az ilyen hibás
+ dokumentumokat visszadobják.
+
+
+ Hibás SGML megjegyzések
+
+ Most egy megjegyzés belsejében vagyunk
+
+ KÍVÜL VAGYUNK A MEGJEGYZÉSEN!
+
+ ismét megjegyzésben vagyunk ]]>
+
+ Az SGML elemzõ ezt valahogy így fogja
+ értelmezni:
+
+ <!KÍVÜL VAGYUNK A MEGJEGYZÉSEN>
+
+ Ez nem szabályos SGML és
+ ráadásul félrevezetõ hibaüzenetet
+ eredményez.
+
+ Ez nem szép dolog! ]]>
+
+ A példa szövege szerint sem
+ javasolt ilyen megjegyzéseket írni.
+
+ ]]>
+
+ Ez már (valamivel) értelmesebb
+ megoldás, de még feláll a veszélye,
+ hogy megtéveszti az SGML-ben járatlan
+ olvasókat.
+
+
+
+ Egy kis gyakorlás…
+
+
+
+ Tegyünk néhány megjegyzést a
+ korábban készített
+ próba.sgml
+ állományunkba, majd az
+ nsgmls segítségével
+ ellenõrizzük, hogy közben
+ érvényes marad.
+
+
+
+ Tegyünk néhány
+ érvénytelen megjegyzést a
+ próba.sgml
+ állományba, majd nézzük meg, hogy
+ az nsgmls milyen hibaüzeneteket ad
+ rájuk.
+
+
+
+
+
+
+ Egyedek
+
+ Az egyedek felhasználásával neveket
+ tudunk rendelni a tartalom egyes darabjaihoz. Az SGML elemzõ a
+ dokumentum feldolgozása közben ezeket az egyedeket
+ megtalálja és helyükre beszúrja az
+ általuk hivatkozott tartalmat.
+
+ Ezzel az SGML dokumentumokban könnyedén ki tudunk
+ alakítani újrafelhasználható, gyorsan
+ cserélhetõ tartalmat, illetve kizárólag
+ ezen a módon lehet jelölõkkel ellátott
+ SGML állományokat beletenni egy másik
+ hasonló SGML állományba.
+
+ Az egyedek kétfajta típusa létezik,
+ amelyek mindegyike eltérõ helyzetekben
+ használható: ezek az
+ általános egyedek és a
+ paraméteregyedek.
+
+
+ Általános egyedek
+
+ Általános egyedeket nem lehet SGML
+ környezetben használni (habár definiálni
+ igen), egyedül magában a dokumentumban. Vessük
+ össze a paraméteregyedekkel.
+
+ Mindegyik általános egyed rendelkezik egy
+ névvel. Így tudunk hivatkozni egy
+ általános egyedre (ezáltal mindarra a
+ szövegre, amelyet képvisel a dokumentumunkban):
+ &egyednév;.
+ Vegyük például, hogy van egy
+ jelenlegi.valtozat nevû egyedünk,
+ amely a termékünk jelenlegi
+ verziószámát helyettesíti be a
+ szövegbe. Ezt így fogalmaznánk meg:
+
+ ]]>A termékünk jelenlegi változata a(z)
+ ]]>
+
+ Így a verziószám
+ változásakor egyszerûen csupán az
+ általános egyed definícióját
+ kell megváltoztatni, majd újra feldolgozni a
+ dokumentumot.
+
+ Az általános egyedek
+ segítségével olyan karakterek is
+ megadhatóvá válnak, amelyeket
+ egyébként nem tudnánk SGML dokumentumokban
+ leírni. Például a <
+ és a & normális esetben
+ nem lehet része SGML dokumentumoknak. Amikor ugyanis az
+ SGML elemzõ egy < szimbólumot
+ észlel, feltételezi, hogy ezzel egy (kezdõ-
+ vagy záró) címke kezdõdik, illetve
+ amikor pedig egy & szimbólumot
+ talál, akkor a következõ lépésben
+ egy egyed nevét várja.
+
+ Szerencsére ezek a szimbólumok a
+ szövegben bármikor kiválthatóak az
+ < és
+ & általános egyedek
+ használatával.
+
+ Általános egyedek csak SGML környezetben
+ definiálhatóak. Ezeket általában
+ közvetlenül a DOCTYPE deklaráció
+ után sorolják fel.
+
+
+ Általános egyedek
+ definíciója
+
+
+
+]>]]>
+
+ Figyeljük meg, hogy a DOCTYPE
+ deklarációt a sor végén egy
+ szögletes nyitó zárójel
+ elhelyezésével kibõvítettük: a
+ kiegészítésként felvett két
+ egyedet az utána következõ két sorban
+ definiáltuk, majd bezártuk a szögletes
+ zárójelet és DOCTYPE
+ deklarációt.
+
+ A szögletes zárójelek
+ szükségesek ahhoz, hogy jelezzük a DOCTYPE
+ deklarációban megadott DTD további
+ kiegészítéseit.
+
+
+
+
+ Paraméteregyedek
+
+ Az általános egyedekhez
+ hasonlóan a paraméteregyedek is
+ újrafelhasználható szövegrészek
+ elnevezését engedik meg. Miközben azonban az
+ általános egyedek csak a dokumentumokban
+ alkalmazhatóak, addig a paraméteregyedek csak
+ SGML környezetekben
+ használhatóak.
+
+ A paraméteregyedek az általános
+ egyedekhez hasonló módon
+ definiálhatóak, az
+ &egyednév;
+ felírás helyett azonban az
+ %egyednév;
+ alakban tudunk rájuk hivatkozni. Továbbá a
+ definíciójukban az ENTITY
+ kulcsszó és az egyed neve közé be kell
+ szúrni a % (százalékjel)
+ szimbólumot.
+
+
+ Paraméteregyedek megadása
+
+ valami
+szöveg
+más
+
+
+]>]]>
+
+
+ Ez most még nem tûnik
+ különösebben hasznosnak. Késõbb
+ viszont majd az lesz.
+
+
+
+ Egy kis gyakorlás…
+
+
+
+ Tegyük bele a
+ próba.sgml
+ állományunkba a következõ
+ általános egyedet:
+
+
+]>
+
+
+
+ ]]>Egy minta HTML állomány
+
+
+
+
+
+
]]>Ebben a bekezdésben van egy kis szöveg.
+
+
]]>Ez a bekezdés még tartalmaz némi szöveget.
+
+
]]>Ennek a bekezdésnek jobbra zártnak kellene lennie.
+
+
]]>A dokumentum jelenlegi változata:
+
+]]>
+
+
+
+ Az nsgmls használatával
+ vizsgáltassuk meg a dokumentum
+ érvényességét.
+
+
+
+ Töltsük be a
+ próba.sgml
+ állományt a böngészõnkbe
+ (elõfordulhat, hogy másolatot kell
+ készíteni róla
+ próba.html néven, mert a
+ böngészõnk csak így ismerné
+ fel HTML dokumentumként).
+
+ Hacsak a böngészõnk nem annyira
+ fejlett, a dokumentumban a &valtozat;
+ egyedhivatkozás nem fog lecserélõdni a
+ verziószámra. A böngészõk
+ többségében nagyon primitív
+ elemzõk találhatóak, amelyek nem
+ képesek rendesen kezelni az SGML
+ dokumentumokat
+ Micsoda szégyen! Képzeljük csak
+ el, mennyi gondot és ügyeskedést
+ (mint például a szerver oldalán
+ beemelt állományokat) el tudnánk
+ kerülni, ha rendesen
+ támogatnák.
+ .
+
+
+
+ A megoldást a dokumentum
+ normalizálása jelenti,
+ amelyet egy SGML normalizálóval tudunk
+ elvégezni. A normalizáló beolvas egy
+ érvényes SGML állományt
+ és eredményként egy szintén
+ érvényes, de valamilyen módon
+ átalakított SGML állományt
+ készít. Az SGML állományok
+ átalakításának egyik ilyen
+ módja a dokumentumban található
+ egyedhivatkozások helyettesítése az
+ általuk képviselt szöveggel.
+
+ Erre a célra az sgmlnorm
+ használható.
+
+ &prompt.user; sgmlnorm próba.sgml > próba.html
+
+ Ennek hatására
+ próba.html néven
+ létrejön a dokumentum normalizált (vagyis
+ a kifejtett egyedhivatkozásokkal létrehozott)
+ változata, és most már
+ betölthetõ a böngészõnkbe.
+
+
+
+ Ha most megnézzük az
+ sgmlnorm által gyártott
+ végeredményt, akkor tapasztalhatjuk, hogy az
+ elején nem szerepel DOCTYPE deklaráció.
+ Ezt a kapcsolóval tehetjük
+ hozzá:
+
+ &prompt.user; sgmlnorm -d próba.sgml > próba.html
+
+
+
+
+
+
+ Állományok tartalmának
+ elérése egyedeken keresztül
+
+ Az (általános
+ és paraméter-)
+ egyedek különösen hasznosak olyan esetekben, amikor
+ állományok tartalmát akarjuk beilleszteni
+ másik állományokba.
+
+
+ Állományok tartalmának
+ elérése általános egyedekkel
+
+ Tegyük fel, hogy egy könyvön dolgozunk az
+ SGML felhasználásával, amelyet
+ fejezetenként állományokra bontottunk,
+ fejezet1.sgml,
+ fejezet2.sgml stb. néven, illetve a
+ könyv.sgml állomány
+ tartalmazza ezeket a fejezeket.
+
+ Az állományok tartalmát a
+ SYSTEM kulcsszó
+ használatával tudjuk egyedek
+ értékeként megadni. Ennek
+ hatására az SGML elemzõ a megadott
+ állomány tartalmát adja az egyed
+ értékének.
+
+
+ Állományok tartalmának
+ elérése általános egyeddel
+
+
+
+
+
+]>
+
+
+
+
+ &fejezet.1;
+ &fejezet.2;
+ &fejezet.3;
+]]>
+
+
+
+ Amikor általános egyedeken keresztül
+ illesztünk be állományokat egy másik
+ állományba, a beillesztett
+ állományok (amilyen például a
+ fejezet1.sgml,
+ fejezet2.sgml és a többi)
+ nem kezdõdhetnek DOCTYPE
+ deklarációval. Ez szintaktikai hibát
+ eredményez!
+
+
+
+
+ Állományok tartalmának
+ elérése paraméteregyedekkel
+
+ Emlékezzünk vissza, hogy a
+ paraméteregyedek csak SGML környezetben
+ alkalmazhatóak. Miért akarnánk
+ állományokat beilleszteni egy SGML
+ környezetbe?
+
+ Így tudunk gondoskodni az általános
+ egyedek
+ újrafelhasználhatóságáról.
+
+ Tegyük fel, hogy a dokumentumunkban rengeteg fejezet
+ található és ezeket két
+ különbözõ könyvben is
+ felhasználtuk, azonban eltérõ
+ stílusban.
+
+ A könyvek elején fel lehetne sorolni az
+ egyedeket, de ezzel viszont gyorsan kezelhetetlenné
+ válnának.
+
+ Ehelyett csak tegyünk az általános
+ egyedekre vonatkozó definíciókat egyetlen
+ állományba és a dokumentumunkban erre
+ építve paraméteregyedek
+ beiktatásával végezzük az adott
+ állományok beillesztését.
+
+
+ Állományok beillesztése
+ paraméteregyedekkel
+
+ Elõször vegyük az egyedek
+ definícióit egy külön
+ fejezetek.ent állományba.
