diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/desktop/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/desktop/chapter.sgml index 808bf9f01b..bc64af654a 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/desktop/chapter.sgml +++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/desktop/chapter.sgml @@ -1,1394 +1,1431 @@ Christophe Juniet Írta: Asztali alkalmazások Áttekintés A &os;-n asztali alkalmazások széles spektrumát lehet futtatni, például böngészõket és szövegszerkesztõket. Legtöbbjük csomagként áll rendelkezésre, illetve automatizált módon lefordíthatóak a Portgyûjteménybõl. Az új felhasználók közül sokan szeretnének ilyen fajta alkalmazásokat használni, ezért ez a fejezet bemutatja, miként lehet a népszerûbb asztali alkalmazásokat minden különösebb erõfeszítés nélkül telepíteni, legyen szó az elõre csomagolt vagy a Portgyûjteményben megtalálható formájukról. Amikor portként telepítünk egy programot, lényegében a forráskódját fordítjuk le. Ez bizonyos esetekben nagyon sokáig is eltarthat attól függõen, hogy pontosan mit is fordítunk le, illetve mekkora az erre a célra felhasznált számítógépünk vagy számítógépeink teljesítménye. Amennyiben a fordításra nem tudunk vagy nem kívánunk elegendõ idõt szánni, a Portgyûjteményben található programok többségét már elõre lefordított csomagból is telepíthetjük. Mivel a &os;-ben bináris szintû Linux kompatibilitás is található, ezért az eredetileg Linuxra fejlesztett alkalmazások is használhatóak a munkakörnyezetünkben. Azonban határozottan javasoljuk, hogy a linuxos alkalmazások használatához elõször figyelmesen olvassuk át a et. A linuxos bináris kompabilitást használó portok neve általában a linux- elõtaggal kezdõdik, amit ne felejtsük el figyelembe venni, amikor például a &man.whereis.1; segítségével keressük valamelyiket. A fejezet további részében feltételezzük, hogy a linuxos alkalmazások telepítése elõtt aktiváltuk a bináris Linux kompatibilitást. Íme a fejezetben tárgyalt kategóriák: Böngészõk (mint a Firefox, Opera, Konqueror) Irodai eszközök (mint a KOffice, AbiWord, The GIMP, OpenOffice.org) Dokumentum-megjelenítõk (mint az &acrobat.reader;, gv, Xpdf, GQview) Pénzügyi szoftverek (mint a GnuCash, Gnumeric, Abacus) A fejezet elolvasásához ajánlott: a külsõ alkalmazások telepítésének ismerete (); linuxos alkalmazások telepítésének ismerete (). a multimédiás környezet kialakítására vonatkozó információkért a t érdemes elolvasni. Az elektronikus levelezés beállítását és használatát a bõl tudhatjuk meg. Böngészõk böngészõk világháló A &os;-vel együtt nem települ semmilyen böngészõ. Helyette keressük meg a Portgyûjteményben a www könyvtárat, ahol ezzel szemben rengeteg böngészõ áll telepítésre készen. Ha nem lenne idõnk mindent lefordítani (ami egyes esetekben akár rengeteg idõnkbe is kerülhet), ezek csomagolt formában is elérhetõek. A KDE-hez és a GNOME-hoz eleve tartoznak HTML-böngészõk. Ezen komplett munkakörnyezetek beállításához a t olvassuk el. Ha viszont csak egy kevés erõforrást igénylõ böngészõkre vágyunk, érdemes megnéznünk a Portgyûjteményben található www/dillo, www/links vagy www/w3m portokat. + role="package">www/dillo2, www/links vagy www/w3m portokat. Ez a rész az alábbi alkalmazásokat említi: Alkalmazás Erõforrásigény Telepítés forrásból Fõbb függõségek Firefox közepes nehéz Gtk+ Opera kevés könnyû Vannak &os;-s és linuxos változatai is. A linuxos verzió használatához azonban szükség van a bináris Linux kompatibilitásra és a linux-openmotif portra. Konqueror közepes nehéz A KDE függvénykönyvtárai. Firefox Firefox A Firefox egy modern, szabad és nyílt forráskódú böngészõ, amely tökéletesen használható &os; alatt. Megtalálható benne egy, a jelenlegi HTML szabványoknak nagyon jól megfelelõ megjelenítõ motor, a lapokra bontható böngészés támogatása, a kéretlenül felbukkanó ablakok blokkolása, különbözõ kiterjesztések, javított biztonsági lehetõségek és még sok minden más. A Firefox forrása a Mozilla kódján alapszik. Csomagból így telepíthetõ: &prompt.root; pkg_add -r firefox Ekkor a Firefox 2.X változata fog települni. Ha helyette a Firefox 3.X változatát szeretnénk használni, akkor ezt a parancsot adjuk ki: &prompt.root; pkg_add -r firefox3 Ha forrásból szeretnénk felrakni, használhatjuk a Portgyûjteményben található portját is: &prompt.root; cd /usr/ports/www/firefox &prompt.root; make install clean A Firefox 3.X telepítéséhez az iménti parancsban cseréljük ki a firefox részt a firefox3 könyvtárra. A Firefox és a &java; plugin Ennél és a következõ résznél feltételezzük, hogy már korábban telepítettük a Firefox alkalmazást. A &os; Alapítvány megegyezett a Sun Microsystems-szel, hogy terjesztheti a &java; futtatókörnyezet (&jre;) és a &java; fejlesztõkörnyezet (&jdk;) &os;-re lefordított bináris változatait. Ezek a csomagok elérhetõek a &os; Alapítvány honlapjáról. Ha tehát &java;-támogatást szeretnénk hozzáadni a Firefox böngészõhöz, elsõként fel kell telepítenünk a java/javavmwrapper portot. Ezután le kell töltenünk a Diablo &jre; csomagot a címrõl, majd telepítenünk azt a &man.pkg.add.1; segítségével. Indítsuk el a böngészõnket, és írjuk be a címsorba, hogy about:plugins és nyomjuk le az Enter billentyût. Az eredményül kapott oldalon láthatjuk az eddig telepített pluginok listáját, ahol mostanra már a &java; pluginnak is meg kell jelennie. Amennyiben ez nem következne be, root felhasználóként adjuk ki az alábbi parancsot: &prompt.root; ln -s /usr/local/diablo-jre1.6.0/plugin/i386/ns7/libjavaplugin_oji.so \ /usr/local/lib/browser_plugins/ Ezt követõen indítsuk újra a böngészõnket. A Firefox és a ¯omedia; &flash; plugin Flash A ¯omedia; &flash; plugin nem érhetõ el közvetlenül &os;-re. Azonban létezik egy, a plugin linuxos verziójára épített szoftveres réteg (wrapper). Ez a wrapper még többek közt az &adobe; &acrobat; és a &realplayer; pluginjait is használhatóvá teszi. - - A most következõ részben a &flash; - 9.X - telepítését tárgyaljuk a - legfrissebb &os; -STABLE és 7.1-RELEASE - változatok esetén. Ha a &os; valamelyik - korábbi változatát használjuk - és problémákba - ütköznénk, javasolt inkább a www/linux-flashplugin7 port - telepítése és a &man.linprocfs.5; - beállítására vonatkozó - rész kihagyása. - - - Telepítsük a www/nspluginwrapper portot. A port - telepítése viszont maga után vonja a - emulators/linux_base-fc4 - telepítését is, amely viszont egy nagyobb - port. - - A következõ lépésben - telepítsük a www/linux-flashplugin9 portot. - Miután felkerült, a hozzátartozó - plugint minden felhasználónak külön - telepítenie kell az nspluginwrapper - parancs kiadásával: + Attól függõen, hogy a &os; melyik + változatát használjuk, + különbözõ módokon tudjuk + mûködésbe hozni: + + + + &os; 7.<replaceable>X</replaceable> + + Telepítsük a www/nspluginwrapper portot. + Ehhez szükség lesz még a emulators/linux_base-fc4 portra + is, amely viszonylag nagy méretû. + + Következõ lépésként + telepítsük a www/linux-flashplugin9 portot. + Ezáltal megkapjuk a &flash; + 9.X változatát, + amely &os; 7.X alatt + remekül mûködik. + + + A 7.1-RELEASE elõtti &os; verziók + esetén a www/linux-flashplugin7 + portot telepítsük és hagyjuk ki a + &man.linprocfs.5; használatára + vonatkozó részt. + + + + + &os; 8.<replaceable>X</replaceable> + + Telepítsük a www/nspluginwrapper portot. + Ehhez szükségünk lesz majd a valamivel + nagyobb emulators/linux_base-f10 + portra. + + Ezt követõen telepítsük a + www/linux-f10-flashplugin10 + portot. Ekkor a &flash; 10.X + változatát kapjuk, amely + &os; 8.X alatt remekül + használható. + + Ezen változat beüzemeléséhez + még létre kell hoznunk az alábbi + linket: + + &prompt.root; ln -s /usr/local/lib/npapi/linux-f10-flashplugin/libflashplayer.so \ + /usr/local/lib/browser_plugins/ + + + + Miután a &os; rendszerünk + változatának megfelelõen elvégeztük + a &flash; port telepítését, a plugint az + egyes felhasználóknak a + nspluginwrapper paranccsal tehetjük + elérhetõvé: &prompt.user; nspluginwrapper -v -a -i Ha &flash; animációkat szeretnénk lejátszani, akkor ehhez a /usr/compat/linux/proc könyvtárba csatlakoztatnunk kell egy &man.linprocfs.5; típusú linuxos proc állományrendszert. Ezt a következõ paranccsal tehetjük meg: &prompt.root; mount -t linprocfs linproc /usr/compat/linux/proc Az /etc/fstab állományban az alábbi sor hozzáadásával azonban ennek csatlakoztatása akár automatikussá is tehetõ a rendszerindítás során: linproc /usr/compat/linux/proc linprocfs rw 0 0 Ezután indítsuk el a böngészõt, majd gépeljük be a about:plugins szöveget a címsorba és nyomjuk le az Enter billentyût. Ekkor a jelenleg elérhetõ pluginok listájának kell megjelennie. A Firefox és az Swfdec &flash; plugin Az Swfdec egy &flash; animációk dekódolásáért és megjelenítéséért felelõs programkönyvtár. Az Swfdec-Mozilla pedig egy Firefox böngészõkhöz készített plugin, amely az Swfdec könyvtáron keresztül játszik le SWF állományokat. Jelenleg még aktív fejlesztés alatt áll. Ha nem akarjuk vagy netalán nem tudjuk forrásból lefordítani, akkor egyszerûen csak telepítsük csomagként a hálózaton keresztül: &prompt.root; pkg_add -r swfdec-plugin Ha valamiért mégsem érhetõ el hozzá csomag, akkor a Portgyûjteménybõl is telepíthetjük: &prompt.root; cd /usr/ports/www/swfdec-plugin &prompt.root; make install clean Miután telepítettük a plugint, a használatához indítsuk újra a böngészõt. Opera Opera Az Opera egy sokoldalú és szabványokkal kompatibilis böngészõ. Tartalmaz beépített levelezõ klienst és hírolvasót, IRC-klienst, RSS/Atom-olvasót és még sok mindent mást. Ennek ellenére az Opera viszonylag pehelysúlyúnak és gyorsnak számít. Két fajta módon is használható: létezik natív &os;-s változata, valamint a Linux emulációval futó változata. Az Opera &os;-s változatát a megfelelõ csomag telepítésével érhetjük el: &prompt.root; pkg_add -r opera Habár egyes FTP oldalakon nem található meg az összes csomag, viszont a Portgyûjteménybõl még ekkor is be tudjuk szerezni az Operat: &prompt.root; cd /usr/ports/www/opera &prompt.root; make install clean A linuxos Opera telepítéséhez opera helyett linux-opera nevet kell megadnunk a fenti parancsokban. Ennek a verziónak a használata akkor lehet elõnyös, ha olyan plugineket akarunk elérni, amelyek csak Linuxra léteznek. Ilyen például az Adobe &acrobat.reader;. Ettõl eltekintve azonban a &os;-s és a linuxos változatok szinte teljesen megegyeznek. Konqueror Konqueror A Konqueror a KDE része, de a használatához elegendõ, ha csak a x11/kdebase3 portot telepítjük fel. A Konqueror több, mint egy egyszerû böngészõ: állománykezelõ és multimédiás nézegetõ is. Számtalan plugin áll rendelkezésre a Konquerorhoz, melyeket a misc/konq-plugins portban találunk meg. A Konqueror ismeri a &flash;t is. A &flash; és a Konqueror kapcsolatával egy külön Hogyan is foglalkozik, amelyet a címen olvashatunk el. Irodai eszközök Amikor irodai felhasználásról van szó, az új felhasználók gyakorta keresnek egy jó irodai programcsomagot vagy egy barátságos szövegszerkesztõt. Habár az egyes munkakörnyezetek, mint például a KDE, gyakran saját irodai eszközöket is tartalmaznak, &os; alatt nincs alapértelmezett irodai programcsomag. A rendszer a munkakörnyezetektõl függetlenül igyekszik felkínálni mindazt, amire szükségünk lehet. Ebben a részben a következõ alkalmazásokról esik szó: Alkalmazás Erõforrásigény Telepítés forrásból Fõbb függõségek KOffice kevés nehéz KDE AbiWord kevés könnyû Gtk+ vagy GNOME The Gimp kevés nehéz Gtk+ OpenOffice.org sok nagyon nehéz &jdk; 1.4, Mozilla KOffice KOffice irodai programcsomag KOffice A KDE közösség által kiadott munkakörnyezethez társul egy irodai programcsomag is, amely a KDE-tõl függetlenül is használható. Tartalmazza a többi irodai programcsomagban is megtalálható négy szabványos komponenst: a KWord szövegszerkesztõt, a KSpread táblazatkezelõt, a KPresenter prezentációkészítõt és végezetül a Kontourt, mellyel grafikus dokumentumokat tudunk elkészíteni. A legfrissebb KOffice telepítése elõtt bizonyosodjuk meg róla, hogy a KDE legfrissebb verziójával is rendelkezünk. Ha a KOffice-t csomagként akarjuk telepíteni, akkor adjuk ki az alábbi parancsot: &prompt.root; pkg_add -r koffice Amennyiben ez a csomag nem érhetõ el, telepíthetjük a Portgyûjteménybõl is. Például a KDE3-hoz tartozó KOffice-t így rakhatjuk fel: &prompt.root; cd /usr/ports/editors/koffice-kde3 &prompt.root; make install clean AbiWord AbiWord Az AbiWord egy szabad szövegszerkesztõ program, a µsoft; Word-höz hasonló kinézettel. Remekül használható levelek, beszámolók, feljegyzések, cikkek stb. írásához. Nagyon gyors, rengeteg funkciót ajánl fel, és kifejezetten felhasználóbarát. Az AbiWord képes többféle állományformátumba exportálni és onnan importálni, beleértve az olyan zárt formátumokat is, mint például a µsoft; .doc. Az AbiWord csomagból telepíthetõ a következõ módon: &prompt.root; pkg_add -r abiword Amennyiben ez a csomag nem érhetõ el, lefordítható a Portgyûjteménybõl is, ami ráadásul sokszor egy frissebb verziót tartalmaz. Ezt így tudjuk megtenni: &prompt.root; cd /usr/ports/editors/abiword &prompt.root; make install clean The GIMP The GIMP Képek készítésére vagy retusálásra a The GIMP a legfejlettebb képszerkesztõ program. Egyszerû rajzolóprogram gyanánt is használható, de akár minõségi fényképretusálásra is. Óriási mennyiségû plugin található hozzá és magában foglal egy szkriptes interfészt is. A The GIMP formátumok széles skáláját ismeri. Számos scanner és digitális rajztábla csatlakoztatható hozzá. A hozzátartozó csomag a következõ módon telepíthetõ fel: &prompt.root; pkg_add -r gimp Ha a csomagoknak beállított FTP oldalon nem található meg ez a csomag, megpróbálkozhatunk vele a Portgyûjteményen keresztül is. A gyûjtemény graphics könyvtárában ezen felül fellelhetjük a The Gimp Manualt, vagyis a The GIMP kézikönyvét. Így kell ezeket innen telepíteni: &prompt.root; cd /usr/ports/graphics/gimp &prompt.root; make install clean &prompt.root; cd /usr/ports/graphics/gimp-manual-pdf &prompt.root; make install clean A Portgyûjtemény graphics könyvtárában a The GIMP fejlesztõi változatával is találkozhatunk a graphics/gimp-devel alkönyvtárban. A The Gimp Manual HTML változata pedig a graphics/gimp-manual-html alkönyvtárban található. OpenOffice.org OpenOffice.org irodai programcsomag OpenOffice.org Az OpenOffice.org tartalmaz minden olyan elengedhetetlenül fontos alkalmazást, amelyek napjaink bármelyik irodájához hozzátartoznak: egy szövegszerkesztõt, egy táblázatkezelõt, egy prezentációszerkesztõt és egy rajzolóprogramot. A felhasználói felülete nagyon hasonlít a többi irodai programcsomagéhoz, és képes többféle elterjedt állományformátumot kezelni. Számos különbözõ nyelven elérhetõ — a honosítása kiterjed a felületekre, helyesírás ellenõrzõkre és szótárakra is. Az OpenOffice.org szövegszerkesztõje natív XML állományformátumot használ a hordozhatóság és a rugalmasság növeléséhez. A táblázatkezelõje tartalmaz egy makrónyelvet és könnyedén összekapcsolható külsõ adatbázisokkal. Az OpenOffice.org natívan és megbízhatóan fut &windows;-on, &solaris;-on, &linux;-on, &os;-n és &macos; X-en. Az OpenOffice.org-ról bõvebb információt a projekt saját honlapján találhatunk. A &os;-s változatra vonatkozó információkat és a csomagokat pedig a &os; OpenOffice.org Porting Team honlapján lelhetjük meg. Az OpenOffice.org telepítéséhez ennyit kell csak beírni: &prompt.root; pkg_add -r openoffice.org Ha a &os; -RELEASE ágát használjuk, ennek mûködnie kell. Ettõl eltérõ esetben érdemes egy pillantást vetni a &os; OpenOffice.org Porting Team honlapjára, ahonnan le tudjuk tölteni a verziókhoz megfelelõ csomagot, amelyet ezután a &man.pkg.add.1;-al fel is tudunk telepíteni. A legfrissebb megbízható és fejlesztõi változat egyaránt elérhetõ errõl a helyrõl. Ahogy sikerült feltelepíteni a csomagot, egyszerûen csak be kell gépelni a következõ parancsot az OpenOffice.org futtatásához: &prompt.user; openoffice.org Az elsõ futtatás során válaszolnunk kell még néhány további kérdésre is, valamint a felhasználói könyvtárunkban keletkezik egy .openoffice.org2 könyvtár. Ha nem érhetõek el OpenOffice.org csomagok, lefordíthatjuk a forrását is. Azonban mielõtt még ennek nekilátnánk, el kell fogadnunk, hogy ez a mûvelet a lemezünkön rettenetesen sok területet fog igényelni és meglehetõsen sokáig tart. &prompt.root; cd /usr/ports/editors/openoffice.org-2 &prompt.root; make install clean Ha egy honosított verziót szeretnénk fordítani, az utolsó parancs helyett írjuk inkább ezt: &prompt.root; make LOCALIZED_LANG=nyelv install clean A nyelv helyett itt természetesen a nyelvnek megfelelõ ISO-kódot kell megadni. Az itt támogatott nyelvek kódjának listája a port könyvtárán belül, a files/Makefile.localized állományban található meg. Ahogy a fordítás befejezõdött, az OpenOffice.org így indítható el parancssorból: &prompt.user; openoffice.org Dokumentum-megjelenítõk A &unix; megjelenése óta néhány új népszerû dokumentumformátum is felbukkant, melyek szabványos megjelenítõi nem minden esetben részei az alaprendszernek. Ebben a részben azt tekintjük át, hogyan lehet ilyen megjelenítõket telepíteni. Ez a rész az alábbi alkalmazásokat említi: Alkalmazás Erõforrásigény Telepítés forrásból Fõbb függõségek &acrobat.reader; kevés könnyû Bináris Linux kompatibilitás gv kevés könnyû Xaw3d Xpdf kevés könnyû FreeType GQview kevés könnyû Gtk+ vagy GNOME &acrobat.reader; Acrobat Reader PDF megjelenítõ A dokumentumok többsége manapság PDF (Portable Document Format, avagy hordozható dokumentumformátum) állományok formájában terjed. Az ilyen típusú állományok megnézésére az egyik legalkalmasabb alkalmazás az &acrobat.reader;, melyet az Adobe adott ki Linuxra. De mivel a &os; képes Linux binárisok futtatására, ezért így &os;-re is elérhetõ. Ha az &acrobat.reader; 7-et a Portgyûjteménybõl akarjuk telepíteni, akkor írjuk be: &prompt.root; cd /usr/ports/print/acroread7 &prompt.root; make install clean Licencelési megszorítások miatt csomag nem áll rendelkezésre. gv gv PDF megjelenítõ PostScript megjelenítõ A gv egy &postscript; és PDF megjelenítõ. Eredetileg a ghostview alapján készült, de a Xaw3d-nek köszönhetõen sokkal szebben néz ki. Gyors és az felülete letisztult. A gv sok mindent tud, többek közt beállítható benne a dokumentum tájolása, a papírméret, skálázás és az élsimítás. Szinte bármelyik mûvelet elvégezhetõ csak billentyûzetrõl vagy egérrel. A gv csomagjának telepítéséhez a következõ parancsot használhatjuk: &prompt.root; pkg_add -r gv Ha pedig nem tudjuk letölteni a csomagot, használhatjuk a Portgyûjteményt is: &prompt.root; cd /usr/ports/print/gv &prompt.root; make install clean Xpdf Xpdf PDF megjelenítõ Ha egy egyszerû &os;-s PDF megjelenítõre lenne szükségünk, erre a célra az Xpdf pontosan megfelel. Nagyon kevés erõforrást igényel és nagyon megbízható. A szabványos X-beli betûtípusokat használja, és nincs szüksége sem a &motif;ra, sem pedig más X-es eszközkészletre. Az Xpdf csomagjának felrakásához az alábbi parancs javasolt: &prompt.root; pkg_add -r xpdf Amennyiben nem áll rendelkezésre az említett csomag, vagy egyszerûen csak a Portgyûjteménybõl szeretnénk felrakni, adjuk ki ezeket a parancsokat: &prompt.root; cd /usr/ports/graphics/xpdf &prompt.root; make install clean Ahogy a telepítés befejezõdik, már el is indíthatjuk az Xpdf alkalmazást, ahol a jobb egérgombbal tudjuk aktiválni a menüt. GQview GQview A GQview egy képkezelõ. Állományokat tudunk megnyitni benne egyetlen kattintással, külsõ szerkesztõprogramot tudunk indítani vagy akár még a képek kicsinyített változatait is láthatjuk és így tovább. Megtalálható benne a diavetítés és az alapvetõ állománymûveletek. Képgyûjteményeket is kezelhetünk és könnyedén megtalálhatjuk a bennük levõ képek között az egyezõeket. A GQview teljes képernyõs nézegetést is megenged, illetve támogatja a honosítást. A GQview csomag telepítéséhez ezt a parancsot kell kiadni: &prompt.root; pkg_add -r gqview Amikor ez a csomag nem tölthetõ le, vagy amikor inkább a Portgyûjteménybõl szeretnénk felrakni, ezt írjuk be: &prompt.root; cd /usr/ports/graphics/gqview &prompt.root; make install clean Pénzügyi szoftverek Ha bármilyen ok folytán a &os;-vel szeretnénk kezeli személyes pénzügyeinket, akadnak olyan kellõen komoly és könnyen kezelhetõ alkalmazások, amelyek csak a telepítésükre várnak. Néhányuk közülük kompatibilis az elterjedtebb állományformátumokkal, mint például amiben a Quicken és az Excel is tárolja az adatait. Ebben a részben az alábbi programokat vesszük sorra: Alkalmazás Erõforrásigény Telepítés forrásból Fõbb függõségek GnuCash kevés nehéz GNOME Gnumeric kevés nehéz GNOME Abacus kevés könnyû Tcl/Tk KMyMoney kevés nehéz KDE GnuCash GnuCash A GnuCash a GNOME része, és egy felhasználóbarát, mégis hatékony eszközt ad a felhasználók kezébe. A GnuCash segítségével nyilván tudjuk tartani a bevételeinket és kiadásainkat, bankszámláinkat és befektetéseinket. Felülete intuitív, miközben továbbra is professzionális minõségû. A GnuCash-ben megtalálhatunk egy intelligens nyilvántartást, a számlák hierarchikus rendszerét, és számtalan billentyûkombinációt és automatikus kiegészítést, amivel felgyorsul a munkánk. Egyetlen tranzakciót képes felbontani több kisebb és részletesebb elemre. A GnuCash képes importálni és exportálni a Quicken QIF típusú állományait. Ezen kívül még kezeli a legtöbb nemzetközi dátumformátumot és pénznemet. A GnuCash-t az alábbi módon tudjuk telepíteni a rendszerünkre: &prompt.root; pkg_add -r gnucash Ha ez a csomag nem érhetõ el, használhatjuk a Portgyûjteményt is: &prompt.root; cd /usr/ports/finance/gnucash &prompt.root; make install clean Gnumeric Gnumeric táblázatkezelõ Gnumeric A Gnumeric egy táblázatkezelõ program, a GNOME munkakörnyezet része. Sok esetben képes a helyzethez alkalmazkodva automatikusan kitalálni a felhasználó gondolatait a cellák formátumának megfelelõ automatikus kiegészítõ rendszerével. Be tud olvasni számos népszerûbb formátumot, mint például az Excel, Lotus 1-2-3 vagy a Quattro Pro állományait. A math/guppi grafikonkészítõ programon keresztül támogatja grafikonok rajzolását is. Nagy számú beépített funkcióval rendelkezik, és ismeri az összes megszokott cellaformátumot, legyen az szám, pénznem, dátum, idõ vagy bármi más. A Gnumeric telepítését az alábbi paranccsal adhatjuk ki: &prompt.root; pkg_add -r gnumeric Ha valamiért nem érhetõ el ez a csomag, a Portgyûjteménybõl is fel tudjuk rakni: &prompt.root; cd /usr/ports/math/gnumeric &prompt.root; make install clean Abacus Abacus táblázatkezelõ Abacus Az Abacus egy kicsi és egyszerûen használható táblázatkezelõ program. Számos olyan funkciót tartalmaz beépítve, amelyek kifejezetten hasznosnak bizonyulhatnak a statisztika, pénzügyek és a matematika