diff --git a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/virtualization/chapter.sgml b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/virtualization/chapter.sgml index d2b3606f4f..ee4cb421d5 100644 --- a/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/virtualization/chapter.sgml +++ b/hu_HU.ISO8859-2/books/handbook/virtualization/chapter.sgml @@ -1,1240 +1,1393 @@ Murray Stokely Írta: Virtualizáció Áttekintés A virtualizációs szoftverek lehetõvé teszik, hogy ugyanazon a számítógépen egyszerre több operációs rendszert is futassunk. Ezeknek a programcsomagoknak gyakorta részük egy gazda operációs rendszer is, amely a virtualizációs szoftvert futattja és ismer bizonyos vendég operációs rendszereket. A fejezet elolvasása során megismerjük: a gazda- és a vendég operációs rendszerek közti különbségeket; hogyan telepítsünk &os;-t egy &intel;-alapú &apple; &macintosh; számítógépre; hogyan telepítsünk a &xen; használatával &os;-t &linux;-ra; hogyan telepítsünk a Virtual PC használatával &os;-t µsoft.windows;-ra; hogyan hozzuk ki a legtöbbet &os; rendszerünkbõl virtualizáció alatt. A fejezet elolvasásához ajánlott: alapvetõ &unix;-os és &os;-s ismeretek (); a &os; telepítésének ismerete (); a hálózati kapcsolatok beállításának ismerete (); külsõs alkalmazások telepítésének ismerete (). A &os; mint vendég Parallelsszel &macos;-en A Parallels Desktop a &macos; 10.4.6, vagy afeletti verzióját futattó, &intel;-alapú &apple; &mac; személyi számítógépekre fejlesztett kereskedelmi alkalmazás. A &os;-t teljes mértékben támogatja vendégként. Miután telepítettük a Parallels-t a &macos; X-re, be kell állítanunk egy virtuális gépet, majd erre felraknunk a kívánt vendég operációs rendszert. A &os; telepítése &macos; X/Parallelsre A &os; &macos; X/Parallels párosra telepítéséhez elsõ lépésként készítenünk kell egy új virtuális számítógépet. A létrehozás során válasszuk a Guest OS Type-nak (a vendég operációs rendszer típusának) a &os;-t: Ezután adjunk meg egy nagyjából elfogadható méretet a virtuális merevlemezünknek, valamint annyi memóriát, amennyire szükségünk lehet a virtuális &os;-nk használata során. Egy 4 GB-os lemez és 512 MB rendszermemória a legtöbb esetben jó választásnak bizonyulhat a &os; Parallels alatti használata során: Válasszuk ki a hálózatkezelés típusát és a hálózati csatolót. Mentsük el és fejezzük be a konfigurálást. Miután a &os;-s virtuális gépünk elkészült, telepítenünk kell rá magát az operációs rendszert is. Ezt a legegyszerûbben a hivatalosan &os; telepítõ CD-rõl, vagy a hivatalos FTP oldalról letölthetõ CD-képpel tehetjük meg. Ha lemásoltuk a megfelelõ CD-képet a &mac; helyi állományrendszerére, vagy behelyeztük a telepítõ CD-t a CD-meghajtóba, kattintsunk a &os;-s Parallels ablakunk jobb alsó sarkában található lemez ikonjára. Ekkor feljön egy párbeszédablak, ahol összerendelhetjük a virtuális gépünk CD-meghajtóját egy lemezen található képpel, vagy éppen a valódi CD-meghajtónkkal. Ahogy megtettük az imént említett összerendelést, indítsuk is újra a &os;-s virtuális gépünket a megszokott módon, az újraindítás ikonjára kattintva. Ekkor a rendszer megtalálja a &os; telepítõlemezt és a sysinstall segítségével