+ Ebben a következõek
+ találhatóak:
+
+
+
+]]>
+
+ Most pedig hozunk létre egy paraméteregyedet
+ az állomány tartalmának
+ hivatkozására. Ezután az iménti
+ paraméteregyeddel illesszük be az
+ állományt a dokumentumba, így az
+ összes általános egyed
+ elérhetõvé válik. Innentõl
+ már a megszokott módon használhatjuk az
+ általános egyedeket:
+
+ A fejezetekhez tartozó egyedek betöltéséhez definiálunk egy paraméteregyedet
+
+
+
+%fejezetek;
+]>
+
+
+ &fejezet.1;
+ &fejezet.2;
+ &fejezet.3;
+]]>
+
+
+
+
+ Egy kis gyakorlás…
+
+
+ Állományok beillesztése
+ általános egyedek
+ segítségével
+
+
+
+ Hozzunk létre három
+ állományt: bekezd1.sgml,
+ bekezd2.sgml és
+ bekezd3.sgml.
+
+ Töltsük fel ezeket valami hasonló
+ szöveggel:
+
+ ]]>Ez az elsõ bekezdés.]]>
+
+
+
+ Szerkesszük át a
+ próba.sgml
+ állományunk tartalmát az
+ alábbi módon:
+
+
+
+
+
+]>
+
+
+
+ ]]>Próba HTML állomány
+
+
+
+
+
+
+
+ Hozzunk létre egy új
+ állományt egyedek.sgml
+ néven a következõ tartalommal:
+
+
+
+
+]]>
+
+
+
+ A próba.sgml
+ normalizálásával állítsuk
+ elõ a próba.html
+ állományt:
+
+ &prompt.user; sgmlnorm -d próba.sgml > próba.html
+
+
+
+ Nyissuk meg a böngészõnkben a
+ próba.html
+ állományt és ellenõrizzük,
+ hogy a
+ bekezdn.sgml
+ állományok szerepelnek a
+ próba.html
+ állományban.
+
+
+
+
+
+
+
+ Jelölt szakaszok
+
+ Az SGML tartalmaz olyan megoldást, amellyel a
+ dokumentum bizonyos részeit speciális
+ feldolgozásra jelölhetjük meg. Ezeket nevezik
+ jelölt szakaszoknak.
+
+
+ A jelölt szakaszok
+ felépítése
+
+ <![ KULCSSZÓ [
+ A jelölt szakasz tartalma.
+]]>
+
+
+ A korábbiakban tapasztaltak szerint
+ természetesen a jelölt szakaszokat az SGML
+ részeként a <!
+ szimbólummal vezetjük be.
+
+ Ezt követõen az elsõ szögletes
+ zárójel határolja el a jelölt
+ szakaszt.
+
+ Az elemzõ a feldolgozás során a
+ KULCSSZÓ alapján
+ értelmezi az adott jelölt szakaszt.
+
+ A második szögletes zárójellel
+ kezdõdik a jelölt szakasz tényleges
+ tartalma.
+
+ A jelölt szakasz az iménti két
+ szögletes zárójel
+ lezárásával ér véget, majd a
+ > szimbólummal visszaváltunk
+ az SGML környezetbõl a dokumentum
+ környezetébe.
+
+
+ A jelölt szakaszok kulcsszavai
+
+
+ CDATA, RCDATA
+
+ A kulcsszavakkal a jelölt szakasz tartalmi
+ modelljét tudjuk
+ megváltoztatni.
+
+ Az SGML elemzõ a dokumentum feldolgozása
+ során tárol egy ún. tartalmi
+ modellt.
+
+ Röviden úgy foglalhatnánk össze,
+ hogy ez a tartalmi modell írja le az elemzõ
+ részérõl várt
+ információkat és azok
+ feldolgozását.
+
+ A két ilyen leghasznosabb tartalmi modell a
+ CDATA és az
+ RCDATA.
+
+ A CDATA jelentése
+ Character Data, vagyis karakteres
+ adat. Az elemzõ ebben a tartalmi modellben
+ kizárólag csak karaktereket lát. Ebben a
+ modellben a < és
+ & szimbólumok
+ elveszítik különleges
+ jelentésüket.
+
+ Az RCDATA jelentése
+ Entity references and character data, vagyis
+ egyedhivatkozások és karakteres
+ adatok. Ebben a tartalmi modellben az elemzõ
+ karakterekre és egyedekre
+ számít. A <
+ szimbólum ilyenkor elveszíti a
+ különleges jelentését, azonban az
+ & továbbra is
+ általános egyedek kezdetét fogja
+ jelölni.
+
+ Ezek használata különösen hasznos
+ abban az esetben, amikor rengeteg <
+ és & karaktert tartalmazó
+ nyers szöveget akarunk beilleszteni valahova a
+ dokumentumba. Természetesen ez megoldható
+ úgy is, ha minden <
+ szimbólumot <
+ karaktersorozattá, illetve minden
+ & szimbólumot
+ & karaktersorozattá
+ alakítunk, de sokkal könnyebb ezeket a szakaszokat
+ CDATA típusúnak
+ megjelölni. Az SGML elemzõk ilyenkor tehát
+ figyelmen kívül hagyják a tartalomban
+ talált < és
+ & szimbólumokat.
+
+
+ A CDATA vagy
+ RCDATA kulcsszavakat bemutató SGML
+ példákkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy
+ a CDATA szakaszok tartalma nem
+ érvényesítõdik. Az így
+ beillesztett SGML szöveget valamilyen más
+ módon kell ellenõrizni. Például
+ írjuk meg a karakteres szakasz tartalmát egy
+ másik dokumentumban, ellenõriztessük le,
+ majd másoljuk be a CDATA
+ részbe.
+
+
+
+ CDATA típusú jelölt szakaszok
+ használata
+
+ <para>Ebben a példában láthatjuk hogyan tudunk sok <literal><</literal>
+ és <literal>&</literal> szimbólumot tartalmazó szöveget elhelyezni
+ a dokumentumunkban. A minta most egy HTML kódrészlet lesz, az ezt övezõ
+ szöveg (<para>) és (<programlisting>) pedig DocBook.</para>
+
+<programlisting>
+ <![ CDATA [ ]]>Ezzel a példával mutatjuk HTML elemek használatát a
+ dokumentumban. Mivel elég sok relációjelet kell ilyenkor megadni,
+ sokkal egyszerûbb azt mondani, hogy legyen az egész példa egy
+ CDATA szakaszban, mintsem végig egyedekkel jelöljük a balra és
+ jobb nyitó relációjeleket.
+
+
+
]]>Ez egy listaelem
+
]]>Ez egy másik listaelem
+
]]>Ez már egy harmadik listaelem
+
+
+
]]>Itt a vége a példának.]]>
+ ]]>
+</programlisting>
+
+ Ha megnézzük a dokumentum
+ forrását, láthatjuk a
+ jelölésnél alkalmazott
+ megoldásokat.
+
+
+
+
+ INCLUDE és
+ IGNORE
+
+ Az INCLUDE kulcsszó
+ megadásakor a jelölt szakasz teljes tartalma
+ feldolgozódik. Ezzel szemben viszont az
+ IGNORE kulcsszó esetén a
+ jelölt szakasz tartalmát figyelmen
+ kívül fogja hagyni az elemzõ és
+ ezáltal nem dolgozódik fel, tehát nem
+ jelenik meg az eredményben.
+
+
+ Az INCLUDE és
+ IGNORE használata jelölt
+ szakaszokban
+
+ <![ INCLUDE [
+ Ez a szöveg feldolgozódik és beillesztõdik.
+]]>
+
+<![ IGNORE [
+ Ez a szöveg nem dolgozódik fel és nem is illesztõdik be.
+]]>
+
+
+ Ezek önmagukban nem túlzottan hasznosak,
+ elvégre, ha el akarunk távolítani egy
+ szövegrészt a dokumentumunkból, akkor vagy
+ egyszerûen kivágjuk, vagy megjegyzésbe
+ tesszük.
+
+ Sokkal hasznosabbá válhatnak viszont a
+ számunkra, ha észrevesszük, hogy paraméteregyedek
+ segítségével mindez
+ vezérelhetõ. Emlékezzünk vissza, hogy
+ a paraméteregyedek csak SGML környezetben
+ használhatóak, és a jelölt
+ szakaszokhoz tartozó kulcsszavak
+ pontosan egy ilyen SGML környezetben
+ vannak.
+
+ Például tegyük fel, hogy egy
+ dokumentáció nyomtatott és elektronikus
+ változatán dolgozunk egyszerre. Az elektronikus
+ változatban szeretnénk azonban
+ néhány olyan elemet is betenni, amelyeket nem
+ akarunk megjelentetni nyomtatásban.
+
+ Hozzunk létre egy paraméteregyedet és
+ legyen az értéke INCLUDE.
+ Készítsük el a dokumentumot, és
+ jelölt szakaszokkal határoljuk el a csak az
+ elektronikus változat megjelenõ részeket.
+ Ezekben a jelölt szakaszokban a kulcsszavak
+ helyére írjuk be az elõbbi
+ paraméteregyedet.
+
+ Amikor a dokumentumot nyomtatásra akarjuk
+ elõkészíteni, akkor legyen a
+ paraméteregyed értéke
+ IGNORE, majd dolgozzuk fel újra az
+ egész dokumentumot.
+
+
+ Jelölt szakaszok vezérlése
+ paraméteregyeddel
+
+ <!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0//EN" [
+<!ENTITY % elektronikus.valtozat "INCLUDE">
+]]>
+
+...
+
+<![ %elektronikus.valtozat [
+ Ez a rész csak a dokumentum elektronikus változatában fog megjelenni.
+]]>
+
+ A nyomtatott változat
+ elõkészítésekor így
+ állítsuk át az egyed
+ értékét:
+
+ <!ENTITY % elektronikus.valtozat "IGNORE">
+
+ A dokumentum újbóli feldolgozása
+ során a jelölt szakaszok a
+ %elektronikus.valtozat
+ értékét fogják
+ kulcsszóként megkapni, és így
+ kimaradnak.
+
+
+
+
+
+ Egy kis gyakorlás…
+
+
+
+ A következõ szöveggel hozzunk
+ létre egy állományt
+ szakasz.sgml néven:
+
+ <!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0//EN" [
+<!ENTITY % szoveges.kimenet "INCLUDE">
+]>
+
+<html>
+ <head>
+ <title>Példa a jelölt szakaszok használatára</title>
+ </head>
+
+ <body>
+ <p>Ez a bekezdés <![ CDATA [sok-sok <
+ karaktert (< < < < <) tartalmaz, így érdemesebb
+ CDATA szakaszba tenni]]>.</p>
+
+ <![ IGNORE [
+ <p>Ez a bekezdés egyértelmûen nem fog látszódni az eredményben.</p>
+ ]]>
+
+ <![ [
+ <p>Ez a bekezdés nem fog feltétlenül megjelenni az eredményben.</p>
+
+ <p>A konkrét megjelenését a
+ paraméteregyed értéke befolyásolja.</p>
+ ]]>
+ </body>
+</html>
+
+
+
+ A &man.sgmlnorm.1; használatával
+ normalizáljuk ezt az állományt, majd
+ elemezzük az eredményt. Nézzük meg
+ melyik bekezdések tûntek el, melyek jelentek meg
+ és mi történt a CDATA szakaszok
+ tartalmával.
+
+
+
+ A szoveges.kimenet
+ értéke legyen INCLUDE az
+ IGNORE helyett. Futassuk le újra
+ így a normalizálást és
+ vizsgáljuk meg mi változott az
+ eredményben.