területén. Importálni és exportálni tudja az Excel állományformátumát is. Az Abacus még &postscript; formátumú kimenetet is tud készíteni. Az Abacus telepítéséhez csupán ennyit kell tennünk: &prompt.root; pkg_add -r abacus Amennyiben viszont nem érhetõ el ez a csomag, használhatjuk a Portgyûjteményt is: &prompt.root; cd /usr/ports/deskutils/abacus &prompt.root; make install clean KMyMoney KMyMoney táblázatkezelõ KMyMoney A KMyMoney a KDE részeként kifejlesztett személyi pénzügyi nyilvántartó. A KMyMoney igyekszik az összes kereskedelmi pénzügyi nyilvántartó programban megtalálható fontosabb lehetõséget magában foglalni és rendelkezésre bocsátani. Mindezek mellett egy könnyen használható és nagyon ügyes kettõs könyvelést is találhatunk benne. A KMyMoney képes beolvasni a szabványos Quicken Interchange Format (QIF) szerint készült állományokat, követni a befektetéseket, többféle pénznemet kezelni és sok fajta kimutatást tudunk vele készíteni. A megfelelõ bõvítmény hozzáadásával még az OFX formátumú állományok olvasására is alkalmas. A KMyMoney csomagként így telepíthetõ: &prompt.root; pkg_add -r kmymoney2 Ha ez a csomag nem érhetõ el, akkor a Portgyûjteményen keresztül is fel tudjuk rakni: &prompt.root; cd /usr/ports/finance/kmymoney2 &prompt.root; make install clean Összefoglalás Miközben a &os; igen népszerû az internetszolgáltatók körében a teljesítménye és megbízhatósága révén, a hétköznapi használatban is remekül beválik. Többezernyi olyan alkalmazás érhetõ el hozzá csomagként vagy portként, amelyekkel az igényeinknek megfelelõ munkakörnyezetet tudjuk kiépíteni. Íme egy rövidke emlékeztetõ azokról az asztali alkalmazásokról, melyeket a fejezetben tárgyaltunk: Alkalmazás Csomag Port Opera opera www/opera Firefox firefox www/firefox KOffice koffice-kde3 editors/koffice-kde3 AbiWord abiword editors/abiword The GIMP gimp graphics/gimp OpenOffice.org openoffice editors/openoffice-1.1 &acrobat.reader; acroread print/acroread7 gv gv print/gv Xpdf xpdf graphics/xpdf GQview gqview graphics/gqview GnuCash gnucash finance/gnucash Gnumeric gnumeric math/gnumeric Abacus abacus deskutils/abacus KMyMoney kmymoney2 finance/kmymoney2 diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/disks/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/disks/chapter.sgml index 3cc2381c90..8fa4d8ed22 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/disks/chapter.sgml +++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/disks/chapter.sgml @@ -1,5854 +1,5846 @@ Háttértárak Áttekintés Ez a fejezet arról szól, hogy miként használjuk a lemezeinket a &os;-vel. Itt többek közt szó esik a memória (alapú) lemezekrõl, a hálózaton keresztül csatlakoztatott meghajtókról, a szabványos SCSI/IDE tárolóeszközökrõl és az USB felületet használó eszközökrõl. A fejezet elolvasása során megismerjük: a &os; által alkalmazott terminológiát, amivel a fizikai lemezeken elhelyezkedõ adatokat írja le (partíciók és slice-ok); hogyan bõvítsük rendszerünket további merevlemezekkel; hogyan állítsuk be a &os;-t USB tárolóeszközök használatára; hogyan állítsunk be virtuális állományrendszereket, például memórialemezeket; hogyan használjuk a kvótákat a lemezterület használatának korlátozására; hogyan védjüket meg lemezeinket titkosítással az illetéktelenektõl; &os; alatt hogyan készítsünk és írjuk CD-ket, DVD-ket; a biztonsági mentések készítésének különbözõ lehetõségeit; hogyan használjuk a &os; alatt rendelkezésünkre álló, biztonsági mentést készítõ programokat; hogyan mentsünk floppy lemezekre; mik az állományrendszerek pillanatképei és hogyan kell ezeket hatékonyan használni. A fejezet elolvasásához ajánlott: a &os; rendszermag beállításának és telepítésének ismerete () Az eszközök elnevezései A most következõ listában felsoroljuk a &os; által ismert fizikai tárolóeszközöket és a hozzájuk tartozó elnevezéseket. A fizikai lemezek elnevezésének szabályai A meghajtó típusa A meghajtóeszköz neve IDE merevlemezek ad IDE CD-meghajtók acd SCSI merevlemezek és USB tárolóeszközök da SCSI CD-meghajtók cd Különbözõ nem szabványos CD-meghajtók mcd (Mitsumi CD-ROM) és scd (Sony CD-ROM) Floppy meghajtók fd SCSI szalagos meghajtók sa IDE szalagos meghajtók ast Flash meghajtó fla (&diskonchip; Flash eszköz) RAID meghajtók aacd (&adaptec; AdvancedRAID), mlxd és mlyd (&mylex;), amrd (AMI &megaraid;), idad (Compaq Smart RAID), twed (&tm.3ware; RAID).
David O'Brien Eredetileg írta: Lemezek hozzáadása lemezek hozzáadás Tegyük fel, hogy a jelenleg egyetlen meghajtót tartalmazó rendszerünket szeretnénk bõvíteni egy új SCSI-lemez hozzáadásával. Ehhez elsõként kapcsoljuk ki a számítógépünket és szereljük be a helyére az új meghajtót a számítógép, a lemezvezérlõ és a meghajtó gyártójának utasításai alapján. Mivel ezt a mûveletet rengeteg módon lehet elvégezni, ezért ennek pontos részleteivel ez a leírás most nem foglalkozik. Jelentkezzünk be root felhasználóként. Miután beszereltük a meghajtót, a /var/run/dmesg.boot állomány végignézésével bizonyosodjuk meg róla, hogy a rendszer valóban megtalálta a lemezt. A példánk szerint ez a meghajtó tehát a da1 nevet fogja viselni, amelyet a /1 könyvtárba akarunk csatlakoztatni (ha IDE-meghajtót telepítünk, akkor a hozzátartozó eszköz neve ad1 lesz). partíciók slice-ok fdisk Mivel a &os; IBM PC kompatibilis számítógépeken fut, ezért nem szabad figyelmen kívül hagynunk a PC BIOS partícióit is. Ezek eltérnek a hagyományos BSD partícióktól. Egy PC-s lemeznek négy BIOS-os partícióbejegyzése lehet. Ha egy lemezt tényleg csak a &os;-nek szánunk, akkor használhatjuk az ún. dedikált módot. Minden más esetben a &os;-nek egy PC BIOS partícióban kell elhelyezkednie. A &os; a PC BIOS partícióit slice-nak nevezi, ezzel különbözteti ezeket a hagyományos BSD partícióktól. Dedikált esetekben is használhatjuk, de elsõsorban akkor kap fontosabb szerepet, amikor a &os;-nek más operációs rendszerekkel kell megosztani a helyet. Ezzel el tudjuk kerülni, hogy a más operációs rendszerekben megtalálható, nem &os; alapú fdisk parancs megzavarodjon. A slice-ok használatakor a meghajtó /dev/da1s1e néven kerül hozzáadásra. Így kell olvasni: egyes SCSI lemezes egység (második SCSI lemez), elsõ slice (elsõ PC BIOS partíció) és e BSD partíció. A dedikált esetben a meghajtó neve viszont egyszerûen csak /dev/da1e. Mivel a &man.bsdlabel.8; 32 bites egész számokat használ a szektorok számának tárolására, ezért lemezenként csak 2^32-1 szektort tud ábrázolni, ami az esetek többségében 2 TB méretû címezhetõ területet jelent. Az &man.fdisk.8; formátuma szerint sem a kezdõszektor, sem a hossz nem lehet 2^32-1-nél több, amivel így a partíciókat 2 TB, a lemezeket pedig 4 TB méretûre korlátozza. A &man.sunlabel.8; formátuma partíciónként 2^32-1 szektort enged meg és összesen 8 partíciót, amely ezáltal 16 TB terület lefedését teszi lehetõvé. Nagyobb lemezekhez &man.gpt.8; partíciók használatosak. A &man.sysinstall.8; használatával sysinstall lemezek hozzáadása su Közlekedés a <application>sysinstall</application> programban A sysinstall könnyen használható menüinek segítségével az új lemezen pillanatok alatt létre tudunk hozni partíciókat és megcímkézni ezeket. Ehhez vagy root felhasználóként jelentkezzünk be a rendszerbe, vagy adjuk ki a su parancsot. A sysinstall parancs kiadása után lépjünk be a Configure (Beállítások) menübe. A &os; Configuration Menu menüben ezután keressük meg és válasszuk ki az Fdisk menüpontot. Az <application>fdisk</application> partíciószerkesztõ Miután eljutottunk az fdisk alkalmazáshoz, az A lenyomásával felajánlhatjuk az egész lemezt a &os; számára. Amikor elõkerül a kérdés, hogy remain cooperative with any future possible operating systems (mûködõképes maradjon-e a késõbbiekben telepítendõ operációs rendszerekkel), akkor válaszoljuk rá YES-szel (tehát igen). A W gomb lenyomásával írjuk a lemezre a most elvégzett változtatásokat. Ezután már a Q használatával ki is léphetünk az FDISK szerkesztõbõl. A következõ lépésben a Master Boot Record-ról fognak minket megkérdezni. Mivel most egy már mûködõ rendszert bõvítünk, ezért a válaszunk erre None lesz. A lemezcímkék szerkesztése BSD partíciók Most lépjünk ki a sysinstall alkalmazásból és indítsuk el újra. Kövessük az iménti útmutatásokat, de ezúttal a Label menüpontot válasszuk ki. Ezzel a Disk Label Editor-ba vagyis a lemezcímkék szerkesztõjéhez jutunk. Itt fogjuk létrehozni a hagyományos BSD partíciókat. Egy lemezen nyolc ilyen partíció lehet, a-tól h-ig. Közülük néhány partíció címkéjét megkülönböztetjük. Az a partíció jelöli a rendszer indításához használt partíciót, a gyökérpartíciót (/). Tehát a partíció csak a rendszerlemezünkön szerepelhet (tehát ahonnan indul a rendszer). A b partíció a lapozáshoz használt partíciókat jelöli és több lemezen is szerepelhet. A c partíción keresztül lehet elérni az egészt lemezt dedikált módban vagy az egész &os; slice-ot slice módban. A többi partíció tetszõlegesen felhasználható. A sysinstall címkeszerkesztõje az e betûvel szereti megjelölni a sem nem rendszerindító, sem nem lapozó partíciókat. A címkeszerkesztõben egyetlen állományrendszert a C lenyomásával lehet készíteni. Amikor erre válaszul megkérdezi a típusát (FS (állományrendszer) vagy swap (lapozóterület) legyen), akkor válasszuk az FS beállítást és adjuk meg a csatlakozási pontját (például /mnt). Amikor a lemezt telepítés után (post-install) adjuk hozzá, akkor a sysinstall valójában nem hoz létre hozzá bejegyzéseket az /etc/fstab állományban, ezért a csatlakozási pont megadása nem is feltétlenül fontos. Most már készen állunk arra, hogy rögzítsük az új címkét a lemezre és létrehozzunk vele egy állományrendszert. Ehhez nyomjuk le a W gombot. Ne foglalkozzunk vele, ha a sysinstall nem képes csatlakoztatni az új partíciót. Ha ezzel megvagyunk, akkor lépjünk ki a címkeszerkesztõbõl és a sysinstallból is. Befejezés Most már csak annyi teendõnk maradt, hogy felvegyük az /etc/fstab állományba az új lemezhez tartozó bejegyzést. Parancssoros eszközök használatával Slice módban Ezzel a beállítással a lemezünkre késõbb más operációs rendszereket is telepíthetünk, és nem okoz gondot a saját fdisk segédprogramjaik mûködésében. Az új lemezek telepítésénél ezt a módszer ajánlatos követni. A dedikált módot viszont csak abban az esetben használjuk, ha erre nyomós okunk van! &prompt.root; dd if=/dev/zero of=/dev/da1 bs=1k count=1 &prompt.root; fdisk -BI da1 # inicializáljuk az új lemezt &prompt.root; bsdlabel -B -w da1s1 auto # címkézzük meg &prompt.root; bsdlabel -e da1s1 # szerkeszzük át a frissen létrehozott címkét és vegyünk fel egy új partíciót &prompt.root; mkdir -p /1 &prompt.root; newfs /dev/da1s1e # ismételjük meg minden létrehozott partícióhoz &prompt.root; mount /dev/da1s1e /1 # csatlakoztassuk a partíció(ka)t &prompt.root; vi /etc/fstab # vegyük fel a megfelelõ bejegyzés(eke)t az /etc/fstab állományba IDE-lemezek esetén azad eszközt a da eszközzel helyettesítsük. Dedikált módban OS/2 Amennyiben az új meghajtót nem akarjuk megosztani egyetlen más operációs rendszerrel sem, használhatjuk a dedicated (dedikált) módot. Ne felejtsük el azonban, hogy ez képes összezavarni a Microsoft operációs rendszereit, habár ebbõl semmilyen kárunk nem fog származni. Az IBM &os2; operációs rendszere azonban kisajátít minden olyan partíciót, amelyet nem tud olvasni. &prompt.root; dd if=/dev/zero of=/dev/da1 bs=1k count=1 &prompt.root; bsdlabel -Bw da1 auto &prompt.root; bsdlabel -e da1 # létrehozzuk az `e' partíciót &prompt.root; newfs /dev/da1e &prompt.root; mkdir -p /1 &prompt.root; vi /etc/fstab # felvesszük a /dev/da1e partíciót &prompt.root; mount /1 Egy másik megoldás: &prompt.root; dd if=/dev/zero of=/dev/da1 count=2 &prompt.root; bsdlabel /dev/da1 | bsdlabel -BR da1 /dev/stdin &prompt.root; newfs /dev/da1e &prompt.root; mkdir -p /1 &prompt.root; vi /etc/fstab # felvesszük a /dev/da1e partíciót &prompt.root; mount /1 RAID Szoftveres RAID Christopher Shumway Eredetileg készítette: Jim Brown Ellenõrizte: RAIDszoftveres RAIDCCD Összefûzött lemezek beállítása A nagyobb méretû háttértárolók kiválasztásánál a legfontosabb tényezõk a sebesség, megbízhatóság és a költség. Nagyon ritkán lehet csak ezt a hármat egyensúlyba hozni: általában a gyors és megbízható tárolóeszközök sok pénzbe kerülnek, valamint a költségek megtakarításához vagy a sebességet vagy pedig a megbízhatóságot kell feláldoznunk. A továbbiakban egy olyan rendszert mutatunk be, ahol a elsõsorban a költségek, majd csak ezután a sebesség és megbízhatóság kerültek elõtérben. A rendszer adatátviteli sebességét a hálózat korlátozza. Habár emellett a megbízhatóság is nagyon fontos, a tárgyalt összefûzött meghajtó (Concenated Disk, CCD) csak adatokat szolgáltat és a teljes tartalma bármikor visszaállítható, mivel rendelkezésre áll CD-n. A feladat elvégzésére alkalmas háttértároló kiválasztásában elsõként a saját elvárásainkat kell tudnunk megfogalmazni. Ha nekünk jobban számít az árnál a sebesség vagy a megbízhatóság, akkor a mostaniaktól némileg eltérõ konfigurációt kell majd építenünk. A hardver telepítése A rendszert tartalmazó IDE-lemez mellett három darab, egyenként 30 GB-os 5400-as percenkénti fordulatszámú Western Digital gyártmányú merevlemez alkotja majd a létrehozni kívánt, kb. 90 GB összméretû összefûzött lemezt. Ideális esetben minden IDE-lemez saját külön vezérlõn és kábelen van, de a költségek csökkentése miatt nem használtunk további IDE-vezérlõket. Ehelyett inkább jumperekkel úgy állítottuk be a lemezeket, hogy minden vezérlõre egy mester (master) és egy szolga (slave) módú merevlemez kapcsolódjon. A beszerelés után beállítottuk a rendszer BIOS-át, hogy automatikusan felismerje a csatlakoztatott lemezeket. De ami még fontosabb, hogy a &os; is észlelte ezeket az indítás során: ad0: 19574MB <WDC WD205BA> [39770/16/63] at ata0-master UDMA33 ad1: 29333MB <WDC WD307AA> [59598/16/63] at ata0-slave UDMA33 ad2: 29333MB <WDC WD307AA> [59598/16/63] at ata1-master UDMA33 ad3: 29333MB <WDC WD307AA> [59598/16/63] at ata1-slave UDMA33 Ha a &os; nem látná az összes lemezt, akkor ellenõrizzük a jumperek helyes beállítását. Napjainkban a legtöbb IDE-meghajtón találunk egy Cable Select jumpert is. Ezzel nem a mester/szolga módot állítjuk be! A megfelelõ jumper beazonosításához olvassuk el a meghajtóhoz tartozó dokumentációt. A következõ lépésben azt vesszük nagyító alá, hogyan lehet ezeket az állományrendszer részévé tenni. Ezzel kapcsolatban a &man.vinum.8; () és a &man.ccd.4; elolvasása ajánlatos. Erre a célra itt most a &man.ccd.4; használatát választottuk. A CCD beállítása A &man.ccd.4; meghajtó segítségével több ugyanolyan lemezt tudunk összefûzni egyetlen logikai állományrendszerré. A &man.ccd.4; használatához arra is szükségünk van, hogy a &man.ccd.4; támogatása jelen legyen a rendszermagban. A következõ sor tegyük bele a rendszermag konfigurációs állományába, fordítsuk újra és telepítsük a rendszermagot: device ccd A &man.ccd.4; támogatása modulként is betölthetõ. A &man.ccd.4; beállításához elõször a &man.bsdlabel.8; programmal meg fel kell címkéznünk a lemezeket: bsdlabel -w ad1 auto bsdlabel -w ad2 auto bsdlabel -w ad3 auto Így létrejön egy-egy BSD típusú címke a ad1c, ad2c és ad3c eszközökre, amely így lefedi a lemez egész területét. Most pedig változtassuk meg a lemezcímke típusát. Ehhez használjuk ismét a &man.bsdlabel.8; programot: bsdlabel -e ad1 bsdlabel -e ad2 bsdlabel -e ad3 Az EDITOR környezeti változóban megadott szövegszerkesztõvel (ez általában a &man.vi.1;) megnyílik minden egyes lemezhez a jelenlegi lemezcímke. Egy módosítatlan lemezcímke valahogy így néz ki: 8 partitions: # size offset fstype [fsize bsize bps/cpg] c: 60074784 0 unused 0 0 0 # (Cyl. 0 - 59597) A &man.ccd.4; számára hozzunk létre egy új e partíciót. Ezt lényegében a c partíció lemásolásával keletkezik, de nála az (az állományrendszer típusa) oszlopban mindenképpen 4.2BSD szerepeljen! A lemezcímke most már valahogy így fog kinézni: 8 partitions: # size offset fstype [fsize bsize bps/cpg] c: 60074784 0 unused 0 0 0 # (Cyl. 0 - 59597) e: 60074784 0 4.2BSD 0 0 0 # (Cyl. 0 - 59597) Az állományrendszer kiépítése Most, miután felcímkéztük az összes lemezünket, lássunk neki a &man.ccd.4; kiépítésének. Ezt a &man.ccdconfig.8; meghívásával és az alábbihoz hasonló paraméterek átadásával tehetjük meg: ccdconfig ccd0 32 0 /dev/ad1e /dev/ad2e /dev/ad3e A paraméterek rövid leírása és használata: Az elsõ paraméter a létrehozandó eszköz, ami jelen esetünkben a /dev/ccd0c. A /dev/ részt nem kötelezõ megadni. A kihagyás nagysága az állományrendszerben. A kihagyás határozza meg a lemezblokkban alkalmazott csíkozás (striping) vastagságát, ami általában 512 byte. Ennek megfelelõen a 32-es kihagyás 16 384 byte-os csíkokat ad meg. A &man.ccdconfig.8; beállításai. Ha engedélyezni akarjuk a lemezek tükrözését, akkor itt megadhatjuk. Mivel ez a konfiguráció most nem nyújt tükrözést a &man.ccd.4; számára, ezért állítsuk nullára (0). A &man.ccdconfig.8; parancsnak utolsóként azokat az eszközöket kell felsorolni, amelyeket tömbbe akarunk fûzni. Minden eszközt teljes elérési úttal adjuk meg. A &man.ccdconfig.8; futtatása után a &man.ccd.4; beállítódik. Most már állományrendszert is rakhatunk rá. A &man.newfs.8; man oldalról szedjük össze a szükséges paraméterezést, vagy egyszerûen csak gépeljünk be ennyit: newfs /dev/ccd0c Az egész önmûködõvé tétele A &man.ccd.4; eszközt általában minden egyes indítás után használni akarjuk. Ennek eléréséhez elõször ezt be kell állítanunk. Az alábbi parancs kiadásával írassuk be a jelenlegi beállítasainkat tükrözõ /etc/ccd.conf állományt: ccdconfig -g > /etc/ccd.conf Az újraindítás során az /etc/rc parancs futtatja le a ccdconfig -C parancsot, ha az /etc/ccd.conf állomány létezik. Ez automatikusan beállítja a &man.ccd.4; eszközöket, így ilyenkor tudjuk csatlakoztatni is ezeket. Ha egyfelhasználós módban indítjuk a rendszert, mielõtt még a &man.mount.8; paranccsal csatlakoztatni tudnánk a &man.ccd.4; eszközt, a tömb beállításához meg kell hívnunk a következõ parancsot: ccdconfig -C Ha a rendszerindításkor automatikusan csatlakoztatni akarjuk a &man.ccd.4; eszközt, akkor az /etc/fstab állományba helyezzünk el egy hozzátartozó bejegyzést: /dev/ccd0c /media ufs rw 2 2 A Vinum kötetkezelõ RAID szoftveres RAID Vinum A Vinum kötetkezelõ egy blokkos eszközmeghajtó, ami virtuális lemezes meghajtókat valósít meg. Elkülöníti a lemezes hardvereszközöket a blokkos eszközmeghajtók felületétõl és a kettõ között úgy képezi le az adatokat, hogy a hagyományos lemezes tárolással szemben megnövekedett rugalmasságot, teljesítményt és megbízhatóságot kapunk. A &man.vinum.8; ismeri a RAID-0, RAID-1 és RAID-5 modelleket egyaránt, melyeket önmagukban és együttesen kombinálva is használhatunk. A bõvebben ismerteti a &man.vinum.8; rendszerét. Hardveres RAID RAID hardveres A &os; rengeteg különbözõ típusú hardveres RAID-vezérlõt ismer. Ezek az eszközök a &os; külön erre a célra szánt támogatása nélkül képesek vezérelni a RAID-alrendszert. A rajta levõ BIOS segítségével a kártya a legtöbb lemezmûveletet egyedül kezeli. A következõkben egy Promise IDE RAID vezérlõt alkalmazó rendszert fogunk beállítani. Miután telepítettük a kártyát és indítjuk a rendszert, bekéri a szükséges információkat. Kövessük az utasításokat és lépjünk be a kártya beállító képernyõjére. Itt tudjuk kombinálni az összes csatlakoztatott meghajtónkat. Amikor ezzel a végeztünk, a lemezek egyetlen lemezként fognak a &os; számára viselkedni. A többi RAID-szint is ehhez hasonlóan állítható be. Az ATA RAID-1 tömbök újraszervezése A &os; lehetõséget a tömbben levõ meghibásodott eszközök menet közben elvégezhetõ cseréjére. Ehhez arra van szükségünk, hogy még újraindítás elõtt elcsípjük a hibát. Hiba esetén valami hasonlót fogunk látni a /var/log/messages állományban vagy a &man.dmesg.8; kimenetében: ad6 on monster1 suffered a hard error. ad6: READ command timeout tag=0 serv=0 - resetting ad6: trying fallback to PIO mode ata3: resetting devices .. done ad6: hard error reading fsbn 1116119 of 0-7 (ad6 bn 1116119; cn 1107 tn 4 sn 11)\\ status=59 error=40 ar0: WARNING - mirror lost További információkat az &man.atacontrol.8; programtól szerezhetünk: &prompt.root; atacontrol list ATA channel 0: Master: no device present Slave: acd0 <HL-DT-ST CD-ROM GCR-8520B/1.00> ATA/ATAPI rev 0 ATA channel 1: Master: no device present Slave: no device present ATA channel 2: Master: ad4 <MAXTOR 6L080J4/A93.0500> ATA/ATAPI rev 5 Slave: no device present ATA channel 3: Master: ad6 <MAXTOR 6L080J4/A93.0500> ATA/ATAPI rev 5 Slave: no device present &prompt.root; atacontrol status ar0 ar0: ATA RAID1 subdisks: ad4 ad6 status: DEGRADED A lemez biztonságos eltávolításához elõször válasszuk le (detach) a meghibásodott lemezhez tartozó csatornát: &prompt.root; atacontrol detach ata3 Cseréljük ki a lemezt. Csatlakoztassuk újra (attach) az ATA csatornát: &prompt.root; atacontrol attach ata3 Master: ad6 <MAXTOR 6L080J4/A93.0500> ATA/ATAPI rev 5 Slave: no device present Tartalékként (spare) adjuk hozzá az új lemezt a tömbhöz: &prompt.root; atacontrol addspare ar0 ad6 Szervezzük újra (rebuild) a tömböt: &prompt.root; atacontrol rebuild ar0 A folyamat elõrehaladását a következõ parancs begépelésével tudjuk figyelni: &prompt.root; dmesg | tail -10 [a kimenet többi része] ad6: removed from configuration ad6: deleted from ar0 disk1 ad6: inserted into ar0 disk1 as spare &prompt.root; atacontrol status ar0 ar0: ATA RAID1 subdisks: ad4 ad6 status: REBUILDING 0% completed Várjunk a mûvelet befejezõdéséig. Marc Fonvieille Írta: USB tárolóeszközök USB lemezek Manapság már számos külsõ tárolóeszköz az USB (Universal Serial Bus) közvetítésével csatlakozik a számítógéphez: merevlemezek, pen drive-ok, CD-írók stb. A &os; ezeket az eszközöket is ismeri. Beállítás A USB tárolóeszközöket kezelõ meghajtó, az &man.umass.4; felelõs az USB alapú tárolóeszközök támogatásáért. Ha a GENERIC rendszermagot használjuk, akkor semmit sem kell változtatnunk. Ha saját rendszermagunk van, akkor gondoskodjunk róla, hogy a következõ sorokat beraktuk a rendszermag beállításait tartalmazó állományba: device scbus device da device pass device uhci -device ohci +device ehci device usb device umass Az &man.umass.4; meghajtó a SCSI alrendszeren keresztül éri el az USB tárolóeszközöket, tehát az USB eszközeinket a rendszer SCSI eszközként látja. Az alaplapon található USB chipkészlet típusától - függõen vagy csak a device uhci - vagy pedig a device ohci bejegyzésre - lesz szükségünk. De abból sem + függõen vagy csak a device uhci, + vagy USB 1.X esetén pedig a + device ohci bejegyzésre lesz + szükségünk. De abból sem származik kárunk, ha mind a kettõt - meghagyjuk. Ha módosítani kellett a - konfigurációs állományt, akkor