megkezdi a telepítést a ben leírtak szerint. Ha szükségünk van rá, telepíthetjük az X11-et is, de egyelõre még ne próbáljuk beállítani. A telepítés befejezését követõen indítsuk újra a frissen telepített &os;-s virtuális gépünket. A &os; beállítása &macos; X/Parallelsen Miután telepítettük a &os;-t &macos; X/Parallels-re, még vár ránk néhány konfigurációs lépés a rendszer virtuálizált mûködésének optimalizálása érdekében. A rendszerbetöltõ változóinak beállítása A legfontosabb lépés a változó értékének csökkentése, amivel így a &os; processzor-kihasználtságát is csökkentjük a Parallels alatt. Ezt a következõ sor hozzadásával tehetjük meg a /boot/loader.conf állományban: kern.hz=100 Enélkül egy üresjáratban levõ &os; Parallels-vendég az &imac; egy processzorának durván 15%-át foglalja le. A változtatás életbe léptetése után azonban ez megközelítõen 5%-ra redukálható. Egy új konfigurációs állomány létrehozása a rendszermaghoz Nyugodtan eltávolíthatjuk az összes SCSI, FireWire és USB eszközmeghajtót. A Parallels által felkínált virtuális hálózati csatolót az &man.ed.4; meghajtón keresztül tudjuk elérni, ezért az &man.ed.4; és &man.miibus.4; meghajtókon kívül az összes többi elhagyható. A hálózati kapcsolat beállítása Az alapvetõ hálózati beállítás a virtuális gépünkön a DHCP aktiválása, aminek segítségével csatlakozni tudunk arra a helyi hálózatra, amelyen maga a gazda &mac; is megtalálható. Ezt az alábbi sor felvételével tudjuk megoldani az /etc/rc.conf állományba: ifconfig_ed0="DHCP". Bõvebb információkért járuljunk a fejezethez. Fukang Chen (Loader) Írta: &xen;nel &linux;-on A &xen; hipervisor egy nyílt forráskódú, paravirtualizációt nyújtó termék, amely mögött mostanra már a XenSource kereskedelmi cég áll. Itt a vendég operációs rendszereket a domU tartományként azonosítják, míg a gazda operációs rendszer a dom0. A &os; &linux; alatti virtuális futattásához elsõként telepítenünk kell a &xen;-t egy dom0-ás Linuxra. A leírásban a gazda operációs rendszer a Slackware &linux; disztribúció lesz. A &xen; 3 beállítása egy &linux; dom0-án Töltsük le a &xen; 3.0-át a XenSource-tól Töltsük le a xen-3.0.4_1-src.tgz állományt a XenSource oldaláról. Bontsuk ki a csomagot &prompt.root; cd xen-3.0.4_1-src &prompt.root; KERNELS="linux-2.6-xen0 linux-2.6-xenU" make world &prompt.root; make install A rendszermagot így tudjuk dom0 módban újrafordítani: &prompt.root; cd xen-3.0.4_1-src/linux-2.6.16.33-xen0 &prompt.root; make menuconfig &prompt.root; make &prompt.root; make install A &xen; régebbi verzióinál elképzelhetõ, hogy így kell megadni: make ARCH=xen menuconfig. Vegyük fel a megfelelõ pontot a GRUB menüjébe Nyissuk meg a /boot/grub/menu.lst állományt és írjuk be a következõ sort: title Xen-3.0.4 root (hd0,0) kernel /boot/xen-3.0.4-1.gz dom0_mem=262144 module /boot/vmlinuz-2.6.16.33-xen0 root=/dev/hda1 ro Indítsuk újra a gépet és aktiváljuk a &xen;t Elõször nyissuk meg az /etc/xen/xend-config.sxp állományt, majd adjuk hozzá a következõ sort: (network-script 'network-bridge netdev=eth0') Ezután el is indíthatjuk a &xen;t: &prompt.root; /etc/init.d/xend start &prompt.root; /etc/init.d/xendomains start Láthatjuk, hogy a dom0 tartomány most már aktív: &prompt.root; xm list Name ID Mem VCPUs State Time(s) Domain-0 0 256 1 r----- 54452.9 A &os; 7-CURRENT mint domU Töltsük le a &os; &xen; 3.0-ás domU rendszermagját és a hozzátartozó lemezképet a http://www.fsmware.com/ címrõl: kernel-current mdroot-7.0.bz2 xmexample1.bsd Tegyük a xmexample1.bsd konfigurációs állományt a /etc/xen/ könyvtárba és írjuk át a releváns bejegyzéseket a rendszermag és a lemezkép elérési útjának megfelelõen. Valahogy így kellene kinézni az eredménynek: kernel = "/opt/kernel-current" memory = 256 name = "freebsd" vif = [ '' ] disk = [ 'file:/opt/mdroot-7.0,hda1,w' ] #on_crash = 'preserve' extra = "boot_verbose" extra += ",boot_single" extra += ",kern.hz=100" extra += ",vfs.root.mountfrom=ufs:/dev/xbd769a" Az mdroot-7.0.bz2 állományt ki kell tömöríteni! Ezután a kernel-current állományban található __xen_guest részt át kell írni úgy, hogy hozzáadjuk a &xen; 3.0.3 számára fontos VIRT_BASE értéket: &prompt.root; objcopy kernel-current -R __xen_guest &prompt.root; perl -e 'print "LOADER=generic,GUEST_OS=freebsd,GUEST_VER=7.0,XEN_VER=xen-3.0,BSD_SYMTAB,VIRT_BASE=0xC0000000\x00"' > tmp &prompt.root; objcopy kernel-current --add-section __xen_guest=tmp &prompt.root; objdump -j __xen_guest -s kernel-current kernel-current: file format elf32-i386 Contents of section __xen_guest: 0000 4c4f4144 45523d67 656e6572 69632c47 LOADER=generic,G 0010 55455354 5f4f533d 66726565 6273642c UEST_OS=freebsd, 0020 47554553 545f5645 523d372e 302c5845 GUEST_VER=7.0,XE 0030 4e5f5645 523d7865 6e2d332e 302c4253 N_VER=xen-3.0,BS 0040 445f5359 4d544142 2c564952 545f4241 D_SYMTAB,VIRT_BA 0050 53453d30 78433030 30303030 3000 SE=0xC0000000. Most már készen állunk a domU létrehozására és beindítására: &prompt.root; xm create /etc/xen/xmexample1.bsd -c Using config file "/etc/xen/xmexample1.bsd". Started domain freebsd WARNING: loader(8) metadata is missing! Copyright (c) 1992-2006 The FreeBSD Project. Copyright (c) 1979, 1980, 1983, 1986, 1988, 1989, 1991, 1992, 1993, 1994 The Regents of the University of California. All rights reserved. FreeBSD 7.0-CURRENT #113: Wed Jan 4 06:25:43 UTC 2006 kmacy@freebsd7.gateway.2wire.net:/usr/home/kmacy/p4/freebsd7_xen3/src/sys/i386-xen/compile/XENCONF WARNING: DIAGNOSTIC option enabled, expect reduced performance. Xen reported: 1796.927 MHz processor. Timecounter "ixen" frequency 1796927000 Hz quality 0 CPU: Intel(R) Pentium(R) 4 CPU 1.80GHz (1796.93-MHz 686-class CPU) Origin = "GenuineIntel" Id = 0xf29 Stepping = 9 Features=0xbfebfbff<FPU,VME,DE,PSE,TSC,MSR,PAE,MCE,CX8,APIC,SEP,MTRR,PGE,MCA,CMOV,PAT,PSE36,CLFLUSH, DTS,ACPI,MMX,FXSR,SSE,SSE2,SS,HTT,TM,PBE> Features2=0x4400<CNTX-ID,<b14>> real memory = 265244672 (252 MB) avail memory = 255963136 (244 MB) xc0: <Xen Console> on motherboard cpu0 on motherboard Timecounters tick every 10.000 msec [XEN] Initialising virtual ethernet driver. xn0: Ethernet address: 00:16:3e:6b:de:3a [XEN] Trying to mount root from ufs:/dev/xbd769a WARNING: / was not properly dismounted Loading configuration files. No suitable dump device was found. Entropy harvesting: interrupts ethernet point_to_point kickstart. Starting file system checks: /dev/xbd769a: 18859 files, 140370 used, 113473 