+
+
+
+
+
+
+ Befejezés
+
+ Ezzel befejeztük az SGML alapismeretek
+ bemutatását. A helyigény, illetve a
+ bonyolultság visszaszorítása
+ érdekében bizonyos témákkal teljes
+ mélységében (vagy egyáltalán)
+ nem foglalkoztunk, azonban az iménti szakaszokban
+ elkerült SGML ismeretek elegendõek lesznek az FDP
+ által készített dokumentáció
+ megértéséhez.
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/structure/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/structure/chapter.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..1858833fed
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/structure/chapter.sgml
@@ -0,0 +1,412 @@
+
+
+
+
+
+ A dokumentumok szervezése a doc/
+ könyvtáron belül
+
+ A doc/ könyvtár tartalma egy
+ adott módon szervezõdik, és ennek megfelelõen
+ a &os; Dokumentációs Projektben
+ készített dokumentumok is adott módon
+ kerülnek elrendezésre. Célunk ezzel
+ megkönnyíteni az újabb
+ dokumentációk felvételét,
+ illetve:
+
+
+
+ leegyszerûsíteni az új dokumentum
+ automatikus átalakítását
+ különbözõ formátumokba;
+
+
+
+ megteremteni a különbözõ dokumentumok
+ közti következetes elrendezést, így
+ könnyebben lehet köztük váltani munka
+ közben;
+
+
+
+ segíteni az új dokumentumok helyének
+ egyszerû eldöntésében.
+
+
+
+ Mindezek mellett a dokumentációt
+ tároló könyvtárnak olyan
+ felépítésûnek kell lennie, amely
+ lehetõvé teszi több különbözõ
+ nyelven és több különbözõ
+ kódolásban írt dokumentumok kényelmes
+ elhelyezését. Fontos hozzátennünk, hogy a
+ könyvtár szerkezete nem követel meg semmilyen
+ különleges elõfeltételezést vagy
+ kulturális berendezkedést.
+
+
+ A legfelsõ szint: a doc/
+ könyvtár
+
+ A doc/ további két,
+ különleges névvel és jelentéssel
+ rendelkezõ könyvtárat rejt.
+
+
+ Könyvtár
+
+ Leírás
+
+
+ share/
+
+ Ebben a könyvtárban találjuk azokat az
+ állományokat, amelyek függetlenek az egyes
+ fordításoktól és
+ kódolásoktól. A benne
+ található alkönyvtárakon
+ keresztül tovább csoportosítódik a
+ tartalmuk. Például a dokumentáció
+ elõállításához
+ kapcsolódó &man.make.1; infrastruktúra
+ állományai a share/mk,
+ miközben a SGML használatához
+ szükséges további állományok
+ (mint például a &os; kiterjesztéseit
+ tartalmazó DocBook DTD) a
+ share/sgml alkönyvtárban
+ helyezkednek el.
+
+
+
+ nyelv.kódolás/
+
+ Minden fordításhoz és annak
+ kódolásához tartozik egy
+ könyvtár, például
+ en_US.ISO8859-1 vagy
+ hu_HU.ISO8859-2. A nevek alapvetõen
+ hosszúak, de pontosan meghatározzák az
+ adott nyelvet és a dokumentáció
+ írásához alkalmazott
+ kódolást. Ezzel igyekszük
+ felkészülni olyan esetekre, amikor a
+ fordítócsapatok egy nyelven többféle
+ kódolás szerint is szeretnének
+ dokumentációt készíteni. Ez a
+ megoldás egyben kiutat szolgáltat egy esetleges
+ késõbbi, Unicode kódolásra
+ váltás során felmerülõ
+ problémák elõl.
+
+
+
+
+
+ A
+ nyelv.kódolás/
+ könyvtárak
+
+ Ezek a könyvtárak tartalmazzák magukat a
+ dokumentumokat. A dokumentumokat ezen a szinten a
+ különbözõ könyvtárak neveinek
+ megfelelõen három vagy több
+ kategóriára osztjuk.
+
+
+ Könyvtár
+
+ Tartalom
+
+
+ articles
+
+ Az itt található dokumentumokat a DocBook
+ article eleme szerint (vagy egy azzal
+ egyenlõ megoldással) jelöltük.
+ Viszonylag rövid, szakaszokra osztott dokumentumokat
+ találhatunk itt. Általában egyetlen HTML
+ állományként érhetõek
+ el.
+
+
+
+ books
+
+ Ebben a könyvtárban a DocBook
+ book eleme szerint (vagy egy azzal
+ egyenlõ megoldással) jelöltük.
+ Hosszabb, fejezetekre osztott dokumentum.
+ Általában egyetlen nagyobb HTML
+ állományként (a gyors
+ internetkapcsolattal rendelkezõ, vagy a dokumentumot a
+ böngészõbõl nyomtatni
+ kívánó egyének
+ számára), illetve több kisebb
+ állományként együtteseként is
+ elérhetõ.
+
+
+
+ man
+
+ A rendszerhez tartozó man oldalak
+ fordításai. A lefordított szakaszoknak
+ megfelelõen ebben a könyvtárban egy vagy
+ több mann
+ nevû alkönyvtárat találhatunk.
+
+
+
+ Nem mindegyik
+ nyelv.kódolás
+ könyvtár tartalmazza ezeket az
+ alkönyvtárakat. Az egyes fordítások
+ tartalma mindig attól függ, hogy az adott
+ fordítócsapatnak mennyit sikerült eddig
+ lefordítania.
+
+
+
+ Az egyes dokumentumokkal kapcsolatos
+ tudnivalók
+
+ Ebben a szakaszban a &os; Dokumentációs Projekt
+ keretein belül gondozott különbözõ
+ dokumentumokat ismerhetjük meg részletesebben.
+
+
+ A kézikönyv
+
+ books/handbook/
+
+ A kézikönyv a &os; kiterjesztéseit
+ tartalmazó DocBook DTD szerint készült.
+
+ A kézikönyv a DocBook book
+ elemének megfelelõen szervezõdik. Több
+ part elemmel jelölt részbõl
+ áll, amelyek mindegyike több
+ chapter elemmel jelölt fejezetet foglal
+ magában. Ezek a fejezetek további szakaszokra
+ (sect1) bomlanak, amelyek helyenként
+ alszakaszokra (sect2,
+ sect3) oszlanak, és így
+ tovább.
+
+
+ Fizikai szervezés
+
+ A kézikönyv forrásai több
+ különbözõ állományban
+ és könyvtárban a
+ handbook könyvtáron
+ belül találhatóak.
+
+
+ A kézikönyv szervezése
+ idõrõl-idõre változik, ezért
+ könnyen elõfordulhat, hogy ez a dokumentum csak
+ kissé késve követi ezeket a
+ változtatásokat. Ha további
+ kérdéseink lennének a
+ kézikönyv szervezésérõl,
+ bátran írjunk a &a.doc;
+ címére!
+
+
+
+ Makefile
+
+ A Makefile
+ állományban definiálódnak olyan
+ változók, amelyek a SGML források
+ különbözõ formátumúra
+ alakításának menetét
+ befolyásolják, illetve hivatkozik a
+ kézikönyv forrásaira. Ezután
+ beemeli a doc.project.mk
+ állományt, és így
+ lényegében betölti a dokumentumok
+ átalakításáért
+ felelõs további
+ utasításokat.
+
+
+
+ book.sgml
+
+ Ez a kézikönyv legfelsõ szintû
+ dokumentuma. Ebben van a kézikönyv dokumentípus-deklarációja,
+ illetve a szerkezetét leíró
+ további elemek.
+
+ A book.sgml az
+ .ent kiterjesztésû
+ állományokat paraméteregyedek
+ segítségével tölti be. Ezek az
+ állományok (amelyekrõl késõbb
+ még szó lesz) aztán a
+ kézikönyv további részeiben
+ használt általános
+ egyedeket definiálnak.
+
+
+
+ könyvtár/chapter.sgml
+
+ A kézikönyv egyes fejezetei
+ egymástól különálló
+ könyvtárakban, chapter.sgml
+ nevû állományokban
+ tárolódnak. Ezeket a könyvtárakat
+ az adott fejezetet jelölõ
+ chapterid
+ tulajdonsága szerint szokták elnevezni.
+
+ Például ha az egyik fejezet
+ forrásában a következõ sor
+ olvasható:
+
+
+...
+]]>
+
+ Ekkor a chapter.sgml nevû
+ állományt tartalmazó könyvtár
+ neve kernelconfig lesz. Egy ilyen
+ állomány általában a teljes
+ fejezetet tartalmazza.
+
+ A kézikönyv HTML változatának
+ készítése során ebbõl a
+ kernelconfig.html
+ állomány fog keletkezni. Ezt azonban az
+ id értéke határozza
+ meg, semmi köze nincs a könyvtár
+ elnevezéséhez.
+
+ A kézikönyv korábbi
+ változataiban az összes forrás a
+ book.sgml állománnyal
+ volt egy szinten, és az adott
+ chapter elemek id
+ tulajdonságának megfelelõen került
+ elnevezésre. A könyvtárak
+ létrehozásával a kézikönyv
+ szervezésének további
+ átalakításait kívántuk
+ elõkészíteni. Itt
+ különösen gondolunk arra, hogy ezzel
+ szeretnénk lehetõvé tenni képek
+ hozzáadását az egyes fejezetekhez.
+ Véleményünk szerint sokkal több
+ értelme van ugyanis a képeket a fejezetek
+ forrásával együtt egy külön
+ könyvtárban tárolni, mintsem az
+ összes képet és szöveget egyetlen
+ nagy könyvtárban összeömleszteni. A
+ névütközés egy idõ után
+ úgyis elkerülhetetlenné válik,
+ és sok, kevés állományt
+ tartalmazó könyvtárral
+ egyébként is könnyebb dolgozni, mint egy
+ sok állományt tartalmazó
+ könyvtárral.
+
+ A kézikönyv forrásaiban könnyen
+ láthatjuk, hogy sok ilyen könyvtár van,
+ bennük egy-egy chapter.sgml
+ állománnyal. Például
+ basics/chapter.sgml,
+ introduction/chapter.sgml és
+ printing/chapter.sgml.
+
+
+ A fejezeteket és könyvtárakat nem
+ szabad semmilyen sorrendiségre utaló
+ módon elnevezni. A fejezetek elrendezése
+ ugyanis változhat a kézikönyv egy
+ esetleges átszervezése során. Az
+ ilyen átszervezések során pedig
+ (általában) nem lenne szabad
+ állományokat átnevezni (hacsak
+ komplett fejezeteket nem mozgatunk fentebb vagy lentebb a
+ szerkezetben).
+
+
+ Az egyes chapter.sgml
+ állományok önmagukban teljes SGML
+ dokumentumok. Különösen azért, mert
+ semmilyen DOCTYPE sor nem
+ található az elejükön.
+
+ Ez abból a szempontból
+ hátrányos, hogy ezeket az
+ állományokat ezért nem tudjuk
+ normál SGML állományokként
+ kezelni. Emiatt ezeket nem lehet egyszerûen, a
+ kézikönyvhöz hasonlóan módon
+ HTML, RTF, PS vagy más egyéb formátumba
+ átalakítani. Ezért tehát
+ könnyen elõfordulhat, hogy a fejezetek
+ megváltoztatásakor a
+ teljes kézikönyvet elõ
+ kell állítanunk.
+
+
+
+
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/stylesheets/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/stylesheets/chapter.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..aca214649e
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/stylesheets/chapter.sgml
@@ -0,0 +1,124 @@
+
+
+
+
+
+ * Stíluslapok
+
+ Az SGML szabvány nem rendelkezik arról, hogy a
+ dokumentumokat milyen módon kell megjeleníteni a
+ felhasználónak vagy miként kell papírra
+ vetni. Ennek megvalósításához több
+ különbözõ nyelvet hoztak létre
+ stílusleírások
+ készítéséhez, ilyen
+ például a DynaText, a Panorama, a SPICE, a JSSS, a
+ FOSI, a CSS és a DSSSL.