ne - felejtsük el újrafordítani és - telepíteni sem a rendszermagot. + meghagyjuk. Az USB 2.0 szabványú + vezérlõket a &man.ehci.4; meghajtó + (device ehci) támogatja. Ha + módosítani kellett a konfigurációs + állományt, akkor ne felejtsük el + újrafordítani és telepíteni sem a + rendszermagot. Ha az USB eszközünk egy CD- vagy DVD-író, akkor a következõ sorral a SCSI CD-meghajtók meghajtóját, a &man.cd.4; eszközt kell beépítenünk a rendszermagba: device cd Mivel az író is SCSI eszközként látszik, ezért az &man.atapicam.4; nem szerepelhet a rendszermag beállításai között. - - A &os;-ben a USB 2.0-ás vezérlõk - támogatásához azonban a következõ - sort is fel kell vennünk a konfigurációs - állományba: - - device ehci - - Ha mellette tovább is szükségünk - lenne az USB 1.X támogatásra, akkor hagyjuk meg - a &man.uhci.4; és &man.ohci.4; - eszközmeghajtókat. - A beállítások kipróbálása A beállításaink készen állnak a kipróbálásra: csatlakoztassuk a számítógéphez az USB eszközünket és a rendszerüzeneteket tároló pufferben (&man.dmesg.8;) hamarosan meg is jelenik a hozzátartozó meghajtó: umass0: USB Solid state disk, rev 1.10/1.00, addr 2 GEOM: create disk da0 dp=0xc2d74850 da0 at umass-sim0 bus 0 target 0 lun 0 da0: <Generic Traveling Disk 1.11> Removable Direct Access SCSI-2 device da0: 1.000MB/s transfers da0: 126MB (258048 512 byte sectors: 64H 32S/T 126C) Természetesen a gyártóra, márkára, az eszköz leírójára (da0) és egyebekre vonatkozó részletek eltérhetnek. Mivel az USB eszköz SCSI eszközként látszik, ezért a camcontrol parancs használható a rendszerhez csatlakoztatott USB tárolóeszközök listázásához: &prompt.root; camcontrol devlist <Generic Traveling Disk 1.11> at scbus0 target 0 lun 0 (da0,pass0) Ha a meghajtón állományrendszer is található, akkor képesek vagyunk csatlakoztatni. A elolvasása segíthet az USB meghajtón partíciókat kialakítani és formázni, amennyiben szükséges. Ha az eszközt normál felhasználókkal is csatlakoztathatóvá akarjuk tenni, akkor további lépések megtételére is szükségünk lesz. Elõször is a felhasználóknak valahogy el kell tudniuk érniük az USB tárolóeszköz csatlakoztatásakor keletkezõ eszközöket. Ezt úgy tudjuk megoldani, ha az érintett felhasználókat felvesszük az operator csoportba. Ebben a &man.pw.8; lehet a segítségünkre. Másodsorban amikor ezek az eszközök létrejönnek, az operator csoportnak tudniuk kell ezeket olvasniuk és írniuk. Ezt úgy tudjuk megvalósítani, ha felvesszük a következõ sorokat az /etc/devfs.rules állományba: [localrules=5] add path 'da*' mode 0660 group operator Ha viszont vannak SCSI lemezeink is rendszerben, akkor a helyzet egy kicsit megváltozik. Tehát például a rendszerben már eleve vannak da0, da1 és da2 néven lemezek, akkor a második sort ennek megfelelõen változtassuk meg: add path 'da[3-9]*' mode 0660 group operator Ezzel kizárunk minden, korábban már létezõ lemezt az operator csoportból. Emellett még az /etc/rc.conf állományban engedélyeznünk kell a saját &man.devfs.rules.5; szabályrendszerünket is: devfs_system_ruleset="usb_rules" Ezt követõen be kell állítanunk a rendszermagban, hogy a hagyományos felhasználók képesek legyenek állományrendszereket csatlakoztatni. Ezt a legkönnyebb úgy tudjuk megtenni, ha az /etc/sysctl.conf állományba felvesszük a következõ sort: vfs.usermount=1 Azonban ne felejtsük el, hogy ez csak a rendszer következõ indításától él. De a &man.sysctl.8; parancs használatával is beállíthatjuk ezt az értéket. Az utolsó lépésben hozzunk létre egy könyvtárat az állományrendszer csatlakoztatásához. Ezt a könyvtárat az a felhasználó fogja birtokolni, aki az állományrendszert csatlakoztatnia akarja. Ez például root felhasználóként úgy tudjuk megtenni, ha a felhasználónak létrehozunk egy könyvtárat /mnt/felhasználó néven (ahol a felhasználó nevet cseréljük a tényleges felhasználó nevére, a csoport nevet pedig a felhasználóhoz tartozó elsõdleges csoport nevére): &prompt.root; mkdir /mnt/felhasználó &prompt.root; chown felhasználó:csoport /mnt/felhasználó Most tegyük fel, hogy csatlakoztatnuk egy USB pen drive-ot és ennek megfelelõen megjelenik a /dev/da0s1 eszköz. Mivel az ilyen eszközökre általában gyárilag FAT állományrendszert tesznek, ezért így kell ezeket csatlakoztatni a &man.mount.8; paranccsal: &prompt.user; mount -t msdosfs -o -m=644,-M=755 /dev/da0s1 /mnt/felhasználó Ha leválasztjuk az eszközt (miután kiadtuk a &man.umount.8; parancsot), akkor a rendszerüzenetek között valami ilyesmit fogunk látni: umass0: at uhub0 port 1 (addr 2) disconnected (da0:umass-sim0:0:0:0): lost device (da0:umass-sim0:0:0:0): removing device entry GEOM: destroy disk da0 dp=0xc2d74850 umass0: detached A témáról bõvebben A Lemezek hozzáadása és az Állományrendszerek - csatlakoztatása és - leválasztása címû szakaszok + linkend="mount-unmount">Állományrendszerek + csatlakoztatása és + leválasztása címû szakaszok elolvasása mellett a következõ man oldalakat is ajánljuk: &man.umass.4;, &man.camcontrol.8; és - &man.usbdevs.8;. - + &man.usbconfig.8; &os; 8.X + esetében, vagy &man.usbdevs.8; a &os; korábbi + változatainál. Mike Meyer Írta: Lézeres tárolóeszközök (CD-k) létrehozása és használata CD-k létrehozása Bevezetés A CD-k számos lehetõségünkben eltérnek a hagyományos lemezektõl. Kezdetben a felhasználók nem is voltak képesek írni ezeket. Olyannak tervezték, hogy a fejek sávok közti mozgásából fakadó késleltetés nélkül lehessen folyamatosan olvasni. A szállítása a maga idejében sokkal könnyebb volt minden vele egyforma méretû eszköznél. A CD-ken is találhatunk sávokat, azonban ez csak a folyamatosan olvasható adat egy szakaszát jelenti, nem pedig a lemez fizikai tulajdonságát. Ha &os;-n akarunk CD-t készíteni, akkor ehhez elõször össze kell állítanunk a CD egyes sávjaira kerülõ adatokat és ezután rögzíteni ezeket a sávokat a CD-n. ISO 9660 állományrendszerek ISO 9660 Az ISO 9660 állományrendszert úgy tervezték, hogy megbirkózzon ezekkel az eltérésekkel. Sajnos ezzel együtt kõbe vésték az állományrendszerek akkoriban érvényes korlátozásait is. Szerencsére lehetõséget ad bõvítésre, ezáltal a helyesen megírt CD-k képesek úgy átlépni ezeket a határokat, hogy közben az általuk alkalmazott kiterjesztéseket nem ismerõ rendszerekkel is együtt tudnak mûködni. sysutils/cdrtools A sysutils/cdrtools port tartalmaz egy &man.mkisofs.8; nevû programot, amellyel létre tudunk hozni ISO 9660 típusú állományrendszert tartalmazó adatállományt. Többféle kiterjesztést is ismer, amit majd a lentebb ismertett opciókkal érhetünk el. CD-író ATAPI A CD írásához használt konkrét segédeszköz attól függ, hogy ATAPI vagy esetleg másmilyen írónk van. Az ATAPI CD-írók az alaprendszer részeként elérhetõ burncd programon keresztül használhatóak. A SCSI és USB CD-írók esetén pedig a sysutils/cdrtools portban megtalálható cdrecord programot használhatjuk. Az ATAPI/CAM modul segítségével a cdrecord és más SCSI-írókra készült programokat is tudunk használni ATAPI hardvereken. Ha a CD-író szoftverünket grafikus felhasználói felületen keresztül szeretnénk használni, akkor az X-CD-Roast vagy a K3b alkalmazásokat érdemes szemügyre vennünk. Ezek az eszközök elérhetõek csomagként vagy a sysutils/xcdroast és sysutils/k3b portokból. ATAPI hardver esetén az X-CD-Roast és a K3b alkalmazások használatához szükségünk lesz az ATAPI/CAM modulra. mkisofs A sysutils/cdrtools port részeként elérhetõ &man.mkisofs.8; program képes a &unix; típusú állományrendszer könyvtárszerkezete alapján egy ISO 9660 típusú állományrendszert tartalmazó image-et készíteni. Legegyszerûbb módon így használhatjuk: &prompt.root; mkisofs -o image.iso /az/elérési/út állományrendszerek ISO 9660 Ezzel a paranccsal egy olyan image.iso nevû állományt hozunk létre, amely /az/elérési/út által megadott helyen található könyvtárszerkezetet mintázza ISO 9660 állományrendszer formájában. A folyamat során minden olyan állományt leképez szabványos ISO 9660 állományrendszerbeli névre, amely megfelel a szabvány elvárásainak, és kihagy minden olyan állományt, amely nem jellemzõ az ISO állományrendszerekre. állományrendszerek HFS állományrendszerek Joliet Számos opció lehet segítségünkre az ilyenkor felbukkanó akadályok leküzdésében. Ezek közül különösen fontos az , amely a &unix; rendszerek számára megszokott Rock Ridge kiterjesztéseket, valamint a , amely a Microsoft rendszerekben használt Joliet kiterjesztéseit, és végül a , amely a &macos; alatt létrehozott HFS állományrendszerek kiterjesztéseit engedélyezi. A kizárólag csak &os; rendszereken használt CD-k esetében a megadásával kapcsolhatjuk ki az állománynevek mindenféle korlátozását. Az beállítás használatával olyan állományrendszer képét hozzuk létre, amely teljesen megegyezik a parancsban megadott könyvtárból induló fa tartalmával, habár több módon is sérti az ISO 9660 szabvány elõírásait. CD-k rendszerindításhoz Az utolsó általános jelleggel használható beállítás a . Ezzel lehet megadni az El Torito szabványnak megfelelõ rendszerindító CD készítéséhez szükséges rendszerindító image elérését. Ennél a beállításnál tehát meg kell adni a rendszerindításhoz használt lemez image-ét, amely a CD tartalmát magában foglaló könyvtárszerkezetben található valahol. A &man.mkisofs.8; alapértelmezés szerint egy ún. floppy emulációs módban hozza létre az ISO image-et, ezért a rendszerindításhoz használatos lemez image-ének pontosan 1200, 1440 vagy 2880 KB méretûnek kell lennie. Egyes rendszerbetöltõk, mint amilyen például a &os; terjesztéséhez használt lemezeken található, nem használják ezt az emulációt. Ilyen helyzetekben a kapcsolót kell megadni. Tehát ha a /tmp/sajátboot könyvtárban van egy indítható &os; rendszerünk, amelyben a /tmp/sajátboot/boot/cdboot a rendszerindító lemez image-e, akkor egy /tmp/indítható.iso nevû ISO 9660 formátumú állományrendszert tartalmazó image-et például így tudunk elkészíteni: &prompt.root; mkisofs -R -no-emul-boot -b boot/cdboot -o /tmp/indítható.iso /tmp/sajátboot Miután ezt megtettük, és a rendszermagunkban benne van az md eszköz támogatása, csatlakoztathatjuk is az állományrendszert: &prompt.root; mdconfig -a -t vnode -f /tmp/indítható.iso -u 0 &prompt.root; mount -t cd9660 /dev/md0 /mnt Ezután már össze tudjuk vetni az /mnt és /tmp/sajátboot könyvtárak egyezõségét. A &man.mkisofs.8; viselkedését több más opcióval tudjuk finomhangolni, mint például az ISO 9660 kiosztás módosítása vagy a Joliet és HFS lemezek készítése. A &man.mkisofs.8; man oldalon mindezekrõl bõvebben olvashatunk. burncd CD-k írása Ha ATAPI CD-írónk van, akkor a burncd paranccsal írhatjuk az ISO image-et a lemezre. A burncd az alaprendszer része, és /usr/sbin/burncd néven érhetõ el. A használata igen egyszerû, csupán pár paramétere van: &prompt.root; burncd -f eszköz data image.iso fixate Ezzel a paranccsal rámásoljuk az image.iso állományt az eszköz eszközre. Az alapértelmezett eszköz a /dev/acd0. A &man.burncd.8; man oldalán találjuk meg az írási sebességgel, a CD írás utáni kiadásával és az audio lemezek írásával kapcsolatos beállításokat. cdrecord Ha nincs ATAPI CD-írónk, akkor az íráshoz a cdrecord parancsot kell használnunk. A cdrecord nem az alaprendszer része: vagy a sysutils/cdrtools portból vagy a neki megfelelõ csomagból kell telepítenünk. Az alaprendszerben végbemenõ változások miatt a program bináris változatai hibázhatnak, aminek következtében csak poháralátéteket fogunk tudni gyártani. Ezért a rendszerrel együtt érdemes frissíteni ezt a portot is. Vagy ha a -STABLE verziót használjuk, akkor mindig érdemes a port elérhetõ legújabb verziójára frissíteni. Miközben a cdrecord számos paraméterrel rendelkezik, az alapvetõ használata mégis egyszerûbb a burncd parancsénál. Egy ISO 9660 formátumú image-et ugyanis a következõ módon tudunk felírni lemezre: &prompt.root; cdrecord dev=eszköz image.iso A cdrecord használatának trükkös része a megfelelõ eszköz megtalálása, tehát a beállítás helyes megadása. Ehhez használjuk a cdrecord paraméterét, amely az alábbihoz hasonló eredményt fog produkálni: CD-k írása &prompt.root; cdrecord -scanbus Cdrecord-Clone 2.01 (i386-unknown-freebsd7.0) Copyright (C) 1995-2004 Jörg Schilling Using libscg version 'schily-0.1' scsibus0: 0,0,0 0) 'SEAGATE ' 'ST39236LW ' '0004' Disk 0,1,0 1) 'SEAGATE ' 'ST39173W ' '5958' Disk 0,2,0 2) * 0,3,0 3) 'iomega ' 'jaz 1GB ' 'J.86' Removable Disk 0,4,0 4) 'NEC ' 'CD-ROM DRIVE:466' '1.26' Removable CD-ROM 0,5,0 5) * 0,6,0 6) * 0,7,0 7) * scsibus1: 1,0,0 100) * 1,1,0 101) * 1,2,0 102) * 1,3,0 103) * 1,4,0 104) * 1,5,0 105) 'YAMAHA ' 'CRW4260 ' '1.0q' Removable CD-ROM 1,6,0 106) 'ARTEC ' 'AM12S ' '1.06' Scanner 1,7,0 107) * Itt felsorolásra kerülnek a beállítás értékeként felhasználható eszközök. Keressük meg köztük a CD írónkat és a értékének a három vesszõvel elválasztott számot adjuk meg. Ebben az esetben a CD-író eszköz most az 1,5,0 lesz, tehát itt a helyes paraméterezés . Ezt az értékét könnyebben is meg lehet adni. Ennek részleteirõl a &man.cdrecord.1; man oldalán olvashatunk. Abban az esetben is érdemes fellapoznunk, ha az audio sávok írásáról, az írási sebesség korlátozásáról vagy más hasonló dolgokról akarunk olvasni. Audio CD-k másolása Audio CD-t úgy tudunk másolni, ha elõször állományok sorozatába mentjük a lemez tartalmát, majd ezeket az állományokat egy üres CD-re írjuk. Ennek konkrét folyamata azonban némileg eltér az ATAPI- és SCSI-meghajtók használata során. SCSI-meghajtók esetén A cdda2wav programmal mentsük le a lemez tartalmát. &prompt.user; cdda2wav -v255 -D2,0 -B -Owav A cdrecord paranccsal írjuk fel a .wav kiterjesztésû állományokat. &prompt.user; cdrecord -v dev=2,0 -dao -useinfo *.wav Gondoskodjunk róla, hogy a 2,0 értéket a nak megfelelõen helyesen állítottuk be. ATAPI-meghajtók esetén Az ATAPI CD meghajtója az egyes sávokat /dev/acddtnn néven teszi elérhetõvé, ahol a d a meghajtó sorszáma, a nn a sáv két számjeggyel kiírt sorszáma, amelyet szükség szerint balról nullával egészítenek ki. Így tehát az elsõ meghajtó elsõ sávja a /dev/acd0t01, a második a /dev/acd0t02, a harmadik a /dev/acd0t03 és így tovább. Ellenõrizzük, hogy ezek az eszközök jelen vannak a /dev könyvtárban. Amennyiben hiányoznának, kényszerítsük ki a lemez újbóli beolvasását: &prompt.root; dd if=/dev/acd0 of=/dev/null count=1 Szedjük le az egyes sávokat a &man.dd.1; használatával. A parancs kiadásakor meg kell adnunk egy blokkméretet is: &prompt.root; dd if=/dev/acd0t01 of=track1.cdr bs=2352 &prompt.root; dd if=/dev/acd0t02 of=track2.cdr bs=2352 ... A burncd használatával írjuk fel a lemezre az imént lementett állományokat. Meg kell adnunk, hogy ezek audio állományok, és hogy a burncd a munka befejeztével zárja le (fixate) a lemezt. &prompt.root; burncd -f /dev/acd0 audio track1.cdr track2.cdr ... fixate Adat CD-k másolása Az adatot tartalmazó CD-ket le tudjuk másolni egy olyan image-be, amely funkcionálisan megegyezik egy &man.mkisofs.8; által létrehozott image-dzsel és amivel le tudunk másolni bármilyen adat CD-t. Az itt megadott példa azt feltételezi, hogy a CD-meghajtónk neve acd0. Helyére a saját CD-meghajtónk nevét kell behelyettesíteni. &prompt.root; dd if=/dev/acd0 of=állomány.iso bs=2048 Most miután lementettük az image-et, írjuk fel CD-re a fentiek szerint. Adat CD-k használata Most, hogy már készítettünk egy szabványos adat CD-t, valószínûleg szeretnénk is valamilyen csatlakoztatni és elérni a rajta levõ adatokat. Alapértelmezés szerint a &man.mount.8; mindig azt feltételezi, hogy az állományrendszerek ufs típusúak. Ezért ha valami ilyesmivel próbálkozunk: &prompt.root; mount /dev/cd0 /mnt akkor egy Incorrect super block szövegû hibaüzenetet lesz a jutalmunk, és természetesen nem tudjuk csatlakoztatni a CD-t. Mivel a CD nem UFS állományrendszert tartalmaz, ezért az ilyen jellegû kísérleteink mind kudarcba fognak fulladni. Valahogy fel kell világosítanunk a &man.mount.8; parancsot arról, hogy itt most egy ISO9660 típusú állományrendszert akarunk csatlakoztatni, és akkor minden a helyére kerül. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha a &man.mount.8; parancsnak megadjuk a paramétert. Például, ha a /dev/acd0 néven elérhetõ CD-meghajtóban levõ lemezt akarjuk a /mnt könyvtárba csatlakoztatni, akkor ezt kell begépelnünk: &prompt.root; mount -t cd9660 /dev/cd0 /mnt Vegyük észre, hogy az eszköz neve (ez ebben a példában most /dev/cd0) lehet más is attól függõen, hogy milyen csatolófelületet használ a CD-meghajtónk. Sõt, a valójában csak a &man.mount.cd9660.8; parancsot indítja el. Ennek tükrében tehát az elõbbi példát így rövidíthetjük le: &prompt.root; mount_cd9660 /dev/cd0 /mnt Ezen a módon bármilyen gyártmányú adat CD-t képesek vagyunk csatlakoztatni. Egyes ISO 9660 kiterjesztéseket használó lemezek azonban esetleg furcsán mûködhetnek. Például Joliet lemezek az összes állomány nevét kétbyte-os Unicode karakterben tárolják. A &os; rendszermagja ugyan nem beszéli a Unicode-ot, de a &os; CD9660 meghajtója képes menetközben átkonvertálni a Unicode karaktereket. Ha bizonyos nem angol karakterek kérdõjelekként jelennének meg, akkor a beállítás használatával még egy helyi kódlapot is meg kell adnunk. Ezzel kapcsolatban bõvebb tájékoztatásért forduljunk a &man.mount.cd9660.8; man oldalhoz. A beállítás segítségével csak akkor lesz képes a rendszermag elvégezni ezt az átalakítást, ha elõtte betöltjük a cd9660_iconv.ko modult. Ezt megtehetjük úgy, hogy ha felvesszük a következõ sort a loader.conf állományba: cd9660_iconv_load="YES" Indítsuk újra a számítógépünket, vagy közvetlenül töltsük be a modult a &man.kldload.8; használatával. Estenként elõfordulhat, hogy kapunk egy Device not configured hibaüzenetet a CD-k csatlakoztatásakor. Ez általában arra utal, hogy a CD-meghajtó nem érzékeli a berakott lemezt, vagy éppen a meghajtó nem látható a buszon. A CD-meghajtók esetében pár másodpercig eltarthat, amíg felismeri a berakott lemezt, ilyenkor mindig legyünk türelemmel. Néha a SCSI CD-meghajtó nem látható, mert nem volt elég ideje válaszolni busz újraindítása elõtt. Ha SCSI CD-meghajtónk van, akkor a következõ beállítást tegyük hozzá a rendszermagunk konfigurációjához és fordítsuk újra a rendszermagukat. options SCSI_DELAY=15000 Ezzel utasítjuk a SCSI buszunkat egy 15 másodperces várakozásra a rendszer indítása során, és így ezzel elég esélyt adunk arra, hogy a CD-meghajtó válaszolni tudjon a busz újraindítása elõtt. Nyers adat CD-k írása Írhatunk közvetlenül is állományokat a CD-re, ISO 9660 formátumú állományrendszer használata nélkül. Sokan így oldják meg a mentést. Ezt sokkal gyorsabban lebonyolítható egy szabványos CD esetében: &prompt.root; burncd -f /dev/acd1 -s 12 data archive.tar.gz fixate Az ezen a módon megírt CD-ket szintén nyers módon kell olvasnunk: &prompt.root; tar xzvf /dev/acd1 Az ilyen lemezeket nem tudjuk a normális CD-khez hasonlóan csatlakoztatni. Sõt, az ilyen CD-ket csak &os; alatt tudjuk olvasni. Ha csatlakoztathatóvá akarjuk tenni a lemezt, vagy más operációs rendszerek alól is szeretnénk olvasni, akkor erre a célra a fentebb bemutatott &man.mkisofs.8; parancsot kell használnunk. Marc Fonvieille Írta: CD-írók ATAPI/CAM meghajtó Az ATAPI/CAM meghajtó használata Ez a meghajtó lehetõvé teszi az ATAPI eszközök (CD-ROM, CD-RW, DVD meghajtók stb...) számára, hogy a SCSI alrendszeren keresztül legyenek elérhetõek, így esetünkben is használhatóvá válnak olyan alkalmazások, mint például sysutils/cdrdao vagy a &man.cdrecord.1;. A meghajtó használatához a következõ sort kell a /boot/loader.conf állományba illeszteni: atapicam_load="YES" Indítsuk újra a számítógépet. Amennyiben a rendszermagban az &man.atapicam.4; statikus támogatását szeretnénk használni, úgy a következõ sort kell a rendszermag konfigurációs állományába felvenni: device atapicam Továbbá a következõ sorokra lesz még szükségünk: device ata device scbus device cd device pass Ezeknek már eleve ott kell szerepelnie. Ezután fordítsuk újra és telepítsük a rendszermagot, majd indítsuk újra a számítógépet. A rendszer indulásakor az írónak ehhez hasonló módon kell megjelennie: acd0: CD-RW <MATSHITA CD-RW/DVD-ROM UJDA740> at ata1-master PIO4 cd0 at ata1 bus 0 target 0 lun 0 cd0: <MATSHITA CDRW/DVD UJDA740 1.00> Removable CD-ROM SCSI-0 device cd0: 16.000MB/s transfers cd0: Attempt to query device size failed: NOT READY, Medium not present - tray closed A meghajtó most már elérhetõ a /dev/cd0 eszközön keresztül, és például ennyi begépelésével csatlakoztatni tudunk róla egy CD-t a /mnt könyvtárba: &prompt.root; mount -t cd9660 /dev/cd0 /mnt root felhasználóként a következõ paranccsal tudjuk lekérdezi az író SCSI címét: &prompt.root; camcontrol devlist <MATSHITA CDRW/DVD UJDA740 1.00> at scbus1 target 0 lun 0 (pass0,cd0) Eszerint a 1,0,0 lesz az eszköz SCSI címe, amelyet a &man.cdrecord.1; és más SCSI alkalmazások esetén adunk meg. Az ATAPI/CAM és SCSI rendszerek tekintetében olvassuk el az &man.atapicam.4; és &man.cam.4; man oldalakat. Marc Fonvieille Írta: Andy Polyakov Segítséget nyújtott benne: Lézeres tárolóeszközök (DVD-k) létrehozása és használata DVD írása Bevezetés A DVD a CD-hez képest a lézeres tárolóeszközök technológiájának újabb generációját képviseli. A DVD bármelyik CD-nél több adatot képes tárolni és napjaink ez a videók kiadásának szabványa. Öt fizikailag írható formátummal határozhatjuk meg az írható DVD fogalmát: DVD-R: Ez volt az elsõ elérhetõ írható DVD formátum. A DVD-R szabványát a DVD Fórum fektette le. Ez a formátum csak egyszer írható. DVD-RW: Ez a DVD-R szabvány újraírható változata. A DVD-RW körülbelül 1000 alkalommal írható újra. DVD-RAM: Ez is a DVD Fórum által támogatott újraírható formátum. A DVD-RAM cserélhetõ merevlemeznek látzsik. Azonban ez típusú adathordozó nem kompatibilis legtöbb DVD-ROM hajtóval és DVD-Video lejátszóval. Csupán csak néhány DVD-író ismeri a DVD-RAM formátumot. A DVD-RAM használatáról a ban találunk bõvebben információkat. DVD+RW: Ezt az újraírható formátumot a DVD+RW szövetség alkotta meg. A DVD+RW lemezek nagyjából 1000 alkalommal írhatóak újra. DVD+R: Ez a formátum a DVD+RW formátum egyszer írható változata. Az egyrétegû írható DVD-k összesen 4 700 000 000 byte-ot képesek rögzíteni, ami 4,38 GB vagy 4 485 MB (1 kilobyte itt 1024 byte). Meg kell különböztetnünk fizikai tárolóeszközt és az alkalmazást. Például a DVD-Video állományok olyan jellegû elrendezését írja elõ, ami bármelyik írható fizikai DVD eszközön megjelenhet: DVD-R, DVD+R, DVD-RW stb. Mielõtt kiválasztanánk az eszköz típusát, biztosnak kell lennünk benne, hogy az író és a DVD-Video lejátszó (ez lehet egy önálló lejátszó vagy egy számítógép DVD-ROM meghajtója) kompatibilis a szóbanforgó lemezzel. Beállítás A &man.growisofs.1; programot fogjuk a DVD rögzítésére használni. Ez a program a dvd+rw-tools segédprogramok (sysutils/dvd+rw-tools) gyûjteményének