free (10769 frags, 12838 blocks, 4.2% fragmentation) Setting hostname: demo.freebsd.org. lo0: flags=8049<UP,LOOPBACK,RUNNING,MULTICAST> mtu 16384 inet6 ::1 prefixlen 128 inet6 fe80::1%lo0 prefixlen 64 scopeid 0x2 inet 127.0.0.1 netmask 0xff000000 Additional routing options:. Mounting NFS file systems:. Starting syslogd. /etc/rc: WARNING: Dump device does not exist. Savecore not run. ELF ldconfig path: /lib /usr/lib /usr/lib/compat /usr/X11R6/lib /usr/local/lib a.out ldconfig path: /usr/lib/aout /usr/lib/compat/aout /usr/X11R6/lib/aout Starting usbd. usb: Kernel module not available: No such file or directory Starting local daemons:. Updating motd. Starting sshd. Initial i386 initialization:. Additional ABI support: linux. Starting cron. Local package initialization:. Additional TCP options:. Starting background file system checks in 60 seconds. Sun Apr 1 02:11:43 UTC 2007 FreeBSD/i386 (demo.freebsd.org) (xc0) login: A domU-ban a &os; 7.0-CURRENT rendszermagnak kell futnia: &prompt.root; uname -a FreeBSD demo.freebsd.org 7.0-CURRENT FreeBSD 7.0-CURRENT #113: Wed Jan 4 06:25:43 UTC 2006 kmacy@freebsd7.gateway.2wire.net:/usr/home/kmacy/p4/freebsd7_xen3/src/sys/i386-xen/compile/XENCONF i386 Miután errõl megbizonyosodtunk, be tudjuk állítani a hálózatot is domU-ban. A domU &os; egy xn0 nevû speciális eszközt használ erre a célra: &prompt.root; ifconfig xn0 10.10.10.200 netmask 255.0.0.0 &prompt.root; ifconfig xn0: flags=843<UP,BROADCAST,RUNNING,SIMPLEX> mtu 1500 inet 10.10.10.200 netmask 0xff000000 broadcast 10.255.255.255 ether 00:16:3e:6b:de:3a lo0: flags=8049<UP,LOOPBACK,RUNNING,MULTICAST> mtu 16384 inet6 ::1 prefixlen 128 inet6 fe80::1%lo0 prefixlen 64 scopeid 0x2 inet 127.0.0.1 netmask 0xff000000 Eközben a dom0 Slackware-en néhány &xen;-függõ hálózati csatolónak is meg kell jelennie: &prompt.root; ifconfig eth0 Link encap:Ethernet HWaddr 00:07:E9:A0:02:C2 inet addr:10.10.10.130 Bcast:0.0.0.0 Mask:255.0.0.0 UP BROADCAST RUNNING MULTICAST MTU:1500 Metric:1 RX packets:815 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:1400 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:0 RX bytes:204857 (200.0 KiB) TX bytes:129915 (126.8 KiB) lo Link encap:Local Loopback inet addr:127.0.0.1 Mask:255.0.0.0 UP LOOPBACK RUNNING MTU:16436 Metric:1 RX packets:99 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:99 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:0 RX bytes:9744 (9.5 KiB) TX bytes:9744 (9.5 KiB) peth0 Link encap:Ethernet HWaddr FE:FF:FF:FF:FF:FF UP BROADCAST RUNNING NOARP MTU:1500 Metric:1 RX packets:1853349 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:952923 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:1000 RX bytes:2432115831 (2.2 GiB) TX bytes:86528526 (82.5 MiB) Base address:0xc000 Memory:ef020000-ef040000 vif0.1 Link encap:Ethernet HWaddr FE:FF:FF:FF:FF:FF UP BROADCAST RUNNING NOARP MTU:1500 Metric:1 RX packets:1400 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:815 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:0 RX bytes:129915 (126.8 KiB) TX bytes:204857 (200.0 KiB) vif1.0 Link encap:Ethernet HWaddr FE:FF:FF:FF:FF:FF UP BROADCAST RUNNING NOARP MTU:1500 Metric:1 RX packets:3 