+
+ A stíluslapok DocBook esetében a DSSSL, míg
+ a HTML esetén a CSS szabályai szerint
+ készülnek.
+
+
+ * DSSSL
+
+ A Dokumentációs Projekt Norm Walsh eredeti
+ moduláris DocBook stíluslapjainak némileg
+ módosított változatát
+ használja.
+
+ A moduláris stíluslapok a textproc/dsssl-docbook-modular
+ portból érhetõek el.
+
+ A Projekt által használt
+ módosított stíluslapok nincsenek a
+ Portgyûjteményben. Ezeket a
+ Dokumentációs Projekt repositoryjában, a
+ doc/share/sgml/freebsd.dsl
+ állományban találhatjuk meg. A
+ megértését a benne elhelyezett rengeteg
+ megjegyzés segíti, és láthatjuk benne
+ hogyan alakították át a szabványos
+ stíluslapokat a &os; Dokumentációs Projekt
+ igényeinek megfelelõen. Ebben az
+ állományban további példákat
+ láthatunk a stíluslap által felismert elemek
+ bõvítésére, illetve ezek
+ formázásának leírására.
+ A fejezet elolvasása mellett tehát javasoljuk ennek
+ is az alapos átnézését.
+
+
+
+ CSS
+
+ A Cascading Stylesheets (CSS) egy olyan
+ megoldás, amellyel anélkül tudunk
+ különbözõ
+ stílusinformációkat (betûtípus,
+ szélesség, méret, szín és
+ így tovább) hozzákapcsolni egy
+ HTML dokumentum elemeihez, hogy errõl a dokumentumból
+ bármit is leírnánk.
+
+
+ DocBook dokumentumok
+
+ A &os; DSSSL stíluslapok hivatkoznak egy
+ docbook.css nevû stíluslapra,
+ amelynek a HTML állományokkal egy
+ könyvtárban kell lennie. A dokumentumok HTML
+ változatának elkészítésekor a
+ doc/share/misc/docbook.css
+ állomány fog minden helyre magától
+ bemásolódni és
+ telepítõdni.
+
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/the-website/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/the-website/chapter.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..b3ef3fa6dd
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/the-website/chapter.sgml
@@ -0,0 +1,534 @@
+
+
+
+
+
+ A honlap
+
+
+ Elõkészületek
+
+ A honlap elõállításához
+ elsõsorban elegendõ szabad területet kell
+ keresnünk valamelyik merevlemezünkön. Ennek
+ mennyisége a választott módszertõl
+ függõen úgy nagyjából
+ 200 MB-tól 500 MB-ig terjedhet. Ez a
+ becslés magában foglalja az SGML
+ eszközökhöz, a CVS
+ repository megfelelõ részeihez, valamint a honlap
+ generálásához szükséges
+ lemezterületet.
+
+
+ Mindig ellenõrizzük, hogy a
+ dokumentáció
+ elõállításához használt
+ portok frissek legyenek. Ha nem vagyunk benne biztosak, akkor a
+ portok telepítése elõtt a &man.pkg.delete.1;
+ paranccsal töröljük a korábbi
+ változatukat. Például ha a jade-1.2
+ csomagra van szükségünk és a
+ rendszerünkön már megtalálható a
+ jade-1.1, akkor a következõt kell tennünk:
+
+ &prompt.root; pkg_delete jade-1.1
+
+
+ A honlap elõállításához ebben
+ a fejezetben most két módszert adunk meg:
+
+
+
+ A csup parancs
+ használatával hozzuk létre és
+ tartsunk karban a gépünkön a források
+ helyi másolatát valamelyik
+ CVSup szerverrõl. Ez a
+ legegyszerûbb megoldás, mivel semmilyen
+ további szoftver telepítését nem
+ igényli. Ehhez a következõ szakaszban
+ megadott supfile állomány mindig a
+ szükséges állományok legfrissebb
+ változatát kéri le. Ez abban az esetben
+ tökéletesen megfelelõ, ha egyszerûen
+ csak le akarjuk generálni a honlapokat és nem
+ kívánunk a forrásokkal dolgozni.
+
+
+ A &man.csup.1; a &os; 6.2-RELEASE
+ kiadástól az alaprendszer része.
+ Amennyiben még a &os; egy korábbi
+ változatát használjuk, akkor ezt a
+ programot a Portgyûjteménybõl a net/csup port
+ telepítésével érhetjük
+ el.
+
+
+
+
+ A cvsup parancs
+ használatával CVS módban
+ hozzunk létre és tartsunk karban egy helyi
+ CVS repositoryt a
+ szükséges állományokkal. Ehhez
+ például a net/cvsup-without-gui port
+ telepítését kell elvégeznünk,
+ ezáltal viszont egy sokkal rugalmasabb módszert
+ nyerünk abban az esetben, ha gyorsan és
+ könnyedén hozzá szeretnénk
+ férni a doc és www repositorykban tárolt
+ állományok különbözõ
+ revízióihoz, elõzményeihez vagy
+ éppen tárolni szeretnénk a &os;
+ központi CVS
+ repositoryjába.
+
+
+
+
+ Az egyszerû megoldás: a csup
+ használata
+
+ A csup az alaprendszer része lett,
+ de egy ideje már nagyon sokan használják,
+ többek közt a saját
+ portgyûjteményük
+ frissítésére. A most következõ
+ példa supfile állománnyal a honlapok
+ elõállításához
+ szükséges állományokat tudjuk
+ elérni:
+
+ #
+# Ezzel a konfigurációs állománnyal a &os; honlapjának
+# legenerálásához szükséges gyûjteményeket tudjuk elérni.
+#
+# A http://www.freebsd.org/doc/handbook/mirrors.html honlapon található
+# felsorolásból válasszuk ki a hozzánk legközelebb elhelyezkedõ CVSup
+# tükrözést.
+
+*default host=cvsup10.FreeBSD.org
+*default base=/var/db
+*default prefix=/usr/build
+*default release=cvs tag=.
+*default delete use-rel-suffix
+*default compress
+
+# A &os; repository teljes doc ágát lekérjük.
+
+doc-all
+
+# Lekérjük a honlap forrásait.
+
+www
+
+# A holnapok elõállításához szükséges néhány alapvetõ port lekérése.
+
+ports-base
+
+ A default host helyére
+ természetesen ne felejtsük el megadni a hozzánk
+ legközelebb elhelyezkedõ
+ CVSup tükrözést
+ (például cvsup.hu.FreeBSD.org),
+ illetve a default prefix
+ bejegyzésnél azt a könyvtárat,
+ ahová a lekért állományokat
+ szeretnénk elhelyezni. Ezután az így
+ kitöltött mintát mentsük el
+ például
+ doc-www-supfile
+ néven és adjuk ki a következõ
+ parancsot:
+
+ &prompt.root; csupdoc-www-supfile
+
+ A parancs lefutásának
+ eredményeképpen ekkor tehát a
+ default prefix
+ értékeként megadott könyvtáron
+ belül létrejönnek a doc/, www/ és ports/ alkönyvtárak
+ (amely a példánkban a /usr/build
+ volt). Ebben a könyvtárban fogjuk
+ egyébként létrehozni az
+ állományokat, ezért ezt érdemes egy
+ olyan állományrendszerre tenni, ahol tehát
+ elegendõ szabad terület áll
+ rendelkezésre.
+
+ Remek! Most lépjünk tovább a honlap
+ elõállításáról
+ szóló részhez.
+
+
+
+ A rugalmasabb megoldás: saját doc és
+ www repositoryk létrehozása és
+ karbantartása
+
+ Ez a módszer több lehetõséget
+ kínál, viszont cserébe
+ telepítenünk kell hozzá a net/cvsup-without-gui portot vagy
+ csomagot.
+
+
+ A net/cvsup-without-gui port
+ fordításához szükséges a
+ lang/ezm3 port, vagyis egy
+ Modula 3 fordító. Ennek a
+ fordítása viszonylag sok idõt vesz
+ igénybe és ráadásul a
+ legtöbben nem is használják másra,
+ ezért a CVSup
+ telepítéséhez elsõsorban a csomagok
+ használatát javasoljuk.
+
+
+ A CVSup program rendelkezik egy
+ speciális, ún. CVS móddal,
+ amelynek köszönhetõen lehetõvé teszi
+ a CVS repositoryt alkotó
+ ,v állományok
+ elérését. Ez a funkció jelenleg
+ még nem érhetõ el a
+ csup programban. A
+ CVSup részletes
+ bemutatását a &os; kézikönyv A
+ források szinkronizálása
+ címû részében olvashatjuk.
+
+ A most következõ supfile állomány
+ lekéri a holnapok
+ elõállításához
+ szükséges gyûjteményeket és
+ létrehozza a CVS repository
+ helyi másolatát:
+
+ #
+# Ezzel az állománnyal létre tudjuk hozni a CVS repository egy olyan
+# helyi másolatát, amelyben csak a &os; holnapjának elõállításához
+# szükséges gyûjtemények találhatóak meg. Jelen pillanatban *kizárólag*
+# a cvsup paranccsal fog mûködni (a csup programmal tehát nem)
+
+*default host=cvsup10.FreeBSD.org
+*default base=/var/db
+*default prefix=/usr/dcvs
+*default release=cvs
+*default delete use-rel-suffix
+*default compress
+
+# A honlapok generálásához az alábbi gyûjteményekre lesz szükségünk:
+
+ports-base
+doc-all
+www
+
+# A CVS funkciókhoz még ezek a gyûjtemények is kelleni fognak:
+
+cvsroot-common
+cvsroot-ports
+cvsroot-doc
+
+ A default host sorban
+ értelemszerûen a hozzánk legközelebb
+ elhelyezkedõ CVSup
+ tükrözést adjuk meg (például
+ cvsup.hu.FreeBSD.org), illetve a
+ default prefix bejegyzésnél
+ pedig azt a könyvtárat, ahol a repository
+ állományait kívánjuk tárolni.
+ Valamilyen, például
+ doc-ww-cvsfile
+ néven mentsük el ezt a mintát és adjuk
+ ki a következõ parancsot:
+
+ &prompt.root; cvsupdoc-www-cvsfile
+
+ Továbbá érdemes még a
+ parancsértelmezõnk
+ indítóállományaiban
+ beállítani a CVSROOT
+ környezeti változó
+ értékét is. Például
+ vegyük fel az alábbi sort a
+ .cshrc állományunkba:
+
+ setenv CVSROOT/usr/dcvs
+
+ Ennek megadásával a repositoryval kapcsolatos
+ mûveletek elvégzésekor a (lentebb
+ látható) parancsból elhagyhatjuk a
+ paraméter
+ megadását.
+
+ Jelenleg a repositoryban tárolt
+ állományok befogadásához
+ legalább 400 MB tárterületre lesz
+ szükségünk. A honlapok
+ elõállítása során ezen
+ felül ideiglenesen még nagyjából
+ további 200 MB hely kellhet. A
+ cvsup parancs lefutása után
+ már ki is kérhetjük a forrásokat a
+ munkakönyvtárunkba:
+
+ &prompt.root; mkdir/usr/build
+&prompt.root; cd/usr/build
+&prompt.root; cvs/usr/dcvs co doc www ports
+
+ Ez a parancs lényegében ugyanannak felel meg,
+ ahogy a csup kéri le az
+ állományokat a CVSup
+ szervertõl. A folyamat befejezõdése
+ után a munkakönyvtárban tehát
+ tulajdonképpen ugyanazokat fogjuk találni, mint az
+ egyszerûbb, csup alapú
+ módszer esetében.