része. A dvd+rw-tools az összes DVD médium típusát ismeri. Ezek a segédprogramok a SCSI alrendszeren keresztül érik az eszközöket, ezért a használhatukhoz a rendszermagban szükségünk lesz az ATAPI/CAM támogatásra. Ha az írónk USB felületen csatlakozik, akkor mindez szükségtelen, és ehelyett a t kell elolvasnunk az USB eszközök beállításához. Engedélyeznünk kell az ATAPI eszközök DMA hozzáférését is, amit a /boot/loader.conf állományban a következõ sor hozzáadásával tudunk megtenni: hw.ata.atapi_dma="1" A dvd+rw-tools használatának megkezdése elõtt a DVD-írónkkal kapcsolatban érdemes átolvasnunk a dvd+rw-tools hardverkompatibilitási jegyzeteit (angolul). Ha grafikus felületet szeretnénk használni, akkor érdemes egy pillanatást vetnünk a K3bre (sysutils/k3b), amely egy felhasználóbarát felületet ad a &man.growisofs.1; és sok más íróprogram felé. Adat DVD-k írása A &man.growisofs.1; a mkisofs parancs elõlapja, tehát az állományrendszer létrehozásához a &man.mkisofs.8; programot fogja meghívni és ezt írja fel a DVD-re. Ez azt jelenti, hogy az írási folyamat megkezdése elõtt nem kell semmilyen image-et létrehoznunk. A /az/elérési/út könyvtárból a következõ paranccsal tudjuk kiírni az adatokat DVD+R vagy DVD-R lemezre: &prompt.root; growisofs -dvd-compat -Z /dev/cd0 -J -R /az/elérési/út A beállítások a &man.mkisofs.8; programhoz kerülnek át az állományrendszer létrehozásakor (itt most egy ISO 9660 állományrendszert hozunk létre, Joliet és Rock Ridge kiterjesztésekkel), használatának részleteit lásd &man.mkisofs.8;. A beállítást a kezdõmenetek létrehozásakor használjuk: több menetben akarjuk írni a lemezt vagy sem. A DVD eszközt, amely itt most a /dev/cd0, a saját konfigurációnknak megfelelõen kell megadni. A paraméterrel lezárjuk a lemezt, így ezután további írás már nem lehetséges. Ezért cserébe jobb kompatibilitást kapunk a DVD-ROM meghajtókkal. Elõre legyártott image-dzsel is dolgozhatunk, tehát például, ha az image.iso állományt akarjuk kiírni, akkor ezt kell lefuttatnunk: &prompt.root; growisofs -dvd-compat -Z /dev/cd0=image.iso Az írási sebességet magától beállítja a lemez és meghajtó képességeinek megfelelõen. Az írási sebesség felülbírálásához használjuk a paramétert. A paraméterek lehetõségeirõl a &man.growisofs.1; man oldaláról tudhatunk meg többet. DVD DVD-Video DVD-Video írása A DVD-Video az állományok speciális szervezésére utal, amely az ISO 9660 és az mikró UDF (M-UDF) specifikációkon alapszik. A DVD-Video emellett egy adott adatszerkezeti hierarchiát is takar, ezért kell egy külön programmal, például a multimedia/dvdauthor segítségével összeállítani egy DVD-t. Ha már a birtokunkban van egy DVD-Video állományrendszer képe, akkor az eddigiek szerint egyszerûen csak írjuk fel egy lemezre, ahogy azt az elõzõ szakaszban is láthattuk. Ha összeállítottuk a DVD anyagát és például a /a/videó/elérési/útja könyvtárba raktuk, akkor a következõ paranccsal írathatjuk ki a DVD-Video formátumú lemezt: &prompt.root; growisofs -Z /dev/cd0 -dvd-video /a/videó/elérési/útja A paramétert kell átadni a &man.mkisofs.8; programnak, amelynek hatására létrehoz egy DVD-Video formátumú állományrendszert. Emellett a beállítás maga után vonja a &man.growisofs.1; beállítását is. DVD DVD+RW A DVD+RW használata Eltérõen a CD-RW-tõl, egy érintetlen DVD+RW-t az elsõ használat elõtt meg kell formázni. A &man.growisofs.1; program errõl az elsõ adandó alkalommal gondoskodik, és ez az ajánlott. Azonban a DVD+RW formázására használhatjuk a dvd+rw-format parancsot is: &prompt.root; dvd+rw-format /dev/cd0 Ezt a mûveletet csak egyszer kell elvégezni, hiszen ne feledjük, hogy csak a szûz DVD+RW lemezeket kell megformázni. Ezután a DVD+RW-t a korábbi szakaszoknak megfelelõen tudjuk írni. Ha a DVD+RW-re új adatot akarunk írni (egy teljesen új állományrendszert, nem pedig adatokat hozzáfûzni), akkor nem kell üressé tenni a lemezt, egyszerûen csak elegendõ felülírni az elõzõeket (egy új kezdõmenet létrehozásával) valahogy így: &prompt.root; growisofs -Z /dev/cd0 -J -R /az/új/adat/helye A DVD+RW formátum felajánlja annak lehetõségét is, hogy könnyedén hozzá lehessen fûzni adatokat az elõzõ íráshoz. A mûvelet során az új menetet összefûzi a meglévõvel, tehát ez nem egy többmenetes írás, hanem a &man.growisofs.1; megnöveli a lemezen található ISO 9660 állományrendszert. Például, ha egy korábban megírt DVD+RW lemezen levõ adatokhoz akarunk hozzáírni, akkor a következõ parancsot kell kiadnunk: &prompt.root; growisofs -M /dev/cd0 -J -R /az/új/adat/helye A &man.mkisofs.8; beállításainál a kezõmenetnél megadottakat érdemes ismét megadni. Ha kompatibilisek akarunk maradni a többi DVD-meghajtóval, akkor adjuk meg paramétert. Ez a DVD+RW esetében annyit jelent, hogy nem tudunk további adatokat hozzáfûzni. Ha valamilyen okból mégis üressé szeretnénk tenni a lemez, akkor ír járhatunk el: &prompt.root; growisofs -Z /dev/cd0=/dev/zero DVD DVD-RW A DVD-RW használata A DVD-RW két lemezformátumot fogad el: a inkrementális soros hozzáférést és a korlátozott felülírást. Alapértelmezés szerint a DVD-RW lemezek soros elérésûek. A még fel nem használt DVD-RW lemezek közvetlenül írhatóak külön formázás nélkül, habár a korábban már soros formátumban használt DVD-RW lemezeket egy új kezdõmenet létrehozása elõtt üressé kell tenni. Soros módban így kell letörölni egy DVD-RW lemezt: &prompt.root; dvd+rw-format -blank=full /dev/cd0 A teljes törlés () egy 1x média esetén körülbelül egy órát vesz igénybe. A beállítással egy gyorsított törlés zajlik le, amennyiben a DVD-RW lemezt Disk-At-Once (DAO) módban írjuk. A DVD-RW lemezeket az alábbi paranccsal tudjuk DAO módban írni: &prompt.root; growisofs -use-the-force-luke=dao -Z /dev/cd0=image.iso A beállítást nem kötelezõ megadni, mivel a &man.growisofs.1; igyekszik a lehetõ leggyorsabban törölni a lemezt és megkezdeni a DAO módú írást. A DVD-RW esetében valójában a korlátozott felülírást lenne érdemes használnunk, mivel ez a formátum sokkal rugalmasabb az alapértelmezés szerint felkínált inkrementális soros elérésnél. A soros DVD-RW lemezekre ugyanúgy tudunk adatokat rögzíteni, mint az összes többi formátum esetében: &prompt.root; growisofs -Z /dev/cd0 -J -R /az/adat/helye Ha az elõzõ íráshoz akarunk még hozzáfûzni adatokat, akkor ehhez a &man.growisofs.1; beállítását kell használnunk. Azonban ha a DVD-RW lemezhet inkrementális soros módban adunk hozzá adatot, akkor ezzel egy új menetet hozunk létre a lemezen és így egy többmenetes lemezt kapunk. A korlátozott felülírású DVD-RW formátum használata esetén nem kell mindegyik kezdõmenet elõtt törölni a lemezt, egyszerûen csak felül kell írni a beállítással, hasonlóan a DVD+RW esetéhez. A DVD+RW beállításához hasonlóan lehetõségünk van a lemezen található ISO 9660 formátumú állományrendszer növelésére. Ennek az eredménye egy egymenetes DVD. A következõ paranccsal tudjuk a DVD-RW lemezt korlátozott felülírású módba tenni: &prompt.root; dvd+rw-format /dev/cd0 Így tudunk visszaváltani a soros formátum használatára: &prompt.root; dvd+rw-format -blank=full /dev/cd0 Több menet használata Nagyon kevés DVD-ROM meghajtó ismeri a többmenetes DVD-ket, és legtöbbször is csak általában az elsõ menetet olvassák. A DVD+R, DVD-R és DVD-RW formátumok soros formátumban képesek több mentetet is befogadni, viszont a DVD+RW és DVD-RW korlátozott felülírású formátuma esetén nem létezik több menet. Az alábbi parancs egy újabb menetet ad hozzá egy megkezdett (le nem zárt) DVD+R, DVD-R vagy DVD-RW soros formátumú lemezhez: &prompt.root; growisofs -M /dev/cd0 -J -R /az/új/adat/helye Ha ezt a parancsot egy korlátozott felülírású DVD+RW vagy DVD-RW lemez esetén adjuk ki, akkor az új adatokat úgy fûzi hozzá, hogy egy új menetet összefésüli a meglévõvel. Ezzel egy egymenetes lemez keletkezik. Ilyenkor így bõvítik a megkezdett lemezeket. A menetek kezdése és befejezése általában felhasznál valamennyi helyet a lemezen. Ezért úgy tudjuk optimalizálni a lemez helykihasználtságát, hogy kevés menetben sok adatot viszünk fel rá. A DVD+R esetén 154, a DVD-R-nél körülbelül 2000, és a dupla rétegû DVD+R lemezeknél 127 menetet tudunk létrehozni. További olvasnivalók A DVD lemezrõl részletesebb információkat a dvd+rw-mediainfo /dev/cd0 parancs kiadásával tudunk lekérdezni. A dvd+rw-tools használatáról a &man.growisofs.1; man oldalon találunk információt, valamint a dvd+rw-tools honlapján (angolul) és a cdwrite levelezési lista archívumaiban (angolul). Futassuk dvd+rw-mediainfo parancsot minden olyan esetben, amikor gondunk akad valamilyen lemez írásával. A kimenete nélkül szinte lehetetlen segítenünk bárkinek is. A DVD-RAM használata DVD DVD-RAM Beállítás A DVD-RAM írók SCSI vagy ATAPI csatolófelülettel rendelkeznek. Az ATAPI eszközök esetén engedélyezni kell a DMA elérését, amit a /boot/loader.conf állományban az alábbi sor hozzáadásával tudunk megtenni: hw.ata.atapi_dma="1" A lemez elõkészítése Ahogy arra már korábban utaltunk a fejezet bevezetésében, a DVD-RAM úgy látható, mint egy cserélhetõ merevlemez. A hagyományos merevlemezekhez hasonlóan a DVD-RAM-ot is elõ kell készíteni az elsõ használatához. Ebben a példában a lemez teljes területét egy szabványos UFS2 állományrendszerrel töltjük fel: &prompt.root; dd if=/dev/zero of=/dev/acd0 bs=2k count=1 &prompt.root; bsdlabel -Bw acd0 &prompt.root; newfs /dev/acd0 A DVD eszköz nevét, vagyis az acd0 eszközt a saját rendszerünknek megfelelõen kell módosítani. A lemez használata Miután az elõbbi mûveletet elvégeztük a DVD-RAM lemezen, már tudjuk is normális merevlemezként csatlakoztatni: &prompt.root; mount /dev/acd0 /mnt Ezt követõen a DVD-RAM egyaránt olvasható és írható. Julio Merino Eredetileg készítette: Martin Karlsson Átdolgozta: Hajlékonylemezek létrehozása és használata Néha hasznos lehet, ha az adatokat floppy lemezeken tároljuk, például olyankor, amikor más cserélhetõ tárolóeszköz már nem jöhet számításba, vagy amikor kis mennyiségû adatot kell átvinnünk az egyik számítógéprõl a másikra. Ebben a szakaszban bemutatjuk hogyan kell &os; alatt floppy lemezeket használni. Elsõsorban a 3,5 colos DOS lemezek formázásával és használatával foglalkozik, de ezek fogalmak a többi hajlékonylemezes formátum esetében is hasonlóak. A hajlékonylemezek formázása Az eszköz A floppy lemezek a többi eszközhöz hasonlóan a /dev könyvtárban érhetõek el. A nyers floppy lemezek eléréséhez egyszerûen csak használjuk a /dev/fdN hivatkozást. A formázás Használat elõtt a floppy lemezeket alacsony szinten meg kell formázni. Ezt általában maga a gyártó végzi el, de a formázás gyakran hasznos lehet a lemez sértetlenségének ellenõrzésére. A legtöbb floppy lemez hivatalos kapacitása 1440 KB, de használhatjuk nagyobb (és kisebb) méretekben is. A floppy lemezek alacsony szintû formázására az &man.fdformat.1; parancsot használhatjuk. Ez a segédprogram paraméterként az eszköz nevét várja. Figyeljünk a menetközben megjelenõ hibaüzenetekre, mivel ezek segítik eldönteni, hogy a lemez használható vagy sem. A hajlékonylemezek formázása A /dev/fdN eszközök segítségével tudunk megformázni egy floppy lemezt. Tegyünk be egy 3,5 colos floppy lemezt a meghajtóba, majd adjuk ki a következõ parancsot: &prompt.root; /usr/sbin/fdformat -f 1440 /dev/fd0 A lemez címkézése Miután alacsony szinten formáztuk a lemezt, tennünk kell rá egy lemezcímkét is. Ez a lemezcímke késõbb meg fog semmisülni, de a rendszernek szüksége van rá, hogy pontosan meg tudja állapítani a lemez méretét és geometriáját. Az új lemezcímke lefedi az egész lemezt, és tartalmazni fogja az összes információt a floppy geometriájáról. A lemezcímkék geometriaértékeit az /etc/disktab állományban találjuk meg felsorolva. Most már futtathatjuk is a &man.bsdlabel.8; parancsot: &prompt.root; /sbin/bsdlabel -B -w /dev/fd0 fd1440 Az állományrendszer A hajlékonylemez most már készen áll a magas szintû formázásra. Ennek során egy új állományrendszert teszünk rá, amelyet a &os; képes írni és olvasni. Miután létrejött ez az új állományrendszer, a lemezcímke megsemmisül, így tehát ha újra meg akarjuk formázni a lemezt, akkor újra létre kell majd hoznunk a lemezcímkét. A floppy állományrendszere lehet UFS vagy FAT. A FAT általánosságban véve jobb választás a floppy lemezek számára. Az alábbi módon tudunk új állományrendszert tenni a floppyra: &prompt.root; /sbin/newfs_msdos /dev/fd0 A lemez most már készen áll a használatra. A hajlékonylemezek használata A floppy lemezt használatához a &man.mount.msdosfs.8; paranccsal kell csatlakoztatnunk. Ugyanerre a célra használhatjuk a Portgyûjteménybõl elérhetõ emulators/mtools portot is. Szalagok létrehozása és használata szalagos adathordozó A legfontosabb szalagos adathordozók a 4 mm-es, 8 mm-es, QIC, a minikazettás és a DLT. 4 mm-es (Digitális adattároló, avagy DDS: Digital Data Storage) szalagos adathordozó (4 mm-es) DDS-szalagok szalagos adathordozó QIC-szalagok A 4 mm-es szalagok a QIC-szalagokat váltják fel a munkaállomások biztonsági mentésének eszközeként. Ez a tendencia csak tovább növekedett, ahogy a Conner felvásárolta az Archive-ot, a QIC típusú meghajtók legnagyobb gyártóját, majd leállított a QIC-meghajtók gyártását. A 4 mm-es meghajtók mérete kicsi és csendben is dolgoznak, de a megbízhatóság terén nem tudhatják maguknak mindazt a sikert, amit a 8 mm-es társaiknál könyvelhettünk el. A kazetták is sokkal olcsóbbak és kisebbek (3 x 2 x 0,5 col, ami 76 x 51 x 12 mm) a 8 mm-es kiadásénál. A 4 mm-es feje, hasonlóan a 8 mm-eséhez, valamilyen okból szintén viszonylag rövid ideig bírja, és mind a kettõ spirális pásztázást használ. Ezeknél a meghajtóknál az adatátvitel nagyjából 150 KB/mp-nél kezdõdik és 500 KB/mp-nél végzõdik. Az adattárolási képességük 1,3 GB-tól indul és 2,0 GB-ig tart. A hardveres tömörítés, ami a legtöbb ilyen típusú meghajtónál elérhetõ, közel megduplázza a kapacitást. A többmeghajtós szalagos könyvtár egységek egyetlen szekrényben 6 meghajtót képes befogadni, a szalagok automatikus cserélgetésével. Az ilyen könyvtárak kapacitása a 240 GB-ot is elérheti. A DDS-3 szabvány most már akár 12 GB (vagy tömörítve 24 GB) kapacitást is elérhetõvé tesz. A 4 mm-es meghajtók, hasonlóan a 8 mm-es meghajtókhoz, spirális pásztázást alkalmaznak. A spirális pásztázás összes elõnye és hátránya ezért egyaránt él a 4 mm-es és 8 mm-es meghajtók esetén. A szalagok 2 000 menet vagy 100 teljes mentes után kopnak el. 8 mm-es (Exabyte) szalagos adathordozó (8 mm-es) Exabyte szalagok A 8 mm-es szalagok a legelterjedtebb szalagos SCSI-meghajtók. A szalagok használatára ez a legjobb választás. Szinte mindegyik rendszerben egy 2 GB-os 8 mm-es Exabyte szalagos meghajtót használnak. A 8 mm-es meghajtók megbízhatóak, kényelmesek és csendesek. A kazetták olcsók és kicsik (4,8 x 3,3 x 0,6 col, azaz 122 x 84 x 15 mm). A 8 mm-es szalagok feje viszonylag csak rövid ideig bírja a szalag nagy mértékû oda-vissza mozgása miatt. Az adatátvitel sebessége 250 KB/mp-tõl 500 KB/mp-ig terjed, valamint a 300 MB-tól egészen 7 GB-os méretig találkozhatunk velük. A meghajtókban elérhetõ hardveres tömörítés képes közel megduplázni a kapacitást. Ezek a meghajtók önálló egységként is beszerezhetõek vagy egy 6 egységbõl álló és 120 szalagos szalagos könyvtár részeként. Ezek az egységek önállóan váltják a szalagokat. Az ilyen könyvtárak kapacitása eléri a közel 840 GB-ot. Az Exabyte Mammoth modellje szalagonként 12 GB (tömörítéssel pedig 24 GB) adatot képes tárolni, viszont a hagyományos szalagos meghajtóknál nagyjából kétszer többe kerül. Az adatok spirális pásztázással kerülnek a szalagra, és a fejek adott (nagyjából 6 fokos) szögben állnak a szalag felett. A szalag a fejeket tartó orsó köré tekeredik, körülbelül 270 fokban. Ennek eredményképpen nagyobb adatsûrûség és szorosan zárt sávok jönnek létre, ahogy ebben a szögben a fej eljut a szalag egyik élérõl a másikra. QIC szalagos adathordozó QIC-150 A QIC-150 meghajtók és szalagok talán a legelterjedtebb szalagos egységek és adathordozók. A QIC szalagos meghajtók a legolcsóbb komolynak tekinthetõ biztonsági mentésre alkalmas meghajtók. Az olcsóság azonban megköveteli a maga árát. A QIC-szalagok a 4 és 8 mm-es szalagokkal szemben akár ötször is drágábbak lehetnek gigabyte-onként. De ha megelégszünk csupán féltucat szalaggal is, akkor a QIC jó vásárnak tûnhet. A QIC a leginkább elterjedtebb szalagos meghajtó. Minden rendszerben biztonsan találunk valamilyen minõségben QIC-meghajtót. A QIC fizikailag hasonló (és gyakran azonos) felépítésû szalagokat gyárt rengeteg különbözõ adatsûrûséggel. Az ilyenkor keletkezõ súrlódások miatt a QIC-meghajtók egyáltalán nem nevezhetõek csendesnek. Az ilyen típusú meghajtók az adatok rögzítése elõtt külön hangjelenség kíséretében keresik meg a megfelelõ pozíciót és tisztán hallható, ahogy olvasnak, írnak és keresnek. A QIC-szalagok mérete 6 x 4 x 0,7 col (avagy 152 x 102 x 17 mm). Az adatátviteli sebesség nagyjából 150 KB/mp-tõl 500 KB/mp-ig terjedhet. A kapacitás szalagonként 40 MB és 15 GB között változhat. A legtöbb újabb QIC-meghajtó támogatja a hardveres tömörítést. QIC-meghajtókat azonban egyre kevésbé találhatunk, helyüket szépen lassan mindenhol átveszik a DAT-meghajtók. A szalagokra sávokban rögzítik az adatokat. Ezek a sávok szalag felületének hosszanti tengelyén futnak az egyik végétõl a másikig. A sávok száma valamint a sávok vastagsága a szalagok kapacitásától függõen változnak. Ha nem is összes legújabb, de a legtöbb meghajtó legalább olvasás szintjén kompatibilis a régebbi típusokkal (de gyakran írásban is). A QIC híresen megbízható az adatbiztonság tekintetében (a mechanikája sokkal egyszerûbb és strapabíróbb a spirális pásztázással mûködõ meghajtókénál). A szalagokat 5000 mentés után érdemes lecserélni. DLT szalagos adathordozó DLT A DLT rendelkezik a legnagyobb adatátviteli sebességgel az itt összefoglalt mezõnyben. A 1/2 colos (12,5 mm-es) szalag egy egyorsós tokban foglal helyet (mérete 4 x 4 x 1 col, azaz 100 x 100 x 25 mm). A tok egyik oldalán végig egy csúszó kapu található. A meghajtó ezt a kaput nyitja ki és ezen keresztül húzza be a szalagot. A szalag elején található egy ovális lyuk, amibe a meghajtó bele tud akaszkodni. A feszítõ orsó a szalagos meghajtóban foglal helyet. Az összes többi szalag esetén (kivéve egyedül a 9 sávos szalagokat) mind a segéd- és feszítõ orsók magában a kazettában találhatóak. Az adatátviteli sebessége megközelítõleg 1,5 MB/mp, tehát háromszor nagyobb bármelyik 4 mm-es, 8 mm-es vagy QIC-szalagos egységénél. Az adattároló képessége kazettánként 10 GB-tól 20 GB-ig terjedhet. A meghajtók egyaránt elérhetõek többkazettás, cserélgetõs és többkazettás, többmeghajtós könyvtárakban is, melyek 5 kazettától egészen 900 kazettáig, illetve 1 meghajtótól 20 meghajtóig képesek befogadni, így teljes tárterületük 50 GB-tól 9 TB-ig terjed. A DLT Type V formátum tömörítéssel közel 70 GB-os kapacitást képes elérni. A szalagra az adatok a haladási iránnyal párhuzamosan kerülnek fel (akárcsak a QIC-szalagok esetében). Egyszerre két sávot rögzít. A író/olvasó fejek élettartama viszonylag nagy. Ahogy a szalag megáll, a fej és a szalag között nincs szükség további relatív mozgásra. AIT szalagos adathordozó AIT Az AIT a Sony új formátuma, ami egészen 50 GB mennyiségû adatot képes tárolni (tömörítéssel) egyetlen szalagon. A szalagokat memóriachipekkel látják el, melyek a szalag tartalmát indexelik. Az indexek felhasználásával aztán a szalagos meghajtó villámgyorsan képes meghatározni a szalagon található állományok helyét, szemben az ilyenkor megszokott többperces mûvelettel. A SAMS:Alexandria és a hozzá hasonló szoftverek negyven vagy több AIT-szalagos könyvtárral is képesek egyszerre dolgozni, és közvetlenül a szalagok memóriájával veszik fel a kapcsolatot a tartalmuk megjelenítéséhez, a mentett állományok rendszerezéséhez, a helyes szalag megkereséséhez, betöltéséhez és visszatöltéséhez. Az ilyen könyvtárak a 20 000 dolláros (kb. 3,5 millió forintos) árkategóriába tartoznak, ami miatt csak egy kicsivel csúsznak ki a hobbi kategóriából. Az új szalagok elsõ használata Amikor az elsõ alkalommal akarunk beolvasni vagy írni egy új, teljesen üres szalagot, hibára fogunk futni. Egy ehhez hasonló konzolüzenet fog megjelenni: sa0(ncr1:4:0): NOT READY asc:4,1 sa0(ncr1:4:0): Logical unit is in process of becoming ready A szalag nem tartalmaz azonosító blokkot (Identifier Block) a nulladik blokkban. A QIC-525 szabvány átvétele óta mindegyik QIC szalagos meghajtó létrehozza ezt az azonosító blokkot. Tehát két megoldás létezik: Az mt fsf 1 paranccsal felírunk egy ilyen azonosító blokkot a szalagra. A meghajtó elõlapján található gomb segítségével dobassuk ki a szalagot. Rakjuk vissza a szalagot és hajtsunk végre rajta egy dump parancsot. A dump parancs erre egy DUMP: End of tape detected (szalag vége) hibaüzenetet ad, majd a következõ jelenik meg a konzolon: HARDWARE FAILURE info:280 asc:80,96. Tekertessük vissza a szalagot az mt rewind paranccsal. A szalag következõ mûvelete most már sikeres lesz. Biztonsági mentés hajlékonylemezekre Hajlékonylemezre is lehet biztonsági mentést készíteni? biztonsági floppyk floppy lemezek A floppy lemezek nem igazán felelnek meg biztonsági mentés készítésére, mivel: Nem megbízható adathordozók, különösen hosszabb idõre. Esetükben a mentés és visszaállítás nagyon lassú. Kapacitásuk erõsen korlátozott (annak már régen elmúlt az ideje, amikor egész merevlemezeket tudtunk lementeni egy tucat floppyra). Habár ha máshogy nem tudunk biztonsági mentést készíteni, akkor a floppy lemezekkel még mindig jobban járunk, mint nélkülük. Ha már mindenképpen floppy lemezeket kell használnunk, akkor igyekezzünk minél jobb minõségûeket beszerezni. Tehát az olyan floppyk, amik már évek óta kavarognak az irodában, erre a célra nem éppen bizonyulnak a legjobb választásnak. Ideális esetben egy megbízható gyártótól származó új floppykat használunk. Tehát akkor hogyan mentsük az adatokat hajlékonylemezre? Legegyszerûbban a &man.tar.1; (többkötetes) opciójával tudunk floppy lemezre menteni, aminek használatával több floppyra kiterjedõ mentéseket is készíthetünk. Az aktuális könyvtár és a benne levõ alkönyvtárak tartalmát (root) felhasználóként a következõ paranccsal tudjuk lementeni: &prompt.root; tar Mcvf /dev/fd0 * Amikor az elsõ floppy megtelik, a &man.tar.1; kérni fogja a következõ kötetet (volume) (mivel a &man.tar.1; adathordozótól független módon hivatkozik a kötetekre, tehát ebben a környezetben a kötet egy floppy lemezt jelent): Prepare volume #2 for /dev/fd0 and hit return: Az üzenet fordítása: Készítse elõ a 2. kötetet a /dev/fd0 eszközön és nyomja le a return billentyût A folyamat egészen addig ismétlõdik (a kötetek számának növekedésével), amíg az összes állomány lementésre nem kerül. Lehet tömöríteni a mentéseket? tar