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:2 errors:0 dropped:157 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:1 RX bytes:140 (140.0 b) TX bytes:158 (158.0 b) xenbr1 Link encap:Ethernet HWaddr FE:FF:FF:FF:FF:FF UP BROADCAST RUNNING NOARP MTU:1500 Metric:1 RX packets:4 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0 TX packets:0 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0 collisions:0 txqueuelen:0 RX bytes:112 (112.0 b) TX bytes:0 (0.0 b) &prompt.root; brctl show bridge name bridge id STP enabled interfaces xenbr1 8000.feffffffffff no vif0.1 peth0 vif1.0 Virtual PC-vel &windows;-on A &windows;-ra fejlesztett Virtual PC a µsoft; egyik szabadon letölthetõ szoftverterméke. A rendszerkövetelményeit bõvebben lásd a linken. Miután telepítettük a µsoft.windows;-ra a Virtual PC alkalmazást, be kell állítanunk egy virtuális gépet, majd telepítenünk kell rá a kívánt vendég operációs rendszert. A &os; telepítése Virtual PC/µsoft.windows;-ra Amikor a &os;-t a µsoft.windows; és Virtual PC párosra akarjuk telepíteni, akkor kezdjünk egy egy új virtuális gép létrehozásával. Ehhez válasszuk ki a menübõl a Create a virtual machine (Virtuális gép létrehozása) pontot. Majd válasszuk az Operating system (Operációs rendszer) beállításánál az Other (Egyéb) opciót. Ezután válasszuk ki a szándékainknak megfelelõen a telepítendõ &os; példányhoz mért memória és lemezterület mennyiségét. Ahhoz, hogy a &os; fusson Virtual PC alatt, 4 GB-nyi lemezterület és 512 MB RAM beállítása a legtöbb esetben kiválóan megfelelõ. Mentsük el és fejezzük be a konfigurációt. Válasszuk ki a &os;-s virtuális gépünket, majd kattintsunk a Settings (Beállítások) menüre és állítsuk be hálózati csatoló és hálózatkezelés típusát. A &os;-nek otthont adó virtuális gépünk létrehozása után telepítenünk is kell rá a rendszert. Ez legegyszerûbben a hivatalos &os; telepítõ CD-vel vagy a hivatalos FTP oldalról letölthetõ CD-képpel tehetjük meg. Amikor letöltöttük a megfelelõ CD-képet a helyi &windows;-os állományrendszerünkre vagy behelyeztük a telepítéshez használható CD-t a CD-meghajtónkba, a &os;-s virtuális gépünk elindításához kattintsunk rá duplán. Ezt követõen a Virtual PC ablakában kattintsunk a CD menüre és válasszuk ki belõle a Capture ISO Image... (Lemezkép használata...) pontot. Ennek hatására megjelenik egy ablak, amiben a virtuális gépünk CD-meghajtóihoz tudunk csatlakoztatni lemezképeket vagy akár létezõ CD-meghajtókat. Miután sikeresen beállítottuk a telepítõ CD forrását, indítsuk újra a virtuális gépet az Action (Mûvelet) menün belül a Reset (Újraindítás) pont kiválasztásával. Így a Virtual PC újraindítja a virtuális rendszert egy olyan speciális BIOS használatával, amely a normális BIOS-hoz hasonlóan elõször megkeresi az elérhetõ CD-meghajtókat. Ebben az esetben a &os; telepítõeszközét fogja megtalálni és megkezdi a ben ismertetett szokásos, sysinstall programra alapuló telepítési eljárást. Ennek során az X11-et is feltelepíthetjük, habár egyelõre még ne állítsuk be. Ne felejtsük el kivenni a meghajtóból a telepítéshez használt CD-t vagy elengedni a megfelelõ lemezképet, amikor befejezõdõtt a telepítés. Végezetül indítsuk ismét újra a frissen telepített &os;-s virtuális gépünket. A &os; beállítása a µsoft.windows;/Virtual PC-n Miután a &os;-t minden gond nélkül telepítettük a µsoft.windows;-on futó Virtual PC-re, még további beállítási lépéseket is meg kell tennünk a rendszer virtualizált mûködésének finomhangolásához. A rendszertöltõ változóinak beállítása A legfontosabb teendõnk csökkenteni a konfigurációs beállítás értéket, aminek köszönhetõen vissza tudjuk fogni a Virtual PC alatt futó &os; processzorhasználatát. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha a /boot/loader.conf állományba felvesszük a következõ sort: kern.hz=100 Enélkül a Virtual PC alatt üresjáratban futó &os; vendég operációs rendszer egy egyprocesszoros számítógép idejének durván 40%-át foglalja le. A változtatás után azonban ez az érték pusztán közel 3%-ra csökken le. Új konfigurációs állomány létrehozása a rendszermaghoz Nyugodtan eltávolíthatjuk a SCSI, FireWire és USB eszközmeghajtókat. A Virtual PC által felajánlott virtuális hálózati csatolót a &man.de.4; meghajtón keresztül tudjuk használni, ezért a &man.de.4; és &man.miibus.4; eszközön kívül az összes többi hálózati eszköz támogatása kiszedhetõ a rendszermagból. A hálózati kapcsolat beállítása A legalapvetõbb hálózati beállítás csupán annyiból áll, hogy DHCP-n keresztül csatlakoztatjuk a virtuális gépünket ugyanahhoz a helyi hálózathoz, amiben a gazda µsoft.windows;-os gépünk is megtalálható. Ezt úgy tudjuk elérni, ha a /etc/rc.conf állományba megadjuk a ifconfig_de0="DHCP" sort. A komolyabb hálózati beállításokat a ben találhatjuk. VMware-rel MacOS-en A &mac;-ek számára fejlesztett VMWare Fusion egy olyan kereskedelmi termék, amit az &intel; alapú &apple; &mac; gépekre tudunk telepíteni a &macos; 10.4.9 és késõbbi változatain. A &os; itt egy teljesen támogatott vendég operációs rendszer. Miután a VMWare Fusion felkerült a &macos; X rendszerünkre, be kell állítanunk a virtuális gépet és telepítenünk rá a vendég operációs rendszert. A &os; telepítése a &macos; X/VMWare-re Elõször indítsuk el a VMWare Fusion-t, aminek eredményeképpen betöltõdik a Virtual Machine Library. Egy új virtuális gépre létrehozásához kattintsunk a "New" gombra: Ekkor bejön az új gép összeállítását segítõ New Virtual Machine Assistant, ahol a továbblépéshez kattintsunk a Continue gombra: Az operációs rendszerek (Operating System) közül válasszuk az egyéb (Other) kategóriát, majd a Version fülön a FreeBSD vagy a FreeBSD 64-bit változatot attól függõen, hogy 32 bites vagy 64 bites támogatásra van szükségünk: Adjuk meg a virtuális gép képének nevét és a könyvtárat, ahova el akarjuk menteni: Válasszuk meg a virtuális géphez tartozó virtuális merevlemez méretét is: Mondjuk meg, hogy milyen módon szeretnénk telepíteni a virtuális gépre, ISO formátumú lemezképrõl vagy CD-rõl: Ahogy a Finish feliratú gombra kattintunk, a virtuális gép máris elindul: Telepítsük fel a &os;-t a megszokott módon vagy a utasításai mentén: Miután befejezõdött a telepítés, módosítsuk a virtuális gép beállításait, például a memória mennyiségét: A virtuális gép hardveres beállításai a futása alatt nem változtathatóak meg. A virtuális gép által használható processzorok számát: A CD-meghajtó állapotát. Általában