+
+ Az imént bemutatott cvsup parancs
+ folyamatos használatával tudjuk rendszeresen
+ karbantartani a CVS repository helyi
+ másolatát. Az elsõ esetben még
+ viszonylag sok állomány fog letöltõdni,
+ azonban a késõbbiekben már viszont csak
+ néhány percet vesz igénybe a
+ frissítés.
+
+
+
+
+ A honlapok elõállítása
+
+ Miután az elõbb tárgyalt módszerek
+ valamelyikével elõkészítettük
+ rendszerünkön a honlapok forrásainak egy
+ naprakész másolatát, készen
+ állunk a honlapok létrehozására. A
+ példánkban az ehhez használt
+ munkakönyvtár a /usr/build
+ volt, ahol már minden szükséges
+ állomány megtalálható.
+
+
+
+ Lépjünk be a
+ munkakönyvtárba:
+
+ &prompt.root; cd/usr/build
+
+
+
+ A honlapok elõállítása a
+ www/en
+ könyvtárból indul, az
+ all &man.make.1; cél
+ végrehajtásával megkezdõdik a
+ honlapok készítése.
+
+ &prompt.root; cd www/en
+&prompt.root; makeall
+
+
+
+
+
+ A generált honlapok telepítése a
+ webszerverre
+
+
+
+ Ha nem az en
+ könyvtárban állunk, akkor váltsunk
+ vissza rá.
+
+ &prompt.root; cd/usr/build/www/en
+
+
+
+ A DESTDIR változóban
+ állítsuk be a honlapok tényleges
+ helyét, és futtassuk le vele a
+ install &man.make.1;
+ célt.
+
+ &prompt.root; envDESTDIR=/usr/local/wwwmakeinstall
+
+
+
+ Ha az elõbb megadott könyvtárba
+ korábban már másoltunk honlapokat, akkor az
+ újabb másolás során nem
+ törlõdnek a régi vagy elavult lapok.
+ Például ha a honlapokat napi
+ rendszereséggel frissítjük, akkor a
+ következõ paranccsal meg tudjuk keresni és
+ törölhetjük azokat a lapokat, amelyeket
+ már három napja nem
+ frissítettünk.
+
+ &prompt.root; find/usr/local/www 3 | xargsrm
+
+
+
+
+
+ Környezeti változók
+
+
+
+ CVSROOT
+
+
+ A CVS állományait tároló
+ könyvtár gyökere. Ha a
+ CVSup alapú
+ módszert alkalmazzuk, akkor érdemes a
+ hozzátartozó változót
+ beállítanunk:
+
+ &prompt.root; CVSROOT=/usr/dcvs; exportCVSROOT
+
+ A CVSROOT egy környezeti
+ változó. Vagy a paranccsorban, vagy pedig a
+ parancsértelmezõnknek megfelelõ
+ konfigurációs állományban
+ (például .profile) kell
+ beállítanunk. Ennek pontos
+ mikéntjét maga a parancsértelmezõ
+ határozza meg (a fenti parancsban
+ például a bash
+ és a hozzá hasonló
+ parancsértelmezõk által alkalmazott
+ megadási mód látható).
+
+
+
+
+ ENGLISH_ONLY
+
+
+ Ha beállítjuk és nem üres,
+ akkor a folyamat során csak az angol nyelvû
+ oldalak fognak elkészülni, a
+ fordítások figyelmen kívül
+ maradnak. Például:
+
+ &prompt.root; makeENGLISH_ONLY=YESallinstall
+
+ Ha le akarjuk tiltani az ENGLISH_ONLY
+ hatását és az összes oldalt az
+ összes elérhetõ fordítással
+ létrehozni, akkor az ENGLISH_ONLY
+ változónak adjunk üres
+ értéket:
+
+ &prompt.root; makeENGLISH_ONLY=""allinstallclean
+
+
+
+
+ WEB_ONLY
+
+
+ Ha beállítottuk és az
+ értéke nem üres, akkor
+ hatására csak a www könyvtárban
+ található HTML oldalak
+ állítódnak elõ és
+ telepítõdnek. Ilyenkor a doc könyvtár teljes
+ tartalma (kézikönyv, GYIK és egyéb
+ leírások) figyelmen kívül
+ marad.
+
+ &prompt.root; makeWEB_ONLY=YESallinstall
+
+
+
+
+ NOPORTSCVS
+
+
+ Ennek megadásakor a Makefile
+ állományok nem kérnek ki
+ állományokat a portokhoz tartozó
+ repositoryból. Ehelyett a szükséges
+ állományokat közvetlenül a /usr/ports
+ könyvtárból (vagy ahova a
+ PORTSBASE változó
+ értéke mutat) fogják
+ átmásolni.
+
+
+
+
+ A WEB_ONLY, ENGLISH_ONLY
+ és NOPORTSCVS változók a
+ make programhoz tartoznak. Ezek
+ értékét az
+ /etc/make.conf állományban,
+ vagy környezeti változókhoz hasonlóan
+ parancssorból, illetve a parancsértelmezõ
+ konfigurációs állományaiban
+ állíthatjuk be.
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/tools/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/tools/chapter.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..fb7c4184b7
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/tools/chapter.sgml
@@ -0,0 +1,376 @@
+
+
+
+
+
+ Eszközök
+
+ Az FDP a &os; dokumentációját
+ többféle eszköz segítségével
+ tartja karban, alakítja át
+ különbözõ kimeneti formátumokra és
+ így tovább. Ha tehát a &os;
+ dokumentációjával akarunk dolgozni, akkor
+ mindezekre az eszközökre nekünk is
+ szükségünk lesz.
+
+ Ezek az eszközök a &os; csomag- és
+ portgyûjteményében is megtalálhatóak,
+ ami így nagyban megkönnyíti a
+ telepítésüket.
+
+ Tehát érdemes elvégeznünk a
+ telepítésüket mielõtt foglalkoznánk a
+ késõbbi fejezetekben található
+ példákkal. Az egyes programok konkrét
+ használatával is majd ezekben a fejezetekben fogunk
+ részletesebben foglalkozni.
+
+
+ Lehetõség szerint a textproc/docproj portot
+ használjuk
+
+ A textproc/docproj port
+ telepítésével rengeteg idõt és
+ fáradalmat megtakaríthatunk magunknak. Ez egy
+ ún. metaport, amely önmaga nem
+ tartalmaz semmilyen szoftvert, helyette azonban függ az
+ egyébként telepítendõ portoktól.
+ Így tehát csupán ezen port
+ telepítésével automatikusan le
+ kellene töltõdnie és
+ települnie kellene a fejezetben
+ ismertetett összes csomagnak.
+
+ Az egyik telepítésre javasolt csomag a
+ JadeTeX elnevezésû
+ makrókészlet, amelynek viszont szüksége
+ van a &tex; csomagra. A &tex; egy viszonylag nagy
+ méretû csomag, ennek a tényleges
+ telepítését csak abban az esetben javasoljuk,
+ ha a dokumentációból Postscript vagy PDF
+ változatot akarunk készíteni.
+
+ Telepítési idõ és
+ tárterület szempontjából nyilatkoznunk
+ kell róla, hogy a port részeként a JadeTeX
+ (és így a &tex;) felkerüljön vagy sem.
+ Ennek megfelelõen választhatunk:
+
+ &prompt.root; make JADETEX=yes install
+
+ vagy
+
+ &prompt.root; make JADETEX=no install
+
+ Ugyanezt a választást a textproc/docproj-jadetex vagy a
+ textproc/docproj-nojadetex
+ portok valamelyikének telepítésével is
+ megtehetjük. Ezek a segédportok helyettünk
+ már definiálják a JADETEX
+ változó értékét, és
+ ennek megfelelõen telepítik gépünkre az
+ alkalmazásokat. Ne felejtsük el, hogy ha nem
+ tesszük fel a JadeTeX csomagot,
+ akkor csak HTML és ASCII formátumú
+ dokumentációt leszünk képesek
+ elõállítani. Postscript vagy PDF
+ készítéséhez mindenképpen
+ szükséges a &tex;.
+
+
+
+ Alapeszközök
+
+
+ Szoftverek
+
+ A &os; dokumentációjával csak az ebben
+ a szakaszban ismertetett programok
+ segítségével tudunk érdemben
+ dolgozni. Ezekkel a programokkal tudjuk
+ lényegében átalakítani a
+ dokumentációt többek közt egyszerû
+ ASCII szöveggé, HTML oldalakká vagy RTF
+ dokumentumokká. Mindegyikük része a
+ textproc/docproj
+ csomagnak.
+
+
+
+ Jade
+ (textproc/jade)
+
+
+ Egy DSSSL implementáció, ezen
+ keresztül alakíthatóak át a
+ dokumentumok jelölõkkel ellátott
+ forrásai más, például HTML
+ vagy &tex; formátumokba.
+
+
+
+
+ Tidy
+ (www/tidy)
+
+
+ Egy HTML forrásokra alkalmazható
+ formázó, amellyel a
+ többi program által automatikusan
+ létrehozott egyes HTML állományokat
+ lehet emberek számára könnyebben
+ érthetõ alakra hozni.
+
+
+
+
+ Links
+ (www/links)
+
+
+ Egy szöveges módban mûködõ
+ webböngészõ, amely remekül
+ használható HTML oldalak egyszerû
+ szöveges változatainak
+ létrehozására.
+
+
+
+
+ peps
+ (graphics/peps)
+
+
+ A dokumentációban néhol
+ találhatóak ábrák, amelyek
+ némelyike EPS állományokban
+ tárolódik. A webböngészõk
+ azonban csak akkor fogják tudni ezeket
+ megjeleníteni, ha elõtte
+ átalakítjuk PNG
+ állományokká.
+
+
+
+
+
+
+ Dokumentumtípus-definíciók és
+ egyedek
+
+ Az FDP az itt felsorolt
+ dokumentumtípus-definíciókat (DTD-ket)
+ használja. A dokumentációval csak ezek
+ telepítése után tudunk dolgozni.
+
+
+
+ HTML DTD (textproc/html)
+
+
+ A HTML a World Wide Web nyelveként
+ egységesen elfogadott jelölõnyelv, amely
+ ezáltal a &os; honlapjának is alapja.
+
+
+
+
+ DocBook DTD (textproc/docbook)
+
+
+ A DocBook a különféle szakmai
+ jellegû dokumentációk
+ készítéséhez
+ kialakított jelölõnyelv. A &os; teljes
+ dokumentációja DocBook formátumban
+ készül.
+
+
+
+
+ ISO 8879 szabványú egyedek
+ (textproc/iso8879)
+
+
+ Az ISO 8879:1986 szabványban
+ meghatározott karakteregyed-készletek
+ közül 19 elõfordul számos DTD
+ részeként. Ezekben szerepelnek matematikai
+ szimbólumok, a Latin karakterkészletekben
+ megjelenõ további (ékezetes,
+ mellékjeles stb.) karakterek és
+ görög szimbólumok.
+
+
+
+
+
+
+ Stíluslapok
+
+ A stíluslapok felhasználásával
+ tudjuk a képernyõ, a nyomtatás stb.
+ számára alkalmassá tenni a
+ dokumentációkat az átalakítás
+ vagy a formázás során.
+
+
+
+ Moduláris DocBook stíluslapok
+ (textproc/dsssl-docbook-modular)
+
+
+ A moduláris DocBook stíluslapok
+ alkalmazásával alakítjuk át a
+ DocBook formában elõkészített
+ dokumentációt más,
+ például HTML vagy RTF
+ változatúra.