gzip tömörítés Sajnos a &man.tar.1; többkötetes mentések esetén nem engedi a beállítás használatát. Természetesen ettõl függetlenül a &man.gzip.1; segítségével még be tudjuk tömöríteni az összes állományt, a &man.tar.1; paranccsal floppyra menteni ezeket, majd a &man.gunzip.1; paranccsal kitömöríteni. Hogyan állítsuk vissza a biztonsági mentéseket? Az egész mentés visszaállításához adjuk ki a következõ parancsot: &prompt.root; tar Mxvf /dev/fd0 Két módon tudunk csak bizonyos állományokat visszaállítani. Elõször is, tegyük be a mentés elsõ lemezét és adjuk ki a következõ parancsot: &prompt.root; tar Mxvf /dev/fd0 állomány A &man.tar.1; segédprogram ezután sorban kérni fogja a többi lemezt egészen addig, amíg meg nem találja a keresett állományt. Vagy ha pontosan tudjuk, hogy melyik lemezen található a keresett állomány, akkor az iménti parancs használatát azzal a lemezzel kezdjük. Vigyázzunk, mert ha a lemezen található elsõ állomány az elõzõ lemezen kezdõdik, akkor a &man.tar.1; figyelmeztetni fog minket, hogy nem állítja vissza még akkor sem, ha erre nem is kértük! Lowell Gilbert Eredetileg készítette: Mentési stratégiák Egy biztonsági mentés kidolgozása során az elsõ követelmény gondoskodnunk az alábbi problémákról: Lemezhiba Az állományok véletlen törlése Az állományok véletlenszerû károsodása Számítógépek teljes megsemmisülése (például tûz által), belértve a közelében tárolt összes biztonsági mentést Tökéletesen megoldható, hogy egyes rendszerek a fentebb felsorolt problémák mindegyikét teljesen eltérõ technikával oldják meg. A nagyon személyes rendszerektõl és a nagyon értéktelen adatoktól eltekintve szinte egyértelmûen kizárt, hogy egyetlen technika képes lefedni az összes problémát. Kelléktárunk néhány alapvetõ eszköze: Az egész rendszer mentése, amit egy megbízható helyre elzárt, tartós adattárolóra készítünk. Ez tulajdonképpen védelmet biztosít a fentebb megemlített összes probléma esetében, de lassú és kényelmetlen róla visszaállítani az adatokat. A közelben és/vagy neten is tarthatunk errõl másolatokat, de még így is kényelmetlen az állományok visszaállítása, különösen az egyszerû felhasználók számára. Pillanatképek készítése az állományrendszerrõl. Ez valójában csak olyan esetekben lehet a segítségünkre, amikor véletlenül töröltünk állományokat, ám ilyenkor határozottan jól jön, mivel igen gyorsan és könnyen lehet vele dolgozni. Az egész állományrendszer és/vagy az összes lemez másolata (például az &man.rsync.1; idõszakos alkalmazása a komplett gépre). Az általában az egyedi igényekkel bíró hálózatok esetében eshet a kezünkre. A lemezhiba ellen védelemben ez a megoldás általában a RAID alatt áll. A véletlenül törölt állományok visszaállításának tekintetében az UFS pillanatképeivel mérhetõ össze, de ez leginkább a saját igényeinktõl függ. RAID alkalmazása. A lemezek meghibásodása esetén segíti minimalizálni vagy elkerülni a kiesést, ugyan gyakori lemezhibák árán (mivel ilyenkor több lemezt használunk) de kisebb sürgõsséggel. Az állományok ujjlenyomatának ellenõrzése. Az &man.mtree.8; segédprogram nagyon hasznos tud lenni ebben az esetben. Habár ez nem egy mentési technika, mégis segít megállapítani, hogy mikor kell nyugdíjba küldenünk a biztonsági mentéseinket. Ez különösen az aktív nem használt mentésekre vonatkozik, ezeket bizonyos idõ elteltével mindig érdemes ellenõrizni. Nagyon könnyû lenne további technikákat is felsorolni, melyek legtöbbje az iméntiek valamilyen kombinációja lenne. A speciális igények általában speciális technikákat eredményeznek (például egy éles adatbázis biztonsági mentése általában az adott adatbáziskezelõ rendszer közremûködését is elvárja). Mindig fontos tudni, hogy milyen veszélyek ellen védekezünk és hogyan kezeljük le ezeket. Alapvetõ tudnivalók a biztonsági mentésrõl A &man.dump.8;, &man.tar.1; és &man.cpio.1; a három legfontosabb biztonsági mentésekkel kapcsolatos program. Mentés és helyreállítás biztonsági mentést végzõ szoftverek mentés / helyreállítás dump restore A &unix; típusú rendszerekben a biztonsági mentést hagyományosan a dump és restore programok végzik. A meghajtókat lemezblokkok összeségeként kezelik, az állományrendszerek által létrehozott állományok, linkek és könyvtárak szintje alatt. Eltérõen más, biztonsági mentést végzõ szoftverektõl, a dump az adott eszközön egy egész állományrendszert képes lementeni. Nem képes csak az állományrendszer vagy egy több állományrendszerre kiterjedõ könyvtárszerkezet egy részét lementeni. A dump nem állományokat és könyvtárakat ír a szalagra, hanem nyers adatblokkokat, amelyek állományokat és könyvtárakat formáznak. A restore parancs az adatokat alapértelmezés szerint a /tmp könyvtárba tömöríti ki. Ha nem lenne elegendõ helyünk a /tmp könyvtárban, akkor a TMPDIR környezeti változó átállításával ehelyett megadhatunk egy olyat, ahol már kellõ mennyiségû terület áll rendelkezésre a restore akadálytalan lefutásához. Ha a dump parancsot a gyökér könyvtárban adjuk ki, akkor nem fogja lementeni a /home vagy /usr vagy bármilyen más könyvtárat, mivel ezek jellemzõ módon más állományrendszerek csatlakozási pontja vagy más állományrendszerekre mutató szimbolikus linkek. A dump parancsnak vannak olyan rigolyái, amelyek még az AT&T UNIX 6. verziójából (1975 környékérõl) maradtak vissza. Az alapértelmezett paraméterezése 9 sávos szalagokat feltételezi (6250 bpi), nem pedig a napjainkban elterjedt nagy írássûrûsségû (egészen 62 182 ftpi-s) adathordozókat. Ezek az alapértelmezések természetesen paranccsorból felülbírálhatóak, és így a manapság alkalmazott szalagos meghajtók teljes kapacitása is kihasználható vele. .rhosts Emellett az rdump és rrestore programok segítségével hálózaton keresztül is le tudjuk menteni az adatainkat egy másik számítógépre csatlakoztatott szalagos egységre. Mind a két program az &man.rcmd.3; és a &man.ruserok.3; parancsokat használja a távoli szalagos meghajtó eléréséhez. Az rdump és rrestore paramétereinek a távoli számítógép használatához kell illeszkedniük. Amikor egy &os; rendszerû számítógépet az rdump paranccsal egy Sun rendszerû, komodo nevû számítógépre mentünk, amelyhez egy Exabyte szalagos meghajtó csatlakozik, akkor ezt a írjuk be: &prompt.root; /sbin/rdump 0dsbfu 54000 13000 126 komodo:/dev/nsa8 /dev/da0a 2>&1 Figyelem: az .rhosts állományon keresztül hitelesítésnek megvannak a maga biztonsági kockázatai. Ne felejtsük el felmérni ezt a saját környezetünkben sem. A dump és restore parancsokat az ssh használatával még biztonságosabbá tehetjük. A <command>dump</command> használata az <application>ssh</application> alkalmazással &prompt.root; /sbin/dump -0uan -f - /usr | gzip -2 | ssh -c blowfish \ célfelhasználó@cél.gép.hu dd of=/nagyállományok/dump-usr-l0.gz Vagy az RSH környezeti változó megfelelõ beállításával használhatjuk a dump beépített módszerét: A <command>dump</command> használata az <application>ssh</application> alkalmazással, az <envar>RSH</envar> környezeti változó beállításával &prompt.root; RSH=/usr/bin/ssh /sbin/dump -0uan -f célfelhasználó@cél.gép.hu:/dev/sa0 /usr <command>tar</command> biztonsági mentést végzõ szoftverek tar A &man.tar.1; is az AT&T UNIX 6. verziójáig nyúlik vissza (tehát nagyjából 1975-ig). A tar az állományrendszerrel szoros együttmûködésben dolgozik, állományokat és könyvtárakat ír a szalagra. A tar ugyan nem ismeri a &man.cpio.1; által felkínált összes lehetõséget, de nincs is szüksége olyan szokatlan paranccsoros összekapcsolásokra, mint a cpio parancsnak. tar A &os; 5.3 vagy késõbbi változataiban a GNU tar és az alapértelmezés szerinti bsdtar egyaránt elérhetõ. A GNU változat a gtar paranccsal hívható meg. Az rdump parancshoz hasonló felírásban képes kezelni a távoli eszközöket. Tehát így tudjuk használni a tar parancsot a komodo nevû Sun számítógép Exabíte szalagos meghajtójának elérésére: &prompt.root; /usr/bin/gtar cf komodo:/dev/nsa8 . 2>&1 Ugyanez eltérhetõ a bsdtar használatával is, amikor az rsh programmal összekapcsolva küldünk át a távoli szalagos egységre. &prompt.root; tar cf - . | rsh hálózati-név dd of=szalagos-eszköz obs=20b Ha a hálózaton keresztül mentés során fontos számunkra a biztonság, akkor az rsh parancs helyett az ssh parancsot használjuk. <command>cpio</command> biztonsági mentést végzõ szoftverek cpio A &man.cpio.1; eredetileg a &unix; szalagos programjai és szalagos egységei között közvetített. A cpio parancs (többek közt) képes a byte-ok sorrendjének felcserélésére, több különbözõ archívum formátuma szerint írni és adatokat közvetíteni más programok felé. Ez utóbbi lehetõsége miatt a cpio kíválóan alkalmas a telepítõeszközök számára. A cpio nem képes bejárni a könyvtárszerkezetet, és az állományok listáját a szabványos bemeneten keresztül kell megadni neki. cpio A cpio nem támogatja a biztonsági mentés átküldését a hálózaton. Programok összekapcsolásával és az rsh használatával tudunk adatokat küldeni távoli szalagos meghajtókra. &prompt.root; for f in könyvtár_lista; do find $f >> mentési.lista done &prompt.root; cpio -v -o --format=newc < backup.list | ssh felhasználó@gép "cat > mentõeszköz" Ahol a könyvtár_lista a menteni kívánt könyvtárak listája, a felhasználó@gép a mentést végzõ gép felhasználójának és hálózati nevének együttese, valamint a mentõeszköz, ahova a mentés kerül (például /dev/nsa0). <command>pax</command> biztonsági mentést végzõ szoftverek pax pax POSIX IEEE A &man.pax.1; az IEEE/&posix; válasza a tar és cpio programokra. Az évek során a tar és a cpio különbözõ változatai egy kissé inkompatibilissé váltak. Ezért a szabványosításuk kiharcolása helyett inkább a &posix; létrehozott egy új archiváló segédprogramot. A pax megpróbálja írni és olvasni a cpio és tar formátumok legtöbb változatát, valamint emellett további saját formátumokat is kezel. A parancskészlete inkább a cpio parancséra emlékeztet, mintsem a tar parancséra. <application>Amanda</application> biztonsági mentést végzõ szoftverek Amanda Amanda Az Amanda (Advanced Maryland Network Disk Archiver) egy kliens-szerver alapú mentési rendszer, nem pedig egy önálló program. Az Amanda szerver menti tetszõleges számú számítógép adatát egyetlen szalagra, melyek az Amanda klienst futtatják és hálózaton keresztül hozzá csatlakoznak. A nagy mennyiségû és nagy kapacitású lemezekkel rendelkezõ rendszerekben közvetlenül a mentéshez szükséges idõ nem áll rendelkezésre a feladat elvégzéséhez. Az Amanda viszont képes megoldani ezt a problémát. Az Amanda képes egy saját lemez használatával egyszerre több állományrendszerrõl is biztonsági mentést készíteni. Az Amanda archívumkészleteket hoz létre: az Amanda konfigurációs állományában megadott állományrendszerekrõl készít teljes mentést egy adott idõ alatt egy adott mennyiségû szalagra. Az archívumkészlet ezenkívül még tartalmaz egy napi inkrementális (vagy különbözeti) mentést is minden egyes állományrendszerrõl. A sérült állományrendszerek visszaállításához mindig a legújabb teljes biztonsági mentésre és a hozzátartozó inkrementális mentésekre van szükségünk. A konfigurációs állomány segítségével precíz irányítást gyakorolhatunk a létrehozott mentések és az Amanda által keltett hálózati forgalom felett. Az Amanda a fentiek közül bármelyik programmal képes az adatokat szalagra rögzíteni. Az Amanda portként vagy csomagként is elérhetõ, alapértelmezés szerint nem települ. Ne csináljunk semmit A Ne csináljunk semmit nem egy újabb számítógépes program, hanem egy igen gyakran alkalmazott mentési stratégia. Nem kell beruházni. Nem kell semmilyen biztonsági mentési rendet követni. Egyszerûen semmit se csinálunk. Ha véletlenül valami történne az adatainkkal, akkor csak mosolyogjunk és törõdjünk bele! Amennyiben az idõnk és adataink keveset vagy éppen semmit se érnek, akkor a Ne csináljunk semmit az elérhetõ legjobb biztonsági mentési megoldás számítógépünk számára. De legyünk óvatosak, mert a &unix; egy igen hasznos eszköz, és fél éven belül könnyen úgy találhatjuk magunkat, hogy mégis csak vannak értékes adataink. A Ne csináljunk semmit tökéletesen megfelelõ mentési módszer a /usr/obj és a hozzá hasonló módon a számítógépen automatikusan generált könyvtárak és állományok esetében. Ugyanilyen példa lehetne a kézikönyv HTML vagy &postscript; változata. Ezek a formátumok ugyanis az SGML források alapján keletkeznek, így a HTML vagy &postscript; állományok mentése nem életbevágó. Az SGML állományokat viszont már annál inkább mentsük! Melyik a legjobb? LISA &man.dump.8; Pont. Elizabeth D. Zwicky komolyan letesztelte az itt felsorolt összes programot. A &unix; állományrendszerek jellegzetességeinek és rajtuk az összes adatunk megõrzésének egyértelmûen a dump felel meg a legjobban. Elizabeth a minden egyes program tesztjéhez olyan állományrendszereket hozott létre, amelyek rengeteg különféle szokatlan helyzetet tartalmaztak (valamint néhány nem annyira szokatlant). Az érintett jellegzetességek: lyukas állományok, lyukas állományok és egy halom nulla, állományok érdekes karakterekkel a nevükben, olvashatatlan és írhatatlan állományok, eszközök, a mentés közben méretüket változtató állományok, a mentés közben keletkezõ és megszûnõ állományok és még sok minden más. Az eredményeit a LISA V-ben jelentette meg 1991. októberében. Lásd A biztonsági mentéshez és archiváláshoz használt programok tesztje (angolul). Az adatok helyreállítása vészhelyzetben A katasztrófa elõtt Csupán négy lépést kell megtennünk az esetleges katasztrófák bekövetkezésének esetére. bsdlabel Elõször is két példányban nyomtassuk ki az egyes lemezek lemezcímkéjét (például a bsdlabel da0 | lpr paranccsal) valamint az állományrendszerek táblázatát (az /etc/fstab állományt) és az összes rendszerindításkor megjelenõ üzenetet. helyreállító lemezek Másodsorban gondoskodjunk róla, hogy a helyreállító lemezek (boot.flp és fixit.flp) használatakor minden eszközünk látható. Ezt a legkönnyebben úgy tudjuk ellenõrizni, hogy újraindítjuk a gépet a lemezrõl és átnézzük a rendszerindítás során megjelenõ üzeneteket. Ha szerepel bennük minden eszköz és a rendszer indulása után mûködõképesek, akkor jöhet a következõ lépés. Ellenkezõ esetben létre kell hoznunk két saját rendszerindító lemezt, amelyeken a rendszermag olyan változata található, amely képes csatlakoztatni az összes lemezünket és el tudja érni a szalagos egységünket. A floppykon a következõknek kell meglennie: fdisk, bsdlabel, newfs, mount és a program, amellyel a biztonsági mentéseinket kezeljük. Az összes program legyen statikusan linkelt. Ha a dump programot használjuk, akkor a lemezekrõl ne felejtsük le a restore programot sem. A harmadik lépésben igyekezzünk minél gyakrabban szalagra menteni. Mindig gondoljuk arra, hogy a legutolsó mentés óta létrehozott változatásaink teljesen el fognak veszni. A mentéseket tartalmazó szalagokat tegyük írásvédetté. A negyedik lépésben ellenõrizzük a helyreállító lemezeket (vagy a boot.flp és fixit.flp állományokat, vagy a második lépésben készített saját lemezeinket) és mentéseket tartalmazó szalagokat. Jegyezzük le az eljárást. Ezeket a jegyzeteket is rakjuk el rendszerindító lemezekkel, a kinyomtatott adatokkal és a mentéseket tartalmazó szalagokkal együtt. Ezek a jegyzetek megvédenek minket attól, hogy a helyreállítás közbeni kétségbeesésünkben nehogy véletlenül tönkretegyük a biztonsági mentéseinket. (Hogy miként is? Például ha a tar xvf /dev/sa0 parancs helyett izgalmunkban a tar cvf /dev/sa0 parancsot gépeljük be, akkor azzal felülírjuk a biztonsági mentéseinket). A fokozott biztonság kedvéért minden alkalommal készítsünk rendszerindító lemezeket és legalább két mentést. Az egyiket valamilyen távoli helyen tároljuk. Ez a távoli hely NE ugyanannak az épületnek az alagsora legyen! Számos cég alaposan megtanulta ezt a szabályt a Világkereskedelmi központ tragédiája kapcsán. Ez a távoli hely számítógépeinkbõl és merevlemezes meghajtóinkól is fizikailag jól elkülöníthetõ, jelentõs távolságban legyen. A rendszerindító lemezek létrehozásához használható szkript /mnt/sbin/init gzip -c -best /sbin/fsck > /mnt/sbin/fsck gzip -c -best /sbin/mount > /mnt/sbin/mount gzip -c -best /sbin/halt > /mnt/sbin/halt gzip -c -best /sbin/restore > /mnt/sbin/restore gzip -c -best /bin/sh > /mnt/bin/sh gzip -c -best /bin/sync > /mnt/bin/sync cp /root/.profile /mnt/root chmod 500 /mnt/sbin/init chmod 555 /mnt/sbin/fsck /mnt/sbin/mount /mnt/sbin/halt chmod 555 /mnt/bin/sh /mnt/bin/sync chmod 6555 /mnt/sbin/restore # # Egy minimális állományrendszeri táblázat létrehozása. # cat > /mnt/etc/fstab < /mnt/etc/passwd < /mnt/etc/master.passwd < A katasztrófa után Az alapvetõ kérdés: a hardver túlélte? Ha rendszeresen készítettünk biztonsági mentéseket, akkor a szoftverek miatt egyáltalán nem kell aggódnunk. Ha a hardver megsérült, akkor a számítógép használatának újból megkezdése elõtt javasolt cserélni a meghibásodott alkatrészeket. Ha a hardverrel minden rendben találtunk, akkor nézzük meg a floppykat. Ha saját rendszerindító lemezt használunk, akkor indítsuk el egyfelhasználós módban (a boot: parancssornál írjuk be, hogy -s) és ugorjuk át a következõ bekezdést. Amennyiben viszont a boot.flp és fixit.flp állományok alapján készítettük a lemezeket, olvassunk tovább. Helyezzük a boot.flp tartalmú lemezt az elsõdleges floppy meghajtóba és indítsuk el vele a számítógépet. Az eredeti telepítõmenü jelenik meg ezután a képernyõn. Innen válasszuk ki a Fixit -- Repair mode with CDROM or floppy (Helyreállítás -- A rendszer helyreállítása CD-rõl vagy floppyról) menüpontot. Amikor kéri a telepítõ, tegyük be a fixit.flp alapján készült lemezt. A restore és az összes többi számunkra fontos program a /mnt2/rescue könyvtárban található (vagy a &os; 5.2-nél korábbi változatai esetén a /mnt2/stand könyvtárban). Egyenként állítsuk vissza az egyes állományrendszereket. mount gyökér partíció bsdlabel newfs A mount paranccsal próbáljuk meg csatlakoztatni az elsõ lemezünk rendszerindító partícióját (például mount /dev/da0a /mt). Ha a lemezcímke megsérült, akkor bsdlabel alkalmazásával partícionáljuk újra a lemezt és címkézzük meg a korábban kinyomtatott címke adatainak megfelelõen. A newfs segítségével újra hozzuk létre az állományrendszereket. Írható-olvasható módban csatlakoztassuk újra a floppy rendszerinító partícióját (mount -u -o rw /mnt). A biztonság mentést végzõ program és a biztonsági mentést tartalmazó szalagok használatával állítsuk helyre az állományrendszer tartalmát (például restore vrf /dev/sa0). Válasszuk le az állományrendszert (például umount /mnt). Mindegyik sérült állományrendszerre ismételjük a folyamatot. Ahogy mûködõképessé vált a rendszerünk, mentsük az adatainkat új szalagokra. Akármi is okozta a rendszer összeomlását vagy az adatvesztést, ismét lecsaphat. Ha most áldozunk erre még egy órát, akkor azzal a késõbbiekben számos kellemetlenségtõl óvhatjuk meg magunkat. * Mit tegyek, ha nem készültem fel a katasztrófára? ]]> Marc Fonvieille Átdolgozta és feljavította: Hálózat, memória és állomány alapú állományrendszerek virtuális lemezek lemezek virtuális A számítógépünkben létezõ fizikai lemezek, például floppyk, CD-k, merevlemezek és egyebek mellett a lemezek egy másik formáját is képes megérteni a &os; — a virtuális lemezeket. NFS Coda lemezek memória A virtuális lemeznek tekinthetõek többek közt az olyan hálózati állományrendszerek, mint például a Hálózati állományrendszer (Network File System, NFS) és a Coda, valamint a memóriában és állományokban létrehozott állományrendszerek. Attól függõen, hogy a &os; melyik változatát használjuk, az állomány és memória alapú állományrendszerek létrehozásához, illetve használatához különbözõ segédprogramokra lesz szükségünk. A &man.devfs.5; a felhasználó számára láthatatlan módon hozza létre az eszközök leíróit. Állomány alapú állományrendszerek lemezek állomány alapú &os; alatt az &man.mdconfig.8; segédprogram segítségével tudunk memórialemezeket (&man.md.4;) beállítani és engedélyezni. Az &man.mdconfig.8; használatához be kell töltenünk az &man.md.4; modult vagy hozzá kell tennünk a rendszermagunk beállításait tartalmazó állományhoz: device md Az &man.mdconfig.8; parancs háromféle memória alapú virtuális lemezt ismer: a &man.malloc.9;, állományok vagy lapozóterület használatával létrehozott memórialemezeket. Így lehet például csatlakoztatni a floppyk vagy CD-k állományokban tárolt image-eit. Egy meglevõ állományrendszer image-ének csatlakoztatása: Egy meglevõ állományrendszer image-ének csatlakoztatása az <command>mdconfig</command> paranccsal &prompt.root; mdconfig -a -t vnode -f image -u 0 &prompt.root; mount /dev/md0 /mnt Új állományrendszer létrehozása az &man.mdconfig.8; használatával: Új állomány alapú lemez létrehozása az <command>mdconfig</command> paranccsal &prompt.root; dd if=/dev/zero of=új-image bs=1k count=5k 5120+0 records in 5120+0 records out &prompt.root; mdconfig -a -t vnode -f új-image -u 0 &prompt.root; bsdlabel -w md0 auto &prompt.root; newfs md0a /dev/md0a: 5.0MB (10224 sectors) block size 16384, fragment size 2048 using 4 cylinder groups of 1.25MB, 80 blks, 192 inodes. super-block backups (for fsck -b #) at: 160, 2720, 5280, 7840 &prompt.root; mount /dev/md0a /mnt &prompt.root; df /mnt Filesystem 1K-blocks Used Avail Capacity Mounted on /dev/md0a 4710 4 4330 0% /mnt Ha az beállítással nem adjuk meg az egység számát, akkor az &man.mdconfig.8; az &man.md.4; automatikus kiosztásán keresztül fog egy használatban még nem levõ eszközt kiválasztani. Az így kiosztott egység neve az md4 névhez hasonlóan jelenik meg a szabványos kimeneten. Az &man.mdconfig.8; használatának részleteirõl olvassuk el a hozzátartozó man oldalt. Az &man.mdconfig.8; egy nagyon sokoldalú segédeszköz, habár használatakor viszonylag sok parancsot kell kiadni egy állomány alapú állományrendszer létrehozásához. A &os; azonban alapból tartalmaz még egy &man.mdmfs.8; nevû segédprogramot is, ami az &man.md.4; lemezeket az &man.mdconfig.8; segítségével állítja be, létrehoz rajtuk egy UFS típusú állományrendszert a &man.newfs.8; segítségével és csatlakoztatja a &man.mount.8; paranccsal. Így például, ha az iménti állományrendszert akarjuk létrehozni és csatlakoztatni, akkor egyszerûen csak gépeljünk be ennyit: Állomány alapú lemezek beállítása és csatlakoztatása az <command>mdmfs</command> paranccsal &prompt.root; dd if=/dev/zero of=új-image bs=1k count=5k 5120+0 records in 5120+0 records out &prompt.root; mdmfs -F új-image -s 5m md0 /mnt &prompt.root; df /mnt Filesystem 1K-blocks Used Avail Capacity Mounted on /dev/md0 4718 4 4338 0% /mnt Ha az paramétert az egység száma nélkül adjuk meg, akkor &man.mdmfs.8; az &man.md.4; automatikus kiosztására támaszkodva fog egy addig még nem használt eszközt kiválasztani. A &man.mdmfs.8; használatának pontos részleteivel kapcsolatban