lehetõségünk van a virtuális gépet leválasztani a CD-meghajtóról vagy ISO lemezképrõl, ha már nem használjuk. A hálózati csatlakozás a virtuális géppel kapcsolatban utolsóként beállítandó tényezõ. Ha a befogadó gépen kívül még más gépeket is el akarunk érni a virtuális géprõl, akkor ehhez mindenképpen a Connect directly to the physical network (Bridged) opciót válasszuk. Minden más esetben a Share the host's internet connection (NAT) az ajánlott, mivel így a virtuális gép eléri az internetet, de a hálózatról nem lehet azt elérni. Miután befejeztük a beállítások finomhangolását, indítsuk is el a frissen telepített &os;-s virtuális gépünket. A &os; beállítása a &macos; X/VMWare-en Ahogy a &os;-t sikeresen telepítettük a &macos; X alatt futó VMWare-re, néhány konfigurációs lépést még meg kell tennünk a virtualizált rendszer teljesítmények optimalizálása érdekében. A rendszertöltõ változóinak beállítása A legfontosabb lépés talán a változó értékének csökkentése, amivel a VMWare alatt futó &os; processzorhasználatát szoríthatjuk vissza. Ezt a következõ sor hozzáadásával érhetjük el a /boot/loader.conf állományban: kern.hz=100 Enélkül az üresjáratban zakatoló &os;-s VMWare vendég nagyjából az &imac; egyik processzorának 15%-át emészti fel. Ezzel a módosítással azonban ez lenyomható közel 5%-ra. Új konfigurációs állomány létrehozása a rendszermaghoz Nyugodtan törölhetjük az összes FireWire és USB eszköz meghajtóját. A VMWare egy &man.em.4; meghajtón keresztül elérhetõ virtuális hálózati kártyát biztosít, így az &man.em.4; kivételével az összes hálózati eszköz meghajtóját kivehetjük a rendszermagból. A hálózat beállítása A legegyszerûbb hálózati beállítás mindösszesen a DHCP használatát igényli, aminek révén a virtuális gépünk a befogadó &mac;-kel egy helyi hálózatra kerül. Ezt úgy tudjuk engedélyezni, ha az /etc/rc.conf állományba felvesszük az ifconfig_em0="DHCP" sort. Ha ennél komolyabb hálózati beállítások is érdekelnek minket, akkor olvassuk el a et. A &os; mint gazda - Jelenleg a &os;-t hivatalosan egyik - virtualizációs programcsomag sem támogatja - gazda operációs rendszerként, de sokan - használják a VMware - régebbi verzióit ilyen megfontolásból. - Emellett már dolgoznak azon, hogy a - &xen; rendszert - felkészítsék a &os; alatti - mûködésre. + Gazda operációs rendszerként a &os; + évekig nem kapott hivatalosan támogatást + egyetlen elterjedtebb virtualizációs megoldás + részérõl sem. Sokan erre a célra eddig + a VMware korábbi és + inkább már elavult, a &linux; kompatibilitási + rétegre épülõ változatait (mint + például emulators/vmware3) + használták. Nem sokkal azonban a &os; 7.2 + megjelenése után a &sun; + VirtualBox OSE (Open + Source Edition) natív &os; alkalmazásként + bukkant fel a Portgyûjteményben. + + A VirtualBox egy folyamatos + fejlesztés alatt álló, komplett + virtualizációs csomag, amely immáron + elérhetõ a legtöbb népszerû + operációs rendszerre, mint a &windows;, &macos;, + &linux; és a &os;. Egyaránt képes &windows; + és &unix; fajtájú vendégrendszerek + futattására. Nyílt- és zárt + forráskódú változatban is + elérhetõ. A felhasználók + szempontjából a kettõ közti talán + legfontosabb eltérés, hogy a nyílt + forráskódú változat nem tartalmaz USB + támogatást. A különbségek teljes + listája megtalálható a + VirtualBox wiki Editions + oldalán, a + címen. &os; alatt jelenleg csak a nyílt + forráskódú változat érhetõ + el. + + + A <application>VirtualBox</application> + telepítése + + A VirtualBox a emulators/virtualbox + könyvtárból érhetõ el + portként, és onnan a következõ + parancsokkal telepíthetõ: + + &prompt.root; cd /usr/ports/emulators/virtualbox +&prompt.root; make install clean + + A beállítások közt az egyik + leghasznosabb a GuestAdditions nevû + programcsomag telepítése. A benne + található programokon keresztül a + vendégként futó operációs + rendszer számos hasznos + szolgáltatását el tudjuk érni, + úgy mint az egérmutató + integrációját (ekkor az egérkurzor + zökkenõmentesen használható a gazda + és a vendég rendszerben is) vagy a + videomemória gyorsabb elérését + (különösen &windows; esetében). A + vendégekhez telepíthetõ ilyen jellegû + kiegészítések az adott rendszer + telepítése után a + Devices menübõl + érhetõek el. + + A VirtualBox elsõ + indítása elõtt el kell még + végeznünk néhány további + beállítást. Fontos tudnunk, hogy a port a + telepítés során a /boot/modules + könyvtárba tesz még egy rendszermagmodult + is, amelyet még külön be kell + töltenünk: + + &prompt.root; kldload vboxdrv + + Ehhez még vegyük fel a következõ sort + a /boot/loader.conf állományba, + így a modul a rendszer minden egyes + indításakor magától + betöltõdik: + + vboxdrv_load="YES" + + A VirtualBox + ezenkívül még igényli a proc állományrendszer + csatlakoztatását is: + + &prompt.root; mount -t procfs proc /proc + + Ha hozzáadjuk az alábbi sort a + /etc/fstab állományhoz, akkor + ez a beállítás is megmarad a rendszer + újraindítása után: + + proc /proc procfs rw 0 0 + + + Nagyon valószínû, hogy proc + állományrendszerrel van gondunk, amikor a + következõ hibaüzenetet kapjuk a + VirtualBox + indításakor: + + VirtualBox: supR3HardenedExecDir: couldn't read "", errno=2 cchLink=-1 + + Ilyenkor a mount parancs + kiadásával ellenõrizzük az + állományrendszer sikeres + csatlakoztatását. + + + A VirtualBox + telepítése során keletkezik még egy + vboxusers nevû csoport. Ide azokat + a felhasználókat vegyük fel, akik + részére szeretnénk engedélyezni a + VirtualBox használatát. + A csoportba új tagokat például a + pw paranccsal tudunk felvenni: + + &prompt.root; pw groupmod vboxusers -m felhasználónév + + Ezek után a VirtualBox + indításához válasszuk a grafikus + környezetünk menüjében + található Sun + VirtualBox menüpontot, vagy egy + terminálban gépeljük be ezt a + parancsot: + + &prompt.user; VirtualBox + + A VirtualBox + beállításának további + lehetõségeirõl a címen + elérhetõ hivatalos holnapon olvashatunk. + Tekintettel arra, hogy a &os; port még viszonylag friss + és folyamatos fejlesztés alatt áll, ehhez + még érdemes átolvasnunk a &os; wikiben + szereplõ oldalt is, + ahol a vele kapcsolatos legfrissebb információkat + és egyéb tudnivalókat + találhatjuk. + - + + Egyéb virtualizációs + lehetõségek + A &os; &xen; + gazdarendszerként is hamarosan elérhetõ lesz, a + &os; 8.0 kiadása már kísérleti + jelleggel tartalmazni fogja egy változatát. + +