+
+
+
+
+
+
+
+ Kiegészítõ eszközök
+
+ Ebben a szakaszban további választható
+ eszközöket sorolunk fel. Telepítésük
+ nem kötelezõ, azonban jelentõs
+ mértékben meg tudják könnyíteni a
+ munkánkat, illetve a dokumentációból
+ elõállítható kimeneti formátumok
+ terén kínálnak nagyobb
+ rugalmasságot.
+
+
+ Szoftverek
+
+
+
+ JadeTeX és
+ teTeX
+ (print/jadetex és
+ print/teTeX)
+
+
+ A Jade és a
+ teTeX alkalmazások
+ segítségével
+ alakíthatóak át a DocBook
+ dokumentumaink DVI, Postscript és PDF
+ állományokká. Ehhez viszont a
+ JadeTeX makrókat is
+ telepítenünk kell.
+
+ Ha az imént említett formátumok
+ egyikére sincs szükségünk
+ (tehát elegendõ a HTML, szöveges
+ és RTF kimenet), akkor nem kell
+ telepítenünk a
+ JadeTeX és
+ teTeX szoftvereket. Ezzel
+ egyébként viszonylag sok helyet
+ megspórolhatunk, mivel a
+ teTeX közel 30 MB
+ méretû.
+
+
+ Ha a JadeTeX és a
+ teTeX
+ telepítése mellett döntünk,
+ akkor a JadeTeX
+ telepítése után megfelelõen be
+ kell állítanunk a
+ teTeX alkalmazást. Az
+ erre vonatkozó részletes
+ utasításokat a
+ print/jadetex/pkg-message
+ állományban olvashatjuk.
+
+
+
+
+
+ Emacs vagy
+ XEmacs
+ (editors/emacs vagy
+ editors/xemacs)
+
+
+ Mind a két szövegszerkesztõ tartalmaz
+ az SGML DTD-hez igazodó speciális
+ szerkesztési módot. Ebben olyan parancsok
+ találhatóak, amelyekkel
+ csökkenthetõ a munka
+ elvégzéséhez szükséges
+ gépelés és ezáltal a
+ hibák keletkezésének
+ valószínûsége.
+
+ Egyáltalán nem kötelezõ ezeket
+ használni. A feladatra bármilyen szabadon
+ választott szövegszerkesztõ
+ tökéletesen megfelelõ, viszont a fentiek
+ némileg megkönnyíthetik a
+ munkavégzést.
+
+
+
+
+ Ha ismerünk az SGML dokumentumok feldolgozása
+ során alkalmazható további hasznos
+ szoftvereket, akkor jelezzük bátran a &a.doceng;
+ felé és felveszik erre a listára.
+
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/translations/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/translations/chapter.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..4a31251d5f
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/translations/chapter.sgml
@@ -0,0 +1,621 @@
+
+
+
+
+
+ Fordítások
+
+ Ebben a fejezetben gyakran ismételt
+ kérdések és válaszok
+ formájában próbálunk
+ segítséget nyújtani a &os;
+ dokumentációjának (a kézikönyv, a
+ GYIK, különbözõ leírások, man
+ oldalak és egyebek) különbözõ nyelvekre
+ fordításában.
+
+ Az itt szereplõ bejegyzések
+ nagyrészt az eredetileg Frank Gründer
+ (elwood@mc5sys.in-berlin.de) által a
+ Német &os; Dokumentációs Projekt
+ számára összeállított GYIK
+ tartalmán alapszanak, amelyet Bernd Warken
+ (bwarken@mayn.de) fordított késõbb
+ angolra.
+
+ A bejegyzéseket jelenleg a &a.doceng; tartja
+ karban.
+
+
+
+
+ Miért éppen GYIK?
+
+
+
+ A &a.doc.name; levelezési listán egyre
+ többen és többen jelzik, hogy
+ szeretnék lefordítani a &os;
+ dokumentációját
+ különbözõ idegennyelvekre. Az itt
+ összegyûjtött kérdésekben
+ ezért most igyekszünk megválaszolni az
+ ilyenkor általában elõkerülõ
+ problémákat, hogy minél gyorsabban el
+ tudják kezdeni a munkát.
+
+
+
+
+
+ Mit az az i18n és
+ l10n?
+
+
+
+ Az i18n jelentése
+ internationalization
+ (idegennyelvûség), az l10n
+ jelentése pedig localization
+ (honosítás). Ezeket
+ egyszerûsítették le és
+ rövidítették.
+
+ Az i18n úgy
+ értelmezhetõ, hogy elõször egy
+ i, majd 18 betû, aztán egy
+ n. Ehhez hasonlóan, az
+ l10n egy l, amelyet 10
+ betû követ és egy n
+ zár.
+
+
+
+
+
+ Van külön levelezési lista a
+ fordítók számára is?
+
+
+
+ Igen. Az egyes fordítói csapatoknak
+ többnyire van saját önálló
+ levelezési listájuk. Ezzel, illetve a csapatok
+ által mûködtetett webhelyekkel kapcsolatban
+ a
+ fordítói projektekkel
+ foglalkozó oldalon találhatunk bõvebb
+ információkat.
+
+
+
+
+
+ Szükség van még
+ fordítókra?
+
+
+
+ Igen. Minél többen dolgoznak egy
+ fordításon, annál gyorsabban
+ készül el, illetve annál gyorsabban
+ frissül az eredeti angol dokumentáció
+ változásai szerint.
+
+ Nem kell képzett szakfordítónak lenni
+ ahhoz, hogy segíteni tudjunk.
+
+
+
+
+
+ Milyen nyelveket kell ismerni?
+
+
+
+ Nem árt jól ismernünk az írott
+ angolt és értelemszerûen folyékonyan
+ beszélni a fordítás
+ célnyelvét.
+
+ Az angol nyelv ismerete egyébként nem
+ kötelezõ. Például a GYIK spanyol
+ fordítását
+ elkészíthetjük a magyar változat
+ alapján is.
+
+
+
+
+
+ Milyen szoftvereket kell ismerni?
+
+
+
+ Mindenképpen javasoljuk, hogy hozzunk létre
+ magunknak egy helyi másolatot a &os;
+ repositoryjáról (legalább a
+ dokumentációról) a
+ CTM vagy a
+ CVSup
+ segítségével. Az említett
+ alkalmazások használatáról a &os;
+ kézikönyv A forrás
+ szinkronizálása címû
+ szakaszában olvashatunk részletesebben.
+
+ Hasznos, ha járatosak vagyunk a
+ CVS használatában.
+ Segítségével meg tudjuk nézni,
+ hogy mi változott a különbözõ
+ revíziókban, így mindig csak a
+ változások lefordításával
+ karban tudjuk tartani a lefordított
+ dokumentációkat.
+
+
+
+
+
+ Honnan lehet kideríteni, hogy esetleg valaki
+ más már dolgozik ugyanazon nyelv
+ fordításán?
+
+
+
+ A Dokumentációs
+ Projekt fordításokkal foglalkozó
+ oldalán megtalálhatjuk a jelenleg
+ ismert összes fordítást. Ha valaki vagy
+ valakik már dolgoznak fordításon a
+ kiválasztott nyelvhez, akkor inkább vegyük
+ fel velük a kapcsolatot, hogy ne dolgozzon senki sem
+ feleslegesen.
+
+ Attól függetlenül, hogy az
+ említett oldal szerint senki sem foglalkozik az adott
+ nyelvre fordítással, a biztonság
+ kedvéért küldjünk még egy
+ levelet a &a.doc; címére. Elõfordulhat
+ ugyanis, hogy hozzánk hasonlóan valaki
+ szintén szeretne fordítani, de hivatalosan
+ még nem jelentette be.
+
+
+
+
+
+ Senki sem fordít a kiválasztott nyelvre. Mi
+ a teendõ?
+
+
+
+ Nos, ebben az esetben gratulálunk, miénk a
+ Nyelv &os;
+ Dokumentációs Projekt! Isten hozott a
+ fedélzeten!
+
+ Elsõként alaposan fontoljuk meg, hogy
+ valóban hajlandóak vagyunk kellõ idõt
+ szentelni rá. Mivel jelen pillanatban egyedül
+ csak mi foglalkozunk az adott nyelvi
+ fordítással, nekünk magunknak kell
+ képviselnünk és
+ népszerûsítenünk a munkánkat,
+ illetve irányítani a késõbb
+ csatlakozni kívánó önkéntesek
+ munkáját.
+
+ Írjunk egy levelet a &os;
+ Dokumentációs Projekt levelezési
+ listájára, amelyben bejelentjük, hogy
+ nekikezdünk fordítani az adott nyelvre,
+ ezáltal felkerül az elõbb említett
+ honlapra.
+
+ Ha az adott nyelvhez tartozó országban van a
+ &os; Projektnek valamilyen tükrözése, akkor
+ érdemes kapcsolatba lépnünk az
+ üzemeltetõitõl és kérni a
+ munkánkhoz némi tárhelyet, esetleg a
+ levelezés támogatását vagy
+ saját egy levelezési listát.
+
+ Válasszunk egy dokumentumot és kezdjük
+ el fordítani. Érdemes valamelyik rövidebb
+ résszel kezdeni, például a GYIK-kal vagy
+ valamelyik leírással.
+
+
+
+
+
+ Hova lehet küldeni fordításokat?
+
+
+
+ Ez változó. Ha már az adott nyelven
+ dolgozik egy fordítócsapat (például
+ a magyar vagy a német), akkor a saját
+ honlapjukon valószínûleg megadják
+ hogyan kezelik és hogy lehet hozzájuk eljuttatni
+ a fordításokat.
+
+ Amennyiben viszont még csak egyedül dolgozunk
+ az érintett nyelven (vagy a
+ fordítócsapatunk képviseletében
+ szeretnénk eljuttatni a munkánkat a &os;
+ Projektnek), akkor érdemes közvetlenül a &os;
+ Projektnek küldeni a fordításainkat
+ (lásd a következõ
+ kérdést).
+
+
+
+
+
+ Hova lehet beküldeni a fordításokat, ha
+ senki más nem dolgozik még
+ fordításon az adott nyelvhez?
+
+ avagy:
+
+ A fordítócsapatok hova tudják
+ küldeni a tagjaik által készített
+ fordításokat?
+
+
+
+ Elõször is az elkészült
+ fordításokat a megfelelõ formára kell
+ hoznunk. Ez nagyjából azt jelenti, hogy
+ tegyük a már meglevõ
+ dokumentációk közé és
+ próbáljuk meg elõállítani
+ belõle a különbözõ
+ formátumokat.
+
+ A &os; dokumentációja jelenleg a
+ legfelsõ szinten egy doc/ könyvtárba
+ szervezõdik. A benne található
+ könyvtárakat az adott nyelvek ISO639
+ szabványú (a &os; 1999. január 20.
+ utáni változataiban a
+ /usr/share/misc/iso639
+ állományban definiált) kódja
+ szerint nevezik el.
+
+ Ha az adott nyelv többféle
+ kódolással is rendelkezik (mint
+ például a kínai), akkor ezen a szinten az
+ egyes kódolásokhoz külön
+ könyvtárak fognak tartozni.
+
+ Végezetül az egyes dokumentumokat tegyünk
+ külön könyvtárakba.
+
+ Például egy képzeletbeli svéd
+ fordítás körülbelül így
+ nézne ki:
+
+ doc/
+ sv_SE.ISO8859-1/
+ Makefile
+ books/
+ faq/
+ Makefile
+ book.sgml
+
+ Az sv_SE.ISO8859-1 a
+ fordítás neve, amely tehát a
+ korábban tárgyalt
+ nyelv.kódolás
+ alakban szerepel. A dokumentáció
+ elõállításához
+ elhelyeztünk még benne két
+ Makefile állományt
+ is.