lásd a hozzátartozó man oldalt. Memória alapú állományrendszerek lemezek memória állományrendszer A memória alapú állományrendszerek esetében általában a lapozóállomány alapú megközelítést alkalmazzák. A lapozóállomány alapúság nem arra utal, hogy a memórialemezt alapból kilapozzák lemezre, hanem inkább arra, hogy a memórialemez olyan területen jön létre, amelyet szükség esetén lemezre lehet lapozni. Memória alapú lemezeket a (rendszermag szintû) &man.malloc.9; használatával is létre lehet hozni, de a malloc alapú memórialemezeknél, különösen a nagyon nagyok esetében, a rendszer könnyen össze tud omlani, ha kifut a rendelkezésére álló memóriából. Új memória alapú lemez létrehozása az <command>mdconfig</command> paranccsal &prompt.root; mdconfig -a -t swap -s 5m -u 1 &prompt.root; newfs -U md1 /dev/md1: 5.0MB (10240 sectors) block size 16384, fragment size 2048 using 4 cylinder groups of 1.27MB, 81 blks, 192 inodes. with soft updates super-block backups (for fsck -b #) at: 160, 2752, 5344, 7936 &prompt.root; mount /dev/md1 /mnt &prompt.root; df /mnt Filesystem 1K-blocks Used Avail Capacity Mounted on /dev/md1 4718 4 4338 0% /mnt Új memória alapú lemez létrehozása az <command>mdmfs</command> paranccsal &prompt.root; mdmfs -s 5m md2 /mnt &prompt.root; df /mnt Filesystem 1K-blocks Used Avail Capacity Mounted on /dev/md2 4846 2 4458 0% /mnt Memórialemezek leválasztása a rendszerrõl lemezek egy memórialemez leválasztása Amikor már nem akarunk tovább használni egy memória vagy állomány alapú állományrendszert, érdemes visszaadnunk az általuk felhasznált erõforrásokat a rendszernek. Elsõként válasszuk le magát az állományrendszert, majd az &man.mdconfig.8; segítségével kapcsoljuk le a lemezt a rendszerrõl és szabadítsuk fel az általa felhasznált erõforrásokat. Például az /dev/md4 eszközt így lehet lekapcsolni és felszabadítani: &prompt.root; mdconfig -d -u 4 A beállított &man.md.4; eszközökkel kapcsolatos többi információt az mdconfig -l paranccsal tudjuk lekérdezni. Tom Rhodes Írta: Az állományrendszerek pillanatképei állományrendszerek pillanatképek A &os; a Soft Updates mellett felkínál egy másik lehetõséget: az állományrendszerekrõl készíthetõ pillanatfelvételeket. Ezek a pillanatképek lehetõvé teszik a felhasználók számára, hogy adott állományrendszerekrõl képeket hozzanak létre és azt állományként kezeljék. A pillanatképeket az adott állományrendszerben kell létrehozni, és a felhasználók állományrendszerenként húsznál többet nem hozhatnak belõlük létre. Az aktív pillanatképek a szuperblokkban kerülnek rögzítésre, ezért az állományrendszerek leválasztása és újracsatlakoztatása esetén is megmaradnak, még újraindítás után is. Amikor egy pillanatképre már nincs tovább szükségünk, egy szimpla &man.rm.1; paranccsal eltávolítható. A pillanatképek tetszõleges sorrendben eltávolíthatóak, habár ilyenkor az összes általuk lefoglalt hely nem szabadul fel, mivel más pillanatképeknek még szüksége lehet bizonyos blokkjaira. Miután az &man.mksnap.ffs.8; paranccsal létrehoztunk egy pillanatképet tartalmazó állományt, beállítódik rá a módosíthatatlanságot jelentõ állományjelzõ. Egyedül az &man.unlink.1; parancs képez ez alól kivételt, mivel segítségével a pillanatképek eltávolíthatóak. A pillanatképek a &man.mount.8; paranccsal hozhatóak létre. A következõ módon tudjuk a /var egy pillanatképét elkészíteni a /var/snapshot/snap állományban: &prompt.root; mount -u -o snapshot /var/snapshot/snap /var Vagy a &man.mksnap.ffs.8; meghívásával is készíthetünk pillanatképeket: &prompt.root; mksnap_ffs /var /var/snapshot/snap Az állományrendszeren (például /var) a pillanatképeket tartalmazó állományokat a &man.find.1; paranccsal kereshetjük meg: &prompt.root; find /var -flags snapshot Ahogy elkészítettünk egy pillanatképet, több mindenre is felhasználhatjuk: Egyes rendszergazdák a pillanatképeket biztonsági mentésekhez használják, mivel ezek gond nélkül áttehetõek CD-re vagy szalagra. Az állományrendszerek sértetlenségét ellenõrzõ program, az &man.fsck.8; is lefuttatható egy ilyen pillanatképen. Feltéve, hogy az állományrendszer csatlakoztatásakor tiszta volt, mindig egy tiszta (és változásokat nem tartalmazó) eredményt kell kapnunk. Ennek megléte elengedhetetlen a háttérben futtatható &man.fsck.8; mûködéséhez. Futassuk le a &man.dump.8; segédprogramot a pillanatképen. Az így létrehozott mentés megegyezik az állományrendszer adott pillanatban felvett állapotával. Az beállítás megadásával maga a &man.dump.8; is képes egyetlen parancsban pillanatfelvételt készíteni, ebbõl létrehozni a mentést, majd eltávolítani. A pillanatképet képesek vagyunk a &man.mount.8; paranccsal az állományrendszer befagyasztott változataként csatlakoztatni: &prompt.root; mdconfig -a -t vnode -f /var/snapshot/snap -u 4 &prompt.root; mount -r /dev/md4 /mnt Így már a /mnt könyvtárba csatlakoztatva be tudjuk járni a befagyasztott /var állományrendszert. Minden a pillanatfelvétel készítésének idõpontjának megfelelõ állapotban fog maradni. Az egyetlen kivétel talán annyi, hogy korábbi pillanatképek nulla méretû állományként fognak megjelenni. Mikor befejeztük a pillanatképek használatát, a &man.umount.8; paranccsal le tudjuk választani: &prompt.root; umount /mnt &prompt.root; mdconfig -d -u 4 A és az állományrendszerek pillanatképeinek használatával, illetve mûszaki leírásukkal kapcsolatban látogassuk meg Marshall Kirk McKusick honlapját a címen (angolul). Az állományrendszerek kvótái nyilvántartás lemezterület lemezkvóták A kvóták használata az operációs rendszerben egy olyan választható lehetõség, aminek segítségével állományrendszerenként korlátozni tudjuk az egyes felhasználók vagy csoporttagok által elhasznált lemezterület és/vagy állományok mennyiségét. Ezt leggyakrabban olyan idõosztásos rendszerekben használják ki, ahol szükség lehet az egyes felhasználókra vagy csoportokra esõ erõforrások mennyiségének szabályozására. Ezzel tudjuk megakadályozni, hogy a felhasználók vagy csoportok elfogyasszák az összes rendelkezésre álló lemezterületet. A kvóták használatának beállítása Mielõtt nekilátnánk a kvóták használatának, meg kell gyõzõdnünk róla, hogy a rendszermagunkban megvan hozzá a szükséges támogatás. A kvótákat a következõ sorral lehet engedélyezni a rendszermag beállításait tartalmazó állományban: options QUOTA A gyári GENERIC rendszermag ezt alapból nem engedélyezi, ezért ehhez mindenképpen be kell állítani, le kell fordítani és telepíteni egy kell saját rendszermagot. A saját rendszermag létrehozásához kövessük a utasításait. Ha ezzel megvagyunk, akkor a következõ sorral bõvítsük ki az /etc/rc.conf állományt: enable_quotas="YES" lemezkvóták ellenõrzése A kvótákat kezelõ rendszer indításának finomabb szabályozására létezik még egy további beállítási lehetõség is. A rendszer indítása során általában az egyes állományrendszerek kvótáját a &man.quotacheck.8; program ellenõrzi. A &man.quotacheck.8; gondoskodik róla, hogy a kvótákat tároló adatbázis ténylegesen az állományrendszeren található adatokat tükrözi. Ez egy nagyon idõigényes folyamat, ami rányomja bélyegét a rendszer elindulásához szükséges idõ mennyiségére is. Amennyiben szeretnénk megtakarítani ezt a lépést, tegyük bele az /etc/rc.conf állományba a direkt erre a célra kialakított beállítást: check_quotas="NO" Végezetül az állományrendszereken az /etc/fstab megfelelõ módosításával tudjuk egyenként engedélyezni a lemezkvóták használatát. Itt lehet bekapcsolni az állományrendszerek felhasználókra vagy csoportokra, esetleg mind a kettõjükre vonatkozó kvótáikat. Ha felhasználói szintû kvótákat akarunk engedélyezni egy állományrendszeren, akkor az /etc/fstab állományban az állományrendszer beállításai közé vegyük fel a opciót. Például így: /dev/da1s2g /home ufs rw,userquota 1 2 Ehhez hasonlóan tudjuk engedélyezni a helyett a opció használatával a csoportszintû kvótákat is. A felhasználói- és csoportszintû kvóták együttes engedélyezéséhez így kell átírni az állományrendszer bejegyzését: /dev/da1s2g /home ufs rw,userquota,groupquota 1 2 Alapértelmezés szerint az állományrendszerekhez tartozó kvóták a gyökerükben található quota.user valamint quota.group állományokban tárolódnak. Errõl részletesebben az &man.fstab.5; man oldalon olvashatunk. Noha még az &man.fstab.5; man oldala szerint is megadható más elérési út a kvótákat tároló állományokhoz, semmiképpen sem javasoljuk ezt, mert úgy tûnik, hogy a kvótákat kezelõ különbözõ segédprogramok ezzel nem képesek rendesen megbirkózni. Most kell újraindítani a rendszerünket az új rendszermaggal. Az /etc/rc magától le fogja futtatni a kezdeti kvótaállományok létrehozásához szükséges parancsokat az /etc/fstab állományban megadott állományrendszereken. Ennek megfelelõen tehát nem nekünk kell kézzel létrehoznunk ezeket az állományokat. Hétköznapi esetben egyáltalán nem kell manuális futtatnunk a &man.quotacheck.8;, &man.quotaon.8; vagy &man.quotaoff.8; parancsokat. Habár ha tisztában szeretnénk lenni a pontos mûködésükkel, akkor mindenképpen lapozzuk fel a hozzájuk tartozó man oldalakat. A kvóták beállítása lemezkvóták korlátok Ahogy sikerült beállítani a kvóták használatát, egybõl ellenõrizzük is a mûködõképességüket. Ezt legegyszerûbben a következõ paranccsal tehetjük meg: &prompt.root; quota -v Itt egy sorban összefoglalva láthatjuk a jelenlegi lemezhasználatot és az egyes állományrendszereken engedélyezett kvóták korlátait. Most már készenállunk arra, hogy az &man.edquota.8; paranccsal végre korlátokat is beállítsunk a kvótákhoz. Számos beállítás áll rendelkezésünkre a felhasználók vagy csoportok által lefoglalható lemezterület vagy a létrehozható állományok számának korlátozását illetõen. A helyfoglalást szabályozhatjuk lemezterület alapján (blokk kvóta) vagy az állományok száma szerint (állományleíró kvóta), esetleg a kettõ kombinációjával. A korlátok további két kategóriára bonthatóak: erõsre és gyengére. erõs korlát Az erõs korlátot (hard limit) nem lehet túllépni. Ahogy a felhasználó eléri a számára kiszabott erõs korlátot, semmilyen további területet nem használhat fel a kérdéses állományrendszeren. Például, ha a felhasználónak az állományrendszeren 500 kilobyte-os erõs korlátot állítottunk be, és éppen 490 kilobyte-nál tart, akkor a felhasználó innen már csak 10 kilobyte-nyi helyet foglalhat le. 11 kilobyte lefoglalása már nem fog sikerrel járni. gyenge korlát Ezzel szemben a gyenge korlátok (soft limit) egy adott ideig átléphetõek. Ezt az idõt türelmi idõnek (grace period) nevezik, ami alapértelmezés szerint egy hét. Ha a felhasználó a gyenge korláton felül marad a türelmi idõ után is, akkor ezt a gyenge korlát erõssé válik és semmilyen további helyfoglalásra nem lesz lehetõsége. Amikor a felhasználók újra a gyenge korlát alá kerül, a türelmi idõ is visszaáll a beállított értékére. A most következõ példában az &man.edquota.8; parancsot mutatjuk be. Amikor meghívjuk az &man.edquota.8; parancsot, akkor elindul az EDITOR környezeti változónak megfelelõ szövegszerkesztõ, illetve ennek hiányában a vi, és lehetõségünk nyílik a kvóta korlátainak módosítására. &prompt.root; edquota -u teszt Quotas for user teszt: /usr: kbytes in use: 65, limits (soft = 50, hard = 75) inodes in use: 7, limits (soft = 50, hard = 60) /usr/var: kbytes in use: 0, limits (soft = 50, hard = 75) inodes in use: 0, limits (soft = 50, hard = 60) Normális esetben minden kvótával rendelkezõ állományrendszerhez két sort kapunk. Közülük az egyik sorban szerepelnek a blokkok korlátai, a másikban az állományleírók korlátai. Ha valamelyiküket meg akarjuk változtatni, akkor egyszerûen csak át kell írnunk az adott korlát értékét. Például növeljük meg a felhasználók 50-es gyenge és 75-ös erõs blokk korlátját 500-as gyenge és 600-as erõs korlátra. Ehhez szerkesszük át a /usr: kbytes in use: 65, limits (soft = 50, hard = 75) sort erre: /usr: kbytes in use: 65, limits (soft = 500, hard = 600) Az új korlátok akkor fognak érvénybe lépni, miután kiléptünk a szövegszerkesztõbõl. Néha hasznos lehet a korlátokat adott felhasználói azonosítókhoz beállítani. Ezt az &man.edquota.8; parancs paraméterével tudjuk elvégezni. Elõször is állítsuk be egy felhasználónak a beállítani kívánt korlátokat, majd futtassuk le az edquota -p teszt kezdõuid-véguid parancsot. Például ha a teszt nevû felhasználónak állítottuk be a számunkra megfelelõ korlátokat, akkor a következõ paranccsal lehet a rá vonatkozó korlátokat kiterjeszteni a 10 000 és 19 999 közötti azonosítójú felhasználókra: &prompt.root; edquota -p teszt 10000-19999 Errõl bõvebben az &man.edquota.8; man oldalán kaphatunk felvilágosítást. A kvóták korlátainak és a lemezhasználat ellenõrzése lemezkvóták ellenõrzése A kvóták korlátait és a lemez jelenlegi kihasználtságát a &man.quota.1; vagy &man.repquota.8; parancsokkal is ellenõrizhetjük. A &man.quota.1; parancs segítségével ellenõrizhetõ az egyes felhasználók vagy csoportok kvótája és lemezhasználata. A felhasználók csak a saját adataikhoz férhetnek hozzá, illetve mindazon csoportokéhoz, aminek tagjai. Egyedül a rendszeradminisztrátor képes látni az összes felhasználó és csoport kvótáját. A &man.repquota.8; paranccsal kérdezhetõ le az összes kvóta és lemezhasználat rövid kimutatása minden olyan állományrendszeren, ahol azok engedélyezettek. A következõ kimenet a quota -v parancstól származik, ahol a felhasználónak két állományrendszeren is vannak kvótái: Disk quotas for user teszt (uid 1002): Filesystem usage quota limit grace files quota limit grace /usr 65* 50 75 5days 7 50 60 /usr/var 0 50 75 0 50 60 türelmi idõ A fenti példában látható, hogy a felhasználó a /usr állományrendszeren pillanatnyilag 15 kilobyte-tal van az 50 kilobyte-os gyenge korlátja felett és 5 napja van hátra a türelmi idõbõl. Vegyük észre a szám mellett levõ csillagot (*), amivel a rendszer jelzi, hogy a felhasználó túllépte a korlátját. A &man.quota.1; parancs kimenetében általában nem jelennek meg azok az állományrendszerek, amelyeken a felhasználónak ugyan vannak kvótái, de nem foglal rajtuk lemezterületet. A beállítás megadásával ezek az állományrendszerek is láthatóvá válnak, mint ahogy azt a fenti példában is megfigyelhettük a /usr/var esetében. Kvóták NFS-en keresztül NFS A kvóták az NFS szerver kvótákért felelõs alrendszerében is engedélyezhetõek. Az &man.rpc.rquotad.8; démon teszi az NFS klienseken futtatott &man.quota.1; parancsok számára elérhetõvé a kvótákkal kapcsolatos információkat, aminek köszönhetõen a felhasználók távolról is képesek lekérdezni a kvótáikat. Az rpc.rquotad aktivilásához a következõt kell beállítani az /etc/inetd.conf állományban: rquotad/1 dgram rpc/udp wait root /usr/libexec/rpc.rquotad rpc.rquotad Majd ne felejtsük el újraindítani az inetd démont sem: &prompt.root; /etc/rc.d/inetd restart Lucky Green Írta:
shamrock@cypherpunks.to
 A lemezpartíciók titkosítása lemezek titkosítása A &os; kitûnõ futásközbeni védelmet ajánl fel az adatok illetéktelen hozzáférése ellen. Az állományok engedélyei és a kötelezõ hozzáférés-vezérlés (Mandatory Access Control, MAC, lásd ) segítenek megvédeni érzékeny adatainkat az illéktelenek ellen az operációs rendszer futása és a számítógép mûködése során. Azonban az operációs rendszerben kezelt engedélyek teljesen hatástalanok abban az esetben, ha a támadó fizikailag is képes hozzáférni a számítógépünkhöz, eltávolítani a merevlemezt és egy másik operációs rendszer segítségével kielemezni a rajta található fontos adatainkat. Függetlenül attól, hogy a támadó valójában miként is férkõzött hozzá a merevlemezünkhöz, vagy miként kapcsolta le a számítógépünket, a &os; megtalálható GEOM alapú lemeztitkosítás (gbde) és a geli titkosítási alrendszer egyaránt képes védelmet nyújtani a számítógépen található állományrendszerek számára az értékes adatok után kutató igen motivált betörõk ellen. A csupán egyes állományokra kiterjedõ körmönfont titkosítási módszerekkel szemben a gbde és a geli az egész állományrendszert észrevétlen módon titkosítja. Titkosítatlan adat nem is kerül a merevlemezre. A lemez titkosítása a <application>gbde</application> használatával Váljunk <username>root</username> felhasználóvá A gbde beállításához rendszeradminisztrátori jogosultságokra lesz szükségünk. &prompt.user; su - Password: Adjuk hozzá a &man.gbde.4; támogatását a rendszermag konfigurációs állományához Tegyük a következõ sort a rendszermag beállításait tartalmazó állományba: options GEOM_BDE Fordítsuk újra a rendszermagot a ben leírtak szerint. Indítsuk el a számítógépet az új rendszermaggal. A rendszermag újrafordítása helyett a kldload paranccsal is betölthetjük a &man.gbde.4; modulját: &prompt.root; kldload geom_bde A titkosított merevlemez elõkészítése A következõ példa azt feltételezi, hogy a rendszerünkhöz egy új merevlemezt adunk hozzá, amin egyetlen titkosított partíció foglal helyet. Ezt a partíciót a /private könyvtárba fogjuk csatlakoztatni. A gbde használható a /home és a /var/mail titkosítására is, de ennek megvalósítása olyan bonyolult utasításokat igényel, amelyek meghaladják ennek a bevezetésnek a kereteit. Az új merevlemez hozzáadása A ban bemutatottak szerint adjuk hozzá a rendszerünkhöz az új merevlemezt. A példában az új lemez partícióját a /dev/ad4s1c néven fogjuk tudni elérni. A /dev/ad0s1* eszközök a példában szereplõ &os; rendszer szabványos partícióit jelölik. &prompt.root; ls /dev/ad* /dev/ad0 /dev/ad0s1b /dev/ad0s1e /dev/ad4s1 /dev/ad0s1 /dev/ad0s1c /dev/ad0s1f /dev/ad4s1c /dev/ad0s1a /dev/ad0s1d /dev/ad4 Hozzunk létre egy könyvtárat a gbde zárolásainak tárolásához &prompt.root; mkdir /etc/gbde A gbdenek azért van szüksége a zárolásokat rögzítõ állományokra, hogy hozzá tudjon férni a titkosított partíciókhoz. Amennyiben ezt nem tudja megtenni, a gbde anélkül nem lesz képes visszafejteni a titkosított partíciókon tárolt adatokat, hogy az ezeket elérni akaró szoftvereknek ne kelljen jelentõsebb mértékben manuálisan beavatkoznia. Mindegyik titkosított partíció külön zároló állományt használ. A gbde partíció inicializálása A gbde által használt partíciókat használatuk elõtt inicializálni kell. Ezt a mûveletet azonban csak egyszer kell elvégezni: &prompt.root; gbde init /dev/ad4s1c -i -L /etc/gbde/ad4s1c.lock A &man.gbde.8; ekkor elindít egy szövegszerkesztõt és benne egy sablon segítségével be tudjuk állítani a különbözõ konfigurációs értékeket. Az UFS1 vagy UFS2 használata esetén állítsuk a szektorméretet 2048-ra: $FreeBSD: src/sbin/gbde/template.txt,v 1.1 2002/10/20 11:16:13 phk Exp $ # # Sector size is the smallest unit of data which can be read or written. # Making it too small decreases performance and decreases available space. # Making it too large may prevent filesystems from working. 512 is the # minimum and always safe. For UFS, use the fragment size # sector_size = 2048 [...] A megjegyzés fordítása: A szektorméret az adatok írásának és olvasásának legkisebb egysége. Ha túlságosan kicsire választjuk meg, akkor csökken a teljesítmény és csökken a rendelkezésre álló hely. Ha viszont túlságosan nagyra hagyjuk, akkor azzal akadályozzuk az állományrendszerek munkáját. 512 a legkisebb érték, amely mindig megbízható. Az UFS esetén használjuk a fragmensek méretét. A &man.gbde.8; kétszer is rá fog kérdeni az adatok titkosítására használt jelmondatra. A jelmondatnak természetesen mind a kétszer ugyanannak kell lennie. A gbde védelmének hatékonysága teljesen mértékben az általunk választott jelmondat minõségétõl függ A könnyen megjegyezhetõ ám mégis biztonságos jelmondatok megválasztásához a Diceware Passphrase honlapján találunk egy kis segítséget (angolul). . A gbde init parancs létrehoz egy zároló állományt a gbde partícióhoz, amely ebben a példában az /etc/gbde/ad4s1c.lock néven keletkezett. A gbde zároló állományainak .lock névre kell végzõdniük, mivel az /etc/rc.d/gbde indítószkript csak ebben az esetben észleli rendesen. A gbde zároló állományait a titkosított partíciók tartalmával együtt kell lementeni. Miközben a zároló állomány törlése nem tudja megakadályozni, hogy az elszánt támadó visszafejtse a gbde által titkosított partíciót, addig a zároló állomány nélkül a jogos tulajdonos órási mennyiségû munka befektetése nélkül képtelen lesz hozzáférni a rajta levõ adatokhoz. Ez utóbbitól egyébként a &man.gbde.8; és a rendszer tervezõje is totálisan elhatárolja magát. A titkosított partíció illesztése a rendszermaghoz &prompt.root; gbde attach /dev/ad4s1c -l /etc/gbde/ad4s1c.lock Ekkor a titkosított partíció illesztéséhez a rendszer kérni fogja az inicializálás során választott jelmondatot. Ezután az új titkosított eszköz megjelenik a /dev könyvtárban /dev/eszköznév.bde néven: &prompt.root; ls /dev/ad* /dev/ad0 /dev/ad0s1b /dev/ad0s1e /dev/ad4s1 /dev/ad0s1 /dev/ad0s1c /dev/ad0s1f /dev/ad4s1c /dev/ad0s1a /dev/ad0s1d /dev/ad4 /dev/ad4s1c.bde Állományrendszer kialakítása egy titkosított eszközön Ahogy sikerült a titkosított eszközt illeszteni a rendszermaghoz, létre is tudunk hozni egy állományrendszert rajta. Erre a célra a &man.newfs.8; remekül használható. Mivel egy új UFS2 állományrendszerek inicializálása sokkal gyorsabb a régi UFS1 állományrendszerek inicializálásánál, ezért a &man.newfs.8; használata esetén az beállítás megadása ajánlott. &prompt.root; newfs -U -O2 /dev/ad4s1c.bde A &man.newfs.8; parancsot egy illesztett gbde partíción kell végrehajtani, amit onnan ismerhetünk meg, hogy az eszköz nevében szerepel a *.bde kiterjesztés. A titkosított partíció csatlakoztatása Hozzunk létre egy csatlakozási pontot a titkosított állományrendszer számára. &prompt.root; mkdir /privát Csatlakoztassuk a titkosított állományrendszert. &prompt.root; mount /dev/ad4s1c.bde /privát Ellenõrizzük a titkosított állományrendszer mûködõképességét A titkosított állományrendszert most már látja a &man.df.1; program és készen áll a használatra. &prompt.user; df -H Filesystem Size Used Avail Capacity Mounted on /dev/ad0s1a 1037M 72M 883M 8% / /devfs 1.0K 1.0K 0B 100% /dev /dev/ad0s1f 8.1G 55K 7.5G 0% /home /dev/ad0s1e 1037M 1.1M 953M 0% /tmp /dev/ad0s1d 6.1G 1.9G 3.7G 35% /usr /dev/ad4s1c.bde 150G 4.1K 138G 0% /private Létezõ titkosított állományrendszerek csatlakoztatása A rendszer minden egyes indítása után az összes titkosított állományrendszert tényleges használata elõtt újra illeszteni kell a rendszermaghoz, ellenõrizni az épségét és csatlakoztatni. Az ehhez szükséges parancsokat root felhasználóként kell kiadni. A gbde partíció illesztése a rendszermaghoz &prompt.root; gbde attach /dev/ad4s1c -l /etc/gbde/ad4s1c.lock A gbde partíció inicializálása során megadott jelmondatot kell megadnunk a mûvelet elvégzéséhez. Az állományrendszer épségének ellenõrzése Mivel a titkosított állományrendszerek az automatikus csatlakoztatáshoz még nem szerepeltethetõek az /etc/fstab állományban, ezért az