+
+ A &man.tar.1; és &man.gzip.1; programok
+ segítségével
+ tömörítsük össze az így
+ összekészített dokumentációt
+ és juttassuk el a Projekthez.
+
+ &prompt.user; cd doc
+&prompt.user; tar cf swedish-docs.tar sv_SE.ISO8859-1
+&prompt.user; gzip -9 swedish-docs.tar
+
+ Az így keletkezõ
+ swedish-docs.tar.gz állományt
+ töltsük fel valahova. Ha nincs saját
+ tárhelyünk az interneten (mert
+ például a szolgáltatónk nem
+ bocsátott a rendelkezésünkre), akkor
+ küldjünk egy levelet a &a.doceng;
+ címére és segítenek megszervezni
+ az állomány
+ átvételét.
+
+ Akármelyik megoldást is választjuk, a
+ &man.send-pr.1; használatával ne felejtsük el
+ jelezni, hogy beküldtük a fordítást.
+ Mivel nem nagyon valószínû, hogy a
+ fordítást ténylegesen
+ tároló személy folyékonyan
+ beszélné az adott nyelvet, ezért
+ mielõtt elküldjük, érdemes rendesen
+ átnézetni a fordításunkat.
+
+ Valaki (valószínûleg a
+ Dokumentációs Projekt valamelyik vezetõje, a
+ &a.doceng; tagja) ezután ellenõrzi, hogy
+ beküldött fordítás nem tartalmaz
+ semmilyen technikai hibát. Különösen a
+ következõkre figyelnek ilyenkor:
+
+
+
+ Minden állományban megvan a
+ verziókezeléshez szükséges
+ azonosító (mint például a
+ Projekt esetében a FreeBSD)?
+
+
+
+ Az sv_SE.ISO8859-1
+ könyvtárban hibamentesen lefut a make
+ all parancs?
+
+
+
+ A fordítással kiegészítve
+ a teljesen &os; dokumentációra hibamentesen
+ lefut a make install parancs?
+
+
+
+ Akárki is nézi majd át a
+ beküldött fordítást, ha az elõbb
+ felsoroltak bármelyikével probléma akad,
+ vissza fogják küldeni, hogy javítsuk
+ ki.
+
+ Ha viszont mindent rendben találnak, akkor a
+ fordításunk hamarosan bekerül a &os;
+ repositoryjába.
+
+
+
+
+
+ A fordítás tartalmazhat a nyelvre vagy
+ országra vonatkozó további
+ információkat?
+
+
+
+ Alapvetõen ezt nem javasoljuk.
+
+ Például a kézikönyv koreai
+ fordításában szeretnénk
+ hozzáadni egy szakaszt a Koreában
+ található boltokról.
+
+ Igazából nem látjuk indokoltnak, hogy
+ ez az információ miért ne lehetne
+ része az angol (vagy német, spanyol, magyar
+ stb.) változatoknak. Könnyen elõfordulhat
+ ugyanis, hogy egy Koreában elõ, angol nyelvi
+ beszélõ szeretne a környéken keresni
+ egy ilyen üzletet. Mellesleg ezzel inkább jobban
+ láthatóvá válik mindenki
+ számára, hogy a &os; a világ mennyi
+ országában elérhetõ. Ez
+ azért nem is olyan rossz.
+
+ Ha tehát valamilyen országfüggõ
+ információt szeretnénk betenni a
+ dokumentációba, akkor elõször
+ küldjünk róla egy hibajelentést (a
+ &man.send-pr.1; segítségével) a
+ kézikönyv számára, és csak
+ ezután fordítsuk vissza az adott nyelvre.
+
+ Köszönjük az
+ együttmûködést!
+
+
+
+
+
+ Hogyan illeszthetõek be a
+ dokumentációba nemzeti karakterek?
+
+
+
+ Az alap ASCII készletben meg nem jelenõ
+ karaktereket hivatalosan SGML egyedek formájában
+ kell használnunk.
+
+ Röviden: egy és jellel (&)
+ kezdõdnek, majd az azonosítójukat
+ követõen egy pontosvesszõvel (;)
+ zárulnak.
+
+ A nemzeti karakterek
+ ábrázolására
+ használható egyedeket az ISO8879
+ szabványban definiálták, amely a
+ Portgyûjteménybõl a textproc/iso8879 porton
+ keresztül érhetõ el.
+
+ Néhány példaképpen ezek
+ közül:
+
+
+ Egyed
+
+ Megjelenés
+
+ Leírás
+
+
+ é
+ é
+ Ékezetes e.
+
+
+
+ É
+ É
+ Ékezetes E.
+
+
+
+ ü
+ ü
+ Trémás (umlautos, kétpontos)
+ u.
+
+
+
+ Miután telepítettük az említett
+ portot, a /usr/local/share/sgml/iso8879
+ könyvtárban található
+ állományokban lesz a
+ szabvány szerint elfogadott összes egyed.
+
+
+
+
+
+ Hogyan szólítsuk meg az
+ Olvasót?
+
+
+
+ Az angol nyelvû dokumentációban az
+ Olvasót általában a you
+ szóval szokták megszólítani,
+ azonban ezzel sok más nyelvtõl
+ eltérõen nem választják
+ külön az informális és formális
+ stílust.
+
+ Ha olyan nyelvre fordítunk, amelyben létezik
+ ez a megkülönböztetés,
+ próbáljunk az adott nyelven írott
+ szakszövegek stílusához illeszkedni. Ha
+ nincs semmilyen ötletünk, akkor írjunk
+ visszafogott, illedelmes megfogalmazásban.
+
+
+
+
+
+ Kell más egyéb információt
+ elhelyeznünk a fordításokban?
+
+
+
+ Igen!
+
+ Az angol nyelvû dokumentumok fejléce
+ általában valahogy így szokott
+ kinézni:
+
+ <!--
+ The &os; Documentation Project
+
+ $&os;: doc/en_US.ISO8859-1/books/fdp-primer/translations/chapter.sgml,v 1.5 2000/07/07 18:38:38 dannyboy Exp $
+-->
+
+ A pontos felépítés ettõl
+ némileg eltérhet, de szinte biztos, hogy mindig
+ találunk benne egy $&os;$ kezdetû
+ sort, illetve egy The &os; Documentation
+ Project szöveget. A $&os;$
+ részt a verziókezelõ rendszer fogja
+ magától behelyettesíteni, ezért az
+ új állományok esetében ennek
+ üresnek kell lennie (egyszerûen csak
+ $&os;$).
+
+ A fordításoknak tartalmazniuk kell egy
+ saját $&os;$ sort, illetve a &os;
+ Documentation Project nevet cseréljük ki
+ az adott nyelvhez tartozó The &os;
+ nyelv-angolul Documentation
+ Project névre.
+
+ Mindezek mellett érdemes még egy harmadik
+ sort is felvenni a dokumentumba, amellyel jelezzük a
+ forráskódban, hogy a fordítás
+ melyik angol nyelvû szöveg alapján
+ készült.
+
+ Ennek megfelelõen tehát a magyar
+ fordításokban általában a
+ következõ szöveg szerepel:
+
+ <!--
+ The FreeBSD Hungarian Documentation Project
+
+ $FreeBSD$
+ Original revision: 1.31
+-->
+
+
+
+
+
+
diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/writing-style/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/writing-style/chapter.sgml
new file mode 100644
index 0000000000..33fc0bcbff
--- /dev/null
+++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/fdp-primer/writing-style/chapter.sgml
@@ -0,0 +1,664 @@
+
+
+
+
+
+ A fogalmazás stílusa
+
+ A &os; dokumentációját
+ készítõ rengeteg író
+ munkájának összehangolására ebben a
+ fejezetben megadunk néhány követendõ
+ alapelvet.
+
+
+
+ Az angol nyelvû dokumentáció
+ írásakor az amerikai angol szerinti
+ helyesírást használjuk!
+
+
+ A szavak helyesírását tekintve az
+ angolnak több különbözõ
+ változata létezik. Vitás helyzetekben az
+ egységesség kedvéért ezért
+ mindig az amerikai helyesírást tekintsük
+ irányadónak. Ennek megfelelõen
+ tehát color és nem
+ colour, rationalize és
+ nem rationalise, stb.
+
+
+ A brit angol használata elfogadott lehet
+ beküldött cikkek esetében, viszont ilyenkor a
+ helyesírásnak egységesnek kell lennie a
+ teljes dokumentumon belül. Az összes többi
+ dokumentum, tehát könyvek, honlapok, man oldalak
+ stb. esetén azonban mindig amerikai angolt kell
+ alkalmazni.
+
+
+
+
+
+ Ne rövidítsünk!
+
+
+ Ne alkalmazzunk rövidítéseket a
+ szövegben. Mindig minden kifejezést, szót
+ írjunk ki teljes alakjában. Pl. ez a
+ példa tehát nem helyes. Angol nyelven
+ mindez az összevonások
+ elkerülésére vonatkozik, tehát a
+ formális fogalmazási stílusra.
+
+ A rövidítések
+ elhagyásával könnyebb a szövegnek
+ formális jelleget adni, így sokkal
+ precízebben megfogalmazott, a fordítók
+ számára is érthetõbb mondatokat
+ nyerünk.
+
+
+
+
+ A felsorolásoknál tegyünk ki
+ vesszõket!
+
+
+ Angol nyelven, ha több elemet sorolunk fel egyetlen
+ bekezdésben, akkor ezeket mindig vesszõkkel kell
+ tagolnunk. Az utolsó elemnél mindezt
+ egészítsük ki még egy
+ and (és) szóval.
+ A magyarban figyeljünk arra, hogy ez elé
+ már nem kell vesszõ.
+
+ Például tekintsük a következõ
+ mondatot:
+
+
+ This is a list of one, two and three items.
+
+
+ Magyarul:
+
+
+ Ez a lista egy, két és három
+ elembõl áll.
+
+
+ Az angol változat esetén felvetõdhet a
+ kérdés, hogy ez a lista most egy,
+ két és
+ három elembõl áll, vagy
+ egy, két és
+ három elembõl.
+
+ Ezért itt az utolsó tag elõtt is ki
+ kell tenni a vesszõt:
+
+
+ This is a list of one, two, and three items.
+
+
+
+
+
+ Kerüljük a
+ szóismétlést!
+
+
+ Lehetõség szerint törekedjünk a
+ szóismétlések
+ elkerülésére. Ez konkrétan a
+ a parancs, az
+ állomány és man
+ parancs jellegû kifejezések
+ mellõzését jelenti, mert ezek sokszor
+ feleslegesen szerepelnek a szövegben. A magyar
+ fordításban azonban néha hasznosnak
+ bizonyulnak, különösen a
+ ragozásban.
+
+ Most mutatunk két példát a
+ parancsokra. Ezek közül a másodikban
+ bemutatott stílust javasoljuk az angol szövegek
+ esetén.
+
+
+ Use the command cvsup to update your
+ sources.
+
+
+
+ Use cvsup to update your sources.
+
+
+ A magyar szövegben viszont ennek
+ tökéletesen elfogadott a következõ
+ típusú fordítása, mivel így
+ könnyebb ragozni a parancsot:
+
+
+ A forrásainkat a cvsup
+ paranccsal frissítsük.
+
+
+ Ha a magyarban is el akarjuk kerülni minden
+ áron az ilyen jellegû ismétléseket,
+ akkor próbálkozhatunk úgy írni a
+ mondatot, hogy ne kelljen az idegen szót
+ ragoznunk:
+
+
+ A cvsup
+ segítségével frissítsük a
+ forrásainkat.
+
+
+ Az alábbi példákban az
+ állományok neveire láthatunk
+ példákat, amelyek közül ismét a
+ másodikat javasoljuk az angol nyelv
+ esetén:
+
+
+ … in the filename
+ /etc/rc.local…
+
+
+
+ … in
+ /etc/rc.local…
+
+
+ A magyarban szintén a korábbiak
+ érvényesek.
+
+ A most következõ példákban man
+ hivatkozásokat láthatunk. Közülük
+ ismét a második lesz a javasolt:
+
+
+ See man csh for more
+ information.
+
+
+
+ See &man.csh.1;.
+
+
+ A magyar fordításban:
+
+
+ Lásd &man.csh.1;.
+
+
+ Vagy:
+
+
+ Lásd a &man.csh.1; man oldalt.
+
+
+
+
+
+ Mindig hagyjunk két szóközt a mondatok
+ között!
+
+
+ A mondatok végén mindig hagyjunk két
+ szóköznyi helyet. Ezáltal javul a
+ szöveg olvashatósága, valamint
+ megkönnyíti az Emacs
+ és a hozzá hasonló eszközök
+ használatát.
+
+ Habár vitatható, hogy ez a
+ megkülönböztetés egyáltalán
+ szükséges-e, bizonyos esetekben valóban
+ hasznos lehet, különösen neveknél. Erre
+ remek példa Jordan K. Hubbard. Ebben a
+ névben középen található egy
+ H, amelyet a mondat végéhez
+ hasonlóan egy pont és egy szóköz
+ követ, viszont jól látható, hogy itt
+ nem ér véget a mondat.
+
+
+
+
+ Az angol nyelvû fogalmazási stílus
+ szabályairól részletesebb bemutatást
+ William Strunk Elements of Style
+ címû könyvébõl kaphatunk.
+
+
+ A forráskód stílusa
+
+ Mivel a dokumentáció forrását
+ egyszerre többen szerkesztik, valamilyen módon
+ egységes formában kell tartani. Ennek
+ érdekében legyünk szívesek az
+ alábbiakban megadott iránymutatások szerint
+ dolgozni.
+
+
+ Kis- és nagybetûk
+
+ A címkéket soha ne
+ nagybetûkkel, hanem mindig kisbetûkkel írjuk,
+ például para és
+ nemPARA.
+
+ Az SGML környezetekben megjelenõ szövegeket
+ viszont általában nagybetûvel kell írni,
+ például <!ENTITY…>,
+ <!DOCTYPE…>, és
+ nem
+ <!entity…> vagy
+ <!doctype…>.
+
+
+
+ Mozaikszavak
+
+ A mozaikszavakat elsõ alkalommal
+ általában illik rendesen kiírni,
+ például: Network Time Protocol (NTP).
+ Miután definiáltuk a mozaikszó
+ mögött álló jelentést,
+ elegendõ csak a rövidített alakot
+ használni (nem kell tehát a teljes
+ kifejezést, kivéve, ha az adott
+ szövegkörnyezetben annak több értelme
+ van). A mozaikszavakat dokumentumonként egyszer
+ definiáljuk. Ha viszont nekünk jobban megfelel,
+ akkor akár fejezetenként is kifejthetjük az
+ egyes mozaikszavakat.
+
+ A mozaikszavak elsõ három
+ megjelenését az acronym elemmel
+ kell jelölni, ahol egy role
+ tulajdonságban megadjuk a mögött
+ álló teljes kifejezést. Ennek
+ köszönhetõen a dokumentumok feldolgozása
+ során létre lehet hozni szószedetet az
+ alkalmazott rövidítésékhez, illetve a
+ honlapokon meg lehet oldani, hogy ha az egérrel
+ felé visszük a kurzort, megjelenjen a teljes
+ megnevezés.
+
+
+
+ Tördelés
+
+ Mindegyik forrás tördelése a nulladik
+ oszloptól indul, függetlenül
+ attól, hogy az adott állományt milyen
+ más állomány fogja késõbb
+ tartalmazni.
+
+ A nyitócímkék után két
+ szóközzel kell bentebb húzni a szöveget.
+ Ennek megfelelõen a zárócímkék
+ pedig két szóközzel csökkentik az
+ aktuális behúzás
+ mértékét. A sorok elején
+ szereplõ szóközöket nyolcas csoportban
+ cseréljünk tabulátorokra. Ne
+ használjunk szóközöket a
+ tabulátorok elõtt, és ne tegyünk
+ további szóközöket a sorok
+ végére. Ha az elemek tartalma egy sornál
+ hosszabb, akkor a következõ sort az elem
+ nyitócímkéjéhez képest mindig
+ két szóközzel bentebb kell kezdeni.
+
+ Például ennek a szakasznak így
+ néz ki a szabályos tördelése:
+
+ +--- Ez a nulladik oszlop
+V
+<chapter>
+ <title>...</title>
+
+ <sect1>
+ <title>...</title>
+
+ <sect2>
+ <title>Tördelés</title>
+
+ <para>Mindegyik forrás tördelése a nulladik oszloptól indul,
+ <emphasis>függetlenül</emphasis> attól, hogy az adott állomány
+ milyen más állomány fogja késõbb tartalmazni.</para>
+
+ ...
+ </sect2>
+ </sect1>
+</chapter>
+
+ Ha az Emacs vagy
+ XEmacs szerkesztõkkel dolgozunk,
+ akkor az állományok megnyitásakor
+ automatikusan be kellene töltõdnie az
+ sgml-mode
+ kiegészítésnek, illetve az egyes
+ források végén található
+ változók pontosan a fenti szabályok
+ betartatásáról gondoskodnak.
+
+ A Vim szerkesztõvel
+ dolgozóknak pedig a következõ
+ beállításokat javasoljuk:
+
+ augroup sgmledit
+ autocmd FileType sgml set formatoptions=cq2l " Speciális formázási beállítások
+ autocmd FileType sgml set textwidth=70 " Legfeljebb 70 oszlop széles sorok
+ autocmd FileType sgml set shiftwidth=2 " Az automatikus behúzás mértéke
+ autocmd FileType sgml set softtabstop=2 " A tabulátor 2 szóközzel visz bentebb
+ autocmd FileType sgml set tabstop=8 " 8 szóköz cseréje egy tabulátorra
+ autocmd FileType sgml set autoindent " Automatikus behúzás
+augroup END
+
+
+
+ A címkék stílusa
+
+
+ A címkék elrendezése
+
+ Az egy behúzási szinten
+ található címkéket mindig
+ válasszuk el egy üres sorral, a többi esetben
+ viszont ne:
+
+
+ <article>
+ <articleinfo>
+ <title>NIS</title>
+
+ <pubdate>1999 október</pubdate>
+
+ <abstract>
+ <para>...
+ ...
+ ...</para>
+ </abstract>
+ </articleinfo>
+
+ <sect1>
+ <title>...</title>
+
+ <para>...</para>
+ </sect1>
+
+ <sect1>
+ <title>...</title>
+
+ <para>...</para>
+ </sect1>
+</article>
+
+
+
+
+ A címkék tagolása
+
+ Bizonyos címkék, mint például
+ az itemizedlist, amelyekben további
+ címkék szerepelnek és nem karakteres
+ adat, mindig egyedül állnak egy sorban.
+
+ A para és
+ term címkék esetén
+ viszont szükség van további
+ címkékre a karakteres adatok
+ befoglalásához, ezért ilyenkor a tartalom
+ közvetlenül a címke után
+ következik, ugyanabban a
+ sorban.
+
+ Ugyanez érvényes az említett
+ címketípusok zárásakor.
+
+ A címketípusok keveredése egy
+ nyilvánvaló problémát
+ eredményez.
+
+ Amikor egy karakteres adatot tárolni nem
+ képes elemet nyitó címke
+ közvetlenül követ egy karakteres adatokat
+ bevezetõ címkét, külön sorba kell
+ kerülniük. A második címkét a
+ szabályok szerint kell behúzni.
+
+ Amikor egy karakteres adatokat befoglaló
+ címke záródik közvetlenül a
+ karakteres adatokat tartalmazni nem képes címke
+ után, szerepelhetnek ugyanabban a sorban.
+
+
+
+
+ Változtatások a forrás
+ tördelésén
+
+ A források változtatása során
+ ügyeljünk arra, hogy sose tároljunk
+ egyszerre a repositoryba tartalmat és
+ tördelést érintõ
+ módosításokat.
+
+ Ennek köszönhetõen a
+ dokumentációt fordító csapatok
+ könnyebben észreveszik, hogy mi változott a
+ módosításunk nyomán. Így nem
+ kell azon gondolkozniuk, hogy vajon most tényleg
+ változott a tartalom, vagy csak
+ újratördeltük a sorokat.
+
+ Például ha felvettünk két mondatot
+ még egy bekezdéshez, és ezzel az adott
+ bekezdés sorainak hossza túlságosan
+ megnõtt, akkor elõször tároljuk a
+ hosszú sorokat tartalmazó változatot.
+ Ezután végezzük el a szükséges
+ tördelést és tároljuk azt a
+ változatot is. Ez utóbbi esetben azonban ne
+ felejtsük egyértelmûen jelezni a
+ tároláshoz tartozó üzenetben, hogy
+ csak a tördelésen változtattunk
+ (whitespace-only change). Így a
+ fordítók tudni fogják, hogy ezt figyelmen
+ kívül kell hagyniuk.
+
+
+
+ Nem törhetõ szóközök
+
+ Lehetõleg kerüljük a sortöréseket
+ olyan helyeken, ahol csúnyán néznének
+ ki, vagy rontanának a szöveg
+ olvashatóságán. A sortörések
+ mindig a kimeneti formátum által alkalmazott
+ sorszélességtõl függenek.
+ Különösen a HTML oldalakon
+ található formázott bekezdések
+ jelennek meg ízléstelenül egy szöveges
+ böngészõben, mint például ez
+ is:
+
+ Az adattároló kapacitása általában 40 MB és 15
+GB között változik. Hardveres tömörítéssel …
+
+ Az általános
+ egyed viszont megtiltja az egymáshoz szorosan
+ kötõdõ elemek közti sortörést.
+ Az ilyen nem törhetõ
+ szóközök használatát
+ elsõsorban a következõ helyeken
+ javasoljuk:
+
+
+
+ mennyiségek és egységek
+ között:
+
+
+
+
+ program neve és verziószáma
+ között:
+
+
+
+
+ több szóból álló nevek
+ esetén (óvatosan bánjunk ezzel viszont
+ olyan hosszabb neveknél, mint például a
+ The &os; Brazilian Portugese Documentation
+ Project):
+
+
+
+
+
+
+
+ Szólista
+
+ Ebben a rövid szólistában
+ összefoglalunk néhány angol szót a &os;
+ Dokumentációs Projektben alkalmazandó
+ írásmódjuk szerint. Ha a keresendõ
+ szó nem szerepel ebben a felsorolásban,
+ nézzük meg az O'Reilly-féle
+ gyûjteményt.
+
+
+
+ 2.2.X
+
+
+
+ 4.X-STABLE
+
+
+
+ CD-ROM
+
+
+
+ DoS (Denial of Service)
+
+
+
+ Ports Collection
+
+
+
+ IPsec
+
+
+
+ Internet
+
+
+
+ MHz
+
+
+
+ Soft Updates
+
+
+
+ Unix
+
+
+
+ disk label
+
+
+
+ email
+
+
+
+ file system
+
+
+
+ manual page
+
+
+
+ mail server
+
+
+
+ name server
+
+
+
+ null-modem
+
+
+
+ web server
+
+
+
+
+
+
+