ilyen állományrendszereket csatlakoztatásuk elõtt manuálisan ellenõriztetni kell a &man.fsck.8; lefuttatásával. &prompt.root; fsck -p -t ffs /dev/ad4s1c.bde A titkosított állományrendszer csatlakoztatása &prompt.root; mount /dev/ad4s1c.bde /privát A titkosított állományrendszer most már készen áll a használatra. A titkosított partíciók önálló csatlakoztatása Lehet írni olyan szkriptet, amely a titkosított partíciókat magától illeszti, ellenõrzi és csatlakoztatja, de biztonsági megfontolásokból semmi esetben sem szabad tartalmaznia a &man.gbde.8; jelszavát. Ehelyett azt javasoljuk, hogy az ilyen szkripteknek külön meg kelljen adni a jelszót konzolon vagy az &man.ssh.1; használatán keresztül. De használhatjuk a mellékelt rc.d szkriptet is. A szkript paramétereit az &man.rc.conf.5; állományon keresztül adhatjuk meg, például: gbde_autoattach_all="YES" gbde_devices="ad4s1c" gbde_lockdir="/etc/gbde" Ilyenkor a gbde által használt jelmondatot a rendszer indításakor kell megadni. Miután begépeltük a megfelelõ jelmondatot, a titkosított gbde partíció magától csatlakoztatásra kerül. Ez akkor lehet hasznos, ha a gbde megoldását hordozható számítógépeken alkalmazzuk. A gbde által alkalmazott titkosítási módszerek A &man.gbde.8; a szektorok tartalmát 128 bites AES használatával CBC módban titkosítja. A lemezen található minden egyes szektort eltérõ AES kulccsal kódolja. A gbde kriptográfiai felépítését, valamint mindazt, hogy az egyes szektorok kulcsai miként származtathatóak a felhasználó által megadott jelmondatból, a &man.gbde.4; man oldalán olvashatjuk. Kompatibilitási problémák A &man.sysinstall.8; nem kompatibilis a gbde által titkosított eszközökkel. A &man.sysinstall.8; indítása elõtt minden *.bde eszközt ki kell iktatni a rendszermagból, különben az eszközök keresése során össze fog omlani. A példánkban használt titkosított eszközt a következõ paranccsal kell lekapcsolni: &prompt.root; gbde detach /dev/ad4s1c Továbbá megjegyezzük azt is, hogy a &man.vinum.4; nem használja a &man.geom.4; alrendszert, ezért a gbde alkalmazása során nem használhatunk Vinum-köteteket. Daniel Gerzo Írta: A lemezek titkosítása a <command>geli</command> használatával A &os; 6.0 változatától kezdve egy új kriptográfiai GEOM osztály is a rendelkezésünkre áll, melyet pillanatnyilag &a.pjd; fejleszt. A geli segédprogram némileg különbözõ a gbde megoldásától — más lehetõségeket kínál fel és a titkosítást is egy eltérõ séma mentén valósítja meg. A &man.geli.8; legfontosabb jellemzõi a következõk: A &man.crypto.9; keretrendszerét használja — tehát ha rendelkezünk kriptográfiai hardverrel, akkor a geli automatikusan használni fogja. Több kriptográfiai algoritmust is ismer (melyek jelenleg az AES, Blowfish és a 3DES). Segítségével a rendszerindításhoz használt (gyökér) partíció is titkosítható. Ilyenkor a szükséges jelmondatot a rendszer indításakor kell megadni. Két független kulcsot (például egy kulcsot és egy céges kulcsot) is használhatunk vele. A geli gyors — egyszerûen csak szektorról szektorra titkosít. Lehetõvé teszi a mesterkulcsok mentését is visszaállítását. Ha a felhasználó véletlenül megsemmisítené a kulcsát, akkor a biztonsági mentésbõl helyreállított kulcsok segítségével vissza tudjuk szerezni az adatainkat is. Segítségével a lemezeket véletlenszerû, egyszeri jelszavakkal is illeszthetjük — ez különösen fontos lapozóterületek és ideiglenes állományrendszerek esetében. A geli által felkínált lehetõségekrõl a &man.geli.8; man oldalán találhatunk többet. A következõ lépések bemutatják, hogyan lehet a &os; rendszermagjában engedélyezni a geli támogatását, és hogyan lehet létrehozni és használni egy geli titkosítással rendelkezõ adathordozót. A geli alkalmazásához legalább a &os; 6.0-RELEASE vagy késõbbi változatára van szükségünk. Mivel a rendszermagot is módosítanunk kell, ezért rendszeradminisztrátori jogosultságok kellenek a mûveletek elvégzéséhez. A <command>geli</command> támogatásának hozzáadása a rendszermaghoz Vegyük hozzá a következõ sorokat a rendszermag beállításait tartalmazó állományhoz: options GEOM_ELI device crypto Fordítsuk újra a rendszermagot a ben leírtak szerint. Betölthetjük a geli modulját is a rendszer indításakor. Ehhez a következõ sort kell betenni a /boot/loader.conf állományba: geom_eli_load="YES" A &man.geli.8; most már használható a rendszermagban. A mesterkulcs legenerálása A most következõ példában egy kulcsot tartalmazó állomány létrehozását illusztráljuk, amit a /privát könyvtárba csatlakoztatott titkosított adathordozó mesterkulcsához fogunk használni. A kulcs állomány a mesterkulcs titkosításához felhasznált véletlenszerû adatot fogja tartalmazni, valamint rajta kívül még a mesterkulcsot egy jelmondattal is védjük. Az adathordozó szektormérete 4 kilobyte-os lesz. Emellett még bemutatjuk, hogyan kell illeszteni egy geli-adathordozót, állományrendszert létrehozni rajta, csatlakoztatni, dolgozni vele és lekapcsolni. A nagyobb teljesítmény érdekében javasolt nagyobb szektorméretet választani (mint például 4 kilobyte). A mesterkulcsot egy jelmondattal fogjuk védeni és a kulcsok készítéséhez használt adatforrás a /dev/random lesz. A /dev/da2.eli, amelyet mit csak adathordozónak fogunk csak hívni, szektorainak mérete 4 kilobyte lesz. &prompt.root; dd if=/dev/random of=/root/da2.key bs=64 count=1 &prompt.root; geli init -s 4096 -K /root/da2.key /dev/da2 Enter new passphrase: Reenter new passphrase: Nem kötelezõ egyszerre használni a jelmondatot és a kulcs állományt. A mesterkulcs elzárásának bebiztosítására bármelyik módszer alkalmas. Ha a kulcs állomány a - paraméterrel adjuk meg, akkor a szabványos bemenetrõl olvassa be a program. Ez a példa több kulcs használatát mutatja be. &prompt.root; cat kulcs1 kulcs2 kulcs3 | geli init -K - /dev/da2 Az adathordozó illesztése a generált kulccsal &prompt.root; geli attach -k /root/da2.key /dev/da2 Enter passphrase: Az új titkosítatlan eszköz neve /dev/da2.eli lesz. &prompt.root; ls /dev/da2* /dev/da2 /dev/da2.eli Az új állományrendszer kialakítása &prompt.root; dd if=/dev/random of=/dev/da2.eli bs=1m &prompt.root; newfs /dev/da2.eli &prompt.root; mount /dev/da2.eli /privát A titkosított állományrendszer most már &man.df.1; számára is látszik és használható: &prompt.root; df -H Filesystem Size Used Avail Capacity Mounted on /dev/ad0s1a 248M 89M 139M 38% / /devfs 1.0K 1.0K 0B 100% /dev /dev/ad0s1f 7.7G 2.3G 4.9G 32% /usr /dev/ad0s1d 989M 1.5M 909M 0% /tmp /dev/ad0s1e 3.9G 1.3G 2.3G 35% /var /dev/da2.eli 150G 4.1K 138G 0% /private Az adathordozó leválasztása és lekapcsolása Miután befejeztük a munkát a titkosított partíción, és a /privát partícióra már nincs tovább szükségünk, érdemes leválasztanunk és kiiktatnunk a geli titkosítású partíciót a rendszermagból. &prompt.root; umount /privát &prompt.root; geli detach da2.eli A &man.geli.8; használatáról bõvebben a saját man oldalán tájékozódhatunk. A <filename>geli</filename> <filename>rc.d</filename> szkriptjének használata A geli mellett találhatunk egy saját rc.d szkriptet, amely jelentõsen leegyszerûsíti a geli használatát. A geli például így paraméterezhetõ az &man.rc.conf.5; állományon keresztül: geli_devices="da2" geli_da2_flags="-p -k /root/da2.key" Ennek segítségével a /dev/da2 eszközt geli adathordozóként állítjuk be a /root/da2.key állományban található mesterkulcs felhasználásával, de az illesztéskor a geli nem kér jelmondatot (ezt csak akkor fogja tenni, ha a geli init parancs kiadásához hozzátesszük a beállítást). A rendszer leállítása elõtt pedig a geli adathordozó így automatikusan leválasztásra kerül. Az rc.d beállításával kapcsolatos tudnivalókat a kézikönyv rc.d szkriptekrõl szóló szakaszában ismerhetjük meg. Christian Brüffer Írta: A lapozóterület titkosítása lapozóterület titkosítása A &os;-ben a lapozóterület titkosítása nagyon könnyen beállítható és már a &os; 5.3-RELEASE változata óta elérhetõ. Attól függõen, hogy konkrétan a &os; melyik verzióját használjuk, a konfigurációhoz kapcsolódó beállítások némileg eltérhetnek. A &os; 6.0-RELEASE változatától kezdõdõen a &man.gbde.8; és a &man.geli.8; alrendszerek is használhatóak a lapozóterület titkosítására. A korábbi verziókban egyedül csak a &man.gbde.8; érhetõ el. Mind a két rendszer az encswap rc.d szkriptet használja. Az elõzõ szakaszban, vagyis a A lemezpartíciók titkosításában már röviden összefoglaltuk a különbözõ titkosítással foglalkozó alrendszereket. Miért kellene titkosítanunk a lapozóterületet? Hasonlóan a lemezpartíciók titkosításához, a lapozóterület titkosításának is az a célja, hogy védjük az érzékeny információkat. Képzeljük el, hogy egy olyan alkalmazással dolgozunk, amely jelszavakat kezel. Amíg ezek a jelszavak a memóriában maradnak, addig minden a legnagyobb rendben van. Azonban amikor az operációs rendszer nekilát a fizikai memória felszabadításához kilapozni ezeket az adatokat, a jelszavak titkosítatlanul kerülnek a lemez felületére és egy támadó számára könnyû prédává válnak. Ilyen helyzetekben csak lapozóterület titkosítása jelenthet megoldást. Elõkészületek A szakasz további részében a ad0s1b lesz a lapozásra használt partíció. Egészen mostanáig nem titkosítottuk a lapozóterületet. Így elképzelhetõ, hogy a lemezre már titkosítatlanul kikerültek jelszavak vagy bármilyen más érzékeny adatok. A csorba kiköszörülésére a lapozóterületen található összes adatot írjuk felül véletlenszerûen generált szeméttel: &prompt.root; dd if=/dev/random of=/dev/ad0s1b bs=1m A lapozóterület titkosítása a &man.gbde.8; használatával Ha a &os; 6.0-RELEASE vagy újabb változatát használjuk, akkor az /etc/fstab állományban tegyük hozzá a .bde utótagot az a lapozóterülethez tartozó eszköz nevéhez. # Device Mountpoint FStype Options Dump Pass# /dev/ad0s1b.bde none swap sw 0 0 A &os; 6.0-RELEASE elõtti kiadások esetében a következõ sort is hozzá kell tennünk az /etc/rc.conf állományhoz: gbde_swap_enable="YES" A lapozóterület titkosítása a &man.geli.8; használatával A &man.gbde.8; használatához hasonlóan a &man.geli.8; által felajánlott titkosítást is alkalmazhatjuk a lapozóterület védelmére. Ilyenkor az /etc/fstab állományban az .eli utótagot kell hozzátenni a lapozóterülethez tartozó eszköz névhez. # Device Mountpoint FStype Options Dump Pass# /dev/ad0s1b.eli none swap sw 0 0 Az &man.geli.8; az AES algoritmust alapértelmezés szerint 256 bites kulccsal használja. Ezek az alapértelmezések megváltoztathatóak az /etc/rc.conf állományban a geli_swap_flags beállítás használatával. A következõ sor arra utasítja az encswap rc.d szkriptet, hogy a &man.geli.8; és a Blowfish algoritmus használatával hozzon létre egy lapozópartíciót 128 bites kulccsal, 4 kilobyte-os szektormérettel és a detach on last close (lekapcsolás használat után) beállítással: geli_swap_flags="-e blowfish -l 128 -s 4096 -d" A &os; 6.2-RELEASE verzió elõtti rendszerekben a következõ sort kell használni: geli_swap_flags="-a blowfish -l 128 -s 4096 -d" A többi beállításhoz a &man.geli.8; man oldalán a onetime parancs leírását érdemes áttanulmányozni. Ellenõrizzük a mûködését Miután újraindítottuk a rendszert, a titkosított lapozóterület helyes mûködését a swapinfo paranccsal ellenõrizhetjük le. A &man.gbde.8; esetében: &prompt.user; swapinfo Device 1K-blocks Used Avail Capacity /dev/ad0s1b.bde 542720 0 542720 0% Valamint a &man.geli.8; esetében: &prompt.user; swapinfo Device 1K-blocks Used Avail Capacity /dev/ad0s1b.eli 542720 0 542720 0% diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/virtualization/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/virtualization/chapter.sgml index ee4cb421d5..3f55f0d9cc 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/virtualization/chapter.sgml +++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/virtualization/chapter.sgml @@ -1,1393 +1,1393 @@ Murray Stokely Írta: Virtualizáció Áttekintés A virtualizációs szoftverek lehetõvé teszik, hogy ugyanazon a számítógépen egyszerre több operációs rendszert is futassunk. Ezeknek a programcsomagoknak gyakorta részük egy gazda operációs rendszer is, amely a virtualizációs szoftvert futattja és ismer bizonyos vendég operációs rendszereket. A fejezet elolvasása során megismerjük: a gazda- és a vendég operációs rendszerek közti különbségeket; hogyan telepítsünk &os;-t egy &intel;-alapú &apple; &macintosh; számítógépre; hogyan telepítsünk a &xen; használatával &os;-t &linux;-ra; hogyan telepítsünk a Virtual PC használatával &os;-t µsoft.windows;-ra; hogyan hozzuk ki a legtöbbet &os; rendszerünkbõl virtualizáció alatt. A fejezet elolvasásához ajánlott: alapvetõ &unix;-os és &os;-s ismeretek (); a &os; telepítésének ismerete (); a hálózati kapcsolatok beállításának ismerete (); külsõs alkalmazások telepítésének ismerete (). A &os; mint vendég Parallelsszel &macos;-en A Parallels Desktop a &macos; 10.4.6, vagy afeletti verzióját futattó, &intel;-alapú &apple; &mac; személyi számítógépekre fejlesztett kereskedelmi alkalmazás. A &os;-t teljes mértékben támogatja vendégként. Miután telepítettük a Parallels-t a &macos; X-re, be kell állítanunk egy virtuális gépet, majd erre felraknunk a kívánt vendég operációs rendszert. A &os; telepítése &macos; X/Parallelsre A &os; &macos; X/Parallels párosra telepítéséhez elsõ lépésként készítenünk kell egy új virtuális számítógépet. A létrehozás során válasszuk a Guest OS Type-nak (a vendég operációs rendszer típusának) a &os;-t: Ezután adjunk meg egy nagyjából elfogadható méretet a virtuális merevlemezünknek, valamint annyi memóriát, amennyire szükségünk lehet a virtuális &os;-nk használata során. Egy 4 GB-os lemez és 512 MB rendszermemória a legtöbb esetben jó választásnak bizonyulhat a &os; Parallels alatti használata során: Válasszuk ki a hálózatkezelés típusát és a hálózati csatolót. Mentsük el és fejezzük be a konfigurálást. Miután a &os;-s virtuális gépünk elkészült, telepítenünk kell rá magát az operációs rendszert is. Ezt a legegyszerûbben a hivatalosan &os; telepítõ CD-rõl, vagy a hivatalos FTP oldalról letölthetõ CD-képpel tehetjük meg. Ha lemásoltuk a megfelelõ CD-képet a &mac; helyi állományrendszerére, vagy behelyeztük a telepítõ CD-t a CD-meghajtóba, kattintsunk a &os;-s Parallels ablakunk jobb alsó sarkában található lemez ikonjára. Ekkor feljön egy párbeszédablak, ahol összerendelhetjük a virtuális gépünk CD-meghajtóját egy lemezen található képpel, vagy éppen a valódi CD-meghajtónkkal. Ahogy megtettük az imént említett összerendelést, indítsuk is újra a &os;-s virtuális gépünket a megszokott módon, az újraindítás ikonjára kattintva. Ekkor a rendszer megtalálja a &os; telepítõlemezt és a sysinstall segítségével megkezdi a telepítést a ben leírtak szerint. Ha szükségünk van rá, telepíthetjük az X11-et is, de egyelõre még ne próbáljuk beállítani. A telepítés befejezését követõen indítsuk újra a frissen telepített &os;-s virtuális gépünket. A &os; beállítása &macos; X/Parallelsen Miután telepítettük a &os;-t &macos; X/Parallels-re, még vár ránk néhány konfigurációs lépés a rendszer virtuálizált mûködésének optimalizálása érdekében. A rendszerbetöltõ változóinak beállítása A legfontosabb lépés a változó értékének csökkentése, amivel így a &os; processzor-kihasználtságát is csökkentjük a Parallels alatt. Ezt a következõ sor hozzadásával tehetjük meg a /boot/loader.conf állományban: kern.hz=100 Enélkül egy üresjáratban levõ &os; Parallels-vendég az &imac; egy processzorának durván 15%-át foglalja le. A változtatás életbe léptetése után azonban ez megközelítõen 5%-ra redukálható. Egy új konfigurációs állomány létrehozása a rendszermaghoz Nyugodtan eltávolíthatjuk az összes SCSI, FireWire és USB eszközmeghajtót. A Parallels által felkínált virtuális hálózati csatolót az &man.ed.4; meghajtón keresztül tudjuk elérni, ezért az &man.ed.4; és &man.miibus.4; meghajtókon kívül az összes többi elhagyható. A hálózati kapcsolat beállítása Az alapvetõ hálózati beállítás a virtuális gépünkön a DHCP aktiválása, aminek segítségével csatlakozni tudunk arra a helyi hálózatra, amelyen maga a gazda &mac; is megtalálható. Ezt az alábbi sor felvételével tudjuk megoldani az /etc/rc.conf állományba: ifconfig_ed0="DHCP". Bõvebb információkért járuljunk a fejezethez. Fukang Chen (Loader) Írta: &xen;nel &linux;-on A &xen; hipervisor egy nyílt forráskódú, paravirtualizációt nyújtó termék, amely mögött mostanra már a XenSource kereskedelmi cég áll. Itt a vendég operációs rendszereket a domU tartományként azonosítják, míg a gazda operációs rendszer a dom0. A &os; &linux; alatti virtuális futattásához elsõként telepítenünk kell a &xen;-t egy dom0-ás Linuxra. A leírásban a gazda operációs rendszer a Slackware &linux; disztribúció lesz. A &xen; 3 beállítása egy &linux; dom0-án Töltsük le a &xen; 3.0-át a XenSource-tól Töltsük le a xen-3.0.4_1-src.tgz állományt a XenSource oldaláról. Bontsuk ki a csomagot &prompt.root; cd xen-3.0.4_1-src &prompt.root; KERNELS="linux-2.6-xen0 linux-2.6-xenU" make world &prompt.root; make install A rendszermagot így tudjuk dom0 módban újrafordítani: &prompt.root; cd xen-3.0.4_1-src/linux-2.6.16.33-xen0 &prompt.root; make menuconfig &prompt.root; make &prompt.root; make install A &xen; régebbi verzióinál elképzelhetõ, hogy így kell megadni: make ARCH=xen menuconfig. Vegyük fel a megfelelõ pontot a GRUB menüjébe Nyissuk meg a /boot/grub/menu.lst állományt és írjuk be a következõ sort: title Xen-3.0.4 root (hd0,0) kernel /boot/xen-3.0.4-1.gz dom0_mem=262144 module /boot/vmlinuz-2.6.16.33-xen0 root=/dev/hda1 ro Indítsuk újra a gépet és aktiváljuk a &xen;t Elõször nyissuk meg az /etc/xen/xend-config.sxp állományt, majd adjuk hozzá a következõ sort: (network-script 'network-bridge netdev=eth0') Ezután el is indíthatjuk a &xen;t: &prompt.root; /etc/init.d/xend start &prompt.root; /etc/init.d/xendomains start Láthatjuk, hogy a dom0 tartomány most már aktív: &prompt.root; xm list Name ID Mem VCPUs State Time(s) Domain-0 0 256 1 r----- 54452.9 A &os; 7-CURRENT mint domU Töltsük le a &os; &xen; 3.0-ás domU rendszermagját és a hozzátartozó lemezképet a http://www.fsmware.com/ címrõl: kernel-current mdroot-7.0.bz2 xmexample1.bsd Tegyük a xmexample1.bsd konfigurációs állományt a /etc/xen/ könyvtárba és írjuk át a releváns bejegyzéseket a rendszermag és a lemezkép elérési útjának megfelelõen. Valahogy így kellene kinézni az eredménynek: kernel = "/opt/kernel-current" memory = 256 name = "freebsd" vif = [ '' ] disk = [ 'file:/opt/mdroot-7.0,hda1,w' ] #on_crash = 'preserve' extra = "boot_verbose" extra += ",boot_single" extra += ",kern.hz=100" extra += ",vfs.root.mountfrom=ufs:/dev/xbd769a" Az mdroot-7.0.bz2 állományt ki kell tömöríteni! Ezután a kernel-current állományban található __xen_guest részt át kell írni úgy, hogy hozzáadjuk a &xen; 3.0.3 számára fontos VIRT_BASE értéket: &prompt.root; objcopy kernel-current -R __xen_guest &prompt.root; perl -e 'print "LOADER=generic,GUEST_OS=freebsd,GUEST_VER=7.0,XEN_VER=xen-3.0,BSD_SYMTAB,VIRT_BASE=0xC0000000\x00"' > tmp &prompt.root; objcopy kernel-current --add-section __xen_guest=tmp &prompt.root; objdump -j __xen_guest -s kernel-current kernel-current: file format elf32-i386 Contents of section __xen_guest: 0000 4c4f4144 45523d67 656e6572 69632c47 LOADER=generic,G 0010 55455354 5f4f533d 66726565 6273642c UEST_OS=freebsd, 0020 47554553 545f5645 523d372e 302c5845 GUEST_VER=7.0,XE 0030 4e5f5645 523d7865 6e2d332e 302c4253 N_VER=xen-3.0,BS 0040 445f5359 4d544142 2c564952 545f4241 D_SYMTAB,VIRT_BA 0050 53453d30 78433030 30303030 3000 SE=0xC0000000. Most már készen állunk a domU létrehozására és beindítására: &prompt.root; xm create /etc/xen/xmexample1.bsd -c Using config file "/etc/xen/xmexample1.bsd". Started domain freebsd WARNING: loader(8) metadata is missing! Copyright (c) 1992-2006 The FreeBSD Project. Copyright (c) 1979, 1980, 1983, 1986, 1988, 1989, 1991, 1992, 1993, 1994 The Regents of the University of California. All rights reserved. FreeBSD 7.0-CURRENT #113: Wed Jan 4 06:25:43 UTC 2006 kmacy@freebsd7.gateway.2wire.net:/usr/home/kmacy/p4/freebsd7_xen3/src/sys/i386-xen/compile/XENCONF WARNING: DIAGNOSTIC option enabled, expect reduced performance. Xen reported: 1796.927 MHz processor. Timecounter "ixen" frequency 1796927000 Hz quality 0 CPU: Intel(R) Pentium(R) 4 CPU 1.80GHz (1796.93-MHz 686-class CPU) Origin = "GenuineIntel" Id = 0xf29 Stepping = 9 Features=0xbfebfbff<FPU,VME,DE,PSE,TSC,MSR,PAE,MCE,CX8,APIC,SEP,MTRR,PGE,MCA,CMOV,PAT,PSE36,CLFLUSH, DTS,ACPI,MMX,FXSR,SSE,SSE2,SS,HTT,TM,PBE> Features2=0x4400<CNTX-ID,<b14>> real memory = 265244672 (252 MB) avail memory = 255963136 (244 MB) xc0: <Xen Console> on motherboard cpu0 on motherboard Timecounters tick every 10.000 msec [XEN] Initialising virtual ethernet driver. xn0: Ethernet address: 00:16:3e:6b:de:3a [XEN] Trying to mount root from ufs:/dev/xbd769a WARNING: / was not properly dismounted Loading configuration files. No suitable dump device was found. Entropy harvesting: interrupts ethernet point_to_point kickstart. Starting file system checks: /dev/xbd769a: 18859 files, 140370 used, 113473 free (10769 frags, 12838 blocks, 4.2% fragmentation) Setting hostname: demo.freebsd.org. lo0: flags=8049<UP,LOOPBACK,RUNNING,MULTICAST> mtu 16384 inet6 ::1 prefixlen 128 inet6 fe80::1%lo0 prefixlen 64 scopeid 0x2 inet 127.0.0.1 netmask 0xff000000 Additional routing options:. Mounting NFS file systems:. Starting syslogd. /etc/rc: WARNING: Dump device does not exist. Savecore not run. ELF ldconfig path: /lib /usr/lib /usr/lib/compat /usr/X11R6/lib /usr/local/lib a.out ldconfig path: /usr/lib/aout /usr/lib/compat/aout /usr/X11R6/lib/aout Starting usbd. usb: Kernel module not available: No such file or directory Starting local daemons:. Updating motd. Starting sshd. Initial i386 initialization:. Additional ABI support: linux. Starting cron. Local package initialization:. Additional TCP options:. Starting background file system checks in 60 seconds. Sun Apr 1 02:11:43 UTC 2007 FreeBSD/i386 (demo.freebsd.org) (xc0) login: A domU-ban a &os; 7.0-CURRENT rendszermagnak kell futnia: &prompt.root; uname -a FreeBSD demo.freebsd.org 7.0-CURRENT FreeBSD 7.0-CURRENT #113: Wed Jan 4 06:25:43 UTC 2006 kmacy@freebsd7.gateway.2wire.net:/usr/home/kmacy/p4/freebsd7_xen3/src/sys/i386-xen/compile/XENCONF i386 Miután errõl megbizonyosodtunk, be tudjuk állítani a hálózatot is domU-ban. A domU &os; egy xn0 nevû speciális eszközt használ erre a célra: &prompt.root; ifconfig xn0 10.10.10.200 netmask 255.0.0.0 &prompt.root; ifconfig xn0: flags=843<UP,BROADCAST,RUNNING,SIMPLEX> mtu 1500 inet 10.10.10.200 netmask 0xff000000 broadcast 10.255.255.255 ether 00:16:3e:6b:de:3a lo0: flags=8049<UP,LOOPBACK,RUNNING,MULTICAST> mtu 16384 inet6 ::1 prefixlen 128 inet6 fe80::1%lo0 prefixlen 64 scopeid 0x2 inet 127.0.0.1 netmask 0xff000000 Eközben a dom0 Slackware-en néhány &xen;-függõ hálózati csatolónak is meg kell jelennie: &prompt.root; ifconfig eth0 Link encap:Ethernet HWaddr 00:07:E9:A0:02:C2 inet addr:10.10.10.130 Bcast:0.0.0.0 Mask:255.0.0.0 UP BROADCAST RUNNING MULTICAST MTU:1500 Metric:1 RX packets:815 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:1400 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:0 RX bytes:204857 (200.0 KiB) TX bytes:129915 (126.8 KiB) lo Link encap:Local Loopback inet addr:127.0.0.1 Mask:255.0.0.0 UP LOOPBACK RUNNING MTU:16436 Metric:1 RX packets:99 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:99 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:0 RX bytes:9744 (9.5 KiB) TX bytes:9744 (9.5 KiB) peth0 Link encap:Ethernet HWaddr FE:FF:FF:FF:FF:FF UP BROADCAST RUNNING NOARP MTU:1500 Metric:1 RX packets:1853349 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:952923 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:1000 RX bytes:2432115831 (2.2 GiB) TX bytes:86528526 (82.5 MiB) Base address:0xc000 Memory:ef020000-ef040000 vif0.1 Link encap:Ethernet HWaddr FE:FF:FF:FF:FF:FF UP BROADCAST RUNNING NOARP MTU:1500 Metric:1 RX packets:1400 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:815 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:0 RX bytes:129915 (126.8 KiB) TX bytes:204857 (200.0 KiB) vif1.0 Link encap:Ethernet HWaddr FE:FF:FF:FF:FF:FF UP BROADCAST RUNNING NOARP MTU:1500 Metric:1 RX packets:3 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:2 errors:0 dropped:157 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:1 RX bytes:140 (140.0 b) TX bytes:158 (158.0 b) xenbr1 Link encap:Ethernet HWaddr FE:FF:FF:FF:FF:FF UP BROADCAST RUNNING NOARP MTU:1500 Metric:1 RX packets:4 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:0 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:0 RX bytes:112 (112.0 b) TX bytes:0 (0.0 b) &prompt.root; brctl show bridge name bridge id STP enabled interfaces xenbr1 8000.feffffffffff no vif0.1 peth0 vif1.0 Virtual PC-vel &windows;-on A &windows;-ra fejlesztett Virtual PC a µsoft; egyik szabadon letölthetõ szoftverterméke. A rendszerkövetelményeit bõvebben lásd a linken. Miután telepítettük a µsoft.windows;-ra a Virtual PC alkalmazást, be kell állítanunk egy virtuális gépet, majd telepítenünk kell rá a kívánt vendég operációs rendszert. A &os; telepítése Virtual PC/µsoft.windows;-ra Amikor a &os;-t a µsoft.windows; és Virtual PC párosra akarjuk telepíteni, akkor kezdjünk egy egy új virtuális gép létrehozásával. Ehhez válasszuk ki a menübõl a Create a virtual machine (Virtuális gép létrehozása) pontot. Majd válasszuk az Operating system (Operációs rendszer) beállításánál az Other (Egyéb) opciót. Ezután válasszuk ki a szándékainknak megfelelõen a telepítendõ &os; példányhoz mért memória és lemezterület mennyiségét. Ahhoz, hogy a &os; fusson Virtual PC alatt, 4 GB-nyi lemezterület és 512 MB RAM beállítása a legtöbb esetben kiválóan megfelelõ. Mentsük el és fejezzük be a konfigurációt. Válasszuk ki a &os;-s virtuális gépünket, majd kattintsunk a Settings (Beállítások) menüre és állítsuk be hálózati csatoló és hálózatkezelés típusát. A &os;-nek otthont adó virtuális gépünk létrehozása után telepítenünk is kell rá a rendszert. Ez legegyszerûbben a hivatalos &os; telepítõ CD-vel vagy a hivatalos FTP oldalról letölthetõ CD-képpel tehetjük meg. Amikor letöltöttük a megfelelõ CD-képet a helyi &windows;-os állományrendszerünkre vagy behelyeztük a telepítéshez használható CD-t a CD-meghajtónkba, a &os;-s virtuális gépünk elindításához kattintsunk rá duplán. Ezt követõen a Virtual PC ablakában kattintsunk a CD menüre és válasszuk ki belõle a Capture ISO Image... (Lemezkép használata...) pontot. Ennek hatására megjelenik egy ablak, amiben a virtuális gépünk CD-meghajtóihoz tudunk csatlakoztatni lemezképeket vagy akár létezõ CD-meghajtókat. Miután sikeresen beállítottuk a telepítõ CD forrását, indítsuk újra a virtuális gépet az Action (Mûvelet) menün belül a Reset (Újraindítás) pont kiválasztásával. Így a Virtual PC újraindítja a virtuális rendszert egy olyan speciális BIOS használatával, amely a normális BIOS-hoz hasonlóan elõször megkeresi az elérhetõ CD-meghajtókat. Ebben az esetben a &os; telepítõeszközét fogja megtalálni és megkezdi a ben ismertetett szokásos, sysinstall programra alapuló telepítési eljárást. Ennek során az X11-et is feltelepíthetjük, habár egyelõre még ne állítsuk be. Ne felejtsük el kivenni a meghajtóból a telepítéshez használt CD-t vagy elengedni a megfelelõ lemezképet, amikor befejezõdõtt a telepítés. Végezetül indítsuk ismét újra a frissen telepített &os;-s virtuális gépünket. A &os; beállítása a µsoft.windows;/Virtual PC-n Miután a &os;-t minden gond nélkül telepítettük a µsoft.windows;-on futó Virtual PC-re, még további beállítási lépéseket is meg kell tennünk a rendszer virtualizált mûködésének finomhangolásához. A rendszertöltõ változóinak beállítása A legfontosabb teendõnk csökkenteni a konfigurációs beállítás értéket, aminek köszönhetõen vissza tudjuk fogni a Virtual PC alatt futó &os; processzorhasználatát. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha a /boot/loader.conf állományba felvesszük a következõ sort: kern.hz=100 Enélkül a Virtual PC alatt üresjáratban futó &os; vendég operációs rendszer egy egyprocesszoros számítógép idejének durván 40%-át foglalja le. A változtatás után azonban ez az érték pusztán közel 3%-ra csökken le. Új konfigurációs állomány létrehozása a rendszermaghoz Nyugodtan eltávolíthatjuk a SCSI, FireWire és USB eszközmeghajtókat. A Virtual PC által felajánlott virtuális hálózati csatolót a &man.de.4; meghajtón keresztül tudjuk használni, ezért a &man.de.4; és &man.miibus.4; eszközön kívül az összes többi hálózati eszköz támogatása kiszedhetõ a rendszermagból. A hálózati kapcsolat beállítása A legalapvetõbb hálózati beállítás csupán annyiból áll, hogy DHCP-n keresztül csatlakoztatjuk a virtuális gépünket ugyanahhoz a helyi hálózathoz, amiben a gazda µsoft.windows;-os gépünk is megtalálható. Ezt úgy tudjuk elérni, ha a /etc/rc.conf állományba megadjuk a ifconfig_de0="DHCP" sort. A komolyabb hálózati beállításokat a ben találhatjuk. VMware-rel MacOS-en A &mac;-ek számára fejlesztett VMWare Fusion egy olyan kereskedelmi termék, amit az &intel; alapú &apple; &mac; gépekre tudunk telepíteni a &macos; 10.4.9 és késõbbi változatain. A &os; itt egy teljesen támogatott vendég operációs rendszer. Miután a VMWare Fusion felkerült a &macos; X rendszerünkre, be kell állítanunk a virtuális gépet és telepítenünk rá a vendég operációs rendszert. A &os; telepítése a &macos; X/VMWare-re Elõször indítsuk el a VMWare Fusion-t, aminek eredményeképpen betöltõdik a Virtual Machine Library. Egy új virtuális gépre létrehozásához kattintsunk a "New" gombra: Ekkor bejön az új gép összeállítását segítõ New Virtual Machine Assistant, ahol a továbblépéshez kattintsunk a Continue gombra: Az operációs rendszerek (Operating System) közül válasszuk az egyéb (Other) kategóriát, majd a Version fülön a FreeBSD vagy a FreeBSD 64-bit változatot attól függõen, hogy 32 bites vagy 64 bites támogatásra van szükségünk: Adjuk meg a virtuális gép képének nevét és a könyvtárat, ahova el akarjuk menteni: Válasszuk meg a virtuális géphez tartozó virtuális merevlemez méretét is: Mondjuk meg, hogy milyen módon szeretnénk telepíteni a virtuális gépre, ISO formátumú lemezképrõl vagy CD-rõl: Ahogy a Finish feliratú gombra kattintunk, a virtuális gép máris elindul: Telepítsük fel a &os;-t a megszokott módon vagy a utasításai mentén: Miután befejezõdött a telepítés, módosítsuk a virtuális gép beállításait, például a memória mennyiségét: A virtuális gép hardveres beállításai a futása alatt nem változtathatóak meg. A virtuális gép által használható processzorok számát: A CD-meghajtó állapotát. Általában lehetõségünk van a virtuális gépet leválasztani a CD-meghajtóról vagy ISO lemezképrõl, ha már nem használjuk. A hálózati csatlakozás a virtuális géppel kapcsolatban utolsóként beállítandó tényezõ. Ha a befogadó gépen kívül még más gépeket is el akarunk érni a virtuális géprõl, akkor ehhez mindenképpen a Connect directly to the physical network (Bridged) opciót válasszuk. Minden más esetben a Share the host's internet connection (NAT) az ajánlott, mivel így a virtuális gép eléri az internetet, de a hálózatról nem lehet azt elérni. Miután befejeztük a beállítások finomhangolását, indítsuk is el a frissen telepített &os;-s virtuális gépünket. A &os; beállítása a &macos; X/VMWare-en Ahogy a &os;-t sikeresen telepítettük a &macos; X alatt futó VMWare-re, néhány konfigurációs lépést még meg kell tennünk a virtualizált rendszer teljesítmények optimalizálása érdekében. A rendszertöltõ változóinak beállítása A legfontosabb lépés talán a változó értékének csökkentése, amivel a VMWare alatt futó &os; processzorhasználatát szoríthatjuk vissza. Ezt a következõ sor hozzáadásával érhetjük el a /boot/loader.conf állományban: kern.hz=100 Enélkül az üresjáratban zakatoló &os;-s VMWare vendég nagyjából az &imac; egyik processzorának 15%-át emészti fel. Ezzel a módosítással azonban ez lenyomható közel 5%-ra. Új konfigurációs állomány létrehozása a rendszermaghoz Nyugodtan törölhetjük az összes FireWire és USB eszköz meghajtóját. A VMWare egy &man.em.4; meghajtón keresztül elérhetõ virtuális hálózati kártyát biztosít, így az &man.em.4; kivételével az összes hálózati eszköz meghajtóját kivehetjük a rendszermagból. A hálózat beállítása A legegyszerûbb hálózati beállítás mindösszesen a DHCP használatát igényli, aminek révén a virtuális gépünk a befogadó &mac;-kel egy helyi hálózatra kerül. Ezt úgy tudjuk engedélyezni, ha az /etc/rc.conf állományba felvesszük az ifconfig_em0="DHCP" sort. Ha ennél komolyabb hálózati beállítások is érdekelnek minket, akkor olvassuk el a et. A &os; mint gazda Gazda operációs rendszerként a &os; évekig nem kapott hivatalosan támogatást egyetlen elterjedtebb virtualizációs megoldás részérõl sem. Sokan erre a célra eddig a VMware korábbi és inkább már elavult, a &linux; kompatibilitási rétegre épülõ változatait (mint például emulators/vmware3) használták. Nem sokkal azonban a &os; 7.2 - megjelenése után a &sun; - VirtualBox OSE (Open + megjelenése után a Sun + &virtualbox; OSE (Open Source Edition) natív &os; alkalmazásként bukkant fel a Portgyûjteményben. - A VirtualBox egy folyamatos + A &virtualbox; egy folyamatos fejlesztés alatt álló, komplett virtualizációs csomag, amely immáron elérhetõ a legtöbb népszerû operációs rendszerre, mint a &windows;, &macos;, &linux; és a &os;. Egyaránt képes &windows; és &unix; fajtájú vendégrendszerek futattására. Nyílt- és zárt forráskódú változatban is elérhetõ. A felhasználók szempontjából a kettõ közti talán legfontosabb eltérés, hogy a nyílt forráskódú változat nem tartalmaz USB támogatást. A különbségek teljes listája megtalálható a - VirtualBox wiki Editions + &virtualbox; wiki Editions oldalán, a címen. &os; alatt jelenleg csak a nyílt forráskódú változat érhetõ el. - A <application>VirtualBox</application> + <title>A <application>&virtualbox;</application> telepítése - A VirtualBox a A &virtualbox; a emulators/virtualbox könyvtárból érhetõ el portként, és onnan a következõ parancsokkal telepíthetõ: &prompt.root; cd /usr/ports/emulators/virtualbox &prompt.root; make install clean A beállítások közt az egyik leghasznosabb a GuestAdditions nevû programcsomag telepítése. A benne található programokon keresztül a vendégként futó operációs rendszer számos hasznos szolgáltatását el tudjuk érni, úgy mint az egérmutató integrációját (ekkor az egérkurzor zökkenõmentesen használható a gazda és a vendég rendszerben is) vagy a videomemória gyorsabb elérését (különösen &windows; esetében). A vendégekhez telepíthetõ ilyen jellegû kiegészítések az adott rendszer telepítése után a Devices menübõl érhetõek el. - A VirtualBox elsõ + A &virtualbox; elsõ indítása elõtt el kell még végeznünk néhány további beállítást. Fontos tudnunk, hogy a port a telepítés során a /boot/modules könyvtárba tesz még egy rendszermagmodult is, amelyet még külön be kell töltenünk: &prompt.root; kldload vboxdrv Ehhez még vegyük fel a következõ sort a /boot/loader.conf állományba, így a modul a rendszer minden egyes indításakor magától betöltõdik: vboxdrv_load="YES" - A VirtualBox + A &virtualbox; ezenkívül még igényli a proc állományrendszer csatlakoztatását is: &prompt.root; mount -t procfs proc /proc Ha hozzáadjuk az alábbi sort a /etc/fstab állományhoz, akkor ez a beállítás is megmarad a rendszer újraindítása után: proc /proc procfs rw 0 0 Nagyon valószínû, hogy proc állományrendszerrel van gondunk, amikor a következõ hibaüzenetet kapjuk a - VirtualBox + &virtualbox; indításakor: VirtualBox: supR3HardenedExecDir: couldn't read "", errno=2 cchLink=-1 Ilyenkor a mount parancs kiadásával ellenõrizzük az állományrendszer sikeres csatlakoztatását. - A VirtualBox + A &virtualbox; telepítése során keletkezik még egy vboxusers nevû csoport. Ide azokat a felhasználókat vegyük fel, akik részére szeretnénk engedélyezni a - VirtualBox használatát. + &virtualbox; használatát. A csoportba új tagokat például a pw paranccsal tudunk felvenni: &prompt.root; pw groupmod vboxusers -m felhasználónév - Ezek után a VirtualBox + Ezek után a &virtualbox; indításához válasszuk a grafikus környezetünk menüjében található Sun - VirtualBox menüpontot, vagy egy + VirtualBox menüpontot, vagy egy terminálban gépeljük be ezt a parancsot: &prompt.user; VirtualBox - A VirtualBox + A &virtualbox; beállításának további lehetõségeirõl a címen elérhetõ hivatalos holnapon olvashatunk. Tekintettel arra, hogy a &os; port még viszonylag friss és folyamatos fejlesztés alatt áll, ehhez még érdemes átolvasnunk a &os; wikiben szereplõ oldalt is, + url="http://wiki.FreeBSD.org/VirtualBox/"> oldalt is, ahol a vele kapcsolatos legfrissebb információkat és egyéb tudnivalókat találhatjuk. Egyéb virtualizációs lehetõségek A &os; &xen; gazdarendszerként is hamarosan elérhetõ lesz, a &os; 8.0 kiadása már kísérleti jelleggel tartalmazni fogja egy változatát. diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/share/sgml/trademarks.ent b/hu_HU.ISO8859-2/share/sgml/trademarks.ent index fa96beea89..955a07d1b0 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/share/sgml/trademarks.ent +++ b/hu_HU.ISO8859-2/share/sgml/trademarks.ent @@ -1,434 +1,435 @@ A 3Com és HomeConnect a 3Com Corporation bejegyzett védjegyei."> 3Com"> A 3ware és Escalade a 3ware Inc. bejegyzett védjegyei."> 3ware"> Escalade"> A Adaptec az Adaptec, Inc. bejegyzett védjegye."> Adaptec"> Az Adobe, Acrobat, Acrobat Reader, és PostScript az Adobe Systems Incorporated bejegyzett védjegyei, vagy védjegyei az Egyesült Államokban és/vagy más országokban."> Acrobat"> Acrobat Reader"> Adobe"> PostScript"> Az AMD, Am486, Am5X86, AMD Athlon, AMD Duron, AMD Opteron, AMD-K6, Athlon, Élan, Opteron és PCnet az Advanced Micro Devices, Inc. védjegyei."> Am486"> Am5x86"> AMD Athlon"> AMD Duron"> AMD-K6"> AMD Opteron"> AMD Sempron"> AMD Turion"> Athlon"> Élan"> Opteron"> Az Apple, AirPort, FireWire, Mac, Macintosh, Mac OS, Quicktime, és TrueType az Apple Computer, Inc., bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és más országokban."> AirPort"> Apple"> FireWire"> iMac"> Mac"> Macintosh"> Mac OS"> Quicktime"> TrueType"> Az ARM az ARM Limited bejegyzett védjegye."> ARM"> A Bluetooth világmárka a Bluetooth SIG, Inc. tulajdona."> Bluetooth"> A Broadcom a Broadcom Corporation és/vagy leányvállalatainak a bejegyzett védjegye."> Broadcom"> A Check Point, Firewall-1 és VPN-1 a Check Point Software Technologies Ltd. bejegyzett védjegyei."> A Cisco, Catalyst és IOS a Cisco Systems, Inc. és/vagy társvállalatainak bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és néhány más országban."> Cisco"> Catalyst"> EtherChannel"> IOS"> A Corel és WordPerfect a Corel Corporation és/vagy leányvállalatainak bejegyzett védjegye Kanadában, az Egyesült Államokban és/vagy más országokban."> WordPerfect"> A Coverity bejegyzett védjegye, a Coverity Extend, Coverity Prevent és Coverity Prevent SQS pedig védjegyei a Coverity, Inc.-nek."> Coverity"> Coverity Prevent"> A Sound Blaster a Creative Technology Ltd. védjegye az Egyesült Államokban és/vagy más országokban."> SoundBlaster"> A CVSup John D. Polstra bejegyzett védjegye."> A Dell, Dell Precision, Latitude, Optiplex, PowerEdge a Dell Computer Corporation védjegyei, vagy bejegyzett védjegyei."> Dell"> PowerEdge"> Az EPSON és EPSON Perfection a Seiko Epson Corporation bejegyzett védjegyei."> EPSON"> EPSON Perfection"> A FreeBSD a FreeBSD Foundation bejegyzett védjegye."> A Heidelberg, Helvetica, Palatino, és Times Roman a Heidelberger Druckmaschinen AG bejegyzett védjegyei, vagy védjegyei az Egyesült Államokban és más országokban."> Az IBM, AIX, EtherJet, Netfinity, OS/2, PowerPC, PS/2, S/390 és ThinkPad az International Business Machines Corporation védjegyei az Egyesült Államokban, más országokban, vagy mindkettõben."> AIX"> EtherJet"> Netfinity"> OS/2"> PowerPC"> PS/2"> S/390"> ThinkPad"> Az IEEE, POSIX és 802 az Institute of Electrical and Electronics Engineers, Inc. bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban."> IEEE"> POSIX"> Az Intel, Celeron, EtherExpress, i386, i486, Itanium, Pentium és Xeon az Intel Corporation vagy leányvállalatainak védjegyei vagy bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és más országokban."> Celeron"> EtherExpress"> i386"> i486"> Intel"> Itanium"> Pentium"> Xeon"> Core"> Az Intuit és Quicken az Intuit Inc., vagy valamely leányvállalatának bejegyzett védjegyei és/vagy bejegyzett szervizmárkái az Egyesült Államokban és más országokban."> Az Iomega, Zip és Jaz az Iomega bejegyzett védjegyei vagy védjegyei az Egyesült Államokban és/vagy más országokban."> Zip"> Jaz"> A Lantronix és EasyIO a Lantronix Corporation védjegyei."> EasyIO"> A Linux Linus Torvalds bejegyzett védjegye."> Linux"> Az LSI Logic, AcceleRAID, eXtremeRAID, MegaRAID és Mylex az LSI Logic Corp. védjegyei vagy bejegyzett védjegyei."> AcceleRAID"> MegaRAID"> Mylex"> A Macromedia, Flash és Shockwave a Macromedia, Inc. védjegyei és/vagy bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és/vagy más országokban."> Flash"> Macromedia"> Shockwave"> A Microsoft, IntelliMouse, MS-DOS, Outlook, Windows, Windows Media és Windows NT a Microsoft Corporation bejegyzett veacute;djegyei, vagy védjegyei az Egyesült Államokban és/vagy más országokban."> IntelliMouse"> Microsoft"> MS-DOS"> Outlook"> Windows"> Windows Media"> Windows NT"> A MIPS és R4000 a MIPS Technologies, Inc. bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és más országokban."> MIPS"> A MySQL a MySQL AB bejegyzett védjegye az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és más országokban."> MySQL"> Az M-Systems és DiskOnChip az M-Systems Flash Disk Pioneers, Ltd. védjegyei vagy bejegyzett védjegyei."> DiskOnChip"> A NetBSD a NetBSD Foundation bejegyzett védjegye."> A Netscape és a Netscape Navigator a Netscape Communications Corporation bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és más országokban."> Netscape"> Netscape Navigator"> A GateD és NextHopa NextHop bejegyzett és nem bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és más országokban."> GateD"> A NetWare, NetWare Loadable Module és NLM a Novell, Inc. bejegyzett védjegyei vagy védjegyei az Egyesült Államokban és más országokban."> A Motif, OSF/1 és UNIX a The Open Group bejegyzett védjegyei, az IT DialTone és a The Open Group pedig védjegyei az Egyesült államokban és/vagy más országokban."> A UNIX a The Open Group bejegyzett védjegye az Egyesült Államokban és más országokban."> Motif"> UNIX"> Az Oracle az Oracle Corporation bejegyzett védjegye."> Oracle"> A Parallels a Parallels Software International Inc. védjegye."> A PowerQuest és PartitionMagic a PowerQuest Corporation bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és/vagy más országokban."> PartitionMagic"> A QUALCOMM és Eudora a QUALCOMM Incorporated bejegyzett védjegyei."> Eudora"> A RealNetworks, RealPlayer és RealAudio a RealNetworks, Inc. bejegyzett védjegyei."> RealPlayer"> A Red Hat és RPM a Red Hat, Inc. védjegyei vagy bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és más országokban."> A SAP, R/3 és mySAP a SAP AG védjegyei vagy bejegyzett védjegyei Németországban é sok más országban is világszerte."> R/3"> SAP"> A Silicon Graphics, SGI és OpenGL a Silicon Graphics, Inc. bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és/vagy más országokban világszerte."> OpenGL"> A Slackware Patrick Volkerding és a Slackware Linux, Inc. bejegyzett védjegye."> A Sparc, Sparc64, SPARCEngine és UltraSPARC a SPARC International, Inc védjegyei az Egyesült államokban és más országokban. A SPARC védjegyet hordozó termékek a Sun Microsystems, Inc. által kifejlesztett architektúrára épülnek."> Sparc"> Sparc64"> SPARCEngine"> UltraSPARC"> A Sun, Sun Microsystems, Java, Java Virtual Machine, JavaServer Pages, JDK, JRE, JSP, JVM, Netra, - Solaris, StarOffice, Sun Blade, Sun Enterprise, Sun Fire, SunOS és - Ultra a Sun Microsystems, Inc. védjegyei vagy bejegyzett + Solaris, StarOffice, Sun Blade, Sun Enterprise, Sun Fire, SunOS, Ultra + és VirtualBox a Sun Microsystems, Inc. védjegyei vagy bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és más országokban."> Java"> Java Virtual Machine"> JavaServer Pages"> JDK"> JRE"> JSP"> JVM"> Netra"> Solaris"> StarOffice"> Sun"> Sun Blade"> Sun Enterprise"> Sun Fire"> Ultra"> SunOS"> +VirtualBox"> A Symantec és Ghost a Symantec Corporation bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és más országokban."> A MATLAB a The MathWorks, Inc. bejegyzett védjegye."> MATLAB"> A SpeedTouch a Thomson védjegye."> SpeedTouch"> A Transmeta és Crusoe a Transmeta Corporation védjegyei vagy bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és/vagy más országokban."> Crusoe"> Transmeta"> A U.S. Robotics és Sportster a U.S. Robotics Corporation. bejegyzett védjegyei."> Sportster"> U.S. Robotics"> A Waterloo Maple és Maple a Waterloo Maple Inc. védjegyei vagy bejegyzett védjegyei."> Maple"> A Mathematica a Wolfram Research, Inc. védjegye."> Mathematica"> A VMware a VMware, Inc. védjegye."> A Xen a XenSource, Inc. védjegye az Egyesült Államokban és más országokban."> Xen"> Az XFree86 az XFree86 Project, Inc. védjegye."> XFree86"> Az Ogg Vorbis és Xiph.Org a Xiph.Org védjegyei."> A gyártók és terjesztõk által használt megnevezések közül sok védjegy jogot követel. Ahol ilyen megnevezés tûnik fel ebben a dokumentumban, és a FreeBSD Projektnek tudomása volt a védjegyrõl, a megnevezést a ™ vagy a